Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám

1990. FEBRUÁR 6. Néplap 3 Szegény város Szolnok gazdasági helyzete a változások tükrében Ma Magyarországon nehezen lehet meghatározni, hogy a tele­pülések milyen gazdasági hely­zetben vannak. Sokféle kiindu­lópontot választhatunk, amelyek mindegyike más és más megvi­lágításba helyezi a kérdést. Ezt próbáltuk körüljárni Rózsa Fe­rencnek, a városi tanács megbí­zott elnökének és Kéri József­nek, a pénzügyi osztály vezető­jének segítségével.- Elöljáróban tisztázzuk: gazdagnak vagy szegénynek tartják-e a várost, vagy vala­hol a kettő közé helyeznék? RF: - Ha azt vesszük, hogy mit állapított meg a megyei tanács, mely szerint a város bevétele több mint a feltételezett, akkor úgy tűnik, gazdagnak mondhat­juk. A személyi jövedelemadó például egy főre vetítve több mint négyezer forint, tehát itt sem szorulunk támogatásra. Ez­zel együtt sem számíthatjuk ma­gunkat gazdagnak. KJ: -Sőt, 1989 óta szegény a város. A megyeszékhely szük­ségleteihez, feladataihoz viszo­nyítva bevétele kevés. A megye sincs, az ország sincs jó helyzet­ben. Az emberek viszont szeret­nének legalább úgy élni, ahogy eddig, ennek esélyei pedig nin­csenek biztosítva. Most úgy fo­galmazhatunk: pénzben szegé­nyek, problémákban gazdagok vagyunk. A megyei tanács pél­dául egyetlen forinttal sem tudja támogatni a várost. Százharminc millió forint céltámogatással számoltunk. Elindultak beruhá­zások, például a belvízmentesí­tési program. Szandaszőlősön és a Kisgyepen már megvalósult. Nagy kérdés: mi lesz a Pletyka­faluval és az Alcsiszigettel?- A bevételek egyik központi eleme a személyi Jövede­lemadó. Az ebből származó be­vételek milyen helyzetbe hoz­zák a tanácsot? RF- Ez most a helyben lakók­nál marad, a várost segíti. Szol­nok város lakói már rákérdezhet­nek - bár a tanács eddig is nyitott volt - mit csinálnak az ő adójuk­kal. A parlament szja-ellenes, a lakosság szintén. Ha ezt figye­lembe vesszük, rendkívül inga­tag talajon áll a helyi önkor­mányzatok pénzügyi alapja. Ar­ról nem beszélve, hogy fennáll annak a veszélye is, hogy ennek egy részét elvonhatják. KJ: - Ma még az adóhivatal számai mögé nem lehet betekin­teni. 1989-ben 590 millió forint volt az SZJA visszajuttatásos alapon. Most 732 millió az új szabályozás szerint. Fölvetődik, hogy milyen lehetőség van a kontrollálásra. Ez nem bizalmat­lanság, de érdekes lehet, hogyan, milyen módon juthatnak infor­mációhoz, milyen gondok, hatá­sok várhatók, mit tud tenni a ta­nács, például a vállalkozások élénkítésére. Szolnokon 9 ezer 200 forint/fő a szja, ez némileg magasabb mint a vidéki átlag. Korábban állami juttatásnak mi­nősült, most ezt váltja ki, tehát az önkormányzatok gazdasági alapjának funkcióját nem tudja betölteni.- A tanácsi bevételek további forrása az állami támogatás. Ez ebben az évben hogyan alakul? KJ: - Ez teljesen új, nagyon logikus és igazságos alapelvet fogalmaz meg. Ugyanakkor azt is kimondja, hogy azok a taná­csok, amelyek körzeti feladato­kat látnak el, ugyanazon elv sze­rint jussanak bevételhez. Ezek érintik a szociális, egészségügyi intézményeket, a középfokú ok­tatást és a diákotthoni elhelye­zést. A normativitás elve alapján ezek jól ellenőrizhetők. Ezeknek is van azonban jónéhány problé­mája, ami az ország helyzetéből is adódik. A bevételek nem biz­tos, hogy fedezik a kiadásokat, de a szubjektív szempontokat kétségkívül kiküszöbölik.- A bizonytalanságokat is fi­gyelembe véve hogyan készül az idei költségvetés? RF: - A költségvetés készíté­sét a múlt év közepén elkezdtük, de az új szabályok elfogadása csak decemberre volt várható. Ezért két vonalon kellett futtami a régi szabályok és az új szabá­lyok szerint. Hogyan álltak össze a számok? Egy belső megbeszé­léssel indítottunk novemberben. A szakosztályok elmondták gondjaikat, így megismerhették egymás problémáit is. Ezután került sor a városfejlesztési és ellátási bizottság és a pártok kép­viselőinek bevonásával az előze­tes anyag vitájára. November vé­gén következett a harmadik me­net, a tanácstagok és a szakem­berek bevonásával. December elején volt a vb-ülés, december 19-én a városi tanács ülése, ahol a módosításokkal együtt elfo­gadták az előzetes koncepciót. KJ: - Többen felvetették, hogy minek kell az előzetes koncep­ció. Szerintünk arra mindenkép­pen jó, hogy kimondjanak irá­nyokat, elképzeléseket. Ezeknek négy fő csoportja van: a szociális ellátás komplex javítása, a lakos­sági kezdeményezések ösztön­zése, az érdekeltség, a vállalko­zási készség erősítése és a taná­csi tulajdonba kerülő épületek, vagyontárgyak lakossági ellátás­ban való felhasználása. Cél az. hogy a vállalkozói magatartás elterjesztésével javítsák a lakos­ság pozícióit.- Milyen hitelei vannak a ta­nácsnak, visszafizetésük biztosí­tott-e? KJ: - Ebben az évben 100 mil­lió forint körüli az adósság. Ezt kezelni tudjuk. A legnagyobb kör a vállalkozói hitelek köre, ennek nagy része a lakás­építéshez kapcsolódik. Az emlí­tett 100 millió forint fele ezekre vonatkozik. A másik nagy hitel­kör a fiatal házasok lakásépítési, lakásvásárlási hitele. Ezt olyan személyek számára biztosítják, akik önerőből akarják megolda­ni lakáshelyzetüket. Az ügyfél számára ez kamatmentes, a ta­nács kamattal együtt törleszti az OTP-nek. Ez évben 17-20 millió forint a teher. A harmadik kör hasonló nagyságrendben a beru­házási hitelek visszatérítése. Most indul a kötvények visszafi­zetése is. RF: - A hitelekkel kapcsolato­san a jövőben nem szabad nehe­zíteni a helyzetünket. Ez azt je­lenti most nem szabad felven­nünk több hitelt. A mostanit még lehet kezelni, de bizonytalan vi­szonyok között nem célszerű újabbakat felvenni.- Tudnak-e, akarnak-e vállal­kozni? KJ: - Vállalkozni kell, eddig is voltak vállalkozások, de ezeket óvatosan kell kezelni, mert a ta­nács elsősorban szolgáltat, üze­meltet. Ezek rovására nem me­het, de ez nem adhat felmentő levelet senkinek. A Gamesz, a Sportlétesítmények Igazgatósá­ga jó példát mutat ebben. RF: - A vállalkozások másik köre az, hogy a tanácsok hogyan, mi módon vesznek részt egyéb vállalkozásokban. Ez nálunk is megindult. Már élő vállalkozás, amelyben a tanács részt vesz a Tisza-limes Ingatlanforgalmi Kft A Hungarhotels Rt része­ként a Tisza Szálló révén ötmil­lió forint névértékben a tanács is részvényes. Ez az összeg a telek értéke. Ilyen irányban a vállal­kozást feltétlen folytatni kell.- A fejlesztésekre jut-e elegen­dő összeg? KJ: - Két év óta gyakorlatilag nincs új beruházásunk. Egyetlen új beruházás a múlt évben indí­tott ravatalozó, összesen hat ta­nácsi bérlakás épül ebben az év­ben, de ez sem tanácsi szervezés­ben. A legnagyobb feszültségek' ezen a területen várhatók. Álla­mi forrás ide nem jut, a vállala­tokkal közösen sem lehet indíta­ni beruházást. RF: - Nagyon jól tudjuk, hogy az igények mit kívánnának a vá­ros fejlődése érdekében. De egy­szerűen ezeknek nincs meg az anyagi feltétele. Szó sincs arról, hogy ezekről ne gondolkoznánk, de most nem megy. Ez legin­kább a belvízmentesítést veszé­lyezteti. Amit meg kellene csi­nálni, hiszen a lakosság is kemé­nyen részt vesz ebben. KJ: - Az önálló helyi tanácsok léte sokféleképpen értelmezhe­tő. Közgazdasági kategóriaként nekünk agglomerációban kell gondolkodnunk. Ezt tudomásul kell venni, a középpontban a foglalkoztatás áll. Az önállóság nem jelent függetlenséget, ami­ből az következik, hogy a jövő­ben is együtt kell működni. RF: - Á városkörnyéki bizott­ság ma is él. A gondokat, prob­lémákat itt egyeztetik, a felme­rülő véleményeket figyelembe veszik. Közös dolog volt például a felszíni vízmű építése, de most februárban tekintik át a Jászkun Volán tevékenységét.- Jellemeznék egy mondatban saját helyzetüket... ? KJ: - Most kezdenek működni olyan szabályozók, amelyek a helyi ügyeket felvállaló tanácsi gazdálkodást lehetővé teszik. De ez még messze van, a ke­mény problémákat viszont most kell megoldani. Ez szerintem optimista felfogás. RF: - Olyan helyzetben va­gyunk, mint egy kisgyerek, aki most kezd járni tanulni, de min­den átmenet nélkül, hirtelen en­gedik el a kezét. Mi megpróbá­lunk járni.- Köszönöm a beszélgetést! Füle István "Hűtlenségi" nyilatkozat /Folytatás az 1. oldalról! Két és fél évvel ezelőtt új veze­tőség került a vadásztársaság élére, amely egy meglehetősen szétzilált vadgazdaságot örökölt elődeitől. Dr. Pataki Tibor - civilben állator­vos - és Ids társadalmi munkás csa­pata már első intézkedéseikkel a tagság érdekeit helyezte előtérbe, leállította az indokolatlan vendég­vadászatokat, és az Abádszalóki Lenin Tsz-szel együttműködve új utak felé vettek irányt. Számoltak azzal, hogy ez mind a megyében, mind az országos érdekképviseleti szervezetnél nemtetszést fog ki­váltani, volt merszük szembeszáll­ni a nyilvános fenyegetéssel... vi­szont a tagság körében nagy nép­szerűségre tettek szert, és eredmé­nyekkel bizonyítottak. Az elmúlt évet - igaz nem kis fáradsággal, energiával és a vadásztársasági ta­gok ingyenes munkájával - 20 mil­lió forintos pénzmaradvánnyal zárták, amely lehetővé teszi a fél- behagyou beruházások befejezé­sét, egyáltalán az önállósodás gon­dolatának megfogalmazását, ki- nyilvánítását. Nem történt tehát semmi csoda Abádszalókon a Hubertus Vadász- társaságnál, ha csak azt nem vesszük annak: a megyében első­ként vették a bátorságot, hogy saját maguk gondoskodjanak a jövőjük­ről.- csekö ­Egészséges ivóvizet a Dél-Alföldre A tervek szerint Csongrád és Heves megyében már az idén be­fejezik az ivóvíz arzénmentesíté­sét, s lényegesen javul a helyzet Békés, valamint Szolnok megyé­ben is - tájékoztatták a Környezet­védelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztériumban az MTI munkatár­sát. Csaknem egy évtizede már, hogy nemzetközi felméréshez kap­csolódva vizsgálták meg aDél-Al- földön néhány település vizét, s szinte véletlenül derült ki, hogy a megengedett mértéket jóval meg­haladja az arzéntartalom. Az ala­posabb elemzés után csaknem 70 településen minősítették a vizet magas arzéntartalmúnak. 1984- ben kezdődött meg egy program, amelynek során több mint 1 milli­árd forint felhasználásával új kuta­kat fúrtak. JeßyzetCapo(<i Történelem a szemetesvödörben Fokozatosan romló élet- színvonalunkkal kapcsolat­ban többször igyekeztek már bebizonyítani, hogy nem is olyan tragikus a helyzet, hi­szen ha valaki a kukák kör­nyékére téved, még elég sok mindent találhat a szemétben, ami arra utal, hogy vannak tartalékaink. Tény és való, aki kinyitja a szemét, annak bizony árulko­dik a szemét. Azt is mondhat­nák a szociológusok és a "sze- metológusok", hogy: "Mu­tasd a szemeted, megmon­dom ki vagy!" A legnagyobb szegénység nyilvánvalóan az, ha valaki­nek már szemete sincs. Hi­szen a szemét, akárhogy is vesszük, végtermék. S amíg nincs itt a vég, ez a termék még bizonyosan itt lesz. A szemét átmeneti gyűjtő­helye a vödör, amit célszerű újságpapírral kibélelni. Van űri a Rádió- és Televízióúj­ságra esküszik, magam a na­pilapokat szeretem inkább, mert nagyobbak, s a vedremet jobban betakarják. Mielőtt bárki is újjal mutogatna rám, hogy ebben az ínséges időben pofátlanul nagy vedrem van, annak megnyugtatásul csak annyit szeretnék mondani, hogy ürítenem viszont egyre ritkábban kell. Ennek bizony­sága a következőkből talán kitetszik. Amint nemrég kibéleltem a vödrömet, és éppen belegyö­möszöltem a soron következő újságot, látom, hogy még ta­valy ebben mondott le a Par­lament elnöke. Te jó ég, de hiszen ez már történelem! Na­gyon le vagyok maradva, azaz a tempót az én szeme­tem, tehát az ürítési ciklusom képtelen tartani. Aggasztó időeltolódás van az aktuális események és a napi gyömö- szöléseim között. Ha az élet- színvonalam tovább romlik, akkor az is bekövetkezhet, hogy a conducator bukását már csak az ezredforduló után gyömöszölhetem. És ez csak az egyik baj. A másik az, hogy ebben a plura­lista világban egyéb kényel­metlenségek is érhetnek. Mert ugye van már színes csokornyakkendősök, vagy hajléktalanok pártja, és lidér­ces álmaim szerint eljön majd a nap, amikor megalakul a gu­berálók érdekvédelmét válla­ló párt. S ki lesz az elsőszámú közellenség? Naná hogy én, aki a természet örök körforgá­sa és a guberálók számára nem tudok elég alapanyagot gyártani, azaz - ha úgy tetszik - a szűkített újratermelésben" vagyok csak érdekelt, ha ugyan már nem guberálok magam is. Elmegy az agyam füstje, és nem látom a kiutat. Valahogy növelni kellene a szemétho­zamomat. De kellő önkritiká­val be kell vallanom, az utób­bi időben igencsak visszafo­gottan szemetelgetek. íme né­hány példa: ha a gyerek meg­hagyja a kaját az iskolában, nemhogy a szemétbe nem do­bom, de betervezem másnap reggelire. S nálunk ez ügyben egyre szigorúbb tervgazdál­kodás folyik. Bigottságom már oly mértékű, hogy az al­macsutka fogalmát leszűkí­tettem 6 magra és 1 kocsány- ra. És az áremelések miatt a legnagyobb jóindulatom elle­nére, a továbbiakban már nem vághatom le a kenyér héját. Mi lesz használt és nem fo­gyó újságaimmal? Ha a MÉH nem emeli a felvásárlási ára­kat, úgy egyéb, történelmileg már jól ismert, egészségügyi célokra fogom azokat haszno­sítani. Mert ilyen értéket mégsem dobhatok ki a szemétbe. • szilas ­MILITARY SHOP Általános leszerelés Jásztelken NATO-ruhák és divatcikkek Új, különleges cégtáblát rak­tak ki január közepén a Jásztel­ki Tolbuhin Tsz irodájára: "Ai- mex GmbH military shop". Ol­vashatatlan, érthetetlen, vagyis nem igazán vevőcsalogató egy új üzlet számára. A vevők lé­A Szerencsi Édesipari Vállalat diósgyőri csokoládégyárában a sikeres próbagyártás után már megkezdődött a svájci Nestlé cég licence alapján a világhírű Nestlé csokoládé gyártása. Az 50 és 100 grammos táblás tejcsokoládét a közeljövőben követi a Nestlé termékcsalád többi tagja is. /MTI fotó: Kozma István/ lektana azonban kiismerhetet­len, mert két hét alatt a bolt híre nemcsak a környékbe, hanem az ország túlsó felére is eljutott. Persze akinek "military" ter­mékre fáj a foga... Van ott minden, amit eddig nem látott vásárló - fegyverből természetesen csak játék -, de használt NATO katonai ruha, vadonatúj páncélos-, ejtőer­nyős-, pilótaöltönyök, magyar honvédségi gyakorlók, bőr­dzsekik, kabátok, pulóverek, farmerek, butikáruk. Vadászoknak terepszínű overál (jó meleg és strapabí­ró) tiszti kimenőruha, hajlék­talanoknak hálózsák, ejtő­ernyősöknek - ejtőernyős- ru­ha. Soha nem gondoltam, hogy ilyen lesz majd a leszerelés: egy kis falu megüresedett iro­dahelyiségében leselejtezett mundérok között fogunk tur­kálni. Az általános leszerelés Jásztelken már kézzel fogható valóság. A múlt év őszén egy NSZK- beli vállalkozó, a Tolbuhin Tsz, egy fővárosi autójavító szövetkezet és egy kamionos korlátolt felelősségű társaságot alapított, hogy autókat impor­táljon, exportáljon (innen az Aimex betűszó). A nyugati használt autók bontása, felújítása, az alkat­rész-árusítás, mely Pesten tör­ténne, a hosszadalmas előké­szület miatt még nem kezdő­dött meg, de a kft azért meg­kezdte tevékenységét NSZK- beli és magyar, új és használt katonai ruhákat, külföldi divat­áru holmikat árusítanak a tsz- iroda volt ebédlőjében. A különválás miatt megüre­sedett irodákban pedig 20 mil­lió forintos készlettel konszig­nációs raktárát rendeztek be. Innen látják el a háborús ruhá­zati cikkeket forgalmazó üzle­tet, de nagykereskedelmi áron közületeket is kiszolgálnak. Hamarosan lesz kilós nyugati ruha, sőt a tavasszal újabb rak­tárát és üzletet nyitnak, új és használt nyugatnémet mező- gazdasági kisgépek forgalma­zására.-lp­gazdag város

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents