Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről szóló törvény- javaslat. 9. Az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejü tör­vényjavaslat. 10. A hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényjavaslat. 11. A családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 12. Az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykeze­lésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslat. 13. A Kossuth-díjról szóló törvényjavaslat. 14. A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalaku­lásáról szóló törvényjavaslat. 15. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosí­tásáról szóló törvényjavaslat. 16. Az Állami Számvevőszék létszámáról és éves költségveté­séről szóló törvényjavaslat. 17. Az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finan­szírozásáról szóló országgyűlési határozattervezet. 18. Az országgyűlési képviselőjelöltek állami költségvetési tá­mogatásáról szóló országgyűlési határozattervezet. 19. A Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási felügyelet alatt álló vállalattá történő minősítéséről szóló országgyűlési határo­zattervezet megtárgyalása. 20. Népi kezdeményezés megtárgyalása. a/ országgyűlési határozattervezet az érdekképviseleti törvény megalkotására, b/ országgyűlési határozattervezet a magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény, valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvény módosításáról. 21. Király Zoltán, dr. Raffay Ernő és Hámori Csaba önálló indítványa egy országgyűlési különbizottság létrehozására. 22. Személyi javaslatok megtárgyalása. 23. Interpellációk, kérdések. Ezt követően Roszik Gábor (Pest megye 4. vk.) bejelentette, hogy a demokratikus ellenzék parlamenti csoportja ezentúl mint a Magyar Demokrata Fó­rum parlamenti csoportja kíván működni. Dr. Bállá Éva (Buda­pest 46. vk.) elmondta, hogy megalakult a Szabad Demokra­ták Szövetségének parlamenti Németh Miklós: Az első napirendi pont előtt Németh Miklós kért szót. A Mi­nisztertanács elnöke beszédében közvetlenül az ország népéhez is szólva hangsúlyozta:- A gazdaság helyzete ke­mény, súlyos terheket jelentő, népszerűtlen, de halaszthatatlan lépéseket követelt. A kormány kész volt ezeket megtenni, s el­szántságát csak növelte, hogy a pártok többsége kifejezetten szorgalmazta is: a kormány ne hagyja a kellemetlen operáció­kat utódjára, vállalja el azokat, s cserébe a pártok nem használják fel pártpolitikai célokra a gazda­sági, szociális feszültségeket. Egyidejűleg óriási erőfeszítése­ket tett a diplomáciai kapcsola­tokban, hogy megfelelő támoga­tást szerezzen, nem magának, hanem az ország gazdaságának és leendő kormányának. Manapság azonban vajon mi­ért akarják az emberekbe szug- gerálni, hogy a rendszerváltás ál­talunk választott békés, kon­szenzusokra épülő jogi garanci­ákkal alátámasztott módszere miatt a reformok élvonalából a hátsó vonalba kerültünk? Én úgy vélem, igaztalan és kishitűséget tükröző az a szem­rehányás, hogy Magyarországon megtorpant az átmenet folyama­ta, és felelőtlen az a törekvés, mely a tömegek indulatának fel­szításával akarja rohanóvá tenni az eseményeket, szétverni a múl­tat és jelent, gyalázva boldog­boldogtalant. A gondokon nem lehet úgy úrrá lenni, ha fokozzák a feszültséget, ha tovább szítják az elégedetlenséget, ha megin­gatják a működő intézmények iránti bizalmat, azaz szétzilálják a demokratikus átalakulás esé­lyeit. Mi azon dolgozunk, hogy ezeket az esélyeket megőrizzük, és ezekből mind többet valóra váltsunk. Azt mondják, de hát rengeteg frakciója, miután Tamás Gáspár Miklós megválasztásával duplá­jára nőtt - vagyis kettőre emelke­dett - az SZDSZ képviselőinek száma a parlamentben. Bánffy György (Budapest 4. vk.) öröm­mel szólt arról, hogy január 22-e, Kölcsey Ferenc Himnusz-ának születésnapja végre a magyar kultúra napja lett. a sár, ami összegyűlt! Ez igaz. De kérdezem: muszáj érte foly- ton-folyvást lehajolni és egymás arcába vágni? Ez lenne az elta­karítás egyetlen módja? Én nem hiszem, és szerencsére a nép többsége sem hiszi ezt. A miniszterelnök a további­akban leszögezte: - Kormányom két dolgot vállalt, és tudta, hogy az nem kevés: a gazdaság műkö­dőképességének megőrzését, és az átmenet, a rendszerváltás bé­kés jellegének biztosítását.- Naponta harsogják a nép fü­lébe, hogy az összeomlás küszö­bén áll az ország, hadd féljenek, idegeskedjenek az emberek, akiknek éppen önbizalomra és nyugalomra lenne szükségük - mondta a miniszterelnök.- Szinte csodálni kell, hogy e művi úton is keltett pánikhangu­latban, de sajnos teljesen valós terheket cipelve az emberek döntő többsége a munkára össz­pontosítja figyelmét, és össze­szorított fogakkal keményen és becsületesen dolgozik. Elisme­rést és megbecsülést érdemel­nek, és persze jobb életet, ami­nek közeli esélyét nem ők ját­szották el. Azt kell felelősen vé­giggondolni mindenkinek, hogy sem ultimátumokkal, sem táma­dásokkal nem lehetett és nem le­het előre haladni. Olyan korrekt együttműködésre van szükség, amikor a politikailag jelentős té­nyezők a nehéz lépések felelős­ségéből is vállalják a rájuk eső terhet.- A legkézenfekvőbb cél az, hogy véglegesen múljon el a félelem korszaka, vagyis tit­kosszolgálati eszközöktől többé ne féljen a törvénytisztelő állam­polgár e hazában - szögezte le.- A vonatkozó jogszabályok mielőbbi kidolgozása és a parla­menti felügyelet felállítása mel­lett is nagyon fontos, hogy az újonnan létesítendő speciális szervek elvégezzék az elkerülhe­tetlen belső önvizsgálatot mun­kájuk tartalmát, eszközrendsze­rét és állományuk beállítottságát illetően. Elengedhetetlennek tar­tom, hogy - ahol még ez nem történt meg - demokratikus szel­lemű, nemzeti érzelmű vezetők kerüljenek a kulcspozíciókba, az állományt pedig tehetséges és tisztességes fiatalokkal frissítsék fel, függetlenül azok pártál­lásától. A kirobbant botrány egyik ta­nulsága: abban szerepet játszott az is, hogy a koncepcióváltás gyakorlati végrehajtása az indo­koltnál lassabban haladt. Ebben a magam felelősségét is érzem. Horváth István belügyminisz­ter lemondását érintve a kor­mányfő kijelentette: az adott helyzetben elkerülhetetlen volt. A továbbiakban bejelentette: a Minisztertanács - a kialakult helyzetre is tekintettel - egyetért azzal, ha az állambiztonsági szer­vek tevékenységének vizsgálatá­ra az Országgyűlés különbizott­ságot hpz létre. Célszerűnek tar­taná, ha a bizottság vezetője füg­getlen képviselő lenne, és a bi­zottság tükrözné az Ország- gyűlés politikai összetételét. Ter­mészetesen a bizottságnak a vizsgált téma különleges voltá­hoz igazodóan kell majd végez­nie munkáját. A hazánkban tartózkodó szov­jet csapatok kivonásával kapcso­latos kormányzati álláspontra térve rámutatott: a kormány - a közvélemény és a parlament tá­mogatását élvezve - aktívan szor­galmazza a Magyarországon ál­lomásozó szovjet csapatok teljes kivonását.- Remélem, hogy egy különös korszakot zárva ez év márciusá­ban eljutunk a szabad választá­sokhoz Magyarországon. A vá­lasztási kampány még meg sem kezdődött, de már fehérizzásos a készülődő politikai erők hangu­lata. Igaz, hogy a most színre lépő pártok a múltért nem felelő­sek. De létük pillanatától kezdve már felelősek szavaikért és tette­ikért, az ország sorsának alaku­lásáért. Itt most úgy tűnik, semmi sem drága. Ezért szeretném mind­nyájunk figyelmébe ajánlani - ha valóban demokratikus átmenetet akarunk -, akkor ezt úgy tegyük, hogy eközben a politikai erők és pártok ne távolítsák el az orszá­got Európától - mondta Németh Miklós. Megőrizni a demokratikus átalakulás esélyeit Dr. Kádár Magdolna kunhegyesi képviselőnk beszélget Szűrös Má­tyással a tanácskozás szünetében Kulcsár Kálmán: A lelkiismereti és vallásszabadság alapvető emberi jog A miniszterelnök felszólalását követően Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter emelkedett szólásra. A miniszter a lelkiisme­reti és vallásszabadságról, vala­mint az egyházakról szóló tör­vényjavaslatot ismertette a kép­viselőkkel. Röviden vázolta - a hatályos rendelkezések kritikai értékelésével - a jelenleg fennál­ló ellentmondásokat és hiányos­ságokat, amelyek mind az állam­polgárok és az egyházak, mind pedig a jogalkalmazók számára teljes bizonytalanságot teremte­nek. Kulcsár Kálmán rámutatott: a javaslat átfogóan szabályozza a lelkiismereti és vallásszabadság­gal, valamint az egyházakkal kapcsolatos kérdéseket, megha­tározza a jog tartalmát, jogi sza­bályozással biztosítja a szabad­ságjog érvényesülését. Rendezi az állam és az egyház egymáshoz való viszonyát, rendelkezik az egyházi gazdálkodás legfonto­sabb témáiról. Jellege és tartalma összhangban áll az alkotmány­nyal, az emberi szabad­ságjogokat érintő más tör­vényekkel. A továbbiakban a törvényja­vaslat néhány alapvető rendelke­zését ismertette, jelezve egyúttal azokat a vitás kérdéseket is, ame­lyek az egyházakkal és a politikai szervezetekkel történt megbe­szélések során felmerültek, s amelyek az egyeztetések alapján megoldódtak. A törvényjavaslat rögzíti: a lelkiismereti és vallásszabadság az embert születésétől fogva megillető, alapvető szabad­ságjog, amelyet nem az állam vagy más hatalom adományoz. Ezektől senki nem fosztható meg, és mindenkit - bármilyen feltétel és jogi, nemzetiségi, nyelvi vagy más megkülönbözte­tés nélkül - megillet. E jogok gyakorlásának keretében min­denkinek joga van ahhoz, hogy vallását vagy más lelkiismereti meggyőződését szabadon, min­den kényszer nélkül megválaszt­hassa, ateista vagy hívő lehessen, utóbbi esetben pedig szabadon követhesse bármely vallás előí­rásait. Emellett mindaddig, amíg az nem jár mások jogainak vagy szabadságának sérelmével, bárki bírálhatja mások meggyőződé­sét, ilyen értelmű propagandát folytathat, és összefüggésben a véleménynyilvánítás szabad­ságával, illetve a tanszabadság­gal ateista vagy vallásos nevelés­ben, oktatásban részesíthet má­sokat. A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok kinyilvá­nítása, illetve gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Nagyon fontos előírás az is, hogy állami, hatósági nyil­vántartásba, vallási és más meg­győződésre vonatkozó adatot nem szabad felvenni. delt„ azonban az említett intéz­mények, szervezetek működési rendjének, mert az kizárólag az­zal összhangban, illetve annak sérelme nélkül történhet. A ja­vaslat a szociális, egész­ségügyi, gyermek- és ifjúság- védelmi intézményekben, bün­tetésvégrehajtási intézetben az egyéni és a közösségi vallás­gyakorlat, a katonai létesít­ményben pedig az egyéni val­lásgyakorlás lehetőségét rögzí­ti, emellett azonban kimondja: a katonai létesítményen kívül a katona vallásgyakorlásában nem korlátozható. Hangsúlyoz­ni kell - mutatóit rá a miniszter -, hogy az egyéni joggyakorlat kategóriájába beletartozik: a katonák, ha azonos hitelveket vallanak, összegyűlhetnek, de szervezett közösségi vallásgya­korlatot nem folytathatnak. A javaslatban foglaltakat to­vább részletezve Kulcsár Kál­mán rámutatott: a tervezet a lel­kiismereti és vallásszabadság jogának részeként értelmezi az egyházalapítás jogát. Meghatá­rozza az alapítás (a nyilvántar­tásba vétel), a működés és a - meghatározott törvényi feltéte­lek fennállta esetén biztosított - nyilvántartásból való törlés sza­bályait. A törvénytervezet alapján az egyházak nyilvántartásba véte­le a megyei (fővárosi) bíróság feladat- és hatáskörébe tartozik - szögezte le az igazságügy-mi­niszter. Az állam és az egyházak kap­csolatára vonatkozóan Kulcsár Kálmán kifejtette: az egyházak olyan autonóm szervezetek, amelyek ügyeibe az állam nem avatkozik - azok belső tör­vényei sem szorulnak állami megerősítésre -, a különböző egyházakat azonos jogok illetik és kötelezettségek terhelik, azaz egyenjogúak; és az állam sem­milyen belső egyházi szabály végrehajtásához nem nyújt se­gítséget kényszerítő eszközei­vel. A javaslat azt is rögzíti, hogy Rosik Gábor és a legújabb képviseld: Tamás Gáspár Miklós Garanciális szabály - szögezte le a miniszter -, hogy a lelkiisme­reti és vallásszabadság gyakorlá­sában senkit sem szabad akadá­lyozni. A jog gyakorlásával kap­csolatban rögzíti a javaslat, hogy lelkiismereti szabadságra hivat­kozással - törvényi kivétel hiá­nyában - nem lehet megtagadni az állampolgári kötelezettségek - például a honvédelmi munkakö­telezettség, a közteherviselési kötelezettség - teljesítését. Kulcsár Kálmán szólt arról, hogy a közjogi alanyi jog tartal­mának meghatározásakor több egyház képviselője célszerűnek tartotta annak kimondását, hogy a vallás szabad gyakorlását lehe­tővé kell tenni a szociális, egész­ségügyi, gyermek- és ifjúságvé­delmi intézményekben gondo­zottak, a büntetésvégrehajtási in­tézetben fogva tartottak és a had­kötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítők számára. A kényszertartózkodási helyeken történő vallásgyakorlat „aláren­bármely egyház a tanulók, a hallgatók és a szülők kezdemé­nyezésére az állam által fenntar­tott nevelési és oktatási intéz­ményekben vallásoktatást tart­hat, az az oktatás azonban nem kötelező jellegű, és értelemsze­rűen a vallásoktatáson nyújtott teljesítmény a tanuló, hallgató tanulmányi eredményébe sem számítható be. Az említett egy­házi tevékenységeket az állam normatív módon meghatározott költségvetési támogatással segí­ti. Kulcsár Kálmán kiemelte: az egyházak működésének speciá­lis jogi, állami korlátáit e tör­vényjavaslat elfogadásával az Országgyűlés végképp le fogja bontani. A miniszter végezetül han­goztatta: lehetővé kell tenni, hogy a kártalanítás nélkül álla­mi tulajdonba vett, egykor egy­házi tulajdonú oktatási, egész­(Folytatás a 3. oldalon) Miniszterek eszmecseréje, az elnök csak hallgat

Next

/
Thumbnails
Contents