Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-31 / 70. szám (76. szám)

Magazin 9 Rendszerv á Itás Tiszaszentimrén Csönd két korszak határán Miközben másutt leomlanak afalak, Tiszaszentimre most vonja ma­ga köré a hallgatásfalát. Félelem motiválta elzárkózásba, a ne szólj szám, nem fáj fejem taktikájába botlik az érdeklődő, aki tudni szeret­né, kinek (ne használjuk azt a szót: pártján, mert ez erősenfélreérthe­­tő), az oldalán is állnak. Ki kit győz le? Várjuk csak ki nyugodtan a végét. Hadd marakodja­nak a hatalomért. Úgyis annak lesz igaza, aki azt megszerzi, minek hát beleszólni, esetleg a vesztes oldalon. A közöny csöndje a vidéki kiszolgáltatottság bölcsessége. Eddig se szóltak, szólhattak bele a köz ügyeinek intézésébe, most néma várakozással szemlélik a helyi hatalom végvonaglását. Jelképesnek is tekinthető: "fej" nélkül maradt a tanácsháza. Tárva-nyitva a tisztségviselők szobája, de senki sincs a helyén. A titkárnő betegállományban. Az elnök hol is van? Mintha lát­ták volna reggel, de lehet, hogy Szolnokra utazott. A vb-titkár? Keressük azt is, talán a gamesz­­hoz ugrott át. Hívjuk azonnal. Nincs. Akkor a lakásán lesz. Váljanak csak. Nincs, Debre­cenbe utazott. A menekülés jól ismert trükk­jei? Hiszen jó előre bejelentkez­tünk telefonon.- Úgy volt, hogy Debrecenbe utazom ma, ezért vettem ki sza­badságot - mentegetőzik a kínos szituációban néhány perccel ké­sőbb maga a vb-titkár, Beleznay Sándor. Merthogy nem utazott ő sehová. Táskája bent a hivatalá­ban, anyitott szobában. Asztalán könyv, Moldova György egyik újabb terméke, a címe találó: Lopni tudni kell.- Tanulni sosem késő - utalok a könyv címével a történtekre.- Én nem tudok semmiről. Számomra minden új - hárítana el minden további kérdést.- - Csakhogy a vb-titkárnak hi­vatalból tudnia kell az elnök stikkjeiröl. Ön most vagy való­ban nem tud semmit, ebben ez esetben viszont azt állítja: alkal­matlan a feladatára, vagy elhall­gatni akarja az igazságot, s ezzel hallgatólagosan fedezi a vétkest. Melyiket választja? Tágas, korszerű lakásban be­szélgetünk. A vb-titkár lakása. Sok választása valóban nincs, ha ezt az életmódot tartani akarja. Más munkahely nincs. Meg kell alkudnia a körülményekkel most is, mint tette eddig. Csak most még veszélyesebb a helyzet. Ha­talomátvétel közvetlen közelről. Kihez húzzon az ember: a régi­hez, akivel együtt csak bukni le­het? Az újhoz, de vajon valóban kell-e nekik, vagy csak arra hasz­nálják fel, hogy az elnök ellen valljon? Ideges mozdulatokkal szedi össze magát.- Engem csak egy dolog miatt lehet elmarasztalni, azt válla­lom, megkapom érte, ami jár. A többi nem tartozik rám. Még csak okirathamisítást sem lehet rám bizonyítani.- Nincs pedig szerencséje a villanyoszlopokkal.- Nincs - ismeri el. A napsak­ban megcsúsztam a kocsimmal, összetört.- Nem arra az egy oszlopra gondoltam, azokra, amelyek ké­­zen-közön tűntek el. A villanyoszlop ugyanis olcsó és jól hasznosítható. Annak per­sze, aki hozzá tud jutni. A Titász Karcagi Üzemigazgatósága is jól tudta ezt. Annyi oszlop vi­szont nincs, ahány jelentkező. Mit lehet ilyenkor tenni? De­mokratikus döntést kell hozni: csak intézmények vásárolhatják meg a leselejtezett oszlopokat. Hogy került a vb-titkárhoz és az elnökhöz mégis tíz-tíz darab?- A gamesz megrendelte, én meg kifizettem, készpénzzel. Számlám van róla - védekezve lebbenti föl a fátylat az ügyletről -, százötven forint volt darabja. Meg is mutatja a számlát. Raj­ta a gamesz pecsétje. A Titásznál meg nem kérdezte senki, hogy ki miért fizet, s hová szállítják az­tán az árut. Egy bökkenő azon­ban maradt. A Titász ugyanis, miért, miért nem, 6000 forintot emelt le egyúttal a Tiszaszentim­­rei Gamesz számlájáról. Senkit nem érdekelt eddig, mi okból, csak most, igaz már a rendőrség foglalkozik az üggyel. Domokos József: "Ilyen körülmé­nyek közt nem lehet dolgozni"- De ön nyilván sok mindenről mesélhet még. Úgy hírlik, az or­vos informátora volt.- Én ki akarok ebből az egész­ből maradni. Ha kellek, mara­dok, de nekem is megvan az el­képzelésem a jövőmet illetően, intézem a dolgaimat. Ami pedig Csemyiczky doktort illeti: nem titkolom, szimpatizálok az MDF-fel, az orvos barátom, de én semmiről az égvilágon nem tudtam - zárkózik el a titkár a további kérdések elől. Arra se válaszol már, hogy igaz-e az az állítás, hogy tanács­elnök szeretne lenni. Zavaros időszak ez. A legjobb hallgatni, elhallgatni mindent! Ki tudja, mit hoz a jövő? Nem szabad színt vallani. Pedig a vb­­titkámak hivatalból kell tudnia: 3 évvel ezelőtt volt már egy vizs­gálat az elnök ellen. A megyei tanács személyzeti osztálya el­lenőrzött egy bejelentést, amely lényegében a mostani kérdése­ket vetette fel.- Nem történt itt soha semmi - állítja dr.Csemyiczky Gyula kör­zeti főorvos, aki végül az MDF helyi szervezetének nevében tet­te meg a följelentést. - Legalább két alkalommal indítottak már vizsgálatot a tanácselnök ellen. Kijött egy elvtárs a központból, megkérdezte a tanács párttitká­rát, hogy igaz-e, amit Domokos elvtársról állítanak. A párttitkár azt mondta: el se tudja képzelni, hogy igaz lenne. Kész, az ügy lezárva. S még örülhetett a beje­lentő, ha ennyivel megúszta.- De most fordult a kocka.- Nem is titkoljuk, célunk a tanácselnök elmozdítása. Ami­kor tavaly novemberben meg­alakult az MDF helyi szervezete, már akkor azt tűztük ki, hogy a közélet tisztaságáért harcolunk. A tanácselnök semmilyen szem­pontból nem alkalmas vezető­nek. Át kell adnia a helyét. Poli­tikai harc tehát ez, még ha rendőrségi ügyként indították is. Csakhogy a falu most hallgatóla­A "Rózsadombon" nem tudták, hol a határ Az üresen hagyott iroda, tanulságos olvasmánnyal az asztalon gosan is két táborra szakadt. Nem a rendszerváltás miatt. Ez­zel nem lenne baja itt senkinek. Kicsi ez a falu, mindenki tud mindent a másikról. Itt aztán va­lóban átlátható a politika is. Az­zal többnyire mindenki tisztában van, hogy az elnök, volt MSZMP-tagságával, munkás­őrségével, aligha vészeli át a po­litikai fordulatot. Csak hát érde­mes a közélet tisztaságára való­ban ügyelni. Mint ahogy egy idős parasztember fogalmaz: ne menjen a napra, akinek vaj van a füle mögött.- Meggyűlt a baja önnek is a rendőrséggel a feljelentés óta. Csemyiczky doktor idézést vesz elő. Bizony ellene is érke­zett egy feljelentés. Nem nehéz kitalálni: a tanácselnök részéről.- Eljött hozzám egy este az elnök, azt mondta, vonjuk vissza a feljelentést. Ha nem, ő sem lesz tétlen. Manipulálja az embere­ket. De hát mi is robbantotta Id a lappangó ügyet? Az MDF egy nyilatkozatot tett közzé, amely­ben Domokos József tanácselnö­köt marasztalja el. Egy tanúval­lomásnak is felfogható írást kö­zölt a lap. Kiderült ebből, az el­nök a gamesz tulajdonában lévő kazánt eladta tízezer forintért a nyilatkozattevő tomajmonostori Molnár Józsefnek. Aztán ott van a ház is. A helybeliek csak "Ró­zsadombnak" nevezik. Találóan, mert Tiszaszentimre legmaga­sabb pontjára, egy kis halomra épített házat az elnök. Ez még összességében aligha jogsértő. A baj az, a vádak szerint a gamesz építőbrigádja is tevékenykedett a ház felépítésében, s ezért keve­sebbet számláztak a tényleges­nél. Az építkezésen baleset érte az egyik dolgozót, aki maradan­dó sérüléseket szenvedett. Feleségét a gamesz alkalmazta fél évig, amolyan kártérítéskép­pen, csak papíron. A bércsaláson túl orgazdasággal is megvádol­ták az elnököt; 13-14 hordó ola­jat vett a kunmadarasi reptér egyik alkalmazottjától. Aztán van még a listán más is. A házá­hoz nem ásatott derítőt az elnök, egyszerűen rákötött a gameszé­­re. És még egy apró, de ugyan­csak jelképes momentum: a mű­­út az elnök portájának képzelet­beli határáig vezet, át a gamesz udvarán. A két telek ugyanis nincs elválasztva egymástól, nem tudni hol a határ, így aztán könnyen át lehetett lépni. Az elnök csak-csak hazaér. Mint kiderül, Szolnokon, a rendőrségen járt. A "Rózsadom­bon" találkozunk össze.- Mi lesz most önnel?- Nem tudom. Most választot­tak meg január másodikán, de ilyen körülmények között... nem is tudom - válaszolja. Megtört, elbizonytalanodott embernek látszik. Mintha nem is akarna igazán védekezni, mintha legszívesebben megad­ná magát a sorsnak. Sokadjára kényszerül átgondolni a múltat, szerepét, felelősségét.- Nem tudom. En nem isme­rem azt a Molnár Józsefet. A rendőrségen most szembesítet­tek. Állítólag ő írta a nyilatkoza­tot, aztán kiderült, nem, ő csak aláírta. Azt mondja, a lakáso­mon adta át a pénzt, de a lakást nem tudja leírni. Adásvételi szerződés nincs.- De a kazán mégis elkerült. Valami történt, remélhetőleg ki­derül, kinek is van igaza.- Nem tudom - kezdi újra - senki nem fogja itt azt nézni, hogy mennyit gyarapodott a te­lepülés, hogy mit jártam ki az ittenieknek. Nem kerül ez mér­legre most. Hogy voltak sza­bálytalanságok? - kérdezi szinte magától. - Ha minden szabályt betartottunk volna, sehol nem lenne a falu. Ez hozzátartozott a j átékszabály okhoz. Vitatható, amit a "Rózsadom­bon" állít. Amikor a jövőjére gondol, talán maga is tudja, most egyszerre kell fizetnie a szabálytalanságokért. Szemben az orvosi rendelő. A szél lengeti a homlokzatára ki­tűzött MDF-zászlót. Más párt nem tudott megkapaszkodni Ti­szaszentimrén, még a kisgazdák sem.- Új szelek fújnak, újaknak áll a zászló - mondom az orvosnak. De egyelőre neki is védekez­nie kell. A rendőrség ellene is nyomozást folytat. Akadtak ugyanis olyanok, akik úgy em­lékeznek, hogy a doktor, amikor előbb Gödöllőn az elsőt építette, utóbb a másik házát helyben kezdte el építeni, betegál­lományba vett egy-két embert, akik eközben az építkezésen dolgoztak. A falu népe kárörvendő kö­zömbösséget mutat. A hatalom­mal visszaélő embereket veheti csak körül az efféle csönd, amely néma tüntetés, elutasítás egyben. De hosszú évekig éltek így az emberek! Változást re­mélve. És még mindig várakoz­nak arra, hogy a közélet végre igazán tiszta lehessen, hogy ők is megszólalhassanak. Szőke György Fotó: Mészáros Dr. Csernyiczky Gyula: "A közélet tisztaságát tűztük ki célul"

Next

/
Thumbnails
Contents