Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
f----------------------------------------------------------->y H ajnalonként még dérré dermed a bokrosodé búzatövek verőfényben nyurguló szálain a pára, a kiskertek kapujában, a nagyüzemi táblák szélén hunyorogva meg-megálló gazdaemberek azonban már érzik: a levegőben van a tavasz. Csak hát más ez a mostani kikeletvárás, a levegőben van egyéb is. Például a remény, hogy a három-négy évtizede elkövetett és azóta konzervált igazságtalanságok jóvátétele kézzel fogható közelségbe kerül. Meg az aggodalom a korlátlan magántulajdon keretében földreformot is követelő egyes politikai pártok jól prosperáló nagyüzemi gazdaságokat sem kímélő szélsőséges megnyilvánulásai miatt. Vajon hogyan éli ezt meg a "kicsihez" és a "nagyhoz" tisztes érzelemmel kötődő kisgazda és a téeszelnök, hogyan látják a földtulajdonlás jelenét és Jövőjét? A tábla innenső és túlsó szélén Az állam résen van: hol lehet még szorítani a présen? Ha csak röpke fertályórával is előbb próbálkozom a kapucsengővel felhívni magamra a háziak figyelmét, lehet hogy meg se hallják. A hátsó udvarból csaholja elő Dögéi Imrét a hűséges házőrző, ahol éppen elégedett mos- lékszürcsöléssé csöndesült a két kocaalja hízónak való éktelen visítása. Látszik a gazda öltözékén - meg is jegyzem -, hogy nem politizálással keresi a kenyerét.- Jól is nézne ki ez az ország - mondja, miközben a házba tessékel -, ha a magamfajta gazdaember is dologidőben szervezkedne, gyűlésezne. Első a föld meg a jószág, azután jöhet a politika. Most már! Ä törökszentmiklósi kisgazdák egyike Dögéi Imre. A múlt év őszén kezdett újjáéledni a nagy múltú párt a városban, 250 tagot tartanak jelenleg nyilván. Nem lebecsülendő ez, a szimpatizánsaik nagy száma még kevésbé. A negyvenes évek végének helyi birtokviszonyaival magyarázza a pártja földreform-programja iránti nagy érdeklődését.- Nem a nagybirtok volt a jellemző Törökszentmiklós határára. Harminchétezer katasztrális hold szántónak a felét öt-tíz holdanként mérték szét a földosztáskor. Még az 1949-es, akkor még Mint hallom, négy hold saját és három hold bérelt földön termeli meg a két kocának és az államnak évente eladott 25-30 hízónak a takarmányszükségletét. Saját maguk termelte, nem pedig drágán vásárolt táppal szeremének jószágot tartani azok is, akiket a módosított földtörvénnyel felvértezett kisgazdapárti vezetők a helyi nagyüzemekkel szemben képviselnek.- Jaj volt annak a gazdának régen is, lett légyen kis- vagy középparaszt, aki kukorica vagy más termény eladásával akart megélni a földjéből. Bőrbe töltötték, úgymond, a terményt régen is. Úgy értem, marhába, sertésbe, baromfifélébe, azután a tejet, a húst adták el. Nagyobbrészt takarmánytermesztés céljából követelnek vissza a Béke Tsz-től is a gazdatársak vagy négyszáz holdat. Egyelőre nem mutat hajlandóságot a földreformra a szövetkezet. Majd az új parlament, meg majd az új földtörvény, így érvelnek a vezetői. Pedig mi már a tavaszon kukoricát meg más abraknak, tápnak valót akartunk vetni a még a nevünkön lévő, most már a törvény szerint is visszajáró földeken.- Aztán hogyan képzelik a földreformot a törökszentmiklósi határban?- faggatom beszélgetőpartneremet. Kételkedem, amikor mondja, hogy békésen persze, nem a té- esznek meg a tagjainak a lehetetönkéntes szerveződéssel létrejött szövetkezetekben is csak háromnégyszáz holdakat szántottak egybe. Tíz évre rá viszont, a tagosításkor már a közismert erőszakossággal alakítottak meg öthat nagyüzemet. A mostani Béke meg Tiszatáj Tsz jogelődjeit. A sok kis- és középparaszt közül azoknak, akik még élnek, vagy az örököseiknek persze, hogy fölcsillant a szemük hallván, hogy a tagosított, államosított földjük talán még visszakerülhet jogos tulajdonukba. Személyes dolgokra terelve a szót, megtudom, hogy Dögéi Imre is azon törökszentmiklósi gazdák egyike, akik érzelmileg is kötődnek pártjuk programjához, a földek visszaköveteléséhez.- Apám először lelkileg, aztán testileg is beleroppant a beszolgáltatás éveinek igazságtalanságaiba. Ötvenben végleg elvesztette a család. Csapásra csapás jött: könyörtelenül felszólítottak, hogy a tőle örökölt földet adjam le az államnak. Tudja mit kaptam öt hold jó szántóért? Egy új sparhelt árát. Azért nem kellett csak végleg elszakadnom a földtől, mert az apósom haláláig kitartott, mint egyéni gazdálkodó. Az ő örökségét művelem, most már nyugdíjasként. lenné tétele árán. Megemlítem azt is: a minap olvastam több újságban, hogy a kisgazdapárt országos szóvivője tyúktolvajoknak titulálta a téeszelnököket és az állami gazdasági igazgatókat.- Tiltakozunk az ilyesféle szélsőséges megnyilatkozások ellen! - háborodik föl látható őszinteséggel Dögéi Imre. - Azzal, hogy a maga emlegette képletes tábla innenső meg túlsó széléről acsarkodnak egymásra a földreformot követelők és a nagyüzemet védők, semmire nem megyünk. Asztalhoz kell ülnünk, szót kell értenünk egymással. A földjáradékot illetően például már jutottunk valamire, a Béke Tsz-szel. Aranykoronánként húsz kiló búzát emlegetnek. Persze még ez is nevetséges, hiszen az holdanként mondjuk négy-öt mázsát jelent itt, a mik- lósi határban. Régen a tízszeresére tartottak egy holdat. A jobb földeknek pedig, amelyek gazdanyelven szólva megtették volna akár virágcserépbe is, 70-80 mázsa kenyémekvalót ért holdja. Merthogy mindig is a búza volt az értékmérő. Igyekszem beszélgetés közben még a látszatát is elkerülni annak, hogy kétségbe vonnám a miklósi kisgazdák jó szándékát. Dehát - érvelek - mégiscsak a nagyüzem létét fenyegeti, ha a még tagi tulajdonban lévő földeket - az új kormány alkotta végleges földtörvény alapján esetleg az annyiért-amennyiért megváltottakat is - vissza kell adni. Dögéi Imre megmosolyogja tömött bajusza alatt az aggodalmam.- Tudja, az én tanult szakmám mezőgazdasági gépész. Ha annak idején, inas koromban a kezembe nyomtak egy vaslemezt, hogy készítsek belőle alátétet, és én a közepéből vágtam volna ki, hát úgy nyakon teremtett volna a mester, hogy csak no. A világért És a módosított földtörvényből egyelőre még kimaradt, de a kisgazdák által határozottan követelt rehabilitáció? Erre is kész a józan paraszti ésszel kigondolt válasz:- A valós lehetőségektől való elrugaszkodást jelentené, ha csengő forintokban történő kielégítésre gondolnánk. Csakhát kérdeznék én valamit: annak idején mivel kezdtek gazdálkodni a tagosított földeken a nagyüzemek? Tán nem a gazdáktól elkol- lektivizált igavonó jószágokkal, ekékkel meg vetőgépekkel? Miután szó sincs a nagyüzemek teljes szétveréséről, én amondó vagyok, hogy a kisebb területen kevesebb gépre, eszközre lesz szükségük a szövetkezeteknek. A majd igazi értékén a közösben hagyott földért miért ne kaphatna a mostani alamizsnaszámba menő földjáradék, megváltási díj helyett gépeket az egyéni gazdatársadalom? Amiket azután szintén társulásos keretek között hasznosíthatnánk... Kisebb terület? Kevesebb gép? - gondolkodom hangosan. Nem vezet az majd téeszeken, állami gazdaságokon belüli munkanélküliséghez? A parasztság által négy évtizeden át elszenvedett igazságtalanságokban nem vétkes sokak kenyeréNemrégiben egy vidéki város rangos rendezvényét beajánló helyi téeszelnök megnyitó beszédében hallottam a keserű megjegyzést: sajnos a hazai sajtónak ma nem újság, nem hír az, hogy az ültetvényeken metszik a szőlőt, a gyümölcsfát, hogy a határban finomítják a talajt a vetőmagvaknak, hogy a kertészek a fóliasátrak alatt készítik a palántaágyat; a hír manapság az, hogy hol, melyik pártnak az irodáját törték fel. Mesélem ezt a "tábla túlsó szélén" felkeresett téeszelnök ismerősömnek, Cibakházán.- Kétségtelen - hagyja helyben Túróczi János -, hogy miközben a pártok tucatjaitól mást sem hallunk rádióban, tévében, mint hogy arccal a vidék, a parasztság felé, valahogy elterelődött az országos figyelem arról, mi is történik közben a gazdaságokban. Pedig hát nálunk sem állt meg az élet, a Vörös Csillag Tsz tagjai is igyekeztek kihasználni az enyhe telet. Amikor csak rá lehetett menni a földekre, készítették a magágyat a legkorábban vetésre kerülő borsónak, cukorrépának. Az is kétségtelen persze, hogy amíg a tagság teszi a dolgát, a zárszámadási, a tervezési munkák dandárjában is lépést kell tartaniuk a vezetőknek a gazdasági, politikai változásokkal. Sokszor apró lépések ezek csak, sem a parcellarendszert akarjuk mi visszaálítani, csak elérni, hogy a jogos földtulajdonához hozzájusson, aki akar. Lesz persze sok olyan idős embber, aki nem tud már megművelni öt-hat holdat. Az ilyen visszaadott földeken társulásokat hozhatnánk létre, megtermelni a téesznyug- díjasoknak a konyhára, a jószágoknak valót. nek elvesztéséhez? Elgondolkodva ingatja a fejét Dögéi Imre: ők, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt tagjai sem látják még mindennek a végét.- Emlékszem még azokra az évekre, amikor a nagyfiú hazajött Pestről, Debrecenből, kérni az apját, hogy lépjen be mégis a földjével a téeszbe. Mondván, hogy csak úgy tudja befejezni az egyetemet, ha a káderlapjára, az apja foglalkozása rovatba azt vésik: téeszparaszt. Nyílt titok ma már, hogy a közeljövő Magyar- országon is munkanélküliséggel fenyeget. Nem lehetetlen, hogy a mai fiúk is hazajönnek ebből vagy abból a városból, a megszűnt vagy átszervezett üzemekből, gyárátból. Mondja meg, hová máshová jönnének, ha nem a szüleikhez? Mondván, hogy van apámnak saját vagy örökölt jussa a közösben, vegye ki, azon megélünk. Aztán meg tudja, úgy vagyok én vele, hogy ha a felduzzadt adminisztrációs létszámnak egy része munkanélkülivé válik, tán még jót is tesz a közös gazdálkodásnak. Földet, meg jószágot szerető, hozzáértő téeszparasz- tok véleményem szerint a földreform után se maradnak kenyér nélkül. olyanok például, amilyeneket a földreformhoz félmegoldást kínáló módosított földtörvény lehetővé tesz.- Számunkra, a nagyüzemi vezetők és a tagság számára, nem megnyugtató, - ismeri el a cibaki elnök - a mostani törvénymódosítás. A még saját, tagi tulajdonban lévő földek igény szerinti kiadásával, további bérbevételével vagy megvásárlásával egyetértünk, de hosszabb távon a gondolkodásunkat gúzsbaköti, hogy nem tudjuk, hogyan alakul a továbbiakban a földtulajdon kérdése. A nagyüzemi növénytermesztésnek például létfeltétele a biztonságos öntözés. Már korábban megrendeltünk sok millióért egy újabb lineár öntözőberendezést, lehet, hogy mire felszerelik, kiviszik alóla a földet? Magas színvonalon, nagy jövedelemmel termelünk borsót, zöldbabot, amihez most húszmillióért kellene betakarítógépet vásárolnunk. Merjük? A módosított törvény adta lehetőségekkel valóban azonosította magát a gazdaság vezetése, ezt egy éppen befejezett felmérés is bizonyítja. Nyugdíjas té- esz-tagok nyilatkozataival teli dossziét tesz elém Túróczi János.- 3300 hektárnyi szántóterületünkből 1271 hektár még saját tulajdonban van, aktív és nyugdíjas tagjainknak, a téeszen kívüli örökösöknek a nevén. Nem nagy táblák ezek, hiszen az összes terület 1384 személyé. Kértük a földjáradékosokat, nyilatkozzanak, hogy a törvény biztosította új lehetőségek melyikével kívánnak élni. 270-nen válaszoltak, hármuk kivételével írták az űrlapra, hogy továbbra is a téesz kezelésében hagyják földjüket. Egy tagunk kiviszi, ketten pedig kérték,hogy vásárolja meg a téesz. A módosított földtörvény eladó és vevő alkujára bízta a vételárat, a tagjaink 30 ezer forintért kínálták fel hektárját. Másfél hektár kikért és 4,8 hektár eladásra kínált földről van Mi lesz mindennek, a nagy jövedelmet biztosító nagyüzemi technológiáknak a nagy értéket nagy biztonsággal termelő gépeknek a sorsa? Túróczi János hisz egy olyan új kormánynak, parlamentnek a létrejöttében, amely egyének és közösségek számára egyaránt megnyugtatóan - felelősen és hozzáértően - rendezi a földtulajdon kérdését. Azért persze átgondolta már szélsőséges esetek lehetőségét is.- Ha valóban tömegesen viszik ki a tagok a földjeiket, odalesz a húszezer forintos hektáronkénti jövedelem. Akkor ki kellene vonnunk a tőkét néhány olyan ágazatból, például a faüzemből, az állattenyésztésből, amelyeket elsősorban foglalkoztatáspolitikai megfontolásokból, jobbára csak a rentábilitás szintjén üzemeltetünk. Ez már maga helyi munkanélküliséget szülne. Ha viszont a több párt által is szorgalmazott 1947-es földtulajdonviszonyokat kell helyreállítani, akkor pár száz hektárosra zsugorodna a téesz. Nagyon sok ember maradna munka nélkül a faluban. Nálunk ugyanis a megyei átlagnak a négyszerese a tagsűrűség, vagyis 3,8 hektár földterület biztosít elfogadható megélhetést egy-egy tagnak. Persze akkor még csak a földek visszaadásáról beszéltünk. Csakhát benne van ám még "a pakliban" a rehabilitáció is. Amikor erről esik szó, nem tudja palástolni az indulatait a téeszelnök.- Ahogyan a saját tulajdonú földek visszaadásával egyetértünk, azt is helyeseljük, hogy a több évtizedes igazságtalanságokért természetben is, anyagiakban is, erkölcsileg is kárpótolják a parasztságot. De ne a nagyüzem, ne az abban dolgozók kárára! A mezőgazdasági termékek árai soha nem tartalmazták a föld értékét, miután az eddig nem is került megállapításra. Az állam viszont vastagon lefölözte a paraszti munka hasznát, elment a pénz a vidékről iparosításra, miegymásra. Ha volt Bős-Nagymarosra 80 milliárdunk, hát legyen erre is! Igenis az állam kell, hogy vállalja ezt a rehabilitációt! A cibakházi határban ősszel vetett kenyémekvaló talán már kasza alá is érik, mire az a bizonyos hozzáértő, felelős kormány megnyugtatóan intézkedni tud a földtulajdon kérdésében. Vajon egy fiatal szövetkezeti elnöknek - Túróczi János a legfiatalabbak közül való a megyében, 34 éves szó - mondja az elnök - és hozzáteszi: bizony nem sok az a 30 ezer forint.- A valós földértékelés után ennél biztos hogy jóval magasabb lesz a forgalmi érték. Van ázsiója Cihákon a termőföldnek, maguk a nagyüzemi eredmények is árfelhajtó szerepet játszanak. Húszezer forintot közelítőhektáronkéntijövedelmet értek el tavaly a növénytermesztők. Százmázsás zöldbab, öt- venmázsás zöldborsó, hatvan és félmázsás búza, hetvenmázsás fehér cukor átlagterméssel persze. Aminek magának is ára van, nem is kevés: a szántóterületünk egynegyedét öntözzük már lineár berendezésekkel.- milyen elképzelései vannak a közeljövőt illetően?- Én a nagyüzemi termelés, nem pedig a mostani szervezeti keretek teljes felszámolását tartom az ország elleni merényletnek. Nem állítom, hogy éppen a jelenlegi szervezeti keretek között kell művelni a földet, nevelni a jószágot. A földhöz, kinek - kinek a jogos tulajdonához rendeljük hozzá a lehető legigazságosabb módon nevesített szövetkezeti vagyont. Azután maguk a parasztok döntsék el, kivel állnak össze. Valós tulajdonukkal, önkéntes szerveződéssel hozzanak létre szövetkezetét, vagy szövetkezeteket. Mert az se törvényszérű, hogy egy kollektívának kell művelnie a cibakházi határt. A parasztságot ért - és mint kiderül: sajnos még mindig érő - igazságtalanságok dolgában Túróczi János téeszelnök- nek sem kell a szomszédba menni példáért. Családi esetet hoz fel, és egy, a napi postával érkezett hivatalos értesítést mutat felháborodva.- Apámnak is van az egyik, anyámnak is egy másik falu határában kollektivizált földje. Tudom mit kaptak, kapnak a jelenlegi szabályok értelmében a kettejük tizenhat holdjáért, bérleti díjként. Komolyan mondom, ha vadrejtőnek használnánk, talán nyúlból összefogdosnám azt a pénzt. Mi itt Cibakházán megpróbáltunk valamicskét javítani a helyzeten. Éppen a múlt heti zárszámadó küldöttgyűlésen hagytuk jóvá, hogy a foldjáradé- kot az aranykoronánként! nyolc kiló búzáról tizenkét kilóra emeljük. Nem sokat adtunk a tagoknak igaz, ezzel a harminc- nyolc forint emeléssel. Viszont nézze, itt a Pénzügyminisztérium most érkezett levele: a szövetkezetek által fizetett földjáradék adómentessége megszűnt. Szóval mi adtunk harmincnyolc forintot, annak 20 százalékára, személyadóként máris rátették a kezüket. Az a helyzet tehát, hogy miközben a pártok és a nagyüzemek egymással szót értve, és szó se róla, néha egymás ellenében, de tenni igyekeznek a falun élőkért, a mezőgazdaságban dolgozókért, állam elvtárs - vagy talán már inkább állam úrnak kellene mondani? - sem tétlenkedik: résen van, keresi, és meg is találja, hogy hol lehet még szorítani a présen. Temesközy Ferenc A termény "bőrben" mindig többet ér Jól jöhet még a fiataloknak is Eddig mindössze három földigénylő Ha Bős-Nagymarosra voltak milliárdok...
