Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-21 / 303. szám
Az Országgyűlés megszavazta a lakásgazdálkodás reformját Folytatás az 1. oldalrilj A soros elnök ezután Nagyiványi Andrásnak, az építési és közlekedési bizottság előadójának adta meg a szót, hogy ismertesse a testület kedd esti ülésén kialakított állásfoglalást a lakásgazdálkodással kapcsolatban. Meggyőződését fejezte ki, hogy az elmúlt 40 év gazdaságpolitikájának egyik alapvető félreértése az volt: mindig a tárgy kapott támogatást, és nem pedig a szociálisan rászoruló személy. A bizottság most ez utóbbit tartotta a legfontosabb szempontnak, s ez a lényege a koncepcionális javaslatnak is. Végül felhívta az Ország- gyűlés figyelmét: a döntéshozók tekintélyét az adja meg, mennyire tudnak felülemelkedni a saját vagy szűk környezetük érdekein, s mennyire képesek egy nagyobb közösség — jelen esetben az ország — érdekeit képviselni. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.) arról igyekezett meggyőzni képviselőtársait, hogy a kormány nem fenyegetőzik, nem zsarol, amikor a Nemzetközi Valutaalapra hivatkozik. Utalt arra, hogy a világból óriási szimpátia, segítőkészség irányul Magyar- ország felé, ezt mutatja az is, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése május 16. és 18. között Budapesten tartja konferenciáját, amelynek az a feladata, hogy segítsék a közép- és keleteurópai r ef o rm gazdaságokat. Annak a félelmének adott hangot, hogy hazánk elveszíti e nemzetközi szimpátiát, ha most a parlament elutasítja a lakáskoncepciót, s ezáltal a költségvetést. Nyers Rezső (Bács-Kiskun m., 1. vk.) kért szót ekkor. Az MSZP elnöke hangoztatta: „a Magyar Szocialista Párt amellett van, hogy ennek az országnak kormá- nyozhatónak kell maradnia, amellett van, hogy ez a kormány működjön tovább, s amellett van, hogy az országnak legyen jóváhagyott költségvetése.” után 100 százaléka. Ha egy lakásra több kölcsöntartozás áll fenn, az adót a legmagasabb havi törlesztőrészle- tű kölcsöntartozás után kell megfizetni. Az Országgyűlésnek a lakásgazdálkodási rendszer reformjáról és az 1990. évi intézkedésekről elfogadott határozata értelmében a lakbérek 1990. február 1jétől átlagosan 35 százalékkal növekednek. Ezután — a tárgysorozatnak megfelelően — az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot tárgyalta az Országgyűlés. A gazdasági válság kezelésére határozott, kemény intézkedéseket tartalmazó „krízisköltségvetést” Békési László pénzügyminiszter terjesztette elő. Békési László expozéja a költségvetésről ,Kezelhető kompromisszum’ Támogatjuk azt, hogy a Nemzetközi Valutaalappal egyezzen meg a kormány, mert ez hasznos az országnak — mondta. A továbbiakban hangsúlyozta: az előkészületben levő megegyezésnek csupán egyetlen pontját vitatták és kritizálták, a lakáskérdésben kidolgozott pénzügyi előirányzatot, mert az nem komplex és következetes lakásrefonm, és túlzott terhelést jelent a lakosságnak. Nyers Rezső indítványozta az Országgyűlésnek, hogy az építési és közlekedési bizottság javaslatát fogadja el, ezzel biztosítva a kormányzás folyamatosságát, s amennyiben a kormány ezt elfogadja, akkor támogatják a kormányt. A kormány nevében Kér menes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke válaszolt a vitában elhangzottakra. A kormány nevében változatlanul annak az álláspontnak adott hangot, hogy az ország érdeke a lakásrendszer változtatásához kötődik, amit egyébként az országgyűlési vita is igazolt. Mindehhez hozzáfűzte: ha a parlament elvetné a lakáskoncepciót, s nem kívánna változtatni a jelenlegi rendszeren, az azt jelentené, hogy a benyújtott javaslattal szemben nemhogy 10—12 milliárd forinttal csökkennének a költség- vetés terhei, hanem még további 6—8 milliárd forint többletkiadás keletkezne. Így a költségvetésnek mintegy 18 milliárd forint pozíciójavulását kellene megalapozni a jövő évre, amire azonban az OT elnöke nem lát lehetőséget. Mint mondta: ezt a felelősséget a kormány nem tudja magára vállalni. A továbbiakban így folytatta: a vitában elhangzottak alapján a kormány is az építési és közlekedési bizottság által képviselt álláspontok elfogadását javasolja. A bizottság indítványáról szólva kiemelte: ez még kezelhető kompromisszumnak tűnik, mert az -a közepes jövedelmű családok esetében havi 300—600 forint többletterhet jelentene — amely a lakosság részéről talán még elviselhető —, s a költségvetés oldaláról is csak 4 milliárd forinttal kisebb bevételt eredményez az eredeti kormányzati javaslatokhoz képest. Határozathozatal következett. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a kormány lakáskoncepciójának korábbi négy változata helyett egy új változatról szavaznak, amelyet a keddi vita után megtárgyalt és elfogadott az építési és közlekedési bizottság. Először Vass Józsefné (Békés mi-, 15. vk.). képviselőnek az adófizetők körének szűkítésére vonatkozó módosító javaslatáról szavazott az Országgyűlés; ezt az indítványt elvetette. A lakáscélú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés 212 igen, 69 nem szavazattal és 54 tartózkodással elfogadta. Ezt követően a lakásgazdálkodási rendszer reformjáról és az 1990. évi intézkedésekről szóló határozatról szavazott a parlament. A hátározati javaslatot ugyancsak többségi szavazattal fogadták el. A törvény szerint a lakás- vásárlás, lakásépítés és egyéb, lakáson végzett építési munkák céljára nyújtott kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású állami kölcsönre a fennálló tartozás alapján a magánszemélyt 4990. évre adókötelezettség terheli. Nem kell adót fizetni a többi között az öt éven belül megkötött kölcsönszerződéseknél; ha az egy főre jutó havi jövedelem a létminimumot (1990-ben a 4300 forintot) nem haladja meg, illetve a három vagy több- gyermekes családok és a 70 éven felüli nyugdíjasok esetében. Az adó mértéke a kölcsönszerződés megkötését követő tíz évig a havi törlesztőrészlet 50, a kölcsönszerződését követő tíz év eltelte Kifejtette: csak egy szigorú, a mély gazdasági válság következményeit érvényesítő költségvetés jóváhagyása esetén van esély a gazdasági összeomlás elkerülésére, az ország külső finanszírozására, azaz a válságból való kilábalás esélyének megőrzésére. A költségvetési törvényjavaslat alapvető funkciója a válság menedzselése, ám tartalmaz több olyan elemet is, amely a jövőt építi, javítja a gazdasági kibontakozás feltételeit. A költségvetés fejlődést szolgáló, pozitív elemei közül hármat emelt ki Békési László. Először: első alkalommal válik meghatározóivá — ha még nem is teljes körűvé — a bevételek szez repe. Azaz ezúttal nem az alku-mechanizmusokban kialakult kiadásokhoz igazodnak az állam bevételei, hanem fordítva, a csökkenő 'jövedelemelvonásokból származó bevételekhez rendelik az állam kiadásait. Ennek nyomán több mint 5 százalékkal csökken a költségvetés részesedése a nemzeti össztermékből, s ennek megfelelően több jövedelem marad a vállalkozó szférában és a lakosságnál. Másodszor: a válságkezelés, a gazdaság átalakítása és a gyorsuló piacépítés együtt jár a jövedelmek differenciálódásával. E folyamat negatív pólusán egyre nagyobb tömegeket az elszegényedés veszélye- fenyeget. Ezt megfékezni, sőt a helyzeten javítani a kormány elemi kötelessége. 'Ezért a költségvetés és államháztartási partnere, a társadalombiztosítás 50 százalékkal többet fordít 1990ben szociálpolitikai célokra, mint ebben az esztendőben. S végül harmadszor: megkezdődik a humán szféra legelmaradottabb területein, az egészségügyben és az oktatásban a bérek felzárkóztatása, a lemaradás csökkentése. Ezután Békési László tájékoztatta a képviselőket arról, hogy a novemberi ülésszak óta zajlottak le a szakértői tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal. Az ország finanszírozásához nélkülözhetetlen folyó fizetési- mérleg-hiány csökkentéséhez — a reálisan tervezhető áruforgalmi és turista aktívum esetén — az IMF szakértők szerint szuficites, tehát többlettel záró költségvetés tartoznék. A követelmény reális, teljes körű végrehajtása azonban már veszélyeztetné néhány fontos állami feladat végrehajtását, illetve a tervezettnél is nagyobb inflációhoz vagy munkanélküliséghez vezetne. Ezért a kormány a nullszaldós, vagy szuficites konszolidált költségvetési pozíciót 1990-re még nem vállalhatja. Ugyanakkor a novemberben jelzett 15 milliárdról 10 milliárd forint alá kell csökkenteni a költségvetés hiányát, amely a társadalombiztosítás várható szuficitjével együtt, más feltételek telje- síése esetén még finanszírozható, s így az IMF számára is elfogadható, nemzetközi mércével mérve pedig alacsonynak tekinthető. Fontos feltétel, hogy a költségvetés a pénzpiacról vegye igénybe a deficit finanszírozásához nélkülözhetetlen erőforrásokat. Ez a kormány szándéka, s csak a biztonság kedvéért kér felhatalmazást arra, hogy végszükség esetén 5 milliárd forint erejéig a költségvetés a jegybanktól is vehessen fel hosz- szú lejáratú hitelt. A kormány elszánta magát arra, hogy 1990-től hozzákezd az óriásira duzzadt államadósság szisztematikus csökkentéséhez. Ezért a novemberi koncepcióval ellentétben az állami tulajdon értékesítéséből származó bevételeket nem a folyó költség- vetés finanszírozására, hanem az államadósság csökkentésére kívánja fordítani. A piaci viszonyok erősítése érdekében sarkalatos IMF-követelmény a támogatások drasztikus csökkentése. A Valutaalap az 1989-es 211 milliárd forintos szintű támogatási kör 50 milliárdos csökkentését szorgalmazta a jövő esztendőre. Ez a követelmény csak a fogyasztói ártámogatások és az agrártámogatások tervezettnél nagyobb mértékű, több területen a fokozatosságot mellőző, teljes leépítésével lett volna megvalósítható. Hatására a fogyasztói árak túllépték volna a kritikus 20 százalékot. Ezért a költség- vetés 40,6 milliárd forintos támogatáscsökkentést irányoz elő, amely a deficit tartása mellett az IMF számára még elfogadható. A pazarló és szociálisan is igazságtalan lakásfinanszírozási rendszer módosítása, átalakítása miatt a Nemzetközi Valutaalap követelményei között előkelő helyet foglal el a lakásszektornak nyújtott támogatások mérséklése is. Az eredeti elképzelésben a lakóházfenntartás, illetve az 1989 előtti kedvezményes hitelek támogatásának több mint 11 milliárd forintos csökkentése szerepelt. A parlament kompromisszumos döntése alapján ez közel 5 milliárd forinttal kisebb lett, ugyanakkor mérséklődött az ellentételezés is. A deficit és az adók növelése nélkül — a kompromisszumos parlamenti döntés következményeként — a költségvetésben csaknem 4 milliárd forinttal kell csökkenteni a tervezett kiadási előirányzatokat. A kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy 20 milliárd forintról 18 milliárd forintra csökkentse a költségvetés 1990. évre tervezett nemzetközi kötelezettségeit. A 2 milliárd forintos csökkentés azt jelenti, hogy jövőre Magyarország már nem vesz részt egyetlen internacionalista jellegű segélyakcióban sem, és csökkenti a rubel elszámolású országoknak nyújtandó kormányhitelek összegét is. Ezen kívül 400 millió forinttal javasolják mérsékelni a védelmi kiadásokat és 300-300 millió forinttal a pártok, a társadalmi stervezetek támogatását. Ez utóbbi javaslatot a terv- és költségvetési bizottság nem támogatta, a tartalék nagyobb mértékű csökkentését ajánlja. Ettől függően a tartaléknak vagy 700 millió, vagy 1,3 milliárd forintos csök(Folytatás a 3. oldalon.) Felszólalása előtt a pénzügyminiszter így koncentrált mondandójára Parlamenti jegyzet Súlyos döntésekkel birkóznak a képviselők Tegnap több okból is tapintható feszültség honolt az Országházban. A Romániából érkező tragikus hírek borzolták a kedélyeket, az információk szinte óránként változtak Tőkés László sorsáról: volt amikor halálhírét keltették, s érthetően a honatyák mély megdöbbenéssel vették tudomásul, később valamelyest vigasztalóbb híradások jártak szájról-szájra. Ügy hírlett, a temesvári lelkész életben van és Moldvába száműzték. Egyébként enélkül is meglehetősen gondterhelt atmoszféra jellemezte a Tisztelt Házat. Olyan kérdésekben kellett állást foglalni, amilyenre nem volt még példa az eltelt közel ötéves ciklus során. Ugyebár a lakbéremelésről, a lakáskölcsön adóról szavaztak a képviselők, de a költségvetés elfogadása is sok-sok vívódást okozott azoknak, akik egyetlen gombnyomással akár új vágányra is állíthatják az ország gazdaságát. Milyen problémákkal néztek szembe, míg eljutottak a döntésig? — erről kérdeztem három Szolnok megyei képviselőt. Dr. Sziráki András Szolnok: — Ami a lakáskoncepciót illeti, itt a választásra csak egyetlen lehetőség kínálkozott: a sok rossz közül a legkevésbé rosszat kiszemelni. Úgy gondolom, ez megtörtént. Némileg megnyugtatóak a koncepcióba beépített szociális fogódzók, ám ezzel együtt csúcs tehertételt ró szinte minden családra. Ami a költség- vetést illeti: nekem van egy aggá- Ivom. nem látom azt. hogy a szigorítások bármiféle élénkülést is hoznának a gazdaságban, márpedig enélkül semmit nem ér az egész. Egy felszólalást fogalmazok, ami arról szólna, hogy még mindig túl sok támogatást kapnak azok, akik a kormány körül „legyeskednek”. Ezeknek a lobbyknak kellene ellenállni és elsősorban a népgazdaság első harmadához tartozó vállalatokat segíteni abban, hogy mielőbb felzárkózhassanak a világpiachoz. Ami pedig az utolsó harmadba tartozókat illeti, velük mindenképp szigorúbbnak kell- lenni egyszer és mindenkorra. A költségvetési szigorítás nézetem szerint nem más, mint az, hogy a kormány és az állampolgár egymás üres zsebében turkál. Vegyünk egy nagy levegőt, támogassuk az arra érdemeseket és ne segítsük az érdemteleneket. így a gazdaságban olyan folyamatok indulnak majd el, melyek hosszútávon a költségvetés érdekeit is szolgálják majd. — Az ön vállalata, a Szolnoki MEZŐGÉP melyik kategóriába tartozik? — Az első harmadba: jelenleg termékeink egyharmadát nyugati piacon értékesítjük, de egy hétszázmilliós beruházás már azt szolgálja, hogy ez az arány 50 százalék legyen. — Egyetlen rövid választ kérek még: feloszlassa önmagát a parla- mént? — Igen, méghozzá azonnali hatállyal. Bugán Mihály, a Szolnok megyei képviselőcsoport vezetője: — Mindenképp el kell mondanom. hogy ilyen széleskörű „kampány” még egyetlen törvény megszavazását sem előzte meg, mint amilyennel most a lakáskoncepciót és a kormány pénzügyi programiát beajánlották. A dolog érthető, súlyos és mérhetetlenül felelősségteljes ügyekben kell dönteni. A képviselőcsoportban több fordulós tárgyalást folytattunk, így készültünk fel a döntéshozatalra. A költségvetésről nincs mit mondanom: a jövő érdekében ezt a fájdalmas döntést meg kellett hozni. — ön szerint kiket súlyt majd jobban a kamatadó, a lakbéremelés: a városi vagy a falusi embereket? — Az életből vett tapasztalatom az, hogy a falusi ember is igen jelentős kölcsönnel húzza ma már fel a családi házát, és ebbe az új otthonba belekerülnek az összekupor- gatott fillérek is, így hát differenciálni nincs értelme. Ami a lakbérek emelését illeti úgy vélem, valóban több városinak kell majd szorosabb költségvetést kalkulálni, mivel falun alig van állami bérlakás, viszont amint mondtam, a kamat- adókná szorít a prés mindkét területen. Az elképzelhető, hogy az adó nem érinti majd a falun élő kispénzű embereket, mivel olyan alacsony a jövedelmük, de nekik ez a szegénység éppen elég teher. Annak viszont örülök, hogy az árvizes és belvizes kölcsönöket nem adóztatják meg, mivel az én körzetemben nagyon sok ember vett ilyet igénybe. — A parlament önfeloszlatásáról mi a véleménve? — Minél hamarabb ki kell írni a választásokat, a parlament döntsön a feloszlatásáról, ám az utóbbi időben hozott korszakos döntések miatt megérdemelné a jelenlegi képviselőgárda, hogy ő ajándékozza meg az országot a koronás címerrel. Léderné dr. Faragó Margit: — Biztos, hogy döntésünk az állampolgároknak csalódást okoz, ám azt remélni merem, hogy ha lenyeljük ezt a keserű pirulát, amit a költségvetés elfogadása jelent, ezzel a jövőt szolgáljuk. Ami a lakáskoncepciót illeti: nagyon sokat töprengtem, melyik gombot nyomjam meg. A lakásgazdálkodási törvényre végülis nemmel szavaztam. A pillanatnyilag elénk tárt törvénnyel nem értek egyet. Ügy érzem, lennének a költségvetésnek olyan területei, ahonnan ezt az ösz- szeget el lehetne venni. Jó, a Nemzetközi Valutaalap támasztotta a követelményt a takarékos gazdálkodásra, de ők csak számot mondtak, és nem írták elő azt, melyik területen kell drasztikusan megsarcolni az állampolgárokat. — Elnézést, de én úgy tudom, utaltak arra is, hogy a lakásgazdálkodásban tegyen rendet a költség- vetés. — Nem, nem: számok hangzottak el, és hogy a lakásgazdálkodás szigorítására esett a választás, ez a kormányzat döntése volt. Az volt az érv, hogy nem akarták a megszüntetett kamatkiegyenlítéssel az egész társadalmat terhelni. De hát kérdem én, van-e olyan család, aki ne nyögne akár a maga, akár a gyerek adósságterhei miatt? — A lakáskoncepció szociális támpontokat is ad. Ezek lehetnek garanciák a könnyebbségre? — Igen, valamit enyhít a dolgon az, hogy a kispénzűek ne fizessenek, és azok fizessenek többet, akiknek régebbi kamatozású a köl- csönük. — A parlament feloszlassa önmagát? — Tudom ön egyetlen mondatos választ vár, a dolog azonban nem ilyen egyszerű. Én méltatlannak tartanám, ha saját magunknak kellene kimondanunk a feloszlást, Elismerem az ország érdekét, tehát legyen választás, de a feloszlást ne mi mondjuk ki. A jelenlegi parlament munkáját köszönje meg az ideiglenes köztársasági elnök, és ő oszlassa fel a parlamentet. Véleményem szerint egy köszönő szót és egy ilyen gesztust megérdemelnénk! Palágyi Béla
