Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-12 / 295. szám

2 1989. DECEMBER 12. Ma tárgyalások TCülfll 3 tl3Z3likl13k Brüsszelben nyújtandó támogatás (Folytatás az 1. oldalról.) sen széles körű támogatást, sokfajta segítséget helyez­tek kilátásba Magyaror­szágnak és Lengyelország­nak. Egyelőre az esetek többségében azonban még nem eldöntött, hogy a meg­ígért támogatásból mekkora hányad illeti meg Magyar- országot. A mostani tárgya­lások. célja, hogy ezeket az arányokat rögzítsék. Ma­gyarország fizetőképességé­nek megőrzése érdekében pénzügyi segítségre, a szer­kezetváltás gyorsításához tá­mogatásra számít. Fontos az is, hogy javuljanak a ma­gyar termékek piacra jutá­sának feltételei Nyugat-Eu- rópában, az Egyesült Álla­mokban. Japánban. E téren igen fontosak a kilátásba helyezett vám- és korláto­záscsökkentések. A gazdasá­gi együttműködés lényeges területe lehet a környezetvé­delem, valamint az oktatás, a képzés. A nyugati segítség nagyban hozzájárulhat a hazai vállalkozásélénkítő program sikeréhez is. A ma­gyar kormány többször meg­fogalmazta, milyen segítség­re, támogatásra lenne szük­sége, s ezeket a dokumentu­mokat át is .adták a part­nereknek. A Közös Piac képviselői a közelmúltban jártak Magyarországon, s tanulmányozták a segítség- nyújtás lehetőségeit. Az OECD-országok a kö­vetkező pénzügyi támogatá­sokat helyezték kilátásba: Az Amerikai Egyesült Ál­lamok törvényhozása három­éves segélyprogramot foga­dott el, amely 938 millió dol­lár értékű pénzügyi támoga­tást biztosít három év alatt Lengyelországnak és Ma­gyarországnak. Egyelőre nem dőlt el, hogy ebből Magyar- ország mennyit kap. Az ed­dig szerzett információk sze- • rint Magyárország 1992-ig 80—90 millió dollárra szá­míthat. Ebből 60 millió dol­lár jutna a vállalkozások támogatására, a többi pedig menedzserképzésre, keres­kedelemfejlesztésre, a de­mokratikus intézmények tá­mogatására, környezetvéde­lemre. Ausztria 20 millió osztrák schilling értékű segítséget nyújt a menedzserképzésben Lengyelországnak és Ma­gyarországnak. Belgium 390 millió belga frankot ajánlott fel a len­gyel és a magyar reform tá­mogatására. Dániában elvi döntés .szü­letett 300 millió dán korona értékű alap létrehozásáról. Finnországban megkezdő­dött egy 100 millió dolláros finn—magyar kereskedelmi hitelmegállapodás előkészí1 tése. Emellett Finnország évi 1,2 millió finn márka vissza nem térítendő segélyt nyújt 3—5 éven keresztül oktatási, képzési célra Ma­gyarországnak. Hollandia 3 millió gulden értékű kormánysegélyt aján­lott fel. A japán kormány 300 mil­lió dollár segélykeretet szán Lengyelország és Magyaror­szág számára. Emellett a két ország rendelkezésére áll 200 millió dolláros hitelke­ret, amiből Magyarország 54 millió dollárt használhat fel. Kanadában 10 millió ka­nadai dollár értékű export- fejlesztési alapot hoznak létre, s ezt öt év alatt hasz­nálhatja fel Lengyelország és Magyarország. Emellett 80 millió dolláros tőkével magyar alap létesült a ma­gánkezdeményezés támoga­tására, s megkezdődött a 250 millió dolláros második magyar alap szervezése is. Az NSZK két tartományá­nak bankjai 500 millió már­ka konzorciális hitelt nyúj­tanak. Ugyancsak 500 mil­lió márka hitelt folyósít a Deutche Bank, s ehhez az NSZK kormánya kormány- garanciát biztosított. A Bun­destag fejlesztési segély cí­mén 1990-ben 10 millió már­kát. 1991 és 1993 között to­vábbi 45 millió márkát bo­csát Magyarország és Len­gyelország rendelkezésére. Nagy-Britanniában az an­gol kormány 5 éves időszak­ra 25 millió fontos magyar alapot hagyott jóvá. Norvégia 70 millió norvég koronát ígért Magyarország és Lengyelország számára. Az olasz kormány 50 mil­liárd lírás beruházási alap létrehozásáról fogadott el határozatot. A svájci kormány cso­magterve mintegy 240 millió svájci frank értékű támoga­tást tartalmaz Magyaror­szág és Lengyelország szá­mára a következő három évre. Az EGK 300 millió ECU pénzügyi támogatást helye­zett kilátásba a magyaror­szági és lengyelországi beru­házásokra. Emellett a mi­niszteri tanács egymilliárd ECU értékben vállalt garan­ciát az Európai Beruházási Bank által nyújtandó köl­csönökre. A Kelet-Európai Beruházási Bankot ,10 milli­árd ECU alaptőkével hozzák létre a tervek szerint. A pénztinézet a kelet-európai fejlesztéseket finanszírozza. Az EGK azt is támogatja, hogy a Valutaalap 1 milli­árd dolláros hitelt biztosít­son Magyarország számára. A nemzeti csúcs mérlege (Folytatás az 1. oldalról.) tési tervezet számaiból in­dulunk ki, jövőre legkeve­sebb 19—19,5 százalékos inf­lációval kell számolni. A szerkezetátalakítás során, a támogatás leépítésével jövő­re a kétszeresére — várha­tóan 50—100 ezerre — emel­kedik a munkanélküliek száma. A kormány nem hagyott kétséget afelől, hogy válto­zatlanul alapvető prio­ritásnak tekinti a nem­zetközi pénzvilág bizalmá­nak megőrzését, a pénzügyi egyensúly fenntartását. Ugyanakkor az is kiderült: a bér-liberalizálás elől sem zárkózik el. A lakosság terheit növelő intézkedések jelentős részét az érdekképviseletek élesen vitatták. Amíg gazdasági té­ren a pártok többsége a súlyos helyzet láttán szinte szabad kezet szavazott meg a kormánynak, addig az érdekképviseletek a kor­mány konkrét gazdasági el­képzeléseinek egy részét ki­fejezetten megkérdőjelezték. A SZOT képviselői külö­nösen azt hiányolták a kor­mányprogramból, hogy nem tartalmaz az infláció kezelé­sére alkalmas eszközöket. A Vállalkozók Országas Szö­vetsége a vállalkozó-baráti- ságot hangsúlyozó reform- retorika helyett kézzel­fogható lépéseket szor­galmaz. . Az érdekképvise­letek mellett a parlamenti bizottságok elnökei is kri­tizálták a lakásfenntartással kapcsolatos kormányzati el­képzeléseket, ami szerintük jobbára csak lakbéremelés­ben, s a kamatveszteségnek a lakosságra történő áthárí­tásában nyilvánul meg. Többen úgy vélik, a korábbi alacsony lakáskamatokból eredő „veszteséget” a költ­ségvetés a hosszú ideje tar­tó reálbércsökkenéssel gya­korlatilag már régen áthárí­totta a lakosságra. A nemzeti csúcs résztve­vői egyetértettek abban, hogy a parlament már ne foglalkozzon sarkalatos tör­vényekkel, kérdés azonban, hogy ki mit tekint annak. Világkiállítás Dél-Budapest a színhely Dél-Budapest lesz a Bu­dapest—Bécs világkiállí­tás budapesti helyszíne, ha a rendezés jogát a Nemzetközi Kiállítások Irodájának (BIE) köz­gyűlése december I4-én Magyarországnak és Ausztriának ítéli. Mint ismeretes, a vi­lágkiállítás budapesti helyszínére helykijelölé­si és területrendezési tervpályázatot hirdetett a Fővárosi Tanács, a kor- • many nevében a kor­mánybiztos, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztéri­um. A pályázatra 24 tit­kos és jeligés pályamű érkezett. A zsűri, neves építészek, közgazdászok, városrendezők, szocioló­gusok, geográfusok, négy lehetséges terület — Gazdagrét-Örsöddomb. Dél-Buda, Óbuda-Aquin- cum és a kőbányai vá­sárváros — közül vá­lasztotta ki a legalkal­masabbat a nagyszabású rendezvény helyéül. Ha Párizsban decem­ber 14-én számunkra kedvezően határoznak — nemzeti bizottság alakul, az illetékes miniszterek­ből, a pártok és szakér­tői testületek képviselői­ből. Ez a testület irányí­taná az elvi munkálato­kat. Emellett megerősö­dik a kormánybiztosi in­tézmény is, s megkezdő­dik a világkiállítás mű­szaki, gazdasági munká­latainak 'konkrét előké­szítése. Dél-Budapest lesz az 1995-ös világkiállítás budapesti hely­színe, ha a rendezés jogát Magyarországnak és Ausztriának ítéli a Nemzetközi Kiállítások Irodája. (MTI—Telefoto) Megyei választmányt akarunk Városi pártértekezlet után az MSZP Törökszentmiklóson Teljes körű, nyilvános pártértekezletet kezdeményezett az elmúlt napokban Törökszentmiklóson az MSZP Ideigle­nes Városi Szervező és Előkészítő Bizottsága. A tanácsko­zás — melyre az MSZP-tagok mellett meghívót kaptak a volt MSZMP-tagok, a városi tanács és az ellenzéki pártok képviselői is — kialakította a párt városi programját, s megválasztotta városi vezetőségét. — Milyen problémákkal kellett megküzdeni, s melyek a párt további elképzelései? — kérdeztük meg Szőke András, az MSZP frissen megvá­lasztott városi elnökét. — Aki akart, dönthetett? — Bizony, a kezdés nem volt könnyű. Ugyanúgy, mint szerte az országban, nálunk is döcögősen in­dult útnak a szekér. Hiába kezdte el rög­tön a kongresszus után munkáját az önként vállal­kozókból megalakult szerve­zőbizottság, még november vége felé is nagy volt a ta­nácstalanság, mely máig is tart. A volt párttagok egy részét váratlanul érte a kongresszus döntése, úgy érezték, becsapta őket a párt, s nem látták a továbblépés lehetőségét. Sokan, akiket ed­dig a félelem tartott vissza, most kihasználták a helyze­tet, hogy veszélymentesen távozhatnak. Megint mások egyszerűen csak vártak. La­tolgatták az esélyeket, fi­gyelemmel kísérték az erővi­szonyokat. Talán mi sem voltunk eléggé meggyőzőek, így adódott, hogy míg a vá­rosban 1800 MSZMP-tag volt, máig csak 103-an jelezték átigazolási szándékúikat. Azok is, akik kezdettől fogva eldöntötték, hogy hol a helyük, nehezen találtak választ a hogyan továbbra. — Azt csiripelték a ve­rebek. hogy igen kemény vi­ták zajlottak a tagok kö­zött a városi értekezletet megelőzően. — Igen, ez valóban így volt. A korán átigazoltak közül egyesek óriási kudarc­nak ítélték az eddigi szer­veződést, s megdöbbenve kérdezitek: — Hol van az 1800 párttag? Hol vannak a volt pártvezetők? Mi lesz velünk, ha csak ennyien le­szünk? — Gk mindent meg­tették volna a jelentős lét­számgyarapításért. Ugyanak­kor másokban, a keményeb­bekben fortyogott a düh. Gk azt hangoztatták, hogy nem kell könyörögni senki­nek. nem kell keresni a ha- bozókkal való együttműkö­dést, s főleg minek azokkal paktálni, akik egyszer mór csődöt mondtak. Nem kell várni senkire, aki akart, már dönthetett. Végül a józan többség kerekedett felül. Azok, akik elismerték, hogy egy párt erejét nem a lét­száma dönti el, de azt is lát­ták, hogy ahhoz, hogy súlya legyen, bizonyos fokú tö­megbázis szükséges. Nekik meggyőződésük volt, hogy a volt MSZMP-tagok nagy ré­sze tisztességes, becsületes ember, akiket meg lehet és meg is kell nyerni. Ezért úgy határoztunk, hogy több volt párttag kapjon névre szóló meghívót a városi párt- értekezletre, hátha progra­munkkal magunk mellé tud­juk állítani őket. Kinyilatkoztatás helyett cselekvést — Apropó. Ügy tűnt, hogy a program elfogadása sem volt valami zökkenőmentes. — Ez szerintem természe­tes is. Tagjaink aktív, tenni akaró emberek. Alaposan ta­nulmányozták a programter­vezetet. előre megfogalmaz­ták véleményüket. Néhá- nyan elégedetlenek voltak, mert úgy vélték, a tervezet túl álltalános, nincs benne elég konkrétum, nem tükrö­zi eléggé az alulról jövő kezdeményezéseket. Velük meg kellett értetni, hogy ez a fórum nem is hivatott ar­ra. hogy konkrét célokat elő­re megfogalmazzon. A vál­tozó körülményeikhez rugal­masan elkalmazkodva, a párttagság és a lakosság kezdeményezéseit, észrevéte­leit figyelembe véve kell fo­lyamatosan megfogalmazni célkitűzéseinket. Ennék a programnak az a feladata, hogy tükrözze az MSZP azon szándékát, hogy egy balol­dali, humánus, cselekvő, pár­beszédes, együttműködésre kész párttá akar szerveződ­ni. És a fő hangsúly a cse­lekvésen van. Azzal minden­ki egyetértett, hogy óvakod­ni kell a kinyilatkoztatások­tól, mert azokból már min­denki rég kiábrándult, azok mindenkiben csak viszoly­gást keltenek. A vita azzal zárult, hogy az értekezlet kiindulási alapként elfogad­ta a tervezetet azzal a ki­egészítéssel, hogy alakuljon egy szerkesztőbizottság, amely az alapszervéktől, la­kosságtól érkező javaslatok alapján folyamatosan, rész­letesen dolgozza ki a prog­ramot úgy, hogy abban a helyi sajátosságoknak, lehe­tőségeknek, igényeknek meg­felelő, s főleg megvalósítha­tó, mozgósító erejű célkitű­zések szerepeljenek. Megfelelő hely, hatékony szervezet — Megjelent a miniszteri rendelet a pártvagyonról. Mi lesz itt Törökszentmiklóson a párt tulajdonában levő in­gatlanok sorsa, hol és ho­gyan működik tovább az MSZP? A kongresszus óta legin­kább a pártvagyon foglal­koztatja a közvéleményt. Mi már korábban bejelentettük, hogy lemondunk a városban levő három helyiségünkről — köztük a főtéren álló im­pozáns székházunkról is —, csak egy, a működésünkhöz szükséges helyiséget tartunk meg magunknak. Az épüle­tek sorsának eldöntése a továbbiakban a tanács fel­adata. — A városi szervezet lét­rejött. Hogyan döntött az ér­tekezlet arról, hogy legyen-e valamilyen megyei koordi­nációs szerv, s ha igen, mi­lyen? — Szerintünk legyen. A megye, mint államigazgatási egység továbbra is működik, tehát szükséges, hogy az MSZP-nek is legyen képvi­selete ezen a szinten., A bürokratikus, túlduzzasztott megyei vezetést felesleges­nek tartjük, finanszírozni sem tudjuk. Ezért úgy dön­töttünk — s ezt képviseljük majd a december 16-i me­gyei pártértekezleten is —, hogy a helyi pártszervezetek képviseletével jöjjön létre egy megyei választmány, s egy kis létszámú, általa el­lenőrzött elnökség. amely természetesen nem függet­lenített, hanem társadalmi tisztségviselőkből áll, s amely gyorsan és hatéko­nyan tud majd dolgozni. Így talán elérjük, hogy fo­kozatosan mind szélesebb tömegbázisunk alakuljon ki. Köszönöm a beszélgetést. Pásztor Gábor Válasz az SZDSZ-nek MDF-vélemény a politikai kultúráról Örömmel olvastuk tegnap az SZDSZ le­velét e témáról. Szerintünk is sokat kell még tennie minden aktívan politizálónak a tisztességes etikus politizálás terén. Reméljük, ezzel a levelükkel SZDSZ-es barátaink (vagy inkább politikai ellenfe­leink) elhatárolják magukat országos ve­zetőségük módszereitől, politikai-erkölcsi hitvallásától. Mint tudjuk Pető Ivántól, szervezetük egyik vezetőjétől, a politika nem a becsület és az erkölcs kibontakozá­sának terepe! (?) Reméljük azt is, hogy a plakátháborút nem terjeszti ki senki ezen­túl és nem ragaszt át minden, az övétől eltérő nézetet hirdető plakátot. Ha ilyet mégis tapasztalunk, azt bízvást csak pro­vokátorok egyedi akciójának tekinthetjük. Kérjük mi is a jószándékú politizáló párttagokat, dolgozzuk ki közösen mie­lőbb a városi tanáccsal a plakátok elhe­lyezésének szabályait és szankcióit. Ezt pedig minden párt fogadja el ránézve kö­telezőnek és aláírásával vállalja annak betartását. Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezet Elnöksége n kultúra értékeiért A költségvetés tervezete elleni felhívás Mi, Szolnok megyei népművelők és könyvtárosok, felhívással fordulunk az ország valamennyi településén dolgozó kollégánkhoz, hogy intézményünk — első­sorban felnőtt — használói körében alá­írásgyűjtést folytassanak az 1990. évi költségvetés tervezete ellen. Az Országgyűlésihez intézett felhívásunk a következő: „A Magyar Köztársaság Országgyűlé­séhez ! Alulírottak, oktatási, egészségügyi, mű­velődési és szociális intézmények haszná­lói — szülők, tanulók, egészségügyi és szociális ellátásra szoruló állampolgárok, művelődő közösségek tagjai, a magyar kultúra értékeinek védelmezői — követel­jük, hogy az Országgyűlés — a pénzügy­minisztériumi tervezettel szemben — ki­zárólag olyan 1990-es költségvetést fogad­jon el, amely állami támogatást biztosít az intézmények fenntartási, működtetési költségeinek infláció miatti növeléséhez, az ott dolgozók bérét csökkentő intézke­déseket megakadályozza. Dologi és bér­automatizmust valamennyi költségvetési intézménynek!” A gyűjtőíveket a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszerveze­te — 1088 Budapest, Puskin u. 4. címre 1989. december 15-ével bezárólag juttas­sák el!

Next

/
Thumbnails
Contents