Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-30 / 309. szám
I Népgazdaságunk jövő évi költségvetésének az országgyűlés által történt szentesítésével,elérhetőbb közelségbe került a "huszonnégyet tőkecsomagja", azaz az USA-tól Belgiumon és Japánon át az EGK-ig kéttucatnyi fejlett tőkés ország és pénzszervezet részéről hazánknak ígért jelentős valuta-segítség. Aggodalommal teli az országos várakozás. Nem csak azért, mert még nem tudhatjuk "zsebünkben" a dollár, márka, font és schilling milliókat. Azért is, mert váratnak még magukra azok a kormány és ágazati gazdasági programok, amelyek garanciával biztatnának: ezúttal jó helyre kerül, jól hasznosul majd, ha jön a külföldi kölcsön. Az utóbbi hetekben, napokban hivatalos és baráti beszélgetések témája is lett mindez, s kiben-kiben - nem minden szakmai elfogultság nélkül persze - az is megfogalmazódik, ő vajon mire költené a dollármilliókat? A gyárigazgató Drukkoltam, vajon a két ünnep közötti kurta héten lesz-e egyáltalán ideje velem szót váltani Fehér- váry Rudolfnak, a Jászberényi Aprítógépgyár igazgatójának. Elégedett mosollyal nyugtatott meg:- Nincs szükség nálunk már néhány esztendeje - a hagyományos értelemben vett - év végi hajrára. A tőkés exportkötelezettségeink különben is olyan évközi ütemezést diktálnak, ami nem teszi lehetővé, hogy az esztendő utolsó napjaira nagyobb késztermék halmozódjon fel. Már a karácsonyi ünnepék előtt eleget tettünk az idei szállítási kötelezettségeinknek.- A folyamatos tőkés kivitel lehetősége eredményes évzárást sejtet.- A csaknem négy évtizedes fennállása óta az eddigi legnagyobb árbevételét érte el 1989-ben az Aprítógépgyár, másfél milliárd forintot. Az ezen belüli, zömében építőgép-részegységek értékesítéséből származó 410 milliós tőkés exportbevételünk is gyári rekordnak számít. A teljesítmények persze akkor értékelhetők igazán, ha hozzáteszem, hogy alig több, mint ezren produkálták a 130 milliós nyereséget, és hogy 35-40 forint közötti értéken állítottunk elő egy dollárt. Biztatóak ajövőévi kilátásaink is, a már aláírt szerződések csaknem teljes egészében lekötik az 1990 évi gyártási kapacitásunkat.- Egész népgazdaságunk számára nyugati kölcsönök formájában ígért dollármilliók teszik biztatóbbá a jövő évi kilátásokat. Ön mire költené azokat?- Nagyobb részt elsősorban erőteljes műszaki-technikai fejlesztésre az ipari szférában. Csakhát nekem az a véleményem, hogy nem az olyan, elnézést a kifejezésért Samu vagy Róbert bácsi jelent igazán segítséget a magyar gazdaságnak, aki csak pénzt ad. Természetesen vállalatunk is zászlajára tűzi a külföldi működő tőke fogadását, de nem önmagáért akarunk vegyesvállalatot, kft-t alakítani. Hiába a pénzbeli segítség, sőt hiába a segítségével olcsóbban előállított korszerűbb termék is, ha annak nincs megfelelő piaca. Olyan, amelyiken nem csak megtérül, ft- adzik is a dollár. Megítélésem szerint a gazdaságunk talpraállásának feltételei így sorolhatók: piac, pénz, versenyképes termék. A téesz-elnök Elcsendesedett a kengyeli határ. Mire "kifagytak" volna a földből az ekék - igaz eddig csupán néhány hideg novemberi napon mutatta ki foga fehérjét a tél - már el is felejtették az őszi talajmunkákat a Dózsa téesz traktorosai. A mezőgazdák többsége ilyenkor tölti a szabadságát, csak ajószágok nem nélkülözhetik a napi gondoskosko- dást. No, és persze az állattenyésztőkön kívül talpon vannak a központi iroda dolgozói is, készülnek a zárszámadásra.- Az előzetes mérlegadatok mivel biztatnak - tudakoltam Sipos Zsig- mondtól, a közös gazdaság elnökétől.- Ha azt mondom, hogy teljesítettük a ’89 évi húszmilliós nyereség- tervünket, az önmagában ugye nem hangzik rosszul. Csakhát mi marad abból a közösnek fejlesztésre? Jó, ha kétmillió forint. Talán kapunk érte egy vetőgépet. Gondolja meg: a 43 százalékát eleve elviszi a nyereségadó. Mást mondok: ez a húszmillió 5 százalékos árbevételarányos nyereséget jelent. A termelési ráfordításaink tíz százalékkal nőttek az idén.- A számadással együtt a tervezés napjait, heteit is jelenti a gazdálkodóknak a mostani időszak.- Féloldalas árpolitikára nehéz tervezni. Azt már közreadták a központi szervek, hogy előreláthatóan mennyivel kapunk majd többet jövőre gabonáért, húsért, cukorrépáért és más alapanyagokért. Azt is, hogy mennyivel lesznek drágábbak a végtermékek fogyasztói árai. Annak viszont, hogy a termeléshez szükséges eszközök, anyagok mennyivel drágulnak, egyelőre nincs megmondhatója. Ami biztos: 18 százalékról 25 százalékra nő a folyószámla hitelkamat. Amit rebesgetnek: 25-30 százalék közötti kamatért kapunk jövőre rövidlejáratú hitelt. Szemben az 5 százalékos nyereséghányaddal! Márpedig üzemviteli hitel nélkül kevés gazdaság húzhatja ki aratásig, az első jelentősebb árbevételig.- És az ígért külföldi hiteleket ön mire fordítaná?- Haladéktalanul felszámolnám azt az áldatlan állapotot, amivel a miénkkel együtt a világon mindSipos Zsigmondi • Csak a komplex élelmiszeripari fejlesztést támogatnám össze három ország agrárgazdasága "dicsekedhet": csak befizet az államkasszába, támogatás nélkül. Vagy a hazai mezőgép ipart fejleszteném -, de úgy, hogy ne a gyártmányainak ára, hanem a minősége, használati értéke legyen világszínvonalú, vagy a tőkés gépek piacán teremtenék rendet. Ha már 5-6 millió forintért kapok egy valamire való traktort, hát választhassak, hogy a John Deere, Mercedes, Fiat vagy Fendt típus felel meg nekem leginkább. Elvégre a mi termékeinkből, például húskészítményekből, vagy akár tejtermékekből bőséges a választék. Ha már az élelmiszeriparnál tartunk: ebben az ágazatban csakis komplex, vertikális fejlesztésre, szerkezet-átalakításra költenék a külföldi kölcsönből. Mert hiába kap egy konzervgyár vagy húsüzem akár csúcstechnikát képviselő csomagológépet, ha megfelelő eke, vetőgép, vagy kombájn hiánya miatt nem kerülhet jó minőségű termék a dobozba, a palackba. A tanácstitkárnő Majdhogynem zavarba jön, amikor hellyel kínál Ragály Erika, a tíz évi "hármas házasság" után idén január óta ismét önálló Tisza- sülyi Községi Tanács vb-titkára. Irodájában minden asztal és ülőalkalmatosság dossziékkal teli, a január 2-án kezdődő népszámlálás előkészületei adnak munkát az év végi ünnepek közé ékelődött néhány hétköznapon a tanácsiaknak.- Hogyan tudtak élni az önállósággal, hogyan gyarapodott ’89- ben Tiszasüly?- Örömmel mondhatom: a körülményekhez képest szépen. Az önállóság egyelőre nem járt együtt jobb anyagi lehetőségekkel, de azért nem panaszkodhatunk. Űj abc-áruházat avattunk karácsony előtt. A Szolnok és Vidéke Afész vállalta az oroszlánrészt a megvalósításból, de saját és megyei forrásból, valamint az elmaradott térségek kereskedelmi fejlesztésére kiírt pályázaton nyert pénzből összesen mintegy hárommillió forinttal mi is hozzájárultunk. Felújítottuk idén az orvosi rendelőt úgy, hogy oda, egy helyre költözhetett a fogászat és az anya- és csecsemővédelem is. Hétszáz méterrel hosszabbodott a községben a szilárd útburkolat. A lakosság mintegy 15 milliós társadalmi munkával új járdákat épített, rend6 Ragály Erika: - Emberi értekek is gazdagodnának a vidék gyarapításával be tette az utakat, rendezte a terepet a temetőben. És persze az is a község gyarapodásához tartozik, hogy tizennégy családi ház lakhatási engedélyét adtuk ki ebben az évben.- A soroltak alapján nem kétséges, jól sáfárkodnak á tanácsi pénzekkel, a sülyiek önkéntes munkájával. Jóval nagyobb pénzzel, az országnak ígért dollármilliókkal hogyan gazdálkodna a tanácstit- kámő?- Tudom, hogy az csak nagyon áttételesen képzelhető el, de jelentős összeget fordítanék belőle a vidék, elsősorban a falvak fejlesztésére. Mindenekelőtt az emberibb életmódot, környezetet jelentő infrastruktúra kialakítására. Nem mindenütt van ám annyi betonjárda, szilárd út és olyan ivó- vízhálózat, mint Sülyön. Szennyvízcsatorna hálózatról viszont mi sem álmodhatunk egyhamar. Nem sajnálnám semmiképpen a külföldi tőkét új, vidéki munkahelyek teremtésére. Nem olyanokra gondolok, amelyek városi nagyüzemeknek a hasznát gyarapítanák, hanem a helybeliek munkájának eredményéből a falut, a községet. Tudom, persze tudom, hogy mindegy honnan vonja el az állam, de hátha mégis több, fejlesztésre fordítható pénz maradna itt. Nemcsak anyagilag gyarapodnánk - azt hiszem - az új munkahelyek által. Nemcsak a máshol lecsapódó haszon miatt nézek szomorúan reggelenként az ingázó sülyieket elszállító autóbusz után. Arra is gondolok, mennyivel kevesebb idejük jut ezeknek az embereknek a családjukra, a gyerekeikre. , T.F.. Lapunk úgynevezett "újévi interjúja" most alaposan eltér a korábbiaktól. Tudniillik régebben mindig valamelyik "elsőszámú" megyei vezetővel készítettünk beszélgetést erre az alkalomra. Az ilyen interjúk elkészítése az újságíró számára nem jelentett különösebb nehézséget. Előfordult, hogy még a kérdéseket sem kellett megfogalmaznia. Egy helyen születtek meg a kérdések és a gondosan csiszolt válaszok. Ha úgy tetszik: az apparátus válaszolt saját kérdéseire. Azt, hogy ezek az interjúk mennyire érték el szándékolt céljukat, csak az olvasó tudná megmondani, de félő, hogy a beszélgetések nem a legolvasottabb hasábjait képezték a lapnak. Interjúalanyunk ez alkalommal Tóth Károly hegesztő, a Ganz Villamossági Művek Hegesztett Gépszerkezetek Gyárának munkása. Válaszait "csiszolás nélkül" közöljük.- Kérjük, hogy először életkörülményeiről tájékoztassa az olvasókat!- Egy közel hatvan négyzet- méteres, kétszobás lakásban lakunk immár tizenhárom éve. A lakás nagyon megfelel az igényeinknek és azok a körülmények is, amelyeket sikerült megteremtenünk ott- honunkban. Családunk négytagú. Két lányunk van, a nagyobbik már tizenhat éves, az egészségügyi szakközép- iskolába jár. A kisebbik negyedik osztályos általános iskolai tanuló. Feleségem a Bőrtexnél dolgozik raktárveI ____Újévi interjú Tóth Károly hegesztővel É letét jövőre is A munkahelyemen sem történtek nagy dolgok, bár a hirtelen jött politikai változások engem megzavartak. A munkámmal elégedett vagyok. Társaim szakmai sovinisztának neveznek, és én ezt el is fogadom.- Tekintsünk most túl a magánéletén, a munkahelyen. valósításán fog munkálkodni 1990-ben?- Lehet, hogy most szépeket kellene válaszolni a kérdésre, de akkor elhallgatnám az igazságot. Megmondom őszintén, nincsenek különösebb céljaim. A család megélhetésének biztosítása fogja lekötni az energiámat jövőre. a munka határozza meg zetőként. A család kedvence a nyolc éves Skoda gépkocsink, ami két éve van nálunk. Nagyon sokat "hajtottunk" azért, hogy összejöjjön az ára. Anyagi viszonyainkról azt tudom elmondani, hogy bruttóban kb. 14-15 ezer forint folyik be a család kasszájába havonta^ Amikor mindent kifizetünk - törlesztést, gázt, villanyt - 8-9 ezer forintunk marad. Ezt kell beosztogatni, ami ma egyáltalán nem könnyű. Az az igazság, hogy egyre nehezebben éldegélünk. Kicsit könnyít a helyzetünkön, hogy van egy mellékfoglalkozásom is - kényszerből, mert szükség van a plusz jövedelemre. Nem nagyon éri meg, mert a pénz hatvan százalékát elviszi az adó. Nagyobb kiadásaink szerencsére évek óta nem voltak, kivéve az említett, két éve vásárolt gépkocsit. Jövedelmünket gyakorlatilag feléljük, anyagi tartalékaink nincsenek, mindössze 5-6 ezer forintunk van váratlan esetekre.- Az elköszönd esztendőt hogy könyveli el önmaga és családja számára?- Nézze, nagyobb terveink 1989-ben nem voltak. Egy olyan átlagos életet éltünk, amit a munkáscsaládok zöme. Az egész év gyakorlatilag úgy telt el, hogy reggel elmentünk dolgozni, az estéket pedig családi körben töltöttük. Én a mellékállásban eltöltött munkaidőmet úgy igyekszem beosztani, hogy legalább minden második hétvégén a családdal lehessek. Életünket tehát a munka határozza meg. Ami úgy váratlanul jött 1989-ben: augusztus közepén, négy év után voltunk egy kéthetes vállalati üdülésen Balatonszárszón. Ez a család valamennyi tagja számára óriási felüdülést jelentett - nagyon jól sikerült, jó társaság jött össze. Az üdülés sikerét igazolja az is, hogy a feleségem az első hét után sem vágyódott haza. Tagadhatatlan, hogy külön kiadásokkal járt az üdülés, de nagyon szívesen és jó érzésekkel emlékszünk vissza arra a két hétre. Véleménye szerint az ország életében mit jelentett 1989?- Igyekeztem állandóan figyelemmel kísérni az ország helyzetének alakulását. Úgy látom, óriási változások történtek, különösen az év második felében. Ezeken a változásokon az országnak át kellett mennie. Azt hiszem, hogy mégsem ez az esztendő volt az igazi fordulópont az ország életében, hanem majd a következő lesz az. Vízválasztónak is nevezhetjük az új évet. Eldől a politikai hatalom kérdése, megalakul az új parlament. Remélem, a gazdasági élet szempontjából is fordulópont lesz az 1990-es esztendő. Környezetemben, munkahelyemen is ezt várja mindenki. Nagyon sokat politizálunk, de végső soron mindig a gazdasághoz, a megélhetéshez jutunk el.- Milyen egyéni célok megás valószínű még azután is. Ahogy most élünk, azt próbáljuk jövőre megtartani. Az új évet nehéznek és bizonytalannak látom. A fizetésem nem valószínű, hogy emelkedni fog, az árak viszont igen, a lakástartozás is. Ezek érzékenyen fognak érinteni bennünket. Még többet kell dolgozni azért, hogy a megszokott életszínvonalunkat tartani tudjuk. A munkahelyem helyzete is labilis, most úgy néz ki, hogy kevesebb lesz a munka. Tehát tartok 1990-től, mert még nehezebb lesz az életünk. Viszont úgy vagyok vele, hogy amíg az ember egészséges, addig van lehetősége dolgozni és keresni. Alapvetően én optimista beállítottságú ember vagyok, nem nagyon ismerek megoldhatatlan ügyeket. Ezen túl azonban nagyon zavar, hogy mostanában az ember nemigen tudja megtervezni a jövőjét. Sajnos nem lehet tudni,- hogy ha tisztességesen dolgozik valaki, akkor mire viszi egy fél, vagy egy év múlva. Jó lenne már eljutni oda, hogy mindenki a végzett munka arányában kapja a javakat. Ez eddig nem így volt se "fent", se "lent". Ezenkívül legyen érdemes jól és többet dolgozni és ne vigye el az adó' a fáradságos munkával elért jövedelmet.-Ha mondjuk jövőre Ön lenne az ország vezetője, milyen gyors intézkedéseket tenne?- Ilyesmin természetesen még sohasem gondolkodtam. Nem tudom. Nem tudok a kérdésre válaszolni. Talán valahol a gazdaság területén kezdeném keresni a teendőket. Én azt tartom a legfontosabbnak. Az emberektől nem kémék áldozatot, az ilyen kéréssel már mindenkinek "tele van a padlása". Azt hiszem, ki is nevetnének érte - most a munkatársaimra gondolok. Az emberek konkrét, értelmes célért mindent képesek megtenni, hihetetlen teljesítményeket tudnak produkálni. Saját munkahelyem példáját említem. Az elmúlt héten rengeteget dolgoztunk, egy hét alatt fejenként plusz 52 órát teljesítettünk. Össze kellett fogni,hajtani kellett és mindezt kb. két-kétezer forintért tettük. Tehát össze tudnak fogni az emberek, ha kell,a lelkűket is kiadják. Fantasztikus értékelőállító képesség van bennük! Biztosítani kell a lehetőséget, hogy kibontakoztathassák.- Köszönöm a beszélgetési! Berki Imre Fehérváry Rudolf: - A befektetett tőke csak akkor működik jól, ha van piac Nem ismer megoldhatatlan ügyeket ilfs ON| ért tfivi I R Ei k öl t e n e?J
