Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-09 / 267. szám

1989. NOVEMBER 9. Néplap Tegnap délelőtt Szolnokon a Mátyás Király Üti Általános Iskola I. b. osztályában mate­matikából és magyarból nyílt tanítási órákat tartottak, hogy a szülők bepillantást nyer­hessenek gyermekeik iskolai életébe, jobban megismerhessék az órai munkát, a nevelőket, az osztálytársakat, s így szorosabb kapcsolat alakulhasson ki az iskola és a családok között Fotó: KÉ Liberalizálás óvatosan Súlyos törést szenvedett a magyar gazdaság a negyvenes évek végén — a Magyar Demokrata Fórum elemzői szerint. Az erőszakos államosítás olyan károkat okozott, amelyeket máig sem tudunk kiheverni. Épp ezért most nem követ­hetünk el hasonló hibát, fordított arányban. A magyar gaz­daságot nem éles szögben, hanem csak megfelelő sugarú ÍVBEN szabad visszavezényelni a helyes irányba: a vegyes tulajdonon ^alapuló piacgazdaság útjára. Van vállalkozói embertöke Szerdáin fejezte be mun­káját a dolgozók, a mun­káltatók és az állam érdek- egyeztetési lehetőségeiről rendezett háromnapos ta­nácskozás a Magyar Gazda­sági Kamarában. — A tanácskozáson vilá­gossá vált állapították meg többek között, hogy a hazai érdekegyeztetés intézmény­rendszere nem feleL meg az igényeknek. Az Országos Érdekegyeztető. Tanács lé­nyegében csak a ibénrel kapcsolatos részkérdésekkel foglalkozik. Ezen kívül a kormány és a SZOT, a kor­mány és a kamara egyezte­tő tanácskozásai nemegyszer A tagozat létrejöttével több évtizedes vágya teljesült a szolnokiaknak, hiszen a vá­rosiban csak pár évig mű­ködő, kérész életű állami felsőoktatási intézmények voltak. A tagozat születése nem túl szerencsés időszakra esett. 1979-ben már jól ér­zékelhettük a takarékossági törekvéseket, s a sohasem dédelgetett kultúra, közokta­tás egyre kedvezőtlenebb helyzetbe került. A szolnoki főiskola is egy már meglevő épületben nyitotta meg ka­puit, a vízügyi szakközépis­kola helyén. A kollégistáknak pedig a volt KISZ-tábor adott át­meneti szállást. Az oktatói kar jobbára a középiskolák tanáraiból verbuválódott. E sajátságos helyzetből adódóan az első évek, vagy talán mind a tíz esztendő fő feladata volt, hogy az in­tézményből igazán főiskolai tagozat váljon, annak min­den minőségi követelményé­vel. Az első évben mindössze hetvennégy hallgató kezdte meg tanulmányait Szolno­kon 7 oktató irányításával. A következő tanévtől azon­ban már sikerült elérni a 100-ban meghatározott úgy­nevezett első éves keretszá­mot. Az évek során egyre nőtt a túljelentkezés á hét tiszántúli, illetve észak-ma- gyaronszági megyéből. Az utóbbi években 4—5-ször többen jelentkeznek a szol­noki tagozatra, mint ahány hallgatót felvehet az in­tézmény. keresztezik az ÓÉT hatás­körét. Az érdekegyeztetés­ből teljes mértékben hi­ányzik az ágazati, a szak­mai és a területi szint. Munkahelyi körben létez­nek ugyan az érdekegyezte­tés intézményei, így példá­ul a kollektív szerződések, vállalati tanácsok, küldött- iiletve közgyűlések, de az itt kialakított álláspontok for­málisak nem valóságos konszenzuson alapulnak. Sok esetben kétséges a tár­gyalófelek legitimitása. A szakszervezeteknél erőteljes párt- és állami befolyásolt­ság érvényesült hosszú ide­ig­A- tíz év alatt nappali ta­gozatos 630-an levelezőn pe­dig 267-en kaptak diplomát Szolnokon. Az oktatói kar­ban 43-an dolgoznak, hár­man kandidátusi tudomá­nyos minősítéssel. Az évek során fokozato­san javultak az iskola tár­gyi feltételei. Tanüzletek nyíltak az intézmény közelé­ben, s négy éve hivja az ínyenceket görög, indián stb estekre á Véndiák ételbár. Tavaly pedig felavatták a 300 személyes Hotel Student kollégiumot, amely szálloda­ként vendégeket is fogad. E létesítményeket az iskola vállalatokkal közösen mű­ködteti, így azon túl. hogy jó lehetőséget ad a hallgatók gyakorlati oktatásához, anya­gi hasznot is hoz az isko­lának. S ez — mégha nem is nagy összegekről van szó — mindenképoen jó bevételi forrás a költségvetésben. A tagozat előtt, akárcsak az egész felsőoktatásban, új feladatok, új kövételmények 'nak. Növelni kell a hallgatók számát, nyelvvizsga nélkül senki sem kaphat diplomát, hogy csak két fontosat em­lítsünk. A szolnoki tagozatra az idén már 150 első éves hall­gatót vettek fel. Ahhoz azonban, hogy a jövőben to­vább növekedjen a létszám, bővíteni kellene a tanügyi épületet. A főiskola vendéglátóipari szakán már 1982-ben kötele­zővé tették a nyelvvizsgát Ebben az évben kísérletkép­Csongrádban Sztrájkoltak a földhivatalok Hódmezővásárhelyen ked­den, Szegeden, Makón és" Szentesen pedig szerdán nem fogadtak ügyfeleket a földhivatal alkalmazottai. Munkabeszüntetésükkel ar1- ra hívták fel a figyelmet, hogy az utóbbi két évben csak a kötelező 3—6 száza­lékos béremelést kapták meg, ugyanakkor a tanácsi dolgozók fizetése ennél sok­kal nagyobb mértékben emelkedett. A figyelmeztető sztrájk­nak van egy másik oka is, mégpedig az a drasztikus létszámcsökkentés amely miatt, szerintük, ma már a legalapvetőbb hivatali te­endőket is alig győzik ellát­ni. pen áttértek a szakmai jel­legű állami nyelvvizsgával egyenértékű szigorlatra is. Ez óriási megterhelést je­lent a tagozat nyelvtanárai­nak, hiszen előbb nekik kell megbirkózniuk a szak­ma, a piac, a tőzsde stb. nyelvével. Enélkül is akadna azonban éppen elég dolguk. A hallgatók körében igen nagy az érdeklődés az ide­ge nnyelv-tanulás iránt. Az első évesek mintegy húsz százaléka ugyan, már nyelv­vizsgával érkezik a főisko­lára, mégis folytatja tanul­mányait. s hozzákezd a har­madik idegen nyelv elsajá­tításához is. Tisztában van­nak azzal, hogy diplomájuk majdan annál többet ér, mi­nél sokrétűbb tudást takar. Jóllehet egyelőre a végzős hallgatóknak nincsenek el­helyezkedési gondjaik. A ta­gozat vezetői a jövőben szakmai tanulmányi utak­kal — alapítványt is létre­hozták a Kereskedelmi és Hitelbankkal erre a célra — szeretnék segíteni a nyelv­tanulást, a minőségibb szak­mai képzettség megszerzé­sét az oktatóknak, hallgatók­nak A nappali és levelező tagozatos képzés mellett hagy hangsúlyt fektetnek az úgynevezett posztgraduális képzésre is. Különböző in­tenzív tanfolyamokra vár­ják az érdeklődőket a hét megyéből. A csupán vázlatos áttekin­tésből is látható, hogy elég­gé „mozgalmas” tíz évet ha­gyott maga mögött a szol­noki tagozat, elért eredmé­nyeket, sikereket, de ma­radtak megoldásra váró gondok is, s még jönnek hozzá az új feladatok, ame­lyekkel az egyre nehezedő gazdasági feltételek mellett nem lesz könnyű megbir­kózni. T. G. Az „ív” gondolatához tar­tozik: el akarják kerülni a tömeges munkanélküliséget. Szembenéznek azzal, hogy a kellő szerkezetváltás nem történhet meg munkáselbo­csátások nélkül. Ezt azonban a lehető leghumánusabban szeretnék megoldani. Mégpe­dig úgy, hogy kis- és közép- vállalatok alapításával a dol­gozók jelentős részét „át­szívnák” a nagyvállalatokból, s a ráfizetéses óriáscégeket csak ezután „áramvomalasí- tainák.” Felvetődik a kérdés: több évtizedes VÁLLALKOZÁS­ÜLDÖZŐ gazdaságpolitika után van-e elegendő vállal­kozásra képes elme korunk­ban. Az MDF fölmérése sze­rint a mai munkavállalók­nak egynegyede kész arra, hogy vállalkozzon. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy mindnyájan alkalma­sak is rá, ámde ez akkora tömeg, hogy rostálódhat. Az az iskola, amelyet a nyolc­vanas évek elején kezdett LIBERALIZÁLÁS jelentett — a kis vállalkozások enge­Úgy véli, hogy az OSZTA­LÉK lehet az a tényező, amely a vállalati tanács — vagy az ehhez hasonló tes­tület — tagjait arra ösztö­kélheti : csakis alkalmas me­nedzsereket nevezzenek ki a gyárak élére. Ha a vállalat nyereségesen dolgozik: több osztalék jut azok zsebébe, akik a sikeres menedzsere­ket bizonyítási lehetőséghez juttatták. Ma erre nincs lehetőség — az MDF szerint. A jelenlegi vt-íket ugyanis KORRUM­PÁLHATJA AZ IGAZGATÓ, s a sok egyéni érdek kö­Berzenkednek az orvosok. Persze már megint a sajtó a hibás, azaz az újságíró, vagyis én, meg akik nékem nyilatkoznak. Mert borzasz­tó, hogy mik jelennek meg a lapban. Például az, hogy a daganatos betegek ne vállal­ják a műtétet olyan kórház­ban. ahol nincs kórtbonctan. Annál is inkább, mert az or­vosi szakmai kollégium is a pathológiai osztály meglété­hez köti a daganatok operá­cióját. Kapom is mindjárt a „le- tolásokat” Dr. Kraszmai Gé­zától, a megyei kórház meg­bízott igazgatójától (a kór- tani osztály vezetőjétől) is:' hogy semmi előremufcatást nem ad a cikk a betegeknek. Mert van olyan kórház — magyarázza —, ahol a kö­vetkezőképpen oldják meg a dolgot: amíg a beteget ope­rálják, a vizsgálati anyag­gal valaki autóba ül, behoz­za a megyei kórbonctanna, és telefonon megmondják az eredményt az illető kórház­nak, ahol ettől függően fe­jezik be a műtétet. Mit lehet erre mondani? Gratulálok, kedves orvosók! Hogy a szakmai kollégium­nak nem volt ennyi esze! Hogy ezt így is lehet! Csak az a bajom ezzel a megol­dással, hogy igencsak eset­leges. Mert a sebészeken múlik: élnek-e vele. Ráadá­sul elromolhat az autó és a telefon is, miközben — már engedelmet !— a páciens ki­terítve és felnyitva fékszik a műtőasztalon. Ez persze, sarkítás. Ez per­sze az újságíró fantáziálása csak — legyinthetnek azok, akik magabiztosan vallják; délyezésével —, megterem­tette a vállalkozói „emiber- tőkét”. A nagyvállalatokkal kap­csolatban ismerős feladatot jelölnek meg az MDF köz­gazdái. Cégeinket ^hatékony- sági nyomás” alá kell helyez­ni — mondják, nem zavar­tatván magukat attól, hogy évtizedek óta hasonlókat mond a hivatalos politika. „Ha ketten mondják ugyan­azt, az nem ugyanaz” — hangoztatják a változásokat jól érzékeltető szlogent. A magyar demokraták sze­rint e hatékonysági nyomást a TULAJDONVISZONYOK ÁTALAKÍTÁSÁVAL kell megteremteni. A hazai gaz­daság csődjét ugyanis azzal magyarázzák: az állami tu­lajdonú vállalkozásokban — épp a személyes felelősség hiánya miatt — csak esetle­gesen kerültek jó igazgatók a vezetői posztra. Éppen ezért tapasztalhatjuk mind a imái napig azt, hogy a szür­ke tömegből EGY-EGY ÉLETKÉPES cég mégis csak kiemelkedik. dek! Az osztalék azonban olyan lökést adhat a válla­lati tanácsok működéséhez, amely lökés kimozdítja szé­kükből az alkalmatlan igaz­gatókat. Ezáltal belátható időn belül sok, ma még buk­dácsoló vállalatunkat is egyensúlyba hozhatnánk. Nem véletlen egyébként, hogy az MDF jobban figyel a kis- és középvállalatokra. Elemzőik szerint ugyanis ma Magyarországon aránytala­nul, indokolatlanul sok a nagyvállalat. A torzulás je­lentős részben az utóbbi 15 megoldották a helyzetet. Csak az a baj, hogy az élet sokkal durvább és tragiku- sabb példákat teremt, mint a képzelet. Azok az esetek, amelyek valóban megtörtén­nek, olykor a legfantáziadú- sabb újságíró képzeletét is felülmúlják. A másik nagy „hibánk” volt az elmúlt napokban, hogy leírtuk — ráadásul csupa nagy betűvel —: „Az egészségügyben őrült kor­rupció van” Ez a kijelentés olyan indulatokat szült az orvosokban, mintha a sajtó vagy a nyilatkozó volna a hibás azért, mert az egész­ségügyben korrupció van. Ami persze nem attól léte­zik, hogy mi leírjuk. Mi több: nem is attól válik nyilvánvalóvá. Mindenki tudja, megszenvedi, érzi a saját bőrén, amikor megbe­tegszik. És attól a korrup­ció nem lesz kisebb, ha ap­ró betűvel szedjük a lap­ban ... < Félő, hogy a hőn áhított sajtónyilvánosság meg az őszinteség nem is olyan egy­szerű dolog. Mert azt ta­pasztalom — nemcsak a kórházak és orvosi rende­lők tájékán —, hogy min­denki addig követeli a sajtó- szabadságot, meg a szóki­mondást, amíg a tények fel­tárása az ő érdekeit nem sérti. Vagy hogy vulgári- sábban fogalmazzak: amíg nem az ő háza előtt „söp- rögetünk”. Ezt egyébként meg is fogalmazták: söprö- gessen mindenki a saját há­za előtt Hát mit mondjak: ez tény­leg előrelépés a demokrácia felé! Ahogy azt egyesek sze­évben alakult ki. Akkor, amikor az USA, Japán és a Közös Piac visszaszorította nyersvasfelhasználását ha­zánk a legtöbbet fordította a kohászat fejlesztésére be­ruházási keretéből. Amikor a Nyugat az energiafelhasz­nálás csökkentésére töreke­dett, a magyar tervezők az energiatermelő kapacitások bővítését szorgalmazták! A feldolgozóipar pedig egyre kevesebb pénzt kapott a fej­lesztésre. Gazdaságunk álla­potán mindez meg is látszik. II felső vezetés radikális megújítása Rosszul gazdálkodott a hivatalos gazdaságpolitika az emberekkel is. A könnyű­iparban dolgozóknak 60 szá­zaléka dolgozik olyan üzem­ben, mely kétezernél több embert foglalkoztat.. A gép­iparban ez az arány 68 szá­zalék. Ezeket az abszurd el­tolódásokat az MDF mielőbb szeretné felszámolni. Nélkülözhetetlennek véli a Magyar Demokrata Fórum, hogy a gazdaság felső vezető­ségeit SZEMÉLYI ÖSSZE­TÉTELBEN radikálisan újít­sák meg. Azok ugyanis, akik érintettek — veszélyben ér­zik pozíciójukat —, még „ke­resztbe tehetnek” az MDF törekvéseinek. A demokra­ták azonban abban remény­kednek, hogy az „ívelt for­dulat” ezt a feszültséget is enyhíti: nem egyik napról a másikra akarnák NAGYTA­KARÍTÁST rendezni. Más­részt az érintettek emberi belátásában, tágabb — a nemzet egészét érintő — ve­szélyérzetében is bíznak. Ha elmaradna a személycsere, a gazdasággal együtt bukná­nak a változás fékezői! Vállalják a veszélyt az MDF közgazdái nemzetközi kérdésekben is. Hangsúlyoz­zák, hogy a számunkra előnytelen szerződéseket mi­előbb ésszerűsíteni kell. Nemcsak a bős-nagymarosi vízlépcsőre utalnak, hanem mindenekelőtt a tarthatatlan BUKARESTI ÁRELVRE! Molnár Pál retnék elhitetni. Mert (el)- hallgatásban, a „minden- szép,-minden-jó-mindent- megoldunk-azért-valahogy” elméletben volt mór ré­szünk éppen elégszer. Az „egészségügyiek” is csak sírnak, hogy milyen kevés a részesedésük a nemzeti jö­vedelemből, de mikor arról van sfó, hogy nosza, tárjuk a közvélemény elé, milyen súlyos gondokkal is küzde­nek; akkor visszakoznak. Mégis: hogyan várják el az emberektől hogy megértsék, több pénzt kell adni ? Ügy, hogy eltitkolják a bajokat? Hiszen azok, akik ma még „egyszerű olvasóként” odafi­gyelhetnek a gondokra, hol­nap olyan pozícióban lehet­nek, hogy döntenek majd! Talán arról is: mennyit kap­jon az egészségügy a nem­zeti jövedelemből... Ami pedig a „söprögetést” illeti: az ember általában nem azért műveli a más portája előtt, mert ebben leli örömét. Még csak azért se, ■ hogy másokat bosszant­son vele. Hanem azért, mert már felbukik a szemétben, és fojtogatja a szaga. Magam is megkönnyeb­bülten sóhajtanék fel. ha elmondhatnám: „söpörtem eleget, söpörje már más is’.’. Én pedig írok majd daloló pacsirtákról meg andalgó szerelmes párokról! De ez az idő még messze van . És addig bizony „söp- rögetni” kell. Nemcsak a saját portánk előtt. Mert fé­lő, ha mindenki csak a sa­ját háza előtt söpröget, a közterület piszkos marad. Paulina Éva Az első fiz év után Új feladatok előtt a szolnoki főiskolán A Kereskedelmi és Vendéglátói pari Főiskola Szolnoki Tagozata idén ünnepli tizedik születésnapját. Csendben, munkával, hiszen tíz esztendő egy ember életében sem sok, egy felsőoktatási intézményben pedig különösen kevés. A kerek évforduló jó alkalom azonban arra, hogy számba ve­gyük az iskola eddigi eredményeit, s megoldásra váró gond­jait. ii vállalati tanácsot korrumpálhatja az igazgaté zott eltűnik a vállalati ér­„Söpörtem eleget, söpörje már más is” Nincs valódi érdekegyeztetés Befejeződött a munkaügyi konferencia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents