Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

4 Néplap 1990. FEBRUÁR 24. A hivatalos szemlélet szerint a problémát megoldották: Magyarországon van anya- és nő­védelem, terhesgondozás, rákszűrés, a patikák különböző fogamzásgátlókat árusítanak. En­gem mégse tud megnyugtatni az iménti fölsoro­lás. Egyre inkább nyugtalanít a kérdés: ki védi meg a nőket? Ki védi meg a megítéléstől? Az elítéléstől? Egyáltalán: az ítélkezéstől? Egyre ingerülteb­ben hallgatom, amint a rádióban nyilatkozik a szakember (természetesen férfi). Arról beszél, hogy még mindig igen magas az abortuszok száma. Nem is nagyon lehet érteni a nők •fele­lőtlenségét, mondja, hiszen sok korszerű fo­gamzásgátló tabletta és eszköz közül válogat­hatnak. Elzárom a rádiót, mert a hazugságokat csak egy ideig bírja hallgatni az ember. Elzárom a rádiót, és eszembe jut annak a harminchárom éves asszonynak a története, akit régóta tartó panaszok miatt nagy kerülővel sikerült bejuttat­ni a kórházba kivizsgálásra. Amikor kijött, azt mondta: "Tele van a májam fogamzásgátlóval". Korszerű fogamzásgátlókról beszél a szak­ember, amikor most már nem is próbálják ta­gadni az orvosok a károsító mellékhatásokat. Hogy a tabletták elősegítik az infarktust, a máj­betegségeket, a rákot, a hormonzavart. Korsze­rű fogamzásgátlókról beszélnek, amikor a nők külföldről szereznek - úgymond: a hazainál jobb minőségű - spirált. Korszerű fogamzásgát­lókról beszélnek, amikor a patikákban évek óta hiánycikknek számít a pesszárium. A statisztika szerint persze: van. De hogy csak hébe-hóba kapható vagy hogy a tabletta többet árthat, mint használ; arról nem szólnak a számok. Arra min­denesetre jók, hogy a szakemberek, az "ille­tékesek" lelkiismeretét megnyugtassák. De ki védi meg a nőket a statisztikák közömbösségé­től? Ki védi meg a tabletták káros mellékhatá­sától? Nagy csinnadrattával bezengték, hogy van már nálunk terhesgondozás is. Tessék mondani: minek? A nők többsége orvost választ magának, aki végigkíséri a terhességét a szülésig. Akkor minek még a gondozóba is járni? Nem lenne célszerűbb, ha a kezelőorvos elvégeztetné azo­kat a laborvizsgálatokat, amelyeket most a ter­hesgondozóban végeznek? Ha nemcsak a szü­lést vezetné a kezelőorvos, hanem a terhesköny­vecskét is? Minek járjon a kismama több hely­re? A szülészeti osztályra, a választott orvosá­hoz meg a terhesgondozóba, amelynek sze­mélyzetével többnyire formális a kapcsolata? Egyébként ebben a nagy-nagy törődésben, amelyet a terhesek köré kerítenek, nem lehet kismama-harisnyanad­rágot és fehérneműt kapni. Hogy fedetlen a terhes hasa, megfázik, a veséjét szabadon éri a hideg levegő; kit érdekel az? És ki védi meg a nőket az orvosi szemlélet­től? A szülész-nőgyógyász szakma férfiszakma. Nagyon kevés közöttük az orvosnő. A férfi dok­tor meg mégiscsak nemének szemléletét viszi be a kórházba. A szülés után a nő abszolút háttérbe kerül. Egészsége csak addig fontos, amíg kipottyantja a gyereket. Hogy utána mi lesz vele? Néhány intézetben van lehetőség pél­dául a szülés utáni tornára. Bejön a fiatal, mo­solygós gyógytomász/ápolónő, és néhány gya­korlattal segít a nőknek. Hamarabb lemegy a pocak, nem lustulnak el az izmok, javul a vér­keringés. És a többi kórház szülészetén? Kit érdekel, hogy tomázik-e a frissen szült asz- szony? Kit érdekel, hogy hull-e a haja, visszeres lett-e a lába? Ki veszi a fáradtságot, hogy gyógyszert adjon neki, vagy szakorvoshoz irá­nyítsa? Ki védi meg a nőket a hivatal önelégültségé­től? A "ki-van-pipálva" szemlélettől? Fennen hirdetik, hogy van már rákszűrés is, és hogy ez az igazi megelőzés, mert a korai stádiumban észlelt elváltozást lehet gyógyítani. Csakhogy a rákszűrés többnyire a citológiai vizsgálatot je­lenti, amely arra valóban alkalmas, hogy példá­ul idejében észleljék a méhnyakrákot. Aki éven­te, kétévente részt vesz citológiai vizsgálaton, azzal a megnyugtató tudattal távozik: rákszűré­sen voltam, és nem találtak semmi bajt. A vizs­gálati eredmény elaltatja a veszélyérzetet: nem vagyok rákos. De a nőket nemcsak a méhnyak­daganat fenyegeti. Lehet rákos elváltozás a mellben, a szájban, a májban, a gyomorban, a bélrendszerben, a bőrön is. Ezeket ki vizsgálja? Hol nézik meg? Hol van az a hely, ahová be­megy a nő, és tetőtől-talpig minden szűrést el­végeznek rajta, amely egyáltalán lehetséges? A megyei kórház onkológiai osztályán már erre a tetőtől-talpig szűrésre törekszenek. És másutt? Mi lesz azokkal, akik nem jutnak el erre az osztályra? A hivatalos szemlélet szerint a problémát megoldották: Magyarországon van anya- és nő­védelem, terhesgondozás, rákszűrés és a pati­kák különböző fogamzásgátlókat árusítanak. De ki védi meg a nőket? GlmJUucCl Új svéd bútoráruház Budapesten Az Örs vezér terén az Ikea Áruház építése elérte végleges magasságát és az épület alakja is kiala­kult már. A 11 ezer négyzetméter alapterületű áruházról egy téli hétvégén készültek felvételeink, amikor még csend és nyugalom honolt az épület közelében. A forgalmas csomóponton március 21- én nyitó Bútorker-Ikea Áruház nagy forgalmat vár, amikor már zajos vásárlók népesítik be a mo­dem épület környékét. Jelenleg az áruház környékén a munkálatok nyomai láthatók, a modern épület szerkezete elkészült. /MTI fotó: Krista Gábor/ Nem olcsó az utolsó út sem? A megyei temetkezési vállalat irodájába belépve az első pil­lanatban meghökkentő, ugyanakkor a hely rendeltetésének nagyon is megfelelő kép fogadja a kilincset elengedőt. Kör­ben a falak mellett felállítva koporsók, rajtuk árcédulák, előttük keresztek, fejfák, fölöttük koszorúk. A jobb oldali sarokban asztalka: azon kegyeleti tárgyak, szemfedők, ame­lyek az utolsó földi úthoz kellenek. Atellenben a polcokon díszes, apró edények: urnák azoknak, akiket elhamvaszta­nak. Szokatlanul csendes ez a kedd délelőtt: mint megtudom, később kezdődik a forgalom, és nem reggel kilenc óra körül, így marad egy kis időnk érdeklődni: valóban mennyibe is kerül manapság egy temetés? Szabó Julianna, felvételi ügy­intéző kalauzol a rendhagyó riportúton. Tízezres- Tessék, jöjjön közelebb, néz­ze meg őket! Ami a koporsókat illeti, a legolcsóbb 1 ezer 292, de 10 ezer 256-ért ércből való is kapható. A fakoporsók közül a 8 ezer forintos a legdrágább. Ezek­ben belül alul és felül már fehér bélelés is van. Kell bele azután még a fej alá párna, a test alá matrac, alsó lepedő, nejlon betét és lepedő. Ezek összege ezer kö­rüli. Azután szemfedő is többféle vásárolható 529-től 5 ezer 500- ig. Ha nincs előre elkészített sír­emlék, akkor kereszt, illetve fejfa kerül az elhunyt feje fölé, a hant szélébe szúrva. Szorzunk, osztunk, és kiderül, egy átlagtemetés eddig kilenc­ezer körüli, bár ehhez még hozzá kell adni a szolgáltatás költsége­it. A szobai és az udvari ravatalo­zás két örökmécsessel 1 ezer 582 forint. Ha pedig az illető például kórházban hunyt el, akkor a tá­volsági hazaszállítás kilomé­terenként további 18 forint. Szin­tén kiadásnak számít a koporsó- felírás, táblafestés, ezek is mint­egy 200 forintba kerülnek, és máris 11-12 ezernél tartunk. Igen ám, de még sírhely is szükséges: ez Szolnokon például első osztá­lyú nyughelynél - ami azt jelenti, hogy aszfaltúton megközelíthető - kétezer forint, a sírásás további 2 ezer 500. (Igaz van negyedosz­tályú parcella is hatszázért.) Akárhogyan is nézzük, máris 15- 16 ezernél tartunk, és még koszo­rút sem vettek a gyászolók, ami további költség. Miközben számolunk, az itte­ni szakemberek azt is elmondják, hogy a hamvasztásos temetés jó­val olcsóbb, hiszen az urnák ára 191 forinttól 2 ezer 500-ig terjed, és aki akaija, a hamvakat akár haza is viheti. A hamvasztásnál a közvetlen költség, amit a temető fizet: 1 ezer 100 forint. Hogy az­Segély Még azt is közlik a hölggyel: segély is megilleti. Ha földbe te­metik a hozzátartozót, kétezer, ha hamvasztják, ennek a fele. Se­gítenek neki, miképpen, hol in­tézze az ügyeket, mert az utolsó út előtt is akad papírmunka, nem is kevés.. Tovább robogunk Szolnokról, hiszen arra is kiváncsiak va­gyunk, hogy mennyibe kerül pél­dául az egyházi szertartás. Kisúj­szálláson Nánási Mihály refor­mátus lelkipásztort keressük, aki tősgyökeres idevalósi, és több mint negyven éve az egyházi szertartások végzője, egyúttal a helyi szokások szemlélője is.- Kérem szépen, nálunk refor­mátusoknál presbiteri határozat alapján történik a temetés, a sír­helyek megváltása, és a sírásás.- Részletezné az árakat?- Egy sírhely ötszáz forint, bár az első sorokban a duplája. Eh­hez járul még 200 forint úgyne­vezett temetőrendbentartási hoz­zájárulás. Ami az egyházi szer­tartást illeti, ennek a díja kétezer forint, és ez például négyszeri harangozást is jelent. Az elsőt a jelentés napján 11 -kor húzzák, a is van után sírba, sírkertbe, esetleg álló­falba helyezi a földi maradvá­nyokat, vagy otthon az előszobá­ban, netalán a kertben alakít ki számára kegyeleti helyet, ez már a hátramaradottak ügye. A vállalat dolgozói nyugodtan írhatnának lélektani tanulmányt az emberi fájdalomról, hiszen a halál mindig döbbenetes, lezár egy életet, véget vet a földi lét­nek. De talán a legtorokszorítóbb érzés az, ha fiatal lélek távozik. Találhatók itt gyermekkoporsók is hatvan centitől százhatvanig. A minap is zokogva lépett be egy édesapa: adjanak neki olyan ko­porsót, hogy ne dideregjen benne a kisfia. Mert hogy fázós volt szegény­ke, és amikor 11 évesen örökre lehunyta a szemét - tizenöt kilót nyomott... Ilyenkor összenéznek az emberek, és igyekeznek vi­gasztalni azt, aki akkor és ott, meg talán élete végéig vigasztal­hatatlan marad. Szinte végszóra lép be egy hölgy: arról érdeklődik: milyen koporsók kaphatók. Hallva az árakat, összecsapja a kezét.-4aj, de drágák!- Milyent szeretne? Kije volt az elhunyt? - érdeklődnek.- Idős ember, áldott jó lélek, az apósom. Három hónapot se bete­geskedett, úgy ment el. Tessenek mondani, mennyibe kerül ma egy átlagos temetés?- Sírhely van?- Igen, vidéken, oda szállíttat­juk.- Akkor ezt az utat is meg kell fizetni. Éppen most néztük meg, úgy 12-14 ezer forint lesz az összes költség, meg az egyházi szertartás díja. Vagy társadalmi temetést kér, mert az ingyenes?- Nem, egyházit. Igaz, különö­sebben nem járt templomba, de ez volt a végakarata. is jár másodikat a temetés napján, dél­ben, amikor két harang szól tíz percig. Majd gyűlőre hívunk, amihez három harang kell, még­pedig a temetés előtt negyedórá­val. Azután félórával utána ne­gyedóráig ismét szól a harang. De ebbe a szolgáltatásba tartozik a lelkészi igehirdetés a sírnál, meg az előírt szertartás, illetve a kántori szolgálat is. Itt nálunk kétezer-nyolcszáz- hatvan forint a sírásás, mivel deszkázzák, téglázzák is a sírt.- Mindezeket hallva, Ön sze­rint sok vagy kevés az utolsó út költsége?- Kérem, él felénk egy szólás­mondás: hoz a halál magával mindent. Ez valami olyasmit is jelent, hogy az elhunytat tisztes­séggel kell eltemetni. Mi senki­hez sem tolakodunk, aki nem akar velünk temettetni, de min­denkinél elvégezzük a szertar­tást, ha kérik. Akár egyháztag, akár nem az illető. Hogy sok-e vagy kevés ez az összeg, így sze­rintem nehéz válaszolni a kér­désre. Ha azt veszem, hogy egy ember életére két, legfeljebb há­rom temetés jut, és meglehet, az örökség értéke százezrekre rúg, akkor nem sok. Tudom, van aki­nek ez viszont rengeteg. Éppen ezért arra is adódott nem is egy példa, hogy ezeknél az emberek­nél ingyen végeztünk mindent. Pár településsel távolabb, Kunhegyesen viszont egy espe­res-plébánosnál, a, 66 éves Bol- lók Emilnél kopogtunk.- Nálunk az utolsó út díjait a magyar püspöki kar úja elő, és ez 1 ezer 760 forint. Ebben ben­ne foglaltatik a papi, kántori szolgáltatás, a sekrestyés, a te­metőőr része, a harangozás. Évente engem itt a városban mintegy harminc temetéshez hívnak.- És a sírhelyek?- Az első sorban egy hely 1 ezer 250 forint, a másodosztályú 1 ezer 150, a harmadosztály ezer forint.- Plébános úr, sokallják a te- mettetők ezt?- Azt, hogy drága lenne, még soha senki sem mondta, pedig harmincegy éve szolgálom a hí­veket. Ha látom, vagy tudom, hogy szegény az illető, nem ké­rek semmit sem. Nagyon kevesen ismerik job­ban az efféle szokásokat, árakat Kovács Gábornál, aki szűk em­beröltő óta intézi jónéhány falu, település temetéseit.- Úgy mondjuk mi ezt, hogy van kedves és akad várt halott. A kedves halottat sajnálják, és szinte mindent megadnak neki az utolsó útra. Ha nincs kéznél annyi pénz, még azt is előterem­tik. A várt halott meglehet, oly­kor tehetős, lenne miből elhan- toltatni, de bizony adódik: az utódok mégis mindenből a le­golcsóbbat kérik. Kétezerért ko­porsót, ezerért szemfedelet, pe­dig a szerencsétlen sem a feje alatt viszi el hátrahagyott, jókora vagyonát, szép házát, a csodála­tos kertjét.- Ön szerint errefelé a Kun­ságban mennyiért lehet eltemet- tetni egy embert?- Nem égbekiáltóan külön­böznek az árak máshol sem. Hogy is mondjam? Tízezerért szűkén, de 25 ezerért is. Az idő­sek bizony sokszor megvásárol­ják itt nálunk a koporsót, a szem­fedőt: mondván, jó ha nincs rá gond. Hazaviszik a kamrába. Bi­zony ez szomorú, elvégre valami olyasmit jelent: hiába tett félre az illető húsz-huszonötezer ne­hezen spórolt forintot, tudja, nem biztos, hogy az örökösök ráköltik. Én az évtizedek során azt tapasztaltam, hogy nagy át­lagban a szegény jobban kipré­seli magából az utolsó út terheit, mint a tehetős, akinek pedig ta­lán többre fúrná. Örökös tanya? Az utolsó út költségeit bogoz- gattuk: mibe, mennyibe is kerül, amíg az ember eljut az örökös tanyába. Örökös tanya, dohogott az egyik ismerősöm. Ugyan már, jó ha húsz év, esetleg huszonöt. De ha valakit hamvasztanak, még annyi sem. Nézd meg, mondja, nem egy helyen, a szán­tóföld közepén is akad egy-két magányos sír. Máshol a házak alapásásakor bukkannak cson­tokra. Hogy lehet ez? Járj utána! Tényleg, hogy lehet? Valóban csak két, két és fél évtized nyu­godt esztendő jelenti az örökös tanyát? Vagy több? Esetleg attól függ, merre, hol lakott, majd nyugszik az illető? Erre keressük a válaszokat a következő riportunkban. D. Szabó Miklós Szombati jegyzet De ki védi meg a NŐKET?

Next

/
Thumbnails
Contents