Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-09 / 34. szám

1990. FEBRUÁR 9. Néplap MUNKAHELY HÚSZ EMBERNEK Munkahelyteremtő beruházás a TiszabOi Petőfi Tsz-ben. A megyei tanács és az Országos Fejlesztési Intézet 5,5 millió forintos támogatásával bővíti faüzemét a szövetkezet. Ismeretes, hogy a községben magas a közhasznú munkát végzők száma, így ezzel a bővítéssel 20 főt tudnak folyamatos munkához juttatni.A faüzemben rakodólapokat, szabványraklapok elemeit, valamint a Vadex-nek élő nyúl szállítására ládákat gyártanak. Fotó: Mészáros Szombati kenyér egy különleges boltban (A szerző azzal a céllal hozta be írását szerkesztőségünkbe, hogy egy pártok rendezte vitafó­rumon nem kapott választ kérdé­sére a képviselő-választásokon induló jelöltektől: miként kíván­nánk változtatni a helybéliek sa­nyarú szociális helyzetén? S ő éppen a változtatás szándékával papírra vetette elgondolásait, amelyek, tudjuk, vitathatók, de mindenképpen alkalmasak a to­vábbgondolásra. A szerk.) Amit ajánlok, az csak tüneti kezelés, - lehetőség szerint a munkanélküliek egy részét sze­retném munkához juttatni, - a magán- vállalkozásokat segíteni az indulásnál. A megoldás sür­gető, itt és most nyújtana "segít­séget". * Véleményem szerint a folya­matban lévő, és 1990-re terve­zett beruházási és fenntartási munkákat mind a tanácsi, mind az állami vállalatoknál függet­len, és önkéntes szakértőkkel kellene megvizsgáltatni, miként lehetne költségeket lefaragni. A felülvizsgálat elve a következő lehet: miként oldható meg az adott feladat nagyobb élőmunka ráfordítással, maximum azonos költségekkel,- átmenetileg felvállalva a ren­delkezésre álló technikai eszkö­zök kihasználásának romlását (A gép ugyanis nem kér enni). Az így leállított gépek kivoná­sát a termelésből az adott idő­szakban költségmentessé kell tenni. (Ne kelljen a vállalatok­nak az amortizációt fizetni.) Ugyanakkor ezek a termelőesz­közök átcsoportosíthatók a vál­lalatok között vagy a magán- szektorba irányíthatók. Mérle­gelni kell, - a tervezett beruhá­zás, létesítmény szükségességét, indokolt esetben a műszaki egyénértékűség megtartása mel­lett az alacsonyabb árú anyagok használatát, a célravezetőbb és olcsóbb technológiák alkalma­zását. A felszabaduló pénzt, "vizs­gált", közcélú beruházásokra keli fordítani, - mely lehet inf­rastrukturális jellegű vagy mun­kahelyet teremtő, - azon a terüle­ten, ahol működtetése gazdasá­gos, - és olyan, amiben a telepü­lés hiányt szenved. A költségek­ből megtakarított pénzeket, még ha forrásuk állami költségvetés­ből származott is, - itt kellene ismét felhasználni. Ezen elvonást az állami válla­latoknál és a tanácsi pénzesz­közöket felhasználóknál úgy kell ellensúlyozni, - hogy na­gyobb termelő befektetésekkel újabb élőmunka igényű felada­tokat vállalhassanak. Ez csökkentené a további el­bocsátásokat vagy adott esetben, lehetővé tenné az állami vállala­toknál a létszám csökkentését, - úgy, hogy a felszabaduló mun­kaerő korszerűbb formában, szervezetten munkához juthat­na. Az ilyen feladatok szelle­mi munkát igénylő előkészítése több időt igényel, -tehát nyíltabb versenyt kell hirdetni annak ér­dekében, hogy ezek a megoldá­sok kidolgozhatok, és alkalmaz­hatók legyenek. Másik rendező elv lehet: a nagy vállalatoknak gondot jelentenek az eladatlan készletek, alkatrészek, félkész­termékek, - melyek tárolása, a készletek sok esetben hitellel történő finanszírozása felesleges kiadást jelent. A termelésbe be­vonva viszont tényleges haszná­lati értéket jelentenek. Az induló kisvállalkozások gépesítését, anyagellátását tőke­hiány akadályozza, nehezíti, - ha a pénz rendelkezésre állna, azt gépek s nyersanyagok vásárlásá­ra fordíthatnák. Javaslom olyan független szakértői csoport szervezését, - melynek feladata ezen készletek mobilizálása, - átcsoportosítása, azok számára akik azt haszonnal tudják működtetni. Ennek lebo­nyolításához olyan adatbankot kellene létrehozni, amely alkal­mas a vállalatoknál elfekvő, ter­melésben nem használt állóesz­közök, fogyóeszközök, anyag- készletek értékesítésének előké­szítésére. Az értékesítés enged­ményes árakon új vállalkozások esetében kedvezményes bankhi­telek biztosításával történhetne. Az így termelésbe állított gé­pek, eszközök; anyagok, - me­lyek korábban kihasználatlanok voltak - kenyeret jelentenek jö­vendő kezelőjüknek, felhaszná­lójuknak. Mivel mobilizálásuk alacsony kamatozású hitelből történne, - s így a kamat terhe is kisebb lenne a vállalkozónak, így ők az adózásba is előbb be­vonhatók, zömmel munkaerejü­ket használva értéket teremte­nek, -s a megoldás javítja a fog­lalkoztatottságot. A címbeli szombati kenyér, új áron, hétfőn még a polcokon van, s kedden is, ugyanakkor él- vezhetősége, eltarthatósága csökkent, - s ugyanez a magas élelmiszerárak miatt sok másra is igaz. Ha a nálunk jóval gazda­gabb Ausztria szupermarketjé­ben megéri a szavatossági idő közelében lévő áruk leértékelt értékesítése, - úgy ez itthon is megfelelő üzlet lehet. Szervezett formában jól felis­merhető módon lehetővé kell tenni a kispénzűek jobb ellátása érdekében ezt az értékesítést. Például Szolnokon is rendszeres a kiskereskedelmi értékesítést szolgáló üzlethálózat egyes bolt­jainak értelem és cél nélküli át­költöztetése, átalakítása, de mind a mai napig nem került sor olyan üzletek létrehozására, amelyek a szavatossági határon lévő élelmiszerek nagy tömegű engedményes áron való értékesí­tésére szolgálnának. Ilyen bolto­kat a lehető leggyorsabban létre kell hozni, elsősorban azokban a körzetekben, ahol a megélhetés napi gondokat jelent (pl. lakóte­lepek). Elképzelhetőnek tartom ilyen esetekben olyan szociális jellegű utalványokban megteste­sülő támogatás biztosítását, - amelyeket még ezekben a bol­tokban is további engedményes élelmiszer vásárlásra lehetne fordítani. így a szociális segély valóban élelmiszer fogyasztásra szolgál­na. Az ilyen árusító helyek ese­tében az üzletre előírt haszon és adózási feltételeket is ked­vezményesen kell megállapíta­ni. Mindezek elképzelések, ame­lyek a kialakult súlyos szociális helyzet helybéli megoldását se­gítenék. Mert szükséges, hogy a törvény adta keretek között vál­toztassunk sorsunkon, segítsé­günkre lehet a jogász, közgaz­dász, a műszaki értelmiség, s mindaz, akinek gondolata, s tett­vágya van. Földi József okl.mérnök Az elmúlt év december elsején a jászberényi kórház igazgatója dr. Jakus Zoltán lett, aki addig osztályvezetőként dolgozott az intézményben. Az új igazgató hi­vatalba lépése után két héttel kö­zölte dr. Késmárky Józseffel, a sebészeti osztály vezető főorvo­sával, hogy osztályvezetői meg­bízatását - amely 1990. májusá­ban lejár - nem hosszabbítja meg. A döntéssel többen nem ér­tenek egyet; maga a sebész főor­vos sem. A beteg, ha teheti, elmegy Az igazgató így indokolta a döntést:- A sebészeti osztályon dolgo­zó orvosok között nincs össz­hang, egyetértés, hogy finoman fejezzem ki magam: torzsalkod­nak egymással. A másik problé­ma, hogy a hatvanágyas osztály nem a feladatának megfelelően működik. Elsősorban hasi és ál­talános sebészeti profilú, és csak öt ágy áll a baleset miatt bekerült betegek rendelkezésére. Ennek ellenére az általános sebészeti műtétek száma tavaly több mint kétszázzal csökkent. A betegek egy része ugyanis elmegy más intézetbe.- Azok, akik megválaszthat­ják, hogy hol fekszenek kés alá? Mert nem a mentő hozza be őket a jászberényi kórházba, hanem olyan operációt kell vállalniuk, amelyik várhat.- Igen. Egyébként tiszteletben tartom a betegek azon kívánsá­gát, hogy oda menjenek gyógyít- tatni magukat, ahova szeretné­nek. Véleményem szerint azon­ban azokat a műtéteket, ame­lyekre a mi sebészetünk is alkal­mas, itt kellene elvégezni. Vagy­is olyan légkört, színvonalat te­remteni, hogy a hozzánk tartozó betegek ebbe a kórházba jöjje­nek. A sebészeti osztály vezető főorvosa ugyan azt mondja, hogy nem az ő osztályáról ván­dorolnak el, hanem Jászberény­ből. Mert a kórház belgyógyá­szati osztálya nem ide küldi a betegeket megoperáltatni. Azo­kat sem, akiket a jászberényi se­bészet is el tudna látni. Vagyis nemcsak a sebészet orvosai kö­zött van ellentét, hanem a sebé­szet és a belgyógyászat orvosai között is.- Beszélik, hogy a sebészeti osztályon nem jó a légkör sem.- Nézze: tény, hogy létszámhi­ánnyal küzdenek, de mikor a nő­vérnek, a takarítónőnek azt ajánljuk, hogy oda menjen dol­gozni, nem szívesen megy, illet­ve egyszerűen nem vállalja azt az osztályt.- Milyen kifogás merült fel még a sebész főorvos vezetői munkája ellen?- Nem úgy vesz részt az osz­tály munkájában, ahogy elvárha­tó lenne. Ä kórházban minden osztályvezető főorvos részt vesz a készenléti szolgálatban; a se­bész főorvos nem. Gyakran hoz­nak balesetest, sürgős ellátásra szoruló beteget - éjszaka, ünne­peken is. Összefoglalva: a főorvos nem tudja megfelelően irányítani és szervezni az osztálya munkáját, úgy, hogy az osztály olyan szín­vonalat biztosítson, amilyenre képes lenne, és amilyet a lakos­ság is elvár. Ki akart igazgató lenni?- Ezt az indoklást nem fogadta el az osztályvezető főorvos?- Azt mondta, hogy nem írja alá ezt a minősítést.- Az Ön döntésének viszont van visszhangja. Többen próbál­nak hatni Önre.- Nem hinném, hogy nyomást akarnak gyakorolni rám, csak nem értenek velem egyet - Kés­márky főorvos szakmai munká­jára hivatkozva. Holott ez nem szakmai kérdés. Én nem az ő szakmai felkészültségét, a tudo­mányos munkáját vontam két­ségbe, hanem a vezetői alkal­masságát. A munkaviszonya nem szűnik meg, sebészként to­vább dolgozhat az osztályon. Fölmerült az a kérdés is, hogy hogyan mertem én - két héttel azután, hogy igazgató lettem -, megtenni ezt a lépést.- És "hogy merte?"- Nyolc éven keresztül voltam igazgatóhelyettes is. Már ismer­tem a sebészeten folyó munkát. Egyébként névtelen levelet is kaptam az ügyben. Többek kö­zött azt írták benne, hogy valaki; akit a város egyik leendő vezető­jeként tartanak számon, úgy nyi­latkozott, hogy túlságosan ne akarjak én igazgatni, és hogy nem örökös a bársonyszék. Hát azért azt jó lenne tisztázni, hogy én nem akartam igazgató lenni.- Tudom; a népakarat tette igazgatóvá. Személyes ambíció­ja nem volt.- Most sincs. De ha az ember­nek van egy feladata, azt jó lenne teljesíteni. Elsősorban azt szeret­ném elérni, hogy a betegek újra ide jöjjenek a bajaikkal, és ne vándoroljanak el más intézetbe. És nem látom, hogy a jelenlegi vezetéssel érdemi változás tör­ténne a sebészeti osztály irányí­tásában és ezen keresztül a mun­kában is; ezért határoztam így. Hiszen az osztályvezetőnek le­hetősége volt az elmúlt négy év­ben, hogy elküldje azokat, akik­nek a munkájával nincs megelé­gedve. Nagy kérdés viszont, hogy miért tartanak egy kórház- igazgatót? Mert ha bizonyos sze­mélyi kérdésekben nem dönthet, akkor minek van a kórház- igazgató? Sokan azt gondolják, hogy én senkivel nem beszéltem, mielőtt így határoztam volna. A sebészet és az osztályvezető fő­orvos munkáját másokkal is megbeszéltem, többek között az intézet vezetőivel is.- Eljön a május, amikor az osz­tályvezető főorvos megbízatása lejár. Mi történik majd?- Ha a döntés joga az igazga­tóé, akkor azt mondom, hogy új vezetője lesz a sebészetnek. Dr. Késmárky József érveit is szerettem volna megismerni, de ő az ügy lezárásáig nem óhajt nyilatkozni. Dr. Molnár Imre, megyei főor­vos röviden foglalta össze véle­ményét:- Amikor az igazgató ilyen döntést hoz, meg kell indokolnia, hogy miért nem tartja alkalmas­nak az osztályvezető főorvost. Én egy kicsit szűkszavúnak ér­zem Jakus igazgató indoklását. Tőmondatokban fogalmazta meg, melyek az osztályvezető hiányosságai. Ezt meg kellene magyarázni. Nem azt akarom mondani, hogy rossz a minősítés, csak azt, hogy én másképp csi­náltam volna.- Szóban részletesen megbe­szélték az indokokat.- Én ezt nem tudom. Van itt viszont még egy másik problé­ma: dr. Késmárky Józsefről az előző minősítésében éppen az el­lenkezőjét állítják annak, amit most az igazgató mond.- Csakhogy az előző minősítés egy másik igazgató igazgatása idején született.- Akkor most fölmerül a kér­dés: ki volt szubjektív?- Miért; nem az számít, hogy milyen a tényleges helyzet az osztályon? 3- Hogyne számítana! De azért az igazgató, mielőtt meghozta ezt a döntést, megkérdezhette volna például a megyei sebész szakfelügyelő főorvos vélemé­nyét is.- Van-e valakinek joga más döntésre bírni az igazgatót?- Ehhez senkinek nincs joga. Mindenki kiszolgáltatott Dr. Gergely Mihály profesz- szor, megyei sebész szakfelü­gyelő főorvos:- Mint derült égből a villám- csapás, úgy érte dr. Késmárky Józsefet a hivatalos értesítés, hogy nem hosszabbítják meg a megbízatását, ő ekkor hivatalo­san is tájékoztatott engem; én pe­dig mindazon feletteseimet, akikre tartozik ez az ügy. Jelez­tem azt is, hogy véleményem szerint ez az eljárás méltánytalan és nem igazságos.- Miért?- A kórházigazgatónak szuve­rén joga állást foglalni, és azt is tiszteletben kell tartani, hogy minden osztályon rendet akar, a betegek érdekében. De vélemé­nyem szerint az adott helyzetben nem oldja meg az összes problé­mát, hogy az osztályvezető főor­vos megbízatását nem hosszab­bítják meg. Sőt további komoly gond, hogy ha Késmárky főor­vos elmegy, akkor a műtétes szakmák is károsodnak, hiszen a főorvos felesége a kórház egyet­len aneszteziológus orvosa, akit nem tudom, hogyan pótolnak majd. Ez természetesen alapvető szempont nem lehet, de úgy gon­dolom, hogy egy kórház- igazgatónak ezt is figyelembe kell vennie.- És mi a véleménye a sebé­szetről?- Valóban rossz ott a légkör. Szerencsétlen szituáció alakult ki a beosztott orvosok között, va­lamint a főorvos - aki kiváló szakember - és a beosztott orvo­sok között. A gyengeségek zö­mét azonban nem az osztályve­zető főorvosnál tapasztaltam - bár ő se vezette az osztályt hibát­lanul, olykor következetlen volt -, hanem inkább a beosztott or­vosoknál.- Elképzelhető, hogy közülük egyet-kettőt már el kellett volna küldeni?- Számomra teljesen nyilván­való, de én nem akartam ilyen bántóan fogalmazni. Az osztály- vezető azonban nem mindig vá­logathatja meg a munkatársait. Sokszor kész gárda élére nevezik ki. Kiszolgáltatott, a beosztottai pedig neki vannak kiszolgáltat­va. Ha az orvosvezető gyenge, akkor ez a helyzet nagyon visz- szaüt. ‘ Ön is tapasztalta tehát, hogy a sebészeten dolgozó orvosok torzsalkodnak egymással.- Igen. De azt az egyértelmű állásfoglalást, hogy ezért egye­dül az osztályvezető főorvos a felelős; méltánytalannak tartom és nem teljesen megalapozott­nak. Félő, hogy ha más lesz az osztályvezető; az égvilágon semmi nem változik.- Mondta, hogy nincs rend az osztályon, és a betegellátásban fegyelmezetlenségek tapasz­talhatók. Az osztály légkörének, az ottani munkának viszont a ve­zető a meghatározója. Vagy Ön szerint Jászberényben más se tudna rendet teremteni?- A helyzet azokkal az embe­rekkel, akik ott dolgoznak, már megoldhatatlan. Az a benyomá­som, hogy ha más lenne az osz­tályvezető, ebben a szituációban az se tudna rendet teremteni. Ne­kem például se forintban, sé va­lutában nem tudnának annyit fi-, zetni, amennyiért ennek az osz­tálynak a vezetését most elvállal­nám. Akár egy beteg is kérdez­hetné: lesz-e béke a jászberényi kórházban? Paulina Éva LÜZ’/i BtKh A JAS/jBlLBlLiSY1 ir/Ti d i j i nr J> A AT*) ü f / #7 A AHA X ' Ä Xl jSL Vl Jl Jl A JL ™ -4 MJP A. ™. JL y , 9

Next

/
Thumbnails
Contents