Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

I 1990. JANUÁR 20. Néplap 5 EZ A VONAT MOST VAN PUSZTULÓBAN Az ószolnoki állomáson vesztegel két vasúti szerel­vény. Gyaníthatóan arra vár­nak, hogy a MÁV Járműja­vítóba bebocsátást nyerje­nek, s jótékony kezek elvé­gezzék rajtuk a felújítás munkálatait. Félő azonban, hogy mire beérnek az üzem­be, nem lesz érdemes hozzá­juk nyúlni, olyan siralmas ál­lapotban leledzenek majd. A kocsikat ugyanis már évek­kel ezelőtt birtokba vették a csövesek, ilyen-olyan kétes elemek, akik a kocsmák zá­rása után itt fogyasztották el maradék italaikat, élték tár­sasági életüket, miközben le­vezették dühöngő indulatai­kat, amelyeknek a kocsik be­rendezési tárgyai látták Itá­liát ez az a vonat, amelyik most van pusztaiéban A képen a vandál pusztítás és a szisztematikus szerelőmunka együttesen mutatkozik meg rát. Aztán a kéretlen vendé­gek, ha már ott voltak, ott is éjszakáztak, így hát találtak szipótól kábult vendéget a rendészek, önfeledt szerel­mespárt és használhatatlan részeget. Pusztult hát a nem­zeti vagyon, ám ebben az őr­jöngő kártevésben nem volt semmi rendszer. Hamarosan azonban úgy alakultak a pi­ád viszonyok, hogy felszö­kött a színesfémek ára, és lám ennek is a szerencsétlen vasúti szerelvény látta a ká­rát. Most már 'mesterembe­rek' érkeztek, akik sziszte­matikusan folytatták a van­dál pusztítást: a burkolatot szétverték, a vezetékeket ki­Nemcsak vittek - hoztak is az sok szemetet tépték, az alumíniumtartozé­kokat leszerelték, de ezen kí­vül is vittek mindent, ami szerintük használhatónak ítéltetett. A szerelvényben ma milliós károkat regisztrál­hat az, akit érdekel a kocsik sorsa. Úgy tűnik azonban, hogy ilyenek nem nagyon vannak. A rendőrség időn­ként razziáz egyet-egyet, és akit éppen 'szerelésen' csíp­nek, azt beviszik, de a kísér- tetvonat garantált őrzését nem tudják biztosítani. A MÁV rendészeti vezetője, Földi Béla ugyancsak nem ígért megnyugtató védelmet, ő azt mondja, hiába fognak el színesfémre specializálódott tanyázók. Mármint mérhetetlenü "gyűjtőket', feljelentésük nyomán még szabálysértési eljárás sem történik. Egyéb­ként is úgy véli, ilyen bevéd- hetetlen területen szinte tör­vényszerű a pusztítás. A ko­csiknak az állomás valame­lyik szem előtt lévő vágá­nyán, vagy a Járműjavító te­rületén lenne a helyük. Bathó Sándor körzeti üzemfőnök indulatosan uta­sította vissza azt az állítást, hogy a szerelvény az ebek harmincadjára jutott volna. Aztán csak elismerte, hogy a védelem nem egészen kielé­gítő, de ki tehet arról, hogy a társadalom olyan, amilyen? Egyébként is jelezte a felsőbb hatóságnak, hogy az őrzést nem tudja vállalni, mégsem történt semmi. Dehogynem. Jöttek a van­dál törzsek, majd a fémgyűj­tők, és néhány milliót kivet­tek állampolgári zsebeinkből. Alighanem a legközelebbi jegyáremelésben ez is benne foglaltatik majd. A szellemvonat a kísértetjárás után Fotó: Mészáros János Körülményeik rendeződtek — maradnak Négyszázból nyolcán mentek vissza Szolnok megyében mintegy négyszáz Romániából áttelepült személy tartózkodik ideiglenes vagy végleges engedéllyel. Ezzel az adattal a megyék rangsorában valamivel a középmezőny alatt vagyunk. Az áttelepültek zöme rokonoknál, ismerősöknél lakik, kisebb részük vállalati szolgálati lakásban, albérletben. A romá­niai változások kapcsán felvető­dik a kérdés: visszamennek-e azok, akik legálisan vagy illegáli­san Magyarországra jöttek? Az adatok azt mutatják, hogy több­ségük marad. Az átjövetel óta el­telt időben nagyjából megterem­tették egzisztenciájukat és ottho­nuknak tekintik az országot. A Romániában lezajlott esemé­nyek óta nyolc áttelepült kért végleges kiutazási, negyvenen pedig rokonlátogatásra enge­délyt. Mindezeket az adatokat Kőrös László rendőr százados­tól, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság idegenrendészeti főelőadójától tudjuk. Tehát a Romániából áttele­pültek zöme Magyarországon marad. Felkerestünk közülük néhányat és e kérdésről elbeszél­gettünk velük. Kiss Erzsébet férjével, két kis­gyermekével Szolnokon, az AÉV munkásszállóján lakik. - Aradról jöttünk át egy ismerős családdal tavaly előtt nyáron, a "zöld határon" - mondja. A ki­sebbik gyermek már Magyaror­szágon született. Tulajdonkép­pen véletlenül kerültünk Szol­nokra. Itt aztán szállást, munkát kaptunk. A Romániában zajló eseményeket természetesen fi­gyelemmel kísértük, hiszen a szülők, a rokonok kint marad­tak. Legalább öt kilót fogytam a néhány nap alatt. A hozzátarto­zókkal a kritikus napokban nem sikerült kapcsolatot teremte­nünk, csak január 2-án kaptunk egy táviratot, hogy jól vannak. A férjem most szombaton meglá­togatta őket. Nem volt semmi gond, simán át- és visszaenged­ték. Arra, hogy visszatelepül­jünk, nem gondolunk. Újszászon vettünk egy kis családi házat, az itteni szűkösség tehát már nem tart soká, februárban költözünk. Megtaláltuk itt a számításunkat minden téren. Voltak itt a mun­kásszálláson olyanok is, akik visszamentek. Dr. Bemád Éva a Hetényi Gé­za Kórház gyermekorvosa. - Ta­valy ősszel jöttem át Tekerőpa­takról, Gyergyó megyéből szabá­lyos áttelepülési engedéllyel - meséli a doktornő. Az áttelepü- lés mögött az áll, hogy a férjem magyar állampolgár. Idejövete­lemkor tehát rendezett viszo­nyok vártak. A férjemnek beren­dezett lakása volt. A szülők, ro­konok otthon maradtak. Gyer- gyóban nem volt éles a helyzet, az események alatt is tudtunk a rokonsággal telefonkapcsolatot létesíteni. Szerettünk volna már hazalátogatni, de kismama va­gyok és az elmúlt napokban nem voltam olyan egészségi állapot­ban, hogy utazásra vállalkozhas­sak. Visszatelepülésre nyilván az átjövetelem oká miatt sem gon­dolok. Ezenkívül még biztosan hosszú időnek kell eltelnie addig, amíg a dolgok ott teljesen ren­deződnek. Jakab Ibolya szintén a megyei kórházban dolgozik, gyermek­foglalkoztató. - Férjemmel és három gyermekünkkel mi is sza­bályos áttelepülők vagyunk - so­rolja. Szovátáról jöttünk tavalyelőtt ősszel. Szolnokon rokonaink vannak. Először al­bérletben laktunk, majd fokoza­tosan rendeződtek a viszonyaink: segítséggel nemrégiben vettünk egy kétszobás lakást. Szinte min­denünket Romániában hagytuk, háromszobás lakást, kocsit, stb. Talán most majd hozhatunk át belőlük. Egyébként holnap este indulunk meglátogatni a rokono­kat. Az igazat megvallva van bennünk egy kis félelem, de azt legyőzi a honvágy. Nincs olyan szándékunk, hogy visszatelepül­jünk. Körülményeink most már rendezettek, az itteni viszonyo­kat gyorsan megszoktuk. Uj Zoltán a MÁV Járműjavító esztergályosa. - Aradról jöttem tavaly ősszel, hivatalos enge­déllyel - mondja. Feleségem, anyósom már korábban átjöttek. Egyelőre egy másfél szobás la­kásban lakunk hárman, de a feleségemmel éppen most nyer­tünk meg az OTP-nél egy kis la­kást. A családom többi tagja ott­hon maradt. Karácsonykor reg­geltől estig a tévét néztem. Már haza akartam menni látogatóba, de eddig anyagilag nem jött össze az út. A hónap végén vi­szont már sor kerülhet a látoga­tásra, a szüleim is jelezték már, hogy megkapták az útlevelet. Visszatelepülésre nem gondo­lunk. Nemes Beatrix Kolozsvárról jött tavaly novemberben. Kun- szentmártonban harmadikos gimnazista. Tiszasason lakik szü­leivel, testvéreivel. - Hét évet vártunk az áttelepülésre - kezdi a történetet. Rokonaink élnek Tiszasason, hozzájuk költözköd­tünk. Mi eredetileg az Egyesült Államokba akartunk menni, ott is vannak hozzátartozóink, ók azonban nem intéztek semmit, így Magyarországra jöttünk. A nagyszülők, a barátnők Románi­ában maradtak. Az első alka­lommal hazalátogattunk a forra­dalom után. Ment az egész csa­lád, egyedül apuka maradt itt­hon "zálogban". Nagyon jó volt látni a régi környezetet, de már itt élünk, megszoktuk, megsze­rettük az új körülményeket és nem megyünk vissza. A véletlenszerűen kiválasztot­tak tehát egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy nem települ­nek vissza Romániába. Túl van­nak az új életkezdés alapvető nehézségein, beilleszkedtek kör­nyezetükbe, kemény munkával kiépített egzisztenciájukat nem adják fel. Némi bizalmatlanság, félelem is kicsendült mondataik­ból. A felhalmozott keserűség és kétkedés nem múlik el könnyen. Még a hazalátogatókban is van szorongás: vajon hogy fogadják kint, egyáltalán visszajöhet-e? Kétségtelen, hogy fiatal még az új román demokrácia, de az el­küldött és az első látogatás al­kalmával hozott romániai újsá­gokat lapozgatva elképzelhetet­len a visszaút a diktatúrához. "Elindulhattunk a jövendőbe, az eddig még oly sokszor homályo­san látott létünkbe" - íija Korda László lelkész az aradi Jelen cí­mű napilap január 3-i számában. A lap fejléce fölött kézzel írott szöveg: "Nézzétek, ilyen most nálunk az újság! Anyu". Berki Imre ✓ Uj nemi betegség? Nemcsak az AIDS-től kell félni A szakemberek úgy fogalmaz­nak: szexuális úton terjedő be­tegségek. A köznyelv úgy: nemi betegségek. Akár így nevezzük, akár úgy; egy biztos: az utóbbi időben megint az érdeklődés középpontjába kerültek. Persze elsősorban az AIDS miatt, pe­dig nemcsak a szerzett immun­hiányos betegség "ütötte fel a fejét" az elmúlt években. Chlamidia - ezt a betegséget még az 1986-ban kiadott új or­vosi szótár sem ismeri. Az élet azonban - igen. A szexuális úton terjedő betegségek között foglal­ta el a helyét.- Az utóbbi egy-két évben sza­porodik a számuk, - mondja a chlamidiáról dr. Berta Mária, a megyei bőr- és nemibeteg gon­dozó intézet vezető főorvosa. - Tulajdonképpen a gonorreához hasonlítanak a tünetei: rosszul- lét, nőknél folyás, petefészek­gyulladás; férfiaknál prosztata­gyulladás.- Mennyi a betegség lappangá- si ideje?- Viszonylag rövid idő: a fertő­zéstől számított 48-72 óra.- Hogyan tudják gyógyítani?- Ha valaki a kezdeti stádium­ban jelentkezik, akkor viszonylag könnyen és hamar. De az a baj, hogy csak akkor jönnek, amikor már 2-3-4 hónapja betegek. Ilyenkor általában már szövőd­mények lépnek fel (a gyulladá­sok, amelyeket az előbb is emlí­tettem), hosszadalmas és nehe­zebb a gyógyulás. Hozzá kell még tennem, hogy az alkohol provokálja ezt a betegséget. Te­hát ha valaki észreveszi magán a tüneteket, akkor ne fogyasszon szeszes italt. És természetesen, ne lépjen nemi kapcsolatba sen­kivel, hiszen a chlamidia szexuá­lis úton terjed, tehát a partner is megkapja. Éppen ezért mi a sze­xuális partnert is kezeljük. Ez ebben az esetben teljesen titkos, hiszen nem is kell behívni őt, ha­nem a beteggel eljuttatjuk hozzá a gyógyszert.- Hogyan lehet védekezni elle­ne?- Ugyanúgy, mint a többi sze­xuális úton terjedő betegség el­len. Hűséggel, monogámiával. Azoknak viszont, akik váltogat­ják a partnereiket, a gumi óv­szert ajánlhatjuk. Sajnos, az a ta­pasztalat, hogy nem használják. Sok olyan beteggel találkozom, akinek chlamidiája van, és kide­rül, hogy rövid idő alatt több partnerrel is érintkezett. Ilyen­kor mindig megkérdezem; hasz­nál-e óvszert? És a felelet: Ja? Hát ezt nem! Szörnyű ezeket a válaszokat hallani. Az ember érzi azt, hogy tehetetlen. Segítene, de nem tud. Mert bár százszor, ezerszer elmondjuk, hogy véde­kezzenek óvszerrel, de úgy lát­szik, hiába.- Említette, hogy a chlamidiás esetek száma az utóbbi időben megszaporodott. Ez mit jelent?- Évente körülbelül 130-150 megbetegedéssel találkozunk. Nagyon fontos lenne a fiatalok felvilágosítása, mert elsősorban őket érinti ez a gond. A legtöbb megbetegedés ugyanis a 17-32 évesek között fordul elő.- Annak az orvosnak, aki a szexuális úton terjedő betegsé­gekkel foglalkozik, van képe ar­ról: javult-e a szexuális morál?- Sajnos, az a tapasztalat, hogy egyáltalán nem javult. És itt már nemcsak a morálról van szó, ha­nem vakmerőségről, meggondo­latlanságról is. Sokan utaznak például Nyugatra - ahol tombol az AIDS -, és felelőtlenül létesí­tenek nemi kapcsolatot.-1* -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents