Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-31 / 70. szám (76. szám)
1990. MÁRCIUS 31. Néplap 3 Első fokon: elutasítás A minisztérium nem támogatja a Külkereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatának önállósodását A Kereskedelmi és Vendégláóipari Főiskola Szolnoki Kihelyezett Tagozata önállósulási szándékát a megyei tanács februári ülésén jelentették be. Azt követően lapunk is beszámolt erről egy interjú keretében, amelyet Bagi Károlyné dr-ral, a tagozat igazgatójával készítettünk. Március 7-én és 8-án két levél is elment Szolnokról, nagyjából hasonló tartalommal. Az egyik levél a főiskoláról Beck Tamás miniszternek, a másik a megyei tanácsról BeckTamásnak és Glatz Ferencnek. M indezen közben Mohácsi Ottó a hat alföldi megye tanácsának vezetőit tájékoztatta a tervezett lépésekről, s egyben kérte elvi egyetértésüket, és támogatásukat ahhoz, hogy az érintett minisztériumoknál elérjék a kérés teljesítését. A tagozat alkalmas az önállóságra A kezdeményezés realitását és szükségességét mind a két levél ismertette, amelyből nekünk is célszerű néhány részletet kiemelni, hiszen a levelekre történő reagálás is csak így érthető. A levelek tartalmazzák, hogy a körzetben a felsőfokú képzettséghez kötött munkakörök több mint felében ma sem felsőfokú végzettségűek dolgoznak. A szakemberellátottság gyengeségei különös erővel jelentkeznek majd, ha beindul az igazi verseny, avállalkozások, amelyek létkérdéssé teszik a szakemberek alkalmasságát. A főiskola kialakult kapcsolatai, hagyományai, felkészültsége révén alkalmas arra, hogy ezen a területen az igényeket kielégítse, valamint szervezője is legyen azoknak a folyamatoknak, amelyek a cél elérését elősegítik. Ebben, és másban is az anyaintézménnyel a kapcsolatok formálisak, viszont a szükséges egyeztetések, mindkét intézményt megterhelik, arról nem is beszélve, hogy egy önálló intézmény nagyobb súlyt képvisel. Ez még akkor is így van, ha a többször elhangzott integrációs elképzelések országosan is elfogadottá válnak. Ha ebből indulunk ki, először is szükséges kihangsúlyozni, hogy az integrációhoz létező alanyok kellenek, akik aztán integrálódni tudnak. Az alföldi intézmények esetében egyáltalán nem biztos, hogy budapesti, netán dunántúli intézményekkel célszerű integrálódni. Logikusan először egy városban, majd régióban célszerű gondolkodni. Ha ez így van Szolnokon, és Szolnokot önálló intézmények kell, hogy képviseljék a helyi érdekeket az integrálódó szervezetekben. A főiskolának ehhez már ma is megvannak az anyagi alapjai. Az anyaintézmény itt csak elosztó funkciót gyakorol, s ezt korrekten végzi. így a tagozat megkapja a ráeső 40 millió forintot, valamint rendelkezik saját bevétellel is, amely az önállósodás után még tekintélyesebb is lehet, hiszen az alföldi vállalatok nyilván az eddigieknél is jobban támogatnának egy "hazai" intézményt. Erre az ígéreteken túl, már most is vannak konkrét törekvések. így az önálló iskola az oktatásba több pénzt is tudna bevonni, nem kellene terhelni a költségvetést, amelynek állapotát ismerjük. A főiskola jellegéből adódóan eddig is vállalkozott, egy szabadabb, vállalkozást segítő légkörben nyilván ez nagyobb méreteket is ölthet. A vállalkozásokhoz jó alapot adhat az a 150 millió forintnyi vagyon, amellyel már most rendelkezik a tagozat Ez a vagyon adja az alapot ahhoz is, hogy nyugodtan kijelenthessük: ez a tagozat önállóan is képes a rá háruló feladatok megoldására. Itt nem akarunk utalni egyéb tényezőkre, mint például arra a pszichikai hatásra, amely minden ilyen esetben kézzel is fogható fellendülést hoz, mind az ott dolgozók tevékenységében, mind a környezet reagálásában. Elfogadhatatlan érvek Mindezek után azt képzelné a Kedves Olvasó, hogy a döntés csak pozitív lehet. Nos, ez nagy tévedés. A Művelődési Minisztérium március 26-án kelt levele az elutasítást fogalmazza meg, nagyon általános, és ebből is adódóan elfogadhatatlan indokokkal. Kezdjük a legkevésbé érthető indokkal, és ezt szó szerint idézzük: "kötelességünk jelezni azt is, hogy a meglévő felsőoktatási intézményi hálózat fejlesztésére, bővítésére e Minisztérium nem rendelkezik pénzügyi tartalékokkal." Mint a már leírtakból is kiderült, a minisztériumtól sem a megyei tanács, sem a főiskola nem kért egy fillért sem, mert mint az említett számok mutatják, ez nem is szükséges. A beszorított költségvetést az önállóság egyetlen forinttal sem terhelné meg. Mégis, mivégre akkor az idézett mondat? Nem tudhatjuk. Csak találgathatunk. A két minisztériumnak nem érdeke talán? Ebben a helyzetben nem vállalják a felelősséget? Az anyagi helyzetre való hivatkozást azért sem érezzük meggyőzőnek, mert éppen a két minisztérium szorgalmazta Siófokon és Szombathelyen a kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola kihelyezett tagozatainak létesítését. Ezek pedig akárhogy is nézzük, pluszköltségvetési kiadást jelentenének. Ezért is gyanakszunk az érdekek ütközésére. Csak az önállóság lehet a megoldás A második indok lényege az, hogy a felsőoktatási hálózatfejlesztési koncepció még nem készült el, és emiatt a különböző felsőoktatási intézmények önállósulása rövidtávon nem reális célkitűzés. Az integrációval kapcsolatosan már elmondtuk erről is a véleményünket, kiegészítésképpen hadd tegyük hozzá, respektálva netán a minisztériumi véleményt, hogy Szolnokról nézve, bármilyen koncepciót is fogadnak el, egyetlenjó megoldás lehet első lépcsőben. Ez az önállósodás. Remélhető, hogy az új szolnoki képviseleti szervek ezt magukévá teszik, és kellő támogatásban részesítik. Az Alföldnek szüksége van egy önálló közgazdasági főiskolára, amely azután a térségben maga lehet az integrátor. Ez nem jelenthet elzárkózást más térségektől, de végre tudomásul kell venni, hogy mindenféle integráció csak akkor működik megfelelően, ha az érdekeket kellően tudja kifejezni, képviselni. Nem lehet semmilyen ok, magyarázat ennek az ellenkezőjére. Füle István Tallózó Nemzetgyűlési képviselőválasztás 1945. november 4-én Nfzetfyfiléd képvlttlóváltiztá» — 1945. november < — Ján-N»gjkua-Siolaolt vármegyei válasnófctrfllct. □ □ liaváiéla* ■ □ NS □ Ha kicsit késve is, de ismertté váltak a március 25-i országgyűlési képviselőválasztás előzetes eredményei. Nem az összehasonlítás igényével tesszük most közzé az 1945. november 4-i nemzetgyűlési képviselőválasztás főbb mutatóit. A szavazólapon látható, hogy Jász- Nagykun-Szolnok megyében 1945 őszén öt pártra adhatták voksukat a választók. A mandátumok négy párt között oszlottak meg: a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 10, a Magyar Kommunista Párt 4, a Szociáldemokrata Párt 2, a Nemzeti Parasztpárt 2 képviselőt küldhetett az akkori nemzetgyűlésbe. A Kisgazdapártra 116.346-an, a Magyar Kommunista Pártra 51.902-en, a Szociáldemokrata Pártra 30.827-en, a Nemzeti Parasztpártra 23.772-en, a Polgári Demokrata Pártra pedig 3.672-en szavaztak. A Magyar Kommunista Párt kimondatlan vereségét a Kisgazdapárttal szemben így "kommentálta" a korabeli lap: "A Független Kisgazdapártot a női és a reakciós szavazatok segítették a szavazatok megszerzéséhez... Szolnokon a Magyar Kommunista Párt mindössze nyolcszáz szavazattal maradt le a Független Kisgazdapárt, ■és a mögéje húzódó reakció mögött. A legtöbb férfiszavazatot a Kommunista Párt kapta." A korabeli tudósító világlátásához nem fűzünk kommentárt, az idézet önmagáért beszél, legfeljebb azt jegyezzük meg, hogy a magát oly haladónak beállított MKP szavakban a női egyenjogúságot hirdette, s lám az 1945-ös választások kapcsán olyasmi derült ki, hogy a férfiak szavazatai mintha többet érőek lennének. Utóvégre a nők és a reakciósok segítették - szerintük - hatalomra a Kisgazdapártot. Országos szakmai tanulmányi verseny Tegnap és tegnapelőtt Szolnokon a Pálffy János Műszeripari- és Vegyipari Szakközépiskolában került sor a XIX. OSZTV elődöntőjére. A Szolnokon és Budapesten megrendezett elődöntőn összesen 400, ipari technikumba vagy szakközépiskolába járó diák vett részt. A döntőbe a kilencven legjobb helyezést elért tanuló jut. A magas színvonalú komplex versenyen: matemetikai, fizikai, kémiai, az általános műszaki ismereteket ellenőrző, valamint szakmai feladatokat tartalmaz. A tegnap reggel fél 7-től 11-ig tartó versenyen szakmai alkalmasságukról kellett bizonyságot adniok a résztvevőknek. Képünk a gyengeáramú és villamosipari gyakorlati versenyen készült. ________________________________Fotó: Korányi Szolnok-Tenyősziget Ténymegállapítási vizsgálat telekügyben Szolnok Város Tanácsa Politikai Érdekegyeztető Bizottságának február 26-i ülésén a tenyőszigeti zártkertek kialakítása ügyében folyó vita során az MDF szolnoki szervezete úgy foglalt állást, hogy a zártkertek kialakítása engedélyek nélkül, tehát törvénytelenül megkezdődött. Olyan hírekről is beszámolt, hogy sok embernek már oda is ígérték a telkeket. Az MDF városi szervezete javasolta a tanács végrehajtó bizottságának, hogy kezdeményezzék az illetékes építési hatóság elmarasztalását az ellenőrzés elmulasztása miatt. Tegyenek feljelentést a Víz- és Csatornamű Vállalat ellen népgazdaságilag különösen nagy kárt okozó beruházás jogellenes elkezdése miatt. Ezek után ténymegállapító ügyészségi vizsgálat indult ebben az ügyben. Dr. Fekete Jenő megyei főügyész tájékoztatójából a vizsgálat tapasztalatairól a következők váltak ismertté: Volt egy kedvezőtlen esztendő (1988-ban) a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz számára. A nyilvánvaló veszteség elkerülése érdekében az 1989. évi tervezéskor a téesz vezetősége úgy döntött, hogy száz hektár termőföld értékesítenek. Erre a Szolnok- Tenyőszigeten lévő területet jelölték ki. Erre a döntésre a szövetkezet küldöttgyűlése 1989. március 31-én áldását adta. Ezt követően a téesz elnöke ajánlatot tett a Víz- és Csatornamű Vállalatnak száz hektár termőföld megvételére. Megindult tehát a máig be nem fejezett folyamat, melynek ezernyi állomása volt. Tavaly május végén a szolnoki Városi Tanács VB műszaki osztálya a téesznek írásban nyilatkozott arról, hogy elvileg hozzájárul a kérdéses terület zártkerti hasznosításához - azzal a kikötéssel, hogy be kell szerezni valamennyi érintett szakhatóság hozzájárulását és telekkialakítási tervet kell készíteni. Ez a nyilatkozat ellentétes volt Szolnok általános rendezési tervével, ugyanis a szóban forgó terület zártkertté történő kialakítása nem szerepel abban. Közben a Víz- és Csatornamű Vállalat szakemberei gazdaságossági számítást végeztek, melynek alapján a földterület megvétele mellett döntöttek. Igen ám, de 1989. júius 1-től a földtörvény úgy módosult, hogy a téesz tulajdonában lévő földet csak