Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
Magazin TZ ' //•¥•• •• i n Késői koszonto A negyvenéves adóállomás és a legszebb férfikor - Csend, rend, fegyelem Már nem posta, a cégér változott 1949. augusztus hetedikén amikor a személyvonatok még megálltak Szolnok keleti határánál, az Alcsiban, különvonaton sokaság érkezett. Érthetően az a különvonat Alcsiban állt meg, hiszen a sokaság a besenyszög- jászkiséri úton álló vadonatúj monstrumhoz igyekezett. Ott épült föl, - s az akkori idők szerint nagy ünneplésre várt, hiszen az első hároméves terv kiemelt beruházása volt - Székely László és Benkhardt Ágoston mérnökök tervei szerint 25 katasztrális holdon Lakihegy után a legnagyobb rádióadóállomás, amely a Magyar Rádió második, azóta Petőfi műsorát sugározta - és sugározza mindmáig. Érthető, hogy tavaly ősszel megülték ezt az ünnepet a Posta Műszaki Rádióállomás dolgozói. Bizonyosan előkerült a negyven évvel ezelőtt nyitott vendégkönyv is, amelynek első oldalán a következő szöveg olvasható: "Az adót tömeggyűléssel átvettem és a rendes műsor- sugárzását elrendelem. Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter. - Hirdesse ez az adóállomás a szocialista Magyarország építését. - Juhász Im- réné főispán." Nem vendégkönyvben, hanem a Modulátorban, a Posta Rádió és Televízióműszaki Igazgatóság lapjának 1989.3. számában is olvasható erről a születésnapról, illetve az építésről hiteles emlékezés. Jen- vay Kálmán, a szolnoki rádióállomás első vezetője írta. Többek között ezt:"... csak 25 holdat sikerült ta- nyanélkül találni... Tanyáról tanyára járva sikerült a tulajdonosokat megtalálni, velük egyetérteni az eladási szándékukat illetően. ...miután a földbirtok a posta tulajdonába került, további feladatul kaptam, hogy a szolnoki Hungária Villamosművektől rendeljem meg az ideiglenes, 3 kV-os és 50 kW-os teljesítményű ipari célt szolgáló áramellátást az építkezés céljára, az adóberendezések üzemeltetéséhez pedig 10 kV-os táplálás mellett 500 kW teljesítménynyel egy transzformátorállomást tartalékegységgel." Mindebből érthető, hogy az első vezető már akkor megkapta megbízását, amikor a terv elkészült, s a döntés megszületett, - a lakihegyi szakember 1947-től építési ellenőrként alapozta a nagy beruházást. Persze, az építkezéssel is volt elég gond- ja-baja, hiszen 1949-ben nem biztos, hogy Szolnokon volt ehhez alkalmas cég, szervezet. Kovács Árpád, a második, s egyben jelenlegi állomásvezető szerint a beruházás igen jó hatással volt az akkori szolnoki munkaerőhelyzetre, az ORLAK-ÁMTI (az első betűszó az akkori Országos Lakásépítési Vállalatot, a második a mai UVATERV jogelődjét jelöli - a szerk.) meglehetősen sok helyi építőmunkást foglalkoztatott, s nagy igényességgel, hiszen a háború után ez volt az első alkalom, hogy a Magyar Posta szakemberei és a magyar építészek korszerű műsorszóró épülePetőfi rádió, 1188 kHz... tét hozzanak létre. De folytassuk Jenvay Kálmán emlékezését: "Az adóberendezést a Standard gyár, az adótornyot a GANZ-MÁVAG szállította. Olyan dolgozókkal kellett kezdeni, akik rádió- berendezés mellett még sohasem dolgoztak. Nagy volt a fluktuáció is a műszaki dolgozók körében, mert a fizetést kevesellték. .. Pest környékéről, Lakihegyről senki nem akart Szolnokra költözni. Ez az eléggé kínos helyzet kb. két-há- rom évig tartott. 1952- ben kapott az állomás 4 db rövidhullámú adóberendezést és Szolnok részére körzeti adót. Ez létszámnövekedést jelentett, de ekkor már legalább a Puskás Tivadar Technikumból jött utánpótlás, szakmai képesítéssel." Az- egykori állomásvezető a továbbiakban szűkszavúan említi az 1956-os eseményeket, amikor úgymond "komoly központi, feladatokat kellett megoldani." Ez azt jelenti, hogy 1956 november negyediké után pár napig az időközben, (1953 augusztus 9-én fölavatott) szolnoki körzeti rádióstúdió révén innét sugározták a Kossuth Rádió műsorát, vagy innét szólt az imitált Kossuth Rádió, - | nem e cikk célja a minő- ! sítés... Kovács Árpád er- | re azt mondja: a budapesti harcok miatt ez indokolt volt. Ez az adó a Kossuth távtartaléka volt. A tény az érdekes: a legszebb férfikorban van a szolnoki adóállomás. Igaz, szakemberei azt mondják, lehet, egy állomás életében tényleg ez a legszebb férfikor, de egy adó életében aligha. Az a bizonyos, standard gyári adóberendezés ugyanis rég megérett már a korszerűsítésre, s a műszakiaknak nagy erőfeszítésébe kerül, hogy a kedves hallgató alig észlel adókimaradást, műszaki hibát a Petőfi Rédió műsorában. Ezt különben roppant szigorú előírások és prémiumfeltételek is biztosítják, - úgy, hogy érdeke is minden kispénzért itt dolgozónak a megbízhatóság. Mert ugye, azt mondani se kell, hogy annak idején már a kezdők is kevesellték a munkabért, s joggal kevesellhetnék utódaik is a mérnökök, a technikusok, a műszerészek. Monstanság épp az idei fizetésemeléseket számolgatja Szabó Mihály üzemmérnök, aki 30 éve érkezett, s akkor se forgat fejében semmiféle távozási szándékot, ha kapásból sorolja: a kezdők bruttó bére 7000 körüli, a már gyakorlott, jó mérnökök se nagyon kaptak 1989-ben 12-13 ezernél többet. Tegyem hozzá, mindez pótlékokkal, jövedelemként érthető. Hogy mégse panaszkodnak? Körbenéztem a negyvenéves állomáson, s magamban úgy köny- . veltem el a tényt: Csend, rend, fegyelem - mintha távol lenne a világ zajától ez az egykori be- senyszögi úti kis tanyák, (mondják, egy lebombázott tanyasi iskola is beleesett a területbe) helyén épült adó, amely hosszú időn át - Lakihegy mellett - az ország második legnagyobb adóállomása volt. A csendet persze úgy kell érteni, hogy a nagyteremtől kezdve a főnöki szobáig mindenütt halkan rádió szól - a rendet pedig én példázhatom talán a legjobban: 1959-ben a tízéves jubileumon a vendégkönyv bizonysága szerint szétnéztem itt, s emlékeimben úgy raktároztam el a helyet, ahol kínos a rend, tisztaságtól ragyog minden, s bár többnyire férfiak munkahelye, rengeteg a virág - miként nyáron a hatalmas terület beillik egy szépen gondozott parknak is. A fegyelem? Ijedtemben most, a bezárt bejáratnál fél táskám tartalmát kitálaltam az anyaföldre - itt igazolványt kér a fgyveres őr, ide nem jut be egyszerűen senki, még ha előre jelezte is látogatási szándékát. És a rendet példázza az is, hogy szabályos időközökben saját kis autóbusz indul a városba, hozza- viszi műszak szerint a dolgozókat. Három szolgálati lakás épült itt 40 évvel ezelőtt, annyi van most is, csak épp átsorolták vállalati bérlakásnak. (Nincs ennek különösebb értelme, csupán a benne lakó tudja, éppúgy, mint mondjuk a valamikori pedagógus szolgálati lakásban élők, - több a lakbér...) És a fegyelemhez tartozik az is, hogy az itt dolgozó vezetők és beosztottak szívesen szólnak a munkáról, arról például, hogy ez a hely a fanatikus szakemberek világa, akik tele vannak alkotóvággyal és akik ezt itt ki is élhetik. Saját tervezésű modem, tran- zisztorizált egységeket készítenek, kiveszik részüket a társállomások adóberendezéseinek korszerűsítéséből, -"egyszemélyes műszaki fejlesztési osztályuk" irányítja a gyártók, a telepítők és a szervizre önként vállalkozott műszerészek munkáját. Gyártanak komplett adó- berendezéseket is, ilyen volt a 2 kW-os szolnoki, vagy az 1 kW-os miskolci tartalék adó is. Ezekben a munkákban öntevékenyen elkezdték a számítógépek alkalmazását, és a számítás- technika oktatását. Szabó Mihály mérnök inkább közvetlen munkatársait, Sárai János és Fejes Pál műszerészeket dicséri, mintsem magáról mondana valamit. Pedig biztosan lenne mit, hiszen az első szolnokiak közül való, akik megtelepedtek itt. A Puskás Tivadar Technikum elvégzése után, 1959-ben érkezett, s 1964-70 között a Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, majd 1973-75 között megszerezte a szakmérnöki képesítést is. Miért hűséges, miért vállalt ezért a munkáért tanulást sok éven át? Hosszan maga elé néz, s csak ennyit mond: "rezgőkörök csak itt vannak" - értse, aki érti... Nem különb Kovács Árpád üzemvezető nyilatkozó kedve sem. Friss mérnöki diplomával 1956-ban érkezett, s 1957 vége óta vezeti az adóállomást. Igen, ő is tanult, ipari-közgazdasági mérnöki oklevele is van, s 1968-ban a diplomamunkájának ez volt a címe: A műsoszórás közgazdasági tényezői. Azóta bizonyosodott be, szükség van erre - kicsit elébement a kornak. Nem, semmit nem lehet róluk, a város szélén lévő emberek életéből, még kevesebbet a jövőt érintő gondolataikról megtudni. Dehát ebben meg igazuk van, ki lát most, 1990. elején a jövőbe? Egy, csak egy bizonyos azonban mégis van, s erre külön is figyelmeztetnek:- Már nem a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság üzeme vagyunk. Megalakult a Magyar Műsorszóró Vállalat. Föl kell készülni az új feladatokra. Sok kis, helyi regionális műsor szórására, - amint a legfelsőbb döntés ebben megszületik. Szóval már nem a posta üzeme. Kérdés persze, mit hoz a névváltozás: például a negyvenKovács Árpád: "Fel kell készülnünk a jövő feladataira"... éves adóberendezés egyre sürgetőbb korszerűsítése dolgában? Sóskúti Júlia Fotó: Nagy Zs. Molnár János csoportvezető technikus a kezelőasztalnál.. Jobb felső sarokban az 5 kW-os szolnoki helyi adó.
