Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
Magazin 9 A természetkedvelők számára nagy szerencse, hogy vannak olyan megszállott emberek, mint Lőrincz István, a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet vezetője. Valamikor nagyon távol állt ettől a mesterségtől. Az építőipari vállalat anyaggazdálkodási osztályán dolgozott, s csak szabadidejében barangolt a Tiszát övező rengetegben. Kanálist a kanyargó Tiszából? A hetvenes években feltűnt neki, hogy Tiszasüly és Pély között ritka szépségű, szinte eredeti állapotban megmaradt táj található. Védelmi javaslatot tett az Országos Természetvédelmi Hivatalnak, ahol igencsak kételkedve fogadták sorait, de azért leküldték néhány szakembert, Főállásban még több ideje volt az ártéri erdők tanulmányozására, s két újabb különleges természeti értékű területet talált Törökszentmiklós, illetve Vezseny határában. Egyre inkább rájött, hogy ezeket szigetszerűen nem lehet védeni. Jó segítőtársra akadt az akkori természetvédelmi felügyelőben, s megvalósíthatta álmát: létrejött a Középtiszai Tájvédelmi Körzet. Igaz, időhiány miatt védővonalain kívül maradt néhány olyan kisebb terület, aminek bent kellett volna lennie, s bekerültek olyanok, melyeknek kívül a helyük. Ezért később ezeket kiigazították, s a körzet határát Csongrádig terjesztették ki, mivel Tiszaug és a Körös torkolata közti Tisza- szakaszon szintén szép és értékes területeket találtak. Mivel kutatásra akkoriban is vékonyan csordogált a pénz, egyetemisták, muzeológusok bevonásával természetvédelmi táborokat szervéztek. Azok révén egyre inkább beigazolódott, hogy milyen jelentős természeti értékei vannak ennek a területnek. Ezek után joggal gondolná az ember, hogy itt a happy end, a szerencsés végkifejlet. Valójában nem így van. Hiában vannak ugyanis viszonylag korszerű terA ritka természeti értékeket nemcsak védelem alá kell (kellene) helyezni, hanem gondozni is kell (kellene) őket, hogy az eredeti állapot fennmaradjon. A hullámtéri réteket például kaszálni, vagy legeltetni kell, mert különben megindul ott is az erdő kialakulása. Márpedig nyilvánvaló, hogy más az erdőnek és más a rémek a növény és az állatvilága. A most meglévő ártéri rétek az utolsók, pótolhatlanok, élőviláguk már utolsó "lövészárkait" védi. Nincs hová húzódnia. Ezek az ártéri rétek termelőszövetkezeti tulajdonban vannak. Egyre erősödő tendencia az, hogy az állam csak állami tulajdonban lévő területek fenntartási költségeit tudja biztosítani. A szövetkezeteknek pedig nem érdekük az ártéri legelők fenntartása, s bizonyos mértékig igazuk is nézzék meg, hátha van alapja a javaslatnak. A szakemberek is elcsodálkoztak, hogy ilyen természeti kincs egyáltalán létezik még. így lett szigorúan védett terület a pé- lyi rezervátum, annak első függetlenített gazdája pedig Lőrincz István. mészetvédelmi törvényeink, a területek védetté nyilvánítása laikus, és nagyon sokszor a természetvédelemmel gyökeresen ellentétes érdekű gazdasági vezetők kezében van, hiszen jogszabály szerint a gazdálkodók beleegyezése nélkül nem lehet területet védetté nyilvánítani. Sok gondot okoz ez napjainkban is, hiszen van olyan téeszelnök, aki azt mondja: ne dirigáljon nekem a természetvédelem, ne szabja meg, hogy saját területemen mit csináljak! És mi lesz, ha a tájvédelmi körzet területén is megindul a privatizáció, ha az ottani földek is magántulajdonba kerülnek? Nyilvánvaló, hogy minden gazdálkodó elsősorban a saját anyagi érdekeit fogja nézni, s nehezen járul majd hozzá földje védetté tételéhez, hiszen attól senkinek sem lesz több búzája, kukoricája, ha mondjuk területén fészkel egy fekete gólya, s arra tekintettel kell lennie. Egyelőre nem világos, hogy miként lehet érdekeltté tenni a jövendőbeli tulajdonosokat a természeti értékek fenntartásában. A fejlett országokban egyszerű ez: a természetvédelem megveszi a számára értékes területeket. van. Ezeket a területeket ugyanis hosszú ideig nem tartották karban, ami előidézte az ottani savanyúfüvek - voltaképpen sásfélék - elszaporodását, ezáltal a takarmányérték romlását. A tájvédelmi körzet gazdája beleunt a szövetkezetekkel való birkózásba, abba, hogy százszor kell nekik szólni azért, hogy egyszer megmozduljanak, s átmeneti megoldásként egy megfelelő gépparkkal rendelkező magán- személyt bíznak meg a rétek kaszálásával. Erről inkább csak feltételes módban illik még beszélni, mert mi lesz akkor, ha nem kapják meg az erre a célra igényelt pénzt? Nemcsak az ártéri rétek, hanem a holtágak védelme is fontos, meg kell azokat védeni az eliszaposodástól. A legjobb módszer a folyómedrek kotrása lenne, de erre belátható ideig nem lesz pénz. Ezért nincs más út, mint a holtágak vízszintjének növelése, annak függetlenítése a Tisza szeszélyes vízviszonyaitól. A pélyi rezervátumban sikerült a szükséges vízmennyiséget gravitációs úton biztosítani. A kőtelki Csatló-holtágnál, ahol egy gyönyörű tündérrózsás terület van, a megrongálódott zsilip igazításával érték el ugyanazt. Napjainkban tehát növekednek a fenntartási gondok. Nehezíti a helyzetet, hogy a Tisza mentén őshonos puhafás ligeterdőket, melyek igen komoly természeti értéket képviselnek, újabb veszély fenyegeti, ami a Köti-Kövizig hullámtérrendezé- si tervében testesül meg. Ez a terv magában foglalja a kubikok, tehát a gátak mentetlen oldalán lévő gödrök, illetve a hullámtéri erdők felszámolását. Ez a folyamat bő egy évtizedig tart, az élővilág szempontjából mégis villámgyors, drasztikus beavatkozás. Drasztikus beavatkozás Ebben a folyóparti két sávban vannak annak a természetes, vagy ahhoz közeli erdők, melyek a tájvédelmi körzet szépségét, ritkaságszámba menő élővilágát tartalmazzák. A tervezet révén eltűnnek az öreg erdők. Nem kell szakembernek lenni annak megállapítására, hogy a fiatal erdők élővilága merőben más, mint az öregeké. Nincs például bennük odú, következésképpen odúlakó madarak sem találhatók ott. Hiányoznak a ragadozómadarak és a fekete gólyák, mivel fészkelé- sükhöz nagy lombkorona szükséges. Eltűnne az aljnövényzet is, hiszen nemesnyár-kultúrák kerülnének az őshonos erdők helyére. Ez a kérdéskör egyre inkább nemcsak a természetvédelmi körzet és a vízügyigazgatóság ügye, hiszen a Tisza egész magyarországi szakaszáról van szó. Az erdők védelmében felsorakoztak a természet hívei a különböző egyesületekben is. Mondható az is, hogy nemcsak országos ügyről van szó, hiszen a WF, a világ természetvédelmi alapja is kinyilvánította segítőkészségét. Ez is azt mutatja, hogy nagyon rövid idő alatt kedvező megoldást kell találni, nehogy végképp, visszafordíthatatlan következményként eltűnjenek az ártéri erdők, és jellegtelen kanálissá váljék a Tisza, mint ahogy az késői bánatot okozva több nyugat-európai folyóval megtörtént. Simon Béla Szerencsés végkifejlet helyett Nem csak védeni Jellegzetes Tisza táj. Balról az őshonos erdőrészlet, jobbról a nemesnyár-telepítés A mozi megszűnt, felejtse el? "A mozi 1990. január 1-én megszűnt" - olvasható a jászla- dányi művelődési ház bejáratán. Alig hiszek a szememnek, hiszen még a fülembe cseng a néhány évvel ezelőtti moziavató, amikor a jövő egyik járható útjaként üd-* vözölték, hogy a művelődési házban kap helyet a filmszínház.- A ’80-as évek elején már életveszélyes állapotban volt a régi mozi, amelyet 1919 után jórészt Horthy Miklós adományaiból építettek - emlékeztet Kalmár István, a művelődési ház igazgatója. - Tulajdonképpen felszámolták a 700 négyzetméteres színháztermünket, amelynek korszerű, minden színházi igényt kielégítő, 12x10 méteres színpada volt, s berendezték mozinak. 1983-ra befejeződött az átalakítás, s kárpótlásul mintegy 300 négyzetméter alapterületen klubhelyiségekkel bővült a művelődési ház. Hajói emlékszem, a megyei moziüzemi vállalat, a megyei és a helyi tanács közösen állta az átalakítás több milliós költségeit.- Most mégsincs se színházterem, se mozi...- A vállalat ráfizetésesnek minősítette a mozit. A tanács ugyan elengedte volna az évi 120 ezer forintos bérleti díjat, de mivel fölemelték a szén árát és a villanyáram díját, a vállalatnak így sem érte meg a Dózsa Filmszínház működtetése.- Idestova két hónapja mozi nélkül maradt a majdnem hétezer lakosú Jászladány...- A moziüzemi vállalat cserbenhagyta a lakosságot, s gondolom nemcsak Jászladányban. Hagyta tönkremenni a régi moziépületeket, fokozatosan csökkentette a heti vetítéseket. A műsorról pedig jobb nem beszélni. Három évvel ezelőtt pontosan emiatt mondtam le a moziüzemvezető és gépész •munkakörömről, úgy éreztem, összeegyeztethetetlen a népművelői tevékenységgel. Azért persze mégsem maradt filmek nélkül a lakosság, a nagyobbik 60-80 személyes klubhelyiségben videofilmeket vetítünk külön a gyerekeknek és külön a felnőtteknek.- S mi lesz a "nagyterem" sorsa?- Pályázatot írt ki a tanács a bérlésére, ha jól emlékszem elektrotechnikai és vendéglátóipari ismeretekkel rendelkezőknek. Ez utóbbi remélem nem azt jelenti, hogy "kocsma" nyílik majd a művelődési házban. Annál is inkább, mivel ötven méteres körzetben öt helyen legálisan, s legalább ugyanennyi "zugkocsmában" lehet szeszes italt venni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ellene vagyok a kulturált szeszesital-fogyasztásnak, de sajnos a tapasztalatok azt igazolják, hogy jogos az aggodalmam. A jászladányi mozirajongók igencsak hiányolhatják a Dózsa Filmszínházat. Délutánonként többen is útra kelnek Szolnokra, Jászalsószentgyörgyre egy-egy film kedvéért. Tartsunk velük, mondjuk Jászalsószentgyörgyre! A nagyközség mozija nem kelt rossz benyomást.- Körülbelül tizenöt éve épült - jegyzi meg Varga György üzemvezető, aki filmszállító, fűtő, s gépész is egy személyben. Nem is tudom, melyik "munkaköréről" faggassam, így inkább arra kérem, mondja el napi teendőit.- Az újszászi vegyesipari szövetkezetnél dolgozom főállásban. Munka után Újszászról viszem a filmet Jászalsószentgyörgyre. Egyenesen a moziba megyek, begyújtok a kályhákba. Szerencsére közel lakom, így van időm hazanézni a családomhoz, a vetítésig ingázom többször is az otthon és a mozi között. Öt óra felé begyújtom a nagykazánt, majd előkészítem a filmet. Rajtam kívül jelenleg egy takarítónő dolgozik még a moziban, s egyben ő a pénztáros. Tavaly óta már csak heti négy alkalommal vetítünk.- S mennyit kapnak mindezért?- A takarítónő úgy tudom kétezer forintot.- Havi 16-18 takarítás, plusz a pénztári teendők után?- Igen. Jómagam háromezerötszáz forintot kapok, természetesen bruttóban, de több mint a fele elmegy az adóra. Hogy miért csinálom mégis? Szeretem a mozit, ennél jobb szórakozás szerintem nincs. Tizenegy éve vetítek, s nagyon sajnálnám, ha megszűnne a mozi. Ha még ez sem lesz, akkor milyen szórakozási lehetőség marad a jászalsó- szentgyörgyieknek?- Fennáll a veszélye?- Sajnos igen. A jászalsószent- györgyi is veszteséges mozi. Filmje válogatja, hogy mikor van telt ház. Átlagban hatvanan néznek meg egy-egy előadást. Szerintem magasak a hely árak, s különösen a gyerekeknek szóló filmekre kellene jóval olcsóbb jegyeket árusítani. Belőlük lesznek ugyanis a felnőtt mozinézők, filmbarátok. S persze nem mindegy, hogy milyen filmek barátai. A legtöbb mozis, akivel találkoztam, kárhoztatta azt a korszakot, amikor "elő voltak írva" a szovjet és a magyar filmek vetítései, lehetőleg minél magasabb nézőszámmal. Ez nem tett jót a két ország filmjei megítélésének, jóllehet nem mindegyik alkotás érdemelte meg a kézlegyintést. Az elmúlt negyven esztendőben ugyanis talán valamennyi művészeti ág között éppen a film volt a legprogresszívebb hazánkban, sajátos eszközeivel olyan kérdésekre keresett választ, amelyet az irodalom, vagy a történetírás fel sem mert vetni. Ismeretek hiányában így a közönség nagyobbik része csak állt, vagyis hogy ült és nézett, illetve esze ágában sem volt megnézni a magyar filmeket. A mozinak a krimik, az akciófilmek, újabban pedig a horror hozza a pénzt. S ahogy a műsorterveket nézem, ezekből igen bőséges a kínálat. Hogy félreértés ne essék, nem az a baj, hogy valaki ilyen filmeket is megnéz, hanem az, ha csak ezekre vált jegyet. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kriminek, horrornak ugyanaz a törzsközönsége. A másra, a filmművészet remekeire vágyó szűkebb réteg így eleve ki van zárva a moziból. S persze azért sem megy, mert az épület olyan amilyen, mint például Jánoshidán. Szarvas István többek között így mutatja be a mozit:- A jánoshidi tipikus "csőmo- zi". Egy hosszú teremből áll, a vetített kép torz egyrészt az épület belső kialakítása, másrészt a gépek katasztrofális állapota miatt. Az épület sarkai repedezettek, legalább tíz éve nem meszel- tették ki a falakat, nincs bevezetve a víz, nyikorognak a faszékek, s olajos a padló. Ilyen körülmények között is átlag 30 forintért nézhet filmet a közönség. Ezek után hadd mutassam be Szarvas Istvánt. Ő főállásban a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyermekétkeztetési Leány- vállalatának energetikusa. Jász- boldogházán lakik, onnan ingázik a filmmel Jánoshidára heti három alkalommal. Vetítés után annak rendje-módja szerint összecsomagolja a filmet, s viszi a vasútállomásra. Filmszállító és mozigépész a másodállása havi nem egészen kétezer forintért. Majdnem minden második napja, szabad ideje ilyenformán foglalt. Volt időszak, hogy még rá is fizetett a mozizásra, amikor például Űjszászra járt vetíteni. Megszállott mozis. Ahol csak megfordul, benéz a filmszínházakba, s a látottak alapján állítja, hogy a megye mozijainak épülete, gépparkja elkeserítő állapotban van. Ennek ellenére sajnálná, ha megszűnne a mozi Jánoshidán.- A vállalat felajánlotta, hogy vegyük bérbe - mondja. - Ehhez azonban tőke kellene, ami nincs. Ráadásul a Köjál és a Tűzoltóság azonnal bezáratná. A felújítást pedig buldózerrel kellene kezdeni... Miközben különösen a községi mozik helyzete válságos, a vállalat megyei központjában újabb mozi létesül. A tervek szerint rövidesen megnyílik a mintegy száz személyes Koktél mozi, amolyan művészmozi féle profillal. Szó se róla, elfér a hatalmas épületben - a régi szolnoki nyomda helyén - ahol hangosbeszélőn üzennek, vagy hívják egymást a vállalat munkatársai. Valaha jóval többen dolgoztak a "központban" a vidéki mozisok nem kis ellenérzésére.- Jelenleg huszonnégyre csökkentettük a létszámot - jegyzi meg Majorosné Drávái Mária igazgatóhelyettes, aki hosszabb ideje irányítja a vállalatot az igazgató betegsége miatt. így hát tőle érdeklődöm a községi mozik várható sorsáról. A beszélgetés közben sokmindenről, gazdálkodásról, filmforgalmazásról, műsorpoütikáról, árakról, nyereségről, veszteséges mozikról esik szó. Tény és való, hogy a vállalat nincs most könnyű helyzetben, de hát hogy így "lerongyolódott" a megye mozihálózata, azért őket is felelősség terheli. S most, mentve a menthetőt, a vállalat megpróbál szabadulni a veszteséges moziktól. Jelenleg mindössze hetven mozit működtet a megyében.- Mennyi marad meg ebből az év végéig?- Az úgynevezett 16 milliméteres filmek vetítésére alkalmas mozik sorsa komoly veszélyben van. Ilyen kópiákat már nem is igen készítenek.- Hány ilyen mozi van a hetvenből?- Harminc körül van a számuk, de elképzelhető, hogy a normál mozik közül is be kell zárni néhányat, vagy átmenetileg szüneteltetjük bennük a vetítést.- Mennyit költenek az idén felújításra?- Karbantartásra, felújításra - mivel bizonytalan az állami támogatás - másfél-kétmillió forintot, s körülbelül ugyanennyi van beruházásra.- Az a hír járja, hogy a vállalat két éve másfél millió forinttal "beszállt" a Rátóti legényanya forgatásába. Igaz ez?- Csak kétszázezerrel, mivel Szolnokhoz kötődő szerzője volt. A film végül is nem lett igazán sikeres, a 200 ezer forintunkat azonban "visszahozta".- A vállalat több településen is bérbe akaija adni a mozit. De van-e kereslet?- Nincs túl nagy érdeklődés, pedig a jövő a filmszínházak önállósulása felé mutat.- Ezzel egyidejűleg a megyei vállalat létjogosultsága is megszűnik.- Feltétlenül. A jelenlegi struktúra felett ugyanis eljárt az idő. Helyette valamilyen szövetséget kellene alakítaniuk a moziknak, amely megvédené őket a forgalmazókkal szemben, s külön kellene választani az úgynevezett kereskedelmi és művészmozit is. A jelenlegi gyakorlatban ez teljesen összemosódik. A jövő tehát a mozik kiárusítása. A jobb állapotban lévő filmszínházak talán még elkelnek. De kinek kellenek a kisebb települések dü- ledező, omladozó mozijai? Tál Gizella
