Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-09 / 34. szám
4 Néplap 1990. FEBRUÁR 9. Anyanyelvápolók Szövetsége Önképzőkör, diákújság, dramatikus játékok a Tallinn iskolában Népszerű muzsika megérdemelt siker Ma is időszerű a 200 évvel ezelőtt született költő, Kölcsey figyelmeztetése: "...nem elég azon nyelvismeret, mely dajkánk karjai közt reánk ragadt; azt hinni, hogy gyermekkori nyelvünkkel az élet és tudomány legma- gosbés legtitkosb tárgyait is tisztán, s erőben előadhatjuk, nevetséges elbizottság. Igyekezned kell nemcsak arra, hogy beszéded hibátlanul zengjen ajkaidról; hanem arra is, hogy kedves hajlékony- 'sággal, gazdag változékonysággal, tisztán kinyomva, a szívre és lélekre erőben munkálva, okaidnak s érzelmeidnek akaratodtól függő tolmácsa lehessen." Ennnek szellemében hozták létre a Szolhoki Tallinn Általános Iskolában az Anyanyelvápolók Szövetségének helyi csoportját az elsők között az országban.- A csoport célja, hogy soraiba tömörítse mindazokat, akik féltő aggodalommal figyelik napjaink nyelvhasználatát, a magyar nyelv helyzetét, akik jó példával, felvilágosító munkával, nyelvművelő kezdeményezésekben való részvétellel tenni készek pótolhatatlan nemzeti kincsünkért, anyanyelvűnkért - vallja a csoport vezetője, Nagy Imréné tanárnő. A csoport tagjai felelősséget éreznek anyanyelvűnk jelen állapotáért, és tenni kívánnak a helyes és kulturált nyelvhasználatért, valamint a nyelv közéleti szerepének és jogának visszaállításáért. Az alapszabályzatban meghatározott célokat és feladatokat a tagok közösen fogalmazták meg a gyermekek életkorának és igényeinek figyelembevételével. A tagok - jelenleg az iskola tizenhét pedagógusa -, de nem csupán a magyar szakosok, hanem mindazok, akik az anyanyelvi nevelésben /bármilyen szakosok/lehetőséget, és felelősséget is éreznek. A helyi csoport nyitottságára utal, hogy a soraikba szülőket is várnak, az Anyanyelvi Akadémia segítségével a családokat is bevonják a nyelvművelő mozgalomba. A nehézségekkel küszködő gyermekek felzárkóztatása játékos foglalkozások keretében valósul meg. A tehetséges gyermekek részt vehetnek nyelvművelő önképzőkörben, diákújság és faliújság szerkesztésében, anyanyelvi műsorok - vers, próza, népdal, dramatikus játékok - előadásában. Tanulhatnak régi népi szokásokat, tréfás nyelvtö- rőket. Szakavatott pedagógus irányításával megismerkedhetnek irodalmi, és nyelvtörténeti emlékhelyekkel a kirándulásokon. Színházlátogatás során értelmi, érzelmi és esztétikai élményben is részesülnek, melynek megbeszélésekor kritikai érzékük, beszédkészségük fejleszthető. Az egészséges versenyszellem kialakításának egyik fóruma a Verseghy nyelvművelő verseny. A csoport munkája olyan sokrétű, hogy működési területe túllépi az iskolai kereteket. Kapcsolatot keresnek újságírókkal, akik szívesen bevezetnék az újságírás rejtelmeibe a tehetséges tanulókat. Tagjaik sorába várnak művészeket, írókat, költőket, akik egy-egy találkozás során hittel vallva az anyanyelv szépségét, felkeltik az érdeklődést az olvasás, írás és szép beszéd iránt. Keresik az olyan lehetőségeket, ahol teret kaphatnak műsoraiknak bemutatására. így szívesen együttműködnének vállalatok, üzemek kulturális csoportjával, művelődési intézményekkel. Támogatókat keresnek abból a célból, hogy a helyi csoport időről időre nagyobb anyagi vonzatú feladatokat is elláthasson. Az eredmények elérése érdekében az iskola vezetői maximális segítséget nyújtanak a nevelő- testületnek, hogy együttműködhessenek az országos egyesülettel. Továbbá támogatják, hogy a szakmai közösség a legújabb kutatások eredményeit elsajátítsa, és a mindennapok munkájában módszereinek bővítésével kamatoztassa azt. A csoport munkája nem lehet eredménytelen. Garancia erre a csoport vezetőinek szakmai elhivatottsága, anyanyelvi műveltsége, gyermekszeretete. Jamnik Judit Fotó: Korényi Éva Hétfőn este a Szolnoki Szimfonikus Zenekar koncertjével folytatódott az Országos Filharmónia bérleti sorozata a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A csábító műsor és a jórészt helybeli előadógárda fellépésének híre ezúttal elegendő volt ahhoz, hogy szépszámú közönséget vonzzon a koncertterembe. A hangverseny műsorán elsőként Edvard Grieg II. Peer Gynt szvitje szólalt meg a zenekar és karmestere: Báli József tolmácsolásában. A zeneszerző ezt a művét - és az I. sorszámot viselő szvitjét - Ibsen drámai költeményéhez írt kísérőjezéjének tételeiből állította össze. A darabot ez a két szvit teszi ma is széles körben ismertté és kedvelné. A dráma kísérőzenéjén egy évig dolgozott Grieg; a darabot - melyben a zeneszerző tudatosan keresi helyét Európa klasszikus hagyományainak őrzői között a norvég nép dalainak és táncainak felfe- dezőjeként - 1876-ban mutatták be. Ibsen bizonyára nem számított arra, hogy ez a zene nagyobb népszerűségnek örvend majdan, mint maga a dráma. A szvit - melynek tételei: Menyasszonyrablás - Ingrid panaszdala; Arab tánc; Peer Gynt hazatérése és Solvejg dala - első tételének kezdő ütemeiben kissé elfogódottan és bátortalanul szólalt meg a zenekar, melynek szólamai közül elsőként a vonósok találtak magukra: az elsőhegedű- szólam értelmes formálásával és főleg a mély fekvésekben telten zengő hangjával ragadta magával a közönséget. A második tételt kissé nehézkessé tette az ütős szekciónak a kelleténél hangosabb, vontatott játéka. A harmadik tételből hiányzott a drámai feszültség - a negyedik tétel viszont teljes értékű élményt nyújtott a közönségnek Báli József karnagy és a zenekar tolmácsolásában. Ezt követően egy újabb szvitet, Bizet A. Daudet L’ Arlesienne c. dramatizált elbeszéléséhez írt kísérőzenéjéből a szerző barátja, E. Guiraud által összeállított II. szvitjét adták elő a Szolnoki Szimfonikusok. A kísérőzenéből először maga Bizet állított össze hangversenydarabot I. szvit címmel. A szerző halála után készült - a mű hatalmas sikerének hatására - az est során előadott II. szvit, melynek első tétele paszto- rál-zene: hegyi pásztorok tánca dudabasszussal kísérve. Az erősen ritmizált, tamburinnal kísért középrész után újra visszatér a tétel elején elhangzott pásztoréi. A második tétel ugyancsak háromrészes formában íródott intermezzo. Visszatérő témája patetikus, erőt sugárzó, míg a középrész ennek ellentéteként bensőséges cantilena. A harmadik tétel menüett - ismét triós formában. Az első részt a hárfa és fuvola párbeszéde uralja, majd hangulati és színellentétként következik a középrész a teljes zenekaron; a Da Capoban szerepet kap a szaxofon is. A negyedik tétel bevezetéseként megszólal az I. szvitben is szereplő Turenne-i induló, majd egy délfrancia tánc: a farandole következik. A tétel hatalmas fokozásban éri el csúcspontját, ahol a két téma egyszerre szólal meg. Az első tétel szép indítását követően kissé lelassult, a zenét uraló ritmusképlet az ismétlések során nehézkessé vált - az interpretációból hiányzott a temperamentum, a tűz. Annál árnyaltabban, gazdagabban csendült fel a második tétel: zenekar és karmestere élményt nyújtóan tolmácsolta Bizet elévülhetetlen szépségű muzsikáját. A fúvós szólamoknak még ekkorra sem sikerült igazán összehangolódniok - ez rányomta bélyegét a harmadik tételre. Bár a negyedik tétel sodró lendülete majdnem magával ragadta az együttest, a karmester akarata mégiscsak érvényesült, s így sikerült ezt a valamennyi szóPályázati felhívás A Karcag Városi Tanács V.B. Művelődési, Egészségügyi, Ifjúsági és Sportosztálya, a Hazafias Népfront Karcag Városi Bizottsága és a Déryné Művelődési Központ ismét pályázatot hirdet A NAGYKUNSÁG MÚLTJA ÉS JELENE címmel valamennyi felnőtt és fiatal érdeklődő számára. A pályázat témakörei felölelik Karcag, illetve a Nagykunság múltját es jelenét (történelmi, néprajzi, nyelvészeti, földrajzi, irodalmi, művelődéstörténeti és más területeken). Pályázni csak olyan munkákkal lehet, amelyek eddig nem jelentek meg nyomtatásban. Más pályázatokon (iskolai, városi, megyei stb.) már szerepelt, illetve díjat nyert írásokkal is lehet jelentkezni, a zsűri azonban az esetleges díj összegébe beszámíthatja a korábbi pályázaton nyert összeget is. A bírálóbizottság a díjakat megoszthatja. A pályázat egyéni. Egy pályázó több munkával is szerepelhet. A pályázatokat 3 gépelt példányban, 1990. december 31-ig a Déryné U: 5-7.) kell beküldeni. A pályázat egy-egy példányát átadják a Györffy István Nagykun Múzeumnak, illetve a Városi Csokonai Könyvtárnak. A pályadíjak odaítéléséről szakértőkből álló bírálóbizottság dönt. Eredményhirdetés: 1991. április elején. F ényképezőgéppel a természetben Ülni a lessátorban - 30 fokos melegben -, az ember szeméhez szinte odaragad a távcső okulárja. Szúnyogok, bogarak, órákon át történő várakozás. Természetfotózás. Szemléletbeli változásoktól mentes, hagyományos jelleg. Művészi és dokumentatív szándék, valóságábrázolás és türelem, türelem, türelem. T ermészetfotózás. Varga József "Fényképezőgéppel a természetben" című kiállítása február 9. és márKuvikfióka Fehér tündérrózsa cius 5. között kerül megrendezésre az MMIK Fotógalériáján. A kiállítás valójában a csend szigetének egy darabkája, illetve annak tükrözése a fotográfus látásán keresztül. Varga József láttat velünk egy szeletet a természetből. Ez az övé, az üzemmérnöké, a Magyar Madártani Egyesület Szolnok Megyei Szervezetének tagjáé - a teljesség igénye nélkül. A képek a megőrzött, megmentett természet dokumentatív természtvédelme. Mégis úgy érzem, hogy a fotográfiai rögzítés tisztaságán kívül hiányzik a sorból a természet humora és kontrasztként a tragikum, a drámaiság. Valahogy megszoktuk a csend látását, pedig a természet más képi világot is mutathat magáról - fotográfiákon keresztül is. Megszoktuk és - valljuk be őszintén - meg is követeltük ezt a fajta természetábrázolást. Mindemellett - a megszokás gondolatával Sünportré együtt - a jászkiséri Varga József fotográfiáitól is megkapjuk a látványt és még valamit... az amatőr fotográfus és egy, a természetet igen ismerő ember vizuális tisztaságát, amit már több díj és elismerés fémjelez. Berta Ferenc lám tudását igencsak próbára tevő zenét az előírt tempó keretei között megtartania. A két szvit után Csajkovsz- kij-művek következtek, közülük elsőként az Op. 33-as Változatok egy rokokó témára, gordonkára és zenekarra címet viselő, melyet a zeneszerző 1876-ban komponált. Csajkovszkij figyelemkeltésként szánta művét a csellóirodalom iránt - ezt a szándékát siker koronázta, hiszen műve megszületése óta a gordonkaművészek kedvelt, mutatós műsorszáma. A rokokó variációkban a zenekar mindössze három alkalommal jut kiemelkedő szerephez - annál többet kell azonban magára vállalnia a szólistának, aki a hét variáció során - de különösen az ötödikben és a hetedikben - megmutathatja közönségének tudása legjavát. Szólnunk kell még a mű címéről, a rokokó zenéről, melynek legfőbb jellemzői: kedvelte az apró, egyszerű formákat, melynek motívumait kicirkal- mazhatta. Kedvelte az eleganciát, a finom választékosságot, a bájos kecsességet, a légies könnyedséget és virtuozitást. A versenymű szólistája személyében ezúttal ismerős fiatal művészt üdvözölhetett a szolnoki közönség, hiszen ifj. Kertész Ottó a városban megrendezett országos zeneiskolai gordonka- versenyek egyik felfedezettje. Jó volt ismét hallani játékát, s lemérni az azóta eltelt évek temérdek munkájának eredményét. Nem vitás: ifj. Kertész Ottó nagy ígéret, a most kezdő gordonkaművész magvas, intenzív, szép tónusú hangjával, megbízható technikájával, kivételesen biztos ritmusérzékével kitűnő partnere volt a magasfokú hivatástudattal játszó zenekarnak s a nagy gonddal és biztos kézzel vezénylő karnagynak. S bár a szólista játékában időnként némi intonációs bizonytalanság volt érezhető, a mű végén felcsattanó taps a közönség elragadtatását fejezte ki a rokokó variációk élményszerű tolmácsolása felett. A koncerten utolsóként Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája hangzott el. A művet 1869-ben komponálta a szerző, majd egy újabb változat után 1880-ban öntötte végső formába. Nem vállalta fel az egész shakespeare-i történet ábrázolását - csupán fantáziát költött a tragédia legfőbb témáira: a két veronai család engesztelhetetlen viszálykodására, gyermekeik szenvedélyes szerelmére és az őket segítő Lőrinc barát jóságos alakjára. A nyitányfantáziában - melynek megszólaltatása kétségkívül a koncert fénypontja volt - az egész hangverseny során élményt nyújtóan játszó vonós szólamok érdemelték ki leginkább a közönség elismerését. (Úgy tűnik: a fúvósok - néhány nagyon stabilan intonáló muzsikus kivételével - nem tudták erre az alkalomra megfelelő igényességgel összedolgozni szólamaikat.) Báli József karnagy Csajkovszkij zenéjének értő olvasására, a mű szerkezetének biztos' ismeretére támaszkodó egyéni mondanivalóját is megmutató interpretációjával vívta ki a közönség vastapssal kifejezett elismerését maga és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar számára. Szathmáry Judit Nagy Imréné tanárnő az anyanyelvápoló diákok körében Zenekari hangverseny Szolnokon
