Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-24 / 70. szám

1990. MÁRCIUS 24. Néplap A Kőolajkutató Vállalat a* alaptevékenység mellett egyre inkább kénytelen különböző vállalko­zásokba fogni a megrendelések csökkenése miatt. Egyik legjobb vállalkozásának - egy osztrák céggel alakított kft-n belül - a szolnoki vámmentes területen létrehozott csőgyártó üzem tűnik. A szolnoki vállalat biztosította ehhez a vállalkozáshoz az üzemcsarnokot, az osztrákok pedig a pénzt a francia gépek megvételéhez. Az üzem berendezésének szerelése a befejezéshez közeledik. Egy török cég máris nagy mennyiségű fúrócsövet rendelt, és az előleget is megküldte. Képünkön a dörzshegesztő beren­dezést szerelik. Fotó: Korényi Éva S A Szolnok és Vidéke Afész befektetésre ösztönöz Sikeres és eredményes évet zárt a megye legnagyob fogyasz­tási és értékesítési szövetkezete a Szolnok és Vidéke Áfész, derült ki küldöttgyűlés beszámolójá­ból, amelyhez szóbeli kiegészí­tést Guba Kálmánná, elnök fű­zött. Kevesen mondhatják mind­ezt el magukról, ezért is „volt öröm hallgatni a beszámolót. Forgalmuk meghaladta a 3,9 milliárd forintot, jelentős beru­házásokat valósítottak meg, melynek egyik eredménye volt a tiszasülyi ABC áruház múlt év végi megnyitása. A tagság bizal­mát jelzi, hogy a célrészjegy ál­lománya növekedett, és nőtt a célrészjegyet elhelyezők száma is. Jelenlegi taglétszámuk 15 ezer 605 fő. Kiskereskedelmi forgalmuk az országos tendenci­ákat tükrözik, nőtt az élelmiszer aránya, s csökkent a ruházati for­galom. Az átmeneti hiányoktól ők sem voltak mentesek. A kis­kereskedelmi üzemág javította gazdálkodását azzal, hogy nö­velni tudta a termelői beszerzé­seket és korszerű árpolitikát folytattak. Az ebből nyert árrés­növekedés terhére vásárokra, ak­ciókra a múlt évben mintegy 24 millió forintot fordítottak, mely mind a tagok, mind a vásárlók számára előnyt jelentettek. nálat viszonya, s tegyük hozzá némi monopolhelyzet is létezik, hogy ma árengedmény nélkül is tudnak értékesíteni. Az áfész nemcsak ilyen formában próbál vállalkozni. Az érdekeltségi vi­szonyok javításához másokat is, a tagokat is befektetésre, vállal­kozásra buzdít. Ezt tehetik, hi­szen a külső beavatkozás csök­ken, a tanács helyett például most már a cégbíróság hatóköré­be tartoznak, a belső törvényeket pedig saját szükségleteiknek megfelelően alakíthatják. A cé­lok elérése segíthet abban, hogy novemberre megnyíljon a nagy­körűi ABC, Tiszajenőn tanácsi támogatással elkezdődhessen az ABC áruház építése. A vállalko­zások segíthetik a szandaszőlősi bisztró megépítését. Keresik a megoldást, ugyancsak Szanda­­szőlősön, a Vorösmező-Gorkij utcák térségében egy korszerű ABC építésére. Itt a tanács segít­ségét várják, mind pénzügyi té­ren, mind a hely kijelölésében. Besenyszög is komoly változá­sok elé néz. A szolnoki ABC-k rendbetétele is kezd aktuálissá válni. Itt a pénzügyi feltételek tisztázása még várat magára. A lehetőségeknél általában is több az igény, ezért is szeretnének más tőkéket bevonni, illetve a külkereskedelemből adódó lehe­tőségeket kihasználni. Sokan keveslik a kamatot Az elnöki beszámolót vita kö­vette. Többen felvetették a cél­részjegyek utáni kamat nagysá­gát, mondván, ha nem vizsgálják folyamatosan felül, akkor az em­berek nem itt fektetik be a pén­züket. A' vezetés idei javaslata a cél­részjegyekre vonatkozóan brut­tó 25 százalék, amellett, hogy árucikkeket is kisorsolnak a tu­lajdonosok között. A célrészje­gyek előnyét támasztja az is alá, hogy ezek mögött valóságos ér­tékek húzódnak meg. Sokan a felvásárlási árat kevesellték. Az elnökasszony ennek kapcsán felhívta a figyelmet, hogy az ára­kat lehet ugyan emelni, de ez az eredményromlásban azonnal je­lentkezik. Ok pedig ugyan vál­lalkoznak, kockáztatnak, de a tagság rovására nem hazardíroz­nak. F.I. Amikor jobb a kevesebb A felvásárlási üzemág sikereit most nem ecseteljük, a lakosság figyelmébe ajánljuk viszont a közgyűlésen is elhangzott jó ta­nácsot. Tavaly némely termék felvásárlásával gond volt a me­gyében. Jöttek felvásárlók kül­földről is, mesés haszonnal ke­csegtetve az eladókat /például a cseresznye esetében/. Egy ré­szük azóta sem fizetett, más ré­szük pedig igaz, hogy magasabb árat fizetett mint az áfész, de jó­val később. Javasoljuk, hogy ve­gyék figyelembe, melyik variá­ció előnyösebb, az azonnal fizető áfész kissé alacsonyabb áraival vagy az infláció által később ke­vesebbet érő, az adott időpont­ban magasabb árakat ígérő külső felvásárló. A döntéshez segítség még az a javaslat is, hogy ha azonnal meg­kapja a pénzét valaki, felvehesse azonnal. Ez jövedelmet is ered­ményez. Az infláció hatása, vala­mint a pluszjövedelem lehetősé­ge elégséges érv lehet az áfész mellett. S ennek tanulsága nem­csak erre a helyzetre vonatkozik. A múlt évi nyereség tükrözi a beszámoló pozitív hangvételét, valamivel meghaladta a 61 mil­lió forintot. Az átlagkereset nem túl nagy, 91 ezer 400 forintot tett ki, de ezt egyéb kedvezmények ellensúlyozzák. így például a tagsági vásárok is, ahol 6 millió forint értékű kedvezményt kap­tak a tagok. Az idei tervekből, miként az elmúlt év értékeléséből, csak né­hány gondolatot tudunk kiemel­ni. Nagy hangsúlyt kap az áfész­­nél a fiatalok megnyerése. Terve­zik a részjegyek növelését, ame­lyet jó befektetésnek tartanak, al­kalmasak az összefogásra, amely a mai tőkeszegény időkben külö­nös jelentőséggel bír. A kisva­­gyonok összegyűjtése egy kézbe jóval nagyobb lehetőségeket nyújt, mint ha külön-külön hasz­nálnák fel. A központi források egyébként is szűkülnek, ennek pótlására is jó eszköz a saját tőke összegyűjtése. Az elnökasszony 1990-t nyitott évként nevezte el. Ez szavai szerint azt jelenti, hogy a mindenkori helyzetnek megfe­lelően kell gazdálkodni. így ők is tervszámok helyett inkább célki­tűzésekben gondolkodnak. Ilyen lehet a vegyes tulajdonú ver­senyhez való igazodás szüksé­gessége, az életszínvonal, a vá­sárlóerő visszaeséséhez, az inflá­cióhoz való alkalmazkodás. A forgalom volumene máris visz­­szaesett tejből, húsból. Itt is talál­koztunk egy sajátos problémá­val. Az áfész boltjai megkapták az önálló ármegállapítás jogát. Ez eléggé szokatlan mind a tag­ság, mind a vásárlók számára. Ugyanakkor ez nyugaton termé­szetes dolog, hiszen ebben sok tényező hatása összegződik, amelyekkel nekünk is számolni kell. Az árkedvezmény javaslatát a partnerek nem fogadták el Hogyan lesz a 70 forintos sertésből 250 forintos tőkehús? Áremelés után Beszélgetés Lévai Juliannával, a Szolnok Megyei ÁHV igazgatójával A január 9-i húsáremelések után a rádióban, a televízióban több olyan nyilatkozat is elhangzott, az újságokban pedig sok olyan cikk megjelent, amelyek egytől egyig azt sugallták, hogy az áremelés egyetlen haszonélvezője az állami húsipari vállalat. Mi ebből az igazság? - többek között ezt kérdeztük Lévai Juliannától, a Szolnok Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójá­tól.- Elöljáróban csak annyit - kezdte válaszát - örülök, hogy megkeresett, mert valóban min­ket kiáltottak ki bűnbaknak az áremelések miatt, holott nekünk ebből semmiféle hasznunk sem származik.- Hogy lehet ez, hisz január eleje óta szabadárasak lettek az élelmiszeripari termékek?- Ez egy furcsa dolog, mert tényleg így van, de valamilyen módon mégis fölülről diktálták, mondhatnám úgy is, előre meg­határozták, hogy maximum csak 32 százalékos áremelést hajtha­tunk végre. Igaz, ebbe úgy ahogy beleférünk, de alapvető nyeresé­get már ez sem hoz számunkra.- őszintén szólva, nehezen hi­hető amit mond...- Pedig így van. Mégis sokan a szemünkre vetik, hogy tisztes­ségtelen árakat alkalmazunk. Ezt a következtetést egyetlen dolog­ból, vagyis abból vonták le az emberek, hogy az állami húsipari vállalatok szerte az országban ja­nuár elején megjelentették aján­lott áraikat, amik szinte fillérre egyeztek. Nos, azt belátom, hogy ez egy szabadáras rendszerben és versenyhelyzetben elvileg nem elfogadható dolog, ugyanis na­gyon könnyen monopolisztikus helyzetre, áregyeztetésekre és extraprofit megszerzésére utal. Csak egyet nem szabad elfelejte­ni: mégpedig azt, hogy egyálta­lán a szabadárak bevezetéséről tavaly, az év utolsó hónapjának közepén döntött a kormány, s így mi - de a többi húsipari vállalat is - csak december második felében foghattunk hozzá új áraink meg­állapításához. Szóval nem tu­dom, szűk két-három hét alatt hogy lehetett volna másképpen ezt az egész dolgot lebonyolíta­ni? Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben nem mozognak majd áraink, hisz könnyen elő­fordulhat, hogy bizonyos termé­kek a jelenleginél olcsóbbak, vagy éppen drágábbak lesznek. Csak ennek kimunkálásához több időre van szükség. Ami pedig a hasznot illeti: nos, a decemberi költségeink is­meretében való igaz, hogy az em­lített áremelésben egy öt százalé­kos árbevétel arányos nyereség is be volt építve. Nem véletlenül fogalmazok múlt időben, mert az új árban figyelembe vett 66 forin­tos kilogrammonkénti átlagárért már januárban sem tudtunk venni élő sertést, hisz 69-70 forintot kellett érte adnunk, s ez a többlet­­kiadás az áremelésből származó nyereségünket az utolsó fillérig elvitte.- Bizonyára már öntől is sokan megkérdezték, hogy miként lesz a 70 forintos sertésből 250forintos tőkehús?- Úgy, hogyha egy sertést levá­gunk, mire kihűl, máris 10 száza­lékos veszteséggel kell számol­nunk. S ugyanakkor a félsertések 20-30 százalékát 30-40 forint kö­rüli zsíráron értékesítjük, 12-13 százalékát - a fejet, a körmöt, a lábat - pedig 22 forintért adjuk el. Nos, ha ezeket összerakjuk, ak­kor világos, hogy a megmaradó termékeknél, vagyis az értéke­sebb húsrészeknél - hogy nekünk is megérje - ennél jóval maga­sabb árral kell kalkulálnunk. Eh­hez a kérdéshez még csak annyit, hogy a húsipar költségeinek 80 százalékát az élőállat felvásárlás viszi el, s mindössze csak 20 szá­zalékot tesznek ki az egyéb ki­adások.- Valamit azért továbbra sem értek. Mert jelenleg is panasz­kodnak ugye a termelők, hogy nem nagyon éri meg nekik ilyen árak mellett sertést tartani. Ugyanakkor most ön is arról be­szél, hogy a húsiparnak az ár­emelésből semmiféle haszna sem származik. Akkor tulajdonkép­pen ezzel a húsáremeléssel ki járt jól, mert a fogyasztó biztos nem.- Pillanatnyilag senki. Ugyan­is az áremelések döntő hányada még mindig az állami támogatá­sok leépítése miatt történt. Nem feltétlenül a húsra adott támoga­tásról van szó - hisz ez már bel­földön korábban megszűnt -, ha­nem itt is jelentkeznek a műtrá­gya és a takarmányárak emelke­dései, amik a költségnövekedé­sek jelentős hányadát teszik ki. És az áremelkedésnek csak egy kisebb része írható annak a szám­lájára, hogy ma már drágábban jutunk mi is az energiához és a csomagolóanyagokhoz.- Szóval az áremelések után nincs nyereség sem a mezőgaz­daságban, sem pedig az iparban. Mit gondol, így indokolt volt át­térni a szabadárakra?- Véleményem szerint min­denképpen. Nem véletlenül mondom ezt, mert így legalább esély, sőt lehetőség lesz arra, hogy ebben az ágazatban is vala­miféle versenyhelyzetet teremt­sünk, ami a piac kialakulásának alapvető feltétele. Hisz így min­den vállalat igyekszik majd a költségeit csökkenteni, éssze­rűbb gazdálkodásra törekszenek, s az által könnyen belátható, hogy olcsóbban termelhetnek, ami természetesen a termékek áraiban is visszaköszön majd. De indokolt volt az áremelés azért is, mert az élelmiszeripari termékek árainak megállapításánál eddig valamiféle szociálpolitikai szempontok is közrejátszottak. Félreértés ne essék: ezt nem mi találtuk ki, hanem föntről diktál­tak nekünk is. Rögzített áraink voltak, s az élelmiszeripar nyere­ségszintjét mesterségesen min­dig alacsonyan tartották. A hús­ipar még a legjobb esztendőkben sem volt olyan helyzetben, hogy 5 százaléknál nagyobb árbevé­telarányos nyereséget el tudott volna érni. Ennek a következmé­nye az, hogy a bővített újrater­melésre - fejlesztésekre - nem sok pénz jutott, legalábbis a Szolnok Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalatnál hosszú évek óta ez a hely zet. Nem tudtuk a legmodernebb technikát, tech­nológiát alkalmazni, saját erőből nem tudtunk nyugati gépeket vá­sárolni. Holott, ha korábban sike­rül mindezt megvalósítani, akkor jelenleg kisebb létszámmal és jóval olcsóbban termelhetnénk.-Ha már a pénzről is szó esett, elárulná hogy zárták a tavalyi esztendőt?- Nemrégiben készült el a vál­lalat 1989-es mérlege, amely szerint 39 milliós eredményt ér­tünk el a 4 milliárd 900 milliós árbevétel mellett.- Elég kevés, hisz ez azt jelenti, hogy árbevételarány osan a nye­reségük még az egy százalékot sem éri el.- így igaz. Furcsa dolog, de mi már ezzel is elégedettek va­gyunk, mert ehhez szoktunk hoz­zá. Tulajdonképpen úgy zártuk le a tavalyi évet, hogy a számtalan gond ellenére is talpon marad­tunk, s ezt valahol értékelnünk kell. Persze lehetett volna a nye­reségünk valamivel több is, ha nem vállaljuk fel azt, hogy az exportból származó hasznot a termelőkkel megosztjuk. Mi ezt tettük, éppen azért, hogy az idén is legyen elegendő vágóserté­sünk.- Visszatérve a nyereségükre, abból vajon mire futja?- Szinte semmire, mert a 39 millió forintból az idén 36 milliót a korábban felvett hiteleink tör­lesztésére kell fordítanunk. A megmaradó 3 millióból fejlesz­teni nem lehet, legfeljebb csak a szintentartásra futja... N.T. Tre Esse Euromobili néven nemrég magyar-olasz bútorgyár­tó részvénytársaság alakult máté­szalkai székhellyel, a Szatmár Bú­torgyár, az olasz Snaidero cég, a Skála-Coop Rt., valamint az Or­szágos Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. részvételével.A rész­vénytársaság alapításában részt­vevő Snaidero cég Olaszország és Európa egyik legnagyobb kony­ha- és irodabútor gyártója. Kiterjedt kereskedelmi háló­zattal rendelkezik, az Európai Gazdasági Közösség országaiba és más földrészekre is szállít. Ma­gyarországi leányvállalatának termékeiből évente mintegy 10 millió dollár értékű exportot vál­lalt el. Nemcsak bútorokat, hanem a konyhák teljes berendezéséhez tartozó háztartási gépeket - hűtő­­szekrényt, mélyhűtőt, mosogatót, tűzhelyet, szagelszívót, stb. - is szállítja a vevők igényei szerint. Fotó: Oláh Tibor Vállalkoznak, kockáztatnak, de nem hazardíroznak Az áfész látva a hús, tej körüli gondokat, árkedvezmény-javas­lattal élt a partnerek felé. Ok ezt nem fogadták el, a maguk szem­pontjából bizonyára jogosan, minthogy ma olyan a kereslet-kí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents