Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

1990. FEBRUÁR 10. Néplap Készülnek az 1990-es év új modelljei a tervezőasztalon. Kecskeméti Andrea, a Bőrtex fiatal tervezője a közkedvelt hátizsákokat tervezi színminták alapján. —nzs— Újrakezdők Tiszaszentimre, Széchenyi út 27. szám. A házőrzői felelős­ségének teljes tudatában csaho- ló-ágaskodó kutyát csitítva, egyik szemét zsebkendővel tö- rölgetve jön kaput nyitni a há­Eddig árusította- A már jó ideje beteg, vala­miféle vírusfertőzést kapott bal szemem világát többszöri mű­téttel sem tudták megmenteni az orvosok. Kereskedő voltam, évtizedeken keresztül, de hát tudja maga is, hogy manapság egy üzletvezetéséhez néha két látó szem se mindig elég. Most leszek márciusban ötven éves, nem engedhetem meg magam­nak, hogy a munkanélküliek számát gyarapítsam. Annál is inkább nem, mert rokkant nyugdíjas a feleségem, és álta­lános iskolás meg egyetemista gyerekeink vannak. Mint aho­gyan a szövetkezeti kereskede­lemben mást sem, engem se vet föl a spórolt pénz, így hát na­gyon jól jön az újrakezdési köl­csön.- Mihez kezd vele, ha letelik a betegállomány?- A bolti munka során meg­ismertem az élelmiszerek mi­nőségi, higiéniai és csomagolá­si követelményeit, ezért úgy gondoltam száraztészta készí­téssel próbálkozom. A 300 ezer forintból, ha megkapom, helyt alakítok ki a portámból található, régi gazdasági épü­letből, és gépeket, eszközöket vásárolok.- Ha megkapja a kölcsönt ...? Miért a feltételes mód?- Nézze, lehet, hogy a több­zigazda. Átesve a kölcsönös bemutatkozáson megtudom, milyen szomorú kényszerűség vitte rá Zohány Sándort az új­rakezdési kölcsön igénylésére. ezentúl gyártja szőri szemműtét idegileg is megviselt kissé, mindenesetre aggódom. Kórházban voltam ugyanis december elejétől mostanáig, és közben hozta a postás a hivatalos értesítést, miszerint február 18-ig vagyok jogosult a kölcsön felvételére. Nem olyan egyszerű most ne­kem az ügyintézés, mint egy egészséges embernek. Abban azért nagyon bízom, hogy az illetékesek ezután is olyan készségesek lesznek velem, mint eddig, a kölcsönlehető­séggel kapcsolatos felvilágosí­tásnál, a vállalkozói tanács­adásnál.- Elképzelései szerint mikor tud hozzálátni a tésztagyártás­hoz?- Ez most már a pénz és az időjárás kérdése. Mihelyst kéz­hez kapom a kölcsönt, készítte­tem a műhelyt, járok a gépek, az alapanyagok után. Kell a munka meg a kereset mielőbb, merthogy a négytagú család havi bevétele most mindössze kilenc**™*? forint. Ennyit tesz ki a feleségem nyugdíja meg az én táppénzem. Attól nem félek, hogy híjával leszek a megren­delésnek. Kereskedői közel­múltamból tudom, hogy kere­settebbek a kisipari száraztész­ta készítmények, mint a to­jásszegény gyári termékek. Előbb a vas-, azután a péklapát A két fiatalember - az egyi­kük csépai, a másikuk szele- vény-haleszi illetőségű - már eleve számolt azzal, hogy jó, ha Kettejük újrakezdési kölcsöne együttesen elegendő lesz a kö­zös vállalkozásuk indításához. Ahogy Marsinszky János nondja, egyikőjüket sem szer­vezték át, nem bocsátották el, csak éppen...- Együtt mondtunk fel Fehér Karcsival tavaly novemberben a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat kunszentmártoni ki- endeltségén. Egyrészt a kere­künket keveselltük, merthogy 180-190 órai, nagyon sok éj­szakai munkával megkeresett havi hét-nyolcezer forinttal manapság fészket rakni, csalá­dot alapítani még vidéken is bajos. Ezenkívül ráuntunk a napi utazgatásra is. Különösen úgy, hogy mindössze 700 forint benzinpénzt kaptunk havonta.- Mindketten sütőipari szak­munkások, azaz pékek va­gyunk - veszi át a szót a haleszi Fehér Károly. - Gondoltuk, hasznosítani tudnánk a kun­szenti kenyérgyár üzembehe­lyezése, azaz tizenkét év óta nem használt tanácsi pékséget Csépán. Megalakítottuk hát ketten a Csépai Finomkenyér GMK-t, és kértünk az indulás­hoz 300-300 ezer forint újra­kezdési kölcsönt.- Egyelőre vaslapátot látok a kezükben. Mikor váltja föl a sütőlapát?- Bele telik még legalább egy hónapba - mutat körbe a csépai fiatalember - mire elké­szülünk a kemence, az épület felújításával. Az utóbbi külö­nösen munka- és anyagigé­nyes, ennélfogva költségigé­nyes is. Lakossági ellátás javí­tásáról lévén szó, nagyon sok segítséget kapunk a csépai ta­nácstól. Látták, hogy a régi nádszövet lebontásával helyen­ként ledőlt a fal is, így adtak kettőnknek 150 ezer forintot a felújításhoz. Az újrakezdési kölcsönnel együtt így már elég lesz a beruházásra, a kezdő rak­tárkészlet, a liszt, a fűtőolaj és a só megvásárlására is.- Egyedülálló, nőtlen fiatal­emberek lévén nyilván rendel­keztek némi saját tőkével is?- Nem sokkal, - veszi szám­ba Fehér Károly - talán húsz­húsz ezer forinttal. Azegyikőn- ké rá is ment az ügyvédi költsé­gekre, a szerződéskötésekre, a cégbejegyzésre. Szerencsére, éppen azért, mert olyan rossz állapotban volt már a pékség, a tanács lehetővé tette, hogy amit ráköltünk, azt úgymond lelak­hassuk, tehát jóidéig nem kell fizetnünk a havi 4800 forint bérleti díjat.- Mennyi kenyeret kell majd megsütniük ahhoz, hogy leg­alább úgy megtalálják a számí­tásukat, mint a vállalati pék­ségben?- Naponta legalább 600 ki­logramm fehérkenyeret, egy, két és három kilósat. Kalácsfé­léket, kiflit is persze igény sze­rint. Megragadunk majd min­den lehetőséget, hogy tolunk rendeljenek pékárut a környék­ben lakodalmat tartók, banket­tet rendezők. Az már biztos, hogy négy évig nagyon meg kell fognunk a munka végét, j merthogy ennyi idő alatt kell, j havi részletekben visszafizet-] nünk a kamatmentes hitelt. Nem is tartom fel tovább a j két fiatalembert, látom tennék | már nagyon a dolgukat, hogy márciusban - ahogyan tervez­ték - felfűthessék a kemencét. Lépéseik a tétovaság ellenére biztatók - követőkre várunk. Kelet-Magyarország pontos földrajzi definíciójára nem vállalkozom. Ha mégis meg kellene határozni melyik térséget so­rolom ide, akkor én elsősorban Szabolcs- Szatmár, Hajdú-Bihar, Békés és Jász- Nagykun-Szolnok megyékre gondolok, de úgy érzem mondanivalóm érinti Csongrád és Bács-Kiskun megyéket is. Mert miről is van szó? Ez a térség szinte a szemünk láttára veszíti el lehetőségeit a felzárkózásra az ország többi, elsősorban a nyugati feléhez képest, de itt és most nemcsak Magyarországról van szó. Tá- gabbra kell tekintenünk és helyzetünket európai mércével kell mérni. Ha ezt tesszük, a látszólag önkényesen összevá­logatott tények talán egységes egésszé ol­vadnak, és így már mindenki számára jelzésértéküek lehetnek. Ezek után lás­suk a tényeket. A tényeket két csoportra lehet osztani. Az egyik oldalon állnak a folyamatok, amelyek így vagy úgy meghatározzák a térség dol­gait, a másik oldalon áll egy helyzet, amelyet objektívnek is nevezhetünk, amely meghatá­rozza azt, hogyan tudunk reagál­ni, mennyire vagyunk kiszolgál­tatva a nagy folyamatoknak. Kezdjük ez utóbbival. Az új Eu­rópához tartozás önmagában is felerősíti nyugat-erurópai kap­csolatainkat, beleértve a gazda­ságiakat is. Hozzátehetjük, ez ál­talában is indokolt folyamat, hi­szen az elmúlt negyven év alatt ezek tragikusan egyoldalúak voltak, az objektív világgazdasá­gi folyamatoktól nagymértékben elszakítottak. Ennek eredménye, hogy ma már Európában a gaz­dasági fejlettségi mutatókat te­kintve az utolsó harmadban va­gyunk. Valamikor Finnország, Spanyolország is mögöttünk volt, ma pedig Törökországgal, illetve a "szocialista" tábor gyen­gébben fejlett országaival va­gyunk "versenyben". A világ- gazdaság felé ma hazánk számá­ra Nyugat-Európán keresztül ve­zet az út, kitérni ez elől badarság lenne. A folyamatok másik oldala, hogy a KGST, amely gazdasági fejlődésünket ma is befolyásolja, a szétesés állapotába került. Re­mény, de szándék sincs arra, hogy bármilyen módon vissza­térjünk bármiféle korábbi álla­pothoz. Az, hogy ma is fogjai vagyunk a KGST kapcsolatok­nak bizonyítja azt, hogy a koráb­bi vezetés vagy nem tudta, vagy nem akarta tudomásul venni, hogy ez bekövetkezhet. Csődtö­meget örököltünk anélkül, hogy felkészültünk volna annak kivé­désére. Jónéhány megyei vállalat támaszthatja ezt alá. A helyzet javulására már csak azért sem számolhatunk, mert a Szovjet­unió gazdasága a napi adatok ta­núsága szerint mind mélyebbre és mélyebbre zuhan és nincs is remény gyors megoldásra. Több esély van a romlás nem várt gyorsulására, mint egyáltalán a romlás megállítására. A követ­kező évtized/ek/ folyamatait ezek a tények mindenképpen meghatározzák. A fentiek mellé már csak apróbbnak látszó, de Magyaror­szág egyes térségeinek helyzetét jelentősen befolyásoló dolgokat tudunk megemlíteni. A legfonto­sabb közöttük a világkiállítás. Az olvasó tudja, hogy ez Buda­Európán keresztül vezet az út Az elmaradottság konzerválódhat pest-Bécs, esetleg Pozsony nagy lehetősége és hozzátehetjük: a három város közé eső területé. A kormánynak erre sok pénze nincs, ezért vállalkozásként kell Magyarországon ezt megszer­vezni. A vállalkozó tisztességes hasznot remél, tehát oda viszi a pénzét, ahol van lehetősége ha­szonra szert tenni. Ez a terület az említett térség, tehát Északnyu- gat-Magyarország. Apró, de fon­tos dolog az alpok-adriai együtt­működés, melynek tevékenysé­ge éppen a demokratizálódási fo­lyamatok gyorsulásával élénkült fel. Ez érinti Olaszország északi, Ausztria keleti részét, Jugoszlá­viában Szlovéniát, Magyaror­szág nyugati megyéit és esetle­gesen Csehszlovákia néhány ré­szét. Legutóbbi elképzelésük a Triest-Budapest között húzódó autópálya megépítése. És ha már közlekedés-szállításnál tartunk, említsük meg az újraéledő Ad- ria-kőolajvezetéket is. Az emlí­tett együttműködésekre analóg elképzeléseket Kelet-Magyaror­szág viszonylatában nem tudunk megemlíteni. A másik oldalon csoportosít­hatjuk azokat a tényezőket, ame­lyek lehetővé vagy lehetetlenné teszik egy-egy térség reagálását az említett folyamatokra. Kelet- Magyarországról lévén szó, rög­tön leszögezhetjük: földrajzi ér­telemben az említett folyamatok számunkra hátrányosak. De ez csak a kiinduló helyzet. Prospe­ráló gazdaságban ezt elvileg le­het ellensúlyozni, de nem va­gyunk ilyen helyzetben. Az Al­föld az elmúlt negyven év örök­ségeként is a kevésbé fejlett terü­letek közé tartozik. Fejletlenebb az infrastruktúrája, s ez meghatá­rozza a dinamikus iparágak, szolgáltatások idetelepítését. Ennek következményeként még országos viszonylatban is kisjö­vedelmű térségnek számít. Bár ma még konkrét statisztikánk nincs, de mégsem nehéz elkép­zelni, hogy az agrárterületek ro­vására véghezvitt iparosítás más területek adóbevételeit gyarapít­ja. Az új tanácsi gazdálkodás pe­dig éppen a helyi bevételekre épül. Félő, hogy ez megint évti­zedekre konzerválja az elmara­dottságot. A két oldalt összevetve is to­vábbi kedvezőtlen következteté­sekre jutunk. A szovjet kapcso­latok leépülése például első idő­szakban tehermentesíti az Alföld infrastruktúrájának esetleges zsúfoltságát /Záhony térségében például/, de már középtávon fog­lalkoztatási gondokhoz vezethet. A zsúfoltság egyébként is csak az elmaradottság miatt lépett fel. Az elemzést lehet folytatni. A nyugati kapcsolatok élénkü­lése első időszakban bizonyosan a jobb lehetőségek felé irányul, ezek pedig nem az Alföldön ta­lálhatóak. Az eddigi üzletkötések,ve­gyesvállalatok létesítése is ezt bizonyítja. Kelet-Magyarország csak tudatos válaszlépésekkel kerülheti el ennek csapdáit, de ehhez is jelentős erőfeszítések kellenek. A világkiállítás esetle­ges következményeiről már szóltam. Félő, hogyha nem tu­dunk igen kedvező körülménye­ket teremteni, akkor ebből kima­radunk, a hátrány pedig fokozó­dik. A politikai helyzet sem iga­zán segíti az ilyen jellegű hátrá­nyok felszámolását. Ezen csak stabil gazdaság, stabil kormánya segíthet. De mi lesz veled addig is, Kelet-Magyaroszág? Füle István A TRV tiszabői géptelepén készülnek az osztrák licenc alapján gyártott Nerthus dobjai. Április 25-ig 50 darabra van rendelésük.A berendezések többi egysége i Szolnokon torténik.Felvételünkön a kész dobok láthatók. Fotó: Mé I rin Sa 1 / / I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents