Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-26 / 71. szám

1990. MÁRCIUS 26. Néplap 3 Az elmúlt évben még csak a szövetkezet dolgozói vásárolhattak olcsóbban húst a Kunhegyesi Kunság Népe Tsz ebédlőjénél lévő üzletben. Az idei nagy áremelések hatására, a hatósági előírá­sok betartása után, mindenki számára nyitva áll a húsbolt. Húsz százalékkal olcsóbban árulják a saját vágású hasított fél sertést /szalonna nélkül/ és a tőkehúsokat. /Fotó: Mészáros/ "Azt álmodtam, hogy már vállalkozó vagyok" VÁLLALKOZÓI TRÉNING KARCAGON- A szellemi töltekezés sokféle formájában vettem már részt, de ilyen és ehhez hasonló módon még nem. Nekem élmény szám­ba ment az itt eltöltött négy nap. Állást kereső munkanélküliként jöttem ide, aminél személyiség­rombolóbb dologgal még nem találkoztam. A környezet nem nagyon fogadja el ezt a helyze­tet, s ezért nem is tud, nem is nagyon akar segíteni. Mielőtt ide kerültem, voltak gondolataim, határozott elképzelésem viszont nem. Ma már a gondolataimmal szülés előtti állapotba kerültem. Csak tökéletesíteni, végigvinni kell. Nem szeretnék senkit sem untatni magánügyeimmel, de el kell mondanom, ma reggel azt álmodtam, hogy már vállalkozó vagyok - mondta el vallomását a négy napot értékelő záróbeszél­getés egyik résztvevője Karca­gon. Hasonló vallomásokat csalt elő a 14 résztvevő szájából az a rendezvény, amely a megyei munkaerő-szolgálati iroda és a Kisvállalkozás-fejlesztési Ala­pítvány (SEED) közös tevé­kenysége eredményeként jöhe­tett létre.- Két dologgal kell kezdenem a történetet - mondja Tibor Ág­nes a SEED menedzserigazgató­ja. Az egyik a MESZI problémá­ja, mely szerint az újrakezdők­nek kellene hatékonyan segíteni, de tapasztalatok híján ők is járat­lan úton kénytelenek vezetni a leendő vállalkozókat. Ez utóbbi­ak pedig nagyon tanácstalanok, nem tudják, hogyan induljanak el, a jogszabályok sem igazán segítik őket. A MESZI kereste a lehetőségeket, s megtalálta a SEED-t. Ez a szervezet célul tűz­te ki azt, hogy a vállalkozóknak a kritikus pontokon segítsen. Nem elsősorban pénzzel, sokkal inkább a kezdésben, a külföldi piacra jutásban, innovációban és más dolgokban. Céljuk az is, hogy a vállalkozást támogató in­tézményeknek nyújtsanak segít­séget, hogy ők is jobban tudják csinálni feladatukat. A jelen eset­ben a MESZI-ről van szó. Tibor Ágnes hangsúlyozta, nem maga az intézmény a támogatás ala­nya, hanem a konkrét feladat. A segítség négy irányba történik. Az egyik irány a stáb, ez jelenleg 5 fős, szakmai tudásának átadá­sa. A második a szervezési mun­ka, a partnerek összehozása. A harmadik irány a külföldi tőke becsatornázása adott progra­mokhoz (pénz, tudás, mint tőke átadása stb.). Negyedszer pedig részt vesznek, vagy maguk vég­zik el a külföldi tudás adaptáció­ját. Az állam vállalkozás politiká­ja ma koncepciótlan - húzta alá Tibor Ágnes - ezért is van szük­ség egyéb programokra. így a f > Karcag úttörő szerepben-J+V <fv Az angol szó senkit se zavarjon v______________________y SEED-ére is, amely azért is kap­ta ezt a nevet, hogy a külföldi lehetséges partnerek jobban megértsék. Á szolnokiak, felfi­gyelve az általuk nyújtott lehető­ségre, keresték meg őket. így jött létre egy programjuk kísérleti ál­lomásaként a karcagi tréning. Ilyen értelemben Karcag úttörő szerepre vállalkozott, amikor se­gítséget nyújtott a lebonyolítás­ban, hiszen az itteni tapasz­talatokat felhasználva alakítják ki a végleges programot a SEED-nél. Maga, a tréningnek elnevezett program két blokkból áll, egy "kemény" és egy "puha" blokk­ból. A kemény blokkba tartozik a konkrét információk átadása, amelyet többnyire külső szak­emberek végeznek. Ezek vonat­koznak többek között az üzleti tevékenységre, az adózás feltéte­leire, a pénzügyi ismeretekre, a jogi háttérre. A puha blokk, ami­től tulajdonképpen nem tanfo­lyamról, hanem tréningről van szó, áll önismereti, együttműkö­dési, konfliktuskezelői, kocká­zatvállalási, tárgyalási játékok­ból. Itt a leendő vállalkozók fel­mérhetik mennyire alkalmasak vállalkozásra. Á példákat saját életükből veszik és vették, ame­lyet közösen elemeztek. Elemez­ték önmagukat, egymást és a tré­nerek is őket. 4 napig csinálták reggel 8-tól este 9-ig, ebédszü­nettel. A 14 hallgatón kívül részt vett két tréner, a MESZI képvi­selője, Makács Pálné vállalkozá­si tanácsadó és egy pszicholó­gus. A karcagi találkozótól sok minden függ. Az alapítvány köz­vetlen információhoz jutott, lát­ják mire van szükség, mennyire felkészültek a leendő vállalko­zók, mit kell csinálni a program beindításakor. Szerencsés dolog, hogy az alapítvány vezetője is csinálja a tréninget, ugyanakkor maga is vállalkozó. Néhány fel­mérés, mint a karcagi is, szüksé­ges még. Erre külföldről is lehet pénzt kapni, de sok függ az itt­honi szándékoktól is. Kérdés, hogy az ÁBMH, az OMK, a ta­nácsok, vállalatok támogatják-e őket. Fontos, hogy a foglalkoztatási alapból is kapjanak pénzt, mert ez a külföldi hozzájárulásnak is feltétele. A program konkrét összeállítása tehát sok minden­től függ. Három programot ter­veznek. A karcagi kísérlet egyik lehet a három közül. Ha sikerül, elmondhatjuk, a cég imagójának kialakításában mi is részt vet­tünk. Ezért se zavarjanak senkit az angol elnevezések. Hozzá kell nekünk is szokni, hogy egy magyarországi cégnél ez is fon­tos elemmé válik. A megyei folytatásról Makács Pálnét kérdeztük. Kérésünkre el­mondta, hogy ha nem is ugyan­ilyen programot, de hasonlókat terveznek a jövőben is. Mindig abban a városban, ahol a legtöbb az érdeklődő. Ez most Karcagon volt. Rendkívül jók a tapasztalatok, amit a hallgatói vélemények is alátámasztanak. Ennek már az újságíró is tanúja volt. Befejezé­sül idézzünk is egyet közülük. "Pszichiátriai osztályon egy cso­portos terápia résztvevőjének éreztem magam. Sokat tanul­tunk egymástól. Nem tudtam, hogy vállalkozó legyek, vagy ne legyek, de most már tudom. Ez óriási önbizalmat adott. Köszö­nöm, hogy részt vehettem, kö­szönöm, hogy ezt megcsinál­ták." Másként mi sem értékel­hetjük. Füle István Beszéljünk róla ! Egy perc fellépés Már meg se rezzen az ember amint hallja, hogy valahol sztrájkolnak. Az elmúlt héten például Ti­szafüreden figyelmeztetett egy ilyen megmozdu­lás arra: feszültségek vannak a gyári vezetés és a dolgozók között. A hatás annyi: várhatóan nem ülnek ölbe tett kézzel sem az "üzenet" feladói, sem a címzettek, tenni kell bizonyos szervezési kérdé­seket illetően. Szóval, már-már hozzátartozik az életünkhöz ez is. A napokban mégis volt egy olyan munkabeszüntetés, amelynek egy pillanata úgy vélem megrázó volt, ha nem is a gazdaság, hanem a túlpolitizált, ilyen eseményekre már-már érzé­ketlen, a passzivitás védőbástyája mögé húzódó emberi elme számára. Talán nem is a sztrájk volt az érdekes, hanem az a bizonyos pillanat. A Malév egyik gépe később indult el. A légikí­sérők nem vállalták az utat azzal indokolván, hogy a cég nem tud védekezni egy terrorista fenyegetés ellen. Azután mégiscsak felröpült a nagy madár. A stewardessek egyike, azok közül, akik vállalták az utat elmondta a kamerák előtt: azért döntött úgy, hogy menni kell, mert az nem lehet, hogy egy maroknyi csoport rettegésben tartsa egész Euró­pát. Az ügy igen távol bonyolódik tőlünk. Száz ki­lométerre innen megszületik valakiben egy elha­tározás, és valahol a magasban fölöttünk egy fé­nyes pont vékonyka kondenzcsíkot rajzol az égre. Messze van mindez és mégis oly közel. Mi az, ami a csinos, vékony, mondhatni töré­keny hölgy szavaiban annyira megkapó volt? Az erő. Az, ahogyan fellép saját és mások kiszolgál­tatottsága ellen. Az ember kilép a világba, s a világ belép az emberbe. Most, azt hiszem, nem azon kell lamentálni, hogy lám senki sem kerülheti el a sorsát, nincs kis boldog kagyló, kuckó, sziget - nevezzük bárminek -, ahová visszahúzódhatna a történések elől. Fontosabb arról beszélni - talán éppen ennek tudatában -, hogy mind több helyen, akár itt szűkebb hazánkban, akár a környező orszá­gokban, egyre többször száll szembe a kisember nagynak látszó erőkkel. Egy állítás, amely azt mondja: az emberiséggel az a baj, hogy a bolondok túl magabiztosak, az okosok pedig túl bizonytala­nok, szóval e tétel megdőlni látszik. Itt most mint­ha az emberi színjáték egyik kis szereplőjének nagy fellépését láthattuk volna. A polgár persze ritkán szól bele a világ dolgaiba, olykor már az is nagy tett, amikor becsapja - ha bátor hazamenve, ha gyáva, akkor - elmentében az ajtót. A külpoliti­ka igen kevesek turizmusa, és az elmúlt hetekben néha megfogalmazódhatott bennünk ez az érzés honi ügyeinket illetően is. Figyeltük a programo­kat, a vitákat, a személytelenségeket, a személyi­ségeket. A nagy politikai kavalkádban volt egy pillanat, ami akarva, akaratlan figyelmeztetett bennünket. Mintha olyasmit sugallt volna: fel kell lépni, a magunk módján harcolni kell mindaz ellen, ami jogaink, létünk, szabad cselekvésünk, gondolko­dásunk ellen van. Egy cinikus történet ismerősömről, aki kockáz­tatott is. Meséli, hogy a felszállás előtti hosszas vizsgálódás után azt mondták neki: mehet! Mire ő - regéli kedélyesen - megjegyezte:" Mi az, felad­ták?" Nos, mindennek ára van. A biztonságért például várakozással kell fizetni. De mi ez a fiata­lasszony és a hozzá hasonlók kockázatához ké­pest? Hajnal József SZOLNOKRÓL MÜNCHENBE Növekvő zöldség- és gyümölcsexport A Szolnok és Vidéke Áfész, egy nyugatnémet zöldség-gyü­mölcs nagykereskedő és egy magyar külkereskedelmi válla­lat részvételével alakult meg az elmúlt év őszén a Fortunato Pe­­licano Kereskedelmi Kft. Az olasz hangzású név mögött önál­ló külkereskedelmi jogú cég áll, amely mezőgazdasági termékek exportjával foglalkozik. Tavaly 850 ezer nyugatnémet márka ér­tékben szállítottak árut a tőkés piacra. Az idén jelentős exportnöve­lést terveznek és hetente három­négy friss zöldséggel és gyü­mölccsel megrakott kamiont in­dítanak a Lajtán túlra. Az áru közvetlenül a termelőtől kerül a kft. müncheni nagykereskedő partneréhez. Jó piacra talált az NSZK-ban a hazai tv- paprika, paradicsom, hagyma, uborka és a különböző gyü­mölcsféleségek. Állatok export­jával is sikeresen próbálkoznak. Eddig 46 ezer naposlibát értéke­sítettek a nyugatnémet piacon és mintegy 500 ezer márka érték­ben adtak el tenyészkutyákat Olaszországban. A kivitel mellett Siemens gyártmányú telefonkészüléke­ket és alközpontokat importál­nak, dé a jövőben mezőgazdasá­gi gépek behozatalát tervezik egyedi megrendelésre is. Tavaly a kft. nyereségének teljes egé­szét az alaptőke növelésére használta fel, az idén pedig a jövedelmük 30 százalékát for­dítják erre a célra.A gyümölcs- és zöldségexport ez évi kilátásai biztatóak, azonban a csomago­lás tökéletesítése elengedhetet­len a piacok megtartása érdeké­ben. Porzik a határ, sorvad a nyereség Kétszáz hektáron már elvetették a tavasziakat Cibakházán Az öntözés természeti és közgazdasági feltételei is kritikusak Télutón, tavaszelőn szokatlan - s könnyen tragikussá válható - szárazság miatt aggódnak a me­zőgazdák. A Közép-tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság által regisztráltak szerint az év eddig eltelt két és fél hónapjában átlagosan - és te­gyük hozzá mindjárt, hogy meg­lehetősen szélsőséges elosztás­ban - mindössze 38,5 milliméter csapadék hullott a térségben. Csaknem 50 milliméterrel ma­rad ez el a sokévi hasonló idő­szakban mért átlagtól. Valójában ebből a mennyiség­ből sem sok tárolódhatott a talaj­ban, merthogy a menetrendsze­rűen, de szokatlan vehemenciá­val érkezett böjti szelek jócskán megszikkasztották a szántóföl­deket. Súlyosbítják a helyzetet az el­őzmények is: a múlt év decem­berében 4,8 milliméter csapa­dékot jegyeztek az említett hid­rológiai figyelőállomásokon, és a szántóföldi növénytermesztés szempontjából valamirevalónak számító eső tulajdonképpen ta­valy augusztusban áztatta utoljá­ra a jászsági, a kunsági és a tisza­zugi határt. No és persze nem jár a baj egyedül: az utóbbi - a ter­mészetes csapadék rendszeres hiánya miatt már hét szűk esz­tendőként emlegetett - években nem először esik egybe sajnála­tos módon az öntözéses gazdál­kodás természeti és közgazdasá­gi feltételeinek romlása. Miköz­ben esőt szomjaznak a bokroso­dó őszi kalászosnak a búzatáb­lák, és porba vetik a kora tavaszi­ak magvát a gazdaságokban, az öntözés költségei közül csupán a víz ára - térségenként változóan - 3-4-szeresére emelkedett. A megye mezőgazdasági üze­mei közül a Cibakházi Vörös Csillag Téeszben kértük meg a közgazdászokat e kettős problé­ma várható hatásainak elemzé­sére. A közös gazdaságban az utóbbi öt évben 11 millió forintot ruháztak be és 42 milliót költöt­tek gépek lízingje formájában az öntözésfejlesztésre. Mindezek révén tavaly már a téesz terüle­tének csaknem egyharmadán, azaz 1080 hektáron tudták szük­ség szerint mesterségesen pótol­ni a hiányzó csapadékot. Első­sorban zöldségnövények - bab és borsó -, valamint siló- és szemes kukorica öntözésére összesen 1,3 millió köbméter vizet hasz­náltak el az öntözés tavalyi összes költsége pedig meghalad­ta az 5 millió forintot. Ez előzetes számítások szerint az öntözéssel kapcsolatos áre­melkedések 1,3 millió többlet­­költséget jelentenek majd a ci­bakházi növénytermesztőknek, de nemcsak ez sorvasztja a nye­reségüket, hanem az is, hogy egyúttal jelentős állami támoga­tás megszűnése is drágábbá teszi a termelést. A mesterséges csapa­dékpótlás pedig máris elkelne, mert porzik a cibaki határ a ve­tőgépek mögött. A zöldborsót 65, a lucernát 80, a cukorrépát pedig 70 hektáron ugyanis már elvetették. Kelesztő öntözésre nem is alkalmasak a berendezé­seik, viszont annak ellenére, hogy idén a lehető legtakaréko­sabb vízfelhasználási program lesz a szövetkezetben, március utolsó napjaiban - merthogy fo­gyóban az állatállomány tömeg­­takarmány-készlete - kénytele­nek lesznek megkezdeni az ön­tözést a legelőkön és a lucerna­­táblákon. T.F.

Next

/
Thumbnails
Contents