Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-11 / 269. szám
10 j^PtAP 1989. NOVEMBER 11. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban. Szajol békéjét keresi A négyes műút úgy szeli ketté Szajolt, mint a jelen a múltat és a jövendőt; elválaszt, egyben össze is köt. Ez a kötés Szajol esetében szemmel alig észrevehető. A főút menti településekkel ellentétben, nem vált igazán a település fő- útjává. hiányoznak a máshol megszokott ház- és utcasorok. Szajol településképe megőrizte zártságát, egyúttal sajátos emberléptékű arculatát is. Mégsem jelent ez elzártságot, hiszen Szolnok és Törökszentmiklós közelsége nyitottá teszi a szajoliak életét is. Bevásárolni, dolgozni sokan eljárnak. Persze munkalehetőség kínálkozik a településen is, úgyhogy Szajol aligha tekinthető alvótelepülésnek. Különösen az utóbbi években lett látható a változás. Űj teleprészek kialakításával teremtettek építkezésre lehetőséget. — Ennek nyomán Szajolban, sok más településsel ellentétben nemhogy csökkenne a lakosság létszáma, éppen ellenkezőleg: gyarapszik — összegzi a tanácselnök, Szabó Zsigmond — Amíg 1980-ban háromezer-nyolcszázan éltek, jelenleg mintegy négyezer-kétszázán élnek a községben. Ilgaz, a telekkialakításokhoz csak a mostani ötéves tervben egymillió forintnál is többet költött a tanács. Az eredmény: látványos építkezés, ima már a négyes út mindkét oldalán szép új családiházas telep nőtt ki a falu szélén. A statisztikából az is kiderül: Szajol vonzza a letelepedni szándékozókat is: A nyilvántartások szerint csak Szolnokról húsz család költözött át, új lakást építve. A fejlesztések ellenére a szajoliak sem elégedettek. A romló gazdasági viszonyok egyre több terhet rónák a helybeliekre, miközben a közcélú beruházásokra az elvonások következtében mind kevesebb jut. Ezért aztán a falugyűlések, tanácstagi beszámolók hangulata itt is egyre szikrázóbb. Legutóbb épp a plusz terhek ellen tiltakoztak az emberek. A Vörös Hadsereg és a Bem utca által határolt terület csatornázását vétózták meg. Pedig jó lenne, kellene, máshol is, de a családok már közpénzeken kialakított telkekhez sorra .vezető beosztású emberek jutottak hozzá. Mint ahogy lenni szokott, törvényesen persze, csak hát — mondják a szajoliak, a kívül rekedtek — a törvényeket nem ők alkották, alkalmazták, nem ők döntöttek, a tény viszont tény marad. Nehéz napirendre térni a történtek felett. Talán nem is lehet. Főleg olyan időben nem, amilyeneket most élünk. A 'belpolitikai élet változásai behatolnak Szajol- 'ba is. — Aki gondolkodó ember, Engedélyre várva Godó István a panzió bővítésére készül Fotó: Mészáros nem tudják a havi törlesztéseket -növelni. A tanácsot, főleg az elnököt érik a támadások. — Névvel, névtelenül mennek a feljelentések, hozzák a vizsgálatokat — mondja Szabó Zsigmond. akinek elnöki székét, csakúgy, mint szinte mindenhol, megingatni törekszenek. Mint -megtudom, a falu lakossága törvénytelennek tartja a tehót, annyi óv után is megmaradt a tüske, csalást, visszaélést sejtenek. A vizsgálat nem tud ilyesmiről. Aztán ott van a Tisza szajoli holt ága. Sokaknak szúrt szemet, hogy a az mind politizál manapság — szól a közélet átalakulásáról a tanácselnök. — Húsz- huszonöt taggal itt is megalakult a Kisgazdapárt. Szervezik az MSZP-t is. de az emberek nem nagyon tolakodnak, ez az igazság. A beszélgetésekből , kiszűrhető: bizonytalanok Szajolban is a jövőt illetően. Mit hoz a sok beszéd, ki tudja? Pedig mindenki kézzelfogható eredményre, javulásra vár. Örömmel is nyugtázzák a gyarapodás látható jeleit. Végre épül a tornaterem. Szokásos magyar módon: tar hálásból, adakozásPusztulófélben a szajoli üvegház Erkölcsi űrben Összetört ábrándok Jó lenne persze, ha a lelki béke gazdasági prosperitással is társulna. Mert abban mindenki egyetért: e nélkül kiszámíthatatlanul nehéz évek következnek. S egyelőre nem mutatkoznak biztató jelek.Elég, ha csak a termelőszövetkezet szajoli üveg- házának jelenére vetünk pillantást. — A romlás virágai — mondom a telep vezetőjének, az egykor nagy lehetőségekkel kecsegtető kertészet pusztulását látva. lfj. Bereczki László nem repesik az örömtől, amikor az ott kialakult helyzetet ecseteli: — Évekig kiváló tsz volt a szövetkezet, kétszer kapta meg a Vörös Zászló kitüntetést, most megélhetési gondjai vannak. Előfordult, hogy fizetés előtti héten még nem tudtuk, hogy mihői fogunk dolgozóinknak pénzt adni. Amíg 'korábban a 20— 30 milliós nyereség megszokott volt, most 5—6 millió vért izzadva jön össze. Ami pedig az üvegházákat illeti: 13 évvel ezelőtt épp a szajoli munkaerőre támaszkodva 200 millió forint feletti költséggel. épült fel, de elavult technológiával. így aztán azóta kétszer volt nyereséges. Ma már csak a kétharmadán termelünk, a 12 házból öt üresen áll. Az eredmény: tavaly már a dolgozók felét kellett máshová átirányítani, egy részüket elküldeni. Vigasztalan látvány ez a 6 hektáros terület. Leszedett üvegek, összetört ábrándok, dudvával fölvert kertészet. Egyes épületeket már átalakítottak: a ci'PŐgyárnak felsőrészeket varrnak itt a szajoli asszonyok. Szokolai Jánosné, üzemvezető-helyettes szerint átlag havi 4500 forintért bruttóban, de hát hová menjenek máshová. — Pénz kellene, ha a külföldi tőke ráharapna, még meg lehetne mindent menteni — összegzi a telepvezető. ros a Holt-Tisza partján egy panziót alakított ki. — A falusi turizmusra építettem akkor, ezért vállalkoztam a vendéglátás feltételeinek kialakítására. A számításom -be is jött, -habár nem ment könnyen, elhiheti. Rengeteg gáncsoskodó szándékkal kellett megküzde- nem. De nem panaszkodom, amit elképzeltem, megvalósult. Egy oázist teremtettem. Aki ide egyszer eljön, az visszatérő vendéggé válik. A gondozott, építészi igényességgel kialakított panzióban a jövő felől faggatom bői. A vállalatok támogatása nélkül ez aligha valósulna meg, hiszen az Áfor 600 ezer, a Közraktár, a termelőszövetkezet és a Tigáz 500 ezer, a NEFAG 170 ezer. a GFV 300 ezer forinttal szállt be, hogy a település régi jogos vágya valóra válhasson. — Aztán ott van az ellátás kérdése is — folytatja az elnök. — Elégedetlenség forrása ez is. A tej- és kenyér- szállítás nem megfelelő. A gond az, hogy reggel, munkába menet -még nincs, munka után meg már nem lehet kapni. A választék sem olyan, mint a megyeszékhelyen, így aztán nem véletlenül hangzik el: Szajoliban nem lehet kapni semmit. Pedig az idelátogató inkább békés hangulatot érzékel. Főleg az úgynevezett régi faluban, ahol a település szerkezete a hagyományokat megtartva épülit át. korszerűsödött. Nepomuki Szent János szobra is felújítva díszeleg. A gyónási titkot megtartó névadó egykor életével fizetett ezért. De hogy a szobor mi végett is került Szajodba, az már a múltba vész. Intőén áll itt azóta is. Szentek szomorúságával tekint le a szobor tövénél almát áruló asszonyra és a vevőkre. A gyarló hétköznapok ma is meghatározóbbak, mint a hit és annak gyakorlása. Ez derül ki Lengyel István plébános szavaiból, aki immár kilenc éve őrködik a szajoliak lelki üdve fölött. Hát nem múlt el nyomtalanul az a negyven év, annyi bizonyos. — Azonkívül, hogy aiz emberek szabadabban -beszélhetnek, én semmiféle változást nem tapasztalok — mondja. — Igazából a vallási élet pozitív irányát nem tapasztalom. Amikor idekerültem, hatvannégy római katolikus vallást gyakorló hívő élt itt, két év múlva százötvenre emelkedett a számuk, azóta ez nem változott. Pedig, mint megtudom tőle, akkoriban, egészen a mostani évig, a politikai rendőrség időnként felkereste, hogy ténykedése felől informálódjon. — Ez már a -múlté — ismeri el. Talán azért is, mert — ahogy ő fogalmaz, s a megnevezésben föltétien igaza is van: ebben az erkölcsi űrben, amiben élünk, a vallásnak pozitív szerepe lehet. Tény: a helyi vallási közösség új hittan- teremmel gyarapodott. Októberben d-r. Seregély István egri érsek szentelte fel a termet, melyhez sokan — furcsa a szóhasználat — tárkor a magánvállalkozásokra, a külföldi tőkére számít gazdaságunk, miért nem történik ennek érdekében semmi. sadal-mi .munkával járultak hozzá. Tény az is: hatvannégyről százötvenre emelkedett a hitókta-tásban részesülő gyerekek száma. A falu-ban úgy hírlik, nem ment ez minden akadály nélkül. Az iskola ugyanis kirándulások szervezésével „csábította” el a növendékeket. De vélhetően rendeződik ez is. — A félelem oldódik. Az általános iskolások 40—50 százalékát keresztelik meg ebben a mintegy háromezerötszáz római katolikus vallasd embert számláló közösségiben. Aki a lelki békét hirdeti. Lengyel -István plébánost már nem zaklatja a politikai rendőrség Erről is szót váltottunk a tanácselnökkel, amikor a szajoli tapasztalataimat osztottam meg vele. Hiszen az jól látható: a szajoliak szorgos, tettrekész emberek. Dolgoznak is eleget, hogy -boldoguljanak. Közben a szőkébb és tágabb környezet .gazdaságai halódnak. Félftj nem adnak -majd kellő hátteret az egyéni szándékok meg valós í tá s áh oz. Ezen is munkálkodnak, mint ahogy a szajoli Gadó István is. Csakhogy ő már nyolc évvel ezelőtt a maga lábára állt. Az egyébként építész foglalkozású kisipavendéglátómat. Most, hogy új szelek fújdogál-nak, mi érzékelhető ebből Szajolban. — Nem sok — így a válasz. — Szavakban sok minden, de a valóságban semmi sem történik. Bővítésre szántam el magam, egy nyugati üzletember adná is a pénzt hozzá, de kín kivárni az engedélyeket. Május óta járok utána. Szerettük volna még a jövő szezonra befejezni az építkezést, de még -hozzá sem tudtunk kezdeni. Annyi -már biztos, hogy egy évet csúszunk, ha közben a külföldi partner, látva ezt a hercehurcát, meg nem gondolja magát. Impozáns tervek. Szajol is gazdagodna, hiszen a járulékos beruházás sporttelepet, strandot, csatornázást is tartalmaz. Egyelőre csak papíron. Érthetetlen, hogy a-mi— Nagy ellentét ez — ismeri el az elnök is. — Mert jó, hogy a politikai élet dinamikusan változik, de a gazdaságban is kellene már érzékelni a kibontakozást. A települések élete ettől függ. a -miénk is. Mint tanácselnök, azt szeretném, ha a gazdálkodó szervek a jelenleginél többet tennének, hogy ne csak a jószándékon múljon az együttműködés, hanem szabályozott keretek között. Várhatóan az önkormányzati törvény ezt a keretet meg is adja majd, de a település fellendülésére csak akkor számíthatunk, ha a gazdasági íedezet is meglesz hozzá. Most már égető szükség, hogy ezen munkálkodjunk. Szőke György Oázis a Holt-Tisza partján Vétó a terhek miatt Lakásépítés öszesen: 1986. 1987. 1988. 1989. 1990. (várható) (várható) 23 21 18 20 19 82 Kialakított telek: 1986. 1989. 81 26 107 db Vízhálózat-építés: 1986. 1987. 1988. 1989. 1,9 km 1,9 km — 0,355 km 4,155 km Üthálózat-fejiesztés (útalaplezárás) 1986. 1987. — 1,2 km 1,6 km 2,8 km Járdaépítés: 1986. 1987. 1989. 0,765 km 1 km 0,18 km 1,945 km Villanyhálózat-építés: 1986. 1987. 1989. 1,173 km 0,8 km 0,355 km 2,328 km Iskola központi fűtés: 3.113 millió forint Kútfúrás*: 1986. 2 millió forint