Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-13 / 296. szám
4 1989. DECEMBER 13. Beszélő számítógép Szegeden A szegedi Somogyi Könyvtárban beszélő számítógépet helyeztek üzembe. Az egy pályázaton nyert pénzből, valamint öt szegedi nagyvállalat támogatásából megvásárolt, a KFKÍ-ban gyártott berendezéssel a vakokat és a gvengénlátókat tanítják meg a számítógépek kezelésére. Képünkön Fazekas Mátyás vak zenetanár Szots Katalin, a hangoskönyvtár vezetőjének segítségével ismerkedik a Brailab Pus-77 típusú beszélő számítógéppel. /MTI fotó: Németh György/ CSAK A JELVÉNY MARADT KÖTELEZŐ Búcsúa12ponttól,a vörösnyakkendőtől? A gyerekek kezében van az úttörőmozgalom sorsa Rendkívüli, előrehozott konferenciát tartott november végén az úttörő szövetség. A X. úttörővezetői konferencia szakított az eltelt négy évtized mozgalmának hibás, sokszor formális, sematikus gyakorlatával, amelynek alapján ítélte meg a közvélemény a szövetség munkáját. Az igazsághoz tartozik azonban az, hogy a 40 esztendő alatt a mozgalom olyan értékeket is létrehozott, amelyek méltóak a megőrzésre és jó alapot adnak a megújuláshoz, a szervezet átalakításához. Hogy milyen lesz ez az átalakítás, az a jövő évi következő konferenciáig dől el. A korábbi gyakorlattal szakítva a konferencia ugyanis csak a lényegi kérdésekben hozott állásfoglalást. Ezek között szerepel többek között, hogy a szövetség önálló gyermekmozgalommá akar válni, de együttműködik mindazokkal a szervezetekkel, s támogat minden olyan erőfeszítést, amely a gyermekek érdekeit, helyzetük javítását szolgálja. Nem vállalja azonban a gyermekkorosztály egyedüli, kizárólagos képviseletét. Ugyancsak az állás- foglalásban olvasható, hogy kiemelten fontos "szövetségesnek" tekinti a mozgalom a családot, s kész jó kapcsolatokat kialakítani a szerveződő más gyermekszervezetekkel. Az országban jelenleg összesen nyolcezer diák tagja az újjáéledt cserkész mozgalomnak. A konferencián résztvevő úttörővezetők úgy határoztak, hogy ezentúl nem lesz országosan kötelező egyenruha, s a gyermekközösségek maguk döntenek arról is, hogy milyen legyen a nyakkendő. Nem kötelező a 12 pont, helyette a közösségek határozzák meg "törvényeiket". Jövő szeptembertől egységes évi 50 forint lesz a tagdíj, amely azonban teljes egészében az adott közösségeknél marad. Ugyancsak a csapatok döntik el, hogy továbbra is használják-e a kisdobos, illetve úttörő megkülönböztetést. Amozgalom jelvénye az egyetlen, amely változatlanul kötelező, s a szervezethez való tartozás egységes szimbóluma. Mindezek persze a mozgalom formális jegyeinek változásai lesznek, ha lesznek, hiszen a gyermekközösségektől függ, hogy választanak-e másik egyenruhát vagy megmaradnak a hagyományosnál, s felcserélik-e a vörös nyakkendőt. Ennél sokkal fontosabbak a tartalmi változások. A konferencia az eddiginél jóval tágabb szerveződési lehetőséget szavatol a kisdiákoknak, divatos szóval élve: zöld utat biztosít az alulról történő szerveződéseknek. A közösségek működhetnek a jelenlegi formákban, de kitalálhatnak, megvalósíthatnak másfajta csoportosulásokat is. Ugyancsak a mozgalom tagságáé a döntő szó a szövetség különböző szintjeinek meghatározásában, nevezetesen a városi, megyei úttörő- elnökségek létének, létszámának, feladatkörének eldöntésében. Az elkövetkezendő egy év minden bizonnyal átmeneti korként íródik majd be a szövetség történetébe. Adott a lehetőség a legér- dekeltebbek, a gyerekek számára, hogy olyanná alakítsák az úttörőmozgalmat, amelyben jól érzik magukat, amelyhez önként, mindenfajta vélt vagy valós "kényszer" nélkül csatlakozhatnak. Csak tudjanak élni a lehetőséggel! A szövetség egy év múlva ismét konferenciát tart, amelyen összegzik majd, hogy "mire mentek" az alulról történő szerveződéssel, s meghatározzák a hogyan tovább? feladatait. Addig a megszűnt országos tanács helyett egy ügyvivő testület áll a mozgalom élén, amelynek tagjai közé választották Görömbei Zoltánt, Szolnok megye megbízott úttörőelnökét is. Alakult emellett egy ellenőrző bizottság, amelynek Mihályi István, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője is tagja lett tg BESZÉLGETÉSEK 2000 KÖRÜL di Szőcs Géza: Világnézetem kulcsfogalma a szabadság Szőcs Géza fró és politikus 1953-ban született Marosvásárhelyen. Magyarirodalom-taná- ri diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. Sütő András javaslatára 1979-80-ban Herder ösztöndíjas lett Bécsben. Sokfelé utazott, Jeruzsálemtől Torontóig. Dolgozott mint kétkezi munkás, irodalmi referens, újságíró, irodalomtanár. 