Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

1990. FEBRUÁR 10. Néplap A Jászberényi Tanítóképző Főiskola jól felszerelt könyvtára és olvasóterme - melyet a lehetőségekhez képest állandóan fejlesztenek - megfelelő lehetőségeket biztosít a tanárok és diákok munkájához. Fotó: K.É. Jövőfaggatóban a Szolnoki Városi Tanácsnál Mire költik a pénzünket? - Mennyi telik kultúrára? Kísért a kisebbségi sors Pedagógus-béremelés tanulságokkal Az 1990-es évtől a városi ta­nács pénzgazdálkodásában vál­tozások következtek be. Eddig az államtól kapott nagy közösből úgy gazdálkodtak, ahogyan a párt diktálta, vagy amennyi pénzt a megye jótékonyan szíves volt juttatni a városnak. Most a mi pénzünket költik (eddig is azt tették), jogunk van hát tudni, ho­vá teszik? Megannyi Bólogató János Mert hogy is volt ez "régen"? Vagyis még tavaly is? A megye vezetői kialkudtak az állami költségvetésből egy bizonyos összeget, amelyre legjobb belá­tásuk szerint a megyének szük­sége volt. Ezután ebből a pénz- mennyiségből leemelték azt az összeget, ami a megyei intézmé­nyek ellátásához szükséges volt (kórház, színház, Gyermekvá­ros, Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ, stb.). Ezután jö­hettek a városok - párt által szi­gorúan ellenőrzött - vezetői a megyéhez, kialkudni a maguk, mármint a városok szükségleteit. Ebben a rendszerben fontosak voltak a személyes kapcsolatok, a jó cimboraság, a szálak, a kap­csolatrendszer, tulajdonképpen úgy, mint amikor az uram-bá- tyám volt a divat, - csak most elvtársi alapon. A dolog diktató­rikus voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tanácsi ülé­seken a tanácstagok részvétele abszolút formális volt. Szerepük a Bólogató János tisztében ki is merült - szó azonban nem érhette (bizony nem!) a ház elejét! Ad­tunk a demokráciának. Ott vol­tak a tisztességesen választott ta­nácstagok, azt mindenki láthatta. Rendszerváltás 1990-től robbanásszerű válto­zás következett be az államigaz­gatásban. Az állami költségve­tésből normatív alapon kapnak a városok egy bizonyos - megle­hetősen szerény - összeget. Szol­nok, a Tiszántúl kapuja, elvileg kulturális központ lenne, ez azonban nem nagyon látszik raj­ta. Rózsavári Lászlót, a városi tanács művelődési osztályának vezetőjét arról kérdeztük - hi­szen most már a város minden polgárának joga van ezt tudni (elvileg eddig is volt) - ez az új rendszer, mit ígér Szolnok város kulturális életének fellendítésé­ért, mennyi pénze van a kultúrá­ra, s azt annak mely területén óhajtja felhasználni?- A közművelődés szempont­jából a város speciális helyzet­ben van. A városhoz mindössze két közművelődési intézmény tartozik: a közművelődési iroda, amely a Széchenyi városrész közművelődését szervezi, vala­mint a városi könyvtár. Ezt a két intézményt nem kísértette meg az a veszély, mint a város hason­ló feladatkörrel rendelkező me­gyei fenntartású intézményeit: nem csökkentettük 10 százalék­kal a ráfordítandó összeget, egyelőre az integráció veszélye sem fenyegeti őket. Viszont a város számára hihetetlen nagy és kemény dió, hogy a megye az eddig saját kezelésben lévő in­tézményeit, a város vállaira akarja áttenni.- Nem hasonlít ez egy picit arra a tendenciára, amit az állam kö­vet, hogy tudniillik igyekszik megszabadulni a kultúra rá háru­ló feladataitól?- Hasonlít, sőt ez igazából ugyanaz a helyzet. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ­nak például vannak megyei ki­hatású feladatai, amelyek fölös­legesen fogják terhelni a várost.- Az előbb említett két közmű­velődési intézményen kívül a vá­ros semmilyen kulturális prog­ramra ezek szerint nem költ pénzt?- Van egy 2 millió forintos alap, amelyből klubokat támo­gatunk, vagy 4-500 ezer forintos nagyságrendben hozzájárulunk az MMIK nagy rendezvényei­nek támogatásához. Ebből támo­gattuk a nyári színház előadásait is. Hangversenyekre, s hasonló rendezvényekre adunk pénzt még ebből.- Az idén már mi, az adófizető állampolgárok adjuk pénzünket a városi kultúrára is. Szabad tud­ni, mennyit fordítanak még eb­ből kulturális célra? Hiányzó forintok- Ebből tartjuk el az általános és középiskolákat is, valamint az óvodákat. Szolnokon egy általá­nos iskolás tanulóra 14 700 fo­rint jut (összehasonlításul Pé­csett 22 500, Veszprémben 14.500, Békéscsabán 19 100) az 1990-es esztendőben, egy óvo­dásra 28 000 forint (Pécs 39 000, Veszprém 29 800, Békéscsaba: 26 200). Tudjuk, hogy ez nagyon kevés pénz, de azt, ami van, a város legalább ráfordítja az isko­lákra, óvodákra. Az Újvárosi is­kola bővítésével belépő új rész­leg működtetésére még nincs meg a pénz. Az általános iskolák fenntartá­sa, karbantartása hosszabb távon súlyos gondokat okoz majd eb­ben a nehéz gazdasági helyzet­ben, hiszen bizonyos alapfelada­tokat a város még mind a mai napig nem tudott megoldani. Ne­vezetesen a hátrányos helyzet­ben lévő gyerekek támogatását vagy kellő mértékben a mozgás- sérült gyerekek ellátását. Erre van némi belső tartalékunk, eb­ből hoztuk létre a mozgássérül­tek napközijét, ezt az összeget kívánjuk továbbra is minőségja­vításra felhasználni.- Úgy látom, a mennyiségi vál­tozásra nem sokat tudnak már fordítani, mit lehet tenni még a minőségért?- Tervezünk eg speciális álta­lános iskolás csoportot. Ebbe a magatartászavarokkal küzdő is­kolások kerülnének. A rendes tananyagot tanulnák, de pszi­chológusok is foglalkoznának velük, amitől gyógyulásukat re­méljük, s ha ez megtörténik, visszamehetnének az eredeti is­kolájukba. A kisegítő iskolában már van egy speciális szakmun­kásképzőnk, de a hely szűkös. Megfelelőbb helyet keresünk számukra. Ismeretkarbantartó kurzust szerveztünk az általános iskolát már befejezett, de tovább nem tanuló gyerekek részére. Nagy álmunk lenne a zeneisko­lához hasonló művészeti iskola létrehozása. Reményeink korlátok közt Tehát az 1990-es esztendőben a szolnoki városi tanács kultúrá­ra fordítható mintegy 875 miliő forintjából erre futja, amit itt el­mondtunk. Nem túl biztató, még akkor sem, ha a magyar kultúra napszámosait, a pedagógusokat a megyében már úgy, ahogy si­került egy jónak mondható bér­helyzetbe hozni. Az iskolákat vi­szont hosszú távon fenn kell tar­tani, ami várhatóan nagyon ne­héz lesz. Még ha a számok ilyen elkese- rítőek is, nem mondhatunk le a kultúra ápolásáról, hiszen akkor elhal a nemzet. Meg kell talál­nunk a kultúra fenntartásához vezető legjobb utat. Azt hisszük, erre példát adhat új testvérváro­sunk, Reutlingen kulturális hely­zete is, akinek polgármesterétől oly sok szépet hallottunk a kis nyugatnémet város kulturális életéről. Amint alkalom nyílik rá, elmondjuk adófizető társa­inknak, hogyan csinálják a kul­túra magas szinten tartását Reut- lingenben, hogy tanulva tőlük, nagyobb hozzáértéssel nézhes­sünk utána pénzünk helyes fel- használásának, városunk szel­lemi életének fellendítése céljá­ból. Kátai Szilvia Valamiféle átok ülhet a peda­gógus-béremeléseken. Külön­ben hogy fordulhatna elő, hogy minden alkalommal szinte tör­vényszerűen rossz érzések, a végrehajtást illetően egyet nem értés kíséri hol az egyik város­ban, hogy egy-egy iskolában az egyébként örvendetes tényt, a béremelést. Csak néhány példa az utóbbi évekből. 1988 őszén a kormány elszánta magát, hogy az egészségügyhöz hasonlóan "rendezi" az iskolai túlórák díjait is. Hogy kik és miért döntöttek úgy, hogy az e célra szánt 1,7 milliárd forintot béremelésre for­dítsák, ma már kideríthetetlen. Hosszú hónapok, majdnem egy év telt el aláírásgyűjtésekkel, sztrájk kilátásba helyezésével, stb. tarkítva, míg végül tavaly októberben valóban megkapták a pedagógusok a magasabb bért. Nevezetesen az 1988. decemberi bérüknél 20 százalékkal többet, amely azért lett 20 százalék, mert a központi 16,3 százalékos bér­emelést a megyei tanács kiegé­szítette 20-ra. Mindez persze csak a "nagy átlagot" tekintve volt 20 száza­lék, hiszen Szolnokon például differenciáltan továbbította a ta­nács az iskoláknak a pénzt, azzal a szándékkal, hogy az indoko­latlanul kisebb átlagbérű intéz­mények pedagógusait némiképp "felzárkóztassa" az anyagiak te­kintetében az átlaghoz. A diffe­renciálás vegyes érzelmeket vál­tott ki, természetesen, akik 20 százaléknál magasabb bért kap­tak, örültek, akik valamivel ala­csonyabbat - nem volt ugyanis nagymérvű a differenciálás - ke­vésbé voltak megelégedve. Rossz emlékként él a kisúj­szállási gimnáziumban is a tava­lyi béremelés, ahol a pedagógus­szakszervezetből kilépett taná­rok érdekeit már "nem képvisel­te" az alapszervezet, sőt azt java­solták, hogy a "dezertőrök" csak a központilag biztosított 16,3 százalékos béremelésben része­süljenek, a fennmaradó, egyéb­ként jelentéktelen összegű pénzt pedig osszák szét a tagság köré­ben. Végül is az iskolavezetés a helyzet magaslatán állt, s nem engedett az elszabadult indula­toknak. Közismert, hogy mennyi gon­dot okoz manapság eligazodni a jogszabályok dzsungelében, s hogy milyen nehéz nyomon kö­vetni a gyors változásokat, azaz naprakészen birtokolni a szüksé­ges jogi tudnivalókat. Ebből ki­indulva, s hogy segítséget nyújt­son a gazdálkodó szervezetek­nek, intézményeknek, jogi szak­embereknek az Unió Kft. Kiadó egy olyan új Magyar Törvénytár kiadására vállalkozik, amelyben. mintegy 14 kötetben együtt talál­ható meg a hatályos joganyag, de ami igazi újszerűségét adja, s amire eddig nem volt példa ná­lunk, folyamatosan követi a jog­szabályban bekövetkezett válto­zásokat, havonta küldve meg az ehhez szükséges anyagokat. Technikailag is újdonságot je­lent a kiadvány, mert lapjai szük­ség szerint könnyedén cserélhe- tőek, azaz az elavult jogszabály kiemelhető belőle, az új viszont zavartalanul beleilleszthető. A Ilyen, s ehhez hasonló előzmé­nyek után úgy tűnt, az idei bér­emelés már zavartalan lesz. A minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete Központi Veze­tősége egyaránt úgy foglalt ál­lást, hogy lehetőleg minden pe­dagógus 30, s minden iskolai technikai dolgozó 19 százalékos béremelésben részesüljön. Hi­szen bármennyire is magasnak tűnik a 30 százalék, valójában csak az áremelések kompenzálá­sára elég, s nem "zárkóztatja fel" - a korábbi béremelésekkel együtt sem - a pedagógusok át­lagbérét más értelmiségi csopor­tokéhoz. Az állásfoglalás ellenére sem zökkenőmentes azonban minde­nütt az idei béremelés. A napok­ban a törökszentmiklósi szak­munkásképző intézet néhány el­keseredett nevelője küldött egy panaszos levelet, amelyben töb­bek között azt kifogásolják, hogy nem vették figyelembe a Peda­gógusok Szakszervezete helyi csoportjának "véleményét, ja­vaslatát, egyetértési jogát" a bér­emelés során. "A tisztánlátásun­kat tudatosan akadályozta - már­mint az iskola igazgatója - azzal, hogy egy rendkívüli tantestületi értekezleten a legfőbb problémá­ja az volt, hogy a Törökszent­miklósi Városi Tanács nem adta le a szükséges bérfejlesztési összeget, és így a 30 százalékos, illetve 19 százalékos bérfejlesz­tésre nem áll elegendő összeg a rendelkezésünkre, mivel intéze­tünkben a 10 fő feletti soros előrelépés miatt, tekintélyes összeg megy a kötelező előreso­rolásokra. Ezen az értekezleten a tantestületet megszavaztatta, hogy a rendelkezésre álló ösz- szegből levonja a soros előrelé­pések összegét, és ami marad, azt osztja szét." - írták. A pedagó­gus-szakszervezeti csoport a sza­vazáson egyébként nem vett részt, hiszen ahhoz, hogy dönt­hessenek, javaslatot tehessenek, szükségük lett volna olyan ada­tokra, mint például az "1988. de­cember 31 -e óta végrehajtott bér- fejlesztés százalékos arányban való kimutatása tanárokra, szak­oktatókra, technikai dolgozók­ra". Ezeket azonban nem kapták meg. S ez az, ami a legjobban jobb áttekinthetőség érdekében az egyes részeket pedig színezett lapok választják el benne. Az új "Magyar Corpus Juris" a gyakor­lat jogi kézikönyve, bevált nyu­gati példákat követ, s szerzői, szerkesztői között a legjobb szakembereket tudja, ami szak­mai garanciát jelent, miként az bántja a november végén alakult helyi csoportot. Mert az, hogy száz-százhúsz forint hibádzik a 30 százalékból, annak nincs iga­zából jelentősége. A csoport tag­jai - mindenképpen ők a kisebb­ség - a tantestületben pontosan azért váltak ki a "vasas szakszer­vezetből", mert úgy érezték, hogy nem képviselik kellőkép­pen az érdekeiket, s maguk vet­ték kezükbe a sorsukat. S lám, már az első "akció" kudarcba ful­ladt. De hallgattassák meg a másik fél is. Az iskola igazgatóknak sem könnyű a dolguk manapság. Zafír László, az intézet igazgató­ja panaszkodik, hogy még szá­mos ponton tisztázatlan a költ­ségvetés, mint például hogyan, miből lesz meg a túlórára a fede­zet. A tanács is új helyzetbe ke­rült, úgy hírlik milliók hiányoz­nak az eddigi feladatok ellátásá­hoz, az intézmények fenntartásá­hoz. Mindez valóban élő gond, s nemcsak Törökszentmiklóson. Hogy a tantestület pedagógu­sai hogyan szavaztak a béreme­lésről, az az ő joguk, s a szavazás végeredménye a mérvadó az is­kolavezetés számára. A kisebb­ségnek azonban ugyancsak joga van ahhoz, hogy adatokat, infor­mációkat kérjen a döntéséhez. Zafír László azt mondja, "hivata­losan" még nem is értesült ahelyi pedagógus-szakszervezeti cso­port megalakulásáról. Ama bizo­nyos tantestületi értekezleten kérte az adatokat a csoport, tehát idő sem lett volna arra, hogy ren­delkezésükre bocsássák. A szavazás kimenetelét lehet, hogy nem változtatta volna meg, ha a csoport az adatok birtokában esetleg másfajta javaslattal lép elő. Nem sérült volna meg vi­szont a "nyíltság és demokrácia elve", amelyre minden fórumon felhívták a figyelmet a béremelés előkészítése, végrehajtása során. S nem lenne most rossz hangula­ta a "másként gondolkodóknak" az iskola tantestületében. Győ­zött ugyanis a régi beidegződés. Pedig nagy árat fizetett az ország kicsiben és nagyban is a kisebb­ségi vélemény figyelmen kívül hagyása, "elnémítása" miatt. is, hogy a szerkesztőgárdát Sár­közi Tamás, a közismert gazda­sági jogász, igazságügyi minisz­terhelyettes irányítja, aki egyéb­ként a kormány deregulációs bi­zottságának is vezetője. A kiad­vány 1990. második felétől áll majd a fogyasztók rendelkezésé­re. Tál Gizella Uj Magyar Törvénytár Naprakészen kínálja a jogszabályokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents