Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

1990. FEBRUÁR 3. Néplap 3 Nemzeti kincsünk a tét A jövőben is búzát termeljünk földjeinken, ne nádat... Itt már régen nem a Bokor-könyvről van szó Interjú dr. Király Ferenccel, a parlamenti vizsgálóbizottság tagjával Manapság sokat hallunk a ter­mőföld elsavanyodásáról, az ég­hajlati körülményeink között el- sivatagosodásnak számító szike- sedésről. A jövőbeni mezőgaz­dasági termelést veszélyeztető folyamatok megállítása, kikü­szöbölése mind nagyobb feladat. A meliorációs beruházások, amelyek a talaj termőképességé­nek fenntartására és javítására irányulnak, egyre több pénzbe kerülnek. Úgy tűnik, a termőföld pusztulásának megállítására ho­zott intézkedések kevésnek bi- zönyulnak. Az élelmi­szertermelés színvonalának és volumenének fenntartása érde­kében nagyobb figyelmet kell fordítanunk nemzeti kincsünkre, a termőföldre. Legfőbb gond aszikesedés Szűkebb pátriánk talajviszo­nyai szélsőségesek, a futóho­moktól a kötött szikes agyagtala- jokig minden megtalálható ben­ne. A savanyú kémhatású és a szikes talajok javítására meg­vannak a műszaki és technoló­giai feltételek. Talajaink állapo­táról, a szükséges beavatkozá­sokról beszélgettünk a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat Szol­noki Intézetének két szakem­berével, dr. Zsoldos Lajos talaj­tani osztályvezetővel és Poszt József meliorációs főmunkatárs­sal.- Kérem, vázolják fel milyen hatások veszélyeztetik megyénk termőföldjeit? Zs.L.: - A megye területének 34 százalékán savanyú, 21 szá­zalékán szikes a talaj. A 200 ezer hektár kiterjedésű terület túlnyo­mó részén a talaj savas kémhatá­sú. A nagymérvű műtrágyázás következtében azonban a többi talajtípusnál is tapasztalható a fokozott elsavanyosodás. A szántóföldi növénytermesztés eredményességét döntően meg­határozza a talaj kémhatása. A termesztéstechnológia fejlődé­sével is fokozódott ez a folya­mat, hiszen az új intenzív fajták egyre több meszet vonnak ki a talajból, és ha ezt nem pótoljuk talajjavítással, az elsavanyoso­dás bekövetkezik. 1957-től 1980-ig 162 ezer hektár ilyen te­rületjavítására adtunk ki szakvé­leményt, és a munka felét végez­ték el. Szikes talajok mintegy 124 ezer hektáron találhatók, de további területeken is fennáll az elszikesedés veszélye, ugyanis bizonyos körülmények, a meg­emelkedett talajvíz vagy a szak­szerűtlen öntözés megindíthatja vagy fokozhatja a kedvezőtlen kémiai folyamatokat.- A szakszerűtlen öntözés és a helytelen talajmüvelés milyen hatással van termőföldjeinkre? Zs.L.: - A Tisza II öntözőrend­szer tervezése során az egész te­rület talajtani felmérése megtör­tént. A Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet irányításával az öntözőrendszerek kiépítésével párhuzamosan a szükséges meli­orációs beavatkozásokat is meg­határozták. Szolnok megye je­lentős részén nagyon kell vi­gyázni az öntözéssel, mert ma­gas a talajvízszint, és ez elszike- sedéshez vezethet. Eddig azon­ban az öntözésből származó szi- kesedéssel csak a mélyebb réte­gekben találkoztunk. Probléma az is, hogy a mezőgazdasági üze­mek sok esetben feleslegesen művelik a termőföldet. A nagy súlyú korszerű erőgépek pedig tömörítik a talajt, ami a növé­nyek tápanyag- és vízfelvételét akadályozza. A talajlazítást há­rom-négy évenként be kellene iktatni a termesztési technológi­ákba. P J.: - Itt meg kell említenünk azt is, hogy az öntözővizet gyak­ran onnan veszik ki, ahová a bel­vizet és a szennyvizet egyaránt bevezetik. Mint például a Horto- bágy-Berettyó esetében, amely egész Debrecen szennyvizét hozza magával. Ebből a vízből kénytelen öntözni a rizstermelő gazdaságok nagy része. | Csupán pénz kellene*]- Megfelelőnek (télik a melio­rációs beruházások volumenét és hatékonyságát? P.J.: - Tíz éve indult meg a térségi a melioráció, amelynek lényege, hogy egy vízgyűjtő te­rület egészét kell a beavatkozá­soknak alávetni. A Tisza II és a Jászság után csatlakozott a nagy­kunsági térség is, amelyek együttesen 90 ezer hektár termő- területet jelentenek. Ezekre a programokra jellemző volt, hogy a területrendezés, táblásí- tás, vízrendezés után a kémiai talajjavításnak kellett volna kö­vetkeznie, amikor a beruházá­sokra adott 70-80 százalékos ál­lami támogatás 20-30 százalékra csökkent Ennek a következmé­nye az lett, hogy pénz híján a talajjavítás egy része elmaradt. Sajnos ezeknek a beruházások­nak az üteme jelentősen csök­kent. Az öntözőtelepek üzembe helyezését gyakran nem előzi meg a talajvízszint szabályozá­sa, ami a szikesedés megakadá­lyozásának és a koratavaszi bel­vizek levezetésének előfeltétele. A megvalósult talajvédelmi be­ruházások fenntartásáról a gaz­dálkodó üzemek sok esetben nem gondoskodnak, ugyanis a ráfordítások 10-15 év múlva el­érik a bekerülési költségeket. Félő, hogy a nagy értékű beruhá­zások semmivé válnak, hisz nem csak az üzemekben, hanem köz­pontilag sem törődnek a fenntar­tásukkal. Azok a gépek, beren­dezések, amelyek a csatornák kotrására, dréncsövek tisztításá­ra alkalmazhatók, vagy nem lé­teznek, vagy olyan drágák, hogy nem tudják megfizetni őket. Á melioráció hatékonyságának vizsgálatánál figyelembe kell venni az egész rendszer komple­xitását, egymásra épülését. A ké­miai talajjavításból származik a többlettermés, a talajvízszint szabályozása viszont a termés­biztonságot növeli, hiszen meg­szünteti a belvizeket. Ahol a víz­rendezés és a talajjavítás megva­lósult, ott érdemes igazán öntöz­ni, és nem mindig használják ki a mezőgazdasági üzemek ezeket a lehetőségeket. Divattá vált az országban, hogy egyszer az ön­tözést fejlesztjük, utána a melio­rációt, pedig fordítva kellene.- Hány év alatt térülnek meg a meliorációs beruházások? P.J.: - A melioráció megtérü­lése attól függ, hogy mennyire működik a rendszer, és ehhez a fenntartási munkákat is el kell végezni. Ha egy adott táblán biz­tosítottuk a belvizek elvezetését, a kémiai talajjavítás viszont el­marad, akkor nagyon hosszú időbe telik, de üzemi átlagban 6-8 év alatt megtérülnek ezek a beruházások. A költségek elér­hetik a 80 ezer forintot hektáron­ként. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy melyek azok a nö­vénykultúrák, amelyekkel a be­ruházás megtérülése lehetővé válik. Láttunk már olyan táblát, hogy a kukorica alig látszott ki a gyomból, mert a melioráció után nem maradt pénze az üzemnek növényvédőszerre.- Egyre kevesebb pénz jut a meliorációra, a termelő üzemek zsebe is üres, ugyanakkor sok tízezer hektár szorul javításra. Hogyan lehel a termőföldre ható káros folyamatokat megállítani ebben a pénzhiányos időszak­ban? P.J.: - A meliorációs beruhá­zások befejezését a központi irá­nyítás sem vette komolyan, pe­dig ha évente 6-7 milliárd forin­tot befektettünk, ezt tisztessége­sen be kellett volna fejeznünk. Az üzemek elszegényedése is szerepet játszik ebben. A támo­gatás rendszerében is változás történt, hisz a pénz egyre na­gyobb része az öntözésfejlesz­tést szolgálja, a melioráció rová­sára. Ezek a tényezők mind köz­rejátszanak abban, hogy félbe­maradtak a talaj termőképessé­gének javítását célzó progra­mok. Az öntözés sorsa is így fog megpecsételődni, hiszen a mé­regdrága öntözőberendezések a magasabb vízdíjak mellett nem lesznek gazdaságosak, ha vi­szont nem használják a gépeket, akkor is tetemes amortizáció ter­heli őket. Lassan az üzemek gé­pet és műtrágyát nem tudnak venni, nemhogy meliorációt vé­gezzenek. Kapkodás és felelőtlenség-Ha ez a tendencia így folyta­tódik tovább, mi lesz 20-30 év múlva a termőtalajjal? Zs.L.: - A legfontosabb terme­lőeszközünk a föld, amelynek termőerejét illene fenntartani és javítani. A fejlett nyugati orszá­gok farmergazdaságai sem tud­ják mindezt állami támogatás nélkül elvégezni. A programok megvannak, de ehhez az állami támogatás hiányzik. Ha a terve­zett meliorációs ütemek nem va­lósulnak meg, a talajok minő­sége fokozatosan romlik, a ter­méseredmények csökkennek. Hiányzik a pénz a talajok lerom­lásának ellenőrzésére is. Nem tudunk ezért választ adni arra a kérdésre, hogy milyen talajtani változások követik a beavatko­zásokat. P.J.: - Ahogyan a talaj, az élő­világ, a termesztéstechnológia változik, úgy kell változnia a meliorációnak is. Ahhoz, hogy a jövőben is búzát és kukoricát termeljünk, ne gyepet és nádat, a jelenlegi szemléleten és a tá­mogatási rendszeren egyaránt változtatni kell. Központilag fe­lelőtlenség nyilvánul meg ab­ban, hogy amit elkezdtünk, azt nem tudtuk befejezni. Kam­pányszerűség és kapkodás jel­lemzi a melioráció és az öntözés egész ügyét.- Köszönjük a beszélgetést! L.Z. Bokor Imre, mérnök-ezredes tavaly megjelent Kiskirályok mundérban című könyve igen­csak nagy port kavart. Olyannyi­ra, hogy az abban leírtak kivizs­gálására parlamenti vizsgálóbi­zottság alakult, melynek tagja dr.Király Ferenc, megyénk or­szággyűlési képviselője is. ő de­cember 16-i lapunkban már nyi­latkozott. A napokban tiszaföld- vári otthonában ismét fölkeres­tük, hogy megtudjuk tőle, hol tart most a vizsgálat. Bizottságok. bizottságok...- Képviselő úr! Korábbi be­szélgetésünket tulajdonképpen azzal fejeztük be, hogy az ügyben szereplő emberek, ha nem is ál­dozatai, de mindenképpen tipi­kus figurái voltak egy rossz tár­sadalmi berendezkedésnek. Az­óta sem változott a véleménye?- Nem, sőt a továbbiak csak megerősítettek ebbéli meggyő­ződésemben.- Utolsó találkozásunk óta a parlamenti vizsgálóbizottság két ülést is tartott. S mint az a meg­lehetősen szűkszavú tudósítá­sokból kiderült, meghallgatták Biszku Bélát, Korom Mihályt, Kárpáti Ferenc jelenlegi honvé­delmi minisztert, Mórocz Lajos tábornokot, majd Lázár Györ­gyöt és Borbándi Jánost. Ezeken az üléseken miről esett szó?- Azt a két ülést tulajdonkép­pen együtt kell nézni, mert való­jában egyfajta kérdéscsoport bontakozott ki. Azt ugye koráb­ban elmondtam már, hogy az egész Bokor-könyvvel kapcso­latos vizsgálódásainkat olyan irányban kívánjuk kiterjeszteni, hogy szemügyre vesszük az egész akkori irányítás mechaniz­musát, vagyis a felső párt- és ka­tonai vezetés kapcsolatát Ezért hívtuk meg azokat az embereket a vizsgálóbizottság elé, akik ab­ban az időben részben a párt, részben a kormány részéről fel­ügyelték a hadsereget. Ez úgy festett, hogy volt egy kb-titkár, akinek a feladatai közé tartozott, hogy a fegyveres erőket, a Bel­ügyminisztériumot és az Igaz­ságügyi Minisztériumot fel­ügyelje. Ez a funkció akkoriban két ember - Korom Mihály és Biszku Béla - között oszlott meg.- A kormány részéről milyen volt a vezetés és a fegyveres erők kapcsolata? Egyáltalán szabá­lyozták-e a hadsereg működését valamilyen törvények vagy ren­deletek?- Ez a kérdés igen élesen vető­dött fel az üléseinken is. Rendkí­vül érdekesen alakultak a dol­gok, mert kiderültek a követke­zők: ami a legfontosabb és leg­megdöbbentőbb, hogy ezeknek a kapcsolatoknak semmiféle rögzített formája sem volt. Tehát nem született jogszabály vagy törvény arra, hogy milyen hatás­köre van mondjuk a kb-titkár- nak, milyen mélységig köteles vagy jogosult a honvédelmet akár irányítani, akár felügyelni vagy ellenőrizni. Persze azt sem rögzítették, hogy a honvédelmi tárcának milyen adatszolgáltatá­si kötelezettségei voltak fölfelé. Szóval, ez az egész vezetés ab­ban merült ki, hogy létrehoztak különböző bizottságokat, s tulaj­donképpen ezen a ponton kap­csolódott a kormány által gyako­rolt ellenőrzés az egész rend­szerbe. Ez Borbándi János - aki abban az időben miniszterelnök­helyettesként ténykedett - meg­hallgatása során derült ki. Ugyanis ő elmondta, hogy a kor­mánynak volt egy katonai bizott­sága, amely a hatvanas évek ele­jén alakult. Akkoriban a párt központi bizottságában Korom Mihály felügyelte a hadsereget, a kormány részéről pedig Bor- bándinak volt ez a feladata. Felelősök nélkül?- A bizottságokban hogy folyt a közős munka?- A felsőbb személyi és gazda­sági kérdések a Központi Bizott­ság titkárának asztalára kerültek. Ott aztán máig sem kideríthető módon megbeszélték a dolgo­kat. Ezt azért mondom így, mert nem volt egy állandó testület, ha­nem egy-két embert összehívtak, és a maguk módján tisztázták az ügyeket, amelyek aztán vissza­kerültek a kormány katonai bi­zottságához. A felállás úgy né­zett ki, hogy csaknem ugyan­azok a személyek vettek részt a kormány és a KB katonai bizott­ságában is. Ez az egész struktúra arra volt jó, hogy ott az egyéni felelősség szóba sem kerülhetett. Hisz testületi döntések születtek, és gyakorlatilag utólag sem lehet egyetlen egy intézkedésnek a személyes kezdeményezőjét, jó­váhagyóját vagy aláírójátmegta- lálni. Valójában milliárdok sor­sáról döntöttek úgy, hogy utána nem ellenőrizték a pénzek fel- használását. Persze az igaz, hogy volt a tervhivatalnál egy katonai osztály, meg formálisan a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ságnak is létezett valamiféle jo­gosítványa arra, hogy bizonyos dolgokat vizsgáljon, de ezek az ellenőrzések csak a felszínt érin­tették, és igazából soha senkit sem számoltattak el.- Az ön szavaiból az egész rendszer ellenőrizhetetlensége bontakozik Id.- Tulajdonképpen így is volt, mot a meghallgatottak hiába hi­vatkoztak arra, hogy a parla­mentben is létezett egy honvé­delmi bizottság. Annak tagjai nem voltak olyan helyzetben, hogy megkérdezhették volna: mire használják fel a pénzeket? Biszku Béla szerint pedig fölte- hették volna ezt a kérdést is. <5 egészen odáig elment, hogy a Bokor-könyvet - amit csak azért olvasott el, mert meghívták a parlamenti vizsgálóbizottsághoz - mint mondta, akkor értékelte volna igazán, ha az megjelenik a hatvanas években!- Nem kérdezték meg, hogy mindezt komolyan gondolja-e?- Dehogynem! Ám ő azzal ütötte el a dolgot, hogy nem tart­ja abban az időben valószínűnek a könyv megjelenését, de a szer­ző azért beadhatta volna az ille­tékes pártszerveknek a kéziratot. Kubába - kis kitérővel- Úgy tűnik, mintha a meghall­gatottak nem vennék komolyan a vizsgálóbizottságot?- Nézze, én azt szűrtem le, hogy ezek az emberek annyira a végtelenségig romlottak, hogy szinte hivatalból hülyének néz­nek mindenkit. Tudniillik itt nemcsak erről, hanem az egész struktúráról van szó. És ezen be­lül újra és újra fölmerül, hogy miként kezeltek egy olyan kér­dést, miszerint van egy vezető - Czinege Lajos -, akiről rend­szeresen kiderül, hogy alkalmat­lan a posztjára. A válaszok kö­rülbelül így hangzottak, hogy "hallottak róla, de nem foglal­koztak ezzel, mert a Czinege azért jó magyar ember. Igaz, hogy imádott reprezentálni, sze­rette az új egyenruhákat meg a kitüntetéseket, igaz, hogy ordí­tozott egy kicsit, meg bőbeszédű volt, dehát ezek csak apró embe­ri gyöngék." Én itt, ezen a ponton megkérdeztem Lázár Györgyöt, akinek a miniszterelnöksége alatt Czinege úr katonai küldött­séget vezetett Kubába, és a kü- löngép leszállt Acapulcóban, a közismert világhírű mexikói für­dőhelyen, ahol néhány kedélyes napot töltöttek el a küldöttség tagjai - nos, tudott-e erről?- És erre Lázár György mit válaszolt?- Azt, hogy ő csak jóval ké­sőbb, folyosói pletykák útján hallott a dologról. S ezután el­rendelte, hogy a kiszállási díja­kat szigorítsák meg...- Mostanában elég sok újság­cikk foglalkozik Czinege Lajos lakásügyeivel. Ezzel kapcsolat­ban tud-e valamit mondani?- Kiderült néhány dolog. Je­lenleg Czinege úr az ötödik ház­ban lakik. Amikor készen lett a mostani 432 négyzetméteres la­kás, nos akkor ezt már túlzottnak találták az illetékesek is, így egy pb-határozat leszögezte, hogy a szóban forgó épület a mindenko­ri honvédelmi miniszter reziden­ciája lesz.- Igen ám, de Czinege Lajos már legalább nyolc éve nem hon­védelmi miniszter.- Jelentéktelen kérdés. Ezzel nem foglalkozott senki. S így, mint a legutóbbi ülésünkön meg­tudtuk, kénytelenek voltak Kár­páti Ferenc, jelenlegi honvédel­mi miniszter villáját először csaknem a földig rombolni, majd azután jócskán kibővíteni. Ezek­re a munkákra körülbelül 8-10 millió forintot fordítottak, lévén, hogy a mindenkori honvédelmi miniszter rezidenciájában még ma is Czinege Lajos lakik.- Kikerülhetetlen a kérdés: az 1968-as csehszlovákiai bevonu­lás szóba került-e, s ha igen, mi­lyen válaszok hangzottak el ezzel kapcsolatban?- A meghallgatások alapján az volt a benyomásunk, hogy a csehszlovákiai beavatkozást tu­lajdonképpen a Szovjetunióból rendelték el. És azt a Magyar Néphadsereg minden különö­sebb kontroll és kritika nélkül végrehajtotta. Nem volt erre semmiféle törvényes jogcím. Korom Mihály, igazságügy-mi­niszterként - mint mondta - az újságból értesült a dologról, Biszku Béla kb-titkárként pedig nem volt jelen, amikor eldöntöt­ték, hogy bevonulunk.- Képviseld úr! Amit ön eddig elmondott, ennek az egytizede is elég lenne ahhoz, hogy alaposan megbüntessenek embereket...- Értem mire gondol, csak­hogy van ám itt egy óriási prob­léma. El kell dönteni, hogy mit akarunk. Ha jogállamot, akkor létre kell hoznunk annak jog­rendszerét, mivel ugye eddig nem volt. És azt a jövőben alkal­maznunk kell. Mondhatnánk azt is, hogy hozzunk népítéletet, ami nyilvánvalóan a jogtól nagyon messze állna, vagy csináljuk azt, amit tulajdonképpen most te­szünk: föltárunk egy olyan hely­zetet, aminek megismétlését so­ha az életben nem kívánjuk. Lét­rehozzuk azt a jogrendszert, amelyben ilyen dolgok a jövő­ben nem történhetnek meg. Ez lehetséges, hogy úgy tinik, mintha bürokratikus csűrés-csa- varással próbálnánk egérutat biztosítani a régi vezetők számá­ra, de erről szó sincs. Nézze, én úgy vélem, hogy a tanulságokat csak akkor lehet levonni, ha az egész rendszer fonákságait, al­jasságait bemutatjuk, és nem elégszünk meg annyival, hogy lecsapjuk az illetők fejét. Hisz azzal egyrészt nem tudjuk meg­akadályozni a hasonló esetek megismétlődését, másrészt pe­dig, meggyőződésem, hogy egy vagy több jogtalanságot nem szabad újabb jogtalanságokkal korrigálni.- Képviselő úr! Köszönjük a beszélgetést! Nagy Tibor Altalajjavító gép munka közben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents