Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám

2 Néplap 1990. JANUÁR 23. Senki nem hozta magával a bölcsek követ "Ezt tesszük ma, ezt meg holnap" Konzultáció az önkormányzatról a Hetényi Kórházban Tegnap délután a Hetényi Gé­za Megyei Kórház- és Rendelő- intézet vezetői, főorvosai meg­beszélésre hívták a pártok és egyházak képviselőit, hogy kö­zösen gondolkodva találják meg a kiutat a szakma szorult helyze­téből. A konzultációnak egy, a Néplapban megjelent olvasói le­vél adta meg az alaphangját: dr.Krasznai Géza igazgató főor­vos azzal kezdte mondandóját, hogy mélységesen egyetért a le­vélíróval még akkor is, ha sorai csípősek, s hellyel-közzel gyil­kosán ironikusak. Kifejezi a le­vél azt a türelmetlenséget, amit a megyeszékhely közvéleménye * érez az egészségügyi intéz­ménnyel szemben. Termé­szetesen azt nem tudhatja min­denki, hogy a kórház vezetése éppen a levélíró által felvetett problémák megoldásán dolgo­zik. Való igaz, az integráció so­kat ártott a kórház szervezeté­nek. Csakhogy amíg az önálló­ság elvesztéséhez nem kellett több 24 óránál, a dezintegráció lassú és költséges folyamat. Ott van a kunszentmártoniak példá­ja: a Hetényi nap, mint nap szor­galmazza, itt van a jussuk, legye­nek önállóak. Az ám, csakhogy a nemrég még nagyközségi rangot viselő településen nincs gazdál­kodó szervezet, amelyik a rájuk jutó pénzt "elköltené" nincsenek meg az önállósodás feltételei, ezeket meg kell teremteni, ezen közben úgy néz ki a dolog, hogy nem történik semmi. Holott a kórház- és rendelőin­tézet legsürgetőbb feladatát ép­pen az teszi ki, hogy visszaadja a függetlenségét valamennyi ésszerűtlenül összecsatolt intéz­ménynek. Amint dr.Kassai Far­kas Ákos főorvos elmondta, ez volt az az integráció, amikor is összetettek mindent az egész­ségügyben -és a végeredmény kevesebb volt, mint részenként. A pártok képviselői a Hetényi sorsához nem tudtak hozzászól­ni, viszont ez alkalommal ismer­tették országos horderejű és hosszútávra szóló programjai­kat. Dr.Fóris Gabriella, a Füg­getlen Kisgazdapárt képviselője úgy vélte, a szovjet mintára léte­sített mostrum intézeteket -így a sugárbiológiai intézetet, a vérel­látó szolgálatot- ideje újakkal felváltani, mert feladatuk ellá­tásra alkalmatlanok. Informálta a megbeszélés résztvevőit arról is, milyen erőfeszítéseket tesz­nek az illetékes pártok a? egész­ségügy ellenzéki kerekasztal megbeszélésein. Az előrelépést nehezíti az, hogy a leköszönő pártállam súlyosan megtépázta a gyógyító ember presztízsét. Az orvost hovatovább az adóvissza­élések és a pénzügyi manipuláci­ók negatív szereplőiként emle­getik föl. Dr.Gelléri Dezső az MDF álláspontját ismertette, amely tartalmazza az állam ki­vonulását az egészségügyből, egyértelmű tulajdonviszonyokat követel, kiáll az általános és kö­telező -ingyenes- orvosi ellátás mellett, a szabad orvosválasztás mellett voksol és javasolja, hogy határozzák meg az ellátás díjté­teleit. A dolgozónként befizetett 43 százalékos társada­lombiztosítási járulék csak a be­tegbiztosítás tételeit szolgálja, a nyugdíjat, a rokkantságit, vagy a munkanélküli segélyt a költség- vetés állja. Dr.Borbás József, az SZDSZ nevében annak a véleményének adott hangot, hogy legyen több betegbiztosító, a jelenlegi mono­póliuma szűnjön meg. Az adók nagy része maradjon ott, ahol be­fizetik. Dr.Karsai Koppány azt tartja a legfontosabbnak, hogy az új rendszerhez, a mait el kell felejteni. Az egészségügyi ellá­tás jó színvonaláért az állampol­gárnak is tennie kell valamit. Le­hetetlen dolog, hogy aki semmit nem tesz le a társadalom asztalá­ra, ugyanolyan ellátást követel­jen ki magának, mint aki bele­rokkan a munkába. Ezt ma nem meri kimondani az egészségügy legfelsőbb vezetése, jól lehet a társadalmat feszíti ez az ellent­mondás. Dr.Karácsony János a körzeti orvosok szemszögéből vizsgálta a tanácsi költségvetést, szerinte a szabad orvosválasztás kis településen csak alig meg­oldható. Már jó három órán át tartott az egyébként érdekes beszélgetés, amikor dr.Bényei Magdolna fő­orvos kissé indulatosan vetette közbe.-Meghallgattunk mindenkit és még mindig nem tudom mi­lyen önkormányzatot képzelnek el a pártok? A leköszönő hata­lom sajátja volt, hogy nélkülünk döntöttek mindenről. Az MSZMP illetékes bizottságának anyaga végigjárta az államigaz­gatás fórumait és hozzánk már parancsként érkezett. Van egy gyanúm, hogy most ismét nélkü­lünk tanácskoznak. Hát ne te­gyék. Végül ő is szóbahozta a Néplap fent említett olvasói le­velét, melynek hangneme kissé érdes, de az igazságot tartalmaz­za. Szóba jött, persze, hogy szó­ba jött az MSZMP székházának kérdése is, melynek kapcsán a kórház vezetői elmondták, ne­kik nincs szükségük az épületre. Ha valamire kellene a létesít­mény, hát a lakossági ellátást szolgálná, amelyik egyébként hamarosan tragikusra fordul. A felújítási munkálatok miatt né­hány hónapon belül végleg be kell majd zárni a rendelőintéze­tet és az ott megforduló napi 3 ezer beteg sorsa teljesen bizony­talan. Felvetődött az is, hogy jó lenne, ha előállna az, aki fontos politikai kérdést kreált a felújí­tásból és utasított a renoválás el­kezdésére. Biztos, hogy a követ­kezmények súlyosak lesznek amikor a bezárás megtörténik, ám ezért a felelősséget a mai vezetés nem vállalja, ezt egy nyílt levélben teszik majd közzé az újságok hasábjain. A több, mint négy órán át tar­tó megbeszélés nem volt ha­szontalan, ám kézzel fogható eredményt nem hozott. Ezúttal senkinél nem volt kéznél ama bizonyos bölcsek köve.-pb­Kisgazdák állásfoglalása Pereskednek a földekért A Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei szervezete az 1990. január 21 -én tartott választmányi gyű­lésén az alábbi állásfoglalást hozta: Megengedhetetlennek tart­ja, hogy a termelőszövetkeze­tek tovább folytassák a haszná­latukban lévő, de tulajdonukat nem képező földterületek ki- árúsítását. Tiltakozunk és követeljük a kiárusítás azonnali beszünteté­sét. A Független Kisgazdapárt Országos Vezetőségének állás- foglalása alapján megyénkben is per útján fogjuk érvényesíte­ni az így jogtalanul kiárúsított földek visszaadását jogos tulaj­donosaiknak. Állást foglalt a megyei vá­lasztmány a Független Kisgaz­dapárt jogtalanul elvett tulajdo­nainak, épületeinek visszakö­veteléséről. Akistermelők védelmében a FKgP szükségesnek tartja, hogy a kormány minél előbb tegyen intézkedéseket a mező- gazdasági termékek, zöldség, gyümölcs importtal kapcsolat­ban, mert megyénkben, de or­szágos szinten is az indokolat­lan behozatallal a kistermelő társadalom esélyegyenlősége, megélhetési lehetősége erősen romlik. A választmányi gyűlésen megjelent 240 küldött. Minden alapszervezet 10-10 tagonként delegált 1 küldöttet. A küldöttek egyhangúan el­fogadták a Független Kisgaz­dapárt Országos programját. Majd az eddig megbízásos ala­pon működő megyei vezetőség megválasztására került sor. Megállapodás jött létre, hogy a megyei választókörze­tek mindegyike állít képviselő- jelöltet, akiknek a névsorát 1990. január 28-ig hozzuk nyil­vánosságra. Posta Zsolt a FKgP megyei szóvivője Kiskereskedők sztrájkja A kiskereskedők január 22-re és 23-ra meghirdetett munkabeszüntetésének első napján a Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztályától és a KISOSZ-tól kapott tájé­koztatás szerint nem oko­zott zavarokat az ellátásban az, hogy zárva tartottak a magánüzletek. Márcsak azért sem - mondotta Kéke- di Tibor, a Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztályve­zető-helyettese -, mert hét­főnként amúgy is számos kereskedő zárva tartja üzle­tét. A KISOSZ országos el­nöksége a vidékről érkező információk alapján arról adott tájékoztatást, hogy a legnagyobb arányban - 80- 90 százalékban - Szabolcs- Szatmár-Bereg, Bács-Kis- kun, Csongrád, Baranya, Vas és Jász-Nagykun-Szol­nok megyében csatlakoztak a sztrájkhoz a magánkeres­kedők. Munkásgyülés az ÁHV-nál Hangsúly a választékon és a minőségen van Tegnap a kora reggeli órákban a több mint 1200 dolgozót foglal­koztató Szolnok Megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalatnál munkásgyűlést tartottak. Elöljáró­ban Palotai Lajos, a szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Lévai Julian­na, a vállalat igazgatója értékelte a tavalyi esztendő munkáját, ered­ményeit, kudarcait és szólt az idei feladatokról. Tájékoztatója első részében az igazgatónő a vállalat felvásárlási tevékenységét értékelte, s mint megjegyezte, a számok lényege­sen alatta maradtak a tervezettnek, mert például vágósertésből a 410 ezer darabbal szemben csak 403 ezer 800-at vásároltak fel. Ennek alapvető oka az állománycsökke­nésben keresendő, amely jelenleg mind a három állatfajnál - a sertés­nél, a szarvasmarhánál és a juhnál is - tettenérhető. Ezek mellett a felvásárlás visszaesésében közre­játszott a tavaly bevezetett új ár­forma, s az ezzel kapcsolatos vál­lalati magatartás is. Hisz korábban a felvásárlási árak hatóságilag rög­zítettek voltak, amelyektől eltérni nem lehetett, tehát kötelezően al­kalmazniuk kellett. 1989-től vi­szont a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium centrum árat hirdetett meg, amelytől a vá­gósertések esetében plusz-mínusz 5 százalékkal a vágómarháknál pedig 10 százalékkal lehetett eltér­ni. Arra például nem volt lehetősé­ge a vállalatnak, hogy a centrum áraknál kevesebbet fizessenek, persze ez szándékukban sem állt. De még ha akarták volna, akkor sem tehették meg, mivel tavaly a második félévben megjelent a ijie- gyében a konkurrencia, hisz több mint tíz különböző cég vásárolta a sertéseket. Ezek az ország más tá­jain tevékenykedő húsipari válla­latok, különböző felvásárló szer­vezetek voltak, amelyek a szolno­ki vállalat áraira jócskán ráígértek és rontották a cég pozícióját. A termékfejlesztésről szólva az igazgatónő elmondta, hogy leglát­ványosabb termékük tavaly a Mi- Sa kolbász volt, amit viszont a cso­magolóanyagok hiánya miatt csak későn tudtak piacra dobni. Gyárt­mány- és technológiai fejlesztése­ket a vállalatnál végrehajtották. Olyan gépeket, berendezéseket ál­lítottak termelésbe, amelyek segít­ségével bővül a termékválaszték, javul a minőség és a csomagolás- technika. Tavaly 50 millió forintot fordítottak a különböző gépek be­szerzésére, így például többtűs pá- colót, szeletelő, csomagoló- gépe­ket, hőkezelő szekrényt, mérlege­ket, valamint kétszintes élőállat szállító gépkocsikat vásároltak. Ám hiába termelnek, az ott készült áruféleségeknek piacot is kell ta­lálni, ezért nagy hangsúlyt fektet­nek a kereskedelmi tevékenysé­gükre. Bizonyára ennek is köszön­hető, hogy az elmúlt évben külö­nösebb csökkenéssel az értékesí­tés területén nem kellett szembe­nézniük. A legutolsó áremelés vi­szont biztos érezteti majd hatását, ezért az idén - jegyezte meg az igazgatónő - a választékra és a mi­nőségre fektetik a fő hangsúlyt. Ezután Lévai Julianna szólt az anyaggazdálkodásról, a háttéripa­ri termékek, alkatrészek árainak drasztikus emelkedéséről, a higié­niai követelmények és a takarékos gazdálkodás fontosságáról, a vál­lalat munkavédelmi helyzetéről, majd áttérve az idei esztendő feladataira elmondta, hogy 1990- re a vállalatnak még nincs gazdál­kodási terve. Ez - mint hangsú­lyozta - nem azért kellene, hogy tevékenységenként számokban rögzítsék elképzeléseiket - hiszen 1989-ben is jócskán eltértek a tervszámoktól -, viszont az alap­vető célkitűzéseket mindenkép­pen szükséges lenne megfogal­mazni. Ám nincsenek abban a helyzetben, több oknál fogva sem. Ugyanis a kormányzat csak de­cemberben döntött arról, hogy az élelmiszeripari termékek - így az élőállatok és a húskészítmények is - szabadárasak lesznek, de ugyan­akkor meghatározták, hogy maxi­mum 32 százalékos áremeléssel számolhatnak a vállalatok. így a tervezési munkához is csak késve, december legvégén láthattak hoz­zá, ami még jelenleg is tart. Határzár a szocialista export előtt (Folytatás az 1. oldalról) szén a magas kamatok mellett ez ma nem gyerekjáték. Felvetődik az a kérdés is, hogy az érvényes szerződések mellett ki fogja vi­selni azok felrúgásának jogi, anyagi következményeit, mint például a 8 százalékos kötbért. Valakinek állnia kellene ezeket, hiszen a vállalatok számára igen sajátságos lenne a szállítás elma­radása miatti veszteség mellett még büntetéseket is fizetni olyan dolgok miatt, amelyek nem az ő hibájukból következtek be. Le­het, hogy a Kereskedelmi Mi­nisztériumot fogják beperelni? A legújabb hírek szerint ezt is le­het. Dr.Jerney Bálint, a Háziipari Kisszövetkezet elnökének sza­vai egybe csengenek Boros Lászlóéval. Komolytalannak tartja az olyan intézkedést, amely a gyártás közben a meg­kötött szerződések alapján akar­ja leállítani a kiszállításokat. A vállalatokat végre felnőttnek kellene tekinteni, akiknek ha megmondják, hogy mit csinálja­nak hosszabb távon, akkor azt meg is csinálják. Ehhez persze olyan átgondolt közgazdasági helyzetet kellene megteremteni - ez kétségkívül nehezebb -, amely nem hatalmi eszközökkel, de hatékonyan oldja meg ezt a problémát. Az újra engedélyez­tetés komoly időveszteséget je­lent. Hiteligénye és annak kama­ta komoly és konkrét veszteséget jelenthet a szövetkezet számára. Az egyes cégeknél kialakuló pénzügyi problémák tovább fo­kozhatják a sorban állásokat, a kisvállalkozásokat pedig ko­moly veszély fenyegeti. Itt is fel­merült az esetleges bírói útra va­ló terelés, amely valamiféle jog­orvoslatot adhat a vállalatok szá­mára. Az elnök szerint ilyen in­tézkedések ellentétesek a kor­mányzat meghirdetett céljaival, így a meglévő források hatékony felhasználásával, a vállalkozá­sok élénkítésének, a bizton­ságos, civilizált gazdálkodás megteremtésének célkitűzései­vel. Mindezen intézkedések tá­vol állnak ettől. Minden józan logikának ellentmondanak, tönkre tehetik a gazdaságot. Pápai Ferencné, a Mezőgép kereskedelmi osztályának veze­tője már az új helyzetnek megfe­lelő első lépésekről is be tudott számolni. Áz új engedélyek ki­adását 25-én kezdik meg, ezért már pénteken, 19-én beindítot­ták az új engedélyre szóló kérel­met. A Kereskedelmi Minisztéri­um ígéretet tett a soron kívüli elbírálásra, de ez akkor lesz hi­hető, ha már az engedélyt meg­kapták. Három napig így is A vállalatok már felnőttek Retorzióra lehet számítani Az ötvenes évekre emlékeztet vissza kell tartani az árut, azt tá­rolni, finanszírozni kell, a vasút felé esetlegesen vagonálláspénzt kell fizetni. A Mezőgép is rend­kívül furcsának tartja, hogy egy teljesen szabályos szerződést, amelyre előzetesen engedélyt kaptak, kell - ha időlegesen is - felrúgni. A partnerek részéről ilyen esetben retorzióra is lehet számítani, s egy ördögi kör ala­kulhat ki. Ki vállalja mindezért a felelősséget? Megint egy olyan intézkedés, amely a vétlent épp úgy sújtja, mint a vétkest, tehát nem igazán hasznos. Jellemző az intézkedő kapkodására, hogy az illetékes vámszervek nem ren­delkeznek a szükséges informá­cióval. Maczó László, a Martfűi Ti­sza Cipőgyár vezérigazgatója mondanivalóját azzal kezdte, hogy ez a folyamat nem most kezdődött, így bizonyos érte­lemben lehetett erre készülni. A Tisza Cipőgyárban ez azt jelen­tette, hogy amíg 1985-ben két­millió pár cipőt gyártottak szo­cialista exportra, ami a termelési érték 25 százalékát jelentette, addig 1988-ban már csak 1,7 millió párt, 1989-ben 1,4 millió párt, s az ez évi tervek szerint 1,1 millió pár cipőt szállítanak ki. Ez utóbbi a termelési érték 14-15 százalékát jelenti. A szocialista export szigorodásával párhuza­mosan fokozatosan tértek át a konvertibilis piacra. Mindez ter­mészetesen hosszútávú stratégia alapján lehetséges. Az ez évre tervezett szocialista exportra már megkötötték a szerződése­ket, a termelést el is kezdték. Maczó László elismeri azokat a pénzügyi gondokat, amelyek az intézkedéshez vezettek, ezzel együtt durva, adminisztratív jel­legű beavatkozásnak tartja, amely az ’50-es évek legrosz- szabb időszakaira emlékezteti. Egyébként sem lehet ilyen nagy volumenű exportot máról-hol­napra leépíteni, főleg nem ilyen intézkedésekkel. A folyó terme­léshez már mindenki beszerezte az anyagokat, amely tovább bo­nyolíthatja a helyzetet. Az újra engedélyeztetés a ci­pőgyárra is vonatkozik, azzal együtt, hogy érzékeny termékről van szó, amely a miniszterhe­lyettes szerint továbbra is kiszál­lításra kerülhet. Ez adja a cipő­gyárnak azt a reményt, hogy őket ez az intézkedés drasztiku­san nem érinti. Ugyanakkor pénzügyi zavarokra mindenkép­pen számítanak, hiszen az újra engedélyeztetés időt vesz igény­be. A dolgozók körében is nagy a nyugtalanság.A szocialista ex­port mintegy hétszáz embert érint. A gyár vezetése nem lát okot a kapkodásra, a munka rendben folytatódhat. A Ganz Villamossági Művek Szolnoki Gyárában Nagy Já­nos, gyárigazgató vette fel a te­lefont. A gyár közvetlen expor­tot nem bonyolít le a szocialista országokkal, viszont bedolgozik a művek többi gyáregységének, amelyek viszont exportálnak az említett relációba. Az intézke­dés várhatóan őket sem hozza kellemes helyzetbe. A Ganz Vil­lamos Művekre is jellemző, hogy már jó ideje csökkentik a szocialista országokba való ki­szállításokat. Ez évre is az intéz­kedéstől függetlenül kevesebb a tervezett export. Az intézkedést itt sem minősítették pozitívan. A gazdasági embereknek nem jó, megoldani a problémát így nem lehet. Ők is a közgazdasági, pia­ci szabályozókban hisznek in­kább. Füle István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents