Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-27 / 49. szám
4 Néplap 1990. FEBRUÁR 27. Zeneoktatás méltó környezetben Törökszentmiklóson Új otthonba költözött a Kodály Zoltán Zeneiskola Nevezetes épületeink u A dr. Elek István-féle lakóház Szűkös körülmények: tanteremhiány; nedves, salétromos falak, dohos levegő, padokkal zsúfolt szolfézstermek - ezek voltak talán a legfőbb jellemzői annak az épületnek, melyben jópár évig dolgoztak a tanárok és tanultak a zeneiskolai növendékek Törökszentmiklóson. Gondjaikat az is súlyosbította, hogy az épületben egyetlen akkora helyiség sem volt, ahol egy növendék- hangversenyt vagy egy szülői értekezletet meg lehetett volna tartani; ilyen alkalmakkor mindig kénytelenek voltak más intézményektől termet kérni. És akkor még nem is említettük a minden évben az iskola által szervezett tanulmányi versenyeket, melyek lebonyolítása csakis a készséggel rendelkezésre bocsátott Pódium teremben volt lehetséges. Bizonyára e lehetetlen körülmények ismerete - no és nem utolsósorban az iskolában még így is igen eredményesen folyó oktató-nevelőmunka elismerése indította arra Törökszentmiklós városának tanácsát, hogy amikor megüresedett az MSZMP volt székháza, azt a Kodály Zoltán Zeneiskola rendelkezésére bocsássa. Igaz, az épületben helyet kapott még a Bethlen úti Általános Iskola néhány tanulócsoportja is, de a két intézmény egymás munkáját, úgy tűnik, nem zavarja, "együttélésük" felhőtlennek ígérkezik. Az épület e nemes célra való kijelölése éppen a most tizedszer megrendezett Kodály Zenei Napok rendezvénysorozatával esik időben egybe. Felfogható tehát a városatyák részéről születésnapi ajándékként is. Az új iskolaépület "felszentelése" is megtörtént: pénteken és szombaton itt került megrendezésre a megye zeneiskolai tanulói számára meghirdetett szolfézsverseny. A hat zeneiskolából összesereglett vendégek meggyőződhettek arról, hogy ez a környezet végre megfelelő körülményeket biztosít a zenetanítás számára. Manapság, amikor másról sem olvasni és hallani, mint egyetlen tollvonással megszüntetett zenekarokról; intézményekről, melyek torkán ott a kés; megnyirbált költségvetésekről - Törökszentmiklós Tanácsának gesztusa igazán értékelhető. A zenetanárok és növendékek feladata ma országszerte, így megyénkben is: megpróbálni átmenteni az értékeket; ha átvitt értelemben is, becsukni maguk mögött az ajtót, kívülrekesztve azon a nyugtalan világ nyugtalanító eseményeit, az anyagi gondokat, és megpróbálni - ha lehet- az eddiginél is elmélyültebb munkával érvényesülni engedni a zene esztétikai és etikai nevelés szempontjából semmi mással nem pótolható hatását. Teher alatt nő a pálma - bízni kell abban, hogy - mint annyiszor a történelem során - ismét a pálma lesz az erősebb. Az értékes zene lehessen, ha nem is mindenkié, de azoké igen, akik hajlandók az általa nyújtottakért megdolgozni- ez a zeneoktatás dolga ma s ez nem is kevés. A XI. megyei szolfézsversenyen az alábbi eredmények születtek: I. korcsoport: 1. helyezett: Búzás Zsuzsanna és Molnár Mónika Törökszentmiklós; 2. helyezett: Ézsiás Katalin Karcag; 3. helyezett: Jobbágy Anett Tisza. füred. II. korcsoportban a zsűri első helyezést nem adott. 2. helyezett: Vas Szilvia Tiszafüred; 3. helyezett: Gál Hajnalka Torökszent- miklós III. korcsoport: 1. helyezett: Haller Zsuzsanna Törökszentmiklós; 2. helyezett: Pásztor Zita Törökszentmiklós; 3. helyezett: Fazekas Ede Tiszafüred. IV. korcsoport: 1. helyezett: Kovács Katalin Mezőtúr (a verseny abszolút győztese); 2. helyezett Kiss Henriett Jászberény; 3. helyezett: Fazekas Lívia Mezőtúr. A X. Kodály Zoltán Zenei Napok programja szerint pénteken este a Pódium teremben nagysikerű hangversenyt adott a Debreceni Kodály Zoltán Zene- művészeti Szakközépiskola kórusa Kö- vics Zoltán karnagy vezényletével. Á koncerten fellépett és ugyancsak nagy sikert aratott játékával Darányi Lajos zongoraművész. Szathmáry Judit A századfordulóra a város legszebb utcájává kiépült Szapáry u. 17. szám alatti szülői házba 1909-ben tért vissza dr. Elek István Budapestről az egyetemi tanulmányai és kórházi gyakorlatai végeztével, még ez évben a város tisztiorvosa lett. Az L-ala- kú, földszintes, nyeregtetős épület utcai homlokzatát a két végén két-két falpillér, ún. pilaszter tagolja. A bal oldali két falpillér a szegmentíves kaput fogja közre. Az épület másik végén lévő pi- laszterek eredeti kettős ablakát újabban - sajnos nem szerencsésen - másféle dupla ablakkal váltották ki. Az épület homlokzatát az ablakok alatt végighúzódó párkány, az ablakkeretelések, az ablakok alatti téglalap alakú falmélyedések, a pilaszterek oszlopfői, valamint az eresz alatt végighúzódó keskeny, beugró falsíkok és a homlokzat 1-3-1 nyílástengelyének megfelelően elhelyezkedő köralakú szellőzőnyílások tagolják. Áz udvari homlokzaton végig oszlopos tornác húzódik, amelynek beüvegezett előrésze az orvosi szobába vezetett. A váró falai képekkel, a szolnoki vár régi metszeteivel voltak borítva, amelyeket nagy érdeklődéssel nézegettek az orvosi kezelésre váró betegek. Mi lett ezeknek a sorsa? Megadja erre a választ a szolnoki rádióban 1958. március 24-én elhangzott híradás: "Dr. Elek István, a Közegészségi- és Járványügyi Állomás főorvosa 75 éves korában elhunyt. Sokan ismerték örökké mozgékony alakját, amint fáradhatatlanul járt az egészségügyi ismeretek teijesz- tése érdekében. Megszervezte Szolnokon az ismeretterjesztő mozit, hogy a nagyszerű egészségügyi filmeket minél többen láthassák. Rádiónkban is többször tartott előadást. Életének nagy részében Szolnokon dolgozott. Fáradhatatlanul agitált a Duna-Tisza csatorna szolnoki torkolata érdekében. Ismertette a Művésztelep művészeinek munkáját, gyűjtötte a Szolnokra vonatkozó képeket és könyveket. Jó részét már évekkel ezelőtt a szolnoki múzeumnak adományozta." Ezek közül mutatunk be egy hódoltság kori metszetet a szolnoki várról. Szolnok városban és Szolnokért dolgozott orvosként és közéleti emberként, humanista, emberi magatartásával kiérdemelte az emberek megbecsülését. Érhet-e nagyobb tisztesség valakit, mint ami temetésekor történt? A sírnál a gyászszertartás végeztével odaállt a még nyitott sír mellé egy kis alacsony ember, Kiss Károly, őszülő haját a szél borzolta, s szólni kezdett: "Kedves Főorvos Úr! A konfliskocsisok nevében búcsúzunk. Mi, akik éjjel és nappal annyiszor vittük beteghez, eljöttünk az utolsó találkozásra. Főorvos Úr, ígérjük, hogy többször már nem fogjuk zavarni, nyugodjék békében!" - Felért ez a néhány szó sok-sok koszorúval. Orvosi munkája mellett szakmai cikkeket, tanulmányokat is adott közre, fordított verseket franciából, németből. S nyugod- tabb időben irodalmi művekkel is próbálkozott, ironikus bökver- sei művészekről, a város ismertebb személyeiről népszerűek voltak. Pólya Tibor sokszor karikatúrát rajzolt azokhoz. De ide kívánkozik egy - Petőfi - című verse 1948-ból: "Száz éve keresik és meg nem találják/ Az eltűnt üstökös, - Petőfinek sírját.// Sötét éjtszaka jött. Tündöklött. Ragyogott./ Azt hiszitek, eltűnt? - Azt hiszitek, halott?// Nem látjátok? Most is fenn ragyog az égen!/ Nem halljátok? Beszél a suttogó szélben. -// Az ő hangja kondul a harang hangjában./ Haragja ordított a magyar orkánban.// Üvöltött a népért. - Ordított. - Kiáltott. - /Láttátok: Futottak mind, - a kiskirályok, //Kik itten a népet mindig sanyargatták.- /És ti nem nem láttátok?! - Nem halljátok hangját?//..." Kaposvári Gyula Törökszentmiklósi Zeneiskola - a volt pártbizottság épületében Levelek a hazából a honba FARSANGVÉG? Kedves komám, itt a farsang komoly muri, nem úgy, mint odahaza. Állítólag éppen most búcsúztatjuk, ám ebben nem vagyok biztos, mindjárt kifejtem, miért. Ügyelőre még a szokásainkban meglévő különbségekről: nem emlékszem, hogy otthon valaha is részese lettem volna farsangi dínom-dánomnak, vízkereszttől hamvazószerdáig tartó mulatságnak, tréfálkozásnak - itt meg nyakig benne vagyok az össznépi játszadozásban; sem én gyerekkoromban, sem a húsz év felé járó nagyobb gyerekeim az övékben nem öltöztek ebből az alkalomból jelmezbe, hogy iskolai vagy bármilyen intézményi átvedlésen a maskara mögött vigyorogjanak, "na, vajon kit is takar tulajdonképpen a lepel?" - míg ideát legkisebb utódom, a keresztfiad már az óvodában élvezhette a nagyszerű hecc gyönyöreit. Vagy a kománéd fantáziája szegény, vagy csak egyszerűen szerény, vagy arra gondolhatott, hogy a kis srác egyik kedvenc meséje a Zelk Zoltáné, a Mese a legokosabb nyúlról, elég az hozzá, hogy nyuszinak öltöztette a lurkót: "Egyszer volt, hol nem volt,/ egyszerű kis nyuszi volt./ A kis nyúlnak háza nem volt J szeme kettő, orra egy volt,/ hosszú füle, kurta farka,/ semmi furcsa nem volt rajta." Egy hétig készült a jelmez, a gyerek már számolta, hányat kell még aludni az orgia napjáig, aztán eljőve a nagy esemény reggele, a totális siker tudatában libegtek be feltételezett megdicsőülésük olyannyira áhított színhelyére. Most mondd meg komám, milyen esélye lehet egy nyuszinak /még ha okos is/ farkasok, királyfik, batmanek és más sci-fi hősök között? Mikor meséli nekem a nejem ezeket, és hogy még miket látott az "oviban” /róka, jóságos tündér, hortobágyi csikóslegény ostorral, stb./, valami képtelen képzettársítással az jutott eszembe, hogy hoppá, hát pont ilyesmik vannak idekinn is, ezen az országos nagy játékon, a választási hadjáraton, melyet - ismereteim szerint - nem farsangi tréfának szántak, de mintha ennek ajegyében zajlana, oly sok a hasonlatosság. Kétségtelen, a választási mulatságsorozat egyik fő tartozéka szintén a jelmezviselés, a sminkek és maszkok mögé rejtése valódi énünknek és a több irányból is eleregetett sunyi vagy kétkedő vigyor: na, vajon kit is takar tulajdonképpen a lepel? Kedvenc álruhák és szerepek itt is vannak /az apróságoknál ugye, a Batman volt/, ilyen például, "én, az egyetlen becsületes", "a föld embere", "a gyerekeiért aggódó szülő", "Hófehérke" /akit hét agg törpe támogat/, "dr. Doktor" /nem orvos/... És mindegyik az éppen aktuális divatszínben, a piros-fehér-zöldben, "testvéreim", "magyar testvéreim", "véreim"... Az óvodában voltak indiánok, a tévé választási műsorából értesülhettem, hogy a felnőtt táncos-zenés mulatságon is vannak, méghozzá - állítólag - vagy nyolc- százezren; viccesen mondja a képviselőjük, tehát a parlamentben minden tizennegyedik hely az övék kellene hogy legyen, de ők egyelőre /!/ ezt még nem kérik. Jó vicc!... Pedig én odaadnám, legalább minden tizennegyedikről tudnám, hogy kicsoda. Mint ahogy az óvodában a gyerekek sikerét is nagymértékben befolyásolja a szülők pénztárcájának telítetlensége, ugyanúgy függ - a jelek szerint - a farsangi választás /vagy választási farsang/ indulóinak tálalása az anyagi háttértől, különösképp - ebben a forintínséges világban - a külföldi rokonok, barátok és ismerősök lehetősségétől. Nem hiszed el komám, lehallgatókészülék nélkül is csaknem biztosan tudom, melyik maszkurának vannak "széles körű külföldi kapcsolatai". Akiknek az úgynevezett politikai hirdetését /avagy: felhívását a báli keringőre/ naponta látom a tévében, azoknak biztos. Akiknek a fényképeivel teleragasztották a farsangot ünneplő városokat, azoknak szintén. Apropó, fényképek, láthatóan a köznép is részt vesz a szabadtéri /szabad?/játékokban, fene- nagy jókedvükben bajuszt, szamárfület, csillagot pingálnak a joviális ábrázatok- ra. És most térnék vissza az első soraimban felvetett bizonytalanságomra. Tényleg búcsúztatjuk a farsangot? Ezt pontosan farsangvasámapján kérdem, körülbelül akkor, amikor véget ért a választási hadműveletek első - a talán mu- latozós - része. Ha a politikai tréfálkozás itt valóban abbamaradna, akkor adió farsang! Ha a választási dínom-dánom folytatódik, akkor két baj van. Az egyik, hogy valószínűleg sokan beleszédülnek ebbe az elhúzódó táncba, és görcsbe merevednek szájak, és képtelenek lesznek a mosolyra a túladagolt poénok hallatán. A másik gond /szerintem ez a borzasztóbb/: el vagyunk tájolva. Tudtommal a farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Ha tovább, akkor már azt sem tudjuk, hány óra. Vízkeresztkor még megvolt a három király /Mátyás, Miklós, Rezső/, belefeledkezvén a buliba, hús- vétra már a nevükre sem emlékszünk. Nem mernék megesküdni arra, hogy farsang, vagy vég nélküli farsang közepette kell /ha kell/ maskarában új hitet valló háromkirályt választani a következő vízkeresztre. Sejtem, baj van a "zárórával" is, hiszen melyik a hamvazószerda? Konzervatív körök szerint a húsvét előtti negyvenedik nap. De ha már több hamvazószerdánk volt, ugyanis ez a nap húshagyókedd után következik, márpedig két hónap alatt több húshagyókedd következett az áremelőhétfők után. Farsang lévén ideig-óráig még próbáltam humorizálgatni nyuszik nyomorúságán és batmanek vagányságán elindulva. Ettől kissé elrugaszkodottan jelzem komám, hogy mire megkapod e levelemet, az igazi hamiskodásnak /naptár szerint/ vége lesz, átkozott jóslataim sugallják: a hamis hamisság marad. A hamiskodás talán mindörökké. Ami tőlünk függhet: hogy felismerjük, ne dőljünk be neki, vegyük észre, ki van a jelmez alatt. Csakis a saját, személyes józanságunk miatt írom ezt, semmiféle jelmez nem kényszerít a komolykodásra, vagy arra, hogy ne röhögjek a rossz vicceken. Szinte mindegy, hogy én itt mit hiszek és mit nem, hisz még választói jogom sincs, másokat meg pláne nem befolyásolok. Te viszont ügyelj: túl hamar hittetek a farsangi ígérgetőknek. Zelk Zoltánnak a fiam által igen kedvelt meséje így végződik: "Kis nyúl fűzte le a rókát, 6 állotta ki a próbát, az erdőben akkor egyszer, nyuszi lett a polgármester." Igen, komám, ott az erdőben is választás volt, ilyen egészen meglepő eredménnyel. Ez egy vérbeli sci-fi, barátom, egy tudományos-fantasztikus mese. Egyelőre rókáknak áll a világ, farsang közben, farsang után - véli komád, Lajos A szolnoki vár XVII. századi metszete a dr. Elek István-féle gyűjteményből A kiegyezés idején épült Elek István-féle lakóház
