Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
4 Néplap 1990. JANUÁR 20. A NÉPLAP VENDÉGE: DR. KASSAI-FARKAS ÁKOS Vesébe látni szakmai követelmény Hát igen, dr. Kassai-Farkas Ákos főorvos az, akire áll a mondás: vesékbe ható pillantása van. Ám ő az, akinél ez a röntgentekintet szakmai követelmény. A Hetényi Géza Kórház újszászi pszichiátriai és rehabilitációs osztályának vezető főorvosa, olyan személyiség, akit egyetlen találkozás után meg szoktunk jegyezni. Ha pedig e nem mindennapi egyéniséghez az Orczy-kastély romantikus környezete is társul munkahelyként, már leküzdhetetlen a kíváncsiság alaposabban megtudni: tényleg, ki is ez az ember? Valójában ennyi előzménye volt ennek a beszélgetésnek, melyből kicsit rápillanthatunk egy nem mindennapi szakmára, egy olyan intézményre, amely közel sincs reflektorfényben, és némelyest betekinthetünk lelkünk ama rejtett zugába, ahol nem szoktunk naponta nagytakarítást végezni. A főorvos úr beszélgetésünk kezdetén egy gézből készült szájkendőt kívánt feltenni, mert hogy meg van fázva. Lebeszéltem róla, mivel a várható szellemi izgalom bőven felér néhány nyomorúságos bacilus kockázatával.- Kassai-Farkas Ákos..., ha megengedi, én székely családfára tippelek.- Valóban így van: anyám osztrák, apám székely, őseim között még lófők is voltak. Unoka- testvéreim ott élnek ma is Erdélyben, én viszont Budapesten születtem. Gyermekkoromat Mosonmagyaróváron töltöttem, apám vegyészmérnökként az ottani timföldgyárban dolgozott. Gimnáziumba már a fővárosba jártam, jól tanultam, de semmiben nem voltam kiugróan tehetséges - ha csak vitorlázásban nem -, így hát a tudásomból kellett megélni. Orvos lettem, és ekkor támadt egy olyan vad elképzelésem, hogy mint vitorlás sportoló a MAHART valamelyik hajóján leszek hajóorvos. Csakhogy teherhajón nincs önálló orvosi státusz, így harmadtiszt lehettem volna, aki alkalmasint gyógyít is.-' Végre sikerült hajóra szállnia?- Nem, ellenben megpályáztam egy idegsebész állást. Ezért az állásért nem tolongtak, ugyanakkor némi misztikum lengte körül, egyszóval izgatott a kihívás. A budapesti MÁV Kórház idegsebészeti osztályára kerültem, és itt találkoztam Gátai György tanár úrral, aki döntő szerepet játszott a pályám további alakulásában. Tizenketten kerültünk az osztályára egyívású fiatalok, aztán ki-ki érdeklődésének megfelelően szóródott szét: lett közülünk radiológus, elekt- rodiagnosztikus szakember, ám az "öreg" presztízse még azt is elbírta, hogy egynémely témában valamelyik tanítványa többet tudott, mint ő.- Aztán "kiszerettem" az ideg- sebészetből: nem tudtam annyit operálni, amennyit képzeltem. Amolyan takarékon használt ki a szakma, így váltottam. A kórház nagyon korrekt volt velem, állományában tartott ugyan, de elengedett egy hároméves tanulmányútra, melynek során bejártam az országnak azokat a pszichiátriai osztályait, ahol volt mit tanulni. Alighanem akkor bimbózott a vezetői ambícióm. Le- szakvizsgáztam, visszamentem az anyakórházamba, és amolyan konzuláns "magánzóként" tettem a dolgom. Ebben az időben sokat jártam külföldre kongresszusokra, de nem hagyott békén a dolog, hogy ismét ugyanúgy "alul vagyok kihasznált". És a takaréklángból faár elég volt..- Szolnokon ki volt az első ember, akivel megismerkedett?- Egy nemzetközi képzés során Fügi Sarolta hívta fel a figyelmemet a szolnoki pályázatra, és egyben bátorított is, ami rámfért. Egyedül voltam jelentkező. Az az igazság, hogy egy pszichiátriai állás ma sem vonz tömegeket. Pláne, ha falun van, mint az újszászi osztály. A kinevezésem 1987 októberére esett.- Ha Ön nem is mondja, köztudott, az Ön irányítása alatt tettek a szakma érdekében egyet s mást Újszászon.Felkereshetik Önöket pszichikus zavarokkal kínlódó betegek, alkoholbetegek, elvonókúrára önként jelentkezők, és ugyancsak itt gyógyítják a tanácsi határozattal kötelező elvonásra beutaltakat.- Hát, igen, ezzel a sok feladattal mind meg kell birkóznunk, csak hát először is hátráltatja munkánkat az elszigeteltség. Hiába van Szolnok húsz kilométerre, Jászberény meg harmincra, Újszász azért csak községként van jelölve a térképen, ha orvost keresünk, nem tudunk konkurrálni a város komfortjával. Ezért is van, hogy bár a betegszámhoz tíz orvos szükségeltetne, van hat státuszunk, ám ténylegesen hárman kezeljük a hozzánk fordulókat. Pedig több mint ezer ember keres meg bennünket évente, és az ágyak száma is több kétszáznál. Amióta Újszászon pszichiátria van, azóta itt 2,9 év az átlagos orvos- előfordulási mutató, tehát ennyi időt tölt nálunk egy orvos. Amint mondtam, hárman vagyunk orvosok a hat státuszban, ezt így a bolondok csinálják hosszú időn át vagy a megszállottak. Csakhogy megszállottak egyre kevesebben vannak, és a bolondoknak is előbb-utóbb megjön az eszük. Volt idő pedig, amikor már majdnem az ideális állapotnál tartottunk: képzelje, négy orvos és én a vezető! A kórház vezetése most a lehetőségeihez képest megpróbál vonzó anyagi feltételeket teremteni, hirdetünk is, remélem jelentkeznek, hiszen az átlagnál valamivel magasabb bért tudunk fizetni.- Lenne néhány laikus kérdésem: valamikor az elmekór és a pszichiátria bermuda háromszögében emberek tűntek el nyomtalanul, mondjuk ellenzéki politikai beállítottságuk okán. Van ma nálunk erre lehetőség?- A válaszom egyértelműen nem! El is mondom miért Van ugye a bírósági szemle, melynek során szemrevételezik valamennyi kezelt beteg helyzetét, állapotát, van egy független pszichiáterekből álló bizottság, amelyik ugyancsak bírósági garancia mellett meghallgatja a beteget, illetve helyzetéről kínos gonddal informálódik. Ezenkívül a beteg is kérhet rendkívüli bírósági felülvizsgálást. Visszaélésre tehát még a legkiszolgáltatottabb betegekkel sincs lehetőség, arról nem beszélve, hogy teljesen nyitottak vagyunk. Betegeink a jobb idő beálltával idejük nagy részét a parkban töltik, aminek a kapuja ugyancsak nyitva van.-De ugye ezt a problémát nem én találtam ki?- Nem, magam is hallottam hasonló esetről, de ismét azt mondom: ennek ma nincs realitása. Amikor persze az egész társadalmat át- meg átszőtte a törvénytelenség, az egészségügyben is lehettek jogsértések és lehettek ezeknek áldozatai. Ma azonban ezek kivédésére igen szigorú garanciák vannak.- Az önök szakmájában lecsapódnak a társadalmi problémák? Egészen pontosan: a súlyosbodó életkörülmények produkálnak új és új betegeket?- Állíthatom, hogy leghamarabb a pszichiátriában jelennek meg a társadalmi ellentmondások, nem véletlen, hogy a szoci- álpszichiátria önálló szakág az orvoslásban. Amikor néhány évvel ezelőtt üzleteket lehetett kivenni és nőtt a vállalkozók száma, megszaporodtak a frusztrált betegek, a szorongó neurotikusok, akik a testi-lelki felkészültség miatt felmorzsolódtak a mindennapi harcban. Most, hogy az életszínvonal csökken és erősödik a létbizonytalanság, elsőként éppen azokat a betegeket bo- csájtják el a munkahelyükről, akiknek a támogatásra a legnagyobb szükségük lenne. Lám, milyen szörnyű ellentmondás ez, hiszen egy gyenge idegzetű ember - akit a kilátástalanság már addig is a depresszió szélére zavart - munkanélküliként egyszerűen megsemmisül. Törvényszerűen találkozunk velük a pszichiátriai osztályokon.- Milyen politikai áramlatok vetnek partra még "egzisztenciális fuldoklókat"?- Érdekes módon napjainkban megszaporodtak a vallási doxaz- mák, a politikai csalódottak inkább áttételesen jelentkeznek. Alvászavarral, esetleg alkoholizmussal, vagy más járulékos panasszal kerülnek hozzánk. Lehet, hogy azért nem találkozunk itt frekventáltabb betegekkel nagyobb számban, mert ők nem Újszászon, hanem elegánsabb intézetben keresnek gyógyulást.- Ön nem látja úgy, hogy napjainkra demokratizálódott a ko- , rábban "úri betegségnek" tartott neurózis és más pszichoszomatikus panasz?- Nem, nem. Ezek a betegségek korábban is megvoltak, csak éppen lappangtak a közösségekben. Most jutottunk el egy olyan pontra, amikor a társadalom már nem eléggé toleráns a mássággal szemben, és előjönnek azok a betegek, akik eddig egy családi közösségben megtűrtként élték beteg életüket. Nem új kóresetekkel találkozunk, hanem régi, megrögződött téveszméket kell halványítani, vagy eltüntetni. Ilyenkor a gyógyulás esélye érthetően kisebb, ám én úgy találom, a kezelésre szorulók a társadalomban egyenlően osztanak el. Vendégünktől búcsúzunk, és a beszélgetés végén, ami visszamarad, az az iránta érzett nagy- nagy bizalom. Lehet, hogy nála ez is szakmai követelmény? Palágyi Béta ment a játék Valamikor tavaly év vége felé szerkesztőségi szobám ajtaján kopogtatott egy ember. Olyan volt, mint egy ragadozó madár. Villámgyorsan rám csapott. Sürget az idő - hadarta -, mert az ügy nem tűr halasztást. És elmesélte, hogy az örményesi Új Élet Termelőszövetkezetben nagyban megy a susmus, meg a kótya-vetye, szóval herdálják a közös vagyonát. Felbolydult a falu - folytatta - a téesz tagok dühösek, mivel a gazdaság magtárában régóta tárolt több száz mázsa Odabenn szinte vágni lehet a füstöt. A pultnál egy csupacsizma emberke a féldeciktől kipirultan magyaráz. Velem szemben egy horpadtmellű, pufajkás, negyven körüli férfi kortyolgatja a sört. Szóba elegyedünk, beszélgetünk erről arról, s amikor egyszer csak a babra terelem a szót, a szemembe néz: - Én is a téeszben dolgozom, hallottam róla, de nem akartunk vele üzérkedni - próbálja elvágni a beszélgetés fonalát, de nincs szerencséje, mert a melletünk lévő asztalnál ülő gumicsizmás férfi régóta fülel. Most úgy érzi, hogy eljött az ő ideje, s megszólal: - Tudott arról mindenki, hogy eladó a bab. Az mesebeszéd, hogy csak a főnököt yihették. - Többen lehurrogják: - Vitték még este is - szól át a másik asztaltól a kucsmás ember. Tudnék én mesélni - teszi hozzá sokat sej- tetően - de nem mondok semmit. Annyit viszont még sikerül kicsikarni, hogy kit vagy kiket lenne érdemes megkeresni ez ügyben. Imre Ferencet, a termelőszövetkezet gépszerelőjét éppen otthon találom. Amikor elmondom neki, hogy mi járatban vagyok, beljebb tessékel a konyhába. Hellyel kínál, aztán ő is maga alá húzza a hokedlit és belevág:- Tudja, december elején, amikor bementem az irodába a fizetésemért, láttam ám, hogy a helybéli maszek zöldséges a pénztárnál éppen babot akar befizetni. Kérdeztem, hogy milyen babot? És mit ad Isten, akkor tudtam meg, hogy a téesz babjáról van szó és 8-12 forintért lehet venni kilóját. Előtte nem beszéltek róla, legalább kipla- kátolhatták volna. Hallottam azt is, hogy a főnökök maguk között megMegvallom őszintén, kicsit kétkedve fogadom a hallottakat, mert nem akarom elhinni, hogy egy ezer lelket számláló apró faluban, ahol ha nem is minden házban, de minden másodikban lehet egy téesztag, titokban maradhat egy ilyen dolog. Nos, amikor ezt többeknek megemlítem, a gyanúm beigazolódik és lassan-lassan kibújik a szög a zsákból.- Már korábban sem nagyon bíztunk a téesz vezetőiben - koty- tyintja el magát egyik beszélgető- társam - ezután meg mit várnak tőlünk. Új elnököt, meg új vezetőséget szeretnénk, hisz még mielőtt kitudódott volna a bab ügye, eldöntöttük, hogy választani akarunk.- Négy évvel ezelőtt - magyarázza Kolláth Kijroty, * téesz szállításvezetője -, amikor elnökválasztás volt, elég cudar dolgok mentek itt és az emberek sem láttak tiszta képet Akkoriban ugye még a párt is beleszólt az ügyekbe, s bizony háromszor kellett indítani az elnököt hogy a helyén maradhasfehér gyöngybabot a tagság tudta nélkül leértékelték, a nagyfejű főnökök potom pénzért megvették és busás haszonnal adtak túl rajta. Hát persze, hogy érdekelt a dolog, s mint ahogy a ceruzát kihegyezzük az íráshoz, úgy készültem az útra. Pár nap múlva aztán valóban Örményes felé vettem az irányt, s természetesen a régi jól bevált módszer szerint első utam a kocsmába vezetett: ott szinte mindenre gyorsan választ kap az ember. egyeztek, hogy megveszik, aztán egyikük, másikuk meg negyven forintért árulta itt a faluban azt a babot, amihez 12 forintért jutottak hozzá.- Csak akkor tudtam meg, amikor már hun az egyik, hun a másik vette a babot - bizonygatja Csajági Gyula, tehenész. - Áz az igazság, hogy én is szerettem volna hozzájutni pár kilóhoz, de mire meghallottam, már nem volt eladó. Csak a szemete maradt a raktárban, a javát meg elvitték. Az biztos, hogy kalap alatt ment ez az egész, mert nem volt kiírva se nálunk az állattenyésztő telepen, se pedig az irodánál. Az vitte, aki közel ült a tűzhöz. Amikor arról faggatom az embereket, hogy kikre gondolnak, nagy nehezen kiböknek néhány nevet. S közülük leggyakrabban két emberé - Kovács Jánosé és Török Csabáé - kerül szóba.- Az igaz, hogy vettem a babból - bólogat Kovács János öntözési brigádvezető -, de nem azért, hogy túladjak rajta. Hisz otthon tekintélyes jószágállományom van és az állatokkal etettem fel a babot. Sokan mondják, hogy olcsó volt, de nem én állapítottam meg az árát. Már bánom, hogy vásároltam belőle, mert jól meglettem volna nélküle.- Nézze, nem volt ez titok a faluban - jegyzi meg Török Csaba, főállattenyésztő -, vihette aki akarta, így én megkérdeztem a feleségemet, hogy érdekli-e a dolog. Ő ugyanis vállalkozóként tevékenykedik, kereskedéssel foglalkozik, így fölhajtott néhány piacot és vettünk a babból 75 kilót, amit utána a feleségem el is adott. son. Ez nem titok, megmondtuk neki is. Ezért előre szeretnénk hozni a választást, s az emberek kérésére elindítottunk egy aláírásgyűjtési akciót, hogy kit szeretnének elnöknek. Az biztos, hogy a bab körüli susmus fölgyorsította az eseményeket és tovább mérgesítette a helyzetet.- Úgy hiszem - kínál hellyel Csemán János, a téesz elnökhelyettese -, hogy a bab csak ürügy ahhoz, hogy egy szűk klikk kicsináljon itt néhány embert Nem ez a lényeg, nem ez a legégetőbb kérdés, mert higgye el, nekem azt a babot már mindenképpen el kellett adni - noha a híresztelések ellenére én nem vettem belőle egy dekát sem -, mert ha tovább várunk vele, több kán csinálunk vele mint hasznot Nem szándékosan hoztuk magunkat ilyen helyzetije, hisz 1988- ban vetettünk negyven hektáron babot, s összesen 347 mázsa termést takarítottunk be. Erre a mennyiségre 1988. március 4-én szerződést kötöttünk a Vetőmagter-*p*v*>» V^ - aV7»Y 1 ^ mehető és Értékesítő Vállalat szolnoki központjával, de a minőségi kifogások miatt ezt a mennyiséget nem vették át. így visszahoztuk a termést és megpróbáltuk saját magunk értékesíteni azt. Voltak is érdeklődők, ám amikor meglátták, rögtön lemondtak róla. Örülhetünk, hogy ennyiért is el tudtuk adni.- Nézze - fordul felém Száva Sándor, a termelőszövetkezet elnöke -, azon lehet vitatkozni, hogy azt a babot, ami kétéves volt, amit többször gázosítani kellett, mert beleesett a zsizsik, amit számtalan helyre felkínáltunk, de nem kellett senkinek, el lehetett-e adni 12 forintért. Akik ezt az árat megállapították lehet, hogy tévedtek, de meg vagyok róla győződve, hogy nem csináltak semmiféle tisztességtelen dolgot. Tekintettel arra, hogy a bab értékesítése körül kialakult helyzet zavarja a tagságot, ezért fölkértem a téesz ellenőrző bizottságát, hogy vizsgálja meg részletesen az ügyet, s ha bármiféle visz- szaélésre derülne fény, tegye meg a szükséges lépéseket. Ebben maradunk, s megegyezünk, hogy két-három hét múltán ismét kopogtatok nála. Amikor hu- szonegynéhány nap elteltével újból belépek az elnök irodájába, így fogad:- Elkészült a jelentés - és elém teszi az ötoldalas jegyzőkönyvet, melyben többek között ez olvasható: "A szövetkezet összesen 29446 kilogramm babot értékesített, melyért 337 ezer 290,50 forint árbevételt könyvelhetett el. Az ellenőrző bizottság vizsgálta a bab befizetésének szabályszerűségét. Minden bizonylat alakilag, tartalmilag megfelel a szabályzatban előírt követelményeknek. A szükséges mellékleteket tartalmazzák. A vizsgálat alapján a bizottság megállapította, hogy az értékesítés szabályszerűen történt. Az eladási ár a minőséghez és a piaci viszonyokhoz képest elfogadható. Semmilyen bűncselekmény nem történt, amely személyi felelősségrevonást hozna maga után." Tényleg ürügy az egész?- Nos, itt tartunk most - néz rám az elnök -, de már hallottam, hogy néhányan nem fogadják el a bizottság megállapításait és továbbra is keresik igazukat.- Tudja, ebből az egészből az a tanulság - szól közbe Csemán János - ki kellett volna plakátolnunk, hogy van eladó bab. Utólag már nem lehet bizonyítani, hogy tudtak-e róla az emberek vagy sem. De én mégsem ezt tartom a leglényegesebbnek. Megint csak azt tudom mondani, hogy a bab csupán ürügy ahhoz, hogy néhányan zűrzavart csináljanak. Ha az a kérdés, hogy a jelenlegi elnököt a tagság azért nem akarja, mert őt még a párt helyezte ide, akkor új elnököt kell választani. Annak semmi akadálya, hogy a véleményét mindenki kifejtse és szavazáskor a voksát a számára legszimpatikusabb jelöltre adja. Ezt meg lehet tisztességesen, szemtől szembe egyenesen is csinálni. Ebben azt hiszem egyetérthetünk. S ami még ide kívánkozik: ha valamelyik örményesi té- esztagnak még ezek után is gusztusa támadna a babra, hozzájuthat, hisz a raktárban még van bcÉSe jócskán... Igaz, hogy koszos, piszkos, sáros, dohos meg repedt a héja, de a többi se volt annál sokkal különb... Nagy Tibor Fotó: Korányi Éva Aki közel ült a tűzhöz Kibújik a szög a zsákból
