Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-19 / 42. szám
4 Néplap 1990. FEBRUÁR 1 Tiszta vizet a pohárba Az arzénos vízért nem hajlandók többet fizetni Kétszázharminc aláírással - a nevek mellett személyi számmal, lakcímmel - érkezett hozzánk az alábbi tiltakozó levél: /Rövidítve közöljük./ Mi, karcagi lakosok láttuk, hallottuk a békési emberek tiltakozását a vízdíjak emelése ellen. Azt hiszik az illetékesek, hogy velünk is lenyelethetnek minden békát, illetve mindenféle vizet megiszunk? Nem mi, egyszerű állampolgárok vagyunk felelősek az állam nyakába szakadt terhekért! Tiltakozunk a vízdíj 550 százalékos emelése ellen! /Szolnokon növelték ennyivel a vizdíjat, Karcagon 342 százalékkal. A szerk./ Amíg nincs tiszta ivóvizünk, nem vagyunk hajlandók önként fizetni a felemelt díjat. Fizessék azok, akik az országot ilyen lehetetlen helyzetbe sodorták és azok, akik nem arzéndús, baktériummal szennyezett vizet kénytelenek fogyasztani. A karcagi víz problémája ország-világ előtt ismert, magas fórumokon és különböző sajtó- orgánumokban foglalkoztak vele. Sajnos a helyzetünkön ez semmit sem változtatott, még mindig ugyanazt a vizet isszuk... A vásárlási akción tilos belépődíjat szedni! Lapunk február 5-i számában közöltük a "Belépőt kértek a cipővásáron" című olvasói levelet, melyre a Törökszentmiklósi Városi Tanács VB városfejlesztési és gazdálkodási osztályától a következő választ kaptuk. A nyílt árusítású kereskedelmi egységekben a belépődíj szedése tilos, a levélírónak teljes mértékben igaza van. Osztályunk az ügy észlelésekor azonnal felhívta erre az illetékes vezető figyelmét, de sajnos nem vette tudomásul... A Topán Kft terembért fizetett, azonban mulasztást követett el, mert az árusítással megbízott felelőse eltűrte, hogy a művelődési központ illetékesei belépődíjat szedjenek. Ugyanis a nyílt árusítási üzlet forgalmába tartozó egységbe a nézelődő vagy vevő, minden kötelezettség, vásárlási kényszer nélkül betérhet. A levélíró észrevételét köszönjük. Szecsei József csoportvezető * /A városfejlesztési és gazdálkodási osztály állásfoglalását Soós Pál, a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Tanács ipari és kereskedelmi osztály vezetője megerősítette. A vásárlókkal, nézelődőkkel szemben tanúsított szabálytalan eljárást kivizsgáltatja, és az ügyre visszatérünk. A szerk./ Pontosítás A Néplap február 12-i számában jelent meg Búzás Sándor tanácselnök válasza, amit dr.Kis Zoltán nyílt levelére adott. Levélválasza egy helyen pontatlan, ezért a következőket fűzzük hozzá. Az MSZP nem biztosította az újjászerveződő MSZMP működési feltételeit. A Kossuth út 58. szám alatti területi pártszékházat 1989. december 5-én a - zárcsere után, az épület összes kulcsával együtt - jegyzőkönyv alapján átadtuk a Jászberény Városi Tanács ellátó szervezet képviselőinek. Mindezek alapján az épületbe csak a városi tanács tudtával és közreműködésével lehetett bejutni. Ehhez az MSZP városi szervezetének már semmi köze. A pártszékház használatának problémája a városi tanács decemberi ülésén már felvetődött. /Erről korrekt tudósítás jelent meg a Jász-Nagykun-Szolnok című lap január 31 -i számában./ MSZP elnöksége Jászberény Mindennapi kenyerünk ségük speciálisan képzett szakmunkás. A hatékonyan működő nagyüzemi termelést meggondolatlanság lenne egy kisebb csoport érdeke miatt "szétverni". Nem állítom, hogy mezőgazdaságunk problémamentes, de nem nagyobb mértékben, mint az egész népgazdaság. E súlyos gazdasági válságban sokan úgy vélik, hogy ezt a problémát privatizálással meg lehet oldani. Ez hazárdjáték, mert igazságos privatizálás elképzelhetetlen. Ha mégis sor kerülne rá, igen körültekintően kell végrehajtani: a nemzet érdekének figyelembevételével! Nem engedhetjük meg, hogy a termelés egy jottányit is csökkenjen, mert hogy mi békés átmenetről beszélhetünk, főleg annak köszönhetjük, hogy nem kell élelmiszerért sorban állni, vagy külföldre túrázgatni. Ez a tény elősegíti tűrőképességünket. A földet, a termelő berendezéseket a tsz-ekben dolgozó tagság tulajdonába kell átadni, és minden állami regulációt hatályon kívül kell helyezni; abszolút demokráciát kell biztosítani a tagoknak; a tsz-ek önmaguk alkossanak működési alapszabályt; a nagy tsz-eket - ha a tagság úgy akarja, és ezzel a termelést hatékonyabbá tudják tenni -, kisebb részegységekre kell bontani. A tsz-ek önállóan gazdálkodjanak, és meg kell szüntetni a tsz-bér- munkát. Mint tulajdonosok, érdem szerint részesüljenek a tsz jövedelméből olyan mértékben, amilyen hatékonyan, eredményesen dolgoznak. Véleményem szerint csak a szövetkezi út a járható és biztonságos. De az legyen önálló, önkéntes és jól szervezett, a dolgozók pedig egyenjogú gazdái a közös tulajdonnak! Az a közmondás, hogy "közös lónak túrós" a háta, a mai modem világban elavult. Aki nem hiszi, menjen el Izraelbe, és tanulmányozza az ott működő, a világ élvonalába sorolt kibuco- kat. Pedig ott a tagok nemcsak egyenjogúak, hanem egyenlően részesülnek a jövedelemből is. Olyan hatékonyan dolgoznak, hogy a lakosság 7 százaléka megtermeli az ország élelmiszerszükségletét. Tisztelt Illetékesek! Nem ok nélkül aggódom a mindennapi kenyerünkért. Nekem már nem sok kell ugyan, de van hat unokám, azok igen jó étvágyúak, és nem szeretném, ha cselédek lennének! - írta többek között Pádár Lajos karcagi olvasónk. / Kéményseprés Ovirághegyen Vasárnaponként sugározza a televízió a Kéménymesék című filmmű- sorát óvodásoknak . A tiszaföldvári Óvirághegyen lakók gondja annyiban kapcsolódik e témához, hogy nálunk is csak a mesében létezik kéményseprő. Arra kényszerültünk, hogy benevezzünk a "csináld magad" mozgalomba, s mi kotorjuk a kéményeket. Persze az igazsághoz hozzátartozik: fűtési szezon előtt és befejeztével igencsak megjelenik a kéményseprő, hogy a díjat kisöpörje a zsebünkből. Szeretnénk ezen a területen is némi változást tapasztalni, mert csak az elvégzett munkáért jár fizetség. Bárány László Tiszaföldvár Köszönet A Szolnoki Bizományi Áruházban elveszítettem a karórámat. Értéke sem elhanyagolható, de legjobban azért bántott, mert a lányomtól kaptam ajándékba. Hálám jeléül fogtam tollat, hogy a nyilvánosság előtt is köszönetét mondjak az áruház dolgozóinak, akik megtalálták, és visszaadták. További munkájukhoz jó egészséget kívánok. Márki Gáborné Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez A kultúra olyan, mint a tábori konyha... Hívő emberek imáikba foglalják, hogy: "add meg nekünk a mindennapi kenyerünket". Árpád apáink gazdagon termő földet választottak hazánknak. Itt mindig megtermett az ország kenyere. A napi politikai programokat értékelve, mégis aggályaim vannak a mindennapi kenyerünket illetően. Újból földosztás /reprivatizálás?/, harc a föld birtoklásáért. Karcagon /tudtommal/ eddig körülbelül 3000 hektár földet igényeltek, mely a termőföld mintegy 15 százaléka. Ez a mennyiség a nagyüzemi termelést alapjában nem rendíti meg, de komoly következményei lehetnek. Kérdés, hogy a kiosztott föld kiknek a tulajdonába kerül, és azt hogyan hasznosítják, a kiöregedett nyugdíjasok vagy fiatal örökösök? A termelőszövetkezetek megalakítása óta generációváltás történt, az egyéni gazdálkodásnak már nincs folyamatossága; a termelőeszközök korszerűsödtek, a nagyüzemi gazdálkodáshoz "szabottak". Véleményem szerint a "virágzó egyéni gazdálkodás" nosztalgia. /Benne éltem mint cseléd-napszámos./ Az eredményes egyéni gazdálkodás előfeltétele: a tapasztalt, hozzáértő ember, aki a föld és az állattartás szerelmese, aki a mezei pacsirtával ébred, és késő este tér pihenőre - 6-7 órára, mert a paraszti munka igen nehéz, embert viselő. A mai generáció a 40 órás munkahéthez, a komfortos kényelemhez szokott... Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tanyákat lebontották, a kis ekéket, boronákat ócskavasba dobták, a lovakat, ökröket kipusztították. Ezek pótlására nem csekély beruházás szükségeltetik. Félő, hogy a földigénylők nem az egyéni gazdálkodáshoz, mint inkább a föld tulajdonlásához ragaszkodnak. A föld mint vagyon, lehet /spekuláció/ adás-vétel tárgya. E téren fokozott óvatosság szükségeltetik, mert a leggondosabb eljárással is előfordulhat, hogy akik ma megpróbálkoznak az egyéni gazdálkodással, egy-két év múlva otthagyják földjüket. Erre már volt példa 1946-47-ben. Annak ellenére, hogy erőszakosan hozták létre a tsz-eket, a ’70-es években világszínvonalú volt a termelés; igen sok, külföldön is elismert, speciális képzettségű szakember dolgozik a nagyüzemekben. Mezőgazdaságunk "húzó" ágazat volt. Ma már nem parasztokról, hanem agrárüzemi munkásokról, dolgozókról beszélhetünk, hiszen életkörülményeik megváltoztak, többAz utóbbi néhány évben egyre fenyegetőbbé vált gondokat, a kultúra, a művelődés ellehetetlenülését teszi szóvá - joggal és okkal - a Csendes háború című cikkében Horváth Károly megyei könyvtárigazgató. /I.31./ Maradéktalanul osztom a véleményét abban, amit a könyvtárak egyre bizonytalanabb anyagi helyzetéről, mindennek a jövőre nézve nehezen fölmérhető következményeiről ír. Ha ez az anyagi helyzet csak a könyvtárakra vonatkozna, akkor is szóvá kellene tenni és protestálni. Sajnos ez a gazdasági helyzet jellemző a kultúra más intézményeire - közte a művelődési otthonokra is, melyekben a közösségi együttlétet kellene biztosítani a művelődésre, a szórakozásra, szabad eszmecserére, s amelyekben sok településen most már a minimumként elvárható fűtött, meleg, barátságos helyiség sem fogadja a betérőt. Nem értek egyet Horváth Károllyal abban, hogy a művelődési házak csak a szórakozás színterei. Nem azért, mintha a szórakozás - szórakoztatás valami szégyellni való, kultúraellenes tevékenység lenne, szemben a könyvtárral, a "tudomány tárházával". Két évtizeddel ezelőtt jártam Finnországban. A finnek szegény ország polgárainak tartották magukat akkor, amikor a művelődési házaikban jelentős felnőttoktatási, különböző ismeretszerzési, művelődési tevékenységet folytattak. /Lehet, hogy országuk kibontakozó gazdaságát ezzel alapozták?/ A mai finn gyakorlatot csak tanulmányokból ismerem, a hazai viszonyainkat közvetlenül is, ezért állítom, hogy a művelődési házak klubjai, amatőr művészeti csoportjai, nyelv- és egyéb tanfolyamai, rendezvényei a műveltséggyarapítás lehetőségei is. Ugyanazt a célt szolgálják, mint a könyvtárak: eligazodást a világ, a társadalom dolgaiban, önmegvalósítást - legfeljebb más módon, mint a könyvtárak. A formálódó helyi társadalmaknak egyre inkább szükségük kell hogy legyen ezekre az intézményekre - ebben az értelemben is. A Mostani szorongató pénzügyi helyzetben félő, hogy pótolhatatlanul károsul az intézményekben jelen lévő kultúra értéke. Szakmánk egyik jelesének találó hasonlata szerint a kultúra olyan, mint a tábori konyha: előrenyomulásnál utolsó, visszavonulásnál első. Mi évek óta tartósan visszavonulunk, nem tudni hová, s meddig, miközben Európához akarunk fölzárkózni a kultúrában is. Vajon sikerülhet? Czakó Jánosné, az MMIK igazgatója P | A TÁRGYALÓTEREMBŐL | I Nem fizette a tartásdíjat Nem tudom, hogy a külterületen élő, 39 éves szolnoki Papp Dániel miképpen kedvelheti két kiskorú, tizenhat és tizenhárom éves gyermekét, de úgy tűnik, hogy irántuk aligha dobog erősen atyai szíve. Ugyanis Pappék már korábban elváltak, és ezzel, mint aki jól végezte a dolgát, a volt családfő hátat fordított egykori szeretteinek. Olyannyira nem érdekelte a gyerekek sorsa, hogy nem fizetett, így azután már kapott felfüggesztett, majd végrehajtandó szabadságvesztést is. Talán sokallta, sokallhatta a havi 1 ezer 600 forintot? Meglehet. Esetleg úgy gondolta, boldoguljon a család nélküle, ahogy bír? Elképzelhető, hogy efféle * 1 indok is vezérelte. Tény, immá ötödször állt a bíróság előtt szaknyelven fogalmazva -: a fi zetési kötelezettség elmulasztá sa miatt. Itt a bűnösségét elis merte, hiszen legújabban is má 14 ezer 400 forint tartozás nyom ta a lelkét. A törvény előtt sú lyosbító körülményként értékel ték büntetett előéletét, azt hog) hasonló cselekedetek miatt mái többször elmarasztalták. Mind ezek figyelembevételével, < Szolnoki Városi Bíróságon Papj Dánielt tartás elmulasztásának z vétsége miatt - mint különös visszaesőt - hat hónap börtön- büntetésre ítélték, továbbá eg) évre eltiltották a közügyektől Az ítélet jogerős. D.Sz.M. I J°gi tanacs I __________ N yugdíj — korengedménnyel Január 18-ától egyszerűbbé vált a korengedményes nyugdíjazás. A Minisztertanács rendeleté szerint: a munkáltató azzal a dolgozóval /ideértve a szövetkezeti tagsági viszonyban állókat, a bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatottakat is/, aki legfeljebb öt év múlva tölti be az öregségi nyugdíjkorhatárt, megállapodhat - a munkavállalók helyi érdekképviseleti szervének egyetértésével - a korengedményes nyugdíjazásban. E nyugdíjba vonulást mind a munkáltató, mind a dolgozó kezdeményezheti. Feltételei: 1. A dolgozó az adott vállalatnál legalább öt éve alkalmazott /kivéve, ha a munkáltató ennél rövidebb ideje alakult meg és a dolgozó a megalakulás óta ott áll munkaviszonyban/. 2. Nőnél 25, férfinál 30 évi - méghozzá az illetékes társadalombiztosítási szerv által előzetesen igazolt - szolgálati idő rendelkezésre álljon /ez korábban a férfiaknál 35 év volt/. 3. A munkáltató vállalja, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a korengedményes nyugdíj összegét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak /félévenként előre/ átutalja. A dolgozóval kötött megállapodásról értesíteni kell a társadalombiztosítási szervet, s be kell jelenteni, hogy a munkáltató a nyugdíjazás költségét magára vállalja. Ennek megfelelően a korengedményes nyugdíjak összegét a munkáltató köteles minden év január 31., illetve június 30. napjáig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak befizetni. Újabb korengedményes nyugdíjazáskor a legközelebbi félévi befizetésnél kell rendezni az összeget. Ha pedig a dolgozó nyugdíjjogosultsága a korengedményes időtartam alatt bármi okból megszűnik, az előre befizetett nyugdíjösszeg hátralévő arányos részét a társadalombiztosító visz- szatéríti. A kifizetett nyugdíjösszeget a vállalat, a gazdálkodó szervezet a költségei /a költségvetési szerv a megtakarításai/ terhére számolja el. Vannak olyan esetek, amikor a korengedményes nyugdíjazással felmerült költségek alól részleges vagy teljes mentesítést kérhet a munkáltató. Szabályai: A költség legfeljebb 50 százalékos átvállalását kérheti a munkáltató a Foglalkoztatási Alap terhére, ha az előző évi mérleg- eredménye nulla vagy negatív volt, és a létszámleépítése jelentős. A létszámleépítés akkor minősül jelentősnek, ha a munkáltató az előző évi átlagos állomány legalább 25 százalékának (vagy legalább 500 főnek) szünteti meg a foglalkoztatását. A teljes költség átvállalása akkor kérhető a Foglalkoztatási Alap terhére, ha a gazdálkodó szervezetet felszámolják vagy jogutód nélkül szűnik meg. A költségek átvállalása iránti kérelmet a megyei tanács munkaügyi szakigazgatási szerve bírálja el - a terület munkaerőhelyzetének mérlegelése - az ÁBMH költségvállalásra vonatkozó állásfoglalása alapján. Dr. K.L. Jászárokszállási modellező Bagi Sándor keramikus, népi iparművész csaknem tíz esztendeje hódol hobbijának, a repülőmodellezésnek. Nemrég elkészítette az 50-es években Amerikában gyártott Gorion kísérleti sport- és túragép kicsinyített mását. A balzafa és vászon borítású, távirányítású gépet - amin 300 órát dolgozott - egy 15 köbcentiméteres Moki motor emel a magasba. /Foto: H.Szabó Sándor/ Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL
