Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-26 / 71. szám
4 Néplap 1990. MÁRCIUS 26. A szerkesztőség postájából Nem építenek a zöldterületre Jóváhagyták a rendezési tervet Kétszázkilencvenöt aláírással érkezett hozzánk az a levél, melyben a szolnoki Kassai úti és Szántó körúti lakók tiltakoztak a házuk előtti zöldterület beépítése ellen. Tudomásukra jutott, hogy ott hal- és lángossütőt, italozót, butikot akarnak nyitni. Levelük február 22-i közlésekor ígértük, hogy az ügyben hozott végleges döntés után e témára visszatérünk. A Szolnoki Városi Tanács V.B. műszaki osztályáról a napokban érkezett meg a válasz, melyben Tóth István városi főépítész a következőket írta. A műszaki osztály részletes rendezési tervet készíttetett a Szántó körút, Keskeny János út és a Zagyva-parti sétány által határolt területre. E terv elkészítését a terület családi házas részén fennálló 20 éves építési tilalom tette szükségessé. Az utóbbi évek gazdasági változásai következtében a rendezési *terv a rekonstrukciós városrendezést célozta meg, ami az egyedi telkes átépölések során a terület hosszú távú fejlődését teszi lehetővé. Amennyiben a városrendezési terv megvalósítása lehetővé válik /közműproblémák/ a területen a meglévő lakásszám ugrásszerűen megnövekszik, ami magában rejti az alapellátás és szolgáltatás hiányát. Ezen - a beruházási igények csökkenése következtében - a magántőke bevonásával lehetséges enyhíteni. így került napirendre - a tervezési terület vizsgálata során - a legalkalmasabbnak bizonyuló Szántó körúti és a Kassai úti épületek előtti térségen a pavilonok elhelyezése. Az üzlethelyiségek kizárólag alapellátást pótoltak volna, ami között nem jöhetett számításba italbolt, halsütő, így téves információn alapult a tiltakozók aggálya. Egy zöldségesüzlet, kenyérbolt viszont az idős emberek gondjait enyhíthetné. A tervezési munka és az azt követő hatósági egyeztetés, előkészítés során a pavilonok egységes, esztétikus, a környezeti értékeket javító kialakítására törekedtek volna. Az építmények elhelyezése miatt nem kellett volna kivágni a fákat, lebontani a játszóteret. Az igényes üzlethelyiségek megvalósítása a környezet ápoltabb, rendezettebb kialakításával járt volna - nem sértve az ott lakók érdekeit. A tervet a Városfejlesztési és Ellátási Bizottság, a területrendezési albizottság, valamint a közműtulajdonosok jónak, megvalósíthatónak találták. Az időközben kialakult tiltakozás ismeretében - az érintettek részvételével - fórumot hívtunk össze, hiszen a rendezési terv jóváhagyásának része a lakók tájékoztatása, valamint az építési törvény is védi az érdeküket. Véleményük alapján a végrehajtó bizottság a tervezett pavilonok nélkül hagyta jóvá a rendezési tervet. A pavilonok gondolatának elvetése után vizsgáljuk annak a lehetőségét, a jövőben hogyan javíthatnánk e városrész alapellátásán. A jobb vízhez pénz kell! A Néplap március 19-i számában megjelent, Környezetvédelemről az SZDSZ-nél című cikk "Mit iszunk?" fejezete a szolnoki ivóvízről ad "képet". Megállapításaival kapcsolatban az üzemeltető Szolnok Felszíni Vízműüzemigazgatóság részéről a következőket kívánjuk megjegyezni. 1. Az ivóvíz minőségét illetően továbbra is az érdeklődők rendelkezésére állunk, hiszen vizsgálati adataink nem titkosak, bárki megismerheti, azonban a folyamatos adatközlés módja - akár a napi sajtóban is - eddig nem alakult ki. 2. Az ivóvizet a mindenkor érvényes szabványok szerint kell minősíteni, ezért adatainkat másokéval csak konkrétan megnevezett vízminőségi mutatók esetén tudnánk összehasonlítani. Ennek alapján jutnának a fogyasztók hiteles információhoz. 3. Szolnok ivóvizének javítása nem jószándék, hozzáértés, szervezeti forma kérdése, hanem objektív tények függvénye. Ezeket röviden sorba véve: Nincs más számításba jöhető közeli vízbázis, mint a Tisza. (A fúrt kutak csak kis számú vízfogyasztó részére bővítik a választékot.) A Tisza vízminőségében olyan szélsőséges ingadozások tapasztalhatók, amiket a vízmű technológiai rendszere nem tud maradéktalanul hatástalanítani. Az 1978-ban üzembe helyezett, napjainkig 660 millió forint ráfordítással működő vízmüvet a MÉLYÉPTERV tervei alapján építette a városi tanács. A gyorsan növekvő vízfogyasztás és a pénzhiány miatt a létesítésnél sajnos csak a mennyiségi igényeket lehetett kielégíteni. Ennek következménye, hogy esetenként optimális üzemeltetés mellett sem tudunk megbirkózni az íz, szag, ammónia és alga problémájával. A technológiai hatékonyság növelését a vállalat - az összes felügyeleti szerv egyetértésével - kiemelt feladatként kezeli. Ennek érdekében 1987-ben döntéselőkészítő tervet készíttettünk, és kialakítottuk azt a koncepciót, amelynek lényege a vízmű technológiai egységeinek továbbfejlesztése, a hatékonyabb kémiai tisztítást biztosító ózonozó, aktívszénszűrő új egységek létesítése. A rekonstrukciós tervek tavaly október óta folyamatosan készülnek; az ózonozás és aktívszénszűrés tervezéséhez szükséges kisüzemi kísérleteket tavaly március óta végezzük - hetente háromszor. A jelenleginél jobb vízminőséget garantáló fejlesztésekhez a cég korszerűsítésére lenne szükség, ehhez pedig több száz millió forintra. A vízminőség problémáinak megszüntetéséhez tehát elsősorban pénz, pénz, pénz kell, aminek előteremtésében - őszintén remélem - nagy sikerrel fognak közreműködni mindazok, akiknek erre lehetőségük lesz. Ellenkező esetben - félek tőle - továbbra is igaz lesz az a közismert tény, hogy "minden város olyan rossz vizet iszik, amilyen kevés pénze van". Palicska János üzemfömérnők Válaszoltak - intézkedtek Az utasok megértését, türelmét kérik Segítséget kémek a bejáró dolgozók, tanulók címmel Jászboldogházáról írt olvasói levelet közöltünk (1.29.), melyben a jászberényi helyi autóbuszjárattal kapcsolatos gondjukat tették szóvá az utasok. Máté János, a Jászkun Volán igazgatója, miután kivizsgáltatta az ebben foglaltakat, a következőkről tájékoztat. "A levélben említett buszmenetrend szerint 14.36 órakor érkezik vidékről a jászberényi autóbuszállomásra. Ezt követően nem menetrend szerinti járatként közlekedik a vasútállomásra, de a gyakorlat az, hogy a várakozó utasokat elszállítja. A közölt vidéki járat, sorompó vagy egyéb forgalmi akadály miatt sokszor nem tudja tartani a 14.40 órai indulási időt, ezért nem szerepel a menetrendben. Sajnos emiatt fordulnak elő a megállással kapcsolatos problémák is. A 15.05 órakor Szolnokra induló vonathoz keressük a csatlakozó járat lehetőségét. Végleges megoldás az új menetrend kiadásával egyidejűleg, ez év május 27-től várható. Addig is tisztelt utasaink szíves megértését, türelmét kérem." Pillanatkép aj ászjákóhalmi temetőből Nemzeti ünnepünket követően a Jászsági Hagyományőrző Csapat kirándulást szervezett Jászjákóhalmára. A ragyogó napsütésben több mint százan kerekeztek biciklivel a község emlékhelyeihez, hogy ott csatlakozzanak a helyi hagyományőrzőkhöz; tisztelegjenek a Damjanich téri kopjafánál, és a temetőben megkoszorúzzák László Gergely ’48-as honvéd sírját. Ezt követően megtekintették a helytörténeti gyűjteményt - adta hírül Fodor István tudósítónk. /A felvételt Faragó László készítette./ Hozzászólás cikkeinkhez Munkánk gyümölcse a szorongás, az aggodalom Örömmel olvastam a Néplap március 3-i számában, a Nem csak az idősek élnek nehezen című, a nyugdíjasok fórumában közölt írást. Valami belső késztetést érzek arra, hogy köszönetét mondjak a levélíróknak - elsősorban B.Bélánénak - aki a kiskeresetűek táborából ki merte mondani helyettünk is: sokunknak annyi keresete sincs, mint amennyi egyik-másik embertársunk kisnyugdíja. Bármennyire is rossz a közérzetünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy betegállományba menjünk, mert akkor még kevesebből kellene megélnünk. A kiskeresetű családoktól nem csak a drága élelem viszi a pénzt, háhem a gyerekek ruházkodása is. Kamasz gyermekünknek fél hónapi keresetemből tudtam egy pár cipőt venni. A lábbeli-, a ruhaneműárak is rég túlnőttek a keresetünkön! A szóban forgó írás ezekkel a sorokkal fejeződik be: "... reménykednek csak az öregek: a fiatalok még megérik sorsuk jobbra fordulását!" Hogy szüléink, nagyszüleink reménykednek-e még, nem tudom. Azt érzem, hogy én, 30 évesen egyelőre nem reménykedem a helyzetünk jobbra fordulásában. Erre pedig az az okom, hogy már nem a jólétünk a kérdés, hanem a puszta létezésünk van napról napra megkérdőjelezve. A több évtizedes, fáradságos munkánk gyümölcse nem a jobblét, hanem a szorongás, aggódás szeretteinkért, gyermekeinkért. Tisztelem azokat az embereket, akik még tudnak reménykedni, és szívből kívánok nekik kitartást, jó egészséget! Fekete Sándorné T örökszentmiklós Csak a "megépített" úton lehet menni A Néplap március 15-i számában közölt kerekasztal-beszélgetésben - az aznapi szolnoki ünnepséggel kapcsolatban - Fodor Tamástól két olyan mondat jelent meg, amire a dokumentumok, tények alapján reagálnom kell, mert állítása igazságtalan. A városi tanács megbízásából intézményünk koordinálta az ünnepség előkészületeit, és meggyőződésem, hogy ezen a téren többet tettünk, mint kötelességünk lett volna. Egyik kijelentése: "Kicsit csodálkozom, mert tudomásom szerint az együtt ünneplés indítványozói éppen a szabaddemokraták voltak." Mi, akik részt vettünk az első egyeztető megbeszélésen, március 14-A tárgyalóteremből Egy ökölcsapás 12 ezer forint A történet pontos időpontja 1989. november 9-e. Ezen a napon a berekfürdői Touring Hotelben iszogatott egy K.M. nevű férfi. Az iszogatott szó talán nem is pontos, helyette az ivott a találóbb, mivel este tíz órára már alaposan el is ázott. Olyannyira, hogy a portás távozásra szólította, de ő arra hivatkozott, hogy még mások is vannak a helyiségben. Valóban akadt még rajta kívül néhány személy a környezetében, de ők józanul figyelték az eseményeket. Váratlan fordulat következett be, mivel az illetőhöz lépett az ott tartózkodó 23 éves kunmadarasi Kemecsi Imre, minden bizonnyal rendcsinálás végett. Meglökte az ittas embert, mire az a vádlott ruhájába kapaszkodott így mindketten elzuhantak. A kezdeményező Kemecsi került felülre, és ezt a helyzetet kihasználva olyan erővel ütötte arcon az alul lévőt, hogy az az eszméletét is elvesztette. Ezt látva Kemecsi megrettent, mentőkért akart telefonálni, de időközben a leütött magához tért. Igaz, maradandó "emléket" szerzett aznap este, hiszen a jól irányzott ütéstől eltört az orrcsontja. A vádlott a tárgyalás során védekezett, mondván a sértett támadt rá, ő csupán hárítani igyekezett a közeledését, de arra nem tudott magyarázatot adni, hogy az illetőnek mitől tört össze az orra. A tanúk és az ügy szereplőinek a meghallgatása után a Karcagi Városi Bíróság első fokon Kemecsi Imrét súlyos testi sértés bűntettében találta bűnösnek, amiért hat hónap börtönre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesztették. A megyei bíróság az első fokú ítéletet oly módon változtatta meg, hogy Kemecsi büntetését 120 napi tétel pénzbüntetésre mérsékelte. Ez - napi száz forint tételt számítva 12 ezer forint megfizetésének felel meg. Tehát az ügy lényege az, hogy Kemecsi Imre vagy 15 nap alatt megfizeti a büntetést, vagy 120 napra börtönbe kerül. A jogerős ítélet tanulsága mi is lehetne más: az ember a szórakozóhelyeken egyen, igyon, de ne üssön. Igaz, ma már az evés, ivás sem olcsó, de még mindig kifizetőbb, mint egyetlen horogért a tízegynéhányezer forint. D.Sz.M. én ezt az indítványozást így éltük meg: az ülés kezdetekor tisztáztuk, mely szervezet képviselői jelentek meg, majd a