Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
Magazin _____L A laddin és a jogállam N em állítom, hogy közéletünk állatorvosi beteg lovaként kellene számon tartanunk a múlt heti, leninvárosi rendzavarást, amikor is Grósz Károlyt inzultálták, kocsiját leköpdösték és összerugdosták. Azt azonban állítom, hogy igenis tetten érhető az események valamennyi főszereplőjénél az a magatartásbeli torzulás, amely nemhogy nem szolgálta a jogállamiságot, inkább az ellentétes irányba mutató útjelző táblaként működött. Mert mi is történt valójában? A helyi MDF-szervezet egyórás, engedélyezett tüntetést hirdetett a volt MSZMP-főtitkár jelenléte ellen, akit egyébként az ottani kábeltelevízió hívott meg, több más politikussal együtt. Amint Grósz megérkezett, a már hivatalosan véget ért tüntetés után a helyszínen maradt "politikai B-közép", őt keresetlen szavakkal és erőszakos fellépéssel kényszerítette távozásra. Az MDF mentette ami menthető, saját embereivel biztosította a visszautat az autóig. A kivezényelt rendőrség pedig úgy tett, mintha ki se lett volna vezényelve, azaz nem avatkozott közbe. Ennyi a rövid sztori, ám tanulságai annál fontosabbak. Először is: a sértett politikus később úgy értékelte a történteket, hogy azok 1956. Miskolcának ellenforradalmi hangulatára emlékeztették őt, azt kellett újra átélnie. Nos, Grósz hatalmi súlya nyilvánvalóan már nem a régi, ám szavainak politikai súlyát, az egymásnak feszülő érvek rendszerében, kár lenne alábecsülni. Ezért, mint magánember vélekedhet úgy, ahogy akar, de felelős politikusként nagyon jól kell tudnia, hogy még ha sokkolta is a szokatlan hisztéria, 56-ot emlegetni ebben a kontextusban, olaj arra a bizonyos tűzre, aminek ő is áldozata volt Leninvárosban. Igen, áldozat volt Grósz egy olyan szituációban, amit nem fognak beírni az emberi jogok honi gyakorlatának aranykönyvébe, hiszen bár emberi jog a tüntetés, azt nem lehet jogtalanságra, azaz egy másik ember jogainak korlátozására felhasználni. Márpedig az MSZMP-politikus meghívottként ment Leninvárosba, egy televíziós vitára. Az MDF - önmaga szerint a "nyugodt erő"- kivárhatta volna, hogy Grósz Károly esetleg nyílt sisakos vitában marad alul, s nem egyenlőtlen utcai kergetőzésben. A "demokráciát felelősséggel" szlogenjének ugyanis nem volna szabad azt jelentenie, hogy előre szelektálunk, ki kell a demokráciának és ki nem. Erre, ilyen formában még a népfelség sem jogosult. A focimeccset a pályán kell megnyerni, de ehhez az ellenfélnek is ki kell futnia a gyepre, s a játékjog szent dolog. Természetesen a torzulásoktól nem volt mentes a rendőrség álláspontja sem. Mint mondták, semmi közük ahhoz, ami a tüntetés után történt, hiszen a demonstráció engedélyezett részének befejeztével nekik lejárt a mandátumuk. Kár - teszem már én hozzá - hogy az eredeti mandátumuk, miszerint a közrend védelme rájuk tartozik, nem lépett újra életbe. Mert nem is lenne vitás, hogy ha nem Grószt üldözik a tömegben, hanem mondjuk a fradisták űzik a dózsásokat, akkor nincs taktika, akkor kevésbé görcsöl a "Szabó család". így, a rendes játékidőn túli politikushajszáért senki nem vállalta a felelősséget. Az MDF, rímelvén a rendőrségi platformra azt mondta, ami a rendezvény idején történt, az rájuk tartozik, de ami utána, az már nem. F urcsa. Ugyanis amikor Aladdin megdörzsölte a lámpást - akár tetszett neki, akár nem - az ő dolga volt, hogy mihez kezd a szellemmel. Márpedig nem is olyan soká, március vége felé, több mint hétmillióan, a jogállam reményében, bizonyára előcsalogatunk valamilyen új szellemet. S ez akkor is a mi művünk lesz, ha egyébként iszonyúan rondának találjuk majd, s a legszívesebben visszaküldenénk oda, ahonnan jött. A Tiszafüredi Alumíniumáru-gyár első félévre lekötötte termelését. Sikerült jó piacokat szerezni. A termelés 70 százaléka tőkés exportra kerül, de nem szüntették meg a szocialista partnerekkel sem a kapcsolatokat. Ha megfelelő elszámolási rendszert találnak, továbbra is szállítanak részükre. /Fotó: T.Z./ 8 Egy bűnügyi drámának annyiféle-fajta tanulsága van, hogy ember legyen a talpán, aki egy kézbe tudja fogni a szanaszét futó szálakat. íme egy sokszereplős abádszalóki tragédia, melynek előzményei évekre nyúlnak vissza, ám maga a cselekmény az idén január utolsó napjában vált rendőrségi üggyé, a rr • a ' a • ' ' \ A Tisza-to pártjáról NEM HIÁNYZIK A KRIMI Ez a környezet nem válik az üdülőhely díszére hiszen amikor a megyei rendőrfőkapitányságon nyilatkozatra kértük a fősze- replőket, mintha nem is ugyanerről az esetről beszéltünk volna. Úri Ferenc, aki talán a fogda vaságyával együtt sem nyom többet negyven kilónál, ma született bárányként mesélte el a látogatást. Úgy mondta, kedélyesen itta az egyetlen üveg sörét, amikor Kótai és Vargáné valósággal terrorizálta, hogy tartson velük Pető Lajos lakására. Ő ímmel-ám- mal tette is a dolgát, de csak ártatlan szemlélője volt az esetnek. A konyhából nézte végig, miként jár a keze odabenn Kótainak, meg a Rózsinak - isten őrizz, hogy ő hozzáért volna az öreghez, aki egyébiránt a szomszédja volt, és akit ő tisztelt, s talán még szeretett is. A Rózsi volt az, aki az egészet kitalálta, s amikor a kalandot felemlítette, százezer forintokra gondolt. De ő, - ő, aki egyetlenegyszer volt büntetve hét birkabőr ellopásáért, igazán csak véletlenül került bele a "buliba". (Ratnik Ferenc százados jxtnto- sítja a dolgot: Úri Ferenc négyszer volt büntetve, többek között magánlaksértésért, garázdaságért és egyebekért.) Az Abádszalókon Cigány Rózsiként isPető Lajos még ma is borzadva gondol mert Miklósné arra az estére ugyancsak első áldozóRatnik Ferenc rendőr százados, a Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztályának fővizsgálója a következőképp mondja el az esetet.- Az abádszalóki kocsmában három jó ismerős ivoU együtt, Varga Miklósné, Kótai Árpád és Úri Ferenc. Este fél kilenc, kilenc óra tájban elfogyott a pénzük, mire összedugták a fejüket, és hamarosan arra az elhatározásra jutottak, hogy a közelben lakó 77 éves Pető Lajoshoz kell behatolni, ahol feltehetően bőségesen találnak majd sörre valót. Kótai Árpád vezérletével indultak bevenni az elhagyatott családi házat. A kapun viszonylag könnyedén jutottak túl, és amikor az ajtót zárva találták, Kótai a szokásos szövegét vette elő: "Rendőr százados vagyok, kinyitni!" A házigazda kiszólt, hogy nem vár vendéget, majd jöjjenek holnap. Ám a három látogató nem hagyta magát ily könnyen lerázni. Csákányt ragadtak, mellyel könnyedén befeszítették az ajtót. Ott bent aztán Kótai keményen megleckéztette a gazdát: "A hétszentségit neki, ha egyszer azt mondom, rendőrség, miért nem nyitja ki az ajtót!" Aztán felszólította az idős embert, tegye ki a pénzét, mert letétbe kell helyezni, nehogy illetéktelenek elvigyék. Pető Lajos nem ijedt meg a betolakodóktól, felkapott egy szeneslapátot, és alaposan orrba vágta vele Kótai Árpádot. Ezt talán nem kellett volna, mert ettől kezdve elszabadult a pokol. Nekiestek a betörők a férfinak, és addig csépelték, míg vérbefagyva nem feküdt az ágyon. Közben feldúlták a lakását, megtalálták a kályha hamu- zójába dugott pénztárcát, amely háromezer forintot tartalmazott, s mint akik jól végezték a dolgukat, olajra léptek. A rendőrségnek elsősorban a behatolás módja volt ismerős: Kótai Árpádról volt köztudott, hogy szívesen képzeli magát rendőrnek, amikor valami útját állja. így hát ezen a nyomon indultak el a rendőrség emberei, s hamarosan elő is állították mind a három tettest. Ennyi az a tény, amit hangya- szorgalommal sikerült a nyomozás során összegyűjteni. Ám elképzelhető, milyen nehéz volt összerakni a mozaikkockákat, Úri Ferenc "természetesen" csak ártatlanul keveredett az ügybe nak vallja magát az esetben. Itta a három cent Hubertusát, meg a kóláját, amikor-a két fiú - Úri és Kótai - nekiesett, és belevitték ebbe a csúnya ügybe. Pedig hát nincs rászorulva más pénzére, hiszen élettársa Pesten dolgozik, jól keres, és amit hazahoz, az szépen elég a két gyerek eltartására. De elvállalta egy kilencvenéves ember gondozását is, így hát semmi, de semmi szükség nem lett volna a pénzre. No, nem is csinált ő semmit, Úri Ferivel fegyelmezetten végigállták a konyhában, amint Kótai odabenn balhét csinál. Reméli is, hogy mindezt a tisztelt rendőrség majd méltányolni fogja. A napokban kilátogattunk Abádszalókra. A Tópart utcát keresve egy hórihorgas, hullarészeg férfibe botlottunk kora délelőtt, akinek legfőbb gondja az volt, hogy minden figyelmét kínosan koncentrálva - bele tudjon vizelni a gumicsizmája szárába. Útmutatást egy másik férfitől kértünk volna, aki éppen kerékpárt tolt, s róla csak akkor derült ki, hogy vele is elbánt az Ratnik Ferenc százados feladata lesz, hogy minden szál a helyére kerüljön A Kótai, aki pedig mintegy húsz évet ült már börtönben a legkülönbözőbb bűncselekményekért, ütött, méghozzá keményet, úgyhogy mikor a körzeti orvos úr rátalált a vérbefagyott emberre, valósággal megrémült. Egyébként a karcagi kórházbar megmondják, mennyire nem volt könnyű visszahozni őt, Pete Lajost az életbe. De vége, befejezte az abádszalóki pályafutását, eladja a házát, van is rá vevő s elköltözik Jászladányba, ahol szeretik, s ahol senki nem eme! majd rá kezet. Ott dolgozik a fia az unokája, s talán megvédik az illetéktelen betolakodóktól. Tulajdonképpen a többi mái a rendőrség és a bíróság dolga Az újságíró csak sajnálhatja azi az idős embert, akinek nyugdíjas korára nem adott igazi nyugalmat a sors. Aztán elgondolkod hat azon, miért romlik ilyen rohamosan Abádszalókon is, másutt is a közbiztonság? Hiszen : fenti krimi szereplőit közel sen a nyomorúság vitte rá az erősza kos bűncselekményre. Ráadásu abban a nagyközségben állítot tak ki elégtelen bizonyítványt < közbiztonságról, ahol nyarant; az üdülők ezrei fordulnak meg Abban a nagyközségben, melye eleddig nem arról ismertünk hogy lopnak, rabolnak a polgá rai. Reméljük, a példás büntetés csoportosan elkövetett rablásér öttől tíz év a taksa - ebben x egyébként nyugalmas térségbei helyreállítja a rendet és a közbiz tonságot. Palágyi Bél: Fotó: Tarpai Zoltán Rózsit sem a nyomor hajszolta a bűnbe dkohol csúnyán, amikor az első nakogó mondatot kimondta. Bi- íony a Tópart utcában olyan a cömyezet, amire azt mondja az ;mber: itt minden megtörténhe- :ik. Hosszas kopogtatásunkra ;soszogott elő Pető Lajos, akiről lamar kiderült, hogy jobb sorsra írdemes ember. Valamikor gépipari technikumot végzett, s a Vízügynél dolgozta le munkás Hetét. Nyugdíjasként a tragédiája az, hogy nem jól választotta neg a szomszédait. Amint elmondta, Úri Ferenc évek óta zaklatja: lelopja a fáról a gyümölcsöt, meglovasította a kerékpárját, de a házból is elemei min- ient, amit talál. Dehogyis volt az ágy, ahogyan a behatolók elmesélték: jött ez a banda csőstül, kezdte az ajtóbetörést az Úri, aki már-már otthonosan mozog a Pető-házban, aztán jött a Rózsi, aki mindent szanaszét dobált, ízekre bontotta az ágyat, kereste- kutatta a pénzt, s dühöngött, amikor nem talált nagyobb összeget.