1981-től megjelenő az Ellenpontok című földalatti politikai kiadvány egyik szerkesztője volt. Mert szembe fordult a romániai hatalmi erőszakkal, a titkosrendőrök lefogták és bántalmazták. Nemzetközi tiltakozás hatására engedték szabadon. Egy hónapig feküdt kórházban, életveszélyes állapotban. 1985 őszétől gyakorlatilag már háziőrizetben tartották. A nemzetközi közvélemény nyomására útlevelet adott kezébe a hatóság és kiutasították Romániából. Jelenleg a Szabad Európa Rádió budapesti szerkesztőségének vezetésére akkreditált képviselője a SZER-nek.- Körözőplakát készül című versedben találójellemzést adtál külsődről. Utólag mivel egészítened ki?- Különös ismertetőjegyek megfogalmazása általában azok dolga, akik követnek, keresnek, felkutatni akarnak valakit. Életemben nem egyszer voltam kilátástalannak tűnő helyzetben. Soha nem hagyott cserben egyfajta humorérzék, derű és bizakodás. Ismétlem, egészen reménytelen helyzetekben sem. Leginkább ez különböztethet meg az emberek legtöbbjétől. Talán olyan adottság ez, amely velünk születik, de valamiért elfojtás alá kerül. Pedig mindannyiunkban megvolna a képesség, hogy felszínre hozzuk a túlélésnek, a túlélésben való bizakodásnak ezt a sokszor irracionális hitét.- A Romániában élő nemzetiségek például ki tudják várni ezt az időszakot?- Azt hiszem, Európában váratlanul annyira felgyorsultak az események, hogy ma már erre kedvező választ adnék. Egy évtizeddel ezelőtt úgy tűnt, hogy a kelet-európai rendszereket nem lehet megingatni. Az elmúlt néhány évben történtek viszont arra mutatnak, hogy képtelenség lesz Európában elképzelni egy olyan berendezkedést, amely nyilvánvalóan ellentétben áll azokkal a politikai, gazdasági, kulturális, jogi rendezőelvekkel, amely elvek az európai társadalmak többségét kormányozzák és kormányozni fogják. Romániának nincs más választása, mint lazább vagy szorosabb szálakkal ahhoz az Európához kötődni, amely nem tűri az emberellenes gyakorlatot.- Kizárod annak lehetőségét, hogy úgy elszigetelődik mint Albánia?- Kizárt dolognak tartom, több okból is. Itt van a fenyegető gazdasági kollapszus. Románia nem tudja magát függetleníteni a nemzetközi gazdasági vérkeringéstől. Most halmozódnak fel azok a feszültségek - az oktatás minősége leromlott, az ország tartalékai elhasználódtak -, amelyek a ma még nem sejthető általános összeomláshoz fognak vezetni Romániában. El lehetne ezeket kozmetikázni akkor, ha Európa keleti fele továbbra is valamiféle fal mögött élne. Titkolni lehetne a járványokat, a szerencsétlenségeket, az éhhalált, a pestist, azt, hogy a rendszer már nem funkcionál. Ma már ez lehetetlen. Talán ezt nem ismerik fel Románia mai vezetői, de a holnapi vezetők kénytelenek lesznek felismerni. Még a nacionalizmus is, a nemzeti gőg azt fogja mondatni a román vezetéssel, hogy az országnak nem szabad leszakadnia, nem szabad a nemzet biológiai állományát veszélyeztetni. Az éhezés, az alultáplá- lás, a higiéniai követelmények be nem tartása a lakosságot már genetikailag hátrányosan érinti. A jelenlegi garnitúra eltűnése után - és ezen biológiai eltűnést értek - én törvényszerűnek látom, hogy az ország foggal körömmel Európába kapaszkodik.- A szocializmusnak nevezett rendszerek kezdenek sorra összcomlani. Miért éppen most következik ez be?- Igen hálás témája a történészeknek mind a mai napig azt boncolgatni, hogy miért bukott meg például a Római Birodalom? Oly sok idő óta nincs akárcsak minimális egyetértés sem a bukás okainak felderítésében. Nyilván kockázatosabb dolog egy még meg sem történt eseménynek az okait megtalálni. Elmesélem egy olyan ötletemet, amit sajnos még nem tudtam megírni. Esszésorozatot tervezek arról, hogy bebizonyítsak meg nem történt dolgokat. Mert például igen könnyű és látványos volna írni egy olyan tanulmányt, amely kimutatja, hogy a Szovjetuniónak miért kellett szükségképpen vereséget szenvednie a második világháborúban? A választ erre egy gyerek is megadja. Nem is történhetett másképpen, hiszen a szovjet hatalmi struktúra maga ellen fordította az országnak teljes népét, a nemzetiségeket. Maga ellen fordította a’parasztságot, amely ellen irtó hadjáratot folytattak. Nyomorban tartotta a munkásosztályt. Agressziót követett el az orosz ember számára oly fontos vallási dimenzióban. Üldözte a haladó értelmiséget. Lefejezték a katonai hierarchiát. Hát nem nyilvánvaló ezek után, hogy ennek az országnak el kellett vesztenie ezt a világháborút? Csak arra akarok tehát figyelmeztetni, hogy sokszor a nagyon kézenfekvő magyarázatok és logikus elméletek nem mindig fedik a valóságot. Ha nekem a 30- as évek végén jövendölni kellett volna egy világháború kimenetelét, azt mondtam volna: a Szovjetunió nem képes kiheverni a csapásokat és nem tud megfelelni egy olyan kihívásnak, mint a háború. Tévedtem volna. Lehet, hogy ma is tévednék, amikor megpróbálnám kitapogatni azokat az okokat, amelyek a mostani felbomláshoz vezetnek. Úgy gondolom, reménykedhetünk egy békés, viszonylag zökkenőmentes átmenetben, amelynek lehet, hogy a magyar és a lengyel modell szolgál majd alapul. Nem hiszem azt, hogy a monolitikus, totalitárius társadalomnak lehetnek még olyan erőtartalékai ebben a térSZŐCS GÉZA A SIRÁLYBÖR CIPŐ ségben, hogy visszarendezhesse ezeket a tendenciákat. A falansztereknek a történelemben nem volt életképességük. A szuper-centralizált diktatúrák természete olyan, hogy nem örökíthetőek át. Ez nem sikerült még Mátyás királynak sem. A kohéziós eszme megszűnése után - mely mindig a diktátor -, az egyes elemek élni kezdenek, egymással rivalizálásba fognak, egy új hierarchiát törekednek kialakítani. Az új hierarchia pedig lehet egy új diktatúra, vagy egy liberálisabb berendezkedés. De mindenképp kell követnie egy lazább, zavarosabb periódusnak, ahol az egyes tendenciák megpróbálnak érvényesülni a többi rovására. Valószínű, hogy most egy ilyen periódust él át a szovjet birodalom. Megoldhatatlan probléma előtt áll, mert ki kell elégíteni a nemzetiségek méltóságérzetét és a társadalom úgyszólván minden rétegének és osztályának igényeit. Hiszen csak egy nagyon vékony réteg, a fegyveres apparátus és az állam-párt adminisztrációhoz tartozók érdekeltek a viszonyok reprodukálásában. Érdekes itt megfigyelni a különbséget Romániával szemben. A Szovjetunióval és minden más mai állammal ellentétben Románia egy olyan egyedülálló képletet valósított meg, ahol a fegyveres erőkhöz tartozók és a pártoligarchia valóságos osztályt alkotnak, a társadalom közel egy negyedét és a hatalmi monopólium minden eszköze az ő kezükben van. Ha csak ezt az oldalát nézzük a dolgoknak, lehetne állítani, hogy mivel egy egész osztály érdekelt ajelenlegi viszonyok reprodukálásában, az vég nélkül folyhat tovább. A Szovjetunióban nem fejlesztették ki any- nyira az ellenőrző apparátust és ez a szovjet társadalom szerencséje. Összefoglalva - én azt hiszem, hogy a megoldhatatlannak tűnő problémák ellenére a Szovjetunióban is érvényesülni fognak a piac törvényei, és azok a törvények, hogy hosszú távon annak van túlélési lehetősége, ami rugalmas, adaptációra kész. Biztosra veszem, hogy szinte minden egyes társadalom evolúciójának az alapvető iránya rengeteg vargabetűn keresztül, mégis az önszerveződés magasabb foka felé tart. A fejlődés és a haladás gondolatát összekapcsolni egy viszonylag újabb jelenség a gondolkodástörténetben. Sokáig magam sem voltam biztos benne, hogy ez a kettő összekapcsolható. Ma már úgy ítélem meg, hogy egy szabad versenyben azok a tendenciák életképesebbek, sikeresebbek, amelyek a rendszer túlélésének garanciáit hordozzák magukban.- Sokat beszélnek napjainkban Közép- Európáról. Valóban ennyire fontos ez a térség? Hogyan látod Európa és Közép- Európa viszonyát?- Nem hiszek abban a Közép-Európai föderációs gondolatban, amelynek a legkülönbözőbb változataival ismerkedhettünk meg egyes teóriákban. Nem hiszem azt, hogy szó lehetne egy életképes gazdasági, politikai integrációról ebben a térségben. Az elképzelt birodalmat legfeljebb csak irodalmi, fiktív figurákkal lehetne benépesíteni, konkrét hús-vér román, lengyel, magyar, szlovák és szerb emberekkel nem. Úgy tűnik, a Kelet-Európai országok igazi esélye nem egy kelet-európai konföderáció, hanem az Európához direkt módon való hozzátartozás. Más kérdés az, hogy jelenleg a két hozzánk közelebb eső világhatalom között az erőviszonyok nagyon érdekes konstellációig jutottak el. Röviden úgy foglalhatnám össze, hogy a szovjet birodalomnak előbb utóbb fel kell ismernie azt, hogy a következő évtizedekben az igazán nagy presszió őrá nem ebből a térségből fog nehezedni, hanem a Csendes-óceáni térségből, az ottani amerikai, japán, kínai gazdasági és politikai nyomásra gondolok, és Indiára, az iszlám nyomására. Elemi érdeke lesz a birodalomnak, hogy békét kössön Európában. A béke azt feltételezi, hogy ő ezeket a szatellit államokat föladja. Katonai jelenléte megszűnik a térségben. Az egyik garanciának tűnő szükségszerűség ez a térség jövője szempontjából. A másik, hogy Németország ketté van osztva. Ez az állapot tarthatatlan. A német kérdést meg kell oldani valahogyan. Az pedig csak úgy oldható meg, ha egy neutrális, lefegyverzett zóna jön létre Skandináviától a Földközi tengerig , ahol nincs fenyegetést képező katonai jelenlét semelyik oldalon. A Varsói Szerződés megszűnik vagy visszahúzódik a szovjet birodalom határáig, másfelől a nyugati katonai jelenlét is radikálisan csökkeni fog és visszahúzódik talán Angliáig. Akkor elképzelhető egy olyan nyugatnémet, keletnémet államszövetség, amely később majd integrálódni fog, de valószínű, hogy akkor ez a térség /Finnország, Lengyelország, Németország, Ausztria, Magyarország, Jugoszlávia, Románia/ egy katonailag semleges, de gazdasági és kulturális szálakkal Nyugat- Európához kötődő térséggé válik. Ez szinte az egyetlen igazi esély Kelet-Európa, az abban foglalt társadalmak számára.- Lassan egy évezred vegéhez közeledünk, és újabb ezerévek következnek. Hogyan látod az emberiség búcsúját és milyennek képzeled jövőjét?- Az utóbbi két évtizedben a legtöbb nagy összefüggésekben, rendszerben gondolkodó számára egy új periódus kezdődik. Az indián naptárszámításoktól egészen addig a szemléletig, mely úgy tudja, hogy új világév indul és az emberiség átlép a vízöntő korszakba. Az új szakasz az univerzális összefüggésekben való gondolkodás képességét, az ember kozmikus otthonteremtésének az ígéretét jelenti. Úgy ahogy az elmúlt kétezer év, amely a halak jegyében a kereszténységé volt. Alegkritikusabb a most következő száz év lesz. Ha ezt a 100 évet az emberiség túléli önpusztítás nélkül, akkor valóban kiléphet a kozmoszba, és talán örök életű lehet.- Befejezésül arra kérlek, mondd el, milyen irodalmi, szellemi, morális értékek határozzák meg a te munkásságodat?- Nehéz legfőbb értékként mást megnevezni, mint a szabadságot. Az én politikai és poétikai világnézetem kulcsfogalma a szabadság, a kötöttségeken való túllépés, a korlátozások alól való felszabadulás. Ez bizonyos költői technikák alkalmazására éppúgy érvényes, mint arra, hogy az ember, mint egyén vállalhassa saját identitását és közösség mint közösség is vállalhassa saját identitását, minden kényszertől mentesen és minden kényszer ellenére. Nem tudok ennél többet mondani erről, mert amit mondhatnék már csak a variálása, ismétlődése volna ennek az alapképletnek. Lengyel Boldizsár