távollévőkről munkatársaimmal elmondtuk, amit tudtunk. Fodor Tamással folytatott telefonbeszélgetésem alapján azt mondtam, hogy az SZDSZ-re nem számíthatunk. Pár perc múlva képviseletükben megjelent Veres Margit, aki elnézést kért a késésért, majd közölte, hogy szervezetük személyi és anyagi feltételek hiánya miatt nem kíván részt venni a közös ünneplésen. Ezután mindjárt távozott. Másik mondata: "De nem az egység jegyében veszünk részt, mert anélkül mond a városi tanács elnökhelyettese ünnepi beszédet, hogy azt bárkivel egyeztették volna." A tanácskozás meghívójához mellékeltünk egy programtervezetet, mert alapvető kérdésnek tartottuk, hogy megállapodjunk annak tartalmáról, formájáról és a megemlékezést tartó személyről. A tervezetet vitaalapnak tekintettük és vártuk a pártok javaslatait. A személyi javaslat ellen senki sem szólalt fel, így a megbeszélésen - már az SZDSZ képviselőjének távollétében - egyhangúlag döntöttünk az elnökhelyettes felkéréséről, sőt abban is megegyeztünk, hogy kik tartsanak tájékoztatót. Kedves Fodor Tamás! A szolnokiak előtt ismert - én 1964 óta tudom -, hogy városunkban március 15-én dicső elődeinket ezrek ünnepelték incidens nélkül. A Tv-híradóban példaként említett győri rendezvény több változatban megvalósult városunkban. A kiszesek által évekkel ezelőtt kezdeményezett és szervezett korhű, jelmezes, lovas felvonulás mindenkinek lehetővé tette, hogy félelem nélkül vegyen részt az ünnepségen. Kedves Olvasók! Elmondhatom, nem én voltam Szolnokon a legboldogabb, amikor a szervezési feladatot megkaptam. Ma viszont örülök, mert sok olyan embert ismertem meg a pártoknál, akikkel értelmes célokért össze lehet fogni. Örültünk munkatársaimmal, hogy március 8- án - már a jóváhagyott kézirat nyomdába adása után - az SZDSZ is elfogadta és csatlakozott a felhíváshoz. Köszönjük az Agrárszövetségnek, hogy az első kérő szóra vállalták a lovasok beszervezését, másoknak pedig a felajánlott anyagi támogatást. Egyetértek Fodor Tamással abban, hogy jó volna azon az úton menni, amely "március 15- ét összeköti október 23-val", csak az a gondom, hogy ezt az utat még meg kell építenünk. A közös ünneplés egy szakasza ennek az útnak, de rövidebbre sikerült mint amihez a múltunk biztosította az alapot. Előrébb jutunk, ha az eddig megépített utat nem bontogatjuk. A március 15-i közös sikerre építve kérem a pártokat és szervezeteket, hogy működjünk együtt sport-, ifjúsági és kulturális események szervezésében, próbáljuk elviselhetőbbé tenni az életet! A Sportlétesítmények Igazgatósága nevében Szautner János igazgató A nők védelmében De ki védi meg a nőket? című, február 24-i jegyzetükben olyan egészségügyi gondról szólt az újságíró, ami sok embert foglalkoztat, de legjobban a nőket. Ők azok, akik gyakran kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. így az abortuszok esetében, a jó minőségű védekezőszerek hiánya miatt, hiszen külföldről, egyéni utakon tudják beszerezni az egészségre kevésbé ártalmas, fogamzásgátló spirált. A jegyzet írójával abban is egyetértek, hogy a szülész-nőgyógyász szakmát nőiesíteni kellene. Nem sírom vissza a hajdani bábaasszonykorszakot, de ne felejtsük el, abban az időben kevesen engedhették meg maguknak, hogy kórházban szüljenek. Mondhatják, hogy magas is volt a csecsemőhalandóság. Ez azonban elsősorban az életviszonyokra vezethető vissza. A halálesetek közül keveset lehetett a bábaasszonyok rovására írni. S hozzáteszem, abban az időben nem az egy-két gyerekes család volt divatban, hanem a legtöbb helyen öt-tíz gyerek látta meg a napvilágot. Ezek a családok éltek - ha szűkösen is - a legnagyobb megértésben, szeretetben. A társadalom fennmaradásában a nő szerepe jelentős, ezért az egészségügy legfelsőbb vezetése intézkedéseiben nyújtson számukra nagyobb védelmet. Farkas Kálmánná Összeállította: Csankóné
