Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
8 Magasai lánok "keze" éppen hogy csak odaér a pajzsokhoz. De csak akkor mulattak ezen, amikor a hatalom hívei nem hallhatták. A condukator csókja Hajdú Zoltán nem régen szerelt le a hadseregből. Megrázó élményeinek egyike, hogy a románul nem tudó székelyföldi kiskatonákat még akkor is megbüntették, ha az orvosnál - más nyelven nem beszélvén - magyarul mondták el panaszaikat. A fiatalember arról híres-nevezetes a városban, hogy majdnem megcsókolta őt Ceausescu.- 1978-ban, amikor Ceausescu Szalontára látogatott, én még kisdiák voltam. Kiválasztottak négy román és két magyar gyereket, köztük engem, hogy virággal fogadjuk majd a vezért. Szinte éjjel-nappal "oktattak", hogyan viselkedjünk majd a nagy napon, de ez még hagyján: hetekig orvosi megfigyelés alatt állottunk, minden nap vért vettek tőlünk, minden nap tetőtől talpig vizsgáltak bennünket, hogy nincs-e valami bajunk, nem fertőzzük-e meg a nagy embert. Eljött végre a látogatás napja, Ceausescu érkezése előtt jó két órahosszával kiállítottak oda, ahol a szigorú forgatókönyv szerint át kellett adni a virágot. Az akkori eszem szerint csuda jó cirkusz volt, végignéztem, Szűkebb hazánk települései közül - a református egyházközség, az MDF és az MSZP helyi szervezete javaslatára - Túrkeve létesített elsőnek testvérvárosi kapcsolatot romániai várossal, nevezetesen Nagyszalontával. A nagyszalontai Csonkatorony és környéke Kossuth itt, Kossuth ott Kerepesi úti haló poraiban sem álmodhatta volna meg Kossuth Lajos, hogy regényes élete után a szobrainak is meglesz a maguk odisszeájuk. A nagyszalontai, úgy másfélszeres életnagyságú Kossuth-szobor története többszörösen is érdekes, sőt több ennél: kifejező. Ez a szobor volt Ceausescu országlásának egyetlen köztéri monumentje, amelyen Kossuth neve állt. "Lám, nálunk még Kossuthnak is helye van." Messzi történet ez. Trianon után levették talapzatáról, a városháza udvarán "elfektették", Arany János dolgozószobájának egy részlete, előtérben az a fotel, amelyben a költő 1882. október 22-én a déli harangszó alatt meghalt.. Élénk, zsibongó városka Nagyszalonta, 22 ezernyi lakosának kétharmada magyar anyanyelvű. A település szerkezete akár Kunhegyesé, vagy Túrke- véé. A szalagszerűen elhelyezett házak, a főtéren egy jókora parkot ölelnek körbe. Történeti rokonságban leginkább a Hajdúszó szerint is, meg jelképesen is. 1940-ben újra a helyére került, de 1944-ben megint szilenciu- mot kapott a Kossuth-kultusz. Aztán, valahogy, a háború utáni politikai konszolidáció újra visszahelyezte a szobrot a talapzatára. Ma is ott áll - az említett okokból - de napjai már meg voltak számlálva: művelődési házat akartak építeni a helyére. Pont oda, nem ötven méterre jobbra vagy balra. A clevelandi-kevi magyarok ma is úgy tudják, hogy a hányatott életű nagyszalontai Kossuth- szobor Alexander Finta alkotása, ahogy a clevelandi Kossuth- szobor is az. Csak rá kell nézni a két szoborra, le se tudják tagadni, hogy testvérek, mondják. Az Óperenciás tengeren túli kevi magyarok nyilván úgy gondolják, ha szép egy Kossuth-szobor, akkor az csak Finta Sándor műve lehet. Semmit sem ártunk a kevi szobrász jóhírének, ha ragaszkodunk a tényékhez: a clevelandi Kossuth-szobrot is, meg a nagyszalontait is koszorús költőnk, Tóth Árpád édesapja, Tóth Sándor alkotta, a szalontait 1901-ben, a helyiek közadakozásából. Szentély a toronyban A városka legtöbbet mondó látnivalója a Csonkatoronyban berendezett Arany János Emlékmúzeum. A múzeum mai hajléka Nagyszalonta hajdani várának őrtornya volt, 1620 körül kezdték építeni, 1636-ra készült el. A múzeumot 1899. augusztus 20-án nyitották meg, de ezt megelőzően Arany Jánosnak már volt berendezett emlékhelye a városban, a fia, Arany László jóvoltából. A látnivalók megjelenítése, leírása képesalbumot érdemelne. Sajnos ilyen nincs, talán a közeljövőben már lesz. Ha valamit méltányos egyáltalán kiragadni a szentély emléktárgyai közül, akkor éppen Arany és Petőfi barátságának szellemi és tárgyi emlékeit kell említenünk, és a torony negyedik emeletén a nagyszalontai költő dolgozószobáját, személyes tárgyait. A múzeum igazgatója Zuh Imre egykori hajdúivadék, volt kolozsvári filozopter diák.- Igazgató úr... - szólítanám meg, de közbevág:- Inkább mindenes vagyok, a tudományos munka mellett olykor a torony tetejét javítom, takarítok, szervezek, előadásokat tartok, tárlatvezetést, mindent, amit kell, mindent, ami a jó ügyet szolgálja.- A forradalmat hogy érte meg Nagyszalonta?- Reménykedve és tettre készen, de hál’ istennek vér nélkül. A város nehezen élő lakói között nem volt gyűlölködés, most sincs, román és magyar harag együttesen szólt a diktátorok ellen. Az elmúlt hetekben már szépen alakult a város közélete, megjelentek a különböző demokratikus szervezetek, kulturális egyesületek, hiszem, hogy jó irányban halad majd az iskolaügy is. Formailag ugyan eddig is létezett itt két magyar iskola, de ha a tartalmi kérdések oldaláról vizsgáljuk a helyzetet, akkor nagyon szomorú következtetéseket tudunk levonni. Most már bizakodunk... A jószívű oroszlánok A városháza főhomlokzatának jobb és bal oldalán - fenn a magasban - egy-egy jókora oroszlán ékeskedik. Az épületet néhány éve tatarozták és megszületett a megfellebbezhetetlen verdikt, hogy a város régi címerét és az Arany család címerét le kell venni az oromzatról. Igen ám, de a bronzcímereket egy-egy hatalmas oroszlán tartja a "jobb kezével”. Legalábbis lentről úgy látszik, mintha tartaná. Ez a látvány adta azoknak a nagyszalontaiak- nak a furfangos ötletet, hogy fordítsanak egyet a statika igazsáA szalontai amatőr képzőművészek munkáiból figyelemre méltó kiállítást láthattunk a helyi galériában. Képünkön: Csóka Viktor: Szabadulás című festménye. A Kossuth-szobor, Tóth András debreceni szobrászművész alkotása. Háttérben a református templom. sággal áll, 1606-ban háromszáz hajdú telepedett le a törökök által elpusztított község helyén. Bocskai fejedelem ugyan Kölesér falut jelölte ki számukra, de ők Nagyszalontához ragaszkodtak. Azóta is nagy tisztesség errefelé, ha valaki a városalapító hajdúk között tudhatja őseit. S magyar, román, egyaránt büszke arra, hogy itt született Arany János. A nép, az istenadta nép békében él egymással Nagyszalontán, de a politika machiavellistái az utóbbi években is sokszor követ dobtak a kútba. Az oszd meg és uralkodj elvét szolgálta ez... Az Arany János Emlékmúzeum bejárata. A Kisfaludi Stróbl Alajos tervezte portál és szobor 1907-ben került a mai helyére. A kapu Jungfert Gyula budapesti ötvösmester munkája. Az építményt az 1899-es megnyitást követően csak 1973-ban restaurálták Hajdú Zoltán ahogy jó százméteres körzetben aknakeresővel megvizsgáltak minden talpalatnyi földet, lenyírták a bokrokat, nehogy el tudjon mögöttük valaki bújni, aztán futókat szalajtottak végig az érkezés útvonalán, azok robbanjanak föl, ne a szeretett vezér. Olyan jó negyedórával Ceausescu érkezése előtt rendőri kísérettel jött egy mentőkocsi, sterilizált, inkubátorszerű valamikből kiszedték a virágcsokrokat. A pajtásom valami jót mondhatott, mert én pont akkor nevettem el magam, és viháncoltam egyet a várakozók között. Nem sejtettem én, hogy figyelik a viselkedésünket, csak már azt éreztem, hogy karonragadtak, és kirángattak a sorból. Hogy lekopogjam, így váltam méltatlanná a condukator csókjára. Tiszai Lajos Fotó: Nagy Zsolt Zuh Imre: Most már bizakodunk... ták egy-egy bádoglemezzel. A jóindulatú oroszlánok tehát a szalontaiak gondolataival megmentették a jövő számára az értékes emlékeket. Sokáig azon nevetett a város, hogy az oroszgán! Nem lehet levenni a címereket, mondták, mert azok tartják az oroszlánokat, és ha a címereket leszedik, leesnek az oroszlánok. Riadalom támadt erre a condukator helyi hívei, nagyságai körében: a fenséges állatoknak a hatalom szimbólumaként ott kell maradniuk, ahol vannak, így aztán kompromisszum született: a címereket csak eltakar. Petőfi Sándor rajza 1847-ből. Akkor még tényleg csonkának láthatta a mai Csonkatornyot.
