Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-20 / 302. szám

I

Heues uíta a lakasgazdälkodäsrol

(Folytatás a 2. oldalról.)

lakásrendszer csakúgy, mint a gazdasági rendszerünk több más területe, olyan válságba került, hogy átalakítása elkerülhetetlenné vált.

Az OT elnöke elmondotta: ma több mint 200 ezer olyan városi, lakás nélküli család van, amelynek a jelenlegi rendszerben még kilátása sincs arra, hogy a következő évtizedben önálló otthonhoz jussanak. Hivatkozott arra, hogy ma az állami költségvetés kiadásainak mintegy 15—17 százalékát, több mint 80 milliárd forintot fordítja a lakásszektor támogatására, s annak is kétharmadát a lakással már rendelkező családok kapják, nagyrészt függetlenül pillanatnyi szociális és jövedelmi helyzetüktől. S miközben mind az ingatlankezelés, mind az építés, mind pedig a támogatási rendszer nyilvánvalóan pazarló és rendkívül alacsony hatékonyságú, az ország jelenlegi helyzetében nincs mód az elosztható források növelésére. Ezért alapkérdéssé vált, hogyan lehetséges egy olyan rendszert ki- allalkítani, amelyben a támogatások rugalmas módon a családok változó jövedelmi helyzetéhez, és nem pedig magához a lakáshoz kapcsolódnak.

Kemenes Ernő szerint, ha fennmaradna a mai rendszer, azzal az elfogadhatatlan helyzettel kerülnénk szembe, hogy a fiatalabb generációknak a jövőben se lenne esélyük az önnálló lakás megszerzésére, annál is inkább, mert a költségvetés képtelen lenne finanszírozni a jelenleg működő rendszert.

Az önkormányzatok szerepe

A kormányzati javaslatok lényege, hogy a lakásrendszerben is elkerülhetetlen a piaci viszonyok kialakítása, a valóságos keresleti és kínálati viszonyok megteremtése. Ezzel egyenrangú követelmény, hogy az állam aktív és kiterjedt szerepet vállaljon a jövedelmi és szociális viszonyokhoz igazodó támogatások kidolgozásában. Mindezek alapján a jövőre nézve a kormány két stratégiát lát lehetségesnek: az egyikben a hangsúly aklasz- szikus bérlakáspiac kialakításán, a másikban pedig a klasszikus tulajdon dominanciáján van.

A kormány a bérlakás- szektor átalakításának alapjak 1990. január 1-jétől átlagosan 50 százalékkal emelkednek. Ettől eltérően alacsonyabb lakbéremelést tart indokoltnak az illetékes bizottság — mondotta Kemenes Ernő —, de ez azzal a veszéllyel jár, hogy nem képződik elegendő fedezet a fiatal családok lakáshoz jutásához.

A kedvezményes kamatozású hitelek differenciált átrendezéséről az OT elnöke indoklásként kifejtette,

hogy az állami költségvetés az idén 42 milliárd forintot fordít • kamattámogatásra. Ha nem változik meg a lakásgazdálkodási rendszer,

ez az összeg több mint tíz- iríilliárd forinttal nő jövőre,

Medgyessy Péter nem tegnap nézte meg először, milyen macska is van a kormány zsákjában

vető megoldását az önkormányzati tulajdon mielőbbi létrehozásában látja — folytatta Kemenes Ernő.

Meggyőződése, hogy csak az önkormányzatok képesek a település tényleges helyzetének ismerete alapján differenciáltan, saját hatáskörben dönteni a lakbérekről, az ingatlankezelés mikéntjéről és a bérleti feltételeikről.

A kormány olyan lakbéremelési megoldásokat szorgalmaz, amelyek igazodnak a lakás minőségéhez és a lakók szociális helyzetéhez. Nem kívánják emelni a komfort nélküli és a fél- komfortos lakások bérét, a kiemelt övezetekben lévő összkomfortos, jó minőségű lakások bére azonban az átlagot jóval meghaladva növekedne. Ugyanakkor a bérlők a család jövedelme, az eltartottak száma alapján differenciált támogatáshoz is juthatnak. A bérlakás- szektor átalakításának alapvető eleme — mondotta az OT elnöke —, hogy a központi lakbéremeléssel egyidejűleg a bérlőknek valóságos választási lehetőséget kínálnak. Dönthetnek abban, hogy a magasabb lakbért fizetik, vagy megvásárolják lakásuk tulajdonjogát, illetve bérlőközösségeket, szövetkezeteket alakítanak. A tulajdonviszonyok változásával párhuzamosan indokolt elkezdeni az ingatlankezelés mai szervezetének alapvető racionalizálását is.

A kormányzat javaslata szerint a lakáshasználati díami évi 5—6 ezer új lakás értékének felel meg.

A kormány teherátrende- zési javaslata nem a kamat- támogatás teljes összegének azonnali megszüntetését célozza — húzta alá Kemenes Ernő —, hanem csak azt, hogy 1990-ben a kamattámogatás összege ne haladja meg az idei 42 milliárd forintot. Jelzésként megemlítette, hogy a kormány elfogadhatónak tartja az ország- gyűlési bizottságok vitáin felmerült javaslatot, miszerint ne egységes, hanem a törlesztés összegéhez kötött, és ezáltal megfelelően differenciált kamatadót állapítsanak meg. Az állami kompenzáció kialakításánál figyelembe veszik, hogy a 70 évesnél idősebbek, a többgyerekesek, illetve az alacsony jövedelműek terhei ne növekedjenek.

Mindez a társadalom legrászorultabb rétegeinek — ez a teljes lakosság egyhar- madát jelenti — nem okoz többletterheket, ám az átlagjövedelmet meghaladók esetében — azaz a társadalom kétharmadánál — kétségtelenül növekednek a terhek mind a bérlakásban élők, mind a lakástulajdonosok körében. Kedvező eleme a rendszernek,, hogy a lakás nélküli fiatal családok 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutnak.

A kormány nevében kérte a képviselők megértő támogatását.

Nagyiványi András az építési és közlekedési bizottság nevében vélemétok szolgáltató szervezetekké alakuljanak át.

Ami a lakbéremelést illeti, a bizottság elfogadhatatlannak tartja a kormány javaslatát, s azt ajánlja az Országgyűlésnek, hogy a lakbéremelés mértéke 1990. február 1-jétől átlagosan 35 százalék legyen. A lakbéremelést differenciáltan célszerű végrehajtani úgy, hogy a komfort nélküli és félkomfortos lakások bére ne változzon, a jobb minőségű lakásoké azonban az átlagosnál nagyobb mértékben nőjjön. A lakbéremeléssel egyidőben indokolt a kiemelt övezetekbe tartozó lakások lakbértöbbletének felső határát kétszeresére növelni.

A bizottság indokoltnak tartja a kedvezményes kamatozású hitelek támogatásának fokozatos csökkentését, azonban egy olyan megoldást javasol, amely kisebb terheket jelentene a hiteladósoknak. A testület ajánlása szerint a 4 százaléknál alacsonyabb kamatozású hitelek adósainak február 1- jétől kellene adót fizetniük azzal, hogy az öt éven belül felvett kölcsönök adómentesek, a 6—10 éven belüli kölcsönök adója a törlesztőrészlet 50 százaléka, all évnél régebbi kölcsönök adója a havi törlesztőrészlet 100 százaléka. A bérlakások felújítására, korszerűsítésére felvett kedvezményes kamatozású hitelek adómentesek. Amennyiben az egy főre jutó jövedelem a létminimum háromszorosát meghaladja, az adófizetési kötelezettség az összes fennálló kedvezményes kamatozású hiteltartozásra vonatkozik. A többi családnál a legmagasabb törlesztésűre vonatkozna.

Filló Pál (Budapest, 18. vk.) az MSZiP parlamenti csoportja nevében kifejtette: a csoport elutasítja a kormány által beterjesztett javaslatokat a lakásgazdálkodási rendszer reformjára. Tárgyalási alapként — változtatásokkal — elfogadhatónak tartják viszont az építési és közlekedési bizottság javaslatait.

hagyni azt a lehetőséget, hogy az eddigi módon, az eddigi kamatláb mellett fizessék a törlesztő részleteket.

Hellner Károly (Budapest, 32. vk.) véleménye szerint a most benyújtott javaslat nélkülözi a koncepciót, és mindössze az a célja, hogy

vőre is megmarad-e a lakáshitel összegének teljes visz- szafizetése esetén a 45 százalékos kedvezmény.

Szabóné dr. Kakas Irén (Vas m., 8. vk.) arra kérte a tárca vezetőjét, hogy a lakásgazdálkodást érintő jövő évi intézkedóstervben összegszerűen, pontosan habzóval, ennek a parlamentnek azért kellene...” — érvel Bánffy György Szűrös Mátyásnak

jövőre csökkentse a költség- vetés nehézségeit.

Nagy Endréné (Heves m., 12. vk.) megjegyezte, ha a falun élők számára még rászorultsági alapon sem volt állami lakás, azért az állami és pártvezetőknek ez az ország mindig juttatott megfelelő otthont. Kifogásolta, hogy a beterjesztett javaslatok nem ösztönöznek a kölcsönök mielőbbi visszafizetésére.

Tóth Károlyné (Hajdú- Bihar m., 9. vk.) választó- polgárai véleményére hivatkozva a kamatok és a lakbérek drasztikus felemelését a kormány „durva, egyoldalú szerződésszegésének” minősítette amely mélységes ellenkezést vált ki a lakosságból.

Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.) úgy foglalt állást, hogy a kölcsönszerződés az állampolgár és az OTP, vagyis az állam bankja között jött létre. Most pedig az állam egyoldalúan szerződést kíván módosítani, az Országgyűlés által is legalizáltam

A kieső milliárdok pótlására a tervezetet ugyancsak elutasító Magyar Demokrata Fórum elképzeléseit ajánlotta a kormány szakembereinek figyelmébe.

Kovács Károly (Budapest,- 40. vk.) tiltakozott a lakbérek és a hitelkamat-terhek tervezett felemelése ellen, mert a kormány — tervezett intézkedéseivel — a budapesti lakosság anyagi terheit végsőkig fokozza.

Sebes Lászióné (Békés m.,

6. Vk.) úgy fogalmazott, hogy a tisztességes adósok adósságát sújtanák adóval.

Somlai Gyula (Vas m„ 6. Vk.) egyértelmű választ kért a kormánytól arra. hogy jötározzák meg a létminimumot.

Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.) úgy vélte: a lalkás- gazdáilkodás rendkívül szerteágazó problémáit törvényben kellene szabályozni, s ehhez egy széles körű, átfogó elemzőmunkára lenne szükség. A képviselő álláspontja szerint az állami bérlakásokkal kapcsolatos kormánykoncepció még nem érett meg a döntésre. Azt ajánlotta a kormánynak, hogy ezt a javaslatát vonja vissza. Tallóssy Frigyes adata; szerint a lakbérek változásának jövő évi költség- vetési kihatása mintegy 8—9 milliárd forintra tehető. Szerinte a magyar gazdaság ezt az összeget — ha nagy áldozatok árán is — elő tudja teremteni más módon. Nincs értelme a tömeges elégedetlenség kockázatát vállalni.

Varga Sándor (Bács-Kis- kun m., 6. .Vk.) indítványozta, hogy az arányos teherviselés szellemében az Országgyűlés módosítsa az adótörvényt, s tegye kötelezővé a vagyonbevallási Fizessenek. akik gazdagok — hangoztatta a képviselő —, mert ők is abban a szocializmusban éltek amelyben a többségnek csak a szolid megélhetés esélye adatott.

Szalai Gyula (Fejér m.,) véleménye szérint elkerülhetnék a lakosság megterhelését, s előteremthetnék az új lakásgazdálkodási programtól remélt költségvetési bevételt, ha a bős—nagymarosi helyreállításra szánt 6 milliárd forintot, valamint a világikiállításhoz szükséges terhek kisajátításának 5 milliárdosra tervezett finanszírozását átcsoportosítanák.

Döntés ma várható

Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 22. vk.) a hitelek törvénytervezetben szereplő visszamenőleges adóztatását csak akikor tudja elfogadni, ha a szociálpolitikai kedvezményeket is visszamenőleg kapják azok, akik korábban a hitelfelvételkor a kedvezményre nem voltak jogosultak.

Zsóka Endre (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 9. vk.) sem fogadta eL, hogy azokat az állampolgárokat, ákik vállalták a lakásépítés nehéz, fáradságos munkáját, és ezzel az ország lakásgondjainak megoldását segítették, most visszamenőlegesen kamatadóval terheljék.

Varga Lajos (Pest m., 26. vk.) a kétségek eloszlatása érdekében kérte a miniszter- elnököt: olvassa fel az

IMF-fel folytatott tárgyalások jegyzőkönyvének azon részét, amelyből egyértelműen kiderül, miszerint a képviselők előtt e témáiban egyetlen döntési lehetőség áll; az IMF-nek ugyanis feltétele hogy az Országgyűlés rendezze a lakásgazdálkodással kapcsolatos ügyeket.

Ezután az elnöklő Horváth Bajos kérte, hogy a vitában is elhangzott és írásban benyújtott módosító javaslatokat véleményezze az építési és közlekedési bizottság. A testületi tanácskozás idejére, délután öt óraikor, az ülést felfüggesztették.

Csaknem egyórás szünet után, néhány perccel este 6 óra előtt az elnöldő Fodor István bejelentette: az építési és közlekedési bizottság ülésén időközben jó néhány módosító indítvány született, ezek megvitatása még legalább egy órát vesz igénybe. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést, megvárják-e még aznap, amíg a bizottság jelentése elkészül, vagy szerdán hozza meg határozatát a lakásgazdálkodási javaslatokról az Országgyűlés. A képviselők ez utóbbi megoldás mellett döntöttek.

Az Országgyűlés szerdán újabb nagy horderejű témát tűz napirendjére: várhatóan ezen a napon kerül sor az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgyalására.

Számolják fel a trösztöket

rendszerből itt ragadt központokat, konkrétan: a tégla- és cserépipari trösztöt, a cement- és mészművet, az üveggyári műveket és a vasbetonipari műveket.

Garbacz Katalin (Fejér m., 9. vk.) szerint a lakás- gazdálkodásban felhalmozódott feszültségek feloldására csak akkor lenne mód, ha a kistelepülések lakosságmegtartó ereje növekedne.

Kovács László (Pest m., 20. vk.) feltette a kérdést: vajon az előterjesztés készítői végeztek-e számításokat arról, hogy ténylegesen miként emelkedik a lakáster- hek aránya a családi jövedelmen belül, s a fennmaradó összegből meg tud-e élni egy átlagos jövedelmű család ?

Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.) a még nagyobb rossz elkerülése érdekében elfogadhatónak ítélte az építési bizottság állásfoglalását. A képviselő viszont határozottan ellenezte az állami bérlakások értékesítésének gyorsítását, hiszen, mint mondta, eldöntetlen, mennyi bérlakásra lesz a jövőben szükség.

Magyar Pál (Békés m., 3. vk.) úgy vélte, az építőiparban jelentkező gondokat gyakorlatilag e nagymérvű áremelkedésekkel próbálták áthidalni, s a következményeket a lakosságra hárították át.

Ördög Ferenc (Zala m., 7. vk.) azzal értene egyet, ha meglévő kedvezménnyel tovább serkentenék a tehetősebb családokat arra, hogy hitelhátralékukat vagy legalább annak egy jelentős részét egy összegben visszafizessék. Az alacsony jövedelműek, a pályakezdők számára pedig meg kellene

Tornai Endre (Veszprém m., 11. vk.) komolytalannak tartotta azt az elképzelést, hogy a hiteladó mértéke az inflációval növekedjék. A gazdasági kibontakozást és az ország felemelkedésének alapját jelentő fiatal generációkat mindez erkölcsileg és anyagilag' tenné lehetetlenné — figyelmeztetett.

A képviselő a parlament zsarolásának minősítette, hogy a tárgysorozatban szereplő több törvényjavaslat elfogadását is azzal szorgalmazzák az előterjesztők, hogy ellenkező esetben működésképtelenné válik a gazdaság, illetve nem kapja meg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank támogatását.

Berecz János (Szabolcs- Szatmár m., 6. vk.) soron kívül, nem a napirendhez kapcsolódóan kért szót. Röviden tájékoztatta arról a képviselőket, hogy az MSZMP a hétvégén tartotta XIV. kongresszusát.

Arról is beszámolt, hogy újra felújítja a tevékenységét az MSZMP parlamenti csoportja.

Már ismét a vitához hozzászóló Sebe Istvánná (Bor- sod-Abaúj-Zemplén m., 24.

vk.) helytelenítette hogy a polgári szerződést törvénnyel módosítsák, felülbírálják, vagy megadóztassák.

A képviselőnő olyan koncepció kidolgozását igényelte, amely a hitelezési idő lerövidítésével megnövelné a kölcsöntörlesztés havi részleteit.

Szarvas Andrásáé (Békés m., 1. vk.) javasolta, hogy a kormány vizsgálja felül az építőanyagipari monopóliumokat, számolja fel az indokolatlan költségterheket jelentő iparigazgatási

nyezte a lakásgazdálkodási koncepciót. Elmondta: a bizottsági viták során a testület tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kormánykoncepció tartalmaz ugyan elfogadható elemeket, de a jövő évi intézkedési javaslatok, elsősoriban a lakossági terhek nagymérvű növekedése miatt elfogadhatatlanok.

Az állami lakásfenntartás mai rendszere korszerűtlen, az érdekeltségi viszonyok ellentmondásosak, a lakosság általában elégedetlen. A gazda szerepét a jelenlegi ingatlankezelő vállalatok nem tudják betölteni. A kialakult helyzet azt bizonyítja, 'hogy az állami tulajdon monopóliuma a lakásfenntartásban sem vált be. A lakásfenntartás és -gazdálkodás területén is átfogó, más területek reformintézkedéseivel összehangolt lépésekre van szükség, amelyek lényege a valóságos tulajdonosi érdekeltség helyreállítása.

A második nagy problémakör a támogatási rendszer. Külön gondot jelent, hogy a támogatások egyre kisebb hányada szolgálja a fiatalok lakáshoz juttatását.

A bizottság arra a kedvezőtlen tendenciára is felhívta a figyelmet, hogy minimálisra csökkent az állami bérlakás-építés. A lakások 85 százaléka magánerőből épül, s csak a fennmaradó hányad egy része állami lakás.

A bizottság szükségesnek tartja a lakásgazdálkodási reform első lépéseként a bérlakás-szektor átalakításának 1990. évi megkezdését. Egyben támogatja a kormánynak azt a javaslatát, hogy az állami bérlakások a jövő évben önkormányzati tulajdonba kerüljenek. Az önkormányzatok saját, hatáskörükben döntsék el a bérlakások értékesítésének ütemét, feltételeit. Az önkormányzati tulajdon bevezetésével egyidőben az ingatlankezelő szervezetek államigazgatási felügyelete azonnal szűnjön meg annak érdekében, hogy a vállala-