Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-06 / 290. szám

I 1989. DECEMBER 6. MÉhap 3 Székesfehérváron Mach Gyula magánvállalko zó 1982-ben egy pincében nyitotta meg finom- mechanikai műhelyét. Jelenleg a Váralja soron 250 fővel négy üzemcsarnokban folytatja tevékenységét. A kis üzem — amely több ha zai nagyvállalattal, valamint NSZK-bcli és osztrák cégekkel is kapcsolatban áll — az id én már túllépte a 100 millió forintos termelé­si értéket. A Mach Művekben a modern angol és japán berendezésekkel műanyag fröccs­öntő, kivágó-hajlító és egyéb speciális szerszá mókát, valamint gépipari alkatrészeket gyár­tanak. Képünkön Nagy István japán szikraforgácsológépen dolgozik (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) Amit lehet Szolnokon! Változások a külkereskedelmi jog rendszerében Demokrácia falun Nem volt szélmalomharc a tiszaderzsi Don Quijote küzdelme Tanulság és figyelmeztető az újabb választásokra Baljós előjelekkel kezdődött az egész. Molnár Lajosné kirendeltségvezető tudja csak igazán, milyen nehéz össze­hozni egy választási szavazatszedő bizottságot. Főleg a tör­téntek után. Mert arról már tudtak, hogy a korábbi tagok közül egy nem vesz részt a választásokon. Be is jelentette távollétét, de a volt elnök, Varga Sándor se szó, se beszéd, aznap reggel értesítés nélkül elutazott Salgótarjánba. A magyar gazdaság jelen­legi helyzetében, — figye­lembe véve adósságállomá­nyunkat is, amely ma már meghaladja a 20 milliárd dollárt —, rendkívül fontos minden egyes dollárcent be­vétel, amely mögött haté­kony teljesítmény áll. En­nek a felismerésnek a je- igyében jött létre a Kereske­delmi Minisztérium, megyei hálózata a kis tételű export elősegítése érdiekében. 'Feladata, követve a válto­zásokat, állandóan bővül, s élthez, ha időnként lassúnak is tűnik a folyamat, meg­kapja a megfelelő felhatal­mazást. Itt Szolnokon a me­gyei 'tanács épületéiben dol­gozik Szabó Lajos a Keres­kedelmi Minisztérium me­gyei külkereskedelmi meg­bízottja, akivel a jelenlegi helyzetről beszélgettünk, 'nem nélkülözve az eddigi tapasztalatok összegzését sem. Szabó Lajos eLmondta, hogy eddig főleg a vállala­tokkal álltak 'kapcsolatban. Rendszeresen szerveznek nekik tájékoztatókat, szak- rendezvényieket, előadáso­kat, ellátják őiket a szük­séges információval. Ez nem azt jelenti, hogy áruközve­títéssel nem foglalkoznak, hiszen eredetileg erre a cél­ra hozták létre a hálózatot. Itt elsősorban a már emlí­tett kis tételű export elhe­lyezései, az exporthoz szük­séges termelés beindítása je­lentette az alapvető felada­tot. Helyzetük valahol a hi­vatal és a menedzselő szer­vezet között keresendő, ha­bár hivatalként való műkö­désük inkább csak a mi­nisztériumból jövő informá­ciók továbbítására terjedt ki. Alapvető változások a múlt év elején kezdődtek. 1988. január 1-én lépett életibe az 1/1987-es KeM ren­delet, amely a jogi szemé­lyek részére (vállalatok, kft-k stb.) alanyi joggá tet­te a külkereskedést. A ko­rábbi engedélyeztetés he­lyett most már csak beje­lentési kötelezettség terheli őket. A minisztérium csak rendkívül indokolt esetben utasíthatja vissza, például ha nincsenek meg a szüksé­ges személyi feltételek. Az említett időponttól kezdve magánszemélyek is kérhetik a jogot, bár nekik ezt engedélyezni kell. Ez vonatkozik például a kis­iparosokra, a képző- és iparművészeikre, a gmlk-ra, de a vgmk-ra már nem. Az engedélykérelembe fel kell tüntetni legalább egy szak­értő nevét, akivel a magán- személy tartja a kapcsolatot. Az említett rendelet tovább­fejlesztését jelenti az az 1/1989. KeM rendelet, amely a magánszemélyek számára nem csak az exportot, ha­nem az éhhez szükséges közvetlen, importot is lehe­tővé teszi számukra. Bár az engedéllyel a minisztérium­hoz kell fordulni, a szolno­ki iroda sokat tud segíteni nekik felvilágosítással1, el­igazítással. Ezzel meg lehet takarítani a Budapestre szaladgálást. Fontos, hogy itt helyiben olyan informá­ciókihoz juthatnak, amelyért egyébként sok pénzt kellene áldozni. (Például a Kopint- datorg kiadványainak hely­iben! megtekintése). További előrelépést je­lent, hogy ősztől az export- pályázati rendszerben az 1 millió dollár alatti pályáza­tokat it,t helyben, Szabó La­jos mint a minisztérium képviselője bírálja el. A tárcaközi bizottság ezen vé­lemény alapján hagyja jó­vá. Így a procedúra sokkal egyszerűbb. Ezen pályáza­tok benyújtásához önálló külkereskedelmi jog sem szükséges. Természetesen az 1 millió dollár érték fe­letti pályázatok elbírálásán nál is sokat segíthet a meg­bízott. Konzultációs lehető­séget biztosít, segít a pályá­zat (kidolgozásában, a prob­lémáiknak utána jár, megta­karítva sok kényelmetlensé­get az ügyfeleknék. Várha­tó továbbá, hogy az 1/1987- es KeM rendelet által érin­tett kör (vállalatok, kft-k) bejegyzése is Szolnokon lesz, S ezt már mi tesszük hozzá, jó lenne, ha a magánszemé­lyek engedélyeztetése is itt helyben történne, arról már nem is szólva, hogy az iga­zi esélyegyenlőséget az je­lentené, ha ők is csak beje­lentési kötelezettséggel tar­toznának. Füle István Előbb kellett volna Tegnap 800 fogyasztót érintett Szolnokon — a Ko­lozsvári, Szántó, valamint a Gárdonyi úton — egy je­lentős gázrekonstrukció, minthogy az elhasználódott gázvezetékek cseréje után a házakat rákötötték az új ve­zetékre. Ezt a munkát egyébként már szeptember­ben be kellett volna fejez­ni, de a kivitelező, a Tigáz hajdúszoboszlói építésveze­tősége képtelen volt ennek a feladatnak megfelelni. Az átadási határidő bizonyta­lansága az oka annak, hogy a szolnoki üzemigazgató­ság — amely csak gáz- szolgáltatói feladatokat lát el — nem tudta elő­re értesíteni szerkesz­tőségünket a munkáról, így egyes lakók a bekötésről ta­lán nem értesültek. Tegnap reggel 8 órától este 8 óráig hetven ember dol­gozott, mivel az üzembe helyezést nem lehetett el­aprózni, és a bekötéseket a Szántó körúton és a Kolozs­vári úton egyszerre kellett elvégezni. Mezőtúron Idős, magányos emberek karácsonya A Hazafias Népfront szer­vezésében Mezőtúr minden kerületi nyugdíjasklubjának karácsonyi ünnepséget tar­tanak december első fe­lében a körzeti székházak­ban. Az ünnepségeket a szer­vezők igyekeznek minél meghittebbé, bensőségeseb­bé tenni. A református egy­ház lelkipásztorai és a ka­tolikus egyház plébánosa mond ünnepi beszédet, az általános iskolai tanulók pe­dig betlehemi játékkal, mű­sorral kedveskednek az idős embereknek. A városi tanács és az áfész anyagi támoga­tásából pedig teával, süte­ménnyel vendégelik meg a résztvevőket, és szerény ajándékcsomagot adnak át részükre. Azokat, akik betegségük vagy egyéb ok miatt nem tudnak elmenni ezekre az ünnepségekre, a HNF akti­vistái látogatják meg, és adják át részükre a helyi ruházati szövetkezet és a Ti­sza Cipőgyár dolgozói által készített szerény ajándéko­kat, és az általános iskolá­sok rajzolta karácsonyi üd­vözlőlapokat, Így indult Tiszaderzsen az az időközinek nevezett ta­nácstagi választás, amely végül is vizsgálattal ért vé­get. — Lajos bácsi bohócot csinált belőlünk — így kommentálja Molnárné a fejleményeket. Az irányított népharag most a vizsgálatot kérő ellen fordul. Miért kell szőrözni, a kákán is csomót keresni? Leszavazták, kész, az az egy-két szavazat ide vagy oda, mit számít az már. De hát Lajos bácsi makacs ember, jnegy a ma­ga feje után. Richter Lajosról van szó, aki hatvannyolc éve dacá­ra agilis embere a helyi közéletnek. Elismerik róla: jó szervező, mozgékony em­ber. A helyi sportélet meg­változott, amióta kezébe vet­te az ügyet. Van egy hibá­ja azonban (legalábbis helyi mércével mérve): amolyan izgága, igazságkereső ember. És ez — ahogy az már lenni szokott — nem mindenki­nek tetszik, mert ezek az emberek tesznek bonyolult­tá mindent. Nem tudnak beletörődni semmibe. Ami másnak megfelel, az nekik azért sem. Most meg itt van ez a fe­ne nagy demokrácia, hát közel a hetvenhez képes el­indulni a tanácstagi válasz­táson! Amolyan tiszaderzsi Don Quijotének festik Richter Lajost. Némi igazság van is benne: mert Tiszaderzs igazságbajnoka, irodalmi elődjéhez foghatóan, elbu­kott a helyi tanácstagi vá­lasztásokon. Igaz, mindössze két szavazaton múlott, de alulmaradt a másik jelölt­tel, Csáti Imréné orvosír­nokkal szemben. — Jött is már hétfőn La­jos bácsi — mondja Mol­nárné. — Valami nincs rendben a szavazatokkal, adnám oda neki a válasz­tói névjegyzéket. Mondom én erre, hogy az bizony Abád- szalókon, a tanácselnök pán­célszekrényében van, a vá­lasztás után ehhez nincs jo­ga. No ebből is egy nagy vi­ta lett, merthogy ő tudia, olyan is szavazott, aki nem is tartózkodott a választás napján Tiszaderzsen. — Az ember csak kiáll a kapuba, aztán megtud min­dent. Kis település Tisza­derzs, nehéz is lenne bármit titokban tartani — erről már az érintett, Richter La­jos beszél. — Visszaélés tör­tént, higgye el, a klikkek piszkossággal érték el az eredményt. Én meg azt mondom, nem az bánt, hogy nem én lettem a tanácstag, hanem az, ahogyan ezt ki­csinálták. Azért kértem a vizsgálatot, derüljön ki az igazság, tudja meg minden­ki, mi történt. De jó is lenne valóban tudni! Valami hiba lehet a kréta körül, mert az embe­rek beszélnek, mondják is a magukét, főleg vádaskodva, de azért a hallgatásuk, pon­tosabban az elhallgatásuk árulkodó. Hiszen, ha igaz az, amit Lajos bácsi állít, rossz fényt vet ez a településre. Ha jó szándékot feltétele­zünk: megkérdőjelezi a sza­vazatszedő bizottság szak­mai hozzáértését. Arra mär gondolni is rossz, hogy eset­leg tudatosan igyekeztek a szavazás eredményét sajá­tosan befolyásolni. — Suskus az egész — hangoztatja Richter Lajos. — Mert én magam tudom, hogy Nagy Lászlóné nem is volt Tiszaderzsen, valaki mégis leszavazott helyette. Aztán Rácz Györgyöt is föl­vitték Pestre a gyerekei, a nevében Boros Imréné sza­vazott. Arról is van tudo­másom, hogy a szavazatsze­dő bizottság tagjai a válasz­tás napján agitáltak a má­sik jelölt mellett. Aztán volt olyan, aki nem is ka­pott felhívást, itt van mind­járt id. Molnár Bálint és felesége, pedig 30 évnél több, hogy ott laknak, az­tán Nyikos Istvánék se kap­tak értesítést a választásra, pedig a jelölőgyűlésre még küldtek nekik is meghívót. Na, mit lehet erre monda­ni? — kérdez vissza. — Hát nem piszkos munka ez? Sokan most mégis Rihcter Lajosra haragszanak, amiért — ahogy mondani szokás — kiborította a • • • Akadé­koskodó embernek tartják, csak néhányan gondolnak bele, nagyon is alapvető problémát vetett fel Lajos bácsi. A választások tisztes­ségének elvi-gyakorlati kér­dését. Hogyan is állunk a demokráciával? Hogyan is működik a „falusi demokrá­cia”? Hogy volt-e valóban visz- szaélés? Ennek bizonyítása a panaszos kivételével nem áll érdekében senkinek. Legjobb valahogy eltussolni az ügyet. Persze jogi kere­tek között. A választási el­nökség ki is vizsgálta an­nak rendje és módja sze­rint. Rozsnyai Sándor, a vá­lasztási elnökség elnöke is­mertette a vizsgálat alatti meghallgatások jegyzőköny­vét, majd az elnökség tag­jai véleményt alkottak: Polgár Csaba: „A kifogást tevő a két kérdéses szavaza­ton kívül valótlant állított, illetve nem bizonyosodott be ... A szavazást megis­mételni nem indokolt.” Czudar Balázs: „A helyi választási szervekre ez sér­tő is, és kedvét szegi a köz­ügyekben társadalmi mun­kát végzőknek ...” Lukács Antalné: „A szavazás megismétlése a ki­fogást tevőre sem lenne kedvező.” Lám, lám az elnökség tagjai hogy’ törődnek a pa­naszos érdekeivel. Szem előtt tartják azt is. Nyilván ezért döntött az Abádszaló- ki Nagyközségi Közös Ta­nács választási elnöksége úgy, hogy a jelzett válasz­tókerületben megtartott vá­lasztás eredményét nem ér­vényteleníti. Az indoklás ugyan megál­lapítja többek között: „A vizsgálat során megál­lapítást nyert, hogy a sza­vazatszedő bizottság nem kellő figyelemmel járt el akkor, amikor Nagy László­né nevén szavazás gyakor­lását névjegyzékben re­gisztrálta. Szabálytalanul járt el akkor is, amikor megengedte, hogy Boros Im­réné Rácz György helyett szavazzon. A választási el­nökség e kettő szavazatot utólag úgy tekinti, mintha le nem adták volna. Ennek figyelembevételével a 30. sz. választókerületben a leadott szavazatok száma 54 főről 52 főre, a szavazásban való részvétel 74%-ról 71,2%-ra módosul. A szavazásban va­ló ilyen mértékű részvétel nem indokolja sem a vá­lasztás érvénytelenítését, sem pótválasztás kitűzését.” — Mindezt nem is kér­tem, mármint a pótválasz­tást — mondja maga Rich­ter Lajos is aki nem lett tanácstag, most mégis úgy érzi, erkölcsi győzelmet könyvelhet el. Hogy szélmalomharcot vívott volna? Nem hiszem, jönnek az új választások. Érdemes volt ezek tiszta­ságáért szót emelni. Szőke György A Mátra—Nyugat-Bükki Erdő- és Fafeldolgo zó Gazdaság petőfibányai fatelepén ötven­millió forintért műszaki rekonstrukciót valósi tottak meg. Ennek keretében üzembe állítot­ták a francia MEM-cég lézerbeméréses, prog ramvezérlésű, páros szalagfűrészét, amellyel egy műszak alatt — minimális hulladékkal — 50 köbméter rönkfát lehet feldolgozni. A gazdaság a berendezéssel növelni tudja a nyu gat-európai exportját, így a tervek szerint öt év alatt megtérül a beruházás. Képünkön Boroskai László a fafeldolgozógép irányító fülkéjében MTI-fotó: H. Szabó Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents