Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-26 / 71. szám

4 Néplap 1990. MÁRCIUS 26. A szerkesztőség postájából Nem építenek a zöldterületre Jóváhagyták a rendezési tervet Kétszázkilencvenöt aláírással érkezett hozzánk az a levél, melyben a szolnoki Kassai úti és Szántó körúti lakók tiltakoztak a házuk előtti zöldterület beépítése ellen. Tudomásukra jutott, hogy ott hal- és lángossütőt, italozót, butikot akarnak nyitni. Levelük február 22-i közlésekor ígértük, hogy az ügyben hozott végleges döntés után e témára visszaté­rünk. A Szolnoki Városi Tanács V.B. műszaki osztályáról a na­pokban érkezett meg a válasz, melyben Tóth István városi főé­pítész a következőket írta. A műszaki osztály részletes rendezési tervet készíttetett a Szántó körút, Keskeny János út és a Zagyva-parti sétány által ha­tárolt területre. E terv elkészíté­sét a terület családi házas részén fennálló 20 éves építési tilalom tette szükségessé. Az utóbbi évek gazdasági változásai követ­keztében a rendezési *terv a re­konstrukciós városrendezést cé­lozta meg, ami az egyedi telkes átépölések során a terület hosszú távú fejlődését teszi lehetővé. Amennyiben a városrendezési terv megvalósítása lehetővé vá­lik /közműproblémák/ a terüle­ten a meglévő lakásszám ug­rásszerűen megnövekszik, ami magában rejti az alapellátás és szolgáltatás hiányát. Ezen - a be­ruházási igények csökkenése kö­vetkeztében - a magántőke bevo­násával lehetséges enyhíteni. így került napirendre - a tervezési te­rület vizsgálata során - a legal­kalmasabbnak bizonyuló Szántó körúti és a Kassai úti épületek előtti térségen a pavilonok elhe­lyezése. Az üzlethelyiségek ki­zárólag alapellátást pótoltak vol­na, ami között nem jöhetett szá­mításba italbolt, halsütő, így té­ves információn alapult a tiltako­zók aggálya. Egy zöldségesüz­let, kenyérbolt viszont az idős emberek gondjait enyhíthetné. A tervezési munka és az azt követő hatósági egyeztetés, e­­lőkészítés során a pavilonok egy­séges, esztétikus, a környezeti értékeket javító kialakítására tö­rekedtek volna. Az építmények elhelyezése miatt nem kellett volna kivágni a fákat, lebontani a játszóteret. Az igényes üzlethe­lyiségek megvalósítása a kör­nyezet ápoltabb, rendezettebb kialakításával járt volna - nem sértve az ott lakók érdekeit. A tervet a Városfejlesztési és Ellá­tási Bizottság, a területrendezési albizottság, valamint a közműtu­lajdonosok jónak, megvalósítha­tónak találták. Az időközben kialakult tilta­kozás ismeretében - az érintettek részvételével - fórumot hívtunk össze, hiszen a rendezési terv jó­váhagyásának része a lakók tájé­koztatása, valamint az építési törvény is védi az érdeküket. Vé­leményük alapján a végrehajtó bizottság a tervezett pavilonok nélkül hagyta jóvá a rendezési tervet. A pavilonok gondolatá­nak elvetése után vizsgáljuk an­nak a lehetőségét, a jövőben ho­gyan javíthatnánk e városrész alapellátásán. A jobb vízhez pénz kell! A Néplap március 19-i számá­ban megjelent, Környezetvéde­lemről az SZDSZ-nél című cikk "Mit iszunk?" fejezete a szolnoki ivóvízről ad "képet". Megállapí­tásaival kapcsolatban az üzemel­tető Szolnok Felszíni Vízmű­üzemigazgatóság részéről a kö­vetkezőket kívánjuk megjegyez­ni. 1. Az ivóvíz minőségét illető­en továbbra is az érdeklődők ren­delkezésére állunk, hiszen vizs­gálati adataink nem titkosak, bárki megismerheti, azonban a folyamatos adatközlés módja - akár a napi sajtóban is - eddig nem alakult ki. 2. Az ivóvizet a mindenkor ér­vényes szabványok szerint kell minősíteni, ezért adatainkat má­sokéval csak konkrétan megne­vezett vízminőségi mutatók ese­tén tudnánk összehasonlítani. Ennek alapján jutnának a fo­gyasztók hiteles információhoz. 3. Szolnok ivóvizének javítása nem jószándék, hozzáértés, szer­vezeti forma kérdése, hanem ob­jektív tények függvénye. Ezeket röviden sorba véve: Nincs más számításba jöhető közeli vízbá­zis, mint a Tisza. (A fúrt kutak csak kis számú vízfogyasztó ré­szére bővítik a választékot.) A Tisza vízminőségében olyan szélsőséges ingadozások tapasz­talhatók, amiket a vízmű techno­lógiai rendszere nem tud mara­déktalanul hatástalanítani. Az 1978-ban üzembe helyezett, napjainkig 660 millió forint rá­fordítással működő vízmüvet a MÉLYÉPTERV tervei alapján építette a városi tanács. A gyor­san növekvő vízfogyasztás és a pénzhiány miatt a létesítésnél sajnos csak a mennyiségi igé­nyeket lehetett kielégíteni. En­nek következménye, hogy ese­tenként optimális üzemeltetés mellett sem tudunk megbirkózni az íz, szag, ammónia és alga problémájával. A technológiai hatékonyság növelését a vállalat - az összes felügyeleti szerv egyetértésével - kiemelt feladat­ként kezeli. Ennek érdekében 1987-ben döntéselőkészítő ter­vet készíttettünk, és kialakítot­tuk azt a koncepciót, amelynek lényege a vízmű technológiai egységeinek továbbfejlesztése, a hatékonyabb kémiai tisztítást biztosító ózonozó, aktívszén­­szűrő új egységek létesítése. A rekonstrukciós tervek tavaly ok­tóber óta folyamatosan készül­nek; az ózonozás és aktívszén­­szűrés tervezéséhez szükséges kisüzemi kísérleteket tavaly március óta végezzük - hetente háromszor. A jelenleginél jobb vízminő­séget garantáló fejlesztésekhez a cég korszerűsítésére lenne szük­ség, ehhez pedig több száz millió forintra. A vízminőség problé­máinak megszüntetéséhez tehát elsősorban pénz, pénz, pénz kell, aminek előteremtésében - őszin­tén remélem - nagy sikerrel fog­nak közreműködni mindazok, akiknek erre lehetőségük lesz. Ellenkező esetben - félek tőle - továbbra is igaz lesz az a közis­mert tény, hogy "minden város olyan rossz vizet iszik, amilyen kevés pénze van". Palicska János üzemfömérnők Válaszoltak - intézkedtek Az utasok megértését, türelmét kérik Segítséget kémek a bejáró dol­gozók, tanulók címmel Jászbol­­dogházáról írt olvasói levelet kö­zöltünk (1.29.), melyben a jász­berényi helyi autóbuszjárattal kapcsolatos gondjukat tették szóvá az utasok. Máté János, a Jászkun Volán igazgatója, mi­után kivizsgáltatta az ebben fog­laltakat, a következőkről tájé­koztat. "A levélben említett buszme­netrend szerint 14.36 órakor ér­kezik vidékről a jászberényi au­tóbuszállomásra. Ezt követően nem menetrend szerinti járatként közlekedik a vasútállomásra, de a gyakorlat az, hogy a várakozó utasokat elszállítja. A közölt vi­déki járat, sorompó vagy egyéb forgalmi akadály miatt sokszor nem tudja tartani a 14.40 órai indulási időt, ezért nem szerepel a menetrendben. Sajnos emiatt fordulnak elő a megállással kap­csolatos problémák is. A 15.05 órakor Szolnokra induló vonat­hoz keressük a csatlakozó járat lehetőségét. Végleges megoldás az új menetrend kiadásával egyi­dejűleg, ez év május 27-től vár­ható. Addig is tisztelt utasaink szíves megértését, türelmét ké­rem." Pillanatkép aj ászjákóhalmi temetőből Nemzeti ünnepünket követően a Jászsági Hagyományőrző Csapat kirándulást szervezett Jászjákóhalmára. A ragyogó nap­sütésben több mint százan kerekeztek biciklivel a község emlék­helyeihez, hogy ott csatlakozzanak a helyi hagyományőrzőkhöz; tisztelegjenek a Damjanich téri kopjafánál, és a temetőben meg­koszorúzzák László Gergely ’48-as honvéd sírját. Ezt követően megtekintették a helytörténeti gyűjteményt - adta hírül Fodor István tudósítónk. /A felvételt Faragó László készítette./ Hozzászólás cikkeinkhez Munkánk gyümölcse a szorongás, az aggodalom Örömmel olvastam a Néplap március 3-i számában, a Nem csak az idősek élnek nehezen cí­mű, a nyugdíjasok fórumában közölt írást. Valami belső kész­tetést érzek arra, hogy köszöne­tét mondjak a levélíróknak - el­sősorban B.Bélánénak - aki a kis­keresetűek táborából ki merte mondani helyettünk is: sokunk­nak annyi keresete sincs, mint amennyi egyik-másik embertár­sunk kisnyugdíja. Bármennyire is rossz a közérzetünk, nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy betegállományba menjünk, mert akkor még kevesebből kel­lene megélnünk. A kiskeresetű családoktól nem csak a drága élelem viszi a pénzt, háhem a gyerekek ruházkodása is. Ka­masz gyermekünknek fél hónapi keresetemből tudtam egy pár ci­pőt venni. A lábbeli-, a ruhane­műárak is rég túlnőttek a kerese­tünkön! A szóban forgó írás ezekkel a sorokkal fejeződik be: "... reménykednek csak az öre­gek: a fiatalok még megérik sor­suk jobbra fordulását!" Hogy szüléink, nagyszüleink remény­­kednek-e még, nem tudom. Azt érzem, hogy én, 30 évesen egye­lőre nem reménykedem a helyze­tünk jobbra fordulásában. Erre pedig az az okom, hogy már nem a jólétünk a kérdés, hanem a puszta létezésünk van napról napra megkérdőjelezve. A több évtizedes, fáradságos munkánk gyümölcse nem a jobblét, hanem a szorongás, aggódás szerettein­kért, gyermekeinkért. Tisztelem azokat az embereket, akik még tudnak reménykedni, és szívből kívánok nekik kitartást, jó egész­séget! Fekete Sándorné T örökszentmiklós Csak a "megépített" úton lehet menni A Néplap március 15-i számá­ban közölt kerekasztal-beszélge­­tésben - az aznapi szolnoki ün­nepséggel kapcsolatban - Fodor Tamástól két olyan mondat je­lent meg, amire a dokumentu­mok, tények alapján reagálnom kell, mert állítása igazságtalan. A városi tanács megbízásából in­tézményünk koordinálta az ün­nepség előkészületeit, és meg­győződésem, hogy ezen a téren többet tettünk, mint köteles­ségünk lett volna. Egyik kijelen­tése: "Kicsit csodálkozom, mert tudomásom szerint az együtt ün­neplés indítványozói éppen a szabaddemokraták voltak." Mi, akik részt vettünk az első egyez­tető megbeszélésen, március 14-A tárgyalóteremből Egy ökölcsapás 12 ezer forint A történet pontos időpontja 1989. november 9-e. Ezen a na­pon a berekfürdői Touring Ho­telben iszogatott egy K.M. nevű férfi. Az iszogatott szó talán nem is pontos, helyette az ivott a talá­lóbb, mivel este tíz órára már alaposan el is ázott. Olyannyira, hogy a portás távozásra szólítot­ta, de ő arra hivatkozott, hogy még mások is vannak a helyiség­ben. Valóban akadt még rajta kí­vül néhány személy a környeze­tében, de ők józanul figyelték az eseményeket. Váratlan fordulat következett be, mivel az illető­höz lépett az ott tartózkodó 23 éves kunmadarasi Kemecsi Im­re, minden bizonnyal rendcsiná­lás végett. Meglökte az ittas em­bert, mire az a vádlott ruhájába kapaszkodott így mindketten el­zuhantak. A kezdeményező Ke­mecsi került felülre, és ezt a helyzetet kihasználva olyan erő­vel ütötte arcon az alul lévőt, hogy az az eszméletét is elvesz­tette. Ezt látva Kemecsi megret­tent, mentőkért akart telefonálni, de időközben a leütött magához tért. Igaz, maradandó "emléket" szerzett aznap este, hiszen a jól irányzott ütéstől eltört az orr­csontja. A vádlott a tárgyalás során vé­dekezett, mondván a sértett tá­madt rá, ő csupán hárítani igye­kezett a közeledését, de arra nem tudott magyarázatot adni, hogy az illetőnek mitől tört össze az orra. A tanúk és az ügy szereplő­inek a meghallgatása után a Kar­cagi Városi Bíróság első fokon Kemecsi Imrét súlyos testi sértés bűntettében találta bűnösnek, amiért hat hónap börtönre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtá­sát egy év próbaidőre felfüg­gesztették. A megyei bíróság az első fokú ítéletet oly módon vál­toztatta meg, hogy Kemecsi büntetését 120 napi tétel pénz­­büntetésre mérsékelte. Ez - napi száz forint tételt számítva 12 ezer forint megfizetésének felel meg. Tehát az ügy lényege az, hogy Kemecsi Imre vagy 15 nap alatt megfizeti a büntetést, vagy 120 napra börtönbe kerül. A jog­erős ítélet tanulsága mi is lehetne más: az ember a szórakozóhe­lyeken egyen, igyon, de ne üs­sön. Igaz, ma már az evés, ivás sem olcsó, de még mindig kifi­­zetőbb, mint egyetlen horogért a tízegynéhányezer forint. D.Sz.M. én ezt az indítványozást így éltük meg: az ülés kezdetekor tisztáz­tuk, mely szervezet képviselői jelentek meg, majd a távollévők­ről munkatársaimmal elmond­tuk, amit tudtunk. Fodor Tamás­sal folytatott telefonbeszélgeté­sem alapján azt mondtam, hogy az SZDSZ-re nem számíthatunk. Pár perc múlva képviseletükben megjelent Veres Margit, aki el­nézést kért a késésért, majd kö­zölte, hogy szervezetük személyi és anyagi feltételek hiánya miatt nem kíván részt venni a közös ünneplésen. Ezután mindjárt tá­vozott. Másik mondata: "De nem az egység jegyében veszünk részt, mert anélkül mond a városi ta­nács elnökhelyettese ünnepi be­szédet, hogy azt bárkivel egyez­tették volna." A tanácskozás meghívójához mellékeltünk egy programtervezetet, mert alapve­tő kérdésnek tartottuk, hogy megállapodjunk annak tartalmá­ról, formájáról és a megemléke­zést tartó személyről. A terveze­tet vitaalapnak tekintettük és vár­tuk a pártok javaslatait. A szemé­lyi javaslat ellen senki sem szó­lalt fel, így a megbeszélésen - már az SZDSZ képviselőjének távollétében - egyhangúlag dön­töttünk az elnökhelyettes felké­réséről, sőt abban is megegyez­tünk, hogy kik tartsanak tájékoz­tatót. Kedves Fodor Tamás! A szol­nokiak előtt ismert - én 1964 óta tudom -, hogy városunkban már­cius 15-én dicső elődeinket ezrek ünnepelték incidens nélkül. A Tv-híradóban példaként említett győri rendezvény több változat­ban megvalósult városunkban. A kiszesek által évekkel ezelőtt kezdeményezett és szervezett korhű, jelmezes, lovas felvonu­lás mindenkinek lehetővé tette, hogy félelem nélkül vegyen részt az ünnepségen. Kedves Olvasók! Elmondha­tom, nem én voltam Szolnokon a legboldogabb, amikor a szerve­zési feladatot megkaptam. Ma viszont örülök, mert sok olyan embert ismertem meg a pártok­nál, akikkel értelmes célokért össze lehet fogni. Örültünk mun­katársaimmal, hogy március 8- án - már a jóváhagyott kézirat nyomdába adása után - az SZDSZ is elfogadta és csatlako­zott a felhíváshoz. Köszönjük az Agrárszövetségnek, hogy az első kérő szóra vállalták a lovasok beszervezését, másoknak pedig a felajánlott anyagi támogatást. Egyetértek Fodor Tamással abban, hogy jó volna azon az úton menni, amely "március 15- ét összeköti október 23-val", csak az a gondom, hogy ezt az utat még meg kell építenünk. A közös ünneplés egy szakasza en­nek az útnak, de rövidebbre sike­rült mint amihez a múltunk biz­tosította az alapot. Előrébb ju­tunk, ha az eddig megépített utat nem bontogatjuk. A március 15-i közös sikerre építve kérem a pár­tokat és szervezeteket, hogy mű­ködjünk együtt sport-, ifjúsági és kulturális események szervezé­sében, próbáljuk elviselhetőbbé tenni az életet! A Sportlétesítmények Igazga­tósága nevében Szautner János igazgató A nők védelmében De ki védi meg a nőket? című, február 24-i jegyzetükben olyan egészségügyi gondról szólt az új­ságíró, ami sok embert foglal­koztat, de legjobban a nőket. Ők azok, akik gyakran kerülnek ki­szolgáltatott helyzetbe. így az abortuszok esetében, a jó minő­ségű védekezőszerek hiánya mi­att, hiszen külföldről, egyéni uta­kon tudják beszerezni az egész­ségre kevésbé ártalmas, fogam­zásgátló spirált. A jegyzet írójá­val abban is egyetértek, hogy a szülész-nőgyógyász szakmát nő­­iesíteni kellene. Nem sírom vissza a hajdani bábaasszony­korszakot, de ne felejtsük el, ab­ban az időben kevesen engedhet­ték meg maguknak, hogy kór­házban szüljenek. Mondhatják, hogy magas is volt a csecsemő­­halandóság. Ez azonban elsősor­ban az életviszonyokra vezethe­tő vissza. A halálesetek közül ke­veset lehetett a bábaasszonyok rovására írni. S hozzáteszem, ab­ban az időben nem az egy-két gyerekes család volt divatban, hanem a legtöbb helyen öt-tíz gyerek látta meg a napvilágot. Ezek a családok éltek - ha szűkö­sen is - a legnagyobb megértés­ben, szeretetben. A társadalom fennmaradásá­ban a nő szerepe jelentős, ezért az egészségügy legfelsőbb veze­tése intézkedéseiben nyújtson számukra nagyobb védelmet. Farkas Kálmánná Összeállította: Csankóné

Next

/
Thumbnails
Contents