Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-11 / 269. szám

10 j^PtAP 1989. NOVEMBER 11. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban. Szajol békéjét keresi A négyes műút úgy szeli ketté Szajolt, mint a jelen a múltat és a jövendőt; elválaszt, egyben össze is köt. Ez a kötés Szajol esetében szemmel alig észrevehető. A főút men­ti településekkel ellentétben, nem vált igazán a település fő- útjává. hiányoznak a máshol megszokott ház- és utcasorok. Szajol településképe megőrizte zártságát, egyúttal sajátos emberléptékű arculatát is. Mégsem jelent ez elzártságot, hi­szen Szolnok és Törökszentmiklós közelsége nyitottá teszi a szajoliak életét is. Bevásárolni, dolgozni sokan eljárnak. Per­sze munkalehetőség kínálkozik a településen is, úgyhogy Szajol aligha tekinthető alvótelepülésnek. Különösen az utóbbi években lett látható a változás. Űj teleprészek kialakításával teremtettek építkezésre lehe­tőséget. — Ennek nyomán Szajolban, sok más településsel ellentétben nemhogy csökkenne a lakosság létszáma, éppen ellenkezőleg: gyarapszik — összegzi a tanácselnök, Szabó Zsigmond — Amíg 1980-ban háromezer-nyolcszázan éltek, jelenleg mintegy négyezer-kétszázán élnek a községben. Ilgaz, a telekkialakításokhoz csak a mostani ötéves terv­ben egymillió forintnál is többet költött a tanács. Az ered­mény: látványos építkezés, ima már a négyes út mindkét ol­dalán szép új családiházas telep nőtt ki a falu szélén. A sta­tisztikából az is kiderül: Szajol vonzza a letelepedni szán­dékozókat is: A nyilvántartások szerint csak Szolnokról húsz család költözött át, új lakást építve. A fejlesztések ellenére a szajoliak sem elégedettek. A romló gazdasági viszonyok egyre több terhet rónák a helybeliekre, miközben a közcélú beruházásokra az el­vonások következtében mind kevesebb jut. Ezért aztán a falugyűlések, tanácstagi be­számolók hangulata itt is egyre szikrázóbb. Legutóbb épp a plusz terhek ellen til­takoztak az emberek. A Vö­rös Hadsereg és a Bem ut­ca által határolt terület csa­tornázását vétózták meg. Pedig jó lenne, kellene, más­hol is, de a családok már közpénzeken kialakított tel­kekhez sorra .vezető beosztá­sú emberek jutottak hozzá. Mint ahogy lenni szokott, törvényesen persze, csak hát — mondják a szajoliak, a kí­vül rekedtek — a törvénye­ket nem ők alkották, alkal­mazták, nem ők döntöttek, a tény viszont tény marad. Nehéz napirendre térni a történtek felett. Talán nem is lehet. Főleg olyan időben nem, amilyeneket most élünk. A 'belpolitikai élet változásai behatolnak Szajol- 'ba is. — Aki gondolkodó ember, Engedélyre várva Godó István a panzió bővítésére ké­szül Fotó: Mészáros nem tudják a havi törleszté­seket -növelni. A tanácsot, főleg az elnököt érik a táma­dások. — Névvel, névtelenül men­nek a feljelentések, hozzák a vizsgálatokat — mondja Sza­bó Zsigmond. akinek elnöki székét, csakúgy, mint szinte mindenhol, megingatni tö­rekszenek. Mint -megtudom, a falu lakossága törvényte­lennek tartja a tehót, annyi óv után is megmaradt a tüs­ke, csalást, visszaélést sejte­nek. A vizsgálat nem tud ilyesmiről. Aztán ott van a Tisza szajoli holt ága. Sokak­nak szúrt szemet, hogy a az mind politizál manapság — szól a közélet átalakulá­sáról a tanácselnök. — Húsz- huszonöt taggal itt is meg­alakult a Kisgazdapárt. Szer­vezik az MSZP-t is. de az emberek nem nagyon tola­kodnak, ez az igazság. A beszélgetésekből , kiszűr­hető: bizonytalanok Szajol­ban is a jövőt illetően. Mit hoz a sok beszéd, ki tudja? Pedig mindenki kézzelfog­ható eredményre, javulás­ra vár. Örömmel is nyugtáz­zák a gyarapodás látható je­leit. Végre épül a tornate­rem. Szokásos magyar mó­don: tar hálásból, adakozás­Pusztulófélben a szajoli üvegház Erkölcsi űrben Összetört ábrándok Jó lenne persze, ha a lelki béke gazdasági prosperitás­sal is társulna. Mert abban mindenki egyetért: e nélkül kiszámíthatatlanul nehéz évek következnek. S egyelő­re nem mutatkoznak biztató jelek.Elég, ha csak a terme­lőszövetkezet szajoli üveg- házának jelenére vetünk pillantást. — A romlás virágai — mondom a telep vezetőjé­nek, az egykor nagy lehető­ségekkel kecsegtető kertészet pusztulását látva. lfj. Bereczki László nem repesik az örömtől, amikor az ott kialakult helyzetet ecseteli: — Évekig kiváló tsz volt a szövetkezet, kétszer kapta meg a Vörös Zászló kitün­tetést, most megélhetési gondjai vannak. Előfordult, hogy fizetés előtti héten még nem tudtuk, hogy mihői fogunk dolgozóinknak pénzt adni. Amíg 'korábban a 20— 30 milliós nyereség megszo­kott volt, most 5—6 millió vért izzadva jön össze. Ami pedig az üvegházákat illeti: 13 évvel ezelőtt épp a sza­joli munkaerőre támaszkod­va 200 millió forint feletti költséggel. épült fel, de el­avult technológiával. így az­tán azóta kétszer volt nye­reséges. Ma már csak a két­harmadán termelünk, a 12 házból öt üresen áll. Az eredmény: tavaly már a dol­gozók felét kellett máshová átirányítani, egy részüket el­küldeni. Vigasztalan látvány ez a 6 hektáros terület. Leszedett üvegek, összetört ábrándok, dudvával fölvert kertészet. Egyes épületeket már át­alakítottak: a ci'PŐgyárnak felsőrészeket varrnak itt a szajoli asszonyok. Szokolai Jánosné, üzemvezető-helyet­tes szerint átlag havi 4500 forintért bruttóban, de hát hová menjenek máshová. — Pénz kellene, ha a kül­földi tőke ráharapna, még meg lehetne mindent mente­ni — összegzi a telepvezető. ros a Holt-Tisza partján egy panziót alakított ki. — A falusi turizmusra építettem akkor, ezért vál­lalkoztam a vendéglátás fel­tételeinek kialakítására. A számításom -be is jött, -habár nem ment könnyen, elhiheti. Rengeteg gáncsoskodó szán­dékkal kellett megküzde- nem. De nem panaszkodom, amit elképzeltem, megvaló­sult. Egy oázist teremtettem. Aki ide egyszer eljön, az visszatérő vendéggé válik. A gondozott, építészi igé­nyességgel kialakított pan­zióban a jövő felől faggatom bői. A vállalatok támogatá­sa nélkül ez aligha valósul­na meg, hiszen az Áfor 600 ezer, a Közraktár, a terme­lőszövetkezet és a Tigáz 500 ezer, a NEFAG 170 ezer. a GFV 300 ezer forinttal szállt be, hogy a település régi jo­gos vágya valóra válhasson. — Aztán ott van az ellá­tás kérdése is — folytatja az elnök. — Elégedetlenség for­rása ez is. A tej- és kenyér- szállítás nem megfelelő. A gond az, hogy reggel, mun­kába menet -még nincs, mun­ka után meg már nem lehet kapni. A választék sem olyan, mint a megyeszékhe­lyen, így aztán nem vélet­lenül hangzik el: Szajoliban nem lehet kapni semmit. Pedig az idelátogató in­kább békés hangulatot érzé­kel. Főleg az úgynevezett ré­gi faluban, ahol a település szerkezete a hagyományokat megtartva épülit át. korsze­rűsödött. Nepomuki Szent János szobra is felújítva dí­szeleg. A gyónási titkot meg­tartó névadó egykor életé­vel fizetett ezért. De hogy a szobor mi végett is került Szajodba, az már a múltba vész. Intőén áll itt azóta is. Szentek szomorúságával te­kint le a szobor tövénél al­mát áruló asszonyra és a ve­vőkre. A gyarló hétköznapok ma is meghatározóbbak, mint a hit és annak gyakorlása. Ez derül ki Lengyel István plé­bános szavaiból, aki immár kilenc éve őrködik a szajo­liak lelki üdve fölött. Hát nem múlt el nyomtalanul az a negyven év, annyi bizo­nyos. — Azonkívül, hogy aiz em­berek szabadabban -beszél­hetnek, én semmiféle válto­zást nem tapasztalok — mondja. — Igazából a vallá­si élet pozitív irányát nem tapasztalom. Amikor ideke­rültem, hatvannégy római katolikus vallást gyakor­ló hívő élt itt, két év múl­va százötvenre emelkedett a számuk, azóta ez nem válto­zott. Pedig, mint megtudom tő­le, akkoriban, egészen a mostani évig, a politikai rendőrség időnként felkeres­te, hogy ténykedése felől in­formálódjon. — Ez már a -múlté — ismeri el. Talán azért is, mert — ahogy ő fo­galmaz, s a megnevezésben föltétien igaza is van: ebben az erkölcsi űrben, amiben élünk, a vallásnak pozitív szerepe lehet. Tény: a helyi vallási közösség új hittan- teremmel gyarapodott. Októ­berben d-r. Seregély István egri érsek szentelte fel a termet, melyhez sokan — furcsa a szóhasználat — tár­kor a magánvállalkozásokra, a külföldi tőkére számít gaz­daságunk, miért nem törté­nik ennek érdekében sem­mi. sadal-mi .munkával járultak hozzá. Tény az is: hatvan­négyről százötvenre emelke­dett a hitókta-tásban részesü­lő gyerekek száma. A falu-ban úgy hírlik, nem ment ez minden akadály nél­kül. Az iskola ugyanis ki­rándulások szervezésével „csábította” el a növendé­keket. De vélhetően rende­ződik ez is. — A félelem oldódik. Az általános iskolások 40—50 százalékát keresztelik meg ebben a mintegy háromezer­ötszáz római katolikus val­lasd embert számláló közös­ségiben. Aki a lelki békét hirdeti. Lengyel -István plébánost már nem zaklatja a politi­kai rendőrség Erről is szót váltottunk a tanácselnökkel, amikor a szajoli tapasztalataimat osz­tottam meg vele. Hiszen az jól látható: a szajoliak szor­gos, tettrekész emberek. Dol­goznak is eleget, hogy -bol­doguljanak. Közben a sző­kébb és tágabb környezet .gazdaságai halódnak. Félftj nem adnak -majd kellő hát­teret az egyéni szándékok meg valós í tá s áh oz. Ezen is munkálkodnak, mint ahogy a szajoli Gadó István is. Csakhogy ő már nyolc évvel ezelőtt a maga lábára állt. Az egyébként építész foglalkozású kisipa­vendéglátómat. Most, hogy új szelek fújdogál-nak, mi érzékelhető ebből Szajolban. — Nem sok — így a vá­lasz. — Szavakban sok min­den, de a valóságban semmi sem történik. Bővítésre szán­tam el magam, egy nyugati üzletember adná is a pénzt hozzá, de kín kivárni az en­gedélyeket. Május óta járok utána. Szerettük volna még a jövő szezonra befejezni az építkezést, de még -hozzá sem tudtunk kezdeni. Annyi -már biztos, hogy egy évet csúszunk, ha közben a kül­földi partner, látva ezt a hercehurcát, meg nem gon­dolja magát. Impozáns tervek. Szajol is gazdagodna, hiszen a járulé­kos beruházás sporttelepet, strandot, csatornázást is tar­talmaz. Egyelőre csak papí­ron. Érthetetlen, hogy a-mi­— Nagy ellentét ez — is­meri el az elnök is. — Mert jó, hogy a politikai élet di­namikusan változik, de a gazdaságban is kellene már érzékelni a kibontakozást. A települések élete ettől függ. a -miénk is. Mint tanácsel­nök, azt szeretném, ha a gazdálkodó szervek a jelen­leginél többet tennének, hogy ne csak a jószándékon múljon az együttműködés, hanem szabályozott keretek között. Várhatóan az önkor­mányzati törvény ezt a ke­retet meg is adja majd, de a település fellendülésére csak akkor számíthatunk, ha a gazdasági íedezet is meg­lesz hozzá. Most már égető szükség, hogy ezen munkálkodjunk. Szőke György Oázis a Holt-Tisza partján Vétó a terhek miatt Lakásépítés öszesen: 1986. 1987. 1988. 1989. 1990. (várható) (várható) 23 21 18 20 19 82 Kialakított telek: 1986. 1989. 81 26 107 db Vízhálózat-építés: 1986. 1987. 1988. 1989. 1,9 km 1,9 km — 0,355 km 4,155 km Üthálózat-fejiesztés (útalaplezárás) 1986. 1987. — 1,2 km 1,6 km 2,8 km Járdaépítés: 1986. 1987. 1989. 0,765 km 1 km 0,18 km 1,945 km Villanyhálózat-építés: 1986. 1987. 1989. 1,173 km 0,8 km 0,355 km 2,328 km Iskola központi fűtés: 3.113 millió forint Kútfúrás*: 1986. 2 millió forint

Next

/
Thumbnails
Contents