Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-08 / 266. szám
1989. NOVEMBER 8. ±ÉPIAP Taxis farkastörvónyek Huszonegyen vették a kalapjukat Bizonytalanság a levegőben Miért pártoltak át a volánosok a Főtaxihoz? Október 25-i. lapunkban már beszámoltunk arról, hogy a Jászkun Volán taxi-gépkocsivezetői közül huszonegyen otthagyták a céget és a Fővárosi Taxiipari Vállalathoz igazoltak át. November 1-jétől már „Főtaxi” jelzésű kocsikkal róják Szolnok utcáit. Ám arról kevesebb szó esett, hogy miért fajult idáig a helyzet, s miért döntöttek úgy — ők huszonegyen —, hogy veszik a kalapjukat, hisz többnyire nem vándormadarakról, hanem olyan emberekről van szó, akik tíz, húsz, sőt huszonöt éve a Jászkun Volánnál keresték meg a kenyerüket. Nos, néhányukkal beszélgetve elmondták, hogy a cégnél nem volt becsületük, bizonytalanul érezték magukat, mivel véleményük szerint tized-, vagy huszadrangú kérdésként kezelték, sőt egy szükséges rossznak, mi több, nyűgnek tartották a vállalatnál a taxiágazatot. Gyakran ültették át őket például a buszokra, holott ők csakis taxizni akartak. Mindezekkel az észrevételekkel kopogtattam be ami- nap dr. Márton Ágostonhoz, a Jászkun Volán forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyetteséhez, természetesen azzal a szándékkal, hogy tiszta vizet önthessünk a pohárba Amikor felsoroltam neki az előbbi gondokat, az igazgatóhelyettes így kezdte válaszát: — Nálunk a taxisok megbecsült emberek voltak, • és azok lesznek ezentúl is. Annál is inkább, mivel esztendőnként húszmilliós árbevételt produkálnak, s ez az összeg nem elhanyagolható még akkor sem, ha a cég éves árbevétele 1 milliárd 170 millió forint körül mozog. — Hozott-e valami nyereséget a taxiágazat? — Fedezeti szinten igen, tehát amíg nem számoltuk hozzá a vállalati általános költségeket, addig nyereséges volt. De amikor már azokat is rátettük, akkor kiderült, hogy ráfizetéses az egész. Persze azt tudni kell, hogy cégünk rendkívül széles szolgáltatást nyújt, s így sók alkalmazottat foglalkoztatunk. éjjel-nappali szolgálatot tartunk. Arról már nem is beszélve, hogy a különféle centrumokban, szállodákban, kempingekben 25 —30 embert is alkalmazunk, akik tulajdonképpen ott dolgoznak, de mi fizetünk nekik, ök ennek fejében fölveszik a rendeléseket és URH-n jelzik a taxiközpon- tunknak, hogy hová kell küldeni a kocsikat. Időközben persze kiderült hogy ezt a széles körű szolgáltatást a taxiágazat nem bírja el. Már csak ezért sem, mert a benzin, az olaj, az alkatrészek árai állandóan mennek fölfelé, ezzel párhuzamosan viszont — ha piacon akarunk maradni — a díjakat nem emelhetjük mindig, mert akkor a kutya sem ülne Volán taxiiba. — Itt egy kicsit sántít a dolog, mert ha jól tudom, önöknél a taxisok gebin- rendszerben dolgoztak. Vagyis kaptak egy összeget, amiből nekik kellett üzemeltetni a kocsikat, de hiába emelkedtek az üzemanyagok, az alkatrészek árai, az üzemeltetésre fordítható pénzek a taxisok véleménye szerint nemigen változtak. — Ez nem fedi a valóságot, mert például a hatósági benzin- és olajáremelésekhez rendszeresen hozzáigazítottuk ezeket az összegeket. — Az alkatrészek árainak emelkedésekor is így jártak el? — Igen, történtek korrigálások, elsősorban akkor, ha konkrétan jelentkeztek az áremelések. Persze ha följebb ment mondjuk húsz forinttal a kondenzátor ára, nos ilyenekkel tényleg nem foglalkoztunk. Generális áremeléseknél viszont mindig növeltük az üzemeltetésre fordítható pénzeket. — Nem tudom, hogy ön mit nevez generális áremeléseknek. Hisz ez az egész áremelkedési hullám ma már szinte követhetetlen, mert egyik nap ennek, másik nap meg annak az alkatrésznek megy föl az ára. — Nézze, minden nap változtatni mi sem tudunk ezeken az összegeken. — Elnézést a kitérőért, eredetileg tehát ott tartottunk, hogy veszteségessé vált a taxiágazatuk ... — Igen, s arra az elhatározásra jutottunk, hogy a szervezetet korszerűsíteni kell. Vagyis muszály csökkenteni a kiadásokat, ha azt akarjuk, hogy ez az ágazat eredményessé váljon. — Önök mit javasoltak? — Azt, hogy a taxiágazat korlátolt felelősségű társasággá — kft.-vé — alakuljon át, ami ugye azzal jár, hogy a taxisoknak ki kell váltani az iparengedélyt, s kft.-tagként, vagyis maszekként dolgoznak tovább. — Azt is hallottam, hogy be kellett volna bizonyos összeget fizetni nekik, ha kft.-tagok akartak lenni. Persze havi 4—5—6 ezer forintos fizetésből ez nem túl könnyű dolog. — Mi nem ezt akartuk, ugyanis egyszemélyes kft.- ben gondolkodtunk. Így nem lett volna kötelező fizetniük. Szándékunk az volt — és még ma is az —, hogy önállóvá tegyük ezt az ágazatot, vagyis gazdálkodja ki a saját bevételének megfelelő nyereséget, s próbáljon megélni egyedül. — Ehhez viszont az kellett volna — mint említette —, hogy kilépjenek a vállalattól ezek az emberek. — Igen, de ebbe nem egyeztek bele, ők azt mondták, hogy nem mennek éL, kötődnék a céghez. Nem csoda, hisz többségük húszharminc évet eltöltött itt és úgy vélték, egy vállalat mégis csak biztosabb háttér, mint egy kft. Így előálltunk egy újabb javaslattal. Azt mondtuk nekik, hogy vegyék lízingbe a kocsikat, vagyis kötöttünk volna velük egy kölcsönszerződést, melynek lényege, hogy miután felértékeltettük a kocsikat, azok árát egy év alatt kellett volna kifizetniük a vállalatnak, havi 6—7—8 ezer forintos részletekben Amit ezen felül kerestek volna, az teljesen az ő zsebükben maradt volna. — Ez olyan, mint ha önök különböző kifinomult mód szereket találtak volna arra., hogy megszabaduljanak a taxisoktól. — Nem így van, mert mi azt is garantáltuk, hogy folyamatosan biztosítjuk számukra az autókat, vagyis ha lefutott a kocsi, kaptak volna helyette másikat. Szóval nem akartuk teljesen magukra hagyni őket, csupán kerestük a legjobb, legjövedelmezőbb, leggazdaságosabb megoldást, de ez nem ment. Fölvetettünk egy újabb dolgot, amit szintén nem fogadtak el. Mondtuk, vegyék szerződésbe — tehát nem lízingbe — a kocsikat, de ez sem tetszett nekik. Pedig részletesen kidolgoztuk ezzel kapcsolatos elképzeléseinket. Persze nem volt hiába mindez, mert azok a taxisók, akik maradnak — tizennégyen vannak —, úgy döntöttek, hogy 1990. január 1-jétől egy teljesen ' önálló taxiüzletág kebelében dolgoznak tovább. — Mindez már nem változtat azon, hogy akik elmentek, úgy érezték, hogy hiába dolgoztak tisztességesen, mégsem ismerték el munkájukat. A bizonytalanság érzése hatalmasodott el rajtuk. — Én akkor lennék elkeseredve, ha azok az emberek nem érezték volna ezt a bizonytalanságot. Mert akkor ez azt jelenti, hogy mi langyos vízben lubickolunk és ragaszkodunk a jelenlegi szervezeti formákhoz. Ebben az országban ma egy vállalat 9em ülhet a babérjain anélkül, hogy át ne világíttassa magát, és ne próbálja jó irányba terelni munkáját. A bizonytalanság jelenleg benne van a levegőben. A baj az, hogy most még nincs meg az az üzleti, kereskedelmi szellem, amivel tőlünk nyugatra már rendelkeznek az emberek. Arrafelé, ha nem hoz nyereséget valamilyen ágazat, menthetetlenül fölszámolják. Kemény, farkastörvények uralkodnak. Most mi még ezt a kérdést másképpen kezeljük, de mégis abba az irányba kell haladnunk. Más fejjel kell gondolkodnunk, s tulajdonképpen ebbe az elképzelésbe illett volna bele az előzőekben emlegetett kft. is. NT. A döntés nyolc évvel korábban megszületett Egy téeszegye(sülés)sités anatómiája Gondolván, hogy a segítségemre lehet, ha nem érteném valamelyik hozzászóló nevét, a jegyzőkönyv vezetésével megbízott hölgy mellett foglaltam helyet a Tószegi Petőfi Tsz nem régen megtartott közgyűlésén. Mint kiderült, felesleges volt bemutatkoznom, azzal legfeljebb a memóriám időközbeni leépülését bizonyítom. Ültünk mi már együtt — emlékeztetett a fiatal- asszony — ugyanígy, és éppen közgyűlésen. Hét évvel ezelőtt, a Tiszajénői Ti- szamenti és a Tószegi Petőfi Tsz egyesítéséről döntő tanácskozáson. Igaz, akkor én egyesülésről írtam. Most meg majd ki- vagy szétválásról ... Ki, mivel tud, azzal érvel Nem a jegyzőkönyvvezető hölgy ültette el, ő csak erősítette bennem a kialakulóban lévő „sülés-sités” komplexust. Mostanság, hogy szabadabbá vált a véleménynyilvánítás, szövetkezeti gazdákkal beszélgetve, önállósulási törekvésekről tárgyaló tagsági fórumokat végigülve egyre többet hallom: nem egyesülés volt az, kérem, hanem egyesítés! A nem régi tószegi közgyűlésen is egyesítési érvanyagról beszélt a tiszajénői és a vezsenyi tagok kiválását szervezőbizottság képviselője, sorolva, hogy mi minden nem, vagy csak részben valósult meg a hét évi ,Jiá- zasélet” során. Egyesülési érvanyagról beszélt a „nagy” szövetkezet, a Petőfi Tsz képviselője, sorolja, hogy igenis megvalósultak mind az akkori ígéretek. Szó érte később a ház elejét, azaz a közgyűlésről megjelent tudósításomat. Merthogy — bizonygatta az önállósulok táborának szószólója — félrevezethette a tagságot, hogy nem egyazon, hét évvel ezelőtt készült érvanyag alapján bírált az egyik, cáfolt a másik féL És ezt én sem vettem észre, nem írtam meg. Az egyesült szövetkezet tószegi képviselője egy 1982. október 20-án keletkezett dokumentum érvanyagára hivatkozott, amely nyolc pontban rögzítette az egyesülő szövetkezet legfontosabb teendőit. Az önállósulást előkészítő bizottság ti- szajenői képviselője pedig egy 1982 augusztusában keltezett .,13 pont” meg nem valósítását bizonygatta. Abban megegyeztünk végül is, hogy aligha volt szó a tagság szándékos félrevezetéséről a tószegi közgyűlésen, csakhát mindenki azzal érvelt, ami éppen a rendelkezésére állt. A ti- szajenőieknek történetesen egy 1982-ben megnyitott dosszié, amelyről, amikor belelapoztam az abban gyűjtött iratokba, kiderült, hogy bizony beszédes, nagyon beszédes egy iratgyűjtemény az... Nyolc évi előkészítéssel? 'Első olvasásra nem hittem a szememnek, sorra vettem hát még egyszer egy bekezdést az egyesülést előkészítő bizottság 43 oldalas anyagának 23. oldalán. Idézem: „A Tiszamenti Termelőszövetkezet 1974- ben választatta meg elnöknek a Tószegi Petőfi Tsz akkori általános elnökhelyettesét, és a főkönyvelő is a tószegi téesaből került Ti- s zajén őre. A fent nevezett két elvtárt azzal a gondolattal — tervvel — került Tiszajenőre, hogy a két termelőszövetkezet egyesülését kellően előkészítse és néhány éven belül az egyeA hétvégén Szolnokon a Széchenyi lakótelepen a Kunság Füszért 30—50 százalékos kedvezménynél árulta a különböző befőtteket, dzsemeket, ananászgyümölcslevet, pizzaporokat és egyéb áruféleségeket — nzs — sülést megvalósítsuk.” Vajon tudott arról a tiszajénői és a vezsenyi téesztagság, vajon annak ismeretében voksolt az egyesülés mellett 1982 végén, hogy annak előkészítését megkezdték már nyolc évvel azelőtt? Aligha... Szóval már 1974-ben? Azzal a gondolattal, azzal a tervvel? Merész a következtetés, de netán két elvtársnak az volt a feladata, hogy néhány év alatt tönkretegye a téeszt? Hogy olyan szintre züllessze, hogy indokolt legyen a jobban prosperáló tószegi Petőfivel váló egyesülés? Ha így volt — akkor, bár ezúttal a rossz munkához is idő kell tételt erősítették — sikerült teljesíteni a küldetésüket. A tiszajénői elnökváltást megelőző évben, 1973-ban ugyanis a fennállásának addigi legeredményesebb esztendejét zárta a Tiszamenti. A mostani közgyűlésen, Tószegen viszont elhangzott a szemrehányás : az adóhivatal 1983 évi megállapítása szerint a bírságokkal együtt 8 millió forint volt — és ké- ,sőbb időlegesen a tószegi téesz tartalék alapjait is megrendítette a Tiszamenti Tsz vesztesége. Arról vajon tudtak-e a szövetkezeti tagok, tiszaje- nőiek és tószegiek, hogy nem volt reális a Tisza- menti Tsz egyesüléskori mérlege? Aligha — gondoltam és lapozgattam tovább a beszédes irattartóban. Jegyzőkönyvek tanúsítják, bogy egyazon napon 1982. augusztus 13-án mindkét téeszben összevont párt- és gazdaságvezetőségi ülést tartottak. Olvastam a két dokumentumban. hogy •mindkét helyen egyetértettek a testületek azzal, hogy 1983. január 1-jei hatállyal egyesüljenek a téeszek és — idézem: „Mindkét testület jóváhagyta az egyesülés előkészítésének beindítását.” Vajon minek, morfondíroztam, hiszen mint elébb olvastam, az egyesülés előkészítését már 1974-ben megkezdték. A két elvtárs... Kiderült, a két párt- és gazdaságvezetőségi ülés jegy- * zőkönyváből más is: a testületek határozati lag egyetértettek azzal. hogy az egyesülés létrejöttének esetén az egyesült szövetkezet elnökévé a Szolnok Megyei Teszöv akkori titkárát — aki korábban már volt a tószegi téesz elnöke — javasolják megválasztani elnöknek. A két párt és gazdaságvezetőség határozatban kérte a káderhatásköri szerveket, tegyék lehetővé á volt elnök visszakerülését, újra elnökké jelölését, illetve megválasztását. Lapozgatva tovább az irattartóban, a szemembe ötlött a Teszöv 1982. szeptember 1-jén keltezett véleményezése: „Az ajánlásban megfogalmazott objektív indokok alapján a szövetség támogatja a két téesz egyesülését.” Az aláírás? Nos, az a szövetségi titkár, akinek az. elnökké jelölését, megválasztását már augusztus 13- án határozatban kezdeményezték a két összevont vezetőségi ülésen. .. Most már önként, megfontoltan Az 1982-ben alapos munkát végző előkészítő bizottság 43 oldalas anyagának végére lapozva már nem is csodálkoztam, hogy az aláíró az a téeszelnök volt, akit ugyebár azzal a gondolattal, tervvel választottak meg Tisza jenőn már 1974-ben ... Igaz, én naivan akkor sem csodálkoztam, amikor hét évvel ezelőtt a tiszajénői és a vezsenyi szövetkezeti gazdák tartották magasba a kezüket az egyesülési közgyűlésen. Igaza volt a mostani tanácskozás jegyzőkönyvvezetőjének, valóban azt írtam akkor: a tószegi, a vezsenyi és a tiszavárkonyi téeszta- gok úgy döntöttek 1983. január 1-jétől egyesült közös szövetkezetben dolgoznak tovább. Most viszont legtöbben a . tiszajenőiek és a vezsenyi- ek közül — szándéknyilatkozat aláírásával tettek erről bizonyságot már hetekkel ezelőtt — úgy döntöttek, kiválnak a Tószegi Petőfi Tsz-ből és a régi Tisza- menti néven új szövetkezetiben. ismét önállóan gazdálkodnak tovább. Most is telnek a dossziék, de ezúttal mással. Aktív és nyugdíjas téesztagak önkéntes, a saját és a családjuk jövője szempontjából bizonyára jól megfontolt aláírásaival. Olyan döntés született ugyanis a legutóbbi közgyűlésen Tószegen, hogy minden egyes tag 'maga határoz és nyilatkozik arról, melyik szövetkezetben kíván tovább dolgozni, ha egy soron következő közgyűlésen megszavazzák a tiszajénői, vezsenyi szövetkezet kiválását. Vagy szétválását? Nem, nem akarok ki- szét, vagy bármilyen újabb komplexust! Örülök, hogy a korábbi „sülés-sítés” komplexusból segítenek kigyógyulni a tószegi—tisza- jenőíhez hasonló, immár valóban demokratikus döntéselőkészítési módszerek. Temesközy Ferenc Beszédes dosszié
