Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-20 / 302. szám
4 IMépiap 1989. DECEMBER 20. Hajrá magyarok! Hajrá magyarok?-Az okok változnak, de az év végi szállítások ütemtelen- sége majdnem VáltozatlanDecember nemcsak a tél első hónapja, hanem az év végi hajrá időszaka is. Ebben az évben mintha kevesebbet hallanánk erről, sőt bizonyos relációkban, például a szocialista országokba irányuló export esetében, maga a kormány biztatja a vállalatokat nyu- godtabb decemberi tempóra, sőt szíve szerint téli pihenőre küldené ezeket a cégeket. Van-e végül is év végi hajrá? Ezt próbáltuk megtudakolni egy nagy és egy kisebb gazdasági egységnél. Beszélgető- partnereim Tűrök János, a Szolnoki Papírgyár termelési osztályának vezetője, és dr. Jemei Bálint, a Szolnoki Háziipari Kisszövetkezet elnöke. -Már nem az eredeti értelem- benMindketten hangsúlyozták, hogy az eredeti értelemben vett év végi hajrák időszaka lejárt. A Papírgyárban a gyári munkarendből következően, amelyre a folyamatos, három műszakos termelés jellemző, kevésbé lehet a termelés ütemét megváltoztatni. A nap 24 óráját nem lehet megnyújtani, az állandóan dolgozó gépek menetsebessége is technológiailag meghatározott. A termelésben tehát nincs mód hajrára. A megtermelt áru ki- szállítási ütemén már annál inkább lehet változtatni. Ilyenkor év végén ma is minden vállalat szeretne túlleni az adott évi feladatokon, így december 20-ig a Papírgyár is szinte kényszerítve van az ez évi szállítások lebonyolítására, ugyanis a legtöbb helyen ezután szinte leáll az élet. Ez szinte kísértetiesen megegyezik a kisszövetkezetnél elhangzottakkal, bár ott ez az exporttal all összefüggésben. Akisszövetkezet termelésének 80- 90 százaléka ugyanis exportra kerül, s ahhoz, hogy az év végéig a termék eljusson a határra, december 20-ig kell indítani a szállítmányokat. A Papírgyár természetesen nemcsak alapanyagot állít elő a nyomdák és más felhasználók számára, kisebb mértékben feldolgozóipari tevékenység is folyik, ahol a berendezések ugyan három műszakban, de szakaszosan dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy hétvégeken, ünnepnapokon állnak a gépek. Ez lehetőséget ad bizonyos mértékű változtatásokra. Most a negyedik negyedévben van is pótrendelésük, amelyet hétvégi műszakokkal igyekeznek teljesíteni. Ennek hátterében azonban nem a gyár vagy a megrendelők tervteljesítésének ütemte- lensége, tehát a klasszikus hajrá alapvető oka jelentkezik, sokkal inkább a piaci igények kényszerítő ereje. Ez független az év végétől. Bármikor jelentkező feladatról van szó, amelyben éppen az a pozitív változás, hogy minden egyéb problémán túl, ma már a fogyasztói igények kielégítése a legfontosabb szempontok között szerepel. Ezt a kisszövetkezetnél tapasztaltak is alátámasztják. -Kiszolgálta- tottságA termelés ütemtelensége a fentiekkel együtt sem a múlté. Mindkét termelőegységnél jelentkezett ez a probléma az év folyamán, s mindketten az alapanyag-szállítókkal szembeni kiszolgáltatottságukat hangsúlyozták. A Papírgyár legnagyobb alapanyag-szállítója a szovjetunióbeli Uszty- Ilimszk cellulózgyára. A gyár 1989-re is teljes kapacitást, folyamatos munkarendet tervezett. Október végéig úgy tűnt, ezzel nem is lesz gond. Október 20-án azonban cellulózhiány miatt le kellett állni. Október 30-án indították újra a gépeket, de csak öt napig dolgoztak. November 4-e után hosszabb szünet következett. December 4-én kezdett újra termelni a gyárrészleg, komoly gondokat okozva a gyárnak, a vállalat egészének. A rendeléseket ugyan tudták teljesíteni, a reménybeli nyugati exportra már nem jutott elegendő termék, így valuta- bevételtől esett el az ország is. A kisszövetkezet is hasonló helyzetbe került, de itt az alapanyagszállító egy monopolhelyzetben lévő magyar nagyvállalat. Egy 30 ezer darabos exporttétel legyártásához ígértek alapanyagot. Nagyságrendjét az húzza alá, hogy a kisszövetkezet évente mintegy 180 ezer készruhaegység legyártására képes. Az exportszerződéseket megkötötték, az alapanyagy- gyártó viszont időben csak 4 ezer darabhoz küldte meg az alapanyagot. Az exportszerződés meghiúsulását elkőülendő, akisszövetkezet volt kénytelen más beszállítókat felhajtani, átcsoportosítani, szerződésmódosítást kérni. Mindez komoly veszteségeket okozott, és okoz ma is a szövetkezetnek. A szerződésmódosítással elérték, hogy az említett december 20-i határidőt sikerült januárra kitolni, de az a lényeg, hogy ez nem ment veszteség nélkül. A monopolszervezeteknek való kiszolgáltatottság minden nehézségét, a szövetkezeti tagok gondjaitkell egyszerre felvállalni, s emellett a piacon kell maradni. Ez ma egy kisszövetkezet tipikusnak is nevezhető feladata. -Túl sok jóban nem réményked- hetnekA két cég a jövőt illetően, ami az alapproblémát illeti, túl sok jóban nem reménykedhet. A Papírgyár a vállalat többi gyárával együtt szervezetkorszerűsítésen megy keresztül. Várhatóan a második félévtől önállósága jelentősen növekszik. Az alapanyagproblémán a vállalat most úgy próbál segíteni, hogy versenyezteti a gyárakat. Kiinduló feltétel: egy tonna cellulózból mennyi hozamot tud biztosítani az adott gyár. Ajövő évre szóló versenyeztetés már meg is történt. Ez az elvileg jó rendszer éppen a szovjet szállítások bizonytalanságain szenvedhet csorbát. Mert hiába van szerződés, a szállítások ütemtelensége várható jövőre is, és ez éves szinten elmaradásokat okoz a termelésben. Az olvasó felvetheti a kérdést, miért nem hoznak máshonnan nyersanyagot. A válasz, ha nem is megnyugtató, de egyértelmű. Egyrészt minden más megoldás drágább. Egy sor finanszírozási, költségproblémákat vet fel. A szovjet szállítások valamikor egyébként is megérkeznek, a plusz nyersanyagmennyiséget emiatt önmagában is finanszírozni kell valamiből. De miből? Emiatt az alapanyag-ellátás a vállalat egészénél hosszabb távon is közös feladat lesz, már csak az államközi szerződések miatt is. A kisszövetkezet a fentiekhez hasonló megoldásban nem reménykedhet. Bizalmát a magyar gazdaság vállalkozásbarát átalakításába, a monopóliuméi lenes törvények megszületésébe, az adott szó és a szerződések becsületének helyreállításába helyezi. S hogy mindez mikor következik be, jóval bizonytalanabb, mint a szovjet cellulózszállítások beérkezése. Addig pedig hajrá lesz, legfeljebb nem év végi. Füle István Sportkesztyűk Fonyódról Sportkesztyűk készítésére szakosodott a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet fo> nyódi üzeme. Tőkés bérmunkában az idei évben hétféle kesztyűből összesen 32 ezer pár készül iítJ'JSZK-beli megrendelésre. A minőségi munka eredményeként 1990-re már több mint 50 ezer pár sportkesztyűre van megrendelésük a fonyódiaknak. /MTI fotó: Kálmándy Ferenc/ I Vegyesvállalat Nagykanizsán Gázmérők gyártására NS7.K- magyar vegycsvállalat alakult Nagykanizsán. A MagyarGázmé- rőtcchnika Kft. a szerződéskötés után egy évvel megkezdte a G-4 típusú mérőberendezések gyártását. A nagy pontosságú mérőműszerekből az idén tizenötezer darabot gyártanak. A betanulási időszak után,az üzem év i százezer mérőműszer gyártására lesz képes. /MTl-fotő/ Még vért is az italért — Szervezők kizárva —Jótett helyébe... TÖBB MEGBECSÜLÉST A VÉRADÓKNAK Sokan mondják: mit vacakolnak a véradás szervezésével, hiszen nem rábeszélés és propaganda, hanem pénz kérdése az is. Ha megfizetnék, úgy állnának sorban a donorok, mint a jegyrendszer idején az üzletek előtt a vásárlók. Sok igazság van ebben, és éppen ez a baj. Meglehetősen széles körű ugyanis az a lumpenréteg, amely térítés ellenében véradásra is vállalkozna, csak azért, hogy megszerezze az italra valót. Igen ám, de a vér életet menthet, és életet tehet tönkre. Külföldi vérkészítmény felhasználása okozott már hazánkban is AIDS-fertőzést. Jól meg kell tehát fontolni, hogy kiket kémek fel véradásra. Csak makkegészséges emberek jöhetnek számításba. Ez az elsődleges követelmény. Nem kevésbé fontos ennél az, hogy a betegek megmentéséhez elegendő donor álljon rendelkezésre. Csupán a feladat nagyságát érzékelendően említjük: a Szolnok megyei vértranszfúziós állomások közel másfél évtizede a szegedi klinikák vérszükségletének kielégítése érdekében Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyékbeli társaikkal összefogva egy dél-magyar- országi régiót alkotnak, és eredményesen látják el feladataikat. A háromezer betegágy ellátásáért érzett felelősség mellett nagy megterhelést jelent a helyi és a megyei vérigények kielégítése. A Vöröskereszt aktíváinak, a vértranszfúziós állomás dolgozóinak, s mindenek-előtt a donoroknak köszönhetően egyetlen esetben sem fordult elő, hogy valamelyik rászoruló ne kapta volna meg a számára nélkülözhetetlen vérkészítményt. Nagy szavak elkerülésével mondható: valóban társadalmi feladat teljesítéséről van szó. Ezért volna magától érthető, hogy a véradók kellő elismerésben részesüljenek. Volt olyan időszak, amikor a vállalatok e tekintetben igyekeztek egymást túllicitálni. Volt, ahol egész napi pihenőt biztosítottak számukra járandóságuk levonása nélkül. Máshol ünnepségeket, vacsorákat, kirándulásokat szerveztek számukra. A Magyar Vöröskereszt is különböző kitüntetésekben részesítette őket. A megbecsülés jelei napjainkban is fellelhetők - bár nem ragyognak régi fényükben. E munka való értéken kezelése ugyanis ott kezdődik, hogy a munkaadók elengedik a donorokat a véradásra, és biztosítják a Vörös- kereszt szervezőinek a munka lehetőségét. Nos, van olyan nagyüzem, ahol egyszerűen nem engedik be a munkahelyre a Vöröskereszt aktivistáit, mondván: szervezzenek műszak után. Igen ám, de akkor mindenki rohan a buszhoz, nagyon kevés emberrel lehet szót érteni. A csoport- és az országos érdek nehezen egyeztethető a munkahelyi vezetők ilyen magatartása miatt. Az is előfordult, hogy a gazdasági vezető megtiltotta a korábban betervezett véradás megtartását. Ilyen esetek arra figyelmeztetnek, hogy a véradók megbecsülése korántsem megfelelő. 1968 óta kiszállásos vérvételkor 4 óra munkaidő-kedvezményt biztosít egy rendelet a donorok számára. Ennek is következetesen érvényt kell szerezni, s megtalálni annak a módját, hogy a véradók az erkölcsi megbecsülésen túl egyéb kedvezményekhez is jussanak, hiszen még az sem áll arányban a megmentett életekkel. Gondolatok a rákról A daganatos betegségek korszerű gyógyítása 1. A korai felismerés = esély a gyógyulásra A "rák" kifejezés valójában csak a hámszövetből kiinduló rosszindulatú daganatok csoportját jelöli. A közvélemény valamennyi rosszindulatú daganat jelölésére használja, ezért az egyszerűség kedvéért mi is ebben az értelemben használjuk, tehát a továbbiakban "rák" alatt értünk minden rosszindulatú daganatot. Elöljáróban egyéb alapfogalmak is tisztázandók. A "daganat" alatt sokan eleve rosszindulatú betegséget értenek, holott ez nem így van! Vannak jóindulatú és rosszindulatú daganatok, és ismertek átmeneti formák is .melyek inkább az előzőekhez állnak közelebb. A fő különbség a jó- és rosszindulatú daganatok között szövettani szerkezetükben, valamint biológiai viselkedés- módjukban van. A jóindulatúak körülírtak, áttéteket más szervekben nem képeznek, eltávolításuk után nem újulnak ki. Arosszindu- latúakra ennek pont az ellenkezője jellemző. A jóindulatú daganatok a gazdaszervezet életét általában nem veszélyeztetik (kivéve, ha elhelyezkedésüknél fogva jelentenek életveszélyt - például bizonyos agydaganatok), a rosszin- dulatúak ezzel szemben, az idő előrehaladtával - kezelés nélkül - a beteg halálát okozzák. Mivel biztosan eldönteni azt, hogy milyen természétű elváltozásról van szó, csak szövettani vizsgálattal lehet, ezért minden daganatot el kell távolítani. A jóindulatúaknál ez egyben végleges gyógyulást is jelent, rosszindulatú daganatok estében - a szövettani eredménytől függően - kiegészítő kezelésre (gyógyszeres, vagy sugárkezelés, stb.) is szükség lehet. Mivel adott esetben a kiegészítő kezelés az egészséges szervezetet károsíthatja, megkezdése előtt minden esetben biztos, szövettanilag igazolt kórismével kell rendelkezni.- Nem igaz, hogy gyógyíthatatlan! -Sokak számára a "rák" fogalom egyet jelent a gyógyíthatatlan betegséggel - ez nem igaz! Idejében felismerve és kezelve az esetek nagy részében a rák meggyógyítható (ellentétben például az AIDS-szel mely napjainkban még valóban gyógyíthatatlan betegség). A lényeg a korai felismerés, melyre van lehetőség, hiszen több év is eltelik addig, amíg egy daganat kialakul, tüneteket okoz; majd újabb évekbe telik, míg a folyamat a szervezetben szétterjedve az eredményes gyógyítás esélyeit lecsökkenti. Lényegében tehát több év áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a rákot korai szakban felfedezzük, s megfelelő kezeléssel az esetek zömében végleges gyógyulást érjünk el. Később, a folyamat előrehaladtával az esélyek romlanak. A BETEG TÁJÉKOZTATÁSA Hazánkban megoldatlan gond a beteg tájékoztatása betegsége természetéről. Az US A-ban például a beteggel közlik, hogy rákos, de arról is tájékoztatják, hogy mennyi esélye van a gyógyulásra. Ezzel szemben nálunk általában nem mondják meg a betegnek, ha rákja van. Előbb vagy utóbb többségük tisztába jön betegségével, viszont sokan vannak, akik nem is igénylik a pontos ismeretet, éppen a ráktól való rettegés tudatában. Ez pedig annak az egyenes következménye, hogy sokan gyógyíthatatlan betegségnek tartják a rákot. Ha minden egyes betegségről pontos ismeretekkel rendelkezne mindenki, akkor sokkal jobban kellene rettegni a tetanustól (halálozása 90 százalék körüli), a hasnyálmirigy elhalástól (halálozása műtét nélkül 100 százalék, műtéttel ennek fele), vagy akármilyen jóindulatú agydaganattól, azÁIDS-ről nem is beszélve, amiből eddig még nem gyógyult meg senki! Fontos tényező a beteg pszichés teherbírása is. Van aki egyszerűen nem tudja elviselni a rákos betegség tudatát. Volt olyan betegünk, aki megmondta, hogy öngyilkos lesz, ha tudomására jut, hogy rákos. Saját gyakorlatunkban a beteget mindenképpen tájékoztatjuk betegsége természetéről abban az esetben, ha nem akar a műtétbe beleegyezni, és szövettani vizsgálattal igazolt rákos betegsége van. A hozzátartozókat természetesen minden esetben tájékoztatni kell. Nagyon kell vigyázni a "hátralevő idő" megjelölésével! találkoztunk már kontrollvizsgálaton olyan panaszmentes beteggel, akinek egy évvel korábban már "meg voltak számlálva a napjai”. (A 2. részben a rákos betegek gyógyításáról, a tünetekről lesz szó.) dr.Csonka Csaba sebész adjunktus Szolnok megyei Kórház I.sz. Sebészeti osztály
