Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-30 / 309. szám
A vállalkozások korát éljük. Mindenki mindenre vállalkozhat, ha érez magában tehetséget, energiát, ambíciót, s ráadásul még elegendő pénz is a rendelkezésére áll. Habár sokan azt állítják, hogy manapság ilyen piaci viszonyok között nagy bátorság bármibe is belefogni. Mások véleménye meg az, hogy Magyarországon csak úgy lehet megélni, ha vállalkozik az ember. Igaz, hogy jókora rizikóval, kockázattal jár a dolog, de ha beüt az üzlet, az átlagosnál jobban meg lehet élni belőle. Szóval ma már nem is az a kérdés, hogy ki,mire merne vállalkozni, mondjuk jövőre. Sokkal izgalmasabb, ha fordítunk egyet a dolgon. Megtettük és szerkesztőségünk néhány munkatársát megkérdeztük: Berki Imre:- Őszintén szólva nem könnyű a kérdésre határozott választ adni, mert mostanában hol ettől, hol attól megy el a kedvem. Csak a legutóbbi idők példáiból: novemberben eldöntöttem, hogy jövőre a népszavazásról nem rajzolok karikatúrát, nem veszem a lelkemre még egyszer, hogy rajtam múljon a voksolás kimenetele. December elején elhatároztam, nem vállalok díszpolgárságot, mert még elfelejteném a sarzsit átvenni. Legújabban meg a diktátori státuszhoz nem fűlik a fogam, bár nem volna rossz az 'ország legszeretettebb fiának, a nemzet géniuszának" lenni. Az ezzel kapcsolatos esetleges kérdések- e csak a nép előtt vagyok hajlandó válaszolni. Laczi Zoltán: Semmi esetre sem vállalkoznék tülkereskedelmi feladatkör ellátá- ;ára, mert a magyar ipar termékei- íek értékesítését a világpiacon :gyre nagyobb bravúrnak tartom, 'íem vállalkoznék maszek húsbolt lyitására sem, mert félő, hogy elejétől az üzlet előtt külön parkoló- ielyet kellene kialakítanom a menőautóknak, amelyek a húsárak lát- án már a kirakat előtt rosszul lett mberek kórházba szállítását vé- ;ezné. Temesközy Ferenc: Napjaink gazdasági és politikai létének kérdőjelei, mondhatni ta- ínyai közepette magyamóta elem- ésre semmiképpen. Mert ugye ott an például az a jól ismert mulatós, ogy aszongya: Hogyha nékünk ok pénzünk lesz... Volt. No, dehát i tudja, lesz-e még valaha! Hogy vari tovább? Ja, igen: felülünk a ipülőre. Eddig legalább tudtuk, agytuk is ugye, hogy ki az ügye-. tes röpködő Budapest és Moszk- a között. Hogy ezután ki lesz, még ;ak tippelni sem tudok. Aztán gye így járja tovább a nóta, hogy: merre ő járt, akarom mondani reált, bámult a világ. Hát persze. Irigyelte a sok pénzt, amit költöttünk rá. Tengizre, meg Bős-Nagymarosra. Hogy ezentúl, ha lenne, mire költenénk? Megintcsak tippem sincs. Hát mondják meg: lehet ilyen alulinformáltan magyamótát elemezni? Csodálkoznak, hogy nem vállalkoznék rá? Különben is, ha elemezni akarnám, el kellene, hogy húzassam Vonós Vilivel, mondjuk a Jobb élethez címzett fogadóban. Csakhát, hovatovább lesz nekünk egyáltalán kedvünk mulatni? Budai Mátyás:- Nem vállalkozom arra, hogy könnyelmű ígéreteket tegyek, mert a végén úgy járnék, mint a mesebeli nyuszika Nem akarta, nem kívánta, mégis megszeretgette a rókamamát, mivel hajdanán bosz- szantásul beígérte a kis rókafiak- nak, hogy ezt meg fogja tenni anyukájukkal. Mit tehetett a becsületes nyúl, ha egyszer megígérte? Megtette. Arra sem vállalkozom, hogy vállaljam, hogy két szék közé huppanjak ebben a sok fenék, kevés ülő- párna korszakban. Inkább támogatom a "huppanok fájdalmának enyhítéséért" mozgalom segélygyűjtő akciója eredményének elszállítását - alájuk. Végül arra sem vállalkozom, hogy az új évben mindig, mindenhol úgy szavazzak, ahogy mindig, mindenhol, mindenki elvárja. Legfeljebb csak akkor, ha bevezetünk egy új szót: inem. Tóth András:- Nem vállalkoznék iskolában angolt tanítani, mert nem akarom magamat harminc év múlva, nyugdíj előtt átképezni orosz nyelvre. Nem vállalkoznék Jézus-Krisztus szerepére, mert nemhogy a világot, de népemet sem tudnám az adósságtól megváltani.Nem vállalkoznék pártalapításra, mert lehet, hogy nem tudnék a befizetett tagdíjakból megélni. Kátai Szilvia:- Nem vállalkoznék arra, hogy kimire TWto vállalkoznának 1990-ben ? derítsem, hogyan szövődnek a régi szálak a háttérben még ma is: kik, kiket juttattak és juttatnak a nagy bukások után is vezető állásokba, "rokoni" előnyökhöz. De Szolnokon még ennél kisebb dologra sem vállalkoznék: például arra, hogy csúcsforgalomban kimenjek a /gróf/Széchenyi lakótelepre egy 24-es busszal. Korányi Éva:- Az élelmiszerárak várható változása miatt nem vállalkoznék evőeszközök gyártására és forgalmazására, legfeljebb csak a kiskanala- kéra. Szilas Péter:- Ha a szórakoztatóiparra gondolok, semmiképpen nem vállalkoznék arra, hogy egy jólmenő sztriptízbár tulajdonosa legyek. Ugyanis egy ilyen bár csakis rosszulmenő lehetne. Hiszen ki jönne be megnézni a meztelen lányokat akkor, amikor a látvány kedvéért elég lesz az utcára kimennie. Jövőre ugyanis valamennyünknek kint lesz a ... Az agrárszektorban nem vállalkoznék olyasmire, mint az egykori hajdú-bihari pártvezetők, akik libatartással kerestek súlyos pénzeket, miközben libát libára halmoztak. Félek, én nem úsznám meg olyan könnyen a dolgot mint ők, és elveszteném az állásomat. Újságíró lévén nyugodtan mondhatom, a libák sorsára jutnék, az az esetemben mindez egyértelműen "tollfosztás- hoz" vezetne. A politikai pályán, ha felkínálnának egy miniszteri bársonyszéket, bármelyik posztot vállalnám. Kivéve az egészségügyi tárcát. A gyógyszertáraink előtti "Béres" események kezeléséhez ugyanis "cseppet" sem értek. Saját pályámon nem vállalkoznék arra, hogy önmagámmal interjút készítsek. Mert úgy a magam, mint a saját nevemben állíthatom, hogy egészen bizonyosan sajtóper lenne belőle.Végül, jövőre nem vállalkoznék annak a kérdésnek a megválaszolására sem, hogy vajon mire nem vállalkoznék 1991-ben. Remélem ugyanis, hogy akkor már akármire is vállalkozhatok. Tál Gizella:- Nem vállalkoznék arra, hogy magyar-orosz szakos diplomámmal állást keressek valamelyik iskolában. Szeptembertől ugyanis már nem kötelező a gyermekeknek Puskin nyelvének tanulása. Hogy mégis kötelező, ami nem kötelező? Nos, ez csak átmenet addig, amíg nem lesz elegendő nyugati nyelvszakos tanár. Ettől függetlenül persze nem állítom, hogy nem vállalkoznék valamire. Talán, ha valaki megmondaná, hogy mire érdemes vállalkozni manapság egy magyarorosz szakos tanárnak, aki ráadásul sohasem dolgozott a pedagógus pályán. Persze lehet, hogy ez előny? D.Szabó Miklós:- Akármennyire is sajog, zakatol a fogam, arra, hogy a vasárnapi ügyeletben kihúzassam. Ugyanis ez olyan fenemód remekül sikerült, hogy utána tíz nap alatt hoztak helyre. Pedig nem ficánkoltam a fogorvosi székben, még csak nem is nyöszörögtem, hanem nyugodtan hallgattam, ahogyan törik a csont. A fogóval körülöttem topogó hőig/ elmondta, hogy három hónap szünet után ez volt az első foghúzása. Mit mondjak? Hej, de kár volt annyira sietnie a visszajö- vetellel. Nagy Tibor:- Jövőre nem mernék vállalkozni a magyar egészségügy megreformálására, mert akkor létre kéne hoznom a fülszemészeti osztályokat. Ugyanis az emberek a kormány és a parlament munkáját bírálva gyakran panaszkodnak, hogy a politikusok szájából sosem azt hallják amit lámák, és nem azt látják, amit hallanak. Szóval baj van a fülszemükkel. Noha tudom, hogy nem erre vonatkozott a kérdés, de mégis megemlíteném: jövőre a magyar tévéfilmek külföldi forgalmazására mindenképpen vállalkoznék, mert akkor biztos el tudnám intézni, hogy Romániába is sorozatba menjen a Liszt. Sóskúti Júlia:- Párt és családalapításra. Mindkettő kilátástalan. Né der István:- Hogy mire nem vállalkoznék? Az újjászerveződő megyei sportiroda vezetésére, mert szerintem semmi szükség rá. Januártól ugyanis a szakszövetségek önállósodnak, s éppen ezért egy sóhivatalnak az élén nem szívesen lennék lázas semmittevő. Nagy Zsolt:- Arra, hogy még egyszer kimenjek Romániába olyan körülmények között, hogy nekem kelljen egyszerre koncentrálnom a vezetésre, a fotózásra, s ne adj’isten még az ellenségre is. Simon Béla:- Ceausescu műveinek romániai terjesztésére. Szőke György:- Mire nem vállalkoznék? Mindenre. Mindenre nem, azaz semmire. Ahhoz, hogy az ember vállalkozzon, pénzre lenne-volna szüksége. Hát ez az, ami miatt (pontosabban: hiánya miatt) képes vagyok semmire sem vállalkozni. Élem az értelmiségiek sorsát, gondolkodom, tehát (fölösleges) vagyok. Úgyhogy a kérdés merőben elméletinek tekinthető. De ebben a sokismeretlenes világban én elméletileg sem vállalkozom semmire. Olyan koordináták közt élünk, amelynek minden pontja változikt-változtatja helyzetét önmagához, másokhoz képest. Az egyetlen fix pont ilyenkor az egyén. Ragaszkodom mindenhez tehát, ami vagyok, hogy vállalkozó világunkban eligazodhassak. Nem vállalkozom tehát önmagam megváltoztatására. A koordináta közepén nagy origóként szemlélődöm csupán. Fölényes gőggel vetem meg a vállalkozók lihegő nyüzsgését, törtetését - legalábbis addig, amíg valamiféle induló tókére szert nem teszek. Hajnal József:- Nemrégen hallottam a történetet, igaz vagy sem, talán nem is érdekes, állítólag egy színház- i rendezővel esett meg a dolog, amikor kétszáz statisztát keresett. Megrökönyödve kérdezték tőle: - Hová? Ide a színpadra? Nem - mondta -, a nézőtérre. A kérdésre a válaszom az: statisztálni nem jó, mégis azt mondom, nem szívesen vállalkoznék a pártonkívüliek pártjának megalapítására. Azt mondják persze, hogy a világnak először illatosnak kellett lennie ahhoz, hogy a szaglószervek kialakulhassanak. Én azonban mégsem ezért nem vállalkoznék a dologra, új párt, új program, új vezetőség, új választmány - megannyi teher, és már vannak jócskán, akik ezt sokkal jobban csinálják. Igaz, most választás előtt állunk. Mégis azt mondom, nem megvetendő állapot pártonkívüli- nek lenni.
