Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

Magazin Hatalmat csak hatalom korlátozhat Dr. Schlett István az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara politológiai tanszékének munkatársa, egyetemi docens előadást tartott Nagykörűben. Méghozzá igen aktuális kérdésről, a helyi önkormányzat jövőjéről, kialakulásának lehetőségéről. Korsza­kos változások idejét éljük. Az előadást hallgatva nem alaptalanul fogalmazódott meg bennem, hogy miközben tudván tudjuk, hogy a kopernikuszi világkép a helyes, fogalmainkban a ptolemaioszi képhez ragaszkodunk, tehát azt mondjuk, hogy felkel a nap, lenyugszik a nap. így vagyunk az új fogalommal, az önkormány­zattal is. Szüntelenül a tanácsi rendszerhez hasonlítjuk.- Beszélgetésünk elején arra kérem, hogy ilyen összefüggés­ben, a különbségek oldaláról vi­lágítsuk meg a kérdést.- A tanácsi rendszer álönkor­mányzat volt, tehát nem volt iga­zi önkormányzat. Nem is lehetett az, hisz a proletárdiktatúra alap­logikája a hatalom egysége, a ha­talom megosztottságának tilal­ma. Az önkormányzat viszont hatalommegosztást feltételez. A korábbi időszakban nem így volt. A tanácstörvény ellenére voltaképpen a tanácsok nem vol­tak mások, mint a központi hata­lomnak a nyúlványai, közigaz­gatási nyúlványai, tehát egysze­rűen nem voltak önkormányza­tok.- Ez rendszerhiba, vagy a rendszer gyakorlati megvalósu­lásának a hibája volt?- Ez magának a rendszernek a problémája. Az adott rend­szerben igazándiból nem jöhetett létre önkormányzat. Ónkor­mányzati törvény ugyan szület­hetett, de valódi önkormányzat nem létezhetett. Másfajta hata­lommegosztás sem volt, tehát az érdekképviseleti szervek sem je­lentettek ellenhatalmat a politi­kai hatalommal szemben, az egyénnek sem volt hatalma a rá­nehezedő központi hatalommal szemben, egyszerűen nem volt hatalommegosztás.- Az előadásában is elhang­zott, hogy hatalmat csak hatalom korlátozhat. Értelmezhetjük úgy is, hogy az önkormányzat szere­pe többek között az állam hatal­mának mérséklése?- Mindenképpen. És éppen ezért gondolom, hogy Magyar- országon nem lesz parlamenti demokrácia, ha nem lesznek ön- kormányzatok, mert hisz nem ar­ról van szó, hogy a parlamenti demokrácia azt jelentené, hogy egy párt uralma helyett több párt uralma jön létre, hanem a parla­menti demokrácia csakis egy ha­talommegosztási rendszeren nyugodhat, amelynek az önkor­mányzat természetesen csak az egyik eleme. Hozzátartoznak más hatalommegosztási techni­kák is, tehát a hatalmi ágak elkü­lönülése; a bírói hatalom, a tör­vényhozó hatalom, a végrehajtói hatalom egymással szembefor­dulása. Az önkormányzatnak na­gyon fontos szerepe van abban, hogy ez a hatalomkorlátozás megtörténhessen, hogy a parla­menti demokrácia működőképes lehessen.-Úgy gondolom, bizonyos fel­tételek is szükségesek ehhez, mármint ahhoz, hogy egy önkor­mányzat ténylegesen betöltse funkcióját.- Hatalma annak van, aki az akaratát érvényesíteni tudja. Vol­taképpen a hatalom nem más, mint érdekérvényesítési vagy akaratérvényesítési potenciál. Ehhez természetesen eszközök kellenek. Az eszközöket hosszan sorolhatnám. Kellenek egyrészt törvények, amelyek korlátozzák az államhatalom, a közigazgatás vagy a központi kormány be­avatkozását. Szükséges az állampolgárok öntudata, fegyelme és az akarata, hogy szembeszegüljenek ezzel a központi hatalommal, támogas­sák az önkormányzatokat az aka­ratérvényesítésben; de szükség van anyagi feltételekre is. Azt hi­szem, mindhárom kérdés eléggé tisztázatlan jelenleg. Pillanatnyi­lag az önkormányzatok nem ren­delkeznek kellő anyagi eszköz­zel ahhoz, hogy akaratukat érvé­nyesíteni tudják. Az emberek po­litikai aktivitása viszonylag cse­kély. Amennyiben jelen van, szá­momra úgy tűnik, inkább a nagy- politika színtere felé fordul, és nem jelenik meg igazán az ön- kormányzati aktivitásokban. Vá­rat még magára az önkormány­zati törvény meghozatala is. Bár ennek az előkészületeiről tu­dunk, mindenesetre hiányzik egy olyan törvény, amely a központi hatalmat jogilag akadályozza meg abban, hogy bizonyos nem rá tartozó ügyekbe beleavatkoz­hasson.- Az önkormányzatok szerepé­nek növekedésével óhatatlanul fölmerül a megyerendszer meg­változtatásának igénye, szüksé­gessége. Vajon ez a több évszáza­dos közigazgatási intézmény, amely eddig minden megszünte­tő törekvésnek ellenállt, ezúttal is fennmarad, avagy végleg meg­szűnik? Milyen irányba hat az önkormányzati rendszer kitelje­sedése?- Én azt gondolom, hogy ha Magyarországon tényleg lesz önkormányzat, akkor a megye kérdésének szükségképpen föl kell merülnie. A megyerendszer az elmúlt évszázadokban persze jelentős változásokon ment ke­resztül. 1848 előtt a nemesi vár­megye teljesen egyértelműen a megyeileg megszervezett ne­mességnek volt egyfajta érdekér­vényesítő terepe. Ilyen értelem­ben, és hangsúlyozom, hogy eb­ben az értelemben önkormány­zati egységről volt szó. Nagyon jól tudjuk a magyar alkotmány- jogi harcokból, hogy ez a nemesi vármegye nagyon kömoly ellen­súlyt volt képes gyakorolni Ausztriával vagy a központi kor­mányzattal szemben. De jelen pillanatban nem egy ilyen típusú megyével állunk szemben. Pon­tosabban szociológiai elemzések kimutatják, hogy bizonyos dol­gok azért átöröklődtek, de én azt hiszem, hogy jelenleg a megye igazán nem az érdekérvényesí­tésre, tehát nem egy sajátos me­gyei érdekérvényesítésre szolgá­ló szervezet. A megyei érdek na­gyon nehezen megragadható. Hanem sokkal inkább a közigaz­gatási centralizáció eredménye­képpen jött létre és működött, a központi akarat érvényesítésé­nek az eszközeként jelent meg a megye lakosságával, vagy a me­gye településeivel szemben. Szociológiailag ismert tény, ha létrejön egy szervezet vagy egy szervezett csoport, akkor az megszüli a saját maga érdekeit. Ezt úja le a szociológiai, polito­lógiai irodalom az utóbbi idő­szakban úgy, hogy létrejöttek kiskirályságok, létrejöttek me­gyei oligarchiák, tehát a megye mint hatalmi központ körül való­ban formálisan és informálisan megszerveződött egy sajátos ér­dekcsoport. Ezt a feudalizmus­ból kölcsönzött szóval nevezzük oligarchiának, amelyben benne volt a hatalmi elit, benne volt az igazgatási elit, sőt érdekes mó­don, a pártállam sajátos felépíté­séből következően, ide bekap­csolódtak az ugyancsak megyei­leg szervezett érdekvédelmi cso­portok, mint a Teszöv, az SZMT és ehhez hasonlók; ezekhez hoz­zászerveződtek, sőt hozzákap­csolódtak a nagyvállalatok is. Kétségtelen, hogy létrejött egy­fajta érdekcsoport, amelynek a kiterjedése viszonylag széles volt. Ilyen módon konstruáló­dott a megyei érdek, amelynek voltaképpen nem túl sok köze van a megye lakosságához, a me­gye egyes településeihez, hanem ennek a sajátos szociológiai érte­lemben megszerveződött oligar­chiához volt csak köze, valamint az oligarchia körül kialakult kli­entúrához. Ha ez marad, ha en­nek az érdekérvényesítési hatal­mát nem korlátozzák, akkor meg fog maradni a megye is. Esetleg a megyei önkormányzat akkor ezt a feudális értelemben vett kiskirályságot fogja jelenteni. El tudom képzelni, hogy ez az ér­dekcsoport megmarad, hogy nem a központi akarat képviselő­je lesz, de nem is a megyei érdek képviselője, hanem egy sajátos érdekkoncentráció szemben a központi akarattal és a megye la­kosságának érdekével. A magyar demokratizálódási folyamatok­nak egyik kulcskérdése pontosan az ilyen típusú összefonódások és érdekkapcsolatoknak a szét­zúzása lenne, és ezt az önkor­mányzatok szempontjából is fontosnak tartom.- Ón tehát a megyerendszer megszüntetését szorgalmazza. A "szociológiailag szerveződött" érdekcsoport is védi érdekeit. A kialakuló önkormányzatok vi­szont függő helyzetüknél fogva sem tudnak szembeszegülni a megyével.- Az valószínűnek látszik, hogy a magyarországi demokra­Dr. Schlett István politológus a helyi önkormány­zatokról tikus átalakulások nem fognak egyik napról a másikra végbe­menni, tehát egy parlamenti vá­lasztás önmagában nem elégsé­ges. Viszont arra van esély, hogy az ilyen érdekcsoportosulásokat, amelyek természetüknél fogva szembeszegülnek a demokrati­kus játékszabályokkal a politikai rendszer demolu-atikus működé­sével, hogy az olyan érdekszer­veződéseket, mint például a me­gyei lobby, egy felülről és egy alulról kiinduló sokrétű nyomás következtében szétmállasszák, esetleg elemére bontsák, esetleg kiiktassák a politikai életből. De ezt önmagában a parlament nem fogja tudni elérni, a központi kormányzat önmagában nem fogja elérni, a pártok önmaguk­ban nem fogják elérni, ehhez a társadalom sokfajta, sok típusú szerveződésére van szükség, többek között az önkormányza­tokra is. Nélkülük a demokrácia nem jöhet létre. A parlamenti de­mokrácia intézményrendszerei­nek kiépítése mellett feltétlenül szükséges például az önkor­mányzat vagy az érdekképvise­leti szervezetek kialakítása.- A demokrácia hídjának két pilléréről van szó tehát. Egyrészt egy demokratikusan választott parlamentről és egy hasonlókép­pen létrejövő önkormányzatról. A parlament hamarosan, a vá­lasztások után összeáll, vajon mikor várható, hogy a híd másik pillére is elkészüljön, magyarán: mikor lesz meg a törvény, és mi­korra lesz életképes az önkor­mányzat Magyarországon?- A törvény meghozatala való­színű, hogy hamarabb megtörté­nik, mielőtt az életképes önkor­mányzatok kialakulnak. Itt is ne­héz feladatokkal állunk szem­ben, mert - mint említettem - az önkormányzatok működéséhez anyagi eszközökre van szükség. Azt nem tudom, hogy gazdasági­lag indokolt-e az a nagymérvű elvonás, ami ma Magyarorszá­gon tapasztalható. Az azonban bizonyos, hogy így az önkor­mányzatok nem teremthetik meg saját működésük alapjait. Tehát lehetséges, hogy az önkormány­zatok kialakulása és működőké­pes rendszere hosszabb időt fog igénybe venni. Tanulási időszak­ra is szükség van, hogy magát az önkormányzati tevékenységet megtanulják, esetleg el tudják hárítani, hogy az önkormányzat jelszava alatt valamiféle notabi- litás vegye át a hatalmat az élők és a holtak fölött a faluban, ami egyfajta refeudalizációt jelente­ne. Szóval én optimista szeret­nék lenni, de realista is egyszer­re, ezért azt kell mondanom, hogy valószínű, mindez még éveket fog igénybe venni. Szőke György---------------------------------------------------------\ Ú jra Zwack az Unicum A Zwack-Unikum Budapest Kft. So­roksári úti üzemében újra megkezdték a Zwack-Unikum gyártását. Az alapító Zwack cég elődje 1840-ben jött létre Bu­dapesten, és fénykorában több mint 220 féle likőrt és konyakot gyártott. Ezek kö­zül leghíresebb az Unikum lett, melyből ebben az évben 2,2 millió liter italt készí­tenek. A minőséget az eredeti recept és Zwack Péter, az alapító fiának rend­szeres budapesti jelenléte is garantálja. /MTI fotó: Kerekes Tamás/ V____________________________________ A létminimum alatt A kör egyre tágul A januári áremeléskor derült ki az egyik nyugdíjas asszony­ról, hogy jövedelme a hivatalo­san megállapított létminimumot alig éri el, s abból még beteg édesanyját is eltartja. A számlá­lóbiztos javasolta, hogy feltétle­nül keresse fel a tanácsot valami­lyen segélyért, mert neki az jár. Meg is jelent az asszony a hiva­talos helyen, és hivatkozott az ajánlójára, miszerint őt odaküld- ték. Miért? Nem volt könnyű elő­adni, mert ilyet még nem tett éle­tében, s ha kilencvenegynehány éves édesanyja megtudja, még a fejét is veszi, de... valamilyen segélyért, mondta ki végül a megalázó szót. Az ügyintéző, Pócz Zoltánné szociálpolitikai főelőadó megértette a helyzetet. Hatodik éve viszi ezeket az ügyeket, sok különös esettel ta­lálkozott már. Újabban annyi az új arc az ügyfelek között, hogy aggódva figyeli munkatársaival az egyre terebélyesedő kört. Egyesek követelőzve, újságot lobogtatva nyitnak be, mások félszegen, szégyenlősen, suttog­va adják elő gondjaikat. Visszaadta a segélyt Az édesanyját egyedül nevelő idős asszony rögtön megkapta a segélyt, persze előbb kérelem, igazolás kellett, de ezek a forma­ságok csak legelőször olyan kel­lemetlenek. így szokott az lenni a szemérmesebb rászorultaknál, ez az eset azonban mégis más volt. Néhány nap múlva ugyanis megjelent ismét az asszony, visszavonta kérelmét, lemondott az édesanyját megillető rend­szeres szociális segélyről, a havi 4350 forintos létminimumról. Ezt már nem értette a főelőadó sem. Miért nem kell, hiszen ez jár, megkapja mindenki. A szegény asszony hajthatatlan volt. Az anyja ráparancsolt az ágyban, neki nem kell mások adománya, megélnek abból, ami van. Most azon törik a fejüket a tanácson, milyen fondorlattal tudnák az erőszakos öreget kijátszani, mert hol van már az az idő, mikor egy kereset elég volt egy családnak! A két idős asszony már évek óta küzd az árakkal, megtanulták a beosztás, a szegénység techniká­ját, de most már csak beteges kényszerképzetekkel lehet a régi A villany elaludt Szociális étkeztetésben (ez az ingyenkonyha fedőneve) 1985- ben harminchatan, tavaly pedig már százötvenen részesültek Jászberényben. Ez idő alatt négyszeresére nőtt a házi gondo­zottak száma, ami szintén meg­ítélés kérdése, hogy eredmény­nek vagy rideg ténynek minősít­jük. Végigültem egy délelőttöt a családvédelmi irodán. Abban a szobában főleg az idősek gond­jaival foglalkoztak, a gyámügyi segélyeket egy másik irodábán intézték. Az év elején megemel­ték a rendszeres segély mértékét, és a nyugdíjszelvényeiket hoz­ták be az öregek, hogy megálla­pítsák a kiegészítést. Egy férfi gyorssegélyért könyörgött. Ci­pőre kell,-mondta, és mutatta is a lábán hólétől átázott posztóci­pőt. Az ügyintéző hitte is, nem is, mert néhány hónapja hasonló in­dokkal utalt ki számára pénzt. Meg azután bármilyen kevés is az a havi járandóság, ebédre nem kell költenie, a lakbéremelke­dést is a tanács fedezi. Elvégre mégsem szórhatja szét az állam pénzét. Pedig sokszor az az érzése, mintha lyukas zsákba borítaná az ezreket, mert eredménye nincs. Némelyeknél amíg tart a segélyből, addig csak tejszín­habbal jó a kávé, azután pedig kenyérre sem futja. A szegény­ség nemcsak állapot, hanem élet­mód, életfilozófia is. Szíveseb­ben ad olyan helyre, ahol való­ban segít, mert nagyon jól tudja, hányán várnak valamilyen támo­normákhoz igazodni. A többség felvilágosultabb, és vállalja hát­rányos helyzetét, akármilyen kellemetlen is. Egészen a legutóbbi évekig úgy élt a köztudatban, hogy aki dolgozik, az boldogul, vagyis mindenki önmaga alapozza meg gazdagságát vagy szegénységét, így volt ez akkor is, amikor már ennek az elvnek az igazáért napi 12-14 órát kellett dolgozni. Egy- szercsak az egyik szülő kidőlt a sorból, vagy megszűnt a munka­hely, és rögtön érvényét vesztet­te a felszínes igazság. A statisztika lehangoló, évek óta emelkedik az ügyfelek, igénylők száma. Amit öt éve né­gyen elintéztek, azt ma öten is alig bírják. Igaz, ez idő alatt a segélykeret is több, mint kétsze­resére nőtt. Öt éve még ismeretlen, leg­alábbis tiltott fogalom volt a sze­génység. Ma pedig alig lehet számontartani a segélyezési mó­dokat, olyan hosszú a lista. Per­sze ez nemcsak vigasztaló, mert ingyenes étkezésre, gyógyszer­re, sőt ingyenes temetésre is szükség van. a kályha kihűlt gatásra. Nem jártunk még a hó­nap felénél, s már a 93. ügyiratot tették az asztalára. Egy öregasszony részeges élettársára panaszkodott, majd jöttek rokkantak, magányosak, alkoholisták, börtönviseltek. Mind külön történet, külön ügy­irat. Azután útra keltünk, hogy meglátogassunk néhány rend­szeres patronáltat. Egyikük mél­tatlankodó, fenyegetőző levelet írt a tanácsnak. Áz idős, fogatlan, borostás arcú ember hideg szo­bában fogadott (egy előszoba és egy kamra tartozott a bérlakás­hoz). Villanyát kikötötték, kály­hája kihűlt néhány napja. Ne fir­tassák, hogy iszik, adjanak in­kább pénzt, mert a személyi köl­csönt sem tudja törleszteni, amit nemrégiben vett fel a fia megse­gítésére. Reménytelen eset, mentünk tovább. Cigányok, be­tegség, panaszok... Egyhangú, nyomasztó kép mindenhol. A nyomorügyben edzett fő­előadó számára is akad azonban meglepetés. Mentegetőzik, mintha ő tehetne róla, hogy egy 30 ezer lelkes városban senki nem vette észre azt az embert. Pedig az elmúlt években a vörös- kereszt, a tanács és még más szervek is foglalkoztak az idő­sekkel. A zörgetésre idős, kucs- más ember jelent meg az ablak­ban. Az udvaron bokáig érő trá­gyáié fogadott, a házban pedig - mikor néhány hete először járt kint nála Pócz Zoltánné, csak­nem sírva fakadt - birkák. lőt­tünkre az ember kilökdöste a ne­hezen nyíló ajtót. Valahol fia, unokái vannak A konyhában anyabirkák bá­multak ránk, kukoricaszár állta utunkat. A szobában csavart szarvú kos fogadott, vele osztot­ta meg egyetlen bútorozott he­lyiségét a gazda. A társbérlő ott­honosan mozgott a vetetlen ágy, a rozoga asztal és a csaknem üres szekrény környezetében, de a gazdát se zavarta a helyzet. A jószágait böngészésből tartja el, ő maga is azt eszi, amit a mezőn talál. Legutoljára cukorrépát sü­tött magának. Egy fillér jövedelem nélkül tengődik így, pedig valahol fia, unokái vannak. A szociális se­gély legalább emberi körülmé­nyek közé emeli. Lukácsi Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents