Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-18 / 300. szám

4 1989. DECEMBER 18 IA szerkesztőség postájából I Kunhegyesen marad a teho Töröljék el a tehót címmel közöltük december 4-én azt a levelet, mely a „Kunság Népe Tsz nyugdíjas klub ve­zetősége” ellenjegyzéssel ér­kezett hozzánk. Olvasóink észrevételére a Kunhegyesi Városi Tanács megbízott el­nöke többek között a követ­kezőket válaszolta. Az igazgatási osztály meg­állapította, hogy a bead­ványt aláíró kilenc ve oltárom személy között huszonhá­romnak nincs tehófizetési kötelezettsége, negyvenket- ten jelentősebb földterület­tel is rendelkeznek, s akadt közöttük, akinek emellett 11 399 forint nyugdíja van.. Ettől függetlenül — kollek­tív és demokratikus döntés­hozatal érdekében — úgy in­tézkedtem, hogy a közérde­kűnek minősített javaslatot állásfoglalás végett terjesz- szük a városi tanács decem­ber 7-i ülése elé. Az előter­jesztés kitért a közérdekű javaslatban felsorolt vala­mennyi fontos kérdésre. A nyoletantermes iskola meg­építése nem szerepelt a cél­kitűzések között, csupán az építés előkészítésének támo­gatása. Ez meg is történt annyiban, hogy beruházás tanulmányterve elkészült, és az a tanács rendelkezésére áll. Megvalósítására azonban belátható időn belül nem kerülhet sor — figyelemmel a jelenlegi és a várható pénzügyi lehetőségekre. Közműfejlesztés esetén a 30 százalékos jövedelemadó- kedvezményt sajnos csak azok.vehetik igénybe, akik jövedelemadót fizetnek. Ez a kérdés nem tartozik a ta­nács hatáskörébe. A nyug­díjasok és nagycsaládosok gondjaival viszont differen­ciáltan foglalkozunk. Megemlítem, hogy 1986- ban négyszázhetveniketten, 1987-ben kétszázötvenegyen, tavaly négyszáznegyven né­gyen, az idén pedig kétszáz­negyvennégyen kaptak men­tesítést a teho fizetése alól. Falugyűléseken, tanácsta­gi beszámolókon és más ta­nácsi fórumokon rendszere­sen tájékoztattuk a lakossá­got a tehóról tervezett fel­adatok megvalósulásáról: A Kossuth Üti Általános Is­kola szociális helyiségeinek megépítése 2,6 millió fo­rintba kerül, az Árpád kör­út szilárd burkolatára eddig 11 millió forintott költöt­tünk. A tehóból tervezett bevé­tel — a középtávú tervidő­szakban — összesen 8,2 mil­lió forint. Ha ezt összehason­lítjuk a megvalósult célok bekerülési összegével, a 13,6 millió forinttal, nyilvánvaló­vá válik, hogy már eddig is ■lényegesen többet fordítot­tunk a kijelölt célokra, mint a teho összege. A városi nyugdíjasklub vezetője felszólalásában cso­dálkozását fejezte ki a be­advánnyal kapcsolatban, és hangsúlyozta, hogy náluk — a jóval jelentősebb létszámú tagság körében — fel sem merült ilyen jellegű prob­léma. A klub tagsága nevé­ben kijelentette, hogy he­lyeslik a városi tanács fej­lesztési politikáját, törekvé­seit, és egyetértenek azzal, hogy a városban a fejlődés nem torpanhat meg. A városi tanács testületé — egyhangú szavazással — a területfejlesztési hozzájá­rulás további fenntartása mellett döntött, ami azt je­lenti, hogy Kunhegyesen utolsó alkalommal 1990-ben kell tehót fizetni. A lakos­ság és a tanácstagok többsége előtt világos, hogy a mosta­ni helyzetben — a korábbi időszakban elkövetett — sú­lyos mulasztás következmé­nyeit kell pótolni, ezért gyakran erejükön lehetősé­geiken felüli áldozatokat is vállalnak. Ez jutott kifeje­zésre a teho feletti egy­hangú döntésben. S a leg­nagyobb elismeréssel szól­hatok arról a fegyelmezett állampolgári magatartásról, amelyet a lakosság a tele­pülésfejlesztés érdekében, az egyébként kezdettől népsze­rűtlen tehó fizetésével is ta­núsított. Szelekovszky István mg. tanácselnök Megaláztak a Szolnok KBC-ben December 13-án 16 óra­kor a Szolnok ABC-ben vá­sároltam. Bár ne ttettem volna! Miután fizettem, az áru­ház egyik dolgozója — ké­résemre később megnevez­te magát — felszólított, hogy kövessem az irodá­ba, ellenőrzésre. Arra sem hagyott időt, hogy a visz- szakapott pénzt eltegyem. Kosaramat kiragadta a ke­zemből, és követnem kel­lett — idegességtől re­megve — a zsúfolt bolton át, az ismerősök, munka­társak meghökkent tekin­tetének kíséretében. A nagy ügybuzgalommal és lelkiismeretességgel vég­zett szatyortúrkálás nem hozta az általa remélt eredményt. Mint megtudtam, meg­aláztatásom alapja egy is­meretlen vásárló (?) beje­lentése volt, aki két Nesca- fét vélt látni a kosaram­ban, s csak egyet fizettem. Egyért, mert nem volt több, de ha mégis kettőt rakok bele, vásárlás köz­ben miért ne tehettem vol­na vissza a polcra az egyi­ket? Elszomorító, hogy ez egy kereskedőnek (?) meg sem fordult a fejében. „Jóakarómat nem tudták megnevezni, kérésemre szembesíteni sem tudták velem, hisz ez számukra már lényegtelen volt. A cél: egy 100 forintos kávé megmentése — akár egy becsületes vásárló megalá­zása árán is. Ügy látszik, hogy a névtelen rágalma­zók a Szolnok ABC-ben még megkeseríthetik a be­csületes emberek életét. Vásánlgtársaimnak azt ajánlom, hogy ide csak táska és szatyor nélkül, ki­fordított zsebekkel térje­nek be. Esetemet azért tárom a nyilvánosság elé, mert a négyszemközti bocsánatké­rés nem kárpótol az elszen­vedett megaláztatásért. Horváth Jánosné Szolnok adott elő, és gyönyörködhet­tünk a pergő táncokban, me­lyeket Pesti Ildikó és Balogh József tanítottak be. A 82 éves Hegedűs Jánosné nótái­val megható érzéseket vál­tott ki bennünk, majd a hagyományőrző Pávakör műsorával ért véget a kel­lemes, élményt nyújtó ren­dezvény. Enyedi Antalné Öcsöd Nyitottabb szemmel porlyázzanak Tudomásunk szerint kör­nyezetünk- és a közterület védelmében állították mun­kába a közterület-felügye­lőket. Sajnos az a tapasztala­tunk, hogy éppen ott nincse­nek, ahol a legnagyobb szük­ség lenne rájuk. Egyszerű dolgokba útón-útfélen bele­kötnek, mint például abba, hogy a kutya — a bérház előtt — póráz nélkül fo­gyasztja el a napi csont- adagját. Ugyanakkor nem veszik észre, hogy ebben az utcában (Széchenyi lakóte­lep, Orosz György u.) a ga­rázssor melletti árokba ön­tik a szemetet. Ahogyan azt sem látják, hogy a központi vasútvonal mentén egyre hatalmasabb a szemétkupac; a lakótelep játszóterén facö- löpöket fényes nappal csá­kányozták ki, s melegedtek mellette a garázda embe­rek... Belátjuk, hogy nem le­hetnek ott mindenütt, nem érhetnek tetten valameny- nyi szabálysértőt, garázdál- kodót, de az olyan esetek­ben, amit mindenképp látni­uk kell, intézkedjenek. Tóth Gyula Szolnok Egyenlő teherviselési A december 18-i Ország- gyűlés elé kerülő tervezetben szerepel többek között, hogy 1990. január elsejétől maxi­málni kell a nyugdíjak ösz- szegét; a legmagasabb 25 ezer forint lehet; a korábban megállapított és ennél na­gyobb nyugdíjak visszavo­nása azonban nem célszerű, mert együttes összegéből a kisnyugdíjasoknak legfeljebb 1—2 forint emelést lehetne adni... — utaltak rá a de­cember 2-ai számukban, „Ér­je be ennyivel!” cím alatt. Ezzel kapcsolatban — a tu­domásomra jutott adatok birtokában — számításokat végeztem, s a következő eredményre jutottam: A 20 ezer forint feletti nyugdíja­sok száma jelenleg 468 ezer. Javaslom a magas nyugdí­jak adóztatását, hiszen ha átlagosan 23 ezer forint nyugdíjat veszünk alapul, egységesen a legalacsonyabb adókulcsot, a 15 százalékot alkalmazva, az évi adóbevé­tel 11 milliárd lenne. A nettó nyugdíjuk így is meg­haladná a 21 ezer forintot. Ha a 10 és 20 ezer közötti nyugdíjakat is hasonlóan adóztatnák, az további 2,5 milliárd forint bevétellel járna. E számok egyértelmű­en bizonyítják, ha kis rész­ben osztanák is széjjel, nem 1—2 forintot jelentene az alacsony nyugdíjasoknak. Nem tudom ép ésszel fel­fogni, hogy a táppénz, a munkanélküli segély, a gyed adóköteles, holott azok kap­ják, akik jóval rászorultab- bak, mint a magas nyugdíj'- jal rendelkezők. Ezúton említem meg, hogy nem értek egyet Szűcs Béla Mentjük a társadalom vám­szedőit, kiskirályait? című, december 4-i levelének min­den gondolatával, mert a szélsőséges és az indulatok által vezérelt követelések, cselekedetek nem a gazda­sági kibontakozás irányába hatnak. Így például azzal, amikor azt írja, hogy ,,....a magas nyugdíjukat a mai létminimumban állapítanák meg, és vagyonuk — amit a nép munkájából és pénzéből duzzasztottak — elkobzása mellett éljenek meg úgy, mint sok ezer létminimum alatti állampolgár”. Abban viszont egyetérthetünk, hogy az egyenlő teherviselés része az állampolgári egyenjogú­ságnak, és ez alól már ne vonhassa ki magát senki, azzal, hogy neki szerzett jo­gai vannak. Remélem, hogy valame­lyik párt támogatja — a szá­mításokkal alátámasztott — kezdeményezésemet, azt programjában szerepelteti majd. Miskolczi László Szolnok A Mezőtúri Fonalnemesítő és Szőnyegszövő Háziipari Szö­vetkezet fegyverneki részlegében ötvenegy ügyes kezű asz- szony /torontáli szőnyeget \sző — jközte faliképet is. Terméke­ik 90 százalékát exportálják, jórészt Olaszországba viszik Fotó: Mészáros Hozzászólás cikkeinkhez Mi szeretni és dolgozni tudunk Énekszó-muzsika-tánc Szárnyalt a dal, perdült a szoknya, csattantak a tenye­rek december 9-én az Öcsö- di József Attila Művelődési Házban, amikor a környező műkedvelő csoportok közre­működésével rendeztek itt szórakoztató műsort. Nagy sikerrel mutatkozott be a helyi általános iskola ötven tagú énekkara — t Enyedi Dezsőné vezetésével, amikor a Parasztkantátával és szebbnét-szebb népdalok­kal köszöntötte a közönséget. Felléptek: a cserkeszőlői fia­talok, citerával 'kísért műso­rukat Bállá Tibor vezette, a gyermek és felnőtt citeraze- nekart pedig Csonki Sándor, A Zene-Bona együttes szí­vünkhöz közel álló dalokat Megdöbbentett az a ször­nyű tragédia, amit az Élt 33 évet című cikkben olvastam — keserves sírás közepette —, a Néplap december 6-i számában. Ugyanakkor me­legséggel öntött el az írás­ból sugárzó, mások tragédi­áját mélyen átérző család- és emberszeretet. Talán most van a legnagyobb szüksé­günk az érzelemre ható, el­gondolkodásra késztető írá­sokra. Mert hiába olvasunk a sok-sok párt megalakulá­sáról, mi egyszerű emberek, egyikbe sem ülünk. Mi csak szeretni tudunk és dolgozni — akkor is, ha becsületes munkánk gyümölcséből már- már alig tudunk megélni. A cikkben szereplő anya és feleség elvesztésének tra­gédiáját elszenvedő család is nagyon keservesen és sok mindent nélkülözve építette házát nevelt gyermekeket. Az apa otthonteremtésért, IA tárgyalóteremből j Másodállásban segédkezett a lopásoknál Noha a 32 éves karcagi Barkóczi Gyula 1987 febru­árja óta zenészként dolgo­zik, úgy tűnik, az innen ka­pott havi járandóság kevés­nek bizonyult. Éppen ezért másodállábban személyszál­lító kisiparosságot is vál­lalt, hiszen egy Dácia gép­kocsival rendelkezik. Mind­ez eddig dicséretes igyeke­zet, elvégre az ember úgy próbálja megduplázni a fo­rintjait, ahogyan tudja. Bar­kóczi azonban a pluszjöve­delem elérése érdekében furcsa utat választott, mi­vel egy tíztagú tolvajtáirsa- ságnak szállította éjszakán­ként a lopott termékei. Ter­mészetesen nem ingyen, ha­nem ahogyan ő mondta bor­ravalós fuvarért, mégpedig nem egyszer, többször is. Ez a motorizált éjszakai lopássorozat 1988 őszétől no­vember végéig tartott, amelyben a 31 éves, többszö­rösen büntetett karcagi Csu- kodi László, a szintén több­szörösen büntetett 25 eszten­dős karcagi Kábái István és a 34 éves kunmadarasa Szendrei István köznyelven fogalmazva: egyaránt vasta­gon benne volt. Ebben az esetben is beigazolódott a régi mondás, amely szerint alkalom szüli a tolvajt. Márpedig ez az alkalom tál­cán kínálkozott. Ugyanis 1988 őszén ők hárman — majd később mások is csat­lakoztak hozzájuk — kiderí­tették, hogy a TITÁSZ kar­cagi üzemegységének a Ma- darasi út melletti területen, a szabad téren olyan kábel- csatlakozók hevernek, ame­lyek darabonkénti ára 2 ezer 780 forint. Miután arról is meggyőződtek, hogy ide bejutni nem különleges tu­domány, ráadásul éber őr sem fenyegeti a rendhagyó éjszakai látogatást, a legel­ső alkalommal huszonöt­harminc csatlakozót szed­tek össze. Ezeket a közeli er­dősávba vitték kerékpáron, zsákokban, ahová éjfél kö­rül érkezett Barkóczi, akii az egészet a három szervezővel együtt Kunmadarasra fu­varozta. Itt az elkövetők az alkatrészek műanyag részeit, csatlakozóit leszerelték, és az így megmaradt rezet el­adták Bata Pál színesfém­gyűjtő magánkereskedőnek. Ezzel az éjszakai túrával mintegy 80 ezer forint kárt okoztak a TITÁSZ-nak. Jól jött a forint, dehát ennyi nem volt elég, ezért is­métlődött az akció, amelyik­ben már mások is részt vet­tek. Az újabb okozott kár 111 ezer 200 forint (a bíró­ság iratai, aktái szerint mindez nem térült meg, sőt az ezt megelőző 61 ezer 160 forintos kár sem). Egy szó mint száz, 1988. december 2- ig 140 értékes, ellopott ká­bel bánta, hogy nem ügyel­tek rá eléggé, noha nem szá­mít olcsó mulatságnak, el­végre mint korábban szó volt róla, a darabonkénti ára 2 ezer 780 forint. • Mivel ez a tíztagúra duz­zasztott társaság a könnyű pénzszerzési lehetőségről nem tudott lemondani, nyilvánva­ló, hogy útjuk végülis a rendőrségre veze­tett. Ügyüket első fokon a Karcagi Városi Bíróság, majd később a Szolnok Me­gyei Bíróság tárgyalta, ahol társtettesként, folytatólago­san, bűnszövetségben, üzlet­szerűen, jelentős értékre el­követett lopás bűntette mi­att Csukodi Lászlónak 2 év 8 hónapot, Kábái István­nak 3 évet, Szendrei Ist­vánnak 2 év 6 hónapot, Bu­rai Lászlónak 1 év 11 hóna­pot, Zuzman Lászlónak 1 év 2 hónapot, Burai Gyulának pedig 1 év 6 hónapot kell a rácsok mögött tölteni. To­vábbi négy vádlott felfüg­gesztett szabadságvesztést kapott. Ebben részesült a szállítgatá&t végző Barkóczi Gyula is, igaz neki 8 ezer forint büntetést is tizenöt napon belül ki kell fizetnie. Bata Pál pedig, aki az érté­kes kábeleik felvásárlását vé­gezte, másfél év felfüggesz­tett börtönbüntetést, vala­mint 15 e|er forint büntetés megfizetését kapta. Az ítéle­tek jogerősek. Az akták természetesen ezennel befejeződtek, de az újságolvasókat bizonyára afféle kíváncsiság is foglal­koztatja: vajon miféle kö­vetkezményekkel járt ez a nagyarányú, hónapokig tar­tó lopássorozat a TITÁSZ karcagi kirendeltségén. Ne­vezetesen változott-e az a tény, hogy az értékes da­rabokat olymódon tárolták, hogy gyerekjáték volt onnan elvinni őket. Mert ha min­den maradt a régiben, azt hiszem;, kis idő elteltével meglehet, újabb vállalkozók próbálkoznak... D. Sz. M. boldogulásukért kényszerült átmeneti külföldi munkavál­lalásra, a családtól való tá­vollétre. Bár nagyon elszomorított, ami ezzel a családdal tör­tént, mégis boldog vagyok, hogy megismerhettem egy olyan édesapát, aki annyira tud szeretni... Biztos va­gyok benne, hogy becsülete­sen felneveli gyermekeit. Tiszta szívemből kívánom, hogy próbáljanak sorsukkal megbékélni, és érezzék a karácsony melegét... Surányi Andrásné Tiszaszentimre Szerkesztői megjegyzés December 14-én, Hozzá­szólás cikkeinkhez rova­tunkban, a Hallgattassák meg a másik is — Az érem zeneiskolás pajtások felőli oldala cím alatt azt ígér­tük, hogy e számunkban az Űttörőház munkatársainak véleményét is közöljük. Te­kintettel arra, hogy időköz­ben — az illetékesek bevo­násával — megkezdték a tárgyalásokat, akkor térünk vissza a témára, és tájékoz­tatjuk olvasóinkat, amint ér­demleges döntés születik az ügyben. Szerkesztői Szenetek S. András, Tiszafüred. Ol­vasónk követelheti elmaradt bérének kifizetését, mivel nem telt le a 3 éves elévü­lési idő. Ha a vállalatánál vita merülne fel e kérdés­ben. panaszával forduljon a munkaügyi döntőbizottság­hoz. B. I.-né, Jászberény. In­tézményben (bölcsőde, óvo­da. napköziotthonos óvoda, csecsemőotthon, egészség- ügyi gyermekotthon stb.) el­helyezett gyermek után gyermekgondozási segély nem jár. Ez a korlátozás nem vonatkozik a felsőok­tatási intézmény nappali ta­gozatos hallgatójára, illetve a gyermekgondozási segély mellett munkát vállalóra, ha a gyermekét bölcsődében, óvodában vagy napköziott­honos óvodában helyezi el. Nem tekinthető intézményi elhelyezésnek, ha a gyermek csak rehabilitációs célú foglalkoztatásban vesz részt. összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents