Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-13 / 62. szám
1990. MÁRCIUS 13. Néplap 3 Tejtermelés, állami támogatás nélkül Kimagasló termelési színvonal mellett sincs eredmény Tovább csökken a szarvasmarha-állomány A hetvenes években a mezőgazdaságban tapasztalható látványos fejlődés a szarvasmarhaágazatot sem kerülte el. A tejelő tehénállomány fajta szakosításával, a holstein-ffíz fajta elterjedésével megduplázódott az egy tehénre jutó tejtermelés, ezzel hazánk az európai élmezőnybe került. Az ágazat jövedelmezősége viszont fokozatosan romlik és a szarvasmarha-állomány évről évre folyamatosan csökken. Az év eleji élelmiszer-áremelések a tej árát sem hagyták változatlanul és megszűnt az állami támogatás. A tej felvásárlási árának a minőségtől függő 18-20 százalékos emelkedése azonban a tömegtakarmányok árának 30 százalékos növekedésével párosult. A szarvasmarha-ágazat aktuális gondjairól beszélgettem Bottyán Imrével, megyénk legeredményesebb tejtermelő nagyüzemének, a Héki Állami Gazdaságnak a főállattenyésztőjével. Eltérített árak- Egyre többen ostorozzák a mezőgazdaságot, hogy drágán termel. Hogyan néz ki e tekintetben a tejelő szarvasmarha-ágazat helyzete?- Gazdaságunkban az elmúlt esztendőben az egy tehénre jutó éves tejtermelés 6 ezer 156 liter volt. Ez az eredmény bátran öszszehasonlítható a világ fejlett mezőgazdaságú országainak adataival. Sajnos ilyen magas színvonalú termelés mellett sem képződik gyakorlatilag nyereség. Ugyanilyen eredményesen gazdálkodó holland vagy amerikai farmer viszont eléri azt a jövedelmet, amelyet a gazdaság többi ágazatában is realizálni lehet. Az ellentmondás a kedvezőtlen közgazdasági helyzettel magyarázható.- Mire gondol?- A mezőgazdaságban évtizedeken keresztül eltérített árak szolgálták az életszínvonal és szociálpolitika érdekeit. Az alkalmazott számvitel pedig sohasem a valós költségeket mutatta ki. Ez oda vezetett, hogy az állattenyésztésben nem keletkezett akkora jövedelem, amely a bővített újratermelést lehetővé tette volna, A növénytermesztés terményei az állattenyésztés felé szűkített önköltségen, a piaci ár 60-70 százalékán kerülnek elszámolásra, ez pedig nem tükrözi a valódi ráfordításokat. Az amerikai farmer példájánál maradva annak, akinek csak tehenészete van, a takarmányokat a piacon kell megvásárolnia, a tej értékesítésével mégis átlagprofitra tesz szert. Ha a valódi piaci árakat vesszük figyelembe, ahogyan ezt mi a Héki Állami Gazdaságban tesszük, akkor kiderül, hogy a magas színvonalon végzett munka sem hoz nyereséget. Mi az abraktakarmányokat a Gabonaforgalmi Vállalat árain, a tömegtakarmányokat pedig képzett piaci árakon terheljük rá a szarvasmarha-ágazatra. Ez a számviteli eljárás azonban nem terjedt el általánosan a mezőgazdasági üzemekben. A növénytermesztés által megtermelt termények a piacon nagyobb nyereséget hoznak mint a tej, ha ezeket a terményeket szűkített önköltségen elszámolva az állattenyésztésnek adják át. Ha viszont a piaci árakon veszik meg a takarmányt, az állattenyésztés veszteséges lehet. De hogyan tudjuk megmondani, mennyibe kerül egy liter tej, ha nem a valóságos ráfordításokat vesszük figyelembe? Nem csoda tehát, hogy sok nagyüzem rájött arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztéssel nem lehet jövedelmet elérni. Előnyösebb helyzetben a nagyüzem- Engem, mint fogyasztót azonban az érdekel, hogy miért ilyen drága a tej és a nagyüzem árban mennyire lehet versenyképes a kistermelővel?- Erre a kérdésre azt tudom válaszolni, hogy a háztáji és a nagyüzem között ma még mindig komoly különbség van a termelési színvonalban a nagyüzem javára. Hogy mennyibe is kerül egy liter tej, az attól függ, mennyi tejet ad egy tehén és a ráfordításokat hogyan vesszük számításba. A kistermelő ugyanis nem számol amortizációval és munkabérrel. Bérbe vesz például egy gátrészt, amit lekaszál a teheneinek, a takarmány árát azonban csak mint bérleti díjat és az esetleges fuvarköltséget számolja el magának. Ezek a termelők mind versenyképesek a nagyüzemekkel szemben, de nem alkalmasak a tömegek ellátására. A modem életformába nehezen illeszthető be az állattenyésztők munkája, ezért egyre kevesebben vállalkoznának szarvasmarhatartásra. A magas színvonalon termelő nagyüzem mindenképpen előnyösebb helyzetben van, mert a fajlagos költségek alacsonyabbak. Az fog tehát olcsóbban termelni aki többet termel. A nagyüzemekben a túlbonyolított elszámolási rendszer és a különböző hatóságok felé a statisztikai adatszolgáltatás felduzzasztottá az adminisztratív létszámot és ez semmiképpen sem szolgálja a piaci viszonyok kialakulását. Mindezek ellenére a rezsiköltségek a mezőgazdasági nagyüzemekben mindig kisebbek mint a népgazdaság más ágazataiban.- Nem valami rózsás képet festett elénk az ágazatról. Hogyan látja a szarvasmarha-tenyésztés jövőjét?- A mezőgazdasági ágazat egészének jövedelmi viszonyait meg kell változtatni. Gazdaságunk 1989-ben mindössze négy százalék árbevétel arányos nyereséget realizált kimagasló termelési színvonal mellett. Az állattenyésztés azonban semmi eredményt nem produkált. Sajnálatos, hogy a mezőgazdasági üzemek többségében a jövedelem nem az alaptevékenységből származik, hanem az ipari és szolgáltató tevékenységekből. Ellentmondás van abban, hogy a tej hatósági áras termék, de a tejtermelés érdekében tett ráfordítások mind szabadárasak. Beigazolódni látszik az, amit már régóta beszélnek az emberek, hogy a termelésben nincs pénz, csak a feldolgozásban és a kereskedelemben. Persze ma már úgy néz ki, hogy a feldolgozásban sem képződik tisztességes nyereség. A helyzet a róka fogta csukához hasonló. Ha piacgazdaságot akarunk, akkor a mezőgazdaság ráfordításait érvényesíteni kellene a fogyasztói álakban. Nem éri meg termelni- Ez azonban inflációt gerjesztene...- Nézze, mint boltba járó ember azt mondom: egy üdítőitalhoz kell víz, aroma, cukor, göngyöleg, palackozógép és garantált a nyereség, nem úgy mint az alapvető élelmiszernek számító tej esetében. Nem hallottam még arról sem, hogy a külföldi tőke a mezőgazdasági alaptevékenységbe fektetné be pénzét. A tejtermelő ágazat jövedelmezősége a világszínvonalú termelés mellett is romlik. Ennek mértéke pedig nagyobb mint a tejelő tehénállomány genetikai javulásából adódó többlettej árbevétele. Úgy ítélem meg, hogy a jövőben is a nagyüzemi tehenészetek fogják biztosítani a lakosság tejellátását. Éppen ezért ezeket kell olyan közgazdasági helyzetbe hozni, hogy a ráfordítások mérséklődjenek és eredményesen tudjanak termelni. Addig azonban, amíg ez nem következik be, marad a kényszerű és szükségszerű termelői törekvés a költségek csökkentésére, a takarmányozás hatékonyságának növelésére. Hazánkban ötven év óta nem volt ilyen alacsony a szarvasmarha-állomány létszáma mint jelenleg. S ha ez így megy tovább, könnyen elképzelhető, hogy nagyon sokan végleg kitakarítják a tehénistállókat. Laczi Zoltán Nyereséges - 9 millió forint hasznot hozó - évet zárt az egy évvel ezelőtt létrejött magyar-amerikai vegyes vállalat, a Schwinn-Csepel Kft. A Schwinn-Csepel működésének első évében 200 ezer kerékárt készített, mintegy húsz típusból, illetve azok 50-60 változatából. Fotó: Mónos Gábor Jegyzetlapok Szent Tamás a szaktanteremben Kenderesen Kora tavaszi rajt a határban (Tudósítónktól) A Kenderesi November 7. Tsz-ben is megkezdődtek a kora tavaszi munkák, az őszi szántásokon a talaj-előmunkálatok. Előkészítik a magágyat 10 hektár tavaszi telepítésű lucerna, 232 hektár borsó, 50 hektár fenyőmag, 30 hektár tavaszi árpa vetéséhez. A korai rajt próbára teszi a téli gépjavításon túljutott erő- és munkagépeket, a műszakok szervezésével foglalkozó vezető szakembereket, traktorosokat, növénytermesztőket. Mindez a kedvező időjárással párosulva folyamatos munkát jelent, benépesíti a kenderesi határt. Már kiültettek 6 ezer folyóméteren 1000 Pannónia nyárfacsemetét, ugyanannyi akáccsemetét, amelyek új fasorok létesítését, meglévők pótlását jelentik a korábban megépült Bauer és Lineár típusú öntözőtelepek úthálózata, csatornái mellett. Egy évvel ezelőtt még gondolni sem lehetett arra, hogy misét tartsanak iskolákban. Ma már nincs benne semmi meglepő. A martfűi katolikusok számára is természetes, hogy a hónap adott vasárnapján elmennek a Cipőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetbe istentiszteletre. Az előadóterem egy órára templommá változik, a hozzá tartozó szertár sekrestyévé. Persze inkább a képzeletben. A falakon ugyanis ott lógnak a szemléltető ábrák, a vitrinben kiállított régi varrógépek. A mise ideje alatt a falra tett egyetlen szentképen Szent Tamás látható, kezében az építészet szimbólumai. Szent Tamás ugyanis az építészek védőszentje. S hogy az ikonszerű képen ebben a minőségében örökítették meg - s nem pedig a híres "hiszem, ha látoirí'-kétkedőként - a Krisztus feltámadásában kételkedő Tamást, annak az az oka, hogy most elsősorban az építész Szent Tamáshoz imádkoznak a martfűiek leendő templomuk érdekében. Tamási József tiszaföldvári plébános elhatározta, hogy közadakozásból templomot építtet Martfűn. Néhány hónap alatt 600 ezer forint jött össze a hívek adományaiból, s a plébános útiélmény-beszámolóinak bevételéből, hittanra járó gyerekek szerepléséből, stb. A martfűi gyárak összesen 1,6 millió forinttal segítik a leendő Tamás templom építését, a tanács ingyen adja hozzá a területet, néhány család pedig nemrégiben 200 ezer forintos alapítványt hozott létre, s nagyon sokan ajánlkoztak társadalmi munkára. Az építés persze még odébb van, a költségek nagyobbik hányada még hiányzik, de mégis jó volt hallani a fenti felajánlásokat. Hiszen azt jelenti, hogy lehetséges még összefogni egy-egy kisebb-nagyobb közösséget értelmes, kívánt cél érdekében. Csak egy elszánt, lelkes vezető kell hozzá, akit lehet és érdemes követni! T.G. Fontos szerephez jut a vidéki agrárértelmiség is Újra aktuális a gazdaképzés A napjainkban végbemenő reform- és kényszerváltozások alapján nagy biztonsággal prognosztizálható, hogy egybeesik a társadalmi igazságtétel jegyében szorgalmazott földtulajdon-rendezés és a sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem kívánatos munkanélküliség úgy tűnik elkerülhetetlen térhódítása. Nem kizárt, hogy talpon maradásra, fejlődésre képtelen üzemek, gyárak megszűnése vagy átszervezése révén munka és kereset nélkül maradók sokan térnek vissza nagyapáik vagy apáik egykor elvett vagy méltatlan összegért megváltott és egy új földtörvény alapján esetleg hamarosan visszaszerezhető földjére. ’Tantárgy" a termelési erkölcs is Nos, ha valóban így lesz, akkor rövid időn belül nagymértékben gyarapodhat a kerttel rendelkező kistermelők jelenlegi másfél milliós tábora és a mezőgazdasági kisvállalkozások gyorsabb ütemű kiteljesedése remélhető. Mindezek alapján várhatóan megnő a mezőgazdálkodási szakismeretek megszerzése, gyarapítása iránti igény is. Ebből a felismerésből fogant annak a 41 néhány alapítónak a szándéka, akik az egyéni gazdák családtagjaik és közösségeik termelési gazdasági és kereskedelmi szakismereteinek iskolán kívüli oktatására, az eredményes vállalkozáshoz szükséges tudnivalók megismertetésére, a gazdálkodási kultúra általános színvonalának növelésére létrehozták - Budapest, Vili., Bródy Sándor u.16. szám alatti székhellyel - a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesületet. Nincs új a nap alatt, mondhatnák, hiszen a régi földbirtokviszonyok közepette is megvoltak a lehetőségek a tehetségesebb - vagy éppen tehetősebb - gazdák oktatásának. Mitől lett ismét aktuális a gazdaképzés? Nos, azokat a kistermelőket, akiknek eddig is sikerült "földközelben” maradniuk, vagy akiket a család életszínvonalának megtartása mindig is a napi munka melletti kertészkedésre, jószágtartásra kényszerített, aligha kell termelni tanítani. A legújabb koszerű ismeretek elsajátítása persze számukra sem haszontalan, de bármennyire furcsa is első hallásra, az egyesület - amelynek elnöke a népszerű Bálint gazda, azaz dr. Bálint György - nem csak a szakmai, hanem a gazdálkodási-termelési erkölcs oktatását is zászlajára tűzte. Újonnan és újra földhöz jutóknak Őszintén szólva van is mit tenni a termelési morál javítása terén kis és nagyobb portákon egyaránt. Gondoljuk meg: 6 millió hektáron évente 30 ezer tonna növényvédő szert használ fel mezőgazdaságunk! Tizennyolcezerre tehető a hazai növényvédő szakemberek száma, közülük egynek-egynek a szakismerete tudása, több száz hektáron érvényesül 1400 nagyüzemben. Csak hát ott van ám az egyelőre "csak" másfél millió kiskert! Bizony nem ritka látvány a piacokon, hogy nemrég végzett növényvédőszer- vagy lombtrágya-kezelésről árulkodnak a cseppfoltok a zöldségféléken, a gyümölcsökön. Elsősorban persze az újonnan vagy ismét földhöz jutóknak kíván szolgálatukra lenni az egyesület. Azoknak akiknek élményszerűen sem volt alkalmuk eddig szert tenniük mezőgazdálkodási ismeretekre sem, nemhogy gyakorlatra. És a szó igaz értelmében a szolgálatukra, merthogy a helyükre kívánják "vinni" az érdeklődőknek az igény szerinti szakmai tanfolyamokat, tapasztalatcseréket, bemutatókat. Nem táplálnak persze az egyesületet létrehozók olyan illúziókat, hogy egyből komplex szakmai tudással és gazdálkodáserkölcsi tartással bíró gazdák válnak azokból, akik vállalják, hogy néhány napra, hétre képletesen szólva ismét iskolapadba üljenek. Ehhez hiányzik az a bizonyos háttér: mezítlábasán libát kellett legeltetnie, később a lovat vezetnie, majd az eke szarvához állhatott, azután rábízták a vetőgép beállítását a fiúra, amikor végre egyszer vállon veregette az apja, mondván, átveheti most már a jussot, ő lesz ezentúl a gazda. Névadó az úttörő mezőgazdász Nem kívánja az egyesület átvenni az agrár közép- és felsőfokú oktatási, képzési intézmények szerepét. Nem is tehetné, hiszen azokat napjainkra ugyancsak differenciáltuk, márpedig a kisgazdaságokban nem minden esetben szakosodottan jelentkeznek az új ismeretek iránti igények. Minden bizonnyal a mezőgazdálkodásra jellemző ágazatonkénti és térségenkénti sokszínűség kell hogy jellemezze majd a "feltámadó" gazdaképzést, aminek a gyakorlati megvalósításában fontos szerepet szán az egyesület a vidéki agrárértelmiségieknek. Közreműködésük a 13 önállóan működő tagozatban vélhetően a saját szakmai intelligenciájuk karbantartását is jól szolgálja majd a magyar parasztgazdaság fellendítésén túl. Apropó: parasztgazdaság. Sokat halljuk mostanában - nem elsősorban a táblák széléről, a kertek aljáról persze, hanem választási kortesnyilatkozatokból -, hogy farmergazdaságot kell megvalósítani hazánkban. Nos, a Gazdaképző Egyesület száműzni kívánja szótárából a farmer kifejezést, magas színvonalú szolgáltatásaival a produktumához méltó ranghoz és megbecsüléshez segítve a magyar fülnek sokkal szebben hangzó parasztgazdaságot. Művelői figyelmébe ajánlva a névadónak - az úttörő mezőgazdásznak, a keszthelyi Georgikon első igazgatójának a Szorgalmatos mezei gazda címmel magyar nyelven elsőnek megjelent rendszeres gazdaságtan kiadójának - Nagyváthy Jánosnak az intelmét: "a jó gazda nem azon igyekszik, hogy sok földje legyék, hanem, hogy ami van, az bőven teremjék." T.F.
