Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám

1990. FEBRUAR 5. Néplap 3 Szolnokon, a Bartók Béla úton 80, saját értékesítést! lakást épít a Szolnok Megyei ÁÉV. A tetőtér beépítésű sorházakat az év végén adják át. Jelenleg az alapozáson és a darupálya építésén dolgoznak. Fotó: N.Zs. Nyilatkoznak a pártok, vitatkoznak a honatyák Művelői pedig boldogulni, megélni akarnak a földből Vegyes karcagi vélemények a törvénymódosításról Hol is lennének máshol, ilyen­kor télvíz idején - még, ha szo­katlanul tavaszias is a februári időjárás - a közös földek műve­lői, mint a szövetkezeti gépmű­helyekben. Csöndes a karcagi határ is, de a "Magyar-Bolgár" központi géptelepe bezzeg han­gos. Csaknem százan szorgos- kodnak, szerelők, gépkezelők, a műhelyekben, hogy mire igazá­ból nyílik az idő, hadra foghatók legyenek a legkorábbi munkák­hoz szükséges gépek, eszközök. Idősebb férfit szólítok meg egy félig szétszedett kaszálógép mellett. Mint kiderül, Vincze Já­nos is azon tagok közé tartozik, akiknek a nevén van még a téesz szántóterületének egy darabja. SR JR 2 Hová kerül az 2 * örökölt föld? Í888S888888888888888i£- Tényleg csak egy darabja - helyesel -, mert hogy a szintén itt, a gazdaságban dolgozó öcsémmel ketten örököltük azt a 12 holdat, amivel az apánk an­nak idején belépett a valamikori Szabad Ifjúság Téeszcsébe. Földjáradékot kapunk a téesztől mindketten a hat-hat hold hasz­nálata fejében. Csak hát jól mondták azt többen az ország- gyűlésben, hogy méltánytalan az a terménymennyiség vagy annak az ára, amit a földünk után ad­nak. Most már csak úgy mon­dom, hogy a földünk, mert ugye törvénybe iktatták a tulajdonosi meg az örökösi jogot. Meg azt is, hogy azt tehetünk a földünkkel, amit akaruk.- A módosított törvény többfé­le lehetőséget biztosít a földtu­lajdonosoknak. Melyiket pártol­ja?- Harminckét esztendeje eszem a közös kenyerét. Ponto­san ennyi ideje vezetek kombáj­nokat, kaszálógépeket, most me­gyek nyugdíjba a nyáron, ha megérem. Még tavaly, az utolsó aktív évemben is csak hatvan­ezer forint volt az esztendei ke­resetem, így hát nyilván gondol­ja, hogy szükségem lesz valami kiegészítésre. Lehet, hogy ma­rad az az örökölt föld a közös­ben, ha tisztességes ellenszolgál­tatást kapunk érte. Ha nem, hát jószágtartással kell pótolni a ki­esőforintokat. Ahhoz pedig ma­napság vásárolt takarmánnyal hozzá se szabad fogni.- Gondolja, hogy megérné a földdel vesződni azért, hogy ko­cákat tartson, malacokat hizlal­jon?- No, ahhoz persze először is egészség kell. Mert ugye nem mindig zártfülkés gépeken rázat- tam ám magam a földeken, szó­val fölöttem se múlt el nyomta­lanul az a 32 esztendő. És persze az is kellene, hogy most már a gazdálkodást, a közösét is meg az egyénit is nehezítő dolgokat is módosítsa a kormány, a parla­ment. Be kéne látni, hogy ha én meghizlalok harminc sertést, ab­ból legföljebb hármat eszik meg a család. A többivel a népgazda­ságot segítem. Hát akkor segít­sen az is engem, hogy megérje fáradoznom! Ilyenkor, téli nagyjavítás ide­jén szinte egész nap "kézmeleg" a géptelep műszaki raktárának kilincse. Égymásnak adják a Ko­vács Ferenc raktároshoz anya­gért, alkatrészért kopogtató sze­relők. Beszélgetés közben derül ki, hogy téesztagként a földkér­déssel legintenzívebben foglal­kozó pártnak is tagja. 2 Eladni, bérelni j* « csak « * reális értéken * S88 888888888888888S888«!- Miért ne lehetnék - tárja szét a karját - hiszen mi, kisgazdák, nem a téesz ellen vagyunk, ha­nem a jogtalanságok ellen. Én magam nem vagyok elégedett a földtörvény módosításával, mert a már megváltott földekről úgy rendelkezik, maradjanak szövet­kezeti tulajdonban, és a közgyű­lés döntsön a sorsukról. Ha már így is van, azok szóltak nagyon a szívem szerint, akik a parla­mentben az igazságszolgáltatást szorgalmazták. A szüleimnek 14 holdját tagosították be a karcagi határon a mi szövetkezetünkkel osztozó, Május 1. Tsz jogelődjé­be. Megváltották persze időköz­ben, de tudja mennyiért? Kilenc­ezer forintot kapott az anyám a 14 holdért. Ha most valaki a té­esztől földet akar bérelni, a leggyengébb minőségű területen is elkérnek tőle hektáronként 2200 forintot egy évre. A jobb, több aranykoronás földeken ötezret is.- A föld tényleges értékéről most sem határoztak a törvény­módosítók, az eladó és a vevő alkujára bízták azt...- Látja, ezt se látom célraveze­tőnek. Megéltünk már olyat, hogy egy főnöknek, a közösbe behozott jószágáért többet fizet­tek ki mint az egyszerű téesztag- nak. A világért se akarok meg­gyanúsítani senkit, dehát mi a garancia arra, hogy ha nekem ennyit vagy annyit fizetnek ki a felajánlott földemért, akkormás- nak se többet? Hát ezért javas­lunk mi kisgazdák valamiféle ki- indulási alapárat. Mondjuk aranykoronánként 400 kilo­gramm búzát, illetve annak árát, a mostani 80-100 forinttal szem­ben. Azon felül aztán már a ke­reslet-kínálat alapján alkudoz­hat az eladó és a vevő. & 8 8 * 8 * * 8 8 8 * 8 * * 8 8 * 8 8 8 *8 Í Csak elterelő i % hadművelet volt » Is SS SS f. í S S S S * ä 5 í £ S S £ S IS Is Nem az a kifizetődő persze, ha a nagyjavításkor újakra cserélik mind az elkopott, meghibáso­dott alkatrészeket a szerelők a munka- és az erőgépeken. Amo­lyan költségkímélő munka az is, amit Ferenczi István végez a for­gácsolóban: főtengelyt köszö­rül. Határozott és nem éppen hí­zelgő véleménye van a fiatal­embernek a földtörvény módo­sításról. Szerintem csak arra volt jó, hogy az agrárágazat valós, iga­zán nagy gondjairól eltereljék vele a figyelmet. Maradjunk csak a mi gazdaságunknál: mi­közben még a tagok nevén lévő 3200 hektár kiadásáról, bérbe­adásáról vagy megváltásáról zajlik a százegynéhány embert érintő vita, csaknem másfélezer aktív és nyugdíjas téesztagnak kell a kenyerét előteremteni a többi 16 ezer hektárról. De ho­gyan?! ötmillió forintnál drá­gább már egy Class Dominátor kombájn. Száz vagon búzának, kétszáz hektár termésének az ára!- A földtulajdon kérdésének rendezésére telt intézkedésekkel azért gondolom, egyetért?- Azzal igen, hogy a saját tu­lajdonával azt tegyen mindenki, amit jónak lát. Az viszont na­gyon ellenemre van, amikor azt hallom, hogy a megváltott, akár­mennyiért is megváltott, földjé­ért is jöhet az is, aki huszonöt, harminc évig felé se nézett, egy kapavágást se tett. Azok a tagok, akik most a közöst művelik, itt voltak akkor is, amikor vissza kellett fizetni a munkaegység­előlegből, meg akkor is amikor tizenmilliós veszteségeket oko­zott az aszály a karcagi határban. És nehogy azt higgye valaki, hogy ami igaz á 19 ezer hektá­ron, az majd nem lesz igaz a tizen-huszon hektáron. Aki kivi­szi a földjét, attól talán majd nem szedi le a sápot az adóhivatal? Tőlük majd drágábban vásárol­ják fel a terményt, a jószágot? Vagy ők majd olcsóbban kapnak gépet, műtrágyát? Én azt mon­dom: nem toldozgatni-foldoz- gatni kell a földtörvényt, hanem újat alkotni. És hagyni akár a közösben, akár a saját földjén boldogulni, s abból megélni a parasztot. T.F. ‘BeszéCjünkjóCa! Az ajtó előt, várva Pusztán annyi történt, hogy késett a busz. És mégis borsódzott a hallottakon az ember háta. Nem, nem a Volán-sztrájkról van szó, amely úgy tűnik azon kívül, hogy rengeteg embernek okozott kellemetlenséget, nem hozott semmit "a konyhára". Mások járműve késett - egysze­rűen azért, mert a szervezők kicsit rosszul programozták az előadás-sorozatot. A történet lényege: a szűkebb hazánkból elutazó Miklós táncegyüttesnek a tűmé legtávolabbi állomá­sán kellett kezdenie a programot Romániában, így két óra hosszát késtek. S az ötszáz ember ott ült békésen, türelmesen, és várta a magyar táncosokat. Várták a muzsikusokat, a szép ru­hákat, a padlón csattanó bőrcsizmákat, a dalo­kat. Magyarok várták a magyarokat. Várni annyit tesz, mint múlatni az időt vala­miért. Ha az ember kibírt több évtizedet, ehhez képest két óra hossza egy pillanat. Legalábbis ott Romániában egy kis faluban. S itt? Képesek vagyunk-e még türelemmel várni? S ha igen, mire? A várakozás olyan szülő, aki karjában cipeli a jövőt. Most dúl a harc azért, hogy ki is hozza ezt el nekünk. Van olyan, aki szíves szóval, érzelmekkel biztat arra, hogy övé legyen e jog, más kemény hang­gal, s van aki értelemmel közelít felé, s felénk. Merthogy nélkülünk nem megy. Az ország saját munkájának gyümölcsét élvezi. Meddig tart a nagy diéta? Tudnunk kell, hogy mindez elsősorban a most megválasztandó diétától függ. Talán ezért is fontos emlékeztetni arra, hogy két magyar találkozásában nemcsak az öröm, de a hányavetiség, s olykor az ostobaság is mértéktelen lehet. Az egyik kopogtat, s "szoli­dan" annyit mond: az ajánlócéduláért jöttem, tessék ideadni. Egyébként hány van összesen? - toldja meg kérését egy kérdéssel. S a másik magyar pedig megszámolja, aláírja, odaadja - kérdezetlenül. Márpedig most kérdezni kell, hogy válaszolhassunk - önmagunknak. Hogy választhassunk. Mert a lehetőség történelmi, s a felelősség nem kevésbé az. Igenis tudnia kell az állampolgároknak, hogy ez a mostani nem "olyan" választás. Nem olyan, amikor csak odakanyarint a magyar egy vonást, s abban dönt, hogy az egy közül vajon ki mellett is voksoljon. A jelek szerint szűkebb hazánkban, egy-egy választókerületben várhatóan tíznél is több képviselőségre pályázó jelölt indul. Nem tudni még pontosan, hogy mindenki megkap­ja-e a hétszázötven kopogtatócédulát. Annyi azonban már biztos, az ajánlólapocskák be­gyűjtése egyfajta erőfelmérés, amely hatással lehet a választások kimenetelére. Kétségtelen, új vonás, hogy valaki ez ügy­ben kopogtat az ajtón, de nem szabad ettől tartani. Mert nemcsak az gondolkodik rosszul, aki mindenféle fenntartás nélkül túlad cetlijén, hasonlóképpen cselekszik az is, aki "úri hun­cutságnak" tartja a politikát, és "csinálják má­sok!" jeligével nem választ - nem akar válasz­tani. Most dönteni kell, ha lehet egy forduló­ban, egy új Parlament, egy új kormány létrejö- vetele érdekében - azért, hogy a sokféle vára­kozásnak minél hamarabb vége legyen. Mert tapasztalhatjuk azt ahogyan kivárnak a vállal­kozók, kivárnak az üzemek - nem forog a pénz - vár a külföldi, azt mondja: stabil kormányra van szükség és időtálló gazdasági intézkedé­sekre. Bár olykor zavar bennünket a kopogtatás. S szúrja szemünket a nagy mennyiségű plakát - olykor bosszant is ez utóbbi a kirakatra, a gyö­nyörű ház falára ragasztva. Kétségtelen megta­nuljuk ebből majd, hogy ez így nem jó, és a tanácsok, ahogyan csináltattak korábbi május elsejék dísztribünjéhez mozgatható, szétsze­relhető alkalmatosságokat, készíttetnek majd a választási kampányokhoz hasonló megoldású plakátragasztó helyeket, amit a települések legforgalmasabb pontjain lehet majd elhelyez­ni. Kétségtelen. Mint ahogyan kétségtelen szo­katlan vonás, hogy kopogtat valaki ilyen ügy­ben az ajtón. Ki kell neki nyitni, legalább a kis ablakot, megnézni, ki kér bebocsátást? Hátha éppen a jövő az. Hajnal József Csökkenő szarvasmarha-állomány Jászárokszálláson centenáriumra készül A megye első önkéntes tűzoltó egyesülete Szombaton délután tartotta köz­gyűlését a Jászárokszállási önkén­tes Tűzoltó Egyesület, melyen megalakították a centenáriumi megemlékezést előkészítő bizott­ságot A megyében elsőként 1891. márciusában Jászárokszálláson alakult meg a tűzoltó egyesület a jelenlegi parancsnok Faragó Tibor dédapjának. Faragó Sándornak a parancsnokságával 2 rajjal, 34 ön­kéntessel. A közgyűlést Banka Emánuel elnök nyitotta meg, és dr. Wirth István főiskolai adjunktus tartott ismertetőt a 100 év történetéről. Egyelőre sem a belföldi ellá­tás, sem az export nem került veszélybe amiatt, hogy a múlt évben tovább csökkent a szar­vasmarha-állomány. Ám az ál­latlétszám apadása az idén már gondokat hozhat, különösen a hústermelésben. A Központi Statisztikai Hiva­tal kimutatása szerint 1989. de­cember 31-én 1 millió 598 ezer szarvasmarhát tartottak a gazda­ságok és a kistermelők, 92 ezer­rel, azaz 5,4 százalékkal keve­sebbet, mint egy évvel korábban. Az adatok arra utalnak, hogy már nemcsak a kistermelők, ha­nem az állami és a szövetkezeti gazdaságok állománya is csök­kent. Az üzemek tavaly 15 száza­lékkal'kevesebb szarvasmarhát gondoztak, mint a ’80-as évek elején. Az állatok létszámának csökkenéséhez hozzájárni, hogy 1989-ben csaknem 10 ezerrel kevesebb borjú született, mint 1988-ban. Kedvezőtlen előjel, hogy a szarvasmarhák nagyobb hányadát /62 százalékát/ tartó termelőszövetkezetekben a szar­vasmarha-létszám sok év után először esett vissza 1 millió alá. Óriás vágógép Szaud-Arábiába Győrből A Tungsram Rt győri gépgyárában nemzetközi kooperációs szerződés alapján Szaud-Arábia részére egy hatalmas vágógépet készítenek. A géppel - amely rövidesen elkészül - a csőgyártáshoz szükséges vaslemezeket vágják majd. /MTI fotó: Matusz Károly/

Next

/
Thumbnails
Contents