Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-24 / 20. szám
1990. JANUÁR 24. Néplap 3 Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) ségügyi, szociális és hitéleti célt szolgáló épületeket igényeik szerint ismét az egyházak használhassák ilyen jellegű tevékenységre. A probléma rendezéséhez szükséges jogszabály előkészítés alatt áll. Kulcsár Kálmán expozéjához a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Czoma László fűzött kiegészítést. Az előadó hangoztatta: a törvény megalkotásával végre minden ember magánügyévé válhat hite, vallása, amivel méltóságát nyerheti vissza, vállalhatóan, minden félelemtől, előítélettől mentesen. Az elnöklő Jakab Róbertné ezt követően bejelentette, hogy - tekintettel a benyújtott módosító indítványokra - általános és részletes vitára bocsátja a törvénytervezetet. Először Bíró Imre (országos lista) szólt arról is, hogy előkészítésében részt vettek a katolikus egyház képviselői, vezetői is, s állásfoglalásukat felterjesztették a Szentszékhez, a legfelsőbb egyházi fórumhoz, ahol tetszéssel fogadták azt. Ennek különösen nagy a jelentősége most, amikor küszöbön áll a diplomáciai kapcsolatok felvétele hazánk és a Vatikán között. Nagy József (Baranya megye 6. vk.) a maga és a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében ajánlotta elfogadásra e törvényt. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) elmondotta: választókerületének lakói örömmel üdvözlik, hogy - a törvény értelmében - az egyház kezelői jogot kaphat korábbi, vagy jelenleg is használt épületeire. Tóth Károly (országos lista) református püspök hangsúlyoztad református egyház a törvényjavaslatot előremutatónak tartja, mert sok jogos sérelmet orvosol. Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) a törvénytervezettel kapcsolatban - egyházi vezetőkkel folytatott konzultációi után - számos korrekciós jellegű módosító javaslatot nyújtott be írásban. A Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja nevében felszólaló Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész kijelentette: az MDF nincs meggyőződve a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény szükségességéről, s a kormány erről szóló magyarázatát is erős fenntartásokkal fogadja. Minden felesleges szabályozás ugyanis csorbítja az egyházak szabadságát is. Ennek ellenére nem kívánják megakadályozni a törvény meghozatalát, s elismerik a kormány jószándékát is ebben a kérdésben. Szentágothai János (országos lista) teljes mértékben osztotta Roszik Gábor képviselőtársa véleményét, hozzátéve, hogy szerinte a kevesebb több lett volna, az Alkotmánynak ugyanis garantálnia kell mindazt, ami ebben a tövényjavaslatban foglaltatik. Hangsúlyozta, hogy e törvénybe szerinte mindenképpen bele kell foglalni az egyházi, illetve felekezeti ingatlanok visszaadásával kapcsolatos eljárás fő elveit. Kiemelte, hogy nem az 1945 előtti nagy vagyonú és nagy politikai súlyú egyházakat kívánja vissza, ám a jelenlegi és a leendő egyházaknak szükségük van ingatlantulajdonra, amelyek nélkül nem, vagy csak nagy nehézségek árán végezhetik a társadalom számára is nélkülözhetetlen erkölcsi nevelő, oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységüket. Eke Károly (Csongrád, lO.vk.) úgy vélte: felesleges lenne ez a törvény, ha Magyarországon teljes lenne a vallás- és lelkiismereti szabadság. De mivel bevalottan nem az, szükség van rá, hogy garanciákat biztosítson e szabadságjogok gyakorlásához. Kifejtette: rendkívül súlyos a gazdasági helyzet, úgymond a végzet előtti állapot, szükség van arra, hogy szégyenkezés nélkül kérjük a világ segítségét. Az egyházak képviselőinek is csatlakozniuk kellene a nemzetközi tárgyalásokat folytató delegációkhoz, már csak azért is, met ők azok, akiket nem terhelnek a múlt bűnei. Tamás Gáspár Miklós (Budapest 14.vk.) módosító javaslatában úgy fogalmazott, hogy: egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely bűncselekményt nem valósít meg, vagy annak elkövetésére nem hív fel. A képviselő javasolta továbbá, hogy a tervezetből hagyják el azt a kitételt, amely a szülőket arra kötelezné: gyermeküket egészséges, művelt, erkölcsös, hazáját, népét szerető emberré neveljék. Összefoglalva módosító javaslatainak lényegét hangoztatta: ezen a területen is csökkenteni kell az emberek magánéletére, hitére vonatkozó állami beavatkozást. Ezután az elnöklő Jakab Róbertné bejelentette, hogy a vitában elhangzott módosító javaslatokat véleményezésre kiadja a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. Az ülés elnöke délután háromnegyed 5-kor berekesztette az Országgyűlés januári ülésszakának első munkanapját. (A fotókat Nagy Zsolt készítette) A tisztségéről lemondott Horváth István volt belügyminiszter búcsúzik Németh Miklós miniszterelnöktől január 23-án a parlament első napi ülésén. Középen Horn Gúla külügyminiszter. (MTI fotó) A közérdek nem nélkülözheti a megfontoltságot Beszélgetés Halász István okleveles építészmérnökkel A Távlatokban kell gondolkodni című, január 10-i lapszámunkban megjelent cikkünkre számos észrevétel, - levél, telefon, stb. - érkezett. A vita középpontjában elsősorban és változatlanul a megyeszékhelyen lévő volt MSZP-székház felhasználásának kérdése áll. Többen kifogásolják, hogy az építész szakemberek véleménye és a tanácsi javaslat ellentétben áll egymással. Azon az eszmecserén, amelyről az említett tudósítást közöltük, a szakemberek véleményét Halász István okleveles építészmérnök fogalmazta meg legmarkánsabban. Őt kértük meg a közérdekű téma részletesebb kifejtésére.- Előrebocsájtom, hogy a magam, és részben építész kollégáim véleményét mondom, egyetlen egy lobby érdekeit sem képviselem, sőt nehezményezem is, hogy diplomás emberek nem tudnak fölülemelkedni szűkebben értelmezett szakmai érdekeiken, és a középületek új hasznosításáról - elnézést - nem a lehetséges horizonton gondolkodnak. Egy város sokirányú gondjainak megoldásához ugyanis nem célszerű egyetlen épület ilyen vagy olyan felhasználásáról dönteni, hiszen így matematikailag is bizonyíthatóan csak rossz döntés születhetik, mert más, a variációkban rejlő lehetőségekkel nem is számolnak. Ez bizony, enge- delmet: csőlátás.- Ha maradunk a volt MSZP- székház körüli elképzeléseknél, vitáknál, akkor tájékoztatnunk kell olvasóinkat, hogy a tanácsi előkészítési bizottság csak harmadik helyen számolt az épület egészségügyi célokra való fel- használásával, a szolnoki városi tanácsülés tett olyan javaslatot - ellentétben az előkészítési bizottsággal és az építési szakemberekkel -, hogy a volt székházat egészségügyi célokra hasznosítsák.- Nem akarok leragadni ennél a példánál, hiszen sokkal többről van szó. Nevezetesen a döntési mechanizmusokról. A megyei tanács egyik vezetője például azt mondta, hogy kényszerhelyzetben ilyen rövid idő alatt nem születhet jó döntés. Miért vagyunk kényszerhelyzetben még most is, hiszen negyven éven át abban voltunk, nem volt még elég? És miért kell hirtelen dönteni? A mostani rossz döntések súlya, terhe ugyanis már az új önkormányzat halasztja lesz. A példa kedvéért kanyarodom vissza az MSZP- székház hasznosításának kérdéséhez. Az építészek megmondták: mai áron számolva 50 millió forint feletti összegbe kerülne az egészségügyi célokra való átépítés. Megszületett a tanácsi testület javaslata, de fel sem merült senkiben, hogy honnan lesz erre a célra minimálisan 50 millió forint?- Szavaiból olyasmit is "hallok", hogy nincs gazda, mennek a dolgok úgy, ahogy, aztán majd lesz valahogy...- Jól "hallja", de ez nemcsak az én véleményem, a városi tanács vezetőinek "mozdulatlanságát" igen sokan kifogásolják. A tiszteletre méltó megfontoltság ugyanis nem jelentheti azt, hogy a döntések előkészítése is a jövő feladata legyen. A szolnoki építészek felajánlották, hogy a város leendő középületei hasz- nosításának célszerűségéről szakmai leírást adnak. Megismétlem: díjtalanul, ha úgy tetszik társadalmi munkában. De ahhoz, hogy mi szakmai véleményt mondjunk, tudni kell, mit, mire akarnak hasznosítani. Vannak persze olyan közérdekű dolgok ebben a kérdésben is, amelyek sürgős döntést igényelnek, ez kétségtelen, de fő irányban mégiscsak távlatokban kellene gondolkodni. Valamiféle újrahasznosítási katasztert kellene készíteni, amelyben már tudni kellene, hogy mire akarják majd használni - az eddigitől eltérően - a középületeket, például a megyei tanácsháza melletti irodaépületet, a városi tanácsháza udvarán épült irodaépületet, a volt szolnoki járási tanács székházát, a SZÜV volt Liget utcai épületét, hogy csak néhányat említsek.- Örvendetes hírt hallottam a Magyar Rádióból: a szovjet hadsereg Munkács környékén rádiólokátor állomást épít...- Ha egyre gondolunk, akkor ez csak alátámasztja azt a nézetemet, hogy a jelenlegi szovjet laktanyák épületei - köztük egy kórház! - mihamarabb a város rendelkezésére állna. Tévedés ne essék, tisztában vagyunk azzal, hogy a mostani katonai objektumok teljes felújításra, esetleg átalakításra szorulnak, tehát jelentős pénzre lesz szükség, hogy ezeket az épületeket céljainknak megfelelően birtokba ve- hessük. Éppen ezért kell nagyon meggondoltan cselekedni. A közérdek nem nélkülözheti az előzetes megfontoltságot.- Ha jól értelmezem, az építészek az egyes épületek funkcionális, tehát a rendeltetésnek legjobban megfelelő felhasználását hangsúlyozzák.- Ezt kell tenni, mert nagyobb átépítésekre nincs pénz, és előreláthatóan a közeljövőben sem lesz. Tudom, a költözködés is sok bajjal, fáradsággal jár, de ez az egyetlen járható út, hogy a különböző intézmények, középületek a számukra legjobban megfelelő épületekbe kerüljenek.- S ez a legolcsóbb megoldás. Ha egy épület irodának a legmegfelelőbb, akkor oda hivatalok költözzenek - tisztességes bérleti díjat fizessenek -, ha más épületegyüttesek diákotthonnak, kollégiumnak, szállodának alkalmasak elsősorban, akkor vétek lenne más funkciót rájuk erőltetni. A cserék útján aztán sok minden megoldható, hisz- szük, hogy a megyei könyvtár optimális elhelyezése is. Persze mindezekhez az szükséges, hogy az új önkormányzati szervek működési külsőségeikben is kellően szerények legyenek, így aztán a jelenleg használt épületeikből jut majd egyéb közhasznú célra is. Tiszai Lajos Örömmel fogadták a szolnoki kezdeményezést Nagybánya kész a kapcsolat felvételére Telefonbeszélgetés a Nemzeti Megmentési Front helyi alelnökével Mint arról lapunkban beszámoltunk, Szolnok város tanácsa kezdeményezte a testvérvárosi kapcsolatok felvételét a romá- niabeli Máramaros megye székhelyével. A Nagybányára küldött levél fogadtatása felől érdeklődött lapunk munkatársa. A kérdésekre a telefonvonal másik végén Mihali Ágoston jogtanácsos, a Nemzeti Megmentési Front helyi, tehát nagybányai városi alelnöke válaszolt, aki mindenekelőtt a nagybányaiak köszönetét tolmácsolva mondta:- Meglepetéssel, de nagy örömmel vettük az Önök ajánlatát. A levelet január 15-én kaptuk meg, s a választ 17-én postáztuk.- Mindezideig sajnos nem érkezett meg Szolnokra. Mit írtak a levélben?- Arról írtunk, hogy az ajánlatot szívvel-lélekkel támogatjuk, mi is azon vagyunk, hogy a testvérvárosi kapcsolat mielőbb létrejöjjön. A javaslat találkozott a nagybányai emberek véleményével, jólesően állapíthattuk meg, hogy Magyarországon gondolnak az erdélyi települések lakóira. Semmiféle akadálya nincs az együttműködés kialakításának. A gazdasági, társadalmi és kulturális együttműködésen túl indítványozzuk a sportot is, már csak azért is, mert nálunk igen magas színvonalú a kézilabda.- Ha már itt tartunk, néhány ismertető mondatot mondana Nagybányáról? Eleddig jobbára csak művészeti múltját ismertük.- A városban százötvenezer ember él. Színesfémbányászat- és kohászat a legjelentősebb ágazat. De több nagy gyár is található a városban, ezek között a bútorgyár, a textilgyár érdemes említésre. Ami pedig a kultúrát illeti, saját színháza, múzeuma van Nagybányának, s a román nyelvű újság mellett megjelenik - Szabad Szó, amely most alakul át.- Egyébként hányán olvashatják a magyar újságot?- A város egyharmada magyar ajkú. Évszázadok óta élnek itt együtt románok és magyarok. Hisszük azt, hogy most már végleg békében, barátságban.- Végül egy kérdés: miben lehetünk az Önök segítségére?- A szándékot köszönettel vesszük. Mi tagadás, az élelmiszerellátás nem a legjobb nálunk. Elképzelhető, hogy egy ekkora fordulat után akadozik még a termelés, de bízunk abban, hogy három hónap alatt talpra állunk. Szeretnénk igénybe venni az Önök tapasztalatát is, amelyben élen járnak a keleti országokon belül. S ha a lapot is megkérhetem, akkor kérem, szíveskedjenek tolmácsolni a szolnokiaknak Nagybánya lakóinak köszönetét, üdvözletét; a város vezetőinek pedig azt, mielőbb várjuk a szolnoki delegációt, a kapcsolat megteremtése érdekében.- Szőke Akkor most négy vagy öt?????
