Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-06 / 31. szám
4 Néplap 1990. FEBRUÁR 6. "Egy ország ereje a kimívelt emberfők sokaságában rejlik" (Széchenyi) A magyar kultúra zivataros évezredei Pillanatképek kulturálatlanságunkról a XXI. sz. előestéjén — Nyelvében él a nemzet Nevezetes épületeink A tiszafüredi református templom középkori ablakokkal A Tisza egyik legjobb átkelőhelyénél fekvő városon átvezető ősi kereskedelmi út, a mai főutca mentén, a település egyik legmagasabb pontján áll a hatalmas, barokk stílusban emelt, műem- lékjellegű templom. A homlokzat előtti hatszintes, galériás, óra- párkányos, szögletes tornya alatti főkapun át az egyhajós, áldon- gaboltozatos hajóba jutunk, amelynek mindkét végén karzat emelkedik. A karzat alját festett kazetták bővítették. A virágindás, második típusú rozetta azt sejteti, hogy a XVII. században is használhatták. A templomfal masszív falai alapján a középkori eredet sem volt kizárt. Erre választ csak egy alapos renoválással egybekapcsolt műemléki falkutatás adhatott. Erre 1985-ben sor került. S az eredmény: váratlan műemléki szenzáció! Fennálló falban, a keskeny faloszlopokkal tagolt oldalhomlokzaton - a 2. képen látHasonlókat találunk a jánoshi- dai premontrei, ma plébánia templom déli homlokzatán is a XIII. századból. Ugyanilyen bukkant napvilágra a kenderesi református templom legutóbbi renoválása alkalmával, ahol szintén végeztek műemléki falkutatásokat. A Tiszafüreden műemlékileg helyreállított középkori ablakok stílusa alapján megállapíthatjuk, hogy a templom hajóját a tatárjárás után, IV. Béla király idejében A faloszlopokkal tagolt oldalhomlokzat a félköríves záródású XIII. századi ablakokkal és támpillérrel Unott dolog minduntalan azt mondani, hogy a kép riasztó - de sajnos, a kép valóban riasztó. Nem akarok értekezésbe bocsájt- kozni nyelvi kulturálatlanságunkról, a példa szóljon magáért. Főiskolai adjunktus meséli: Harminc körüli fiatalember jelentkezik a Tanárképző Főiskola magyar szakára levelező hallgatónak. Kérdés: Mit tud a magyar nyelv eredetéről? Válasz: Hát arról semmit, nem abból készültem. K: Mi a foglalkozása? V: Kulturális munkatárs vagyok egy művelődési házban. K: Fel tudna sorolni néhány nyelvműveléssel kapcsolatos folyóiratot? Ha ez nem megy, soroljon fel kulturális folyóiratokat. V: Honnan tudnám, nem ebből készültem. K: Miből készült: V: A könyvtárakból. K: Meg tudná mondani, melyek Magyarország legnagyobb, legnevezetesebb könyvtárai? V: Azt nem tudom, én vidéki vagyok - nagy könyvtárak meg biztos Pesten vannak. Az elképedt felvételi bizottságtól elfejtett elköszönni, de a nyitott ajtóból még behallatszott:" A rohadt életbe, ezt elcsesztem." Ebben az egészben az a sajnálatos, hogy ez nem vicc, nem anekdota, hanem megtörtént eset, s ráadásul nem is egyedi, ritkaságszámba menő dolog. A keresztény Európa Végül is most Európához tartozunk vagy a Balkánhoz? A balkáni török uralom ugyan sokáig éreztette hatását itt nálunk, Európában!?) is, de azért mégis szívesen mondtuk magunkat európainak, az európai kultúra pedig a Dokumentumfilm Apajpusztáról Immár dokumentumfilm is őrzi, mi történt Apajpusztán. A Magyar Filmszemlén kedden ismerheti meg a közönség a példátlan méretűnek nevezett környezetszennyezés körülményeit. A film elkészítéséhez azért járult hozzá 2,6 millió forinttal a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, hogy a hatóságok, illetve az állampolgárok egyaránt levonhassák a megfelelő következtetéseket. Hamarosan megkezdődik a bírósági tárgyalás ebben az ügyben. Egyébként magánál a szennyezésnél is veszélyesebb az az erkölcsi leépülés, miszerint elég sok ember előtt egyszerűen nincs értéke a tiszta földnek, víznek, levegőnek. így nem csoda, ha hasonló módon járnak el máshol is, mint Monorierdőn vagy Apajpusztán - mondotta Takáts Attila, a hulladékgazdálkodási főosztály helyettes vezetője. A Kiskunsági Állami Gazdaság csaknem tíz éve foglalkozik itt a hulladékhasznosítással, elhelyezéssel, s ezalatt sok-sok hordónyi veszélyes anyagot ástak el, öntöztek szét, illetve égettek el szabálytalanul. A gazdaságot egyébként a Kö- zépdunavölgyi Kövizig első fokon 33 millió bírság megfizetésére kötelezte. A becslések szerint a telep megszüntetése ezenkívül mintegy 50 millió forintot igényel. keresztyén kultúrában gyökerezik, mint tudjuk. Ki ismeri ezt a kultúrát igazán? Azt hinnénk, mi, akik itt élünk. Az alábbi történet mégis szó szerint megesett: Három elsős gimnazista lány betévedt egy vasárnapi istentiszteletre. A végén beszélgetni kezdtek a lelkésszel. Kérdésük: A Jóistennek nincs teste? Lelkész: Nincs. K: Akkor nem is eszik, nem is iszik? L: Nem. K: Ezek szerint nem is szeretkezik? L: Nem. Ezek a lányok bizonyára jó tanulók voltak, hiszen felvették őket a gimnáziumba. Hol voltak az őket tanító tanárok, amikor a keresztény kultúrát tanították? Talán a görög kultúra ember-isteneinél még figyeltek a lányok, a keresztény kultúráról viszont jószerivel fogalmuk sincs. A könyv nevel, tanít, szórakoztat Az utóbbi 40 évben is volt egy olyan periódus, amikor fellendült az olvasás utáni vágy. Buszon, villamoson, földalattin zöld lódenkabátban volt ugyan mindenki, de olvastunk. Olvasott, aki akkor már tudott. Mintha kulturális éhségünk csillapodott volna, jóllaktunk talán nemcsak a magyar irodalom nagyja- ival, de a világirodaloméval is. Nem sikk, de nem is igény ma már Hemingwayt vagy Németh Lászlót olvasni. Történelmünk nevezetes eseményeinek irodalma pedig egyszerűen nincs. Nem kapható, eltűnt a boltokból. Művelődni vágyó történelemtanár meséli: a tanított anyag kapcsán ismertetett bibliográfia néhány példányát szerette volna személyesen is tanulói kezébe adni. Eszébe sem jutott felutazni ezért Budapestre. Úgy gondolkodott, hogy egy megyeszékhely is kulturális központ annyira» hogy csak bemegy a könyvesboltba, s megveszi az óhajtott történelmi témájú könyveket. Ráadásul nem kisebb horderejű eseményről volt szó, mint a Rákóczi szabadságharc. Lenne már állandó világosság A megyeszékhely egyetlen könyvesboltjában sem talált egyetlen egy - Rákóczi-korabeli - történelemmel kapcsolatos könyvet sem. Ezzel szemben mit tapasztalt? Sorban álltak az emberek a legújabb, frissen érkezett pornókiadványókért. De nem álltak ám hiába, volt belőle bőven, jutott mindenkinek. Közben a történelem hoppon maradt tanára vajon Rákóczi Ferenc melyik híres-nevezetes mondatát mondogatta magában? Talán azt, hogy: "...legyen már állandó világosság... a tudomány, a bölcsesség, s a kultúra, az értelem nevekedjék..." vagy inkább Rákóczi kesergőjét? "Megengedjen a magyarság, már ezt kiáltom édes hazám, mire jutái, csak azt sajnálom!"? "Időre van szükség, hogy a rendet bevezessük ott, ahof az soha nem volt" - ezt is Rákóczi mondta, de ki gondolta volna, hogy még több száz év múlva is aktuális' lesz a magyar irodalomra, kultúrára a régi kesergés. • Kátai Szilvia díszítik. A barna szín különféle árnyalataira festett, barokkos, hullámvonalas mintázatú, pontozással díszített, téglalap alakú kazetta az egyik típus, az újabb. A későreneszánsz, úri hímzést utánzó virágindás - középen ro- zettás - kazetta a másik típus, a régibb keletkezésre mutat. A műemléki nyilvántartások azt tartják nyilván a barokk stílusú templomról, hogy a XVIII. században épült, erre utalnak az első típusú kazetták díszei is. 1845-ben renoválták, 1870-ben orgona is készült, és 1883-ban ható elosztásban - négy, félköríves záródású, keskeny, középkori ablak egykori megléte volt kimutatható. Ezek közül eredeti állapotában napvilágra került a második és a negyedik falsík közepén, magasan elhelyezkedő egy-egy ablak. Az első falsíkban- a barokk ablak beállítása miatt- a középkori ablaknak csak a bal alsó sarka látható a 2. és a 4. ablakkal azonos magasságban, míg a harmadik falsík nagy barokk ablakja teljesen megsemmisítette az egykori kis ablakot. A románkori építészetben kedvelték, de a gótikus építészetben is használták a rézsűs kiképzésű, keskeny, felül félköríves záródású ablakokat. A jobb bevilágítás érdekében kifelé és befelé egyaránt kiszélesedő ablakká formálták, az ablak így a legkeskenyebb részre, a fal közepére került, ún. tölcsér-bél- letes ablak. építhették, mégpedig a váradi püspökség, amely akkoriban Füredet bírta, s 1273-ban a halastava jövedelmének egyharmad részét is kapta. Régészeti adatok bizonyítják, hogy Füred környékén, a közeli Hortobágyon Árpád-kori templomok egész sorát tárták fel. S 1967-ben - a most Füredhez tartozó - Tiszaörvény határában a Tisza párjához közel Horváth Béla régész - a Tisza II. leletmentései során - egy szegletes záródású, XI. századi kis templomot hozott napvilágra, amelynek a templom körüli temetőjét (cime- térium) földbeásott cölöpsorokkal erősített földsánc határolta. Az ásatások során az Árpád-kori földbe mélyített lakóházak között felszínre került a falu geren- dánttá kiépített főutcája is. Kaposvári Gyula Levelek a hazából a honba Sokan fordultak már korábban is szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel, adjuk közre, ki a Levelek a hazából a honba című rovatunk írásainak szerzője. Nem tehettük meg korábban, mert tartanunk kellett a Ceausescu-rezsim megtorlásától. Most, hogy a helyzet normalizálódott, egy olyan levéllel kívánjuk bemutatni e helyen a levelek szerzőjét, Molnár H. Lajost, melyet a mi közbeiktatásunkkal neki címeztek. Tisztelt Molnár H. Lajos! Körülbelül két hete kaptam egy jó adag Néplapot, 1989. június-augusztus közötti számok. Azért kértem el őket, mert egy beszélgetésből kiderült, hogy Ön az a Molnár H. Lajos, akit odahaza is nagy élvezettel olvastam - olvastunk - és meg akartam bizonyosodni arról, hogy beszélgetőtársam tényleg nem téved, vagyis, hogy Ön tényleg itt él Magyarországon. Nem lep meg a dolog, teljesen érthető, hogy átjött, csak hát én nem tudtam az áttelepülésről, ugyanis ’86-ban annak rendje és módja szerint a vásárhelyi orvosi elvégzése után Botozoni várost "választottam" munkahelyül, szülőföldem, a Székelyföld helyett!! És ott szinte semmit nem olvastam, amit otthon írtak, még az Ifjúmunkást sem. Könyvei közül kettőt-hármat olvastam /Don- ki Ákos, Falra hányt esztendő, s talán még egyet, nem tudom biztosan/. A bátyám javasolta őket, s mondhatom, kimondottan élvezettel forgattam őket. Október óta - akkor ugrottunk át a határon - én is itt-tartózkodom, és figyelem, figyelgetem az eseményeket, és mit ad Isten, rábukkanok Önre. Nem vagyok előfizetője a Néplapnak, de ha az leszek, az Ön miatt lesz. Most éppen éjjeli 12 óra van, kb. két órája olvasom "Levelek a hazából a honba" c. cikksorozatát. Nem értem a végére, muszáj volt abbahagynom, és írnom egy pár sort. Nem tudom, hízelgő-e Önnek, de a haverok közt, mint az erdélyi Moldovát emlegettük. Most örülök, hogy humora /akasztófahumor?!/nem változott.Meg- boldogult vásárhelyi egyetemista koromban sokszor elgondoltam, hogy szívesen fizetnék egy sört Önnek a "braszi"-ban /az egyetemi sörözőre gondolok/, de nem volt hozzá bátorságom, attól tartottam, hogy nem leszek elég színvonalas, szórakoztató ember, és a találkozás unalmas, kényelmetlen helyzetet szül. No, mindegy, az már lejárt. Hál’ Istennek otthon is csak változik valami. Nyilván a sovinizmust nem lehet csak úgy egykét napról a másikra kitörölni a románokból /talán belőlem... sem/. Meglátjuk. Sok sikert kívánok a továbbiakban, egészséges gyereket /ha még nincs meg/, s ha éppen Kengyel felé viszi az útja /ez is Szolnok megye/, akkor szívesen látom egy pohár sörre. Nem tudom, hogy megkapja-e ezt a levelet, mert címét nem ismerem, így a levelet a szerkesztőségbe küldöm. Egészen pontosan akkor álltam neki írni Önnek, amiután elolvastam cikkét az Erdélyi Szövetségről, a jászberényi találkozóról, abban is Ata nevű állatorvos ismerőséről, Amerikába szakadt hazánkfiáról. Nyilván ő egy ló. Frappáns beköpés volt. Majd felfordultam a röhögéstől. Gratulálok! Ezzel be is fejezem irományomat, ismételten hangsúlyozva, hogy Kengyelen szívesen látom. Itt vagyok körzeti orvos. Tisztelettel: Mikó Zoltán VHH A tiszafüredi templom főhomlokzata
