Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

4 Néplap 1990. FEBRUÁR 12. IA szerkesztőség postájából i Az intézmények összevonása tönkreteszi a szakmai munkát A tanácsi /művelődési/ intéz­mények összevonása a 30/1989. MM számú rendelet értelmében sem kötelező, a helyi tanácsi ve­zetés jól átgondolt felelőssége, hogy - figyelembe véve az intéz­ményi önállóságra irányuló tö­rekvéseket, a helyi viszonyokat - a legjobb feltételeket teremtse meg. A tervezetben összevonandó intézményként szerepel a könyv­tár, a művelődési ház, a zeneis­kola, a családi iroda és az úttörő­ház. Az összevonások kárát a kö­vetkezőkben látom: Ezek mind­egyikében olyan munka folyik, aminek a másikkal való összeha­sonlítására az vállalkozik, aki valójában egyik munkáját sem ismeri szakmai szempontból, te­hát felületesen ítél. A siker remé­nyében összevonni csak azonos vagy hasonló tevékenységet végző intézményeket lehet. A szóban forgó intézmények mun­kájában vannak kapcsolódási pontok, de az együttműködés előfeltétele a közös érdekeltség, és csakis a szakmai érdekeltség. Ehhez azonban nem kell össze­vonni, mert ugyanolyan káros következményei lesznek, mint például a tsz-összevonásoknak. /A veszteséges tsz-ek ettől még nem termeltek nyereséget, vi­szont a jól működőket sikerült tönkretenni. /Nem állja meg ahe- lyét az az érvelés, hogy a műve­lődési ház és a családi iroda be­vételt termel, a többi intézmény nem, ezért e kettő bevételéből pótolják majd a könyvtár, az út­törőház és a zeneiskola költség- vetési hiányát. A kultúra támo­gatása mindig állami feladat volt és az is marad. Ezt a fenntartó nem háríthatja át egyetlen intéz­ményre sem azzal a céllal, hogy az más intézményeket tartson el. Az intézményi összevonás pedig kimondatlanul is ezt a célt szol­gálja. Az anyagi fedezet szűkössége nem lehet indoka az összevonás­nak, ami tönkreteszi a szakmai munkát. Új alkotmányunk elis­meri a vállalkozás szabadságát /amihez viszont intézményi önállóság szükséges./ Engedjék tehát vállalkozni a könyv­tárosokat, akkor itt is lesz bevé­tel. Csak egy pár ötlet: könyvkö­tészet, kiadvány-előállítás, diffe­renciált kölcsönzési, használati és szolgáltatási díj. Nem "nép- művelődésdit" kell tehát a könyvtárosnak játszani, hogy be­vételhez jussanak, hanem olyan szolgáltatásokat nyújtani, ame­lyek a könyv- és információs szakmából erednek és amelyeket más nem fog helyettük elvégez­ni, mert legfeljebb dilettáns lehet e szakmában. A rendelet 3. paragrafusának 2. pontja a szakalkalmazotti érte­kezletnek egyetértési jogot biz­tosít az igazgató megbízásához, ugyanakkor az első három évben pályázat kiírása nélkül ad lehető­séget igazgató kinevezésére. En­nek szellemében is vállalja - a felügyeleti szerv döntése nyo­mán - az esetleges "ejtőernyős" jelzőt? A könyvtárosok az informáci­ós technikák birtokosai, tevé­kenységük - a közműveltség és a tudomány terjesztésében meg­változott viszonyaink között - egyre fontosabb. Ezt a munkát nem tervezheti más, csak az, aki érti a szakmát! Nem dönthet a munkatársak alkalmazásáról csak az, aki érti a szakmát! Ezért tartom nagyon veszélyesnek, sőt alkotmányunk alapelveivel összeegyeztethetetlennek a ren­delet szó szerint alkalmazását tö­rökszentmiklósi méretekben. Itt a helyi tanács - alkotmányos kö­telezettségének megfelelően ak­kor jár el helyesen, ha nem gúzs­ba köti, hanem az intézményi önállóság és vállalkozási sza­badság szellemében szabadon engedi tevékenykedni a művelő­dés intézményeit. Dr .Tóvári Judit főiskolai adjunktus Szúrós hangulatban? Rendszeres vásárlója voltam a szolnoki 900-as ABC-nek. Ja­nuár 31 -e óta kénytelen vagyok csatlakozni azokhoz, akik - ha tehetik - nagy ívben elkerülik ezt a boltot. Többször tapasztaltam, hogy munkaidő után, csúcsidő­ben, noha két pénztár van, csak az egyik gép működik. Úgy vé­lem, ilyen esetben "beülhetne még valaki /végső esetben a he­lyettes vezető/, ahelyett, hogy felméri, mennyien várakoznak a pénztárnál. Említhetem azt is, hogy a zöldséges pultnál ugyan­az az eladó szolgál ki, aki a ke­nyérosztályon. A kézmosást, az alapvető higiéniai előírásokat fi­gyelmen kívül hagyják? Mást is szóvá tehetnék, amit az üzletben elmondtam annak, akire tarto­zott, de az lett a vége, hogy a helyettes vezető a napokban en­gem utasított rendre: szememre vetette, hogy szúrós hangulat­ban vagyok, az észrevételeim miatt panasz van rám. Nem voltam szúrós hangulat­ban, ha csak nem lehet annak nevezni, hogy megjegyeztem: sorozatosan a nyitvatartási idő előtt zárnak be, előfordult, hogy rosszul számoltak, és a már em­lített tisztasági követelményre hívtam fel a figyelmüket. Igaz, én csak egy vásárló vagyok, ezekre nem nekem kellene fi­gyelni... Tudom, hogy társadalmi fe­szültségeink sokszor a kereske­dőkön csapódnak le, de úgy ér­zem, hogy jóindulatú észrevéte­leim ettől függetlenek. A kultu­ráltabb kiszolgálásért, mind­annyiunk érdekében tettem szó­vá a hiányosságokat. Szendrei Ildikó Nyílt levélre válaszol a tanácselnök Lapunk február elsejei számá­ban dr.Kis Zoltán, az SZDSZ Jászberényi szervezete nevében írt nyílt levelét közöltük, melyre az alábbiakban válaszol a Jász­berényi Városi Tanács elnöke: Kedves Kis Zoltán Úr! Bizonyára megkapta a vála­szomat a hozzám eljuttatott leve­lére, mely ugyanazokat a felveté­seket tartalmazta, mint a nyílt le­vél. Január 17-én személyesen is megbeszéltük azokat a kérdése­ket, amelyeket pártja és a tanács kapcsolatában fontosnak tartot­tunk, azokat is, amelyeket leve­lében együttműködésünk zava­róinak tart. Most megismétlem a január 22-i levelem lényegét. 1./ Tavaly november 22-én a tanács által létrehozott társada­lmi bizottság - amelyben Ön is, mint szervezete képviselője, konstruktívan közreműködött - megállapodásra jutott az MSZMP városi ingatlanainak hasznosítása ügyében. E megál­lapodás alapján - az előírásoknak megfelelően - jelentettük be igé­nyünket a megyei tanácshoz. Igényünk - minden híresztelés ellenére - ma sem változott. Nem fedi a valóságot az az ál­lítása, hogy a "tanácstestület nem tárgyalta meg" a pártingatlanok ügyét. A városi tanács testületé 1989. december 15-i ülésén - a vb-titkár előterjesztésében - fog­lalkozott az MSZ/M/P és az ak­kori munkásőrség vagyonával kapcsolatos kérdésekkel. Erre Önt is, mint minden Jászberény­ben működő politikai párt képvi­selőjét meghívtuk, és megküld­tük a testületi ülés anyagát is. Sajnáljuk, hogy az ülésen nem vett részt. A városi tanács a pártingatla­nokkal kapcsolatos tájékoztatást tudomásul vette. Az ingatlanok kezelői jogának megszerzésére benyújtott előzetes igénybeje­lentésekkel /a Szabadság téri székház általakítása, fenntartása, a működtetés műszaki lehető­sége és költségeinek bizto­síthatósága esetén egészségügyi vagy oktatási célú hasznosítás/ egyetértett. Felhatalmazta a vb- titkárt, hogy a kezelői jogok megszerzéséhez szükséges to­vábbi eljárásokat folytassa le, s a konkrét hasznosítási javaslatot - szakértők bevonásával - legké­sőbb 1990. június 30-ig dolgoz­tassa ki. A városi tanács arra kapott fel­hatalmazást, hogy az ingat­lanokat és ingóságokat leltárilag vegye át és gondoskodjon azok megőrzéséről. Ez tavaly decem­berben megtörtént. Bizonyára Ön is tudja, hogy az erre illetékes kormánybizottság a mai napig nem hozott döntést az ingatlanok ügyében. "Megdöbbenve jutott tudomá­sunkra, hogy a Kossuth út 58. szám alatti épületben - melyet tartalék helyiségnek nyilvánítot­tunk" - írja levelében - az MSZMP működik. Mindenki tudta, így Ön is, hogy az MSZMP Jászberényben is meg­kezdte szervezeteinek újjászer­vezését. Tavaly november elején - hasonlóan ahhoz, amit minden párt megtett - a városi tanácsnál jelezték létrejöttüket. Működé­sük feltételét az MSZP a Kossuth út 58. szám alatti épületben biz­tosította. így, amikor a tanácsi ellátó szervezet leltárilag átvette az épületet - 1989. december 5- én -, az MSZMP már ott volt. Elhelyezésükre más lehetőség nem lévén, átmeneti ideig kény­telenek voltunk tudomásul ven­ni. Az ingatlan nincs kiutalva ré­szükre, mivel ezzel a joggal a városi tanács még nem rendelke­zik. Tény, hogy nem minden párt működik a legideálisabb körül­mények között. Elhelyezésük azonban nem szándék, hanem le­hetőség kérdése. A városban működő pártok, társadalmi szervezetek pénzügyi forrásairól /különböző szolgálta­tások, helyiségbérlemény, posta- költség, telefondíj stb./ finanszí­rozási módjáról nincs hiteles in­formációm. A városi tanács - az Önökhöz hasonló konstrukció­ban - a bérleti díj megelőlegezé­sével a Kisgazdapártot támogat­ja. Úgy gondolom, hogy a vá­lasztójogi törvényben is dekla­rált esélyegyenlőséget mi a szű­kös lehetőségeinknek megfele­lően biztosítjuk minden párt szá­mára. 2. / Vitathatatlan, hogy mind a népszavazás, mind az ország- gyűlési képviselőválasztás során előfordult, de a jelenben is ta­pasztalható, hogy igen rövid idő áll rendelkezésünkre a pártokkal történő egyeztetésre. Vagyis nem kizárólag az SZDSZ prob­lémája a felvetés, hanem vala­mennyi, a városban működő pártszervezeté, ugyanúgy a taná­csé is. 3. / Testületi üléseinket - a Szervezeti és Működési Sza­bályzat szerint - évente általában négy alkalommal, valóban mun­kaidőben tartjuk. Ennek eldönté­se a testület szuverén joga. Eddig az a tapasztalatunk, hogy a pár­tok zöme részt vesz az üléseken. Tanácstagi kezdeményezésre, a következő testületi ülésünkön foglakozunk az időpont megvál­toztatásával. 4. / Tájákozódásom szerint pártjuk bemutatását és program­juk publikálását célzó hirdető- tábla elhelyezési kérelmüket a hatósági osztály nem utasította el, hasonlóképpen a városi főépí­tész sem, csupán más helyet ja­vasoltak. A megoldási módot tu­domásom szerint elfogtadták. Más pártoktól is volt ilyen kérés, valamennyivel sikerült megálla­podni. Igyekszünk gondot fordí­tani a város arculatának megőr­zésére, igaz, ez nem mindig sike­rült nekünk sem és elődeinknek sem. 5. / A városi tanács 1989. júni­us 9-i ülésén - tanácstag és má­sok kezdeményezésére - foglal­kozott a II. világháborúban ele­settek és eltűntek emlékművé­nek ügyével. Széles körű infor­málódás után úgy foglalt állást, hogy egy ilyen emlékmű megva­lósítási módja a közadakozás le­het. Az ehhez szükséges intézke­dések, teendők kidolgozását a vb hatáskörébe utalta. A vb úgy döntött, hogy a pártok képviselő­iből létre kell hozni egy bizottsá­got, amely segítséget nyújt az emlékmű felállításához. A bi­zottság háromszori kísérlet után, szakértőkkel kibővítve, megala­kult, és az emlékmű ügyén kjvül foglalkozni kíván az utca és te­rek elnevezésével, emléktáblák, köztéri emlékművek áttekintésé­vel, jövőbeni sorsukra vonatko­zó javaslatok kidolgozásával is. Bízunk abban, hogy ez a bizott­ság - párt és presztízsharcok he­lyett - képes lesz megvalósítható elképzelések kimunkálására. Kedves Kis Úr! Mi arra törekszünk, hogy a kö­zeli választásokig - ebben az egyáltalán nem könnyű átmeneti időszakban is - megőrizzük a ta­nács testületéinek és apparátusá­nak munkavégző képességét. Munkánkat a Magyar Köztár­saság 1989. október 23-án életbe lépett alkotmány-módosítása és más hatályos jogszabályok kere­tei között, a pártok közvetlen közhatalom-gyakorlási törekvé­seinek nem engedve, végezzük. A különböző pártokkal, szerve­zetekkel kialakult konstruktív együttműködésre törekszünk. Búzás Sándor A tárgyalóteremből Ijedtében szabálytalanul fordult a kocsival Busi Sándor 53 éves Szolnok, Móra Ferenc út 13. szám alatti lakos tavaly november 9-én éjjel 11 óra után úgy bukott le ittas járművezetés miatt, hogy Szol­nok központjában a Petőfi útról a Beloianniszra kívánt kanya­rodni, és ijedtében nem jobbra, hanem balra fordult. Ily módon a mmanőver szabálytalannak bi­zonyult, ámbár a gyors kor- mánytekerésnek oka is volt, mi­vel jobbra észrevett egy rendőr­autót. Ezzel a járművel pedig eb­ben az állapotban semmiképpen nem kívánkozott találkozni, mi­vel ezt követően nagyon gyorsan kiderült, hogy közepesen ittas állapotban igyekezett a józanság látszatát kelteni. Szó sem róla, a szondafújás főleg akkor kellemetlen, ha el- ,színezékük az ártatlan, nem be­szélve arról, hogy Busi Sándort már korábban is megbüntették. Nem egyszer, nyolcszor, és mit hoz a véletlen, szinte mindig pi- tyókás vezetése miatt. Felfüg­gesztett szabadságvesztés, pénz­bírság, öt hónapi javító-nevelő munka, majd börtönbüntetés kö­vették egymást. Úgy tűnik, ke­vés sikerrel, mert novemberben is úgy poharazgatott, hogy nem gondolt arra: neki az utolsó hör- pintés után rövid idő múlva ve­zetnie kell. Ügyét Szolnokon a városi, majd a megyei bíróság tárgyalta, ahol Busi Sándort ittas járműve­zetés vétsége miatt 7 hónapi, börtönben eltöltendő szabad­ságvesztésre ítélték és a közúti járművezetéstől két évre eltiltot­ták. Egyúttal kötelezték az eddig felmerült, és az elkövetkezendő időben felmerülő bűnügyi költ­ségek megfizetésére. Az ítélet jogerős. D.SZ.M. JJozzászólás^^^ Még van egy szakközépiskola Mezőtúron Volt egyszer egy "kis Debre­cen" címmel jelent meg január 20-án a Néplapban a túri alma mater - a jelenlegi Dózsa György Gépészeti Szakközépiskola - múltját méltató és a jövőjére vo­natkozó cikk. Talán a kívülálló olvasóknak is feltűnt, hogy az iskola jelenéről, a szakközépis­kola működéséről kevés szó esett - s az sem éppen kedvező beállí­tásban - ezért kívánjuk kiegészí­teni. Ma már szinte lehetetlen reáli­san megítélni, hogy a gimnáziu­mi képzés miért szűnt meg: "fo­kozatosan elsorvasztották" vagy a környező, egyre gyarapodó számú középfokú oktatási intéz­mények elszívó hatása miatt "el­fogytak a diákok", vagy Mezőtúr város e térségben betöltött gaz­dasági és'kulturális szereltének csökkenése, talán a megváltozott igény volt a fő oka a profilváltás­nak. Úgy gondoljuk, hogy mind­ezek együtt eredményezték a gimnáziumi képzés megszünte­tését. Tény, hogy a gimnáziumi kép­zéssel egy ideig párhuzamosan működő mezőgazdasági, gépé­szeti szakközépiskola fokozato­san megerősödött. A hatvanas évek közepétől a hagyományo­san jó színvonalú közismereti képzés mellett stabilizálódott a szakmai oktatás, és néhány éven belül a megmérettetések során - szerénytelenség nélkül állíthat­juk - rangot vívott ki az iskola az ország hasonló képzést folytató iskolái között. A túri iskola ha­gyományos jellemvonásait - a kötelességtudás, munkaszeretet, szigorú fegyelmezettség - tekint­jük ma is oktató-nevelő mun­kánk fő vezérelveinek, ami nem véletlen, hiszen a tanárok harma­da az iskola egykori diákja. A negyedszázad alatt több mint ezer végzős diákunk dolgo­zik jól képzett szakemberként Mezőtúr környékén és szerte az országban. A műszaki felsőokta­tási intézményekben továbbta­nulók aránya lényegesen jobb a hasonló profilú iskolákéhoz ké­pest, s a külföldi egyetemeken, más irányban továbbtanuló diák­jaink is megállják helyüket. Az országos szakmai tanulmányi versenyek kiírása óta, 1972-től huszonnégy diákunk végzett az első tíz között, öt alkalommal I., /1989-ben is/ négy alkalommal II. helyezést értek el. A közisme­reti tárgyak megyei versenyein ­különösen matematika, fizika és elektrotechnika tárgyakból - igen jó tudásról tettek tanúbi­zonyságot. Tanáraink különféle munkabizottságok tagjaiként részt vettek a szakmai képzés tanügyi dokumentumainak ki­dolgozásában, és jelenleg is dol­gozunk az új koncepciónk ki­munkálásán. Elismerésként értékeltük, hogy Szolnok és Békés megye körzetében iskolánk kapta meg az 1986/87-es tanévtől az 5 éves mezőgazdasági technikusképzés jogát. Kiterjedt, gyümölcsöző kapcsolatunk van a környező mezőgazdasági üzemekkel, me­lyekben közösen üzemi gyakor­lóhelyet létesítettünk. A felnőttképzés is jelentős he­lyet kap az iskola életében. Me­zőtúron a szakmunkások szak- középiskolájának felnőtt tagoza­ta nálunk működik. A GATE mezőtúri főiskolai karral sokrétű a szakmai kapcsolatunk. Úgy gondoljuk, mi is öregbítjük Me­zőtúr hírnevét, és hozzájárulunk a város és környékének fejlődé­séhez. Többször kezdeményez­tük az ipari jellegű, műszaki szakközépiskolai képzés beve­zetését is, nem rajtunk múlt, hogy nem sikerült. A magyar társadalom átalaku­lása, a körvonalazódó közoktatá­si reform rugalmasabb, gyorsabb váltást tesz lehetővé, s ezért el­képzelhető, hogy a cikkben vá­zolt módon egy újabb "profilvál­tás" következik be az iskola tör­ténetében. Bennünket, s akik most itt tanulnak, érinteni fog a változás, de nemcsak érdekeink, hanem a józan megfontolás, a mezőtúri lehetőségek és körül­mények ismerete alapján kérjük, hogy felelősséggel döntsenek. Tartunk attól, hogy egy minden szempontból végig nem gondolt elképzelés kész tényként való nyilvánosságra hozása - iskolánk helyzetére - beláthatatlan követ­kezményekkel járna. /A Volt egyszer egy "kis Debrecen" cí­mű cikkemben nem írtam arról, ami nem tartozott választott té­mám keretei közé. A szerző./ a Dózsa György Gépészeti Szakközépiskola nevelőtestülete Mezőtúr Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents