Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
6 Nemzetközi körkép 1990. JANUAR 20. Vagjrim Medvegyev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára a Litvánia függetlenségéért tüntetők között Vilniusban. Közös cél: a támadóképesség felszámolása Bécsi nemzetközi katonai találkozó Alois Mock osztrák külügyminiszter megnyitó beszédével kedden délelőtt a bécsi Hofburgban elkezdte munkáját a helsinki folyamat harmincöt államának a katonai doktrínákkal foglalkozó szemináriuma. A „harmincötök,, tavaly március óta folyó bizalomerősítési tárgyalásainak részeként rendezett háromhetes tanácskozáson a résztvevő országok katonai vezetői most első alkalommal ismertetik, hasonlítják össze és vitatják meg nemzeti katona- és biztonságpolitikai nézeteik és céljaik rendszerét a nyitottság jegyében, a kölcsönös bizalom erősítése végett. Biztonsági felfogásuknak azokat az elméleti-tervezési elemeit tekintik át, amelyek gyakorlati, haderőcsökkentési vetülete a huszonhárom VSZ- és NATO-tagállam ugyancsak Bécsben folyó tárgyalásainak témája. Az eszmecsere úgyszólván katonai csúcstalálkozónak tekinthető, mert az országok többnyire hadseregeik vezérkari főnökeivel vagy hasonlóan magas szintű vezetőivel képviseltetik magukat, akik a szeminárium folyamán számos kétoldalú megbeszélést is tartanak majd egymással. A magyar katonai küldöttség élén Borsits László altábornagy, a néphadsereg vezérkari főnöke áll. A tanácskozás első hetében a küldöttségek vezetői adnak átfogó tájékoztatást, majd a második két hétben a katonai szakértők vitatják meg a részletkérdéseket, többek között a haderő felépítésének, kiképzési, gyakorlás, ellátási rendszerének és a katonai költségvetés kialakításának témaköreit. Megnyitójában Alois Mock megállapította, hogy mind a „harmincötök,, , mind a „huszonhármak bécsi tárgyalásai biztató eredményekkel folynak, s kilátás van arra, hogy a VSZ és a NATO országai hamarosan létrehozzák az európai hagyományos haderőre vonatkozó első leszerelési megállapodásukat. Mindez, mint rámutatott, az enyhülés és az együttműködés földrészünkön kialakult új légkörének eredménye, amelyhez újabban hozzájárul a számos országban végbemenő demokratizálódási és politikai megújulási folyamat is. A most kezdődő katonai találkozó további történelmi lépés lehet az együttműködéses nemzetközi biztonságpolitika útján. A katonai doktrínák és katonai realitások nyitott szellemű egybevetése ugyanis megkönnyíti a résztvevő országokban a haderő védelmi jellegének erősítését és támadóképességének felszámolását, ami az európai leszerelés legfőbb hosszú távú célja - mondta az osztrák külügyminiszter. A megnyitó után elsőként felszólaló Colin Pówel tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke bevezetőben azokról a kedvező nemzetközi fejleményekről beszélt, amelyek a hat éve kezdődött stockholmi bizalomerősítési értekezlet óta történtek. Közéjük sorolta a Kelet-Európábán és a Szovjetunióban lezajló korszakos vátozásokat is. Hangoztatta: a bécsi szemináriumnak nem szabad rutin jellegűnek lennie, hanem hozzá kel járulnia e kedvező európai folyamat eredményességéhez, és ahhoz, hogy teljesüljenek a résztvevő oszágok polgárainak a béke a biztonság és a szabaság iránti vágyai, reményei. ' A tábornok az Egyesült Államok alkotmányából és történelmének eseményeiből vezette le az amerikai katonapolitika alapelveit. Ezek között első helyen említette meg, hogy országának védelmi rendszere, katonai stratégiája nem háborúra, hanem „az agressziótól való elrettentésre,, irányul, s a hadsereg azért felelős, hogy megvédje az amerikai polgárokat, az ország szövetségeseit, érdekeit és értékeit. A nyugati katonai szövetség doktrínájáról szólva többek között elmondta: a NATO a tizenhat demokratikus tagállam szigorú ellenőrzése alatt áll, és elképzelhetetlen, hogy valaha is agresszív katonai akciót hajtson végre, s ezzel idegen területeket foglaljon el. Fejtegetései szerint a NATO-stratégiában fontos szerepet játszó „rugalmas válaszadás,, ahhoz szükséges, hogy a tagországokat érő támadás esetén az ellenségeskedésnek mielőbb véget vessenek és visszaállítsák a korábbi helyzetet. A Szovjetunió és más keleteurópai államok egyoldalú csapatcsökkentései - folytatta Powell - az Egyesült Államokra bátorítóan hatnak, és arra ösztönzik, hogy ne tekintse .^érthetetlennek,, Európában állomásozó csapatainak létszámát. Sehol sincs előírva, hogy Európában a katonai erőknek úgy kell megmaradniuk, ahogy az utóbbi négy évtizedben kialakultak. Az amerikai csapatok csak addig lesznek Európában, amíg a szövetség kormányai akarják. Most arra mutatnak a jelek, hogy a Varsói Szerződés államaiban végbemegy a haderő és a doktrínák történelmi átértékelése és átalakítása. Ez lehetőséget nyújt a leszerelés és az új rendszerű európai biztonság útján való további haladásra és Európa megosztottságának véleges kiküszöbölésére, reményt ad arra hogy létrejöhet a demokratikus államoknak az egyetemes értékeken alapuló békés közössége - mondta az amerikai tábornok. A FRANCIA ÉRDÉK Kivonat egy alakulófélben lévő francia társaság alapszabály-tervezetéből: „A társaság célja az, hogy hozzájáruljon Közép-Euró- pa megújításához. Elvitathatlan ugyanakkor, hogy ennek politikai célkitűzése is van: megnövelni Franciaország jelenlétét Kö- zép-Európában„. A társaság teljes neve: Gazdasági Társaság Közép-Európáért. Céljának azt tekinti, hogy ötletekkel, konkrét javaslatokkal, kapcsolatok teremtésével segítse elő az alapszabályban foglalt célok megvalósulását. A társaság egyik szervezője egy ismert francia gazdasági szakértő, aki korábban fontos szerepet töltött be a francia állami kőolajipar fejlesztésében is: André M. Mory. Az-M. betű a névjegyen tulajdonképpen az igazi név kezdőbetűje: Mogyoróssy Andrást Párizsban, Kuvaitban, vagy Buenos Airesben francia néven ismerik, de ragaszkodik ahhoz, hogy tudják magyar nevét is. Miért foglalkozik egy ilyen tervvel, miért kérte fel Francaiország sok neves közgazdászát, politikusát, gazdasági vezetőjét a közreműködésre?- Mindenekelőtt azért, mert ezt francia érdeknek tartom - s természetesen azért is, mert úgy érzem, ilyen módon tehetek valamit Magyarországért is. A hangsúlyt azonban ennek a társaságnak a francia érdekre kell helyeznie - mondja Mogyoróssy András. Indoklása is egyértelmű: a francia gazdaság nem hagyhatja ki azokat az esélyeket, amelyeket számára a közép-európai országok gazdasági átalakulása jelent.- Magától értetődő és természetes, hogy az NSZK bizonyos értelemben régóta jelen van ebben a térségben és most is az első. Csakhogy ezt nem lehet csupán történelmi indokokkal magyarázni, egyszerűen megvannak hozzá a különleges feltételei is. Az NSZK-ban ugyanis megfelelő - állami, illetve tartományi - alapok vannak a külföldön teljesített beruházások garantálására. Franciaországban nem létezik ilyen garancia, s bár természetesen megvannak a különböző beruházás-védelmi szerződések, a vállalkozók még mindig nagynak érzik a kockázatot. A társaság egyik célja például az, hogy tényekkel, adatokkal szolgáljon a kormányzatnak arról, miért szükséges a megfelelő garanciaalap létrehozása, miért francia érdek, hogy az EGK keretei között megvalósuló támogatáson túlmenően kifejezetten elősegítse a működő tőke mozgását Közép-Európába Ismét egy részlet, ezúttal a társaság alapítását bejelentő levélből: " a Közép-Európának felajánlott segély nehezen tud áttörni az állami intézményrendszer merevségén. Nem elsősorban segélyre van szükség, hanem arra, hogy nyugati vállalkozók kapcsolódjanak be a gazdaságok jövedelmező privatizálásába." Mogyoróssy András nem titkolja: nem tartaná helyesnek, ha egyedül az NSZK gazdasága lenne a meghatározó tényező ebben a folyamatban. Túl azon, hogy a francia gazdaság sem hanyagolhatja el az ilyen akcióból származó hasznot, politikailag is szükségesnek tartja a francia jelenlét növelését. S hogy nemcsak elméletben foglalkozik ezzel, azt személyes közreműködése jó néhány magyar-francia együttműködési megállapodás előkészítésében már nemegyszer bizonyította. ó egyébként korántsem tartja olyan súlyosnak, csőddel fenyegetőnek a magyar gazdasági helyzetet, az adósságállományt, mint ahogy azt szerinte néhány hazai politikus és főként a magyar sajtó feltünteti. Az adósság ugyan a magyar államot terheli, de jelentős része tulajdonképpen vállalati beszerzésből származik - a sajátos magyar szabályozások miatt került át az államadósság kategóriájába. A megoldás így végső soron az, hogy a megfelelő részt terheljék vissza a vállalatokra - ez kényszerítő erő lesz arra, hogy termelésüket a keresletnek megfelelően alakítsák át, s a privatizálási folyamatban az ilyen piacorientált, az adósságok visszafizetését s egyben megfelelő hasznot hozó szerkezet kialakítására törekedjenek. Kétségtelen, hogy szükség van a gazdasági kényszerintézkedésekre, sőt arra is, hogy azokat egyszerre valósítsák meg, ne próbálkozzanak halogatással - de főként arra, hogy a politikai változásokkal együtt intézményesen valósítsák meg a gazdasági változásokat is. Miért foglalkozik a francia - és ily módon a magyar - érdek képviseletével egy Franciaországban fényes karriert befutott üzletember, aki kényelmes visszavonult- ságban is tölthetné idejét?- Említettem már, hogy a francia érdeket fontosnak tartom, de azt is, hogy Magyarországnak próbáljak segíteni. Amikor sok más, hasonló helyzetű társammal azt választottam, hogy más országban keresek boldogulást, egy ingben, nadrágban kezdtem, de sokunknak már nadrágszíjra sem volt pénze, jószerével kóc- madzagra telt csak. Mostanra, amikorra sikerült valamit elérnünk az új hazában, megvan a lehetőségünk arra, hogy megpróbáljunk a magunk eszközeivel segíteni a régi, de sohasem feledett hazán. Valahogy úgy érzem magam, mint Tompa Mihály gólyamadara: nekem két hazát adott végzetem. Nem akarom, hogy az egyik közülük elvesszen. Kis Csaba "Neszeneked" tárgyalási stílus Korea: egy vonal - két világ Korea olyan mint egy túl merész súlyemelő, aki minduntalan rekordot akar dönteni, de visz- szahúzza a súly. E súlyos teher nem más, mint az, hogy tüzet és vizet akarnak egymásnak ereszteni. Délen megszabadultak a katonai diktatúrától és rohamléptekben teremtik az új világot. Eközben Északon még mindig a nagy vezér útmutatásai a mérvadók, tagadva a piacot, a szabadelvűséget és a valódi demokráciát. Az új évtized úgy indult, hogy végre megérti egymást a két fél. Kim ír Szén - gyanítva a keletSzovjet-izraeli közeledés A szoy|et-izraell kapcsolatok helyreállítását sürgeti legújabb számában a Lityeraturnaja Gazeta. A tekintélyes szovjet hetilap a szovjetunióbeli Weiz- man-látogatást értékve tűzi napirendre e problémát, megállapítva, hogy az izraeli miniszter küldetésének legfontosabb célja az 1967. június 10-én megszakadt diplomáciai kapcsolatok helyreállításával összefüggő problémák megvitatása volt. Moszkvában eszmecserét folytattak a konzuli kapcsolatok újbóli rendezéséről is. A Lityeraturnaja Gazeta állás foglalása szerint éppen a közel-keleti rendezés előmozdítása érdekében kell megnyitni Tel-Aviv- ban a szovjet nagykövetséget. További késedelem esetén a közvetítő szerep kizárólag az Egyesült Államok előjoga marad, ami nem mindig hasznos a rendezési folyamat szempontjából. A Szovjetunió közvetítőként - amennyiben helyreállítja diplomáciai kapcsolatait Izraellel - rendkívül gyümölcsöző tevékenységet fejthet ki a térségben, s ezt a Szovjetunió arab partnerei is megértik - vélekedik a szovjet hetilap. európai demokratizálódási hullám erejét - előremenekült: falrombolást és szabad utazást javasolt. Délen először tapsoltak, majd a jól ismert „propaganda lépés,, formulával illették az indítványt. Azt mondták: a javaslat arra szolgál, hogy csökkentse a reformokat követelő külső és belső erők nyomását. Nem késett soká az érdes válasz északról: „a déliek imperialista ármánykodása,, akadályozza a közeledést. Alig egy hétre rá ismét felröppent a hír: még az idén kormányfői vagy államfői csúcs lesz az újraegyesítésről és az együttműködés fejlesztéséről. A találkozót már hónapok óta lázas munkával készítik elő, csakhogy az álláspontok közeledése ideiglenesnek bizonyult. Délen unták meg először ezt a „neszeneked,, tárgyalási stílust. Először meghívót küldtek a tavaszonként sorra kerülő Team Spirit dél-koreai-amerikai hadgyakorlatra, ám úgy tűnik, egyelőre nem kézbesítette a posta. Később azt mondták: ha nem megy a politikában, próbáljuk meg a gazdaságban. Január közepén nagyszabású tervvel álltak elő: 300 millió dolláros gazada- sági együttműködési alapot hoznak létre a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. A pénzt és a programot beillesztik a kelet-európai reformországokkal már kialakulóban lévő együttműködési folyamatba. Phenjanban azonban éppen fordítva látják. A szocialistának mondott európai testvérek „le- paktáltak,, Szöullal (Magyarország és Lengyelország már nagy- követséget, Jugoszlávia és a Szovjetunió kereskedelmi képviseletet nyitott), és nem veszik észre, hogy „a kapitalizmus összeomlóban van,,. A pártlap a nagy vezér utódát, Kim Dzsong lit idézte a minap: „Észak-Korea és a többi szocialista ország dinamikusan menetel előre a szocializmus és a kommunizmus útján, az antiimperializmus kibontott zászlaja alatt. Eközben a kapitalizmus haláltusáját vívja és minden nappal közelebb kerül a véghez,,. De hát miért nem értenek a koreai szóból? Miért nem elég meggyőző a német példa? Falak Koreában is vannak, van hát rombolni valő. Ráadásul esélyeik is kedvezőbbek, mert a stratégiai tényezők sem olyan súllyal esnek a latba, mint az Európa közepén élő németek esetében. A siker érdekében azonban fel kellene adni a betonkemény előítéleteket, s főleg Északon szélesre kellene tárni az ajtót a világra. Akkor majd megszűnhet a két világot elválasztó fehér vonal Panmindzsonnál. Ez lenne a nagy vezér igazi előremenekülése.
