Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-18 / 300. szám

1989. DECEMBER 18. fflÉPtAP 3 Aranyvasárnapon Nem fogyott a banán Jászberényben-Kevés olcsó hús Kunszentmártonban - A tízéves Skála első törzsvásárlé-akciéja- Tiszafüreden több volt a vásárié, mint tavaly ilyenkor - Csendes kutatómunka Jászberényben A jászberényi Skála áruház a 'szomszédban, a városi párt­székházban is jó ikarácsonyi vásárt csinált <N. Zs.) A jászberényi piacnál nagy volt a vasárnapi forgalom. Fenyőfát vásárolt mindenki. A szebbeket a maszek zöld­séges most kétszázért mérte méterenként, szombaton ugyanez csak 150-be került. Piaci árusok kínáltak szép karácsonyi díszeket, asztal­ra valókat, amelyek majd fokozák az ünnepi hangula­tot. A jászsági áfész zöld­ségboltjánál banánt 80-ért, narancsot 60-ért mértek vol­na szívesen, áru volt bőven, a vásárlók zsebében vi­szont kevés volt a pénz. A herényi Skálában — aki a közlekedési káosz ellené­re bejutott oda — bő árukí­nálatot talált. Sokan nézték a szebbnél szebb színes té­véket. Volt ITT Nokkiia, Schneider, és Grundig ké­szülék is. A vevők viszont az olcsóbbakat keresték, — hiá­ba. Egy férfi panaszolta is­merősének: Nagykátán sem­mit se kapott, ezért ruccant át Berénybe. Egy csinos fia­talasszony viszont boldogan szorongatta csomagját, ^ég- nap Hatvanban jártak ered­ménytelenül, ima viszont a divatáru üzletben mindent kapott amit tervezet. A Skála aranyvasárnapi kedvezményes árui — sza­badidőruha, 30-, kamasz- és gyermekpóló 50 százalékkal olcsóbban — hamar gazdára találtak. Apa és leánya hosz- szú listával kezükben bo­lyongtak : nincs megfelelő méretű mellény az öcsire — panaszkodik az ifjú hölgy. Fiatalasszony két kamasz fiá­val elégedetten indul haza. A gyerekeknek sikeresen vá­sároltak egy-egy pár cipőt. Van aki olcsó hajszárítót ke­res ki tartóján, más kazetta­tartóra, olcsó apróságokra vadászik. Mintha csendesebb leitt volna az idei aranyva­sárnap Jászberényben, mint a korábbiak. és nagycsaládosok pedig ezt keresik. Oldalast úgyszólván alig kapni. A lapockát pe­dig az üzemi konyhák mind elviszik. Az aranyvasárnapon fe­nyőfa úgyszólván minimális mennyiségben, bugaci és nagykanizsai őstermelő ker­tészek árusították és egy he­lyi kiskereskedő, 160—250 fo­rintért méterét. Szolnokon megteltek az áruházak Családi bevásárlás Tiszafüreden Aranyvasárnapi hangulat­ban tértünk be Mátyás Jó­zsef 40 éves gépkocsivezető­vel valamint feleségével és két lányával Tiszafüreden a Tisza II. áruházba. A gyere­kek hónapok óta gyűjtöget­ték pénzecskéjüket a szere­tet ünnepére. Szüleiknek, testvérüknek még nagyma­minak, ópapinak is szerették volna ezen a napon itt hely­ben vásárolni. A családfő 5 ezer forintot szánt erre a karácsonyra, hiszen ketten 13 ezret visznek haza. A ru­házati osztályon aztán szét­szóródott a család. Az édes­anya a pizsamákat, a papa a hálóingeket kereste. Volt mindkettőből török import 630—864 forintig. A lányok egyike a reklám bakfis kön­tösöket szemlélte, melyet 400 forintért lehetett megvá­sárolni. A másik nagylány a férfiingek körül álldogált. Volt belőlük bőven 450—900 forintért. A végén a méter- osztályon kapható, diszkó­ban is hordható szoknyára valót vettek. Buzgón válo­gattak a karácsonyi jellegű A Harmónia áruház mű­szaki osztályán hiánycikk és nagyon keresettek a fagyasz­tóládák, hűtőszekrények, a 30 ezer forint alatti színes tévék, a Simson-motorok. Játék, így a közkedvelt Lego kapható. térítők és törlők közül is, melyeket (gondölom) szüléi­kén kívül a nagyszüleiknek is szántak. Utunk innen a 30-as számú Áfész könyvesboltba veze­tett. Anita egy Dáciáról szó­ló könyvet vett apunak. Eri­ka a szakácskönyvek, vala­mint horgolása és kötésmin­tákat tartalmazó könyvek közül válogatott. A 37. szá­mú Áfész cipőboltba becsalta őket a kíváncsiság. Szemmel végigjárták a polcokat. Gyö­nyörű női csizmákat láthat­tak 1050—4500 forintig, de a lányok szemét inkább az import sportcipő vonzotta. Végül betértek a Sztár Áru­házba. Míg ők a gazdag kí­nálat és pénztárcájuk szorí­tása közben inkább már csak nézelődtek, Nagy Miklósné áruházvezetőtől az aranyva­sárnapi forgalomról érdek­lődtem. Megítélése szerint a forgalom jobb volt az ezüst­vasárnapinál, sőt az elmúlt évihez viszonyítva is sokkal több vásárló látogatta meg üzletünket ezen a napon. Az Áfész nagy hentesüz­lete kong az ürességtől. Ami keretárujuk van, ugyan meg­kapják, de ez kevés. A leg­nagyobb gondot okozza, hogy olcsóbb, csontos áruk — fej, köröm, lapocka — nem kap­hatók, az idős nyugdíjasok Kora reggel kicsit riadtan figyeltük Szolnokon a Kul- túrcikk Aruház forgalmát Túri Gábomé vezetővel. Mintha sokkal kevesebben lennének a boltban, mint megszoktuk ilyenkor. A ked­ves fiatalasszony azonban megnyugtatott: egész héten nagy volt náluk a forgalom, rengeteget árultak, csütörtö­kön például félmillió forint értékű játék, sportszer hagy­ta el az áruházait. Most is van bőven minden, a 10 millió forint értékű Legoból még 3 milliót érő árut meg­találnak a vevők. A főutcai Óra- Ékszer boltban egymás hegyén-há- tán várakoztak a vevők. Nem mindenki aranyait ke­resett, bár volt iránta érdek­lődés. Az ajándéknak szép, márkás órák, öngyújtók, bőráruk fogytak. A Centrum­ban zsúfolt volt a műszaki osztály, de ugyanígy a föld­szinten a divatosatályok. Ér­dekes, bogy a parányi tere­ket bérlő magánkereskedők mekkora közszeretetnek ör­vendenek Szolnokon — a Centrumban, de a Skálában is. Ahol különben, — tekin­tettel az áruház fönnállásá­nak tizedik jubileumi évére — július elsejétől bevezették a törzsvásárlók füzetének rendszerét. Most 190 törzsvá­sárló neve került urnákba, s aszerint, hogy 15, 30 vagy 50 ezer forint értékű vásárlást jegyeztek be nevükre a fél­év alatt, — visszanyerhették az értéket vásárlási utal­ványban. Pontosan délben szigorú közjegyzői felügye­lettel egy kenderesi vásárló 15, egy-egy szolnoki 30- illetve 50 ezer forintos vá­sárlási utalványt nyert. Délután már mindenütt számolták az aranyvasárnapi forgalmat. A Skálában a szombati volt az eddigi leg­erősebb, akkor 3 milliónál több maradt a kasszákban. A Centrumban, s az Ideál szaküzletekben is elégedettek voltak a vasárnap is fáradó kereskedők. Mintha ez lát­szott volna a délután pako­lászó utcai árusok arcáij is: soha Szolnokon ennyi utcai árus. — bódés, pavilonos, asztalról áruló — még nem volt, mint ezen az aranyva­sárnapon. KE—JJA—VI—SJ Ki nyer ma? |— Törzsvásárlók a {Skála tízéves jubileumi sor­solásán - —190 pályázó közül háromnak jó karácsonya lesz az áruház jóvoltából: 15-, 30-, és 50 ezret érő vásárlási utal­ványt nyertek (M, J.) Kunszentmártonban kevés a fenyőfa Beszéljünk róla! Decemberi tavasz avagy tessék rendnek lenni Fura decemberi tavasz ez. Itt állunk karácsony előtt — mit állunk, itt futkáro- zunk az ajándék után — és akkor ránk köszönt plusz 10—15 fokkal ez a nap. Szolnokon, majdnem a város központjá­ban található egy tér, Várkonyi Istvánról nevezték el. E Zagyva-parti fás, bokros terecske mögött igen sokan felfigyelhet­nek az arra járók egy kaptárokkal teli, vontatható járműféleségre. Talán innen repült ki az a méhecske, amelyik megfü- rödni a napfényben megpihent az ablak párkányán. Micsoda világ! December 16-a szombat és egy virágkereső itt piheg a festett desz­kákon. Olcsó fordulat lenne azon lamen­tálni, hogy lám, a jámbor állat tévedett, hiába tűnik úgy, hogy ragyog a Nap, a tavasz messze van. Szóval olcsó fordulat lenne, virágnyelven elmondani ennek kapcsán azt, hogy a politikai közállapo­tok még nem az igaziak. Noha elkezdő­dött az átalakulás, de ma még bizonyta­lan a jövő, amint bizonytalan a jelen is. Nincs szükség méhecskékre, nincs szükség virágnyelvre, mindenféle áttételes utal- gatások nélkül elmondható: a mai közál­lapotok még nem az igaziak, elkezdődött az átalakulás, terhekkel és megpróbálta­tásokkal teli folyamata, de a jövő bi­zonytalan, mint a jelen is. A példa: a vevőkhöz hasonlóan már csak az eladók ténferegnek jobban az áruházban, ahol máskor példás rend. ka­tonás fegyelem uralkodik. Bensőséges diskurzusban megtudom a miértre a vá­laszt: valami zűr van a főnökök körül. Valami. Pontosan a beosztottak sem tud­ják, csak érzik, laza a gyeplő és ha va­lamelyik kisfőnök mégis szóvá teszi oly­kor a vevők feletti trécselést, akkor elég csak megjegyezni, ne legyen a plafonon, mert lehet, hogy holnapra leesik. Másik példa: ebben a nagyüzemben dolgozott egy rumrabló. Meg ne kérdez­zék tőlem, mit is jelent pontosan a ne­ve. Egy rövidítés, ami a rugalmas mun­kaidővel kapcsolatos, tartalma valami ilyesmit fémjelez: mindenkinek kiadnak egy személyre szóló kis kártyát, amit a dolgozó amikor beérkezik, s amikor távo­zik, becsúsztat a számítógép adott reke­szébe. Az pedig személyre szólóan rögzíti a benntartózkodás időtartamát, és min­denki akkor jön, s akkor megy — egy a közösség megszabta korlátokon belül, ami­kor akar. Nem szalag mellett ügyködnek a dolgozók, szuverén alkotó embereknek titulálják őket — és egyébként is, nem a jelenléti ív vezetése a fontos, hanem a le­dolgozott órák száma és még ennél is fon­tosabb a munka. Mit lát ebből egy kívül­álló? Azt, hogy ide — mármint a gyárba — állandóan jönnek és innen állandóan mennek. No nem, ez így nem megy! El a számítógépijei! Majd kontrollálja a dol­gokat a rendész, egy ember mégiscsak megbízhatóbb a gépnél. Szokták mondani a béke és a rend létrejötte valahol belül kezdődik, pedig a példa mutatja, dehogy. Kívülről kell hatni a dolgozóra. Tessék rendnek lenni. Volt, nincs rumrabló. Szóval, ki ezért, ki azért rendre vá­gyik. Van aki a köztársaság ideiglenes el­nökétől, van aki a_ kormánytól vagy ma­gától a kormányfőtől várja, hogy a dol­gok úgymond rendeződjenek. Azt hiszem ennyi állásfoglalást, ennyi felhívást nem közöltek az utóbbi években a lapok talán összesen se mint az idén. Ha versenyt ren­deznének a miniszterelnökök között és a tét az egy kormányfőre jutó levélmennyi­ség lenne, minden bizonnyal Németh Miklós vinné el a pálmát. S ez nem jó, mert a levélírók többsége még mindig azt gondolja,, hogy a miniszterek taná­csának elnöke egyszemélyben képes lépni az összes hozzá intézett ügyben. Nem ké­pes. Megszűnt az, hogy megfenyegetnek egy intézményt, egy gyárat, vagy éppen egy szerkesztőséget azzal: ha nem intéz­kednek, írnak a főtitkár (első titkár, tit­kár stb.) titkárságának. A levelek száma, gyanítom az elkövet­kezendő hetekben még inkább szaporodni fog. Halljuk, sokasodnak az aláírások a lakáskoncepció ellen, s bizonyára többe­ket levélírásra — jó esetben csak ■— bír­nak a növekvő terhek. Tegyük hozzá, a levelek keltezése 1989. december vége, a gondok keletkezésének, felhalmozódásának időpontja, időszaka nem erre a dátumra esik. Bár a hírek szerint, több mint 40 milliárd forinttal próbálja enyhíteni a terheket az állam vezetése, ez bizonyára nem lesz elegendő, csak a legnehezebben élő rétegek gondjainak csekély enyhítésé­re. Félő: ahogyan már arra volt koráb­ban példa, lesznek olyanok, akik éppen emiatt szociáldemagóg jelszavakkal rend után kiáltanak. Természetesen a maguk által elképzelt fegyelemért, berendezke­désért festenék át a sokszínű politikát egyszínűre, amelyben nincs csak egyfaj­ta vélemény, amelyben nincs „más”, amelyben egyfajta rend van és egyfajta rendelkezés. Vasárnap délután december 17-én már felkerekedett a szél. Nem tudom, hogy ilyenkor a méhek mit csinálnak, vajon tudomásul veszik-e: még nem jött el az idejük. Jó ez a széT, mert figyelmezteti a megzavarodva kibújni készülő rügyeket: vigyázni kell. A hideg hetek még nem múltak el. Hajnal József Autóipari egyesülés AUTOCOOP néven autó­ipari egyesülést alakított 9 magyar vállalat azzal a cél­lal, hogy megtöbbszörözzék a hazánkban gyártott alkat­részekért behozható sze­mélyautók számát, és job­ban alkalmazkodjanak a gazdasági életben bekövet­kezett változásdkhoz. Az egyesülés alapokmányát a Budapesti Kéziszerszámgyár, a Pest Megyei Műanyagfel­dolgozó Vállalat, a Schuler írószer Vállalat, a budapes­ti Kismotor és Gépgyár, a Csepel Autó Dugattyú és Dugattyú Gyűrűgyár, a bu­dapesti Elzett Zár- és La­katgyár. a Salgótarjáni Sík­üveggyár, a sátoraljaújhelyi Elzett-Certa Zárgyártó Prés­öntő és Szerszámkészítő Vállalat, a Bakony Fém és Elektromos Készülék Művek képviselői írtak alá. Az egyesülést a külpiacon történő közös fellépés, az összehangolt tevékenység to­vábbi fokozása is indokolja. Az együttműködés kiterjed a termelés harmonizálásá­nak finomítására, a legked­vezőbb belföldi értékesí­tésre. Az alkatrészeket gyár­tó vállalatok — az önálló külkereskedelmi jog érvé­nyesítésével — magasabb bevételt kívánnak elérni, és a közös fellépéssel az ed­digieknél közvetlenebbül akarják védeni gazdálkodá­si érdekeiket. Szombaton dél­előtt a Megyei Művelődési és If­júsági Központ­ban népdalének- lő versenyt ren­dezett Kodály Zoltán születésé­nek 107. évfordu­lója tiszteletére a Megyei Pedagó­giai Intézet. Az általános iskolás gyermekek részé­re szervezett nép- díaléneík lést két korcsoportban bo­nyolították le. Külön az allsó ta­gozatosoknak, és külön a felsősök­nek. A megye kü­lönböző települé­seiről közel 100 gyermek vett részt a vetélke­dőn. Az alsó tagozatosok kor­csoportjából a hat legjob­ban énéklő gyermeknek Búzás Dóra Torökszentmik- lós Bethlen úti iskola, Jakus Anita kenderes, Cseppentő Katalin Tiszaroff, Kereszte­si Anikó Jászkisér, Juhász Györgyi Szolnok Kodály is­kola, Németh Péter Jász­apáti Beloiannisz úti iskola. A felsősök közül pedig Ul- viczki Györgyi Űjszász, He­gyi Anita. Mezőtúr 1. sz. is­kola, Monoki Mariann Kis­újszállás Kossuth téri isko­la, Cseppentő Anita Tisza­roff, Herczeg Ákos Karcag­Bereíkfürdő, Gonda Erzsé­bet Tiszaföldvár Belterüle­ti iskola. A zsűri véleményét a ver­senyről Buday Péter, aKÖ- TA megyei elnöke így fog­lalta össze: „Öröm volt hall­gatni ezeket a gyerekeket, hiszen teljes mértékben elénk tárult az a nagyon szép népzenei anyag, amely hazánk kultúráját oly gaz­daggá teszi. A gyermekek szép éneklése mellett külön dicséret és köszönet illeti az őket felkészítő pedagóguso­kat, akik nagy hozzáértés­sel segítettek megfelelő da­lokat kiválasztani,” Megyei népdaléneklő verseny A legjobb hat énekes közé egyetlen fiú a jászapáti Németh Péter került be

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents