Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-12 / 295. szám

1989. DECEMBER 12. jj^ÉPUkP 3 Új édességek Kalocsáról A közelgő ünnepek édességellátását javítja az az új desszert termékcsalád, amelynek gyártását nemrég kezdték meg a kalocsai Karamell Sütő- és Édesipari Vállalatnál. A Fantázia nevű kakaós-rumos desszertből naponta több mint 7 mázsát gyártanak az NSZK-ból vásárolt Soliformat gyártósoron. „A lakásépítő konzervet gyárt” (Folytatás az 1. oldalról.) A magánszektor, beleértve a háztartásokat, a magáncé­geket, amelyek termeléssel, szolgáltatásokkal foglalkoz­nak. a legalizálásra vágyó magántevékenységeket, va­lamint a magánvagyon bár­miféle hasznosítását, jövede­lemszerzés céljára. A fenti gondolatok érvé­nyesek megyénkre is. az or­szágos tendenciák itt is tük­röződnek, bizonyára megfe­lelő sajátosságokkal, ezt azonban ma még nem lehet feltérképezni. Amit ma meg­tehetünk, az az, hogy fel­villantsunk egy képet a tel­jesség igénye nélkül 1989 decemberéből. Az összképből kiemeltük a korlátolt felelősségű társasá­gokat, amelyből a cikk meg­írásának időpontjában 68 működött a megyében. Ez viszonylag rövid idő, mint­egy egy év eredménye. A kft., amely a tagok számára előre meghatározott nagysá­gú törzsbetétekből álló törzs­tőkével alakul', a vállalkozá­sok elterjedésének időszaká­ban rendkívül kedvező forma, hiszen a tagok kockázatvise­lésének mértéke a törzsbe­tétjükre korlátozódik, azzal együtt is, hogy a társaság egész vagyonával felel pél­dául a hitelezőknek. A kik­ben érvényesül a személyes jelleg, a tagok üzletrészt kapnak, ez átruházható, ér­tékesíthető. Nem véletlen, hogy a fejlettebb piacgazda­ságú országokban a kis- és középvállalkozások kedvelt formája. Tallózva a megye kft.-inek adatai között, megállapíthat­juk, hogy a fenti vonások, már ami a méreteket illeti, tükröződnek nálunk is. Mert ugyan a legnagyobb törzs­tőke eléri a 37 millió forin­tot, a sorrendben utána kö­vetkező már csak feleakko­ra. A 3 millió forint alatti törzstőkével rendelkező cé­gek száma pedig, az emlí­tett 68-ból 57, többségük 1 millió forint körüli törzstő­kével. A megye kft.-inek össztőkéje pedig alig halad­ja meg a 200 millió forintot. Anélkül, hogy nagyobb kite­kintésünk lenne az országos helyzetre, elmondhatjuk, hogy még csak az út kezde­tén vagyunk, viszont az idő rövidségére tekintettel a 200 milliót akár biztatónak is tarthatjuk. Ez ugyanis rész­ben olyan tőkét jelent, amely a korábbi időszakban pazar­ló kiadásokra ment el, s a változások nélkül ma is jó­részt kacsalábon forgó palo­tákban, a visszatérülés re­ménye nélkül szívódna fel. Ma viszont hiánycikkek ter­melésére, a szolgáltatások bővítésére, a foglalkoztatott­ság lehetőségeinek növelésé­re fordítódik, s ráadásul sok­kal rugalmasabban alkalmazkodik a való világhoz, mi nt arra egy állami cég va­laha is képes volt, vagy ké­pes lenne. A kft.Hk profilja meglehe­tősen vegyes képet mutat. Tiszta profilú gyakorlatilag nincs, így nagy bátorság kell ahhoz, hogy be tudjuk őket valahová is sorolni. Van olyan cég is. amely 20— 30 féle tevékenységet is vé­gez. önmagában is jelezve rugalmasságukat, de azt is, hogy ma még keresik a he­lyüket, igazi piackutatást még nem végeztek. Kevéssé valószínű ugyanis. hogy mondjuk egy egymillió fo­rint törzstőkével rendelkező vállalkozás sokféle tevé­kenységbe egyszerre, kellő hatékonysággal bele tudna kezdeni. Tekintsük ezt most a vállalkozások fejlődésével együttjáró gyermekbetegség­nek. Ezek után nézzük meg a hozzávetőleges arányokat. Gépipari jellegű tevékeny­séggel az összllétszám 20 szá­zaléka foglalkozik, könnyű­iparral 6 százalék, építőipa­ri tevékenységgel 25 száza­lék, vendéglátással, kereske­delemmel 19 százalék, köz­lekedési szolgáltatásokkal 12 százalék, míg a mezőgazda­ság. élelmiszeriparhoz az összlétszám mintegy 7 szá­zaléka tartozik. Mindez ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy a gépiparral foglalko­zók például ne kereskedné­nek. szolgáltatnának is egy­szerre. Az általános adatok­ból természetesen nem de­rülhet ki, hogy igazi érde­kességek is megbújnak az adatok mögött. A lakásépí­tő konzervet gyárt, a mező- gazdasági termelő idegenfor­galmat szervez, lízingel (gé­peket kölcsönöz), hirdet, a hagymatermesztő gilisztákat szaporít, az építőiparban te­vékenykedő számítógépes in­formációkkal foglalkozik, a műszergyártó vezetőképzésre vállalkozik. Ne lepődjön meg a kedves olvasó akkor sem, ha elmegy egy céghez laká­sa megépítése érdekében, ott a kész lakás takarítására is tesznek, javaslatot, valamint ugyanazon cég taxijával vi­szik haza az elképedt ügy­felet. Sok újonnan létrehozott kft. kapcsolódik valamilyen formában az állami és szö­vetkezeti szférához^ legin­kább azók, amelyek alapí­tásában nemcsak magánsze­mélyek vettek részt. A kft.-k elnevezése is tükrözi a sok­féleséget. sőt valamiféle ki­alakulatlanságot is. Van Olyan név, amiből lehet kö­vetkeztetni a cég profiljára, mint például a „Pikoló” ven­déglátó kft. esetében, de például a „Puszta” kft. el­nevezés első olvasatra nem az építőipari szakipari te­vékenységet, de még a mű­szaki szolgáltatásokat sem juttatja az ember eszébe. Ta­lán nem véletlen, hogy a kft.-k zöme szolnoki vagy legalábbis Szolnokon van a megyében levő telephely. A 68 kft.-toől mindösszesen 16 nem megyeszékhelyi illető­ségű. Természetesen azt nem tudjuk megállapítani, hogy esetleg itt van a legtöbb pénze az emberéknek vagy itt a legnagyobb a vállalkozó kedv. esetleg a működési feltételek a legkedvezőbbek, vagy valami más, vagy mind egyszerre. Mindenesetre jel- zésértékűek ezek az adatok is, annak, akit illet. Igazi kuriózumok is akadnak Ilyennek tartom a vakációk megszervezésére alakult kft.-t, a „Torkolat” lap- és könyvkiadó kft.-t, az „Alap” reklám és lapkiadó kft.-t, de tetszett a „Lángmester” tü­zeléstechnikai kft. elnevezé­se is. A kft.-k cégbejegyzését nem túl kedvező személyi feltételek között, megyénk­ben a cégbíróság végzi. Nem­rég költöztek át a Megyei Bíróság épületéből az AG- ROBER Mikszáth Utcai köz­pontjába. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a nemzet­közi együttműködést még csak néhány cég képviseli ezen a területen. Reméljük, itt is gyors előrelépésre szá­míthatunk. Füle István A szakemberek leninizmusa A hatalom legyen a helyi lakosságé Pár hete egy nagyra tartott erdőmér­nök barátom botránkozott meg azon, hogy én az erdő­ket legszívesebben a terüle­tileg illetékes tanácsok tu­lajdonába adnám. Indulato­san tiltakozott az ellen, hogy a hozzá nem értőknek ad­juk az erdőket. Szerinte le­gyen az az erdőmérnököké, akik értenek hozzá, akik ar­ra szakmailag a legalkalma­sabbak. Pár napja egy kiváló pe­dagógus, aki jelenleg éppen egy újtípusú kísérleti gim­názium szervezésével vívott ki elismerést, elképzelhetet­lennek, sőt, súlyos hibának tartotta, hogy akadnak, akik az iskolák feletti felügyele­tet a tanácsokra akarják bízni. Ö a pdagógusokban látja a legnagyobb garanci­át a jó iskolarendszerre. Mindketten felháborodot­tan utasították vissza, hogy ők tipikus elitisták lenné­nek. Mivel rajtuk kívül nap­ról napra találkozom hason­ló esetekkel, indokolt a je­lenséggel részletesebben is foglalkozni. Az ipari forradalom óta Európa második vonalában, vagyis azokban a társadal­makban, amelyek nem ke­rültek a polgárosodás, a gaz­dasági fejlettség élvonalába, él az a meggyőződés, hogy a politikai és gazdasági utol­érés csak a felvilágosult elit, valamiféle élcsapat vezetése, sőt erős hatalma mellett va­lósítható meg, mert a nép még éretlen a feladatra. Az elitnek ezt, a vezetés­re és hatalomra való előjo­gát a tisztességesek ugyan átmeneti jelenségnek tekin­tik, azaz a segítségükkel nagykorúvá váló népnek majd vissza fogják adni a hatalmat. Ezt a szándékot kezdetben felvilágosodásnak hívták, 1917 után pedig le- ninizmusnak. Lenin ebben a tekintetben nem talált ki semmi újat, arra épített, amit Európa keleti felében az értelmiség pártállástól, ideológiától függetlenül hitt. Éppen ezért nem elég a le- ninizmussal vitába szállni, hanem ugyanezt kell tenni a térség értelmiségének jel­lemző szemléletével is. A 18. századi abszolutiz­mus ugyanúgy kudarcot val­lott, mint a 20. századi le- ninizmus, méginkább a ka­rizmatikus vezetést követe­lő fasizmus és sztálinizmus. Nem ismer a történelem pél­dát arra, hogy egy társadal­mat felülről, az elit vezetése alatt meg lehetett volna vál­tani. Az elitet gyorsan ki­ütik a hatalomból a tech­nokrata karrieristák, akik már nem is a népért akar­nak diktatúrát, hanem a nép ellen. A társadalom felül­ről való megváltására tett kísérletek mindig és min­denütt azzal a következ­ménnyel jártak, hogy a né­pet még kiskorúbbá tették, hiszen a népet éppen attól fosztották meg, ami nagy­korúvá tette volna: a ha­talomban, a felelősségben való részesedéstől. Egészen más kép áll elő, ha a kis országokra gondo­lunk. Azoknál évszázadok óta ismeretlen az erős köz­ponti hatalom, azokban a lakosság külpolitikai érdek­lődése minimális, de még az országos politikát is másod­rendűnek tekintik. A la­kosság elsősorban a helyi választásokon vesz aktívan részt, a helyi lapokat olvas­sa, a helyi közbiztonsággal, a helyi iskolával törődik. Tudom, hogy reménytelen feladatra vállalkozom, ami­kor a szakembereket arról akarom meggyőzni, hogy fo­gadják el, nemcsak a tár­sadalom, hanem a szakmá­juk is akkor jár jobban, ha a hatalmat a lakosság helyi képviseletére bízzák. Mégis meg kell kísérelnünk, mert ebben rejlik a jövő záloga. Higgye el az erdőmérnök, hogy ott gazdálkodnak az erdőkkel a leghosszabb tá­von jól, ahol a lakosság a tulajdonos. Higgye el a pe­dagógus, hogy ott jobbak az iskolák, ott a jobban fizetet­tek a pedagógusok, ahol az iskolák gazdája a helyi la­kosság által választott ta­nács. Egyetlen reményem az, hogy a la­kosság nagykorúságában minden szakember csak a saját szakterületére vonat­koztatva kételkedik. Vagyis a szakemberek általában de­mokraták, csak szakmáju­kon belül leninisták, elitis­ták. A politikai demokráciá­ban a szakemberek maguk is, mint a néphatalom kép­viselői adják le szavazatai­kat, és ezzel a saját sző­kébb szakterületükön meg is szüntetik vágyaik teljesíté­sének politikai bázisát. Ezért jó az, ha a szakterületek hatósági felügyeletének ve­zetését nem a szakma leg­jobb jaira, hanem a népha­talom legjobb képviselőire bízzák. Kopátsy Sándor Újszerű vállalkozások a Tiszántúli Autójavító Vállalatnál Kisvállalkozókra számítanak Unos-untalan emlegetjük, hogy az érdekeltség és a megfelelő minőség hiánya, s az ebből egyenesen követke­ző igénytelenség még akkor is a hazai ipar és szolgálta­tási szféra jellemzője, ha egyszer-egyszer előrukkol valami igazán szellemes öt­lettel. Mert hiába a szipor­kázó gondolat, ha nincs hoz­zá szakértelem, kereskedelmi érzék, vállalkozókedv és még hosszan lehetne sorol­ni, hogy mi minden. Ezért is figyelemreméltó, ha olykor-olykor ellenpél­dákkal is találkozik az em­ber. Mint ahogy a túrkevei székhelyű és csaknem 900 dolgozót foglalkoztató Ti­szántúli Autójavító Vállalat­nál, ahol az idén egy fiatal és ütőképes gárda vette át a stafétabotot, s szinte azon­nal igen intenzív marketing és kereskedelmi munkába fogtak. Ennek bizonyításá­ra talán a legérzékletesebb példa, hogy az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank Szolnoki Igazgatóságának közreműködésével a nemzet­közi kereskedelembe is be­szálltak, hisz Iveco kamio­nokat forgalmaztak magán- vállalkozók részére, aminek készfizető kezességét az OKHB-n keresztül a túrke­vei cég vállalta magára. Mert mondhatná bárki, hogy elég nagy kockázat egy ilyen akcióban részt venni, már csak azért is, mert ezek a kamionok nem játéksze­rek, hisz egyenként 6 és fél­millió forintba kerülnek. Tu­lajdonképpen — mint Buj­dosó László, a vállalat igaz­gatója elmondta — nekik az az üzlet ebben, hogy az Iveco cég vezetői megígér­ték, ha a Tiszántúli Autója­vító Vállalat belföldön for­galmazza kamionjaikat, ak­kor három technikusukat Torinóban kiképezik, s ezzel a túrkeveiek szinte egycsa- pásra bekerülnek az Iveco európai szervizhálózatába. Erre az ajánlatra termé­szetesen rábólintottak a vál­lalatnál, s szeptember kö­zepén már tartottak is egy bemutatót. Tizenhét autót állítottak ki, és ebből tíz el is kelt. (Feltűnő, hogy szű­A szerkezetváltásban a kényszer is közrejátszik kebb pátriánkból egy kis­vállalkozó sem kapott az alkalmon, mert főleg Pest megyéből érkeztek vásárlók). Nos, az a bemutató — mint hallottuk — egy hosszútávú stratégia első fontos állomá­sa volt, mivel a, jövőben fő­leg a kisvállalkozókra akar­nak építeni Túrkevén. Ez azért is életrevaló elképze­lésnek látszik, mivel hírlik, hogy már 1990-ben is nagy számban érkeznek az ország­ba Volvo. Iveco és Mercedes kamionok, amelyeket — ha elromlanák — ugye csaknem lehet az árokparton javíta­ni, tehát komoly szerelőbá­zisokat kell kialakítani. Az erre való felkészülés a Ti­szántúli Autójavító Vállalat­nál megkezdődött, s az a so­kat emlegetett szerkezetvál­tás, ott mindennapi feladat­tá vált, Persze nem tagad­ható, hogy ebben a kényszer is alaposan közrejátszott. Hisz még korábban a fő te­vékenységüket jelentő IFA olaj hűtők gyártása a válla­lat nyereségének döntő há­nyadát hozta, addig mára ez a profil majdhogynem vesz­teségessé vált. Ez egy má­sik gondot is felszínre ho­zott a cégnél, hisz az olajhű­tők gyártásánál sok betaní­tott és segédmunkást alkal­maztak. Ám azzal, hogy ez a tevékenység leépült, így az onnan felszabaduló mun­kaerőt már az idén sem tud­ták teljes hatékonysággal foglalkoztatni. Ezért elbo­csátásokra. kényszer-sza­badságolásokra is sor kerül. Az átszervezés mára ki- sehb-nagyobb zökkenőkkel megtörtént, sőt az őszi BNV-n már önálló kiállító­ként is bemutatkozott a túr­kevei cég. Saját fejlesztésű kis dömpereiket és utánfu­tókat vittek el a vásárra, ahol az általuk felújított és bemutatott IFA, valamint Tátra tehergépkocsik főbb alkatrészeire — 'ha a hely­színen megvették azokat — tíz százalékos árengedményt adtak és egy év garanciát vállaltak. Nem tagadják, ezt egy üzleti fogásnak szánták, s állítják, hogy szükség van a hasonló akciókra. Már csak azért is, mert ha valaki is­meri a magyarországi ha- szongéppai'k tragikus álla­potát, akkor nem vonja két­ségbe az efféle akciók jelen­tőségét, fontosságát. A pénz hiánya miatt ugyanis sokan otthon bütykölgetik autói­kat, mondván, hogy egyet­len fillérjük sincs a javítás­ra. Ezt felismerve Túrkevén nemrégiben egy újabb vál­lalkozásba fogtak bízva ben­ne, hogy ebben az esetben sem mondanak csődöt. Arról van szó, hogy összefogtak a Budapest Bank Szolnok Me­gyei Fiókjával és 1989. de­cember 1-je és 1990. március 31-e között három-hat havi részletfizetésre is megjavít­ják az IFA, Tátra teherautó­kat, sőt ily módon az álta­luk felújított tehergépko­csik fő darabjaihoz is hoz­zájuthatnak a vásárlók. N. T.

Next

/
Thumbnails
Contents