Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-11 / 269. szám
1989. NOVEMBER 11. Irodalom» művészet 9 M ekkora sokadalom! Kamanc tán sose látott ennyi embert. Idegent. Kóbor diák, idevetett huszita, kódis sereg, tálján kereskedő, rác ökörhajcsár, csak pap nincs sehol. A nyomozó cseri barátok se mernek ide jönni. Csuda pogány világ, hejehuja, káromkodás, meg pénz, pénz, pénz! Ordöng sokadalma. Bálint portékáját kínálja. Úrnak, parasztnak, pőgárnak való viseletét. Bálint nem akármilyen szabó! Szeret dógozni. Tud dógozni. Csak Annuskára ne kéne gondolni. Bálint néha a kezét is össze öti. Gazdag ország, Szerém! Csupa gyümölcs, szölló, kert, erdő, legelő, s mennyi vásáros hely, majdnem város. Kézművesek tömege, s tenger kódis. Hogy lehetne itt élni, ha lehetne. Ha An- nuska szeretne. Az ember el se hinné, ha nem hoznák a hírt ezek a szakállas deákok. Fityingért énekelnek, járják, zenebonáznak, bohóckodnak, bűvészkednek, szfnészked- nek, bábot ugrabugráltatnak, esőt ígérnek! Csuda dolgokról, háborúkról, dögvészről, városok tüzéről, királyok haláláról, nagyurak mennyegzőiről, hazug pórokról, kínzásokról, gazfickók akasztásáról hozzák a hírt, képet mutogatnak: a pápa pompás lovakkal, a szegény Krisztus meg szamárral. S ordítják, hogy a fül beszakad: Róma egyháza a sátán zsinagógája! Kárhozat anyja, emberek találmánya, elfajzott, dögvészes gyülekezet. De ez a sok koldus hogyan van? Ez a sok nyomor honnan van? A törvény párosával irtja a vagabundokat, mégse fogynak, csak sokasodnak. Honnan, mikor a folyócskákban is bor patakzik. Három az tánc! Ha kecskéd az uraság kertjibe téved, az elpusztított káposztalevélért még egy tizedet fizetsz! Ha az eső elől, még dézs- ma előtt, behordod a gabonát, újabb tizedet fizetsz! Szegény, ha tilalmas erdőt vág, vágják az őseggét! Koldus ha kenyerét lop, halál fenyegeti. Kártyázni tilos! Úr elejbe köpni tilos! Uraság szöllejére, rétjére jobban vigyázz, mint a szemed fényére, mert elveszted! A kőműves mellé rendelt robotmulasztó jobbágy már befalazástól retteg, pedig- csak az asszony vajúdott! Rabotázz, ne pofázz! Úr földjére ne lépj, mert letörik a lábad! A szállításkor megcsappantott urasági bor vizezéséért deresre vele, elvenni a házát! Hosszú fuvar elmulasztásáért bikacsök jár! Csak próbálj visszapofázni a robotolni hívó bírónak. Csak rágalmazd a sáfárt, hogy nem te, ő maga lop! Elhajtották a marhád? Ne merészelj a mezőőrökre támadni! Szomszéd hazudja: fazekadban varangyos békát szárítasz? Tisztítóeskü, vagy égetni visznek. Ha uradra panaszt teszel, téged ítélnek el. Sörtvélyes disznódból vágd ki a tizedet! A bírságos parancsot földig hajlással köszönd! Örülj, hogy élsz! Pénzt vagy életet! Tizedeket pénzben kérjük. Piszok szoknyaemelin- tő plebánust sérteni ne merj! Új földbe ne fogj, úgyis visszaveszik! Nád kell a tetőre? Csak vágd, majd rád gyújtják! Ami nem a tiéd, ahhó ne nyúlkálj! Másik megyébe ne szökj. Dchát mi az enyém, ha minden a tiétek? Én uralkodom, ő imádkozik, te pedig dolgozz! Városba szöksz? Azt hiszed, ott szabad leszel? Fölkopik az állad abba a nagy szabadságba. Koldulhatol a kolostornál! És az Istent ne káromold, mert kitépem a nyelved! Ne csatangolj, mert megjárod. Szökik a nép a városba. Az úr kötné, ha tudná. Inkább koldusnak, mint rabnak. Még itt almáskertnyi Szőrömben is. A város: menedék. Hogy duzzad itt is a nép. Futnék délről, mert lassan már itt is meg kell tanulni a más nyelvét. Me kell tanulni rácul. A szerzeteseknél csak deákul tanult kamanci Szabó Bálint. De ez a Korlát leány... Mit adnék érte. Fele műhelyem, fele életem. De ha kellek is néki, az egész az övé. Milyen az élet. Hogy lehet ezt kibírni? Úton, útfelén vámolják a portékát, ki- rálykodik itt mindenki. Dolgozhatsz va- kulásig, gyarapodás alig. Ez még nem Európa. A garabonciások mondják: arra, Cseh-, Német- és Talján-honba szabadabb az élet. Csupa pőgár, csupa mester, csupa város! Az isten se parancsol nékik. Kőházak kővel kerítve, maguk kormányoznak. ÉJr és pap csak kérni jöhet. Ha szépen kér, még kap is. Jut is, marad is, van mibiil. De itten, Magyarhonban. Azt mondják, nyakunkon a török. De ha így lesz, nem lesz jő vége. A Dunát állítsuk elé- bük ? Mert a nép lassan már inkább a törököt választja. itt nincs más, csak a szerelem. Ha ez nincs, tán élet sincs. Másképp minek élne az ember? A szegény, a szerencsétlen, a mindég földre nyomott magyar nép. Pedig ügyi ha paraszt nem szarik, az úr nem eszik. Szeress, hogy kibírhassuk. S jöhet bármely rabság, új, újabb, csak legyen hová bújni, legyen kihez simulni, legyen kit ápolni, mert ez jó! Ezért már érdemes élni. Rabotázni, tűrni a mindenféle láncokat. Mert ez a város se olyan város, mint az igaziak. Egy jó tűz földig égeti Ka- monc házait. Kű küvön nem marad, ha itt egyszer. Tudod, Annuskám, ilyen a nép. Tűr. Van hová futnia. Igaz, áldott sok kéz, át- kozatos sok száj, de a gyermek: maga az élet! Hogy majd nekik tán jobb lesz. Nem a túlvilágon, csak itten Szerémben. Mert áldott föld ez. Álmos apánk fiai jó helyre jöttek. I la nem kéne mindég futni. Nem kéne mindég pusztulni. Mert ez a nép, ha egyszer megvadul, kő kövön, sár sáron nem marad. A nép, ha föltárnád, s néhanapján, száz évben egyszer föltámad, mert a nyomorból más kiutat nem lát, hát rombol. Úri lakot, templomot, pribék szállását. Legyen sár- vagy kűvár, szétver itt mindent. Ha a népet már szétveti a düh. Nyomorítójának még a csecsszopó magzatát is kiirtja, hogy magva szakadjon. Mindenféle bitangnak. Mert a papok csak prézsmitálnak, ítélni a nép szokott. Annuska, az új menyecske, csak hallgatja. Hisz neki, tudja, hogy igaza van, Bálint még oskolába is járt. Tud olvasni, levelet se kóbor deákkal írat. Elkapta őt, lenn a Duna-parton, még esküvő előtt. S ö hagyta. Mert ez más elkapás. Igazi mennyegző vót. Lenn a Duna, s fönn ők. Szülei adták, nem úgy, mint boros Valkóvári Magdát Istenvetette Janihoz. Törvény elé vitték. Amely férffi a leányt, vagy asszonyt akár házasságra, akár azzal való bujálkodás végett, annak kedves akarattya ellen erőszakosan elkapja, becsülete nélkül marad, s halállal büntető- dik érette. De itt észre kell venni, hogy ilyen büntetés alá vettetett elkapásnak csak azt tarthattyuk, mely e három dolgot foglalja magában, úgymint 1. Erőszakot. 2. Bujaságra való szándékot. 3. Az asszonyállatnak egy helyből más helyre való vitelét, ahol azért ezen három dolog együtt fel nem találtatik, ott valakinek cselekedetét valóságos elkapásnak nem mondhattyuk. Ha pedig a leánynak kedve vagyon elkapattatására, de szüléinek híre, s akarattya ellen megyen a véghez, ezt is ugyan egyház; törvény szerént valóságos elkapásnak nem tarthatni, mindazáltal világi törvény szerént szárazon nem maradhat, régen a magyaroknál az olyanképpen elkapattatott személy visszaadattatott szüléinek, és amellett az elkapó fél, ha hadi s elő-való ember volt, tíz ökröt fizetett azoknak, ha pedig szegény vagy közrenden való volt, öt ökörrel végezte el baját. A mi időnkben is, ha a leánynak szüléi házától való clkapása azok híre s akarattya nélkül leszen, ámbár magának leánynak kedve légyen is arra, emezek az elkapó félen megbántődásokat méltán megkereshetik. Magda vízbe ölte magát, mert ő nem olyan fejér cseléd, Jani meg világgá ment. Kamancon nem volt maradásuk. Kamoncsc különb. Bár ez a Balázs pap mást mond. Egyenlőek, szabadok vagyunk. Osztán több a szeretője, mint. Azt mondta Magduskának, hogy ő érti szennvedélyét, dchát az atyja ellen nem szólhat. Nagy viklifes az is. Összejárnak, éjten éjjel együtt imádkoznak és szidják az urakat. Hogy ők az igaz katolikok, nem ezek a csirkefogók. Meglásd, lesz ezekből olyan új úr. Fölforgatnák a világot, kiforgatnák javaikból a mái urakat, hogy űk ülhessenek helyükbe. Aztán minden marad a régiben. Új úr, régi úr, egykutya. Mind a fejünkre mászik. Lerí erről az új katolikról, hogy nő kell neki, birtok kell neki, hatalom kell neki, csak gyorsabban és több, még több. Csak ezek nem az egyházban, csak az erdőben zsinatolnak. Még amit ezek a szakállas deákok papolnak, meglehetős. Azt állítják, minden szabad! Míg be nem fogják a szájukat. Csak itt: egyre többen vannak. Ide űzték őket, ide szöktek, ide meneküllek. Akad köztük mindenféle nép. Egymással is abajognak, tépik egymás amúgyis rongyos rongyait. De itt valami bűzlik. Itt valamikészül. Emitt a török, amott a husziták. Lángol a világ. Tán kilángolja magából a szabadságot. Isten Országát. Csák jönne valami tátus, az igaz. Mert ez az ország, már csak fölöslegesekből áll. Kódusok, bujálkodók, árvák, vének? Ki kell nyírni őket! Aki nem robotol, fölösleges! Aki nem szógál, pusztuljon! Aki nem hiszi' hogy a papnak mindent szabad, föl is út, le is út! Aki nem hiszi, hogy rabnak kell lenni, akassza föl magát! Aki nem tud olvasni, ne pofázzon! Aki nem tud írni, ne okoskodjon! Ott a kanonok, majd ő megmondja, mi a teendő. Ő tudja, ő a felelős, ő a kiválasztott, jő a tudó, a mai vajákos. Csak ő ismeri a szentek írását! Mert csak neki van Könyve! Ne nyúlj a Könyvünkhöz! Nem a tiéd! Ne üsd belé az orrod! Még félre érted! Még magyarázni kezded! Még azt hiszed, neked van igazad, nem az anya- szentegyháznak! Csak pap magyarázhat! A Szentírás: Titok! Nektek! Báránykák, csak bőgjetek, ne istenkedjenek! Istentelenek! Eretnek vérszopók! Méghogy nektek Magyar írás kéne! Nem elég a deák! Aki akarja, tehát akinek rangja, pénze, tanulhatja! Mi lesz itt, ha mindenki belcugathat, hogy mi a hatalom, meg hogy kié?! A hatalom: a választottaké. A miénk. Értetek, jobbágyim, értetek! Értetek nem szakadunk meg! Ki enné meg a szöl- lőtöket, ha mi nem ennénk meg, ha mi nem cserélnők fegyverre? Ti oktalanok. Mit akartok? Örüljetek, hogy keresztyének lehettek. Lássátok, a pogán Mahomet mire megy. Csak rabol, csak pusztít, s nem a mi Istenünket dicséri. Pokolfaj- zat, pokolrra jut. Hát jól vigyázzatok, így ne járjatok. Méghogy újítók! Újítani a szöilőtöket kell, nem a hitet. A hit megáll nélkületek is. Ti csak: higgyetek. Mi majd: ért jük. Mi majd tudjuk. Hogy aki pofázik, veri a magyar dobot, karón szárad cl. Jó erős magyar karón. Mert a magyar karó mindég igen erős volt. S a népnek egyremegy, hogy a hie- rarkiában ki milyen polcon ül, érsektől plcbánusáig, káplántól koldus csuhásig, mindenki csak pap. Egykutya. Ezt az egy szót ismeri. Minek cifrázni. Mindet el kéne zavarni. Legföljebb ezek a diákok. Pécsről vagy honnan, Bécsből, oltárosok. Isten. Ha nincs, kihez bújjunk? Az úr elől az asszonyhoz futhatunk, de a mennydörgés elől? Csak a fohász marad. Hogy add meg nékünk mindennapi kenyerünk. Mert ha reánk tör a Duna árja, futhatunk az asszonyhoz, ő se menekít. Csak az ima marad. Hogy bocsásd meg vétkeinket, Miurunk! Te Atyaúristen! Mert ha ő nem, hát ki igazítja a világot? Valaki csak-csak. Valami csak közbe szól, ha már temérdek a senyvedés. Hogy végre jó termés mutatkozzék. Hogy az urakat elvigye az ördög. Ha nincs ördög, ki vinné el? Ha a Kaszás nem kaszálna, ki pusztítaná az igaztalant? No meg a szenvedőt, hogy' végre megpihen jen. Mert áldás ám a halál. Jobb létre szenderülés. Remény, hogy Túl jobb lesz. Ha ebben se hihetünk, mit remélhetünk? Valamiben hinni kell. A világot érteni kell, másképpen mire jutunk. Nem vagy ki, ha nem hiszel. Ki hozza reánk az isten- csapást? Ki teríti elénk a termést? Ki engedi, hogy szerethessünk? Ha nem az Isten, ki? M ert valahol igazságnak kell lennie. Nem lehet, hogy a világ ennyire gaz legyen. Valami világosság csak pislákol valahol. Valami remény csak van. Kü- ben mi végre lennénk a világon. Valami végre csak vagyunk. Valahol csak akad egy Úr, aki szeret bennünket, aki segít bennünket. Mert ilyen a Földön nem kerül. Hát csak az égben lehet. Ott rejte- kezhet. Hogy á mocsok gazok ne piszkít- hassák be, ne ölhessék naponta. Sarusi Mihály: A kutyakántor /részlet/ Szegények istene Palkó József: Útépítők Győrfi Sándor: Vihar A hajnali takarító brigád jó munkát végzett, nesztelen gépeikkel eltűntettek az utcákról a port, felmosták az utakat, fertőtlenítették a házak külső falait. A fák nedves-zölden csillogtak a felkelő Nap fényében, és ilyenkor senki nem mondta volna meg, ha nem tudta volna amúgy: ezek a fák régieknek mkár csak műanyag másai. A valamikori élő, lélegző lombok rég leszára."‘ak már, és az embereknek sírni t madt kedve a száraz, csonka ágak látványától. Volt, aki azt mondta, észrevétlenül történt a változás, mások viszont azt bizonygatták, hogy’ sokan időben meghúzták a vészharangot, de senki nem hallgatott rájuk akkoriban. Hogy az embereknek ne legyen állandóan rossz kedve a kiszáradt fák látványától, valaki kitalálta a műanyag fákat szerte a városban, a régiek helyére. így' hajnalonta, takarítóbrigád szorgoskodása nyomán valóban élethűeknek látszottak. A változások többek között azt is magukkal hozták, hogy' minden családban otthon maradt valaki naponta - egymást váltották. Erre azért volt szükség, mert reggelre például álláthatatlanokká váltak az ablakok, ujjnyi por fedett minden bútort a lakásokban, és valaki egész napos tevékenysége az volt, hogy akkora takarítást végezzen, mint régebben évente egyszer, vagy kétszer szoktak. Éstérc vagy délutánra, mire hazatért a család, annak az egynek az erőfeszítései nyomán cgy-két órára tisztának látszott a lakás, ki lehetett látni az ablakokon, és mindez azt az illúziót keltette, hogy még mindig a régi szép időkben élnek. A víz sem volt a régi már, az óriási tisztítóberendezések ellenére is sok volt a fertőzés, a betegség a lakosság körében.- Nem tudom, mi lesz - mondta az asszony a férjének, mialatt feltálalta a vacsorát -, hetek óta izomlázam van ettől a rengeteg takarítástól, mégis úgy érzem, napról napra többet kell dolgozni.- Holnap én maradok, itthon - mondta a férj vígasztalóan.- Nem erről van szó, az a baj, hogy nemrégen még órákra tisztának tűnt a lakás az egész napos takarítás után, de nézd meg, most hagytam abba, és máris ujjnyi por ül megint a szekrényeken. Ila így megy tovább, valakinek egész é j jel is takarítania kell. Már nem lesz elég reggeltől délutánig. El kellene mondani a szakszervezetben. Aki egész éjjel takarít, az nem tud reggel dolgozni menni. A végén már nem tudjuk majd megkeresni a kenyérrevalót. A férj rosszkedvűen tette le a kanalát.- Bezzeg, amikor a búravárosba akartak helyezni, te tiltakoztál. Most irigyelhetjük őket, hiszen ösz- szchasonlíthatatlanul jobb körülmények között vannak, mint mi. Hiába kapunk mi takarítási pótlékot, azért az csak hatvan százaléka a teljes fizetésünknek. A búravá- ros pedig megtelt. Szó van arról, hogy' ide is húznak majd egy fóliasátrat, dyi te is tudót, hogy az menynyit ér. És még azt is a lakosság terhére, tehóből.- Most már nincs mit csinálni. Akkor elleneztem, mert azt hittem, nem bírom majd a mesterséges levegőt, most meg fulladozom itt - felelte szomorúan az asszony. Két sápadt, vékony dongájú kamaszgyerek is ült az asztalnál, akik eddig nem szóltak, de a nagyobbik most eltolta a tányért maga elől.- Miért nem eszed meg a vacsorádat? - kérdezte az anyja.- Nem vagyok éhes. Újabban szinte soha nem vagyok éhes. - Lógatta a fejét a gyerek.- Van egy nagy' hegy' - szólalt meg a kisebbik fulladozva -. Hallottam, hogy annak a tetején még egészen tiszta a levegő. Több barátom is nekiindult, hogy' felmászik oda.- Aztán mit kezdenek ott fent? - kérdezte az apa.-Hát,valami tábort létesítettek azok, akik feljutottak. Úgy élnek, mint a nomádok, de sokkal egészségesebbek nálunk. Ott még tiszta a levegő. Azt hiszem, holnap én is nekiindulok.- Meg ne próbáld! - ölelte magához az anya. - Nincs teneked erőd felmászni oda! Ha félúton valami szakadékba esel, senki nem tud majd segíteni neked. Kétségbe is esek, ha ilyeneket beszélsz! Egyetek! Az asszony hangja sírásba csuklóit, a hang ott rezgeti a levegőben, és senki nem válaszolt. Az apa nem mert az ablakokra nézni, melyeket megint vastagon belepett a por. Bent már a lámpák égtek, pedig nem is ment még le a Nap. A lakásból azonban ez már nem látszott. Reggelre kelve a két fiút nem találták, helyettük egy levelet a konyhaasztalon.- Kedves születink, bocsássatok meg nekünk, de kilátástalannak és reménytelennek érezzük a piszokkal, fertőzöttséggel való további küzdelmet. Sajnálunk benneteket, de nem akarunk úgy élni, ahogyan ti éltek. Elindultunk a nagy hegy felé barátainkkal. Talán sikerül feljutnunk oda, ahol igazi élő fák és bokrok vannak, ahol mélyeket lélegezhetünk... Az asszony a levélre borult, úgy rázta a zokogás, az apa viszont hallgatott. Magában igazat adott a fiainak. Még akkor is, ha minden idegszála görcsbe rándult az aggodalomtól: vajon nem pusztulnak-e el félúton?- Ha én fiatal lennék... - gondolta, de hangosan nem mondta ki. Nekiállt takarítani. Bán Zsuzsa: Ne mso