a közgyűlés jóváhagyásával lehet értékesíteni. A téesz részközgyűlései 1989. október végén hozzájárultak a tenyőszigeti száz hektár értékesítéséhez. A téesz elnöke és a vállalat igazgatója közben előszerződést kötött a szóban forgó terület megvételére. A közgyűlési határozat megszületésekor megkötötték az adásvételi szerződést azzal a kikötéssel, hogy száz telekre a téesz-tagokat elővásárlási jog illeti meg. A vállalat 1989 végén a földhivataltól megrendelte 780 zártkerti telek kialakítását. A kialakítással összefüggő technikai munkák lényegében elkészültek - értve ezalatt az utak kitűzését, a vízvezetékhálózat hetven százalékos elkészítését. Az utak kiépítéséért a vállalat az Aszfalt Kft-nek eddig előlegként ötmillió forintot fizetett ki. A MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatalának 1990. febmár 8-án kelt szakvéleménye szerint a neki megküldött terv a tartalmát tekintve nem zártkert, hanem üdülőterület kialakítását célozza. A tervezett telkek nagysága nyolcszáz négyzetméter, viszont zártkertek kialakítása esetén telkenként minimálisan háromezer négyzetméter szükséges, ezért a tervvel a tárca nem ért egyet. Vélemény véleményt követett az ügyben. A Városépítő Tudományos és Tervező Intézet 1990 januárjában úgy foglalt állást, hogy a holtág szennyeződésének veszélye miatt nem javasolja a terület zártkertté nyilvánítását és az általános rendezési terv ilyen irányú módosításával nem ért egyet. Ezzel szemben a Növényvédelmi és Talajvédelmi Szolgálat szolnoki intézete, valamint a Közép-Tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság - kisebb kikötések mellett - nem emelt kifogást. Az ügyhöz tartozóan érdemes még megemlíteni, hogy az eladott terület a téesz földjének egy százalékát teszi ki. /Egyébként nemhogy a telkek értékesítésére, de még a meghirdetésükre sem került sor./ Ezek derülnek ki a megyei főügyész tájékoztatójából. Arra a kérdésre pedig, hogy mi van és főleg mi lesz ezekkel a telkekkel, Kaposvári Kázmértól, a Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójától kértünk választ, ami dióhéjban így foglalható össze:- A kérdéses földterület állami tulajdonban van, a kezelői joga illeti meg a Víz- és Csatornamű Vállalatot. Azért, hogy ne álljon parlagon olajretket vetettünk, s másodvetésen is gondolkozunk. Ezt az egész telekügyet vállalkozásnak tekintettük és tekintjük, a belőle szerzett pénzt pedig a lakosság jobb vízellátására fordítjuk majd. Azért kell jövő időben beszélni erről, mert a megyei tanács vb. határozata szerint a Holt-Tisza Szolnok tartalék ivóvízbázisát kell, hogy jelentse, s ezért védelmére komplex tervet kell készíteni. Amíg azt nem hagyják jóvá, nem lehet szó a telkek értékesítéséről, - pedig nagyon sokan várnak arra. Ha erre módunk nyílt volna, közművekkel ellátott, valódi édenkertet lehetett volna kialakítani Tenyőszigeten. Egyébként Szolnok általános rendezési tervét nem úgy értelmezem, mint ahogy az ügyészségi tájékoztatóból kitűnik, ugyanis a rendezési terv nem zárja ki a zártkertek kialakításának lehetőségét. Megmutathatom a MÉM-nek azt az átiratát, melyben a szóban forgó terület zártkertként való hasznosítása ellen nem emel kifogást - csupán a nyolcszáz négyzetméteres telkek helyett háromezer négyzetmétereseket képzel el. A vállalat tehát ilyen parcellákra bontva bármikor értékesíthetné azt a területet, de nem teszi, mert akkor viszonylag kevés család jutna művelhető földhöz, másrészt kisebb megosztásban spekulációkra is lehetőséget nyújtana ezáltal, amiket mindenképpen el akar kerülni. S.B.
