Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám

1990. JANUÁR 16. 3 Néplap SZEMBEN AZ ÁRRAL Jelentés az alagútból — avagy hogyan lépnek a kereskedők? Az áremelkedések komoly fej­törést okoztak az Égis Élelmiszer Kereskedelmi Vállalatnál is. Ez nem csoda, hiszen ők boltjaik ré­vén közvetlen kapcsolatban áll­nak a fogyasztókkal, és a mint­egy 30 százalékos élelmiszer áremelkedés a termékek megha­tározott csoportjában nekik ko­moly gondot jelent. Amint azt Géczy Zoltán, a vállalat árpoliti­kájáért felelős vezetője elmond­ta, az áremelkedések előtti idő­szak sem volt már problémamen­tes. Ez mindenekelőtt a húst érin­tette. Az ÁHV a szokásos hús­mennyiség háromszorosát szállí­totta ki, amely gyakorlatilag ki­merítette lehetőségeiket, még sem volt elég. Felvásárlás más élelmi­szereket is érintett. A hús kivite­lével azonban az Égis bírta a ro­hamot. A vásárlók végül is csak egy termék esetében "csalódtak", ez a cukor volt, ahol szintén komoly felvásárlás jelentkezett, de az árak ott nem emelkedtek. A többi termékcsoport eseté­ben, ami például az élvezeti cik­keket is magában foglalja, mér­sékelt árpolitikát folytatnak, s ahol a boltok részleges árkialakí­tási jogkörrel rendelkeznek majd. Január 22-ig folyamatosan térnek át itt is az új rendszere, amely elsősorban azt a kilenc boltot érinti, amelyek eddig jö­vedelem-érdekeltségben dol­goztak. Ebben a körben a válla­lat némi árcsökkenést prognosz­tizál. Az árcsökkenést az is elősegítheti, hogy ha a vállalat engedménnyel vásárol valahol, azt tovább adják a vásárlóknak. Mindez kiélezett helyzetben tör­ténik. A vállalat alacsony nyere­ségszinttel dolgozik, ami követ­A vevők érdekeit szolgálja, hogy keresik a közvetlen beszer­zési források lehetőségét és hoz­zá a partnereket. Ez, a közvetítők kikapcsolásá­val jelenthet költségcsökkentést. A piacon persze ma még túl nagy a bizonytalanság, a versenytár­sak célkitűzései sem ismertek még. A lépéseket viszont már meg kell most tenni. így az engedmé­nyes vásár, amely élelmiszerek esetén nem volt divatban, már a jövő héten elkezdődik. Ekkor nyit ugyanis a Torony ABC a temető-térségben, a papírgyári oldalon, ahol négyféle terméket 50-60 százalékos engedménnyel árusítanak. Ennek fedezete az esetleges árnyereség, amit a vál­lalat szándéka szerint a vevők visszakapnak. Ezzel is törekedve azon alapelv megvalósítására, mely szerint sűrű fillérekből lesz a forint, azaz alacsony nyereség- hányad mellett a nagy forgalom révén törekednek nagy nyere­ségtömeg elérésére. Számítanak arra is, hogy a vevők ezután nemcsak egy boltban vásárol­nak, keresni fogják a legolcsób­ban árusító boltokat egy-egy ter­mékfajta esetén. Remélik, a ve­vők mind gyakrabban őket fog­ják megtalálni. Ennek érdekében a szállítókkal próbálnak egyez­kedni, ne emeljék ebben az év­A vállalat január 8-án új rend­szerre tér át. A legtöbb termék esetében visszavonták a boltok­tól az árképzési jogot, azzal a nagyon logikus érvvel, hogy ez az áremelkedés további bizony­talanságokat már nem bír el. A jövedelemérdekeltség, amely­ben a boltok dolgoznak, az eddi­giekben többnyire áremelkedé­sekben jelentkezett, és ebbe most a vállalat vezetése nem mehetett bele. Az alapvető élelmiszerekre január 8-tól a vállalati árjegyzék szerinti árak érvényesek. Ide tar­toznak többek között a tőkehú­sok, a baromfi, a sütőipari termé­kek, cukor, só, liszt, tojás, rizs, bébiételek, gyorsfagyasztott ter­mékek, konzervek. így lehet biz­tosítani például, hogy olcsó, 3,50-es tojással tudják ellátni a lakosságot. Mindez azért is szükséges, mert a vállalati stratégia szerint éppen az alapvető és viszonylag olcsó élelmiszereken keresztül lehet kialakítani ma a törzsvevők körét. kezik abból is, hogy a 19 megye közül a legutóbbi időkig is 17. helyen voltak az árrést illetően, viszont költségszintjüket tekint­ve az első három között találha­tóak. így szeretnének kulturált kör­nyezetet kialakítani, hűtőkapaci­tásaikat fejleszteni. Ez csak a költségek drasztikus csökkenté­sével lehetséges. Ennek megfe­lelően csökken a központ létszá­ma és más költségekkel is lehet takarékoskodni. Vannak azon­ban olyan tételek, amelyek nem tartoznak a vállalat hatókörébe, így az energia, közüzemi, bérleti díjak és más, általában emelkedő költségek igencsak megkötik a vállalat kezét. ben áraikat. Eggyel már sike­rült. A számításokat keresztülhúz­hatja, hogy a január 8-i áremel­kedés csak egy lépés volt az ez évi áremelkedések közül. A ter­mények szabadárasak, de nem is nagyon lehet kapni, a műtrágya szintén szabadáras, a növényter­mesztés drága, ezek miatt az ál­lattenyésztés is drága. Mindez a termelőt áremelésre kényszeríti. Innen pedig már ismerjük a tör­ténet folytatását. így is sokan ki­szállnak a gyermek- és közétkez­tetésből. Ez persze nem biztos, hogy rossz a boltoknak, hiszen enni kell valahol és valamit. Legfeljebb ebéd helyett parizert, kenyeret. A vállalat tehát nem vár forgalomcsökkenést, de a fo­gyasztás átrétegződését igen. Várhatóan nő az igény az olcsó termékek, a tojás, stb. iránt. Az olcsó termékek iránti igénynö­vekedés természetesen nem problémamentes. A húsoknál például meghatározó, hogy nincs nyolc lábú és kétfejű disz­nó, ráadásul belsőségek aránya is biológiailag meghatározott. Várhatóan megindul a spájzolás is az olcsóbb termékekből, ami további gondokat okoz. "Bizta­tónak" tűnik, hogy a csökkenő kereslet /ami a lengyel turisták számának csökkenésével is összefügg/ a termelőket, készle­teik felhalmozódásával arányo­san, engedményekre késztetheti. Nem fogja vigasztalni az olva­sót, de az is hozzátartozik az igaz­sághoz, hogy régen éltek meg a vállalatok ilyen előkészítetlen áremelkedést. Azt elfogadják, hogy a dotációt le kell építem, de nem lehetne ezt átgondoltabban megtenni? Nyugodt stratéga a Kunságnál A Kunság Élelmiszer és Vegyi­áru Kereskedelmi Vállalat árpo­litikáját a vállalat fejlesztési stra­tégiájának egészébe illesztette be eddig is és ezt akarja folytatni ezután is. Középpontjában a költ­ségek csökkentése, illetve kiske­reskedelmi egységeiben a szolid árképzés, amely sok eseten a társ- vállalatokéhoz képest alacso­nyabb árak alkalmazását jelenti, hangsúlyozta Csikós Sándor ve­zérigazgató. Fő figyelmet a legnagyobb költségnek, a szállítási költség­nek csökkentésére irányították, mivel ott voltak legnagyobb le­hetőségek. Kihasználásukat saját gépkocsipark létrehozásával ol­dották meg. Az előzetes számítá­sok megalapozottságát bizo­nyította, hogy 1988-ban 20 millió forinttal, 1989 első félévében 15 millió forinttal csökkent a szállí­tási költség, amely lényegesen a szakmai átlag alá süllyesztette a szállítási költségek szintjét. Ma már bérfuvarozásra is van lehető­ség. A saját gépkocsipark létreho­zásával szervezhetőbbé vált a be­szerzés és a kiszállítás is. A vállalat egyik legnagyobb gondja az alacsony árrés szint, amely ma sem éri el a szakmai átlagot. Mindezt három okra le­het visszavezetni. Az egyik - mondta önkritikusan a vezér- igazgató -, a nem kielégítő ár­munka, amely a környező válla­latok árrés szintjétől való lénye­ges elmaradásban jut kifejezésre. A másik tényező a magasabb ár- résű, főleg külkereskedelmi for­galomból való alacsony részese­dés, a társvállalatokhoz viszo­nyítva. A harmadik ok az értéke­sítési, illetve az anyagi ösztönzők nem kielégítő voltában keresen­dő. Számokkal nem akarjuk a kedves olvasót untatni, mindene­setre ezek jól mutatják, hogy az árrésekben látszó különbség 1989-ben is folytatódott a válla­lat rovására, amit éppen a költsé­gek további csökkenésével lehe­tett kompenzálni. így a nyereség­szintjük pozitíve tért el a szakmai átlagtól. Mindez lehetővé tette a bér- és keresetszint fejlesztését is, amely azért is indokolt, mert a szakma nincs túlfizetve. A fenti­ekből az is következik, hogy túl sok lehetőségük az árak eltéríté­sére nincs. Az alacsony árrés, és a viszonylag alacsony bérszint nem teszi lehetővé az árak lénye­ges csökkentését. Sőt, az ala­csony árréseken úgy próbálnak segíteni, hogy növelik a maga­sabb árrésű termékek arányát. Ez főleg a külkereskedelmi tevé­kenység kiszélesítéséből ered. Ez nem feltétlen rossz a vásárlóknak sem. Igyekeznek e mellett to­vábbra is a lehető legalacsonyabb áron szállítani kiskereskedelmi partnereiknek. Az már nem rajtuk múlik, hogy az érvényesül-e a fo­gyasztói árakban is. Füle István Engedmény a vevőké Irány a Torony Kisújszálláson Mennyit ad a tanács? Ez évben még nem ismeretes, hogy mennyi támogatást kap a tanácstól a kisújszállási szociális otthon, amely tavaly még 15-16 millió forintból gazdálkodhatott. Az otthonnak az idén is szüksége van legalább ennyi pénzre, hi­szen 120 embert látnak itt el, akik közül 50 fekvőbeteg. Ezenkívül szolgáltatásai közé tartozik a házi gondozás és az idősek klubjának ellátása, fenn­tartása. A házi gondozás keretében 160 idős emberről gondoskod­nak, ebédet visznek nekik, taka­rítanak, mosnak rájuk, és bevásá­rolnak számukra. Ezért csak né­mi térítést kell a gondozottaknak fizetni. A klubban napi háromszori ét­kezést biztosítanak az idősek­nek, akik kötetlen időpontokban látogathatják az intézményt, s ott kedvükre társaloghatnak, kézi­munkázhatnak, moshatnak, ün­nepeket ülhetnek, egyszóval ott­hon érezhetik magukat. A szociális otthonban 55 dol­gozó gondoskodik az idős embe­rekről, és természetesen orvos, valamint szakképzett ápolónők, nővérek segítenek a szakszerű ellátásban. Gond a helyhiány, mert jelen­leg az idősek klubjában lévő mo­sóhelyiségben tisztítják a házi gondozottak ruháit is, ami zsú­foltságot okoz. A tanács már fog­lalkozik ennek az állapotnak a megoldásával. Jegyzetíapo^ Megelőztek Törzsvendége vagyok a Jászkun Volán Vállalatnak, a szolnoki 24-es járaton szok­tam pangó vérnyomásomat a gutaütéshez közeli értékre föl­pumpálni. Ugye, hát először is van a tömeg. Erről írni nem érdemes, kéretik a pépes utas­sűrűséget reggel hat és nyolc óra között kipróbálni annak, aki kíváncsi rá. Aztán van a járatkimaradás: áll az ember a megállóban, és egyszer csak feltűnik "ejnye, de sokan van­nak itt körülöttem". Hát per­sze, ezek már a következő járat utasai, így két turnus száll fel arra az egyetlenre, ami aztán éppen jön. Mindezt tűri, tűri az ember, aztán egyszer azt ol­vassa, mind eme megpróbálta­tásért a jövőben többet is kell majd fizetni. Ezt aztán nem, most már élek állampolgári jo­gommal, sztrájkba lépek! Az ám, csakhogy mit találok a tegnapi újságban: január 18- án 7 és 9 óra között a Volán hirdet sztrájkot. Tehát meg­előztek! Valósággal megbénított a hír. Csütörtökön tehát gyalog­szerrel kell bekutyagolnom a munkahelyre, ami még rend­ben is lenne. De mit akar ne­kem ezzel a munkabeszünte­téssel üzenni a Volán? Nézzük csak: azt írja az újság, hogy alacsony bérért dolgoznak, kötelező a túlóra, amit nem fi­zetnek meg, és hát a járműpark is elöregedett. Nem tudom, miért nem mondja ezt be az utasoknak a mikrofonba a ve­zető, miért kell ezt velünk ilyen kacifántosán közölni? Különösképp, hogy egyéb­iránt is tudunk róla. Szemtanúi lehetünk az út szélén veszteg­lő, lepusztult buszoknak, amik biztosan nem "bliccelnek" egy-egy fordulót. Aztán a dol­gozók túlterheltsége: erről ér­des modorukból értesülhe­tünk. Vagy talán nem nekünk szól az üzenet? Akkor miért nem Németh Miklós gépkocsive­zetője teszi ezt szóvá főnöké­nek? Netán Békési László pi­lótája teszi ugyanezt a minisz­ternek? Mit tudunk mi tenni a Volán-dolgozók érdekében aznap, amikor elkésünk a munkahelyünkről, és dühöd- ten szidjuk azokat, akik a leg­közelebb állnak hozzánk? Miért hiszi bárki is, hogy együttérzést válthat ki abbóí, aki az ilyen munkabeszüntetés károsultja? A hét végén amolyan spon­tán sztrájkot tartott valaki, aki­nek még az illetékessége ki sem derült eme percig. Az tör­tént, hogy a Széchenyi lakóte­lepen a Molnár Anna utca in­nenső végén csőtörést észlel­tek a lakók. Telefonáltak segít­ségért hát a házbéliek - semmi hatás. A víz folyt, folydogált, előbb elöntötte a pincét, el­árasztotta az elektromos kap­csolószekrényt, de a felmentő sereg sehol. Csendben lesza­kadozott a ház tövében lévő járda, és a járókelő számára úgy tetszik, a tízemeletes ház illetékes sarka most a levegő­ben lóg. Tessék mondani, most sztrájk volt, vagy csak egyszerű trehányság? És miért jelentette be mun­kabeszüntetését a Volán? Ta­lán azért, mert attól félt, hogy tizennyolcadikán azt a két órát egyszerű járatkimaradásnak gondoltuk volna?-pb­NINCS MÁS VÁLASZTÁS Átalakulóban a KGST A múlt héten lezajlott a KGST 45. ülésszaka, amely sok tekintet­ben más volt, mint az eddigiek. Ennek taglalására most nem vállal­kozhatunk, szólni kell azonban né­hány, a megyénk gazdaságát is érintő összefüggésről. A KGST át­alakulása ugyanis mind export-, mind importoldalon számos válla­latunkat érinti. Elég csak a papír­gyárra, a Tiszamenti Vegyiművek­re, a BHG kunhegyesi gyárára, a Tisza Cipőgyárra és másokra gon­dolni. Január 13-i lapszámunk ép­pen a BHG vezérigazgatójának nyilatkozatát közli, amelyben érin­ti ezt a témát is. Magyarország mindig is élhar­cosa volt a KGST reformjának. A szervezet, ma úgy tűnik, régi for­májában végképp túlélte önmagát. A problémák természetesen nem most jelentkeztek. A sztálinista koncepció alapján létrejött KGST létében hordozta a nehézségek ki­éleződését. így a KGST-ben állan­dó napirendi téma volt ezek keze­lése. Mikéntjében azonban mindig is domináltak az ideologikus meg­közelítések, az "előre menekülés", az objektív feltételeket figyelmen kívül hagyva próbált választ adni a kérdésekre. A legnagyobb gondot a világgazdaságtól való elzárkózás jelentette. A KGST mellett való­sult meg az a technikai-technoló­giai fejlődés, amely az elmúlt idő­szakban elvezetett a tagországok katasztrofális lemaradásához, s ha ezen nem változtatunk, további le­szakadásra számíthatunk. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, külgazdasági orientációnkat gyökeresen át kell értékelni, aminek megvalósítása ma már halaszthatatlan, és a KGST-ülésszakot figyelembe vé­ve lehetséges is, hiszen ezek a fel­ismerések most már nemcsak Ma­gyarországra jellemzőek. Innen ered ennek az ülésszaknak a más­sága. Eddig ugyanis a többség nem akart tényleges változásokat, most a változatlanság hívei kisebbség­ben maradtak. Mit jelenthet mindez a konkrét gyakorlatban? A változások már rövid távon is a KGST-forgalom csökkenését eredményezhetik, s ez mindeneke­lőtt a legnagyobb partnert, a Szov­jetuniót érintheti. A szovjet reláció súlya önmagában is irreálisan nagy a magyar gazdaságban. Mindez azt is jelenti, hogy azok a válságjelen­ségek, feszültségek, amelyek fel­halmozódtak a Szovjetunióban, a korábbiakhoz képest is erőtel­jesebben hatnak ránk, változatlan súly mellett is. Gondolunk itt első­sorban a gazdasági kérdésekre, a nyersanyag-kitermelés mennyisé­gének és exportképességének csökkenésére, a gazdasági mecha­nizmus működési zavaraira, az el­látási feszültségek kiéleződésére, a várható inflációs robbanásra. A Szovjetunió elvileg minden termé­ket képes felszívni, amelyet mi fel tudunk kínálni, de felmerül a kér­dés: lehetséges-e csak erre alapoz­ni egy vállalat stratégiáját? Nyil­vánvaló, a válasz csak nemleges lehet. A kormányzatunk ma ren­delkezik azokkal az eszközökkel, amelyek kellően megdrágíthatják a szovjet kiszállításokat. Elég azonban a dollárkereskedelemre való áttérést megemlíteni, amely a Szovjetunió oldaláról is felvetheti a magyar export versenyképessé­gét. De még így is fel lehet tételez­ni a szovjet fogadókészséget, ám mivel lehet ellentételezni az expor­tot? A szovjet fél részéről ez a leg­nagyobb kérdés. A Néplapban is felvetődött a barter lehetősége. Amellett, hogy nem túl haladó együttműködési forma, milyen biztosíték van arra, hogy amit kor­mányzati szinten nem tudunk meg­oldani - tudniillik exportunk ellen- tételezését - azt vállalati szinten meg lehet oldani? Szinte semmi. Elég csak arra utalni, hogy például ma a Szovjetunióból gyakorlatilag nem lehet nyersanyagot közvetle­nül importálni. A szükséglet az or­szágon belül is nő, a dolláradósság ellentételezése is a nyersanyagok­ra épüLmárpedig a dollár-hitelál­lomány növekedése is igen gyors ütemű, a nyersanyag-kitermelés növelésének technikai, technoló­giai feltételei pedig nem biztosí­tottak jelenleg az országban. A BHG vezérigazgatója meg­említette a vegyes vállalatok léte­sítésének lehetőségét is. Ez való­ban ad módot olyan lépések meg­tételére is, amelyekre a hagyomá­nyos kereskedelem már nem ké­pes, így a nyersanyagok áramolta­tására is. Vegyes vállalatot létesí­teni azonban ma vállalati kezde­ményezésre igen nehéz, mindene­setre nagy türelem kell hozzá, ami­kor a szovjet belgazdaság változá­sainak iránya igazából ki sem szá­mítható. Ami kiszámítható, az a szovjet szállítóképesség csökke­nése az elmúlt tíz évben, s amely­ről nincs okunk feltételezni, hogy ne így folytatódjon. Ez még jobban kiemeli azt a gondot, hogy a szov­jet feltételekhez való alkalmazko­dás, amely ma még jellemző sok vállalatunkra, a problémák sokasá­ga miatt ellentétes a magyar gazda­ság világpiaci exportképességének növelésével, a világgazdasági nyi­tással. Ez utóbbi viszont elkerülhe­tetlen, s egy új kormány esetében ez még markánsabban is vetődik fel. A világgazdasági nyitás logi­kája gondmentes kapcsolatok ese­tén is megkérdőjelezi, hogy egy ország gazdasági életében, egy vi­szonylag fejletlen - habár nagy or­szág -, ilyen nagy szerepet játszón. A KGST átalakulása termé­szetesen elképzelhetetlen a Szovjetunió nélkül, ezért is ke­rült a cikk középpontjába. Ha va­laki nem akar múlt időben be­szélni erről a szervezetről, akkor tudomásul kell venni, hogy most szét kell robbantani a konzerva­tív struktúrákat, hogy újat tud­junk helyettük építeni. Nincs más választás. F.l.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents