Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
Magazin Legjobb a nyárfa, meg a fűz Hol a műhelye, merre menjek, kérdezem a 65 éves Serbán Illéstől, a megye hovatovább már egy kézen megszámolható teknővájói- nak egyik leghíresebbikétől Zagy- varékas vasúti megállójában, a hangulatos Csárda utca végén. "Hol lenne kedves, a szabad ég alatt - jöjjön utánam. A teknőfara- gást nem bírjaa szoba, a forgácsok úgy pattognak szerteszét, akár a golyók. Szegény apám - akitől ezt a mesterséget tanultam -, sokszor mondta: a fa tövinél van ennek a legjobb műhelye. Ott, ahol kivágod, ahol szellő cirógat, meg hűvös is adódik, és ha munka közben az emberre rájön a játszhatnék, a csalitos-bokros részeken talán még az asszony se sokat kéreti magát" - húzza a szemébe a kalapját eme életbölcsesség, vagy szakma- filozófia ismertetése után. Ballagunk, nem telik el pipa- gyújtásnyi idő, amikor Illés bácsi balra kanyarodik, és bő ötven méter után jókora kidöntött, feldarabolt nyárfák között találjuk magunkat. Ez az én műhelyem, mutat körbe, miközben összehúzzuk a kabátot, elvégre január végén még kissé huzatosak az efféle műhelyek. Ráülök egy behemót nyárfatörzsre, amelyről a mérés után kiderül: több mint hetven centi az átmérője. Rövid diskurzusunk eredményeképpen megtudom, hogy Ser- bán Illés nagykörűi, aki szinte beleszületett a szakmába, egy híres teknővájó dinasztiába: Az apja, sőt a nagyapja is ezt a mesterséget űzte. "Mit tehettem volna mást, morfondírozik, amikor az erdők szélén nőttem fel, és már kétévesen faforgáccsal játszottam", emlékszik vissza a távolba vesző gyerekkorra. "Tanuld ki fiam ennek a munkának a csínját-bínját, mert ez mindig kenyeret ad, akár császár, akár király, akár kormányzó, akár elnök lesz az országban", biztatta az apja. Úgy is lett. Négy osztályt elvégzett, írni, olvasni megtanult, és amikor a tizenkettedik évet taposta, az apja így szólt: "itt a fejsze, nézd meg az élit ujjheggyel, kezőt, mert ha nem, szorul a fejsze foka! Elkészített pár vályút, majd utána a kerek teknő következett. Valójában ezeken tanulta meg a kapocska (ez egy görbített, borotvaéles vasszerszám), meg a fejsze használatát. Ettől kezdve másként alakult a tanulás ideje, mivel már a fák kidöntésében is számítottak rá. Rendszerint fűz- vagy nyárfát kerestek, mivel ez a két fajta a legalkalmasabb a faragásra. Az álló faóriásokat keresztvágóval fűrészelték el, majd a törzset - már a földön - százötven centi nagyságúakra darabolták. Bizony egy-egy közülük így is két-három mázsát nyomott. Amikor "leszabták" az egészet, fontos művelet következett, hiszen a méretre vágott csonkokat ketté kellett hasítani. Mégpedig hajszálpontosan két egyforma részre. Ez úgy történt, hogy a darab végén a fejszével bevágást ejtettek, abba pedig a fejsze fokával kegyetlenül nehéz munkával egy akácfa éket erőltettek. Mikorra mind a három faék eltűnt a repedésben, akkora a fa általában széthasítva feküdt. Az egyik részt rátették a faragófára, majd bárddal lenyesték a szélét, meg a héját. A jó teknőkészítő nem méricskél - akkoriban pedig még a centi is ritka jószágnak számított -, hanem csak úgy szemmértékre kezdtek a formáláshoz. Ha a baltát forgató ügyesnek bizonyult, sikerült egy darabban kivenni a belső részt, amelyből megint kitellett egy kisebb teknő. Nagy jártasságot kívánt ez a művelet, és bizony vele is előfordult, hogy odalett a fáradozás, mivel elrepedt, behasadt az egész. Hosszú esztendőkig gyakorolta eme műveletet, mivel utána a teknő belsejét már általában az apja takarította ki, szaknyelven szólva: pucolta mutatósra. A harmincas évek végén egy sózó- vagy sütőteknő 1,5-3 pengőbe Hasítás előtt az akácéknek helyet kell csinálni romfiudvarba való csirkevályú volt. Ráadásul mire teljesen elkészült, az ártatlan a kezét is elvágta. Ez már sok volt egyetlen napra, megint pityergőre fogta, de az apja szorította: tovább, tovább csinálni fiam, nem bukott még le a nap a nyárfák alá. Csinálni kell a követkerült, míg ma az ára a nagyságtól függően ezer-háromezer forint. A mesterségében jártas szakember kellett átvenni fejszéjét. Azóta minden darabot ó készít, az elejétől a végéig. 1945 májusában nőNoha az idén Miklós napkor már a hatvanötöt is betölti, bizony még ma is sokszor előveszi a fejszét, meg a szekercét. Szükség van a munkájára, hiszen a nyugdíja sem éppen csillagászati, 5 ezer 600 forint. Sőt, ha odakinn fújja-hordja, a kosárfonásban sem lehet eladni. Ezt "mellesleg" tanulta meg, hogy Utolsó simítások a teknőn a kapocskával egy bő fél nap alatt elkészített, készít egy teknőt. Ezt az asszony a hátára vette, ha több is adódott belőle szekérre rakták, és irány a legközelebbi falu, vásár, piac. A kerek teknők, csirkevályúk árából élelmet vásároltak, míg a nagyobb darabokért kapott pénz ruhára, újabb anyagra kellett. Hirtelen csöppent a mesterség közepébe Serbán Illés, még tizenhét sem volt, amikor az apja any- nyira megbetegedett, hogy neki sült. Az apja így bocsátotta útjára: húszéves leszel fiam, és itt az ideje, hogy kiadjam a jussod. Három darabból áll ez: egy fejszéből, egy kapocskából, meg neked adom a nagyvilágot, élj, ahogy tudsz! És ő bebizonyította, hogy megél belőle. Nyolc gyereket nevelt fel tisztességgel, közülük négyen szép házakban ma is itt laknak körülötte. Fájdalmára népes családja közül senki sem folytatja ezt a mesterséget, csak az egyik veje. a nemszeretem hónapokra is lefoglalja magát. Lassan fázni kezdünk a csillagműhelyben. Felállunk, megmozgatjuk a tagjainkat és körbejárjuk a telepet. "Nézze, szebbnél szebb teknőket látok előttem!" Figyelek, de akárhogy meresztem a szememet, csak egy halom fatörzset észlelek. Meglehet, Serbán Illés már a teknőket is sejti bennük... D. Szabó Miklós Fotó: Nagy Zsolt oszt máris csinálhatod a csirkevályút!" Régi szabály, hogy egy valamirevaló teknőkészítő a tapasztalatait a csirkevályúk, meg a kerek teknők formába faragásával tökéletesíti, három-négy hosszú évig. Igen ám, de az a fejsze olyan volt, hogy borotválkozni lehetett volna vele, ezért már az első napon csúnyán elnyisszantotta a lábát. Jajgatott keservesen, az anyja tiszta ruhát keresett, de az apja ránézve a vérző sebre így szólt: "katonadolog fiam! Azt mondják az igazi teknővájó mesterek: mire hetedszerre is elvágod magad, mester lesz belőled." így azután a tizenéves próbálkozónak az első remekműve egy baBEHÍVÓPARANCS DÍJELŐLEGES Név: Az Iá¥erí másként Rend», (szakk. sz ): B rendel é? Katonai szolgálatra vonuljon be! . év-------hó n ap...........órára Me gnyerő modorú, szerény fiatalember. Azt hinné az ember, hogy sosem gyűlik meg a baja a törvénnyel. Valójában azonban a börtön árnyékában él. Munkahelyén, a kunszentmártoni kenyérgyárban Fülöp Jánosné, a vezető azt mondja róla: - Jóvágású, autót vezető, modern fiatal. Váltós, nincs vele gond, minden poszton jól megállja a helyét. Sosem hiányzott még. A fiatal üzemvezetőnőnek jó negyedéve tűnt fel, hogy Kiss József mindig szerdán veszi ki a szabadnapját;- Akkor hallottam, hogy a jeho- visták gyülekezetébe jár. Nem tőle tudom, vele nem beszélgettem erről. * Az üzemben karbantartási munkát végeznek, nagy a felfordulás, szinte jelképeként a Kiss család megtört lelki nyugalmának. Otthonuk Cserkeszőlő szélén, szelíd kis erdő szomszédságában van. Szépen berendezett, meleg otthon, nagy kerttel a ház körül. Látszólag a béke idilli szigete. Kiss József kicsit álmosan pislogva néz ránk. Tegnap későig dolgozott, éjfél után került ágyba. Jöttünkre ébresztette az anyja. A behívóparancs kézhezvétele előtti beszélgetésen kijelentette: nem csak a katonai, hanem a polgári szolgálatot sem vállalja. Azt tudakolom, miért?- Azért, mert a polgári szolgálat a katonai helyett van. Ha az egyiket tiltja a vallásom, akkor a másikat sem szabad vállalnom.- Miért, hiszen a jehovisták között is vannak olyanok, akik ugyan nem fognak fegyvert, de a polgári szolgálatot vállalják.- Én úgy tudom, hogy nincs ilyen - veti közbe az édesanyja.- Vannak ilyenek - fordul felém Jóska -, de azok még nincsenek teljesen a hitben. Még csak tanulják azt. Édesanyján a magára erőszakolt nyugalom ellenére látszik, hogy feszül benne az idegesség. A katonaságtól is félti, börtöntől is óvná fiát, s nem talál kiutat:- Nem csak a vallásunk miatt rettegünk a katonaságtól. A családunkból ketten katonaként haltak meg.- A háborúban?- Nem. A szolgálat miatt.- Hogyan?- Az egyiket felderítőként a befagyott folyón küldték át. A jég beszakadt alatta, s odaveszett. A másikat meg úgy kiidegelték, hogy az lett a veszte.- Nem volt túlságosan gyenge idegzetű?- Voltaképpen az egész család az. Édesanyám idegbeteg, emiatt van minden évben kórházban.- A polgári szolgálat mégis más...- Mondtam is a fiamnak, hogy azt vállalja el.- Igen ám - veszi vissza a szót Jóska -, de beszéltem egy testvérrel, aki azt mondta, hogy az országos társulattól az jött ki, hogy polgári szolgálatot sem vállalhatunk.- De hát akkor börtönbe kerül... A nyitott ajtókon áthallik minden. Az előszobán túli helyiségből kiabál Jóska nagyanyja:- Jézus meghalt érettünk, ezt a kis büntetést ki lehet bírni. Igazáról meggyőződve olyan természetes hangon mondja, mintha csak egy kis tűszúrásról, s nem a börtön évekig tartó sivár világáról volna szó. Kissné reálisabban szemléli az életet:- Miért nem azokat zárják be, akik örülnének annak, hogy kapnak enni és fedél van a fejük felett? Ott vannak például a Déli Pályaudvart megszálló, dolgozni nem akaró emberek. Azokat békén hagyják, bennünket meg állandóan piszkálnak, gúnyolnak.- Magát miért gúnyolják, Jóska?- Azért, hogy nem iszom, nem cigarettázok, nem vagyok másnaponként másik lánnyal. Ezért. Csúfolnak, hogy az anyám szoknyáján ülök.- Volt-e már a gyülekezetből valaki börtönben a katonai szolgálat megtagadása miatt?- Igen, a tiszaföldvári Kozák József. ben dolgoztatták, a legnehezebb munkát végeztették velük. Az arcán égési sebek voltak. Később már nem verték őket bilincsbe, és a Bibliát is bevihették neki. A büntetési idő előtt, amnesztiával szabadult.- S mit gondol, ha nem vonul be, magára mi vár?- A börtön... Inkább a tizenévesek kíváncsisága, mintsem a bezárástól való félelem tükröződik az arcán.- És mit fog csinálni a börtönben?- Először is jól viselkedem és rendesen elvégzem azt a munkát, amit rám bíztak. Azután kérni fogom a vezetőt, hogy magamfajtával hozzon össze, mert ott több a lehetőség a Biblia tanulására, mint a polgári életben. Az anyját láthatóan nem boldogítja ez a tudat:- Mit gondol, ha orvossal megKiss József és édesanyja néhéz döntés előtt áll- Mit mesélt róla?- Hát azt, hogy kezdetben nagyon rossz sora volt. Megbilincselve vitték őket a börtönből a munkahelyre. Valami vasöntödévizsgáltatnám a fiamat, s az megállapítaná, hogy idegileg nem a legerősebb állapotban van? Látom néha, mennyire ki van készülve. Jóska önérzetesen, de tapintatosan hárítja el anyja kezdeményezését:- Hogyne látszanék fáradtnak, mikor az erős fényből kijövök az utcára, persze, hogy hunyorgok... Pedig nem árt, ha bizonyos dolgokat éles szemmel mérlegel az ember... * Amióta az Országgyűlés tavaly módosította a Honvédelmi Törvényt, megfelelő indok alapján a fegyveres szolgálat helyett lehet választani a fegyver nélkülit, illetve a polgári szolgálatot. Az ilyen irányú kérelmeket egy bizottság - melynek elnöke dr. Tóth Éva, a megyei tanács igazgatási osztály- vezetője, titkára pedig Mészáros Gábor őrnagy, a megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság tisztje -, bírálja felül. Tavaly tizenhét kérelem érkezett ehhez a bizottsághoz, melyek közül egyet elutasítottak, hetet támogató javaslattal továbbítottak a Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság parancsnokához. A bizottsági ülésen történt meghallgatásuk során a többiek visz- szavonták kérelmüket. Ugyanis nem lelkiismereti okokból, hanem inkább szociális megfontolásból kérték a polgári szolgálatot, de miután megtudták, hogy az egyáltalán nem előnyös számukra, sőt, tíz hónappal tovább lesznek lekötve, mintha katonák lennének - meggondolták magukat. Azokról szólva, akik lelkiismereti okok miatt nem akarnak katonák lenni, azt mondja Mészáros Gábor őrnagy: - A lelkiismereti szabadság alkotmányos jog. Viszont úgy kell érvényesíteni, hogy a haza védelmére vonatkozó alkotmányos kötelesség ne szenvedjen csorbát. Simon Béla
