Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

1990. FEBRUÁR 17. Néplap 3 Az igazgató nem mond le, a gyárat nem adták el Átszervezés előtt sok a mendemonda Fórum a Szolnoki Papírgyárban Ugyanúgy, mint manapság az élet bármely területén, a Papíripari Vállalat Szolnoki Papírgyárában is nagy a bizonytalanság. Az ott dol­gozók körében lábrakeltek külön­böző híresztelések, amelyek igen­csak rontják az amúgy sem rózsás hangulatot. Székében, hosszában beszélik ugyanis, hogy elküldenek a gyárból embereket - főleg fizikai munkásokat -, hogy raktárra ter­melnek, mert az ott készült árufé­leségek a kutyának sem kellenek, hogy három évig nem lesz bérfej­lesztés, hogy ugyanakkor meg a főnökök mesés prémiumokat tet­tek zsebre, hogy a szakszervezet semmit sem tesz a dolgozókért és még sorolhatnánk. Feszültségek garmadája Nos, a tisztánlátás étetekében a hét elején fórumot tartottak az 1240 dolgozót foglalkoztató nagy­üzemben. Az összejövetelt - mint Kardos György, a gyár igazgatója hangsúlyozta - elsősorban az indo­kolta, hogy a Papíripari Vállalat hamarosan - július 1-vel - átalakul, s ennek megfelelően a szolnoki gyárban is megkezdték az átszer­vezést, amelyben persze a kény­szer is jócskán közrejátszik. Szigo­rúbbá váltak a működés feltételei, ami nemcsak azt jelenti, hogy ne­hezebb lett a gazdálkodás, hanem azt is, hogy még az elmenők vagy a nyugdíjba vonulók helyébe sem vehetnek fel újabb fizikai dolgozó­kat, s ráadásul a bérekkel is csínján kell bánniuk. Az átalakulás első­sorban szervezeti változást jelent, ami a korábbi 25-26 éves működé­süktől merőben eltér, mivel saját lábukra kell álniuk. Nem könnyű ez, már csak azért sem, mert a 3. milliárd forintos adósság - ennyibe került a beruházás - is terheli őket. Nos, az átalakulást úgy képzelik el, hogy külső tőke bevonásával mo­dernizálják és hatékonyabbá teszik a termelést. Érdeklődők már van­nak. Az önállósággal persze az is együtt jár, hogy egy seregnyi tevé­kenységet - amit pillanatnyilag még a vállalati központban végez­nek - maguknak kell megoldaniuk. Ennek megfelelően április 1-től például a kereskedelmi és pénz­ügyi feladatok egy részét már Szol­nokon oldják meg, s erre bizony föl kell venni néhány szakembert. Jelentős feszültségforrás az is, hogy szűkíteni kell a tevékenységi körüket, ami együtt jár jónéhány termék gyártásának megszünteté­sével, illetve korlátozásával. Per­sze, mint hallottuk ez nem jelenti azt, hogy egyből az utcára raknak embereket, mivel igyekeznek úgy­mond házon belül például átképzé­sekkel, átszervezésekkel úrrá lenni a gondokon. Akár úgy is, hogy a szolgáltatá­si, anyagmozgatási, fenntartási ágazataikat önállóan működő "profitcenterekké" alakítják át. En­nek lényege, hogy nemcsak papír­gyári munkákat végeznének, ha­nem külső megrendeléseket is el­vállalnak majd. Tehát próbálják át­vészelni a nehéz napokat - de mint az igazgató fogalmazott -, már-már hisztérikussá válik a hangulat és sokféle rémhír és mendemonda ke­ring a gyárban. Erre példaként azt hozta fel, hogy szájról szájra járt a hír, miszerint a franciák megvették a gyárat, leállítják a régi gépeket, elbocsájtanak 400 dolgozót és az igazgató pedig lemondott. Nos, mindebből annyi igaz, hogy elad­tak 400 kiló papírt a franciáknak! Higgadtságra intett tehát minden­kit az igazgató, majd ezt követően válaszolt a hozzá előzőleg írásban eljuttatott kérdésekre, amelyek többek között kicsiben azt a veze­tőellenes hangulatot tükrözték, ami az országban is jól tetten érhe­tő - nagyban. Az egyik kérdés pél­dául így szólt: miért keresnek jóval többet azok a főnökök, akik elté­vednek a gyárban? Erre Kardos György így válaszolt: - Azt is tu­dom, hogy az éjszakai műszakban néhány kolléga hol szokott aludni. Ha kíváncsiak rá, készséggel meg­mutatom. Ezen túl még szóba ke­rült, hogy miként történnek az újí­tások javadalmazásai, s felvetődött a TMK területén dolgozók ala­csony keresete, mivel néhányuk már a létminimum határán vagy az alatt ik­Ami nem lehet nyereséges A fórumon jelenlévő Juhász Mi­hály, a Papíripari Vállalat vezér- igazgatója sem tagadta a gondokat. Éppen ezért - hangsúlyozta - elejét kell venni annak, hogy a józan ésszel és a közös érdekkel szemben az indulatok és az egyéni érdekek kerüljenek fölülte. Mint megtud­tuk, a vállalat tavalyi eredményei kétségkívül nem lettek olyan jók, mint ahogy azt előre eltervezték. Nemcsak a nyersanyag hiánya, ha­nem az is közrejátszott ebben, hogy a költségekkel úgy bántak, mintha mi sem történt volna. Csak­nem egymilliárd forinttal lett több a cég általános költsége - a pénz­költésből a Szolnoki Papírgyár is derekasan kivette a részét -, s év végére elérte az ötmilliárd forintot. Holott ugyanezt a termelést három és fél - négymilliárd forinttal is el lehetett volna végezni. Ebben is sok embernek megvan a maga fe­lelőssége. Ennek és a hiteleik ma­gas kamatainak a következménye az, hogy év végére napi fizetési gondokkal küszködtek és a 800 millió forintos tervezett nyereség­gel szemben csak 650 milliót értek el. Persze ez is egy tisztességes eredmény az előző évi 426 millió­hoz képest, de a kitűzött célt csak nem tudták megvalósítani. Ugyan­akkor viszont a bért teljes egészé­ben felhasználták. Tehát itt van egy ellentmondás és feszültség, amit az idén le kell dolgozniuk és vele párhuzamosan igen sok, nagy feladatot meg kell oldaniuk. Ezek közül az első és legdráma­ibb - ugyanúgy mint az ország szá­mára is - a vállalat talpon maradá­sa, ami tulajdonképpen a fizetőké­pességük fenntartását jelenti. Az átszervezés egyik célja pontosan az, hogy ne a vállalati nagykalap­ból maricolják ki a gyárak a pénzt, hanem saját maguk minden nap számolják, hogy van-e annyi bevé­telük, amiből valamennyit ki lehet adni. Hisz az könnyen belátható, hogy egy kisebb önálló egységben nagyobb a felelősség és jobban mérhető mindez, mint a nagyválla­lati keretek között. A másik fontos feladat a nyereséges termelés. Eb­ből a szempontból fölülvizsgálták már a Papíripari Vállalat egész te­vékenységét és úgy néz ki, hogy a cég termelésének 15-20 százaléka nemcsak, hogy jelenleg gazdaság­talan, de belátható időn belül nem is tehető nyereségessé. Ennek elle­nére sem terveznek tömeges elbo- csájtásokat, de a létszámot sem le­het növelni. Az igazi kiutat számukra az ex­port jelentené, ám ahhoz meg fej­leszteni kell. Ez azért is fontos fel­adat, mert nemcsak külföldön, ha­nem hamarosan itthon is komoly konkurenciával kell számolniuk. Hiszen a Világbank és a Nemzet­közi Valutaalap döntésének meg­felelően folyamatosan liberalizál­ják a külföldi termékek szabad be­áramlását, ami azt jelenti, hogy fo­rintért is hozzá lehet jutni, s ennek megfelelően jövőre már a világ nagy cégei fognak Magyarorszá­gon a Papíripari Vállalat terméke­ivel versenyezni. Ezt a kihívást e- lőre nem látni alapvető hiba lenne, ám még így is előfordulhat, hogy 20-30 százalékos termeléscsökke­néssel kell számolniuk. Föl kell rá készülni... Ebből adódik az újabb feladat: a versenyképesség megte­remtése, fokozása, amihez viszont pénz, és nem is kevés pénz kell. Éppen ezért az átszervezés másik célja, hogy a külföldi, de a hazai magántőke számára is hozzáférhe­tővé tegyék különböző termelő- egységeiket, amelyek termé­szetesen önállóan gazdálkodnak majd. Vállalkozó szellemű mun­katársakra, vezetőkre lesz tehát szükség, az eddig inkább vegetá­láshoz szokott emberek helyett. Úgy tűnik, vége annak az állapot­nak, amikor a jelenlétet, a hűséget meg még ki tudja, hogy mit fizet­tek meg, csak éppen az eredmé­nyességet és a sikeres vállalkozást a legkevésbé. Egy hajóban vezetők és vezetettek Nos, ennyit arról a hét eleji pa­pírgyári tanácskozásról, ám egy dolog az újságírót mégsem hagyja nyugodni. Ugyanis nem lehet vé­letlen, hogy szárnyra kaptak azok a hírek, amelyekről az előzőekben már szó esett. Mert, ha folyamato­san tájékoztatják az embereket, aligha kap lábra annyi mendemon­da. Akár példaerejű is lehetne ez az eset, mert újból bebizonyosodott, hogy a dolgozó ember teljesítmé­nyét, munkahelyi közérzetét, mun­kájának körülményei és az üzemi demokrácia színvonala egyértel­műen meghatározza. Mert ugye az tiszta sor, hogy csak az osztható el, amit megtermeltünk - tulajdon­képpen leegyszerűsítve, majd há­rom órán keresztül erről beszéltek a papírgyár vezetői is. Ám egy ár azért van, amit nem szabad semmi­képpen megfizetni. Nevezetesen: nem áldozhatjuk fel azt a bizalmat, azt a meggyőződést, hogy egy ha­jóban ülnek vezetők és vezetettek egyaránt. Úgy hiszem, hogy értel­mes munkát csak olyan emberek­től lehet elvárni, akik a saját bőrü­kön érzik, hogy a különböző dön­tésekben, határozatokban az ő vé­leményük is benne van. Nem igaz? Nagy Tibor A papírgyári fórum résztvevői - miközben hallgatták a vezér- igazgatót - vajon mire gondolhattak? /Fotó: K.ÉV A Szocialista Párt választási programja Haza és haladás, haladás és biztonság! Honfitársaink! Választópolgárok! Cs*“vid'"'",! Az új baloldaliságot képviselő Szocialista Párt a megyében is úgy szeretné elnyerni a választópolgárok bizalmát, hogy bizonyítsa hite­lességét, a múlttal való kritikus és objektív szembenézését, s ne ígérjen garanciák nélkül. Szocialista Párt nélkül nincs demokratikus Magyar- ország! E párt az állampárti diktatúra felszámolásával - megteremtve a békés átmenet feltételeit - véglegesen szakított a sztálinista gyakorlat­tal. Fájdalmas tapasztalatokat szerezve okult a múlt hibáiból, s elha­tárolja magát azoktól. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ország - s benne megyénk is - küzdelmes évek elé néz, ezért az üres jelszavak és ígérgetések hangoztatása helyett tenni kell! Most azok figyelmét és bizalmát kérjük és várjuk, akik biztonságos megélhetést, nyugalmat, boldogulást akarnak önmaguk és szeretteik számára. Demokratikus, szocialista és nemzeti párt vagyunk! A párt nemzeti érdeknek tekin­ti, hogy a történelmi korszakvál­tás békés úton, a lehető legkisebb megrázkódtatással menjen vég­be. Létkérdésünk, hogy a válto­zások ne vezessenek anarchiá­hoz, hogy a bosszúra és leszámo­lásra szító indulatok ne fordítsák ellentétébe a demokratizálódás folyamatát. A Szocialista Párt elsősorban azoknak a pártja, akik munkájuk, teljesítményük alapján akarnak boldogulni. Védi a fizikai és szellemi munkát végzők érdeke­it, számít a tulajdonukra és saját munkájukra is építő kisvállalko­zókra. Új gazdaságpolitikát! Az eddigi gazdaságpolitika nem vezeti ki az országot a vál­ságból, ezért új gazdaságpoliti­kára van szükség. Csak a gazda­ság szelektív növekedése juttat­hatja forrásokhoz az életképes vállalatokat, gyorsíthatja meg a szerkezetváltást. Ezért a gazda­ság megélénkítésében a tőkés ex­port mellett fontos szerepet szá­nunk a belső piacnak is - a me­gyében működő üzemek terme­lésének versenyképessé tételével egyetemben. Határozottan kiállunk egy kö­vetkezetes antiinflációs politika mellett. T ulajdonreformot! Olyan vegyes gazdaságra tö­rekszünk, amely a valódi közös­ségi tulajdonra s a társadalmilag ellenőrzött magántulajdonra épül. Támogatjuk a különböző tulajdonformák szabad társulá­sát, a külföldi tőkével való együttműködést. Reformot az államháztartásban! A költségvetés általános és he­lyi reformja során fontos cél a deficit csökkentése, de ne az ok­tatás, az egészségügy, a tudo­mány és a szociálpolitika rovásá­ra, Áz önkormányzati közössé­gek, települések saját forrásaik­kal és a feladataikhoz mért köz­ponti költségvetési eszközökkel önállóan gazdálkodhassanak és mentesüljenek az évközi elvoná­soktól. Virágzó magyar falut! A föld ezután is azé legyen, aki megműveli! Mezőgazdasági megye va­gyunk, ezért virágzó magyar fa­lut akarunk! A föld ezután is azé legyen, aki megműveli! A mező- gazdasági tulajdonreformnak társadalmi ellenőrzéssel, az érin­tettek akaratával kell végbemen­nie. A párt védi a szövetkezeti mozgalom értékeit. Fontosnak tartjuk, hogy az agrárgazdaság hasznából jusson a termelőknek! Pártoljuk a mezőgazdasági kis­termelőket, fellépünk jelenlegi adókedvezményeik fenntartása mellett. Azt akarjuk, hogy a falvak visszanyerjék politikai és gazda­sági önállóságukat. A helyi ön- kormányzatok révén a falvak la­kói váljanak a települések igazi gazdáivá, saját életüket önállóan igazgató közösségekké. Létbiztonságot! Esélyegyenlőséget! Modem szociális államot aka­runk, amelyet nem le-, hanem átépíteni kell. Minden ember­nek, a legszegényebbnek is le­gyen olyan biztonságos jövedel­me, amely fedezi a létminimu­mot. Ne legyenek hajléktalanok! A hátrányok leküzdésében meghatározónak tartjuk a tanulá­si, művelődési lehetőségek köze­lítését. Ezért szükséges, hogy az állam támogassa a szerény jöve­delmű családok gyermekeinek továbbtanulását. Pártunk tisztában van a fiatal generációk nehéz helyzetével. Minden, e célra bevonható erő­forrást mozgósítani kíván azért, hogy az iskolát elvégzők ne munkanélküliként kezdjék fel­nőtt életüket, és a lakáspolitiká­ban kiemelten szerepeljen az el­ső lakás megszerzésének állami támogatása. Szélesítsék a gyermekes csalá­dok adókedvezményeit. Támo­gatjuk a gyed időbeli kiterjeszté­sét a gyermek három éves korá­ig. A nőknek a gyermeknevelés­ben és a család gondozásában vállalt szerepét teljes értékű munkaként kívánjuk elismertet­ni. A fogyatékos gyermekeket vagy beteg, idős szülőket otthon ápoló családtagok részesülhes­senek meghatározott nagyságú jövedelemben. Fontosnak tartjuk, hogy az alapvető élelmiszerek kerülje­nek vissza a maximált árkategó­riába. Biztonságos öregkort! Az állam minél szélesebb kör­ben garantálja a nyugdíjak érték- állandóságát és azt, hogy a lega­lacsonyabb nyugdíjak se marad­janak el a létminimumtól. Fellépünk a nyugdíjasok lét- biztonságának, emberhez méltó, értelmes életfeltételeinek meg­teremtéséért. Új egészségpolitikát!- Az egészségügynek - a be­tegellátás mellett - azonos értékű feladata legyen az egészséges életvitelre nevelés, a megelőzés, az egészség megőrzésére való felkészítés. Térítésmentes alap­vető szolgáltatásokat, szabad or­vosválasztást. Megbecsülést a tudásnak! A nemzeti kultúrát nem sza­bad kiszolgáltami az üzleti, ke­reskedelmi szempontoknak. Meg kell becsülni a tudást és a tudás terjesztőit: őket áldozatos munkájukkal arányosan kell megfizetni. Növelni kell a nem­zetijövedelemből oktatásra, kul­túrára fordított hányadot. Szakszerű ügyintézést, kor­rupciómentes hivatalt! Közbiztonságot! Magyarország demokratikus jogállam legyen, az alkotmány szavatolja az emberi és az állam- polgári jogokat. Harcot hirde­tünk a korrupció és a hivatallal való visszaélés minden formája ellen. Szakszerű rendőri szolgál­tatásokat követelünk. » * * Megújultan, alkotmányos pártként, minden haladó erővel összefogva részt kívánunk venni a kiútkeresésben, az ország és a megyében élők jövőjének alakí­tásában. Ehhez kérjük a szavazó- polgárok támogatását! Magyar Szocialista Párt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Irodája Országszerte megérkeztek a felvételi kérelmek a gimnáziu­mokba és szakközépiskolákba. A szolnoki Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskolába négyszeres a túljelentkezés. Feb­ruár 20-27 között felvételi vizs­gát rendeznek, mivel csak egy- egy osztály indulhat ebben az év­ben. Elgondolkodtató, ha ennyi­re felkapott lett ez az iskola, ak­kor miért nem engedélyeznek több osztályt beindítani, s félév­kor a nem odavalóktól megválni. Képünkön Nagy Ferencné és Temesvári Lajosné, igazgatóhe­lyettesek szortírozzák a felvételi papírokat. /Fotó: N.ZsJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents