Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
4 Néplap 1990. FEBRUÁR 3. Ä 9{épCap vendége: Paed István Miért nem volt G.A. úr Jó pályázat — fél győzelem Befürödtek a stranddal Tavaszi téliesítés Törökszentmiklóson Paál István színházi pályafutása a Szegedi Szabadtéri Játékok felújításakor kezdődött el. Az akkor harmadikos gimnazista a nyári vakációt díszletmunkásként töltötte el a Dóm téren. Az alkalmi munkából aztán életre szóló barátság szövődött Tháliával. A színházbarátok bizonyára jól emlékeznek még a szegedi Egyetemi Színpadra, amely Paál István vezetésével üstökösként tűnt fel az amatőr színjátszásban, s nevét megismerték a határokon túl is. Az egyetemet végzett ifjú bölcsész felvételikérelmét mégis elutasította a Színházművészeti Főiskola, így a színház volt a tanítómestere. Volt súgó, ügyelő, rendezőasz- szisztens - szinte minden foglalkozást kipróbált, ami a színházban lehetséges, s a közönség előtt vizsgázott, mint rendező az Egyetemi Színpadon, majd két évig a Pécsi Nemzeti Színházban, s ezt követően nyolc évig a Szolnoki Szigligeti Színházban. Déry Tibor: Az óriáscsecsemő című műve, Sarkadi Kőmíves Kelemenje, Camus Caligulája, Jarry Übü királya tette híressé, ismertté, már a szolnoki évek előtt. A Szigligeti Színházban Bulgakov Álszentek összeesküvése című művével debütált, majd Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása, Albee: Nem félünk a farkastól, Mrozek Tangója, Beckett: A játszma vége, egy újabb Jarry-ősbemutató "A láncra vert Übü", s számos más, általa rendezett darab még ma is emlékezetes a színházba járók körében. S aztán 1985-ben elszerződött Szolnokról. Hogy miért, arról mindenféle mendemondák keringtek a városban. Az érdekeltet azonban a nyilvánosság előtt senki sem kérdezte meg. Ot évvel később elsőként erről faggatom Paál Istvánt.- Hangsúlyoznom kell, hogy nem a társulat miatt mentem el. Nagyon szerettem itt dolgozni, szerettem azokat a színészeket, azt a műszaki gárdát, akikkel színházat csinálhattam - emlékezik vissza. - Ma is úgy érzem, hogy nagyon sokat köszönhetek nekik szakmai és emberi szempontokból egyaránt. Kultúrpolitikai konfliktusok sorozata vezetett odáig, hogy végül is búcsút mondtam Szolnoknak. Szinte nem volt olyan évad, hogy ne tiltottak volna be valamilyen darabot, nem ritkán olyat, amelynek a plakátja már az utcán volt. Többé kevésbé hozzászoktunk ehhez, az ember belefáradt, belekeseredett, belekemé- nyedett. Az 1984-85-ös évadban azonban kirívó eset történt, s ez volt az utolsó csepp. Az úgynevezett "felszabadulás" 40. évfordulójára minden színháznak be kellett mutatnia egy 1945 után íródott magyar művet. Nem kis gondolkodás után Déry Tibor: G.A. úr X- ben című regényének Márton László által színpadra írt változatára esett a választásunk. A darab "át is ment" az első rostákon, de később elkezdődtek a "behívogaSzolnokon? tások" a megyei pártbizottságra, s az akkori ideológiai titkár - nyilván a megyei vezetők álláspontját képviselve - mindenáron le akart beszélni a darabról. Mondjam azt a társulatnak, hogy nincs kire osztani a főszerepet - "súgta" -, vagy nincs elég pénz ilyen nagy volumenű előadásra. Természetesen volt kire, nevezetesen Vallai Péterre osztani a főszerepet, a költség pedig nem lett volna több, mint egy nagyoperetté. Máskor az volt a kifogás, hogy a mű túlságosan pesszimista, s tudom-e, hogy Déry börtönben írta a G.A. urat. Én ugyan ezzel sohasem kérkedtem, de akkor elmondtam, hogy milyen kapcsolatban álltam Déry Tiborral.- Megkérdezhetem, milyen kapcsolatban?- Amikor Szegeden bemutattuk Az óriáscsecsemőt, Déry valósággal beleszeretett az előadásba. Elhívta a barátait. Borsos Miklóst, Németh Lászlót, Lukács Györgyöt is. Nem dicsekedni akarok, de mivel tehetségesnek tartott, megígérte, hogy ha teheti, támogat, segít a pályámon. Én ezzel sohasem éltem, mert úgy éreztem, nem lenne tisztességes sem vele, sem másokkal, sem magammal szemben. De hogy folytassam az előző témánkat, végül azt mondtam, hogy nem megyek többet a pártbizottságra, írják le, hogy Déry Tibor 1985-ben "be van tiltva" Magyarországon. Kaptam is egy levelet a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjétől, amelyben az állt, hogy a Déry-mű pesszimizmusa nem illik az ünnep hangulatához, mutassuk be egy évvel később. Egyheti gondolkodás után megírtam a lemondásomat. Kifejtettem benne, hogy én így nem tudok a társulat színe elé lépni, nem tudok egyetérteni ezekkel a módszerekkel, s számomra fontosabb, hogy az adott körülmények között is viszonylag becsületesen éljek, dolgozzam, mintsem hogy főrendező legyek Szolnokon. A lemondásomat sajnálkozva, de villámgyorsan elfogadták. Kaptam ötszáz forint fizetésemelést, s három hónap felmondási időt, de közölték, hogy ne is járjak be a színházba. "Jó" - mondtam az igazgatómnak, összepakoltam a holmimat, de azért esténként bejártam a klubba...- Több lehetőség közül Veszprémet választotta, jóllehet Papp János ottani pártbizottsági első titkárnak sem volt valami jó híre.- Amikor még Szegeden dolgoztam, Latinovits Zoltán hívott engem Veszprémbe. Ez, s az munkált bennem, hogy messzire esik Szegedtől, Szolnoktól... Ráadásul nagyon becsületesen tárgyaltak velem a színház vezetői. Nekem csak annyi kikötésem volt, hogy lehetőleg semmiféle politikai inzultus ne érjen, ha az addigi pályám szakmai értelemben valamennyire garancia, hagyjanak dolgozni. Ezt meg is kaptam. Közben elkészült a színház felújítása, gyönyörű az épület. A szolpoki Szobaszínház mintájára - amelynek kezdeményezője voltam - Veszprémben is létrehoztunk stúdiószínházat Játékszín néven.- Milyen a veszprémi közönség?- Vidéki tapasztalataim után kellemesen csalódtam. A veszprémiek a szó jó értelmében lokálpatrióták, büszkék arra, hogy van egy nagyon szépen felújított színházuk. Látogatottak, gyakran telt házasak, pótszékesek az előadások. Ettől függetlenül úgy hiszem, hogy az anyagi és társadalmi helyzet miatt olyan nagyon jól sehol sem "megy a színház". Lélekben fel vagyok készülve arra, hogy Magyarországon éveken belül be fognak zárni színházakat. Én nem hiszem, hogy egy társadalom nem lehet meg színház nélkül. Csakhogy ez rémisztő alternatíva. Nemcsak azért, mert esetleg néhány száz társam állás nélkül marad, hanem mert kialakul-egy olyan társadalom, amelynek legfeljebb revü- vagy más szórakoztató színházra van szüksége.- Jelenleg Szolnokon rendez. Hogyan jött létre a meghívás?- Schwajda György és Fodor Tamás az elmúlt években többször is hívott. A hajdani rossz emlék miatt azonban mindig kibúvót kerestem. Mára megváltoztak a körülmények, s elfogadtam a meghívást. Ajánlottam néhány darabot, s közülük Witkiewicz Egy kis udvarházban című művét választották ki. Örülök a választásnak, szeretem Witkiewiczet. Életem talán legnagyobb munkája Mrozek Tan- gója volt, éppen Szolnokon, s Mrozek Witkiewicz nélkül nem lett volna az, ami. Számomra külön öröm, hogy jónéhány olyan színésznő, színész van most a társulatnál, akikkel már korábban is szerettem volna együtt dolgozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy olyan korszakalkotó bemutató lesz, mint ami eddig még nem volt, de remélhetőleg becsületes, vállalható előadás lesz.- Köszönöm a beszélgetést!- Hát itt aztán nyíltan beszélhetünk - állapítjuk meg közösen. Valahogy mégsem örül ennek beszélgetőpartnerem. Furcsa, de így igaz, amikor a nyíltság, nyitottság mellett törünk lándzsát, ő egy cseppet sincs a jelenlegi helyzettől elragadtatva. A törökszentmiklósi strand vezetőjéről, Nagy Istvánról van szó.- Lassan elmegy a tél, aztán nem történik semmi érdemleges - állapítja meg némi lemondó keserűséggel. - Nézzenek szét - biztatja a jövevényeket -, győződjenek meg a saját szemükkel. A gyógymedence felé tartunk. A tervekről már korábban hallottam. Hoszú idő óta dédelgették a helybeliek, mígnem egyszeriben mód kínálkozott megvalósítására. - Lesz végre fedett medence a városban - lelkendeztek sokan. A történet szálai még a régi időkbe nyúlnak vissza. Igaz, ez a régi csak 1989-et jelent. Időben tehát közel áll hozzánk, de a szemléletében mégis távoli korokat idéz. Merthogy a törökszentmiklósi strand ügye, mint annyi más sorsa, a kegyosztó megyei tanács kezében volt ezúttal is.- Mennyibe is kerül ez a beruházás?- Forintértékben kifejezve 1,7 milliót tesz ki. De természetesen ebben jelentős részt képvisel a társadalmi munka. Ezt Magyar Gyula mondta még az elmúlt év végén, amikor arról tájékoztatott, hogy hozzáfog a város a strand téliesítéséhez.- Mikor készül el? - Ez a kérdés is akkor hangzott el először, 1989 őszén.- Még ebben az évben. Decemberben szeretnénk átadni a téliesített strandot.- Mikor készül el? - A kérdés most hangzott el újból, s az olvasó mindebből már tudhatja, jól ismert történetről lesz szó: az ígéret ellenére sem készült el időben a beruházás. Magyar betegség, térhetünk nyugovóra, nem törökszentmiklósi specialitás. Mielőtt azonban a kérdésre választ kapnánk, nem árt felidézni az előzményeket, már csak azért sem, mert annak, hogy a strandon februárban nyíltan, nyitottan beszélhetünk, több oka is van. Itt van mindjárt az indítás. Pályázzatok! Pályázzatok! Ezzel a bűvös szóval ébresztette fel a vágyakat a megyei tanács. Ne legyetek gyámoltalanok. Persze, hogy saját erőből ez nem megy. De ott van a társadalmi munka. Erre azért még mindig lehet számítani. Meg ott van a pályázat, onnan is leesik valamennyi. És ekkor jön az első próbakő. Ki kell találni, a pályázatok közül melyik is a leghangzatosabb, amivel be lehet jutni a helyezettek mezőnyébe. Az idő sürget, az idő ugyanis kapkodásra késztetően rövid. A pályázati anyag mégis elkészül: az egészséges életmód feltétel- rendszerének kialakításáért van szükség a strand téliesítésére. A nagyobb nyomaték végett még a rehabilitáció kifejezés, is belekerül. Megoldódik az idősek reu- mathológiai gyógykezelése, a fiatalok úszásoktatása, a város lakóinak téli strandolása stb., stb. Jó pályázat fél győzelem! így indult el a maga útján a törökszentmiklósi strand téliesí- tési programja is.- Ebből a mostani szezonban már aligha lesz valami - állapítom meg a látvány alapján. Három-négy ember lézeng a környéken, de nem tudni, ide tartoznak-e. Olybá tűnik, keresnek valamit az elszáradt fűcsomók között. Fejüket leszegve lassan lépdelve - mint a gólyák a tarlón - mászkálnak. Közhasznú munkások, tudom meg később. Sok haszna persze nincs a köznek ebből a munkából, amint a város lakóinak a strand téliesítéséből.- Én azt mondom - dohog a vezető -, négy-öt ember, ha rendesen megfogja, két nap alatt elvégezte volna, amit itt lát. Lebontották a gyógymedence régi falát, áthelyezték a gyermekmedencéhez. Állványokat állítottak fel a befedésre váró gyógymedence fölött. Az irodába bevezettek két csövet, ez a fűtést szolgálja. Nem tudjuk, mikor lesz ebből valami. A termálvíz pedig megvan, de úgy folyik el, hogy semmi értelme. Percenként mintegy kétszáz liter.- Mit is tartalmazott a terv? - ezzel a kérdéssel kérem Pócs Andrásáét, a tanács városfejlesztési és gazdálkodási osztályának vezetőjét tájékoztatásra.- A téliesítés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyógymedencét és a gyermekmedencét alkalmassá kell tenni a téli használatra. Az öltözőket és a gyermek- medencét, ahol az úszásoktatást tervezzük, ezért egy fedett folyosóval kell összekötni, persze ki kell alakítani azokat a helyiségeket is, ahol a gyógykezelést végzik majd. A város idős lakói közül sokan kényszerülnek arra, hogy a Tisza Szállóba utazzanak be Szolnokra. Ha elkészül a téliesítés, helyben lesz gyógykezelésre lehetőség.- Inkább tavasziasításról beszélhetünk már, ha az időpontra gondolunk. Hol tart valójában a- Olyan 60 százalékos lehet a készültségi fok. Eddig 717 ezer forintot fordítottunk az átalakításra, az EGYMI, tehát az egészségügy további 300-400 ezer forinttal járul hozzá a gyógyászati részleg berendezéséhez. Ami pedig a várható befejezést illeti, jó másfél hónapra föltétien szükség lesz. A közönség csendesen mosolyog a bajusza alatt. Nem lázadoznak, nem követelőznek. A vidéki ember tudja, a dolgok összefüggnek egymással. Ha valami nem készül el időben, annak oka kell hogy legyen. De azért azt is megjegyzik, ha a sajátjukról lenne szó, akkor már rég készen lenne, így meg úgy fest, mint aminek gazdája nincsen. Nincs igazán felelős, mindenki másra mutat.- Csak igazat adhatunk a reklamálóknak - ismeri el készségesen a Városgazdálkodási Vállalat vezetője.- Mi hát az ok, ami miatt gyakorlatilag egy szezont késik az átalakítás?- Több összetevője van. Az első a pénz. A megyei tanács tavaly októberben tudomásom szerint egymilliót ígért. Aztán csak decemberben kapta meg a város, s az összeg ötszázezerre olvadt. A társadalmi munkát a korábbi ígérethez kalkuláltuk. Ennyivel megfejelni nem volt könnyű, de összejött végül is a megemelt hozzájárulás. Elkészültek a tartószerkezetek, az úgynevezett kifutófolyosó elemeit is legyártották. Két nap alatt össze lehet azokat szerelni. Lényeges: 370 méteres szakaszon földbe került az a vezeték, amely a kutat a gépházzal köti össze. Ä főpróbára március-áprilisban lehet számítani.- Még jó, hogy szétszedhető szerkezetből készül az egész, így azonnal hozzá is lehet majd kezdeni a bontáshoz, hogy a nyári szezonra végezzenek vele - így ütik el tréfával a történteket a helybeli emberek.- Befürdettek bennünket megint, mondják, de hát nem ez volt az első ígéret, amely nem teljesült, s úgy fest, nem is az utolsó. Szőke György Fotó: Mészáros Tál Gizella Fotó: Korányi Éva A megyei tanácsnál nemrég nyílt meg az új államigazgatási szakkönyvtári részleg. A törvénytárakkal, állami és tanácsi dokumentumokkal, közhasznú folyóiratokkal ellátott könyvtár elsősorban az államigazgatási dolgozók önképzését, a tanácsi ösztöndíjasok felkészülését, a tanácstagok és az országgyűlési képviselők munkáját hivatott segíteni. /Fotó: Korényi/ ’téliesítés"? Két nap alatt össze lehetne szerelni a tartószerkezetet
