Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

1990. FEBRUÁR 12. Néplap 3 Lehet gazdaságosan öntözni /Folytatás az 1. oldalról/ nás többlettermésre az állam ton­nánként 1400 forint kereskede­lempolitikai támogatást nyújtott. Az ötéves lízingszerződéssel megvásá­rolt gépek az elmúlt három év során beváltották a hozzájuk fű­zött reményeket, hiszen öt-hét tonna hektáronkénti többletter­mést produkáltak. Azokról a te­rületekről, amelyek öntözés nél­kül három-hat tonna termést ad­tak, a lineár berendezésekkel át­lagosan tíz-tizenegy tonna kuko­ricát sikerült betakarítani hektá­ronként. Megyénk kukoricater­melésének nagy mértékű növe­kedésében jelentős szerepet ját­szottak ezek az öntözőgépek. Az 1987 óta eltelt időszak bizo­nyította gazdaságosságukat, a megbízhatóságukat. Az előfor­dult meghibásodások gyakran a szakértelem hiányára voltak visszavezethetők. Sajnos előfor­dul - amint azt a KITE szakem­berei elmondták -, hogy a beren­dezésekről a villanymotorokat, elektromos kábeleket, alkatré­szeket eltulajdonítják. Az üzemek általános elszegé­nyedése odavezetett, hogy a nagy termés eléréséhez szüksé­ges műtrágyát sok esetben már nem tudták megvásárolni. A ma­gas technológiai színvonal pedig nagyobb munkafegyelmet köve­telt. A gazdaságok megtanulták, hogy a gondosan elvégzett mun­ka meghozza gyümölcsét és ez a programon kívüli területeken is érvényesül. Megyénk a szu- perintenzív termesztési techno­lógiával kukoricaexportőrré lé­pett elő. Vannak ugyan még jó termőképességű földek, ahol ön­tözővíz hiányában nem tudták a programot megvalósítani. Ezek a nagy teljesítményű gé­pek kiállták az idő próbáját. Ha­zájukban, az USA-ban 20-30 éven át is képesek üzemelni. A - KITE a szűkösebb lehetőségek között is erőfeszítéseket tesz a bevált program folytatására. Az idén legalább 5-6 berendezés te­lepítésére kerül sor. A lineár gé­pek mellett a termelési rendszer műanyagüzemében előállított miniszórófejes és csepegtető ön­tözőberendezések is kezdenek elterjedni. A gazdaságok öntözésfejlesz­tési terveit ma már nem csak a megemelkedett vízdíj, az állami támogatások csökkenése, hanem a forint árfolyamváltozásából adódó megnövekedett lízingdíj is befolyásolja, de a megnöveke­dett költségeket nem tudják ér­vényesíteni az áraikban. Az ön­tözéses növénytermesztés gaz­daságosságát veszélyezteti a megdrágult vízdíj. Továbbra is gondot jelent a vízminőség, ugyanis gyakran annyira szeny- nyezett az öntözővíz, hogy a ta­lajra és a, növénykultúrára egya­ránt káros. Ha a növénytermesz­tés jelenlegi színvonalát fenn akarjuk tartani, haladéktalanul szükség van az öntözés közgaz­dasági feltételeinek javítására. ‘ L.Z. A töretlen nemzeti haladásért Megalakult a „Sze Parlament,, Alakuló ülését tartotta szom­baton Budapesten, a Fészek Klubban mintegy száz különfé­le foglalkozású és pártállású ér­telmiségi részvételével az az új szellemi műhely, melynek szervezői a Szellemi-Erkölcsi Parlament nevet adták. A hét végén létrehozott értel­miségi fórum célja, hogy széles nemzeti alapon összefogást te­remtsen a magyar értelmiségi­ek között a magyarság sorsát érintő legfontosabb kérdések­ben. E gondolat jegyében tartotta meg bevezetőjét Sánta Ferenc író, aki előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyén képességei kibontakozásának egyben a közjót is szolgálnia kell, mivel ez csak így erköl­csös, így igaz. Ugyanis manap­ság az erkölcsöt - mint kategó­riát - hazánkban nem, vagy csak néha veszik figyelembe a cselekvés motívumaként vagy annak elbírálásakor. Éppen ezért jött el annak az ideje, hogy a magyar társadalomért felelősséget érző értelmiségiek megteremtsék annak a lehető­ségét, hogy a nemzeti haladás töretlen lehessen. Ezzel a megállapítással az eszmecserén jelenlévő humán- és reálértelmiségiek egyaránt egyetértettek. Igaz, hogy meg­közelítésük olykor különbözött és néha vitába is torkollt. Azon­ban abban egyetértés mutatko­zott, hogy a hatalom csúcsain várhatóan bekövetkező válto­zások ne csupán úgynevezett elitcserét jelentsenek, hanem teremtődjön meg mindenki számára a demokratikus jogok gyakorlásának lehetősége, s jöjjenek létre hazánkban való­di önkormányzatok mind a te­lepüléseken, mind pedig a gaz­dasági életben. Vagyis: való­suljon meg Magyarországon a valódi népuralom, azaz a de­mokrácia. Elhatározták, hogy ez év nyarán ismét megszervezik a szárszói konferenciát. Emellett fórumot kívánnak teremteni az értelmiségiek számára - pártál­lástól függetlenül - a szabad véleménycserére a szellemi, erkölcsi parlamentek hálózatá­ban, melynek kialakítását ez úton is kezdeményezik. A leg­hasznosabb gondolatokat sze­retnék eljuttatni a széles köz­véleményhez is, ezért lap ala­pítását is tervezik. Beszéljünk róla! Műsorban, a képernyőn Hát végre vége ennek is. Amíg ko­rábban ugyanis igen körülményesen lehetett feljut­ni a képernyőre, ma már szabad az út. Amíg koráb­ban egyesek kiváltsága volt a kamerák elé kerülé­sük, addig mára mindannyiunk válsága módosítot­ta ezt is, szabad, szabad az út. így azután nem is csoda, ha egy csomó embernek olyasfajta gondola­tok kóvályognak a fejében: vajon hogyan is csinál­ná meg a műsorát? Mivel is kezdődhetne például a műsorom, mi­után a bemondónő a lehető legtárgyilagosabb, el­fogulatlan, hideg tekintettel belevágja a néző arcá­ba, hogy az enyém következik. Legelőször is, indí­tásként valami jó, megindító zenét kellene válasz­tani. Fordulhatnék például bizonyos ma is élő klasszikusokhoz, de nem, jobban megtenné a jól ismert Hová mégy, te kis nyulacska? nagyzenekari változata. Ennek azonban túl lassú a ritmusa, már­pedig én tudom, hogy a tempónál nincs fontosabb. Netán még azzal vádolhatna meg műsorában vala­ki, hogy nem akarok gyors változásokat. Ott van aztán a Himnusz - az igen. Szinte látom, hogyan állnak fel velem együtt az ülők. Nem is szólnék semmit, csak állnánk feszesen, amíg a műsoridő el nem röpül. Zeng a nagy dallam, de nem ám csak úgy vontatottan lassan, lassan. A harminchármas fordulatszám helyett valami másra, modernebbre, újra, valami reformfordulatra tenném ezt a régi lemezt. Szememre vethetik, hogy így csak a vájt- fülűek és az abszolút hallásúak táboráig ér el a zeném - nem baj, az a fontos, hogy ezt a két külön­leges embercsoportot "rétegorientált" kampá­nyommal már megnyertem magamnak. S végre megjelennék a képernyőn. Remek. Elő­ször megfordult a fejemben, hogy nincs is erre szükség, elég ha a monitort bejátsszák. Ahogyan az jön fel a Dunán vagy a Tiszán. Láthatja mindenki majd, hogy vannak ötleteim. (Bár azok lehet, hogy nem csupán az enyémek.) Végül csak úgy dönte­nék, beülök a stúdióba. Úgy spontán, egyszerűen, így láthatja mindenki, hogy vannak ötleteim. S hogy ne legyek olyan szokványos, az ölembe ülte­tem még magamat. S rögtön bele is vágnék a dolgok közepébe. Ahogyan letettem a kést, s jól látszódik a felnyílt mélység, rögtön szóvá is teszem: lárifári! Igen, így népiesen, mert hogy én ilyen húrokat is meg tudok pengetni. Majd folytatnám: eddig ne­künk csak ígértek, és mindenféle jogszabályokat írtak elő. Ez tarthatatlan! Én nem ígérek semmit - mondom -, csak néhány jogszabályt. S ezután ke­resetlen szavakkal felfestem a jövőt. Ehhez előbb színeket keresek, azt hiszem van egy, a szokvá­nyostól igen eltérő háromszínű kolorvariációm, amit természetesen a trikómra és a lovamra is fel- pingálok majd. Mert ahogyan Marcell bácsi, a cuk­rász megmondta: három dolog kell a cirkuszhoz, szép nő - utalva b. nejére - ló, kisgyerek meg fóka. Ez utóbbi olyan ráadás, mint Marcell bácsi fagy­laltjához a futás. Égy párbeszédet is folytatok majd magammal, miután bemutattam magamat. Felteszek például egy váratlan kérdést magamnak. És hihetetlen gyorsan válaszolni is fogok rá abszolút nem feszé­lyezvén magam, mintha már ez lenne az ezredik műsorom. A válaszomban persze egycsapásra megoldok minden gazdasági, szociális, társadalmi kérdést is. Hiszen a dolog nyitja, ahogyan Marcell bácsi, a cukrász is megmondta - aki jól tudja ezt, mert korábban többféle rendőrhatósági szervnél is volt állásban, illetve ülésben - tehát a dolog nyitja gyakran abban van, hogy bezárjuk. Lám, csaknem befejeztem videós mondókámat, és majd megfeledkeztem a jelvényről, a szimbó­lumról. Azt hiszem, erre jól megfelelne egy piros- fehér-zöld színű szociális háló, ami, ahogy mosta­nában szokás mondani: jó lenne, ha kifeszülne, mielőtt azok, akiket megtartani hivatott lenne, megfeszülnének. S ha már a képernyőnél tartunk, alkalmas ismertető jelvény lenne egy Szociális vé­dőernyő rajzolata is, ahogyan éppen a nagy gazda­sági vihartól összecsuklik. Szóval, elmondanám ékes szóval, ahogyan kihullott fogaimtól selypítésemtől, pöszí- tésemtől és raccsolásomtól, valamint ékesszó­lásomból telik, mit akarok csinálni majdan. S ha megkérdeznék, hogyan akarom mindezt tenni? A válaszom: sajna, ennyi műsoridőből többre már nem futja. És egyáltalán, érdekel ez valakit? Nos, ha én egyszer képernyőre kerülök... Mi lesz akkor? Tartok attól, hogy egy sokat tapasztalt há­ziasszony odalép a tévékészülék elé, és" Mit keres itt ez a porszem ? " felkiáltással lesöpör. S lehet, hogy neki lesz igaza. Hajnal József Tőkés László Szegeden Tőkés László temesvári refor­mátus lelkész magyarországi kőrútjának szombati állomása Szeged volt. A lelkipásztor a délelőtti órák­ban a püspöki hivatalban Csong- rád megye és Szeged vezetőivel a pártok és a felsőoktatási intéz­mények képviselőivel találko­zott. Beszédében a jelenlévők, rajtuk keresztül pedig az egész megye segítségét kérte a román népben meglévő gyanakvás el­oszlatásához, a két ország közöt­ti kapcsolat erősítéséhez. A Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem aulájában délben a város lakói közül több százan hallgatták a lelkész szavait. A vendég délután a Honvéd téri református templomban ige­hirdetésen találkozott a hívekkel. Majd a szegedi Dómban tartott hálaadó ökumenikus istentiszte­leten hatalmas tömeg előtt Gyu- lay Endre szeged-csanádi me­gyéspüspök szólt a jelenlévők­höz. Ezt követően Tőkés László az elnyomott magyarság gyászna­pokkal terhes történelméről, a népek szabadságvágyáról be­szélt. Jelmezes felvonulás Kunhegyesen Szombaton egésznapos ren­dezvényre várták a város lakosait a helyi művelődési központba.A hagyományos disznótorral vette kezdetét a farsangi vigada­lom.Kora délután jelmezbe öltö­zött fiatalok vonultak végig a vá­roson, ki hintón, ki gyalogszer­rel, hogy az esti bálra hívogassák az embereket.Régi hagyományt elevenítettek fel ezzel a jelmezes felvonulással.Eközben az ügyes kezű háziasszonyok a művelő­dési ház alkalmi konyhájában készítették a disznótoros vacso­rát. Unatkozni senkinek sem volt ideje, mivel fodrász- és kozmeti­kai bemutató, számítógépes já­ték, fánkevőverseny és jelmezes felvonulás színesítette a farsangi mulatságot. Felvételeink a dél­utáni felvonuláson készültek. Fotó: Mészáros Kitört a farsang! Jász bál Serényben A múlt század második felében és a század elején Jászság-szerte igen közkedveltek voltak a jász bálok, amelyeket főként farsang idején nagy pompával és fényes keretek között rendeztek meg. Több évtizedes szünet után a Városvédő és -Szépítő Egyesület ismét felelevenítette és megrendezte az elődök közkedvelt Jász bálját. Novotny Jánosné bálanya nyitotta meg a mulatságot, amelyen a "talpalávalót", a zenét a Bergendy zenekar szolgáltatta. Választottak bálkirálynőt és bálherceget, s természetesen a nyitótánc a francia négyes volt. Megjelent a báli újság, a Jásztrombita. Jászberényben vasárnap hajnalig állt a bál.- nzs -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents